Uj Szó, 1955. október (8. évfolyam, 236-261.szám)

1955-10-14 / 247. szám, péntek

1955. október 14. IIISZÖ 5 TÖBB VASAT - TÖBB GÉPET A szovjet módszerek gyorsabb átvételével emeljük kohászatunk színvonalát ókkal emelh'ik a nvprvas tpr- inarnnlí- óc irP7ntra7Ha:áönnir evú. vnrmánvnt Vua-i7«7ptócp zalékkal emeltük a nyervas termelését. 1952 óta a martinkemencék térfogatát 22,5 százalékkal emeltük s azóta a termelés 25 százalékkal növekedett. Ebből kitűnik. hogy a termelés emelkedése nem a termelési technológia íobb elsajátításából és javításából ered. hanem abból a 11 százalékból, melyet kormányunk az állami költségvetésből a kohászati ipar fejlesztésére fordított. Ebből látható az is, hogy első ötéves tervünk létrehozta azokat a feltételeket. melyek szükségesek kohászati iparunk további fejlődéséhez. Űj második ötéves tervünk fokozott feladatokat ró a kohászati ipar dolgozóira is. Amellett, hogy a nagyolvasztók és martinkemencék össztérfogatát bizonyos százalékban még növelni fogjuk, a nyersvas termelését legalább 50 százalékkal, az acél termelését 48 százalékkal kell majd növelnünk. Ha magas is. de nem túl nagy követelmény ez. Mert ha biztosítjuk a kohászati technika fejlesztését, hogy fejlődése megfeleljen népgazdaságunk s új ötéves tervünk szükségleteinek, e feladat teljesíthető, ha teljes mértékben kihasználjuk azokat a hatalmas tartalékokat, melyekkel kohászatunk rendelkezik, és tántoríthatatlanul bevezetjük az új technikát és technológiát. Ez a munkafolyamatok intenzívvé tételét jelenti. Elsősorban is arra kell törekedni, hogy a kohászati termelésnek a már meglévő berendezéseit a leghatásosabban kihasználjuk, hogy a technika gyors fejlődése minden dolgozó ügyévé váljon, mint ahogy azt pártunk és kormányunk a csehszlovák ipar további technikai fejlesztésére irányuló téziseiben kitűzte. Hogy ez milyen eredményekkel járhat, elég csak egy példával megvilágítani. Ha megjavítjuk a nagyolvasztók termelési folyamatát; többek között ,ha bevezetjük az ércek pontos osztályozását és homogenizálását, ha bevezetjük a gőz és az emelt hőfokú levegő alkalmazását, a nversvastermelést négy-öt éven belül csak a meglévő agregátokkal 30 százalékkal növelhetjük. Ez több mjnt a vítkovicei vasművek egész termelése! Miért van szükség az új technikára ? A kohászati termelés mennyiségétől és minőségétől függ az egész iparunk és mezőgazda >|gunk szá mára szükséges gépek termelése növelésének irama. Ehhez hozzájárul még egy fontos tényező. Cabelka akadémikus a kohászati konferencián jellemzően így foglalta össze: „Jól a tudatunkba kell vésnünk, hogy az atomkorszak idejében sok új feladat vár az ércbányák dolgozóira, kohászainkra, konstruktőreinkre és technológusainkra." Arról van szó, hogy második ötéves tervünk ideje alatt kohászainknak is nagyban hozzá kell járulniok. hogy megteremtsük az előfeltételeket az atomenergia békés kihasználására hazánkban. Hogy ennek fontosságát fel tudjuk mérni, utalnunk kell még Bulganyin elvtárs szavaira, aki azt mondotta, hogy ,.új tudományos. technikai és ipari forradalom küszöbén állunk, melv a maga jelentőségével messze felülmúlja a gőz és az áram feltalálásával kapcsolatos ipari forradalmat". Kohászatunk az eddigi teljesítményekkel nem tehet eleget ezeknek a magas követelményeknek. Ezért helyes volt, hogy az országos konferencián az elvitathatatlan sikerek kiemelése mellett túlnyomórészt bírálattal foglalkoztak, hogy leleplezzék a fejlődést gátló hiányosságokat és rámutassanak az új technika gyors bevezetésének szükségességére. Az acéltermelés növelése és a minőség emelése nélkül nem lehet eleget tenni a tökéletesebb gépek növekvő gyártására támasztott igénynek. Ez arra inti a kohászati dolgozókat, hogy sürgősen számolják fel a több helyen észlelhető nemtörődömséget az új technikával, kiváló szakmunkásaink tapasztalatainak terjesztésével szemben. Javítaniok kell a munkaszervezést és a termelési értekezleteket valóban a technikai fejlődés szolgálatába kell állítaniok. Nagy munka vár rájuk a gépesítés terén is, hogy olcsóbbá tehessék a termelést és növeljék a munkatermelékenységet. A kohászati termelés egyes műveleteit 20 százalékban kézimunkával végzik. Itt nagyok a gépesítési lehetőségek. A kohászatra támasztott magas feladatok megkövetelik, hogy még nagyobb figyelmet fordítsanak a legújabb technikai vívmányok bevezetésére, a munkálatok automatizálására. Az új, korszerű technika bevezetése nagy eredmények elérésével járhat, ha üzemeink operatív tervezés alapján rendesen előkészítik a termelést és következetesen betartják a ciklusok szerinti munkát. A kohászok maguk sem tagadiák. hogy sokat tanulhatnak és tanultak eddig is a kohászatban világviszonylatban élenjáró szöv et technika és technológia vívmányaiból. Sok szó esett erről a konferencián. Említették, hogy néhány esetben sikereket értek el a szovjet módszerek bevezetésével. De a felszólalások túlnyomó részében csak utaltak arra, hogy munkájuk megjavítása céljából ezt és ezt a szovjet módszert kellene bevezetniök. Tehát miért késlekednek a haladó munkamódszerek meghonosításával, amikor a kiváló szovjet szakemberek tapasztalataikat nemcsak írásban adják át nekik, de még személyesen is eljönnek hozzájuk átrdni ismereteiket és mi is tapasztalatszerzés céljából számos szakembert küldünk ki a Szovjetunióba, csakhogy iparunk minél előbb a legfejlettebb technika alapján dolgozhasson. Itt már nem szavakra, hanem tettekre van szükség. Kartűsek mérnök, a Klement Gottwald Új Kohóművek nagyolvasztóinak vezetője helyesen emelte ki felszólalásában, ami önkritikának is hatott, hogy „jó példánk van, a Szovjetunió, ahol a nagyolvasztók technológiájában messze felülmúlják a. nyugati .államok technológiáját és mégsem tudjuk ezt eléggé kihasználni, például a kemencetöltés előkészítésében". Ezt a hiányosságukat fel is számolják — ígéretet is tett erre —, mert a haladó módszerek bevezetése nélkül lehetetlen volna számukra az új ötéves terv első évében csaknem 20 százalékkal növekvő feladataikat teljesíteni. A szovjet példa jobb munkára serkenti őket. Nagy hibaként tudatosítják már, hogy a nagyolvasztók dolgozói eddig lebecsülték az ércek osztályozását, az egyes frakciókban a töltés osztályozott beKohászatunk nehéziparunk szíve, éltetője, egész népgazdaságunk további fejlődésének alapja. A napokban megtartott kohászati országos konferencia is megmutatta, hogy az elért nagy sikerek ellenére — hiszen 1948-tól 1954-ig 101 százalékkal növeltük a kohászati termelés össztérfogatát, a munkatermelékenység 45,5 százalékkal. a nyers vasterme lés 69,9 százalékkal, az acéltermelés 67 százalékkal emelkedett; a felszabadulás után épült üzemeink a koksztermelés 30 százalékát, a nvei svas 40 százalékát, az acél 30 százalékát, a hengerelt anyagok 20 százalékát termelik — sem lehetünk megelégedve kohászatunk eddiírj eredményeivel. Kohászatunk, ha mint egész, teljesíti is az össztermelés tervét, de nem látja el ä töbi iparágakat. mindenekelőtt a gépipart szükséges termékekkel, megfelelő minőségben és a kívánt mennyiségben. Azzal, hogy nem jártak el következetesen a legújabb technika vívmányainak bevezetésében, a termelési költségek nemhogy csökkentek volna, hanem folyton emelkedtek. fgy állott elő az az állapot. hogv világviszonylatban is az egv emberre eső termelésben az elsők között lévő kohászatunk elmaradt a világ technikai fejlődése mögött elsősorban is a termelési eszközök teljes kihasználásában és egyidejűleg a munkatermelékenység növelésével a termékek minőségének állandó javításában. Elmaradtunk az új technikának és a modern technológiának a termelési eljárásokba való bevezetésében a munka szervezése és a termelés vezetése színvonalában, valamint a dolgozók kezdeményezésének és az újítási mozgalomnak kifejlesztésében. Hogyan történhetett ez meg, amikor annyi kimagasló szakmunkásunk van, hogy még á külföld is irigyli őket. Kiváló mérnökeink vannak, igazolja ezt a nagy világvisszhangot keltett brnói gépipari kiállításunk is. Hogyan lehet az, amikor műszakilag olyan fejlettek vagyunk, hogy nem tudjuk teljesen kihasználni üzemeink kapacitását? Vegyük csak a nyersvas- és az acéltermelést és látni fogjuk, miben rejlenek hiányosságaink és hogy mit kell tennünk. 1952-től a nagyolvasztók össztérfogatát 30 százalékkal növeltük. Ez alatt az idő alatt pedig a nyersvas termelése mindössze 36 százalékkal emelkedett. Tehát a nagyolvasztók össztérfogatának jobb technológiai kihasználásával csak 6 szától, és meghaladja ismereteimet. Mégis emlékeztetnem kell arra, hogy szakemberek véleménye szerint a szovjn tudósok hatalmas munkát végeztek a legkülönbözőbb területeken. Olvastam a francia lapokban, hogy a legutóbbi genfi értekezleten részvevő egyes tudósok csodálkozással hallottak a szovjet fizikusok eredményeiről. Csodálkozásuk meglep: igazán elhitték a tudósok, hogy a főiskolai képzettség megszerzésének széleskörű lehetősége káros lesz a vegyészek, fizikusok vagy csillagászok adottságaira és ismereteire? A szovjet olvasó Undorodom a kérkedéstől, s ha valaki azt állítja, hogy mi mindig és mindenben az elsők vagyunk — ez nem igaz, sőt ostoba állítás ... Bátorkodom azonban azt állítani, hogy olyan olvasók, mint a szovjet olvasók, sohasem voltak és nincsenek egyetlen országban sem. A forradalmat követő első évtizedben láttuk, hogy sok millió, nemrégiben még írástudatlan, vagy írni-olvasni alig tudó ember, olvasni kezdett. Azóta eltelt egy negyedszázad, és az olvasók példátlanul sokat fejlődtek 19."!0-ban egyes írók még arról panaszkodtak, hogy az olvasók túlságosan primitíven fogják fel műveiket Felülről néztek az olvasóra. Most lépten-nyomon előfordul, hogy az olvasó néz felülről a rossz regényre vagy színdarabra, amelyben leegyszerűsítve mutatják be kortársainak lelkivilágát. Alkalmam volt részt venni néhány ol vasó - konferencián. Bármilyen könyvről van szó az olvasó-konferenciákon — üzemben vagy egyetemen, intézményben vagy kolhozban — mindenütt hallunk érdekes és mély megnyilatkozásokat. Egy irodalmi újság nemrégiben adatokat közölt arról, hogy az elmúlt évtized íolyamán milyen könyvek aratták a legnagyobb sikert Franciaországban. A Don Camilk) kis világa és Klostermann regénye után Kravcsenko könyve foglalta el a harmadik helyet (Kravcsenko hazaáruló volt, aki szovjetellenes rágalmakból álló ponyvairatot adott ki. — szerk). Franciaország régi és fejlett kultúrájú ország. Mivel magyarázhatjuk, hogy a franciák szívesebben olvasták K-avcsenkot. mint Martin du Gard-t, Mauricot, Sartre-t, Aragont, Maurois-t, Duhamelt? Ebben a kulturális színvonal szervezett süllyesztését kell látnunk. A kulturális bázis leszűkítése veszélyeket hordoz magában. Ha összeállítjuk az elmúlt évtized alatt a Szovjetunióban legnagyobb sikert aratott könyvek statisztikáját, Nyekraszov, Fagyejev, Kazakevics, Azsajev, Panova és Nyikolajeva regényeit találjuk köztük, olyan könyveket, amelyek téma és színvonal tekintetében különbözők, de mindt, komciy irodalmi müvek, nem tartoznak a „szórakoztató irodalom" körébe. Ha elő lehet jegyeztetni Hugó vagy Balzac, Dreiser vagy Thomas Mann összes műveit, az emberek már este sort állnak, hogy le ne maradjanak. Alexandr Blok nem könnyen érthető versei a közelmúltban százezres példányszámban jelentek meg, és két nap alatt elfogytak. Amellett meg kell jegyezni, hogy a példányokat jó részt könyvtárak vásárolják meg, és így egy példányra gyakran több száz olvasót számíthatunk. Vannak regények, amelyek tízmillió példányban jelentek meg, ami azt jelenti, hogy ezeket a szó szoros értelmében mindenki olvasta. Fontos az is, hogy a könyvek heves vitákat váltanak ki. Egy Volga vidéki kolhozban, ahová mint küldött mentem el és ahol kutakról, fedéllemezről és fáról beszéltek, a hivatalos' megbeszélés után a parasztasszonyok aziránt kezdtek ,érdeklódni, hogy egyik regényem' hőse miért nem vitte magával szerelmesét, hogy indokolt volt-e habozása, hogy tette erőről vagy gyengeségről tanúskodott-e. Azért beszéltem ennyit a könyvekről, mert mint író, elsősorban olvasókkal találkozom. De a Szovjetunióban nehéz jegyet szerezni a szinfonikus hangversenyekre, nehéz bejutni az indiai festők müveinek kiállítására, sőt, még a mai angol színjátszásról szóió elöádásra is. Tavasszal sok millió fiatal lérfi és leány lázas izgalommal várja: érdemessé válik-e a főiskolára vagy egyetemre, ahová törekszik. Ha találomra belenézünk a kandidátusok disszertációjának lajstromába, láthatjuk, hogy igen sokféle téma érdekli a fiatal szovjet szakembereket: Clement Marót stílusa, és •j régi Khmer művészete, a Tang-korszakbeli kínai portréfestészet, DélAfrika közgazdasági élete, Gengora és Örményország építészete, a harc 'a kaucsukért és a mayák civilizációja, Hemingway dialógusa és ÉszakOroszország barokképítészeti stílusa. A kulturális cseréről Az évszázadunkban megszületett új társadalom nem áll magányos árvaságban. Megbecsüli a korábban alkotott kulturális értékeket, minthogy maga sem kezdet, hanem folytatás. Az elődök tapasztalataira és bölcsességére épül, és tovább viszi az íltáluk különböző területeken megkezdett művet. Századunkban, amikor a társadalom változik és a népek új, mély rétegei kapcsolódnak be a kultúrába, a rutin, az akadémikus epikonkodás, stilizátorság és a régi minták vak utánzása — bármilyen értékesek is azok — jóval veszélyesebb a legmerészebb próbálkozásnál. Úgy vélem, hogy most, amikor lanyhul a „hidegháború" egészségtelen heve, hogy többé ne osszuk övezetekre az emberi kultúrát. A nemzeti sajátosságok fontossáhelyezését. Ezzel a módszerrel a Szovjetunióban az egyes nagyolvasztók termelőképességét 10—15 százalékkal sikerült növelni. Acélműveinknél is sok alkalom nyílik a technikai színvonal emelésére. Nem használtuk ki eddig eléggé az acélművek kemencéinek kapacitását. Ismeretesek előttünk a szovjet és más államok tapasztalatai és mégsem használtuk ki eléggé ezeket olyan mértékben, hogy elérhettük volna a kívánt fejlődési fokot. Sok még itt a megoldatlan kérdés. Foglalkozzunk most csak az egyik .legfontosabb dologgal, melyet a kohászati konferencián Jaroslav Smetana mérnök, a tŕíneci V. M. Molotov Vasművek acélgyárának vezetője vetett fel. A martinkemencék olvasztási idejének oxigénnel való meggyorsításáról volt szó. — Növelnünk kell a kemencék időbeli kihasználását, fokoznunk kell az agregátok teljesítményét — mondotta Smetana elvtárs. — A szovjet martinkemencék 20—26 százalékkal nagyobb teljesítményűek, mint a mieink. Zaporozssztalban például az oxigén használatával 17—20" százalékkal csökkentették az olvasztás idejét. A 200 tonnás kemencénél ezzel a módszerrel rekordteljesítményt értek el, három óra 5 perc alatt olvasztottak. Nálunk ugyanilyen kemencénél egy órára 19—20 tonna esik. Az oxigén bevezetésével nemcsak növelnénk termelésünket, hanem olcsóbbá is tennénk azt. Egy tonna termelése 5—6 koronával csökkenne, amivel csak Trínecen évente néhány millió korona megtakarítására tennénk szert. Ez a példa arra inti gazdasági vezetőinket, hogy behatóan és sürgősen foglalkozzanak az oxigéntermelés mielőbbi növelésével, hogy acélgyárainknak elegendő mennyiségű oxigén álljon rendelkezésükre és általánossá tehessék a martinkemencék olvasztási ide^ jének oxigénnel való meggyorsítását. Üj ötéves tervünk fokozott feladatai megkövetelik és egész dolgozó népünk jogosan elvárja, hogy a kohászati ipar dolgozói elszántan használják fel munkájukban az új technika vívmányait, hogy kohászati termelésünk színvonalát világviszonylatban is az elsők közé emeljük, és több vas és acé! termelésével tegyük lehetővé egész népgazdaságunk további felvirágoztatását. Petröci Bálint. gának elismerése nem szabad, hogy nemzeti elszigetelésre vezessen, ahogyan az egyéniség fontosságának felismerése se vezessen öntetszelgő és t'.rméketlen individualizmusra. A kultúra fejlődése századunkban tevékeny nemzetközi együttműködést követel. A különböző tudományos kongresszusok — köztük az atomerö békés felhasználásával foglalkozó konferencia — megmutatták, hogy mily sokat adhat különböző országok tudósainak közös munkája. A szovjet emberek örülnek a kulturális csere most egyre valóságosabbá váló perspektívájának. Másrészről a szovjet kultúra sok téren gazdagíthatja a többi országot. Beszéltem a ,,comicsok" kártékony hatásáról. Nem volna-e hasznos megrendezni a szovjet gyermekkönyvek kiállítását? Ezekben bizony nem nevelnek bűnözésre, nem szítanak gyűlöletet, nem terjesztenek rossz ízlést. Ügy gondolom, hasznos volna, ha sok más értékünket megmutatnánk. Századunk találmányai óriási lehetőségeket hordoznak magukban. Ezeket arra kellene felhasználni, hogy a népek körében a kultúrát terjesszük, a munka , szeretetére és ne a dzsungel erkölcseire, testvériségre és ne fajgyűlöletre vagy vak önistenítésre neveljük az embereket. Minden gondolkodó ember közös erőfeszítésétől — a jövő kultúra iránti felelősségüket megértő emberek közös erőfeszítéseitől — függ, hogy az emberi lángelme vívmányai csakis az emberiség haladlását és boldogságát szolfláljálfa