Uj Szó, 1955. október (8. évfolyam, 236-261.szám)

1955-10-01 / 236. szám, szombat

1555. október 1 uiszo L (20) Május végén aztán az istállóban tanúja voltam annak, *amint a takarmányozó csoport tagjai cigarettasodrás közben arról tárgyaltak nagy komolyan, hogy a kifutó elkészítése nem tűr tovább halasztást. A teheneket végre is nem hanyhatják a forró nyári napokban az istailóban. Az állatoknak is kell a szabad, friss levegő. Csak az a kérdés, honnan szerzik meg a szükséges faanyagot. A régi kifutót nem használhatják fel, mert annak nagy ( részét szétlopkodták. így tudtam meg, hogy itt is élnek még emberek, akik nem tesznek hozzá a közös vagyonhoz, sőt, hacsak módjukban áll, legalább egy lécet vagy egy deszkát visznek el, „magánszorgalomból". Persze, amikor megkérdem, hogy kik tették, a társaság valamenynyi tagja hallgat, mélyen elmerülve nyálazzák cigarettájukat, és mintha kérdésemet nem is hallották volna, rágyújtanak, gúnyosan és jelentőségteljesen egymásra pislantanak, majd mélyet szippantva, sűrű füstfelhőket eregetve folytatják ott, ahol abbahagyták. Ifj. Nagy János, a szövetkezet kiváló scrtésgondozójának, Nagy Sándor öccse azt javasolta, hogy az istállótól mintegy 100 méterre fekvő tüzfaligetben néhány fát meg kell kopasztani, hogy az ágakat kerítésre használhassák fel. A kifutó mindjárt a ligetben lehat, hadd hűsöljenek a tehenek is a forró nyári napokon. Ezt a javaslatot el is fogadták és pár nap múlva, június elején a takarményozó csoport tagjai megszállták a fákat és éles fejszével egymás után vagdosták le s vastagabb ágakat. Ifj. Nagy János is egyike azon pártonkívülieknek, akikre a párt és a szövetkezet vezetősége mindenkor számíthat. Csendes, jókedélyű és türelmes • dolgozó. Közepes növésű, mint általában a kisszigetiek, de izmos és testtartásán látni, hogy biztosan áll a lábán. Beszéde lassú, szavát többnyire jóindulatú mosoly kíséri, munkája során azonban mozdulatai annál gyorsabbak, szaporábbak. Nyílt, őszinte tekintete arra vpll, hogy soha nem mond slyat valakinek a háta mögött, amit nyíltan a szemébe n» mondana. Fegyelem tekintetében a takarmányozó csoport egyetlen tagja sem marad Nagy János mögött. Mindegyik tudja a kötelességét, és napi munkájuk közepette soha egy visszás hangot nem lehet hallani. A csoport nyolc tagja tökéletes összhangban dolgozik együtt. Már a kora reggeli órákban, miután kitakarították az istállót, egyesek elindulnak a határba, hogy biztosítsák és elkészítsék az állatok napi takarmányadagját. Tavasszal, nyáron a zöldtakarmányról is gondoskodnak. Azok, akik az istállóban maradnak, a szecskavágónál dolgoznak és előírás szerint silóval, répaszelettel keverik össze a takarmányt. Délután 5 órakor készülnek el nagyjában napi munkájukkal, amely a trágyalékihordással és az istálló kitakarításával ér véget. Utána elbeszélgetnek a napi politikából, a holnapi teendőkről, majd szétszélednek, ki-ki odamegy, amerre kedve tartja, vagy ahová kötelessége hívja: egyesek a söntésbe és onnan a háztáji félhektárra, mások kijelölt parcelláikat mennek megművelni. A csoport tagjai nagyjában kisszigetiek, gyerekkoruktól fogva ismorösök, azért néha egy utalás is elegendő, hogy megértsék egymást, az idegen, a be nem avatott viszont értetlenül hallgatja őket. Valamennyien tréfaszerető emberek és nem riadnak vissza egy kis halandzsától sem. Egyébként hívei a komoly beszélgetésnek, szívesen, örömmel hallgatják meg bárki véleményét. Az egyik ilyen beszélgetésen magam is részt vettem. Munkájuk végeztével összeverődtek az istállóban és miközben cigarettát sodortak, a külpolitikai helyzetet tárgyalták meg. Kiderült. hogy a világ eseményeit pontosan ismerik és helyes összefüggésükben látják. Szótárukban Tajvan éppýgy meghonosodott, mint mondjuk Szimő vagy Kamocsa. De Tajvan kérdée annál is inkább a szivügyük lett ma, mert már járt itt a kínai küldött, aki igén szívélyes és udvarias látogatónak bizonyult, amikor megtekintette birodalmukat. Később aztán sző esett az állandóan növekvő békemozgalomról, Kína felszabadulásáról, India és a többi keleti ország bandungi ' konferenciájáról, majd azokról a nyugati röplapokra' tárgyaltak, amelyeket minap a határban találtak és többek közt az is volt bennük, hogy „szüntessék meg a kutókok üldözését", továbbá h o szárnyák helyett családi házak építését" követeljék. Nagy volt erre a nevetés, mert hiszen amióta emlékezetüket bírják, soha ennyi családi házat nem építettek, mint ma. Hisz csupán Kisszigeten naponta úgy nőnek a mészés homokbuckák az új házak építéséhez, akár a vakondtúrások. így beszélgettek a kisszigetiek, akiknek bázábar még nincs villany, mert lehetetlen abba a dzsungelba villanyt bevezetni, de azért a rádiót telepes készülékek segítségével meghallgatják, hogy beavatottak módján válaszolhassanak az ellenségnek. A válasz ott volt gúnyos nevetésükben és egész magatartásukban, amelyből a felszabadulás emberi méltósága sugárzott. Az egykori szolgák, kizsákmányoltak ivadékai szájából úgy hatott a gúnyos nevetés, mintha arculcsapták volna a röplapok szerzőit, akik az ostobák és tájékozatlanok módján kulákféltésüket használják fel fegyvernek, holott éppen féltésük árulja el az igazságot, hogy a kizsákmányoláson kívül egyébhez sóha nem értettek és a munkától úgy iszonyodtak, akár a pokoltól. És mily iróniája ez a sorsnak, hogy ma éppen ők akarnak síkra szállni a családi házak építéséért! Néhány esztendővel ezelőtt ők voltak azok, akik a keservesen szerzett családi házakat ezerszámra elárverezték, hogy a kuláknak még egy portája legyen, a nincstelenek pedig saját hazájukban földönfutókká váljanak. De ez érthető, akkoriban merőben más gondjaik voltak az Uraknak, mint hogy a parasztok családi házikójáról-.gondoskodjanak. Harag és megvetés izzik a hangjukban. A múlt mintha a sérelmek szakadatlan sorozatát juttatná eszükbe, de a békésen kérődző tehenek valahogy csillapítják felháborodásukat és miközben újabb cigarettát sodornak, lassan, de biztosan egyre nagyobb tért hódít gondolatukban a ma, a jelsn. Számok hangzanak el, amelyek többet mondanak a legszebben fogalmazott mondatoknál, mert fegyelmezett építőmunka lüktet mögöttük, ám ugyanakkor mintha rejtélyes módon szerves összefüggésben lennének a bel- és külpolitikával, amelyről az imént szó esett. Csente Kálmánnak például 20 ezer korona jövedelme volt tavaly a szövetkezetben, kenyér- és takarmánygabonában peäig közel 30 mázsát kapott 729 ledolgozott munkaegységéért. Hasonló jövedelme volt Szabó Gyulának is 720 munkaegység után. Amellett Csente 320 kg-os sertést ölt, 110 kgosat pedig 1600 koronáért eladott. Házatáján tehene is van, borja lassan üszővé nő fel és bármikor pénzre válthatja. Szabó Gyula idén 20 ezer koronáért vásárolt. építőanyagot. Forró a fiával 1000 munkaegységet dolgozott le, tehát csupán pénzben közel 30 ezer koronát keresett. Csoda-e, hogy húsz évei fia megvásárolhatta azt a szép 250-es motorkerékpárt, mellyel beszáguldozza az egész környéket és csapja a szelet a lányoknak, akik között keresi az igazit, a nekivalót? ... A Bozsaki házaspár 1260 munkaegységet dolgozott le együtt és ha a természetbeni járulékot is pénzre számítjuk at, akkor tavalyi jövedelmük meghaladja az 50 ezer koronát. Ilyen összegből aztán tellett arra, hogy 35 ezerért családi házhoz jussanak. Ezek a számok egyre ragyogóbb fényt nyernek és mintha sziporkázó csillagok lennének a béke egén, úgy csillognak, villódznak változó formájukban. Itt családi házzá alakulnak, amott meg konyha, ebédlő, hálószobabútorokká alakulnak, emitt pedig sülylyesztett varrógép, vagy gramofonos rádió alakját veszik fel. Zatykó terített asztalának a képe így válik elevenné bennem a takarmányozó csoport munkahelyén, az istállóban, a termékenység forró légkörében, ahol az esztendő minden másnapján egy borjú lát napvilágot. E hetekben azonban, mióta itt vagyok, mindennap van módomban egy-egy újabb borjúfővel találkozni a Stejman-bódékban. Ezt már annyira megszoktam, hogy naponta legalább' egy percre bekukkanta^; ide, hogy üdvözöljem az újszülöttet. A Plavec-fivérek ezért, mihelyt átlépem az istálló küszöbét, örömmel közlik, hogy „van", sőt úgyis volt, hogy kettőről számolhattak be. Mindez a terített asztal kelléke, tartozéka, az állandóan növekvő jólét egyik kimeríthetetlen forrása. Már nem is kérdezek^ csak hagyom magam sodortatni a szóáradattól, amellyel a takarmányozo csoport tagjai feltárják életüket. Életükből úgy tűnnek el a múlt keserves tapasztalatai, akár csak a villanyfénynél az éjszaka sötétsége. A múltnak csak annyiban van köze ahhoz, hogy Nagy Jani 2882 koronáért 'konyhabútort vásárolt és 6900 koronát fizetett ki testvéreinek a házrészért, amennyiben 30 és egynéhány esztendővel ezelőtt született. Hasonló a helyzet Szabó Ferencnél is, aki 10 ezer koronát fizetett ki testvéreinek a házrészért. Artiiatt aztán igazán nincsenek aggodalmaim, hogy a testvérek esetleg nélkülözés miatt voltak kénytelenek eladni házrészüket. Biztos, hogy azóta új házat építettek maguknak. így lehetne folytatni a végtelenségig. Ha kutatnám Telekes Antal, vagy Fülöp Gábor életét, akik ugyancsak a tikarmányozó csoporthoz tartoznak, ugyanolyan eredményre jutnék. Valamennyiük munkája az állandóan növekvő jólét összhangjá,t szolgálja. Az összhangot, amely ma az Ifjúsági Falu szövetkezetét jellemzi és amely hasonlít egy egészséges szervezet vérkeringéséhez, a pártszervezet teremtette meg komoly és szívós népnevelő munkával. Amióta 1953. elején a pártszervezet kiadta a jelszót, „soha tö&bé 1952", a kommunisták szakadatlan munkával arra törekedtek, hogy a drótférges esztendő, amely gabonát és embert egyaránt rágott, pusztított, meg ne ismétlődjék többé. Példás munkájukkal és fáradhatatlan kezdeményezésükkel sikerült utat találniuk minden szövetkezeti taghoz és ma az Ifjúsági Faluban egyetlen dolgozóval sem találkozhatunk, aki ne lenne tisztában azzal az alapvető tétellel, hogy a közös vagyon növekedése csak az ő munkájának a hogyanjától és mikéntjétől függ. A pártszervezet főleg a munka alapos megszervezésére fordított komo'y gondot és pontosan meghatározta a személyi felelősséget. Egyik legnagyobb vívmánya a pártonkívüliekkel való aktívák bevezetése, amely, mint ahogy azt már említettem, meghonosodott és gyökeret vert a szövetkezetben. Ezeken az aktívákon az országos párthatározatokat megvitatták, ily mödon mindenki tevékeny részt vesz végrehajtásukban. A CSKP X. kongresszusa nyomán a pártszervezet elsőrendű feladatának tartja a takarmány biztosítását az állatállomáay számára. Ennek érdekében olyan tervet dolgozott ki, amely szerint minden csoportvezető felelős azért, hogy, egész évre elegendő takarmányt biztosítson állatainak. A terv birtokában a szövetkezet vezetősége összehívta az aktívát és alapos vita után úgy döntött, hogy minden csoportvezető megkapja a megfelelő takarmánytermő területet, amelynek hozamát az ő gondjára bízzák. Ugyanakkor döntést hoztak arra nézve is, hogy a szarvasmarhaállomány részére állatonként 50 mázsa takarmányt kell silózni. Ez az előrelátó intézkedés olyan helyzetet teremtett a szövetkezetben, hogy 1955. tavaszán közel 200 ezerkorona értékben tudtak a szomszédos szövetkezetnek és állami birtokoknak silótakarmányt, marharépát és szalmát eladni. Amellett a tagokat is segíthette a szövetkezet répával és szalmával. ' _ t-m - . ni. , —•" Y " • JÉ*-—m "SBSF^^;^ • - > mmw , -v*o A sertéshizlalda Ezenkívül több mint 200 mázsa szénAt takarítottak meg, holott e határozat előtt ugyanannyi területről gyűjtötték be a takarmányt, mégsem tudta!* egyetlen mázsa széna megtakarításáról beszámolni. Ezek a jelenségek a pártonkívüliek előtt is feltárták, micsoda rejtett erőtartalékokat képes felszabadítani a párt. Valamennyiük előtt ma már világos, hogy pártszervezetük irányításának köszönhetik, hogy az állattenyésztési termékek jövedelme biztosította az 1955-ös első félévben ledolgozott munkaegységek ércékének előlegkifizetését. Korántsem szeretném úgy beállítani a helyzetet, mintha itt ebben a szövetkezetben minden rendben volna. így például nincs tudomásom róla, hogy a fejők között szocialista verseny lenne, arról sincs tudomásom, hogy a mer t-i munkacsapatok között szabályos vetélkedés folyna, mégis nyugodt lelkiismerettel állítom, minden, feltétel megvan arra, hogy ilyen verseny rövidesen létrejöjjön. A komoly verseny feszültsége és izgalma már a levegőben van és aki ott volt a határban, amikor a tagok kapálták a cukorrépát és a kukoricát megjelölt parcellájukon, az megfigyelhette, hogy minden tagnak figyelme odairányult, hogy munkájával szégyent ne valljon » szomszédja mellett. A hibákat egyébként az ellenőrző bizottság is pontosan számon tartja. A birtokomban lévő jegyzőkönyv bizonyítja, hogy kíméletlenül megbírálják a szövetkezet legjobb dolgozóit is, ha hanyagság fedezhető fel munkájukban. A jegyzőkönyv többek között megemlíti például, hogy Nagy Sándor, a legkiválóbb anyasertésgondoző, aki tavaly 18 malacot választott el egy anyátó', nem fordít kellő gondot munkahelyére. Június 7-én ebédidőtől 15 óráig nem volt szolgálat a malacozóban. Ugyanezt megállapították a tehénistállóban •'&. Ezért az ellenőrző bizottság azt javasolja, hogy ezen áldatlan állapoton sürgősen változtassanak és vonják felelősségre a csoportvezetőket. A jegyzőkönyv továbbá azt is javasolja, hogy mind az ólakat, mind az istállókat haladéktalanul újra kell meszelni. Az ellenőrző bizottság felhívja a vezetőség figyelmét, hogy azt a helyiséget, ahel a fejőgépeket és általában a feiőeszközöket tartják, tartsák a legnagyobb rendben és olyan tisztán, akár a patw kát. Javaslataikban szó esik a trágyáié jobb kihasználásáról és a trágya azonnali kihordásáról. Végül elmarasztalják Zatykó Istvánt, az állatállomány valamennyi csoportvezetőjének felelősét, hogy a szövetkezetből való távozásakor sok rendetlenséget hagyott maga után, különösen statisztikai kimutatásai az utolsó hónapokban voltak hanyagul összeállítva és ezt most Janovskj'nak kell sürgősen helyrehoznia, »ki átvette az ő munkakörét. Zatykó tehát hivatalos megdorgálásban részesült az ellenőrző bizottság részéről. Ez a tény sokakban némi megkönnyebbülést okozott, mert enélkül is nehezteltek rá csupán azért, mert eltávozott a szövetkezetből. Később, amikor a jegyzőkönyvben felsorolt hibákat és javaslatokat a csoportvezetők Turcsina elnökletével megtárgyalták, a dorgálást az elnök és Ja- novský is helyénvalónak találta, anélkiil, hogy bármilyen enyhítő körülményt figyelembe vettek volna. Egyetlen szóval sem említették, hogy Zatykó az utóbbi hetekben komoly válságon ment keresztül, amelyről mindenki tudott a szövetkezetben, mert egyszerűen magánügynek tekintették a névtelen levelek révén támadt ellentéteket a családi életében. A férfi végül is legyen családfő és tartsa erősen a gyeplőt. Ez a fontos, a többi nem érdekes, a következményekért őt terheli a felelősség. Azt sem hozták fel enyhítő körülménynek, hogy Zatykó a naponta érkező küldöttségekkel járt, hogy bemutassa nekik a gazdaságot és sokszor ideje sem volt rS, hogy naplójába bevezesse az állatállomány körül történt eseményeket, változásokat. Azt sem veťték tekintetbe, amit Zatykó évek során át tett a szö-sstkezetért... Sőt, amikor néhány szóval utalni* mertem egyes intézkedéseire, amelyek sok tekintetben bizonyították előrelátását, Turcsina erélyesen azza! zárta le a vitát, hogy vegyem tudomásul, nincs olyan szövetkezet, ahol egy ember nélkülözhetetlen lenne. (Folytatása következik.)