Uj Szó, 1955. október (8. évfolyam, 236-261.szám)

1955-10-09 / 243. szám, vasárnap

NÉPHADSEREQÜNK A BÉKE ŐRE A tüzérek büszkesége Vojtech Šmička szakaszvezető né­hány nap múlva leszerel. Letelt a két év. Milyen évek is voltak ezek? Šmič­ka mellén ott van a két év emléke. Példás tüzér, ma pedig megkapja a második példás katona jelvényét. Két év becsületes munkája volt ez, olyan munka, amilyet az eskü megkövetel a katonától, šmička becsületes, bátor és fegyelmezett katona volt. — Lel­kiismeretesen tanulta a harci művé­szetet. A második évben már ő taní­totta a fiatalabb katonákat, ű is pél­dás, becsületes katonákat nevel. Meg­tanította őket a fegyver mesteri keze­lésére és ágyúkezelő csoportja hadse­regbajnok lett a harckocsira való lö­vésben. Azt szeretnénk, ha Šmička szakaszvezető és csoportja nemcsak büszkesége, hanem példája is lenne az összes tüzéreknek. nririiMaiuiitiiiitiHiiiiiiiniiiiniiiiiiiniiiainiiiiiii:! • iiii i itn iiiimrriHiHiiiiriüiiiiiiaiii Humnami liiiiiiitiiiaHiHiiiiiiariMiiniüiitiHiiiiüi i i im i i iii«iiir.»iiin*it»i«rii» - f s j Jó munkájának elismeréseként. . \ A legjobb katonák egyike Két évvel ezelőtt ismerkedtem meg Bartos Józseffel. Mikor elóször talál­koztunk, elmondtuk egymásnak rövi­den életrajzunkat. Megtudtam, hogy traktoros volt falujában. Kamenná Horkán. Mielőtt elhagyta munkahelyét, megígérte munkatársainak, hogy jól fogja végezni feladatát a hadseregben és mint a CSISZ helyi szervezetének elnöke, kötelezettséget vállalt, hogy megszerzi a példás katona jelvényt. A hadseregben Bartos József altiszti iskolába került. Röviddel a kiképzési év megkezdése után, mint az altiszti iskola legjobb hallgatója fényképe a kultúrszoba falára került. Egysé­günk CSISZ-szervezetének elnöke lett. A harci gyakorlatokon jó eredménye­ket ért el és politikai téren is nap­ról napra fejlődik. Az altiszti iskolát kitüntetéssel végezte. Tavaly a had­seregnapon a példás katona jelvénnyel tüntették ki. A következő kiképzési évben is az altiszti iskolában maradt, mint oktató. Lelkiismeretesen tanítot­ta a rábízott elvtársakat, példás pa­rancsnok volt. Parancsnokai nem hagyták figyelmen kívül Bartos elv­társ lelkiismeretes munkáját. A nyár folyamén tartalékos tiszti iskolába küldték, amelyet jó eredménnyel vég­zett el. Mikor visszatért alakulatunk­hoz, ismét lelkiismeretesen végezte ,'eladatát. Bartos elvtárs munkáját fi­gyelemmel kisérte alakulatunk párt­szervezete Is és elismerésként fel­lett.? a párt soraiba. Most, hogy befejezi tényleges kato­íai szolgálatát, Bartos József, mint jntudatos CSISZ-tag ismét a mező­jazdaságban fog dolgozni, a határ­vidékre megy, hogy ott segítsen, ghol a legnagyobb szükség van munká­jára. László, őrvezető Gape! Sándor példás hidász Ne légy bolond, minek töröd ma­gad •— szokták sokszor mondani Ga­pelnak. üt nzonban az ilyen megjegy­zések r, m hozzák ki sodrából. Nyu­godtan tenyerébe köpött és folytatta a műnk t. Hiszen csak becsületes munkával éri el célját, amelyet már olyan régen maga elé tűzött. Egy évvel ezelőtt a sorozóbizottság nem akarta besoroau Gapelt be­széfihibíija miatt. Vagy nem lesz ka­tona, v, gy ismét sorozásra megy, vagy pedig — ha be is veszik, — C-D­rninoíitést kap. Gapela azonban ki­jelentette, hogy katona lesz. Gapel valóban katona lett, még­hozzá példás katona. A spartakiádon végzett jó munkájáért kétnapi sza­badságot kapott s megdicsérték mun-* kájáért. Tapasszal az összekötött pon­ton építését a normaidő fele aiatt vegezte el kollektívájával A tavaszi vizsgák alkalmával Gapel kollektívája hét perccel előbb fejezte be munkáját, -nirit a többi kollektíva. Kitűnő ered­ményt ért el a testnevelésben is. Cspel kö katona a hadseregnapkor péld&s katona lesz. Megérdemli ezt a kitüntetést, mert megtalálta a cél­hoz vez?'tó helyes utat: becsületesen <Joli]oz<tt s megállta helyét minden feladatnál. Karol Hudeček őrvezető Mint minden évben a jó kertész, a katona is öriil egész évi munká­ja eredményének. Hadseregünk egységei sorakoz­nak. Sokan idegesek. A katonák és parancsnokok közül töhben felte­szik magukban a kérdést munkájuk eredménye felülvizsgálása előtt: jól dolgoztam-e? Sokan alakulatuk ünnepélyes felsorakozásánál vlsz­szagondolnak a régebbi gyakorla­tokra, a vidám percekre, mindar­ra, amit a katonaságnál átéltek. A csönd, a feszültség, a várakozás percei ezek. Most kapják meg az arra erJemesek a legnagyobb ki­tüntetést békében, a példái kato­na jelvényét. Bodnár őrvezető Vincent Gendiar közkatona Ľudovít Opálený közkatona Felhangzik a parancs s megér­kezik az alakulat parancsnoka. Fel­olvassák a napi parancsot s a katonák máiis kilépnek az alakulat elé. Szilárd léptekkel mennek, egyesek idegesek. Eljött a nagy pillanat; megkapják a jelvényeket egész évi jó munkájuk elismeréseként. • * » Opálený közkatona szintén a leg­jobbak között van. A jelenre igyek­szik gondolni, ez azonban nem si­kerül neki. Hiszen szorosan kap­csolódik az egész évi munkához Emlékezik a hosszú menetelésekre, a fárasztó taktikai gyakorlatokra, de a vidám percekre is. Most mind­ezek felelevenednek szeme előtt. Megérkezik a parancsnok. Arcán mosoly és elégedettség. Odalép az első katonához, a másodikhoz, har­madikhoz és így tovább. A kitün­tetett katonák két szót mondanak. Két szót, amely rövid, de sokat­mondó: „Népemet szolgálom!" * * * Hogy hazánk békés építésének védelmezése milyen fontos feladat és hogy jó kezekben van, bizonyít­ja a kitüntetett és a többi kato­nák jó munkája. Ezt bizonyítjuk mindnyájan, minden katona. Ezt bizonyítja a kitüntetett Hudeček őrvezető, Bodnár őrvezető, Opále­ný, Gendiar közkatona és továb­bi ezrek... SCHUT SÁNDOR • ••I llllHIÜIMIHIilill'iíll llii;H!'lll!íllillnii,INI:l!!illiIili; • III I • .11:1 I II I I I I I^IHIIII'I ,i|!!lnii<lllll:l,ilt.lill!li:;l,!lllllll!lllj|!!l![|lllin|]!|ill!ll!»l!ll|l!lli;lllinti!tlllllli:il ^Tjaoábbi ükeink led: ! Ponížil tiszt a megfigyelők bejegyzései alapján a megállapított célt figyeli Ott, ahol most egy kicsi, távolról alig látható domb van, nemrégen még burgonyaföld volt. Két nappal ezelőtt katonák érkeztek oda. Csákányok, la­pátok, ásók moz­gatták meg a fölö­det. A tüzérek egyre mélyebbre ásták magukat a földbe, először tér­dig, aztán derékig, s mielőtt feljött a ríap, felhúzták az álcázó hálókat. Az álcázó háló nyílá­sai között frissen tört nyírfaágak zöldelnek. Távolról észre sem venni, rogy éppen itt, a hegyoldal baloldalán vezető ösvényen helyezkedtek el a tüzérek. A távcső jobbra-balra forog. Most megállapodik. Ris­ka szakaszvezető beírja a naplóba a megfigyelés ered­ményét: „U-es támaszpont jobbra húsz, — öttel alább, a katonák fedezéket ásnak, valószínűleg megfigyelőhelyet." Ismét egy bejegyzés: „Az erdő balszéle balra negyven, hússzal alább, katonacsoport, kezükben térképpel." A távcsőbe most Klimes katona néz bele. Figyeli az „ellenség" tevékenységét, ismét visszatér arra a helyre, ahol az „ellenséges" katonák a megfigyelőhelyet építik. Mielőtt beírná a cél meghatározását naplójába, tudnia kell. milyen célról van szó. S csak utána írja be a nap­lóba: „A 101. célpont — megfigyelőhely". Utána követ­kezik a dátum, az óra és a megfigyelő neve ... A fő megfigyelőhelyre megérkezett Ponížil tiszt, a felderítő szakasz parancsnoka. Átnézi a megfigyelési fel­jegyzéseket, parancsot ad, hogy az egyik topográfiai váz­latot a másik megfigyelőhelyre küldjék. Most ö figyel a távcsövön keresztül. Lélekben elképzeli, hová fognak lehullani az üteg lövedékei, ha elérkezik a támadás ideje. A mi oldalunkon és az „ellenséges" oldalon is teljes csend van, mintha egy lélek sem volna a két szemben­álló oldalon. Mégis nagy sürgés-forgás folyik. Elöl a fe­dezékekben van a gyalogság, a tüzérségi megfigyelő és még előbb a telepkutatók. Kissé hátrább foglalták el helyeiket a tankelhárító tüzérek, a légelhárítók, mögöt­tük a tüzérek, harckocsizók és a többiek... Minden helyen szorgalmasan dolgoznak, hogy kitörhessenek, ha megkapják a parancsot. Ponížil hadnagy meggyőződött a megfigyelés ered­ményeiről, összeköttetést teremt a hátul lévő üteggel. Az ágyúkat és a többi tűzfegyvereket álcázták már Egy-két katona folytatja az álcázási munkát, a töb­biek, az aktivisták figyelmesen néznek Benka hadnagy politikai dolgozóra. „Sikereket értünk el, elvtársak, büszkék lehetünk rájuk. A sikereket a lövészetben értük el, nem marad­tunk le a testneve­lésben sem. Most arra kell töreked­nünk, hogy ezt a gyakorlatot is jól végezzük el. Tu­dom, hogy igye­keztek. Mindnyá­jan sikeresen akar­játok munkátokat végezni. Ezt bizo­nyítja Oulehla CSISZ elnök szer­vezési munkája és a fedezékek ášásá­nál végzett mun­kája is. Azok az elvtársak is jó munkát végeztek, akik a lovakat gondozzák. Kónya, elvtárs őrvezető példáid olyan elv­társakat is megelő­zött a fedezékásásban, akik ezelőtt is sokat gyakorol­ták ezt a munkát. Benkó hadnagy, Oulehla, Kónya, Sugra elvtársak hő­siességéről beszél. Beszélhetne sok más elvtársról is, akik önfeláldozóan segítettek a tüzéreknek a fedezékásás­ban. A tisztek szintén kivették részüket a munkából. Ko­iuško tiszt vagy Hűsek tiszt, politikai dolgozók a ka­tonákkal együtt ásták a fedezéket. Benko hadnagy most további feladatokat ad az akti­vistáknak: küszöböljék ki a legkisebb hibákat is az álcá­zásnál, különösen éjjel törődjenek az áthelyezési mun­kákkal ... A katonák mindent megtudnak, amire szükségük van. Feladataikról felvilágosítják őket a villámhíradó és a röpcédulák, amelyek kézről kézre vándorolnak. Figyel­meztetik a katonákat, mivel kell törődni, miről nem sza­bad megfeledkezni. Hurrá-roham! — ez van írva egyik röpcédulára, amely a roham elvégzéséről ír s rajta van a felhívás: teljesítsd az eskü szavait! Bár a tüzérek közvetlenül nem vesznek részt a rohamban, tüzelésüktől mégis nagyban függ a gyalogos támadás sikere. Ennek a munkának is nagy része van abban, hogy a tüzérek munkáját értékelő tiszt naplójába ezt írta be:... a tüzérek helyesen vitték az ágyúkat a fedezékek­be ... a fegyelem jó volt ... a szervezés jó volt... Megszólal a telefon ... megérkezik a parancs. Az ütegparancsnok vezényel: Tüz ... az „ellenség" első fede­zékénél máris robbanak a gránátok. A földet füst bo­rítja el s a megfigyelők örömmel jelentik: találat, ta­lálat . . . találat!" A tüzérek a most már nem álcázott ágyúk mellett vannak. A völqy felől hdrckocsizúgást hallani. Megszólal­nak a golyószórók, géppisztolyok, tűz csap fel a puskák torkából. A gyalogság támadásra indul, itt vannak már a harckocsik is! Az „ellenség" hátrál, a tüzérek ál­landóan lövik visszavonulás közben is. Az egyik üteg új állást foglal el. Előre! A tüzérség szintén előrevonul a gyalogsággal. Előre! További győzelmek felé! K. Košiček, tiszt. Készülnek az újoncok fogadására Néhány nap múlva a bevonulók fel ­öltik a zöld egyenruhát, hogy teljesít­sék köztársaságunk iránti legbecsü­letesebb kötelességüket — a katonai szolgálatot. Az N. alakulatnál szorgalmasan ké­szülnek a bevonulók foyadására. Sú­rolják a szobákat, fényesítik a par­kettet, a festők meszelik, festik a fa­lakat. A kaszárnyában nagy a sürgés­forgás. A politikai szobák már készen vannak, kifestve, Ízlésesen feldíszít­ve. „Mi is kellemes és kedves kör­nyezetbe kerültünk, amikor bevonul­tunk — mondják a katonák — a fes­tők és a díszítők. Érezzék magukat jól az újoncok is." Valóban! A díszítésen és festésen kívül sok szórakoztató és oktató dol­got készítenek elő. Itt vannak a nyúj­tók, korlátok, gyűrűk és a többi tor­naszerek, készen áll a labdarúgópálya is. . ' Szépen feldíszítették a könyvtára­rat is, amelyben filmvetítőgép és ki­csi szobák vannak, ahol a taktikai és a politkai előkészület anyagát tanul­mányozhatják a katonák. A legna­gyobb érdeklődés bizonyára a dombor­zati térkép és a célzószerkezet iráni nyilvánul meg. Mindent szeretettel csinálunk, mert tudjuk, hogy igyekezetünk nem vész kárba, az újonnan bevonulók művelőd­hetnek, megtanulhatják a harci művé­szetet. Ezzel bizonyítják a katonák, hogy szívesen tesznek meg mindent, hogy a bevonulók valóban kellem«s környezetre találjanak a hadseregben. Dominik Matuíinský, közkatona Megünnepeltük a sajtó napját A sajtónap ünnepségei keretében vitaestet rendeztünk az újságról. Fel­idéztük ezen a napon a múltat és méltattuk a pártsajtó kitartó harcát a burzsoá köztársaság idején. A vi­tában az elvtársak rámutattak arra, hogy a kommunista sajtó a helyes utat mutatja számunkra, népünk bol­dogabb jövője felé. A pártsajtó a mi tanítónk. Nem csoda tehát, hogy nap­ról napra emelkedik olvasóinak szá­ma. A vita során az elvtársak fogadal­mat tettek, hogy rendszeresen fogják olvasni az újságot. Péter István közkatona Jó barátom az Üj Szó Megjelenésétől kezdve olvasom az ÚJ Szót. ő a legjobb barátom. Meg vagyok vele elégedve, mert tanít, ok­tat. Sziwel-lélekkel hozzánöttem eh­hez a laphoz, és baráti hűségemet azzal bizonyítom be, hogy katona-le­velezője vagyok és a polgári életbe való visszatérésem után továbbra is levelezője maradok. írni akarok ez­után is munkánk eredményeiről. Majerszky Márton, szakaszvezető Baráti találkozó A napokban a CSISZ járási bizott­sága egységünk katonáival kultúrestet rendezett a mexikói ifjak látogatásá­nak tiszteletére. A mexikói lányok a találkozón népi táncaikkal léptek fel és katonáink a CSISZ helyi szervezet tagjaival együtt cseh és szlovák nép­dalokat énekeltek. A szünetben szép táncmelódiákat játszottak a katonai zenekar tagjai. A fiatalság táncra perdült. Az est befejezéseként a CSISZ járási bizottságának elnöke a mexikói lányoknak Fučík-jelvényeket adott át és megköszönte látogatásu­kat. * Gottlieber Ferenc, közkatona

Next

/
Thumbnails
Contents