Uj Szó, 1955. október (8. évfolyam, 236-261.szám)

1955-10-08 / 242. szám, szombat

1955. október 8. ujszo 3 Harc a technikai haladásért és a tartalékok intenzív kihaszňlásáért Jaromír Dolanskýnak, a miniszterelnök első helyettesének a kohászati dolgozók országos értekezletén mondott felszólalásából A jöv

ő ötéves terv alapvető problémája: Jaromír Dolanský, a miniszterelnök elsó helyettese beszámolója bevezető részében értékelte kohászati iparunk nagy fontosságát és azt a műszaki fejlődést, amelyet kohóiparunk a múlt években elért. A kohászati termelés rohamos növekedésének következtében az első ötéves terv folyamán a Csehszlovák Köztársaság az egy lakosra eső koksztermelés terén a világon második helyen áll, a nyersvastermelésben a hetedik és az acéltermelésben a hatodik helyen, a hengerelt áruk termelésében pedig ugyancsak a hatodik helyen áll világviszonylatban. A csehszlovák technikusok elsajátították a legbonyolultabb készítmények technológiáját, amely a kapitalizmus ideje alatt túlnyomórészt német szakemberek kezében volt. A kohóipar felépítése, amelyre nagy gondot fordítottunk, valóban országos művé vált. A kohóipar a múlt években belsőleg megszilárdult, tökéletesebbé vált irányítása, fokozódott az agregátok kihasználása, stabilizálódtak a káderek és megjavult gazdálkodása. Elvben, főleg mennyiség tekintetében a kohóipar ellátta vassal és acéllal országunk felépítését és védelmének kiépítését. Sokkal csekélyebb méretekben elégítette és elégíti ki azonban a népgazdaság szükségleteit a minőség, választék, valamint a szállítási határidők terén. Mindez nem csekély veszteségeket és nehézségeket okozott főleg a gépiparban. A kohóink munkájában előforduló összes hiányosságok lényege abban rejlik, hogy a műszaki fejlődés üteme az alapvető kohászati termelésekben a múlt évek folyamán minden siker ellenére elmaradt a termelés növekedésének üteme mögött. Ennek következtében távolról sem nyílik lehetőség a mai és főleg az újonnan épített agregátok kihasználására. A kohászati iparnak jelentős lehetőségei vannak, hogy az eddigi berendezésekkel, a tudomány és a technika legújabb ismereteinek érvényesítésével a termelés jelentős növekedését és minőségének megjavulását elérje. Lehetősége van a munkatermelékenység fokozására és az önköltségek csökkentésére. Hogy ezeket a lehetőségeket ki kell használnunk, ez a jövő ötéves terv alapvető jellegéből következik, amelynek legfőbb problémája a műszaki haladásért, a tartalékok intenzív kihasználásáért folytatott harc lesz. Ezeket a tartalékokat a haladó technika és technológia érvényesítése teremti meg számunkra. Azoknál a nagy feladatoknál, amelyeket magunk elé tűzünk és az indulás magas színvonala mellett az ebben a harcban elért siker döntő feltétele lesz annak, hogy elérjük a munkatermelékenység további növekedését, a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának további emelkedését, a gazdaság további fellendülését és a köztársaság védelmi erejének megszilárdítását. Népi demokráciánk közgazdaságában valamennyi nélkülözhetetlen társadalmi feltétel megvan a technika rohamos fejlesztésére. Most arról van szó, hogy ezeket a feltételeket kihasználjuk és biztosítsuk a gépesítés, a villanyosítás, az automatizálás és a népgazdaság vegyi alapokra való helyezésének sokoldalú fejlesztését. Termeljünk elegendő anyagot valamennyi ágazat műszaki ellátása számára A műszaki fejlődés alapja, minden műszaki haladás súlypontja a gépipar. A népgazdaságunk további fejlesztéséért és műszaki emeléséért folytatott harcban a kohók azért állanak ily fontos .helyen, mert valamennyi agazat számára műszaki berendezéseket kell termelniök, annyi anyagot kell termelniük, amennyire népgazdaságunknak szüksége van és azt a lehető legjobb minőségben és a szükséges összetételben, mégpedig olcsón kell előállítania az emberi munka, nyersanyag és energia legnagyobb megtakarításával. A kohászati ipar műszaki fejlesztésének sokoldalú problémáiból és az egész népgazdaság szempontjából eredő fontosságából most a termelékenység és a költségek kérdéseivel együtt, amelyek általános feladatok, főleg a kohászati termelés ütemének, minőségének és összetételének kérdései lépnek előtérbe. A jövő ötéves tervben már az első évek folyamán jelentősen fokozni kell I a vas- és acéltermelést. Eltérően az első ötéves tervtől, mikor a termelés fokozását jelentős részben új kapacitások útján értük el, most az a feladat, hogy a termelés emelkedését elsősorban azon kapacitások jobb kihasználásával biztosítsuk, amelyek már rendelkezésünkre állanak. Az alapvető agregátok időbeli kihasználásának fokozása mellett, amit jobb munkamegszervezéssel aránylag gyorsan elérhetünk, a kohászati termelés ütemének fokozása szempontjából döntő jelentőségű a termelési folyamatok intenzívvé tétele. A párt és a kormány tézisei a termelési folyamatok intenzívvé tételét „az iparban levő kapacitások fokozásához vezető, s főleg nagyméretű építkezések nélkül elérhető alapvető útnak" minősítik és hangsúlyozzák fontosságát, főleg „az alapvető iparágazatok döntő berendezéseiben". És kétségtelenül éppen ezek a fő kohászati agregátok. Munkafolyamataik intenzívvé tételének fontossága, ami nagy változást jelentnémely technológiai folyamat láncszemében, abban rejlik, hogy lehetővé teszi a kohászati termelésnek a már meglévő berendezéseinkkel való leghatásosabb fokozását. A kohászati termelés intenzívvé tétele változást hoz a kohászati beruházások összetételébe is: a nagy költségeket igénylő beruházások helyett, amelyekben nagy részt foglalnak el az építkezési, szerelési munkák, s amelyek hosszú időt követelnek meg és nagy igényeket támasztanak a munkaerőt és anyagot illetőleg, jelentősen hatásosabb beruházásokra kerül sor a berendezések újjáépítése és korszerűsítése terén. Ezzel egyidejűleg a kohókban tovább kell folytatnunk a nagy, költséges beruházások megvalósítását a második ötéves terv egész folyamán és főleg a végén, természetesen úgy, hogy érvényesüljön az az elv, hogy az új beruházásnak az új technika legújabbját kell képviselnie. Ez azt jelenti, hogy elsősorban a lehető legnagyobb teljesítményű, teljesen gépesített új agregátokat kell építeni; teljesen gépesíteni kell a lehető legnagyobb számú termelési és segédfolyamatot és ezáltal a legnagyobb termelékenységet és a legjobb munkafeltételeket kell elérnünk; teljesen érvényesíteni kell a termelési folyamatok önműködő ellenőrző és mérő műszerekkel való irányításának és ellenőrzésének tudományos módszereit és gondoskodni kell arról, hogy az üzemek elegendő számú laboratóriummal és technikai szolgálattal legyenek ellátva. A termelési folyamatok intenzívvé tétele nem a távol jövő feladata, hanem egyik legsürgetőbb mai feladatunk. Hogyan kell ezt megkezdeni? Elsősorban a termelési folyamatok intenzívvé tételét komplex módon kell végezni. Az egyoldalú, nem komplex intenzívvé tétel komolyan gyengíti, vagy teljesen megszünteti az egyes berendezések hatásosságát. A termelési folyamatok intenzívvé tétele gyors és sikeres bevezetésének alapelve az, hogy ennek valamennyi anyagi és műszaki feltételét tervszerűen kell megteremteni mind az egyes üzemeken belül, mind pedig az egész ágazat és a népgazdaság méreteiben. Végezetül egy harmadik dolog: a termelési folyamatok intenzívvé tételét azonnal, bátran és határozottan kell megkezdeni, mégpedig azért, mert ehhez minden lehetőségünk megvan és azért is, mert másképpen nem teljesíthetjük még az 1956. évi tervet sem. A gépesítés a termelékenység emelésének alapvető útja Kihasználatlan lehetőségek E tekintetben lehetőségeink jelentékenyek, mert az elért haladás ellenére az alapvető agregátok kihasználásának foka és a kohászati munkafolyamatok intenzitása mindeddig alacsony. Az alapvető agregátok kihasználásának fokozását, amit az 1951. évi párt- és kormányhatározat a kohók feladatává tűzött ki, nem teljesítették. Az időbeli kihasználás és kohóink teljesítménye jelentősen elmarad az élenjáró szovjet üzemek mögött, amelyek e tekintetben a világon az első helyen állanak. A technológiai és technikai intézkedések egész sorának bevezetése, mint pl. az ércek osztályozása és homogenizálása, a szegény ércek előkészítése, az ércpörkölés hevítése, a pára és az emelt hőfokú levegő alkalmazása, a nyomás fokozása kohászainknak lehetőséget ad, hogy az egész kohászati iparban négy, sőt öt éven belül a nyersvastermelést az eddigi agregátokkal legalább 30 százalékkal emeljék. És ez, elvtársak, több, mint a vítkovicei vasművek egész termelése. Nem kisebb lehetőségeink vannak az acél- és hengereltanyag termelésének intenzívvé tételében is. E téren 1960-ig a szükséges intézkedések megvalósításával az eddigi acéltermelési berendezések mellett elérhetjük Ä termelési folyamatok intenzívvé tétele számunkra nemcsak a kohászati termelés valamennyi alapvető ágazata feltételezett növelésének biztosításához vezető út. Ennek széleskörű gazdasági-politikai jelentősége abban rejI az acéltermelésnek legalább 20 százaI lékos emelését és a hengereltanyagnál a 15 százalékos emelkedést. A termelési folyamatok valamennyi nagyolvasztóban való intenzívvé tétele s főleg a töltések dúsításának fokozása azonban lehetővé teszi nemcsak a termelés fokozását, hanem a nyersanyagfogyasztási normák csökkentését, az energia és segédanyagok fogyasztásának leszállítását és így hozzájárulhat anyagi mérlegeink, főleg tüzelőanyagmérlegünk kiegyenlítéséhez. Hiszen a különleges kokszfogyasztásnak 14 százalékkal való csökkentése, ami a nagyolvasztók üzemének intenzívvé tételéből, valamint a koksztermelésben bevezetett tökéletesítésekből származik, a feltételezett nyersvastermelésben az 1960-as évben több mint 800 000 tonna kokszmegtakarítást hozhat és kell hoznia, ami szénben kifejezve egy nagy bánya termelésével egyenlő. Ezenfelül a kokszfogyasztás csökkentése magával hozza a nyersvastermelés költségeinek legalább 5 százalékos csökkentését is. A kohászati termelés intenzívvé tételéből ugyancsak

1 jelentős munkatermelékenység-emelkedés. valamint az egy főre eső termelés növelése következik. lik, hogy a termelés fokozása a mai berendezésekkel jelentős pénz- és anyagi eszközöket, valamint munkaerőket szabadít fel a gazdaság fejlesztésének más feladataira és a dolgozó nép életszínvonalának emelésére. A termelési folyamatok intenzivitásának fokozásával összefügg a kohászati termelés műszaki színvonala emelésének másik alapvető útja is — a gépesítés. Sokkal tökéletesebb kezelés nélkül, a nyersanyagok és féláruk gyorsabb és egyenletesebb, valamint a késztermékek elszállítása nélkül, a segédmunkáknak idejében és pontosan való elvégzése nélkül, a gyors és jóminőségű karbantartás nélkül, amit lehetővé tesz a gépesítés, nem lehetne biztosítani az egyre hatalmasabb alapagregátok kihasználását és azokat a lehetőségeket, amelyeket üzemeltetésük intenzitásának fokozása nyújt. A kohók nagy feladatai a munkatermelékenység emelésében megkövetelik, hogy teljes egészében és élességgel feltegyük a gépesítés kérdését, amely a munkatermelékenység fokozásának egyik alapvető útja. Mindnyájan tudják, hogy kohóinkban mindeddig még nagyon nagyarányú a kézzel végzett munka, főleg azért, mert a segédmunkákat és műveleteket csak kevéssé, vagy egyáltalán nem gépesítették. Ez ahhoz vezet, hogy kedvezőtlen viszony alakul ki az alapvető termelési folyamatok és a segédmunkálatok dolgozói között. Például a karbantartásban a kohászati termelés összes dolgozói közül a munkások 20 százaléka túlnyomórészt kézi munkát végez. Ez fékezi a munkatermelékenység fokozását és egyben csökkenti főleg a fő agregátok kihasználásának extenzív mutatóit. A kisgépesítési, amelynek fejlesztésére most széles lehetőségeket teremtünk, teljes egészében olyan módszerként kell értelmezni, amely arra szolgál, hogy bevezessük a termelési folyamatok mindazon tökéletesítéseit, amelyek az előírt határidőn belül a ráfordított költségek magasságában megtakarítást hoznak. A gépesítés sokoldalú fejlesztésével egyidejűleg és annak alapján, sürgetően előtérbe lép az automatizálás programja. Az automatizálás, mint a A termelés saját anyagi feltételeiből, amelyeket az új technika fejlődése alakít ki, szükségessé válik, hogy új módszerrel oldjuk meg a termelés szervezésének, irányításának és tervezésének kérdéseit. A kohászati termelés folyamatossága és tömegszerűsége folytán nagy igényeket támaszt a szervezéssel és irányítással szemben. Az új technika ezt a folyamatot még sokkal intenzí-bbé teszi. Ezért annál tök

í'~te<-ebbnek kell lennie a termelés megszervezésének, amely biztosítja a kohászati termelés ütemes menetét. Ismertek azok a módszerek, hogyan kell elérni az üzem egyenletes, ütemes menetét, az egves üzemrészlegek együttműködésének egybehangolását, hogy ne szenvedjen kárt az egész kohászati ciklus. Ez a módszer a heti és napi tervezés bevezetése, valamint a grafikon szerint végzett munka. E szervezési módszerek bevezetése az első és legalapvetőbb teendőnk, amit azonnal megoldhatunk és meg kell oldanunk az eddigi berendezésekkel folytatott termelés fokozása érdekében. A szervezés megjavításával elválaszthatatlanul összefügg a munkafetermelésl folyamat ellenőrzésének és irányításának legfelsőbb foka, a magas intenzitású kohászati folyamatok elsajátításának egyik fő feltételét jelenti, általa elérjük azt, hogy irányításukat tudományos színvonalra emeljük, mert a kohászati üzemekben már most elért gyorsaság és teljesítmények meghaladják a kézi kezelés fizikai határait, valamint a szabad szemmel való ellenőrzés biztosságát. A termelési folyamatok intenzitásának emelése mellett második alapvető kérdés a kohók technikai haladása terén a kohászati anyagok minőségének kérdése. Az anyag minőségétől s attól, hogy a minőség megfelel-e gazdaságunk szükségleteinek, függ a kohászati termelés ésszerű felhasználásának lehetősége és jelentős mértékben népgazdaságunkra gyakorolt közgazdasági hatása is. A kohászati termelés összetétele jelentős mértékben befolyásolja a gépipar műszaki fejlődését és éppúgy az anyag és energiafogyasztás minőségét is és ezáltal hatással van a kohóipar és a gépipar közötti arányosságra. Elsősorban arról van szó. hogy a kohászati termékek struktúrája a gépiparban lehetővé tegye, hogy következetesen áttérjünk a forgácsolás nélküli megmunkálási módszerekre. Hiszen az eddigi állapot, mikor a kohászati anyag 30—40 százaléka a megmunkálásnál haszontalanná válik, mint forgács és hulladék, a legnagyobb mértékben nem gazdaságos állapot és akadályozza a gépipar gyorsabb fejlesztését. A Kohóipar és Ércbányaügyi Minisztériumnak szervei útján nagy gondossággal kell megvizsgálnia a népgazdaság anyagi ellátásának szükségleteit és célszerűen kell egybehangolnia a kohók és a fogyasztók, főleg a gépipar érdekeit úgy, hogy a lehető legnagyobb fokú megtakarítást, valamint a fémek legcélszerűbb kihasználását és feldolgozását érjék el. gyelem további megszilárdítása is a kohőíDarHin. Ez a feladat közvetlenül a kohászati termelésben a technikai haladás folvtán kialakult feltételekből következik; abból a követelményből. hogy az- agregátokat haladóbb technoióqiával kell kezelni, valamint a minőséggel szemben támasztott növekvő követelményekből. Kohóink további fejlesztése érdekében nem nyugodhatunk bele azokba az esetekbe, amikor kifejezetten fegyelmezetlenségről van szó. de nem nyugodhatunk bele a technológiai és más előírások és utasítások ir^<-«Ä-tésébe sem, mert ennek következtében nagy veszteségek keletkeznek. Az irányítás megjavítása érdekében elsősorban meg kell szüntetni az eddigi „funkciós-módszert" a technikai irányításban és a szervezés mellett naponta gondosan felül kell vizsgálni az alapagregátok működését és operatív intézkedéseket kell tenni a hiányosságok helyrehozására. A rendszeres műszaki irányítás feltétele elsősorban a minisztérium világos, állandó és céltudatos műszaki politikája. Mit kell elsősorban számításba vennie kohóink műszaki politikájának? Számolnia kell a saját nyersanyagalapok és melléktermékek komplex kihasználásával a termelés valamennyi időszakában, számolnia kell a termelés olyan ütemével, minőségével és öszszetételével, amilyet a gépipar fej-i lődése megkövetel, valamint a tüzelőanyag, energia, nyersanyag és segédanyag maximális megtakarításával, számolnia kell az emberi munka lehető legnagyobbfokú megtakarításával valamennyi alapvető és segédmunkánál és a berendezések maximális kihasználásával. Az üzemekkel együttműködésben meg kell állapítani az ágazat műszaki fejlődési programja megvalósításának egyes szakaszait, meg kell határozni a fejlődés műszaki minimumát minden egyes évre és minden egyes üzemre. A kommunisták a technika fejlesztésére irányuló törekvés élén Az iparunk műszaki színvonalának további emeléséről kiadott párt- és kormánytézisek a legélénkebb visszhangot keltették valamennyi üzemben. Ennek oka az, hogy általánosítják munkásaink és technikusaink ismereteit, tolmácsolják vágyaikat és tapasztalataikat, megfelelnek műszaki becsvágyuknak. Ezért új alkotó fellendülést, a javaslatok hatalmas hullámát idézik elő az üzemekben. Most arról van szó, hogy a dolgozók valamennyi újító javaslatának teljes figyelmet szenteljünk, hogy mindazt, ami egészséges és jó, széleskörűen és gyorsan kihasználjuk, hogy megteremtsünk minden szükséges feltételt a dolgozók alkotó, termelési és műszaki tevékenységének fejlesztésére, mert ez a tevékenység a műszaki haladás kimeríthetetlen, örökké élő forrása. A műszaki fejlődésre irányuló törekvések élén a kommunistáknak kell haladniok. A pártszervezeteknek most a párt- és kormánytézisek alapján konkrétan meg kell tárgyalniok megvalósításuk fontosságát és elveit, gondoskv.dniok kell arról, hogy a termelés színvonalának emelése valamenynyi dolgozó ügyévé váljék. Iparunk műszaki színvonalának további emeléséért folytatott harcban fontos küldetése van a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak. Ennek a feladata elsősorban a szocialista munkaverseny további fejlesztését egybekapcsolni a technika és technológia szüntelen tökéletesítéséért és javításáért, a gépek maximális célszerű kihasználásáért, a haladó módszerek terjesztéséért folytatott harccal. A szakszervezeteknek az üzem vezetőségeivel együttműködésben jobban kell gondoskodniok a dolgozók szakképzettségének emeléséről. A dolgozók, főleg az új dolgozók szakképzettségének rendszeres emelése nemcsak az üzemek és a szakszervezetek irántuk való kötelessége, hanem feltétele annak is, hogy megtanulják az új technika alkalmazását. Hiszen ismeretes, hogy a technika olyan emberek nélkül, akik ki tudják használni, holt. Gazdaságunk tartósan emelkedő vonalon fejlődik. A X. kongresszus irányelveinek teljesítése terén az iparban, a mezőgazdaságban, valamint a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának emelésében már kétségtelen sikereket értünk el. Sikereink a békéért folytatott harcban, amelyben együtt harcolunk az egész haladó emberiséggel a Szovjetunió vezetésével, a további békés építés kilátásait nyitják meg előttünk. Gazdaságunkban, társadalmi rendszerünkben, népünk egységében, öntudatosságában és képességeiben minden feltételünk megvan az előrehaladásra, a termelőerők további fejlesztésére. Ilyen feltételek mellett a műszaki fejlődés meggyorsításának programja mély osztálypolitikai tartalmat nyer. Nincsen itt másról szó, minthogy a munkásosztály szilárdan kezébe vette a technika fejlesztését és a szocialista rendszer előnyeire támaszkodva, a technika forradalmi átalakító erejét a szocializmus győzelméért vívott történelmi harc szolgálatába állította. És a csehszlovák értelmiség, a mérnökök, technikusok, tanítók, tudósok, kutatók és konstruktőrök előtt itt áll a feladat: teljes méreteiben meg kell érteniök, miben rejlik tudományos és műszaki munkájuk jelentősége, tudatosítaniok kell azt a feladatot, amely a tudomány és a technika fejlesztésében, valamint a népgazdaság felvirágoztatásában előttük áll és ezzel a tudattal a munkásosztály és a dolgozó parasztok oldalán arra a helyre kell áliniok, ahová a szocializmus építésében tartoznak. A termelési folyamatok intenzívvé tételének gazdasági-politikai jelentősége Emeljük a termelés irányításának és tervezésének színvonalát