Uj Szó, 1955. október (8. évfolyam, 236-261.szám)

1955-10-06 / 240. szám, csütörtök

1'955. október 6. UJSZ0 7 A gyarmatosítók ellen Mona Brand színműve a bratislavai P. O. Hviezdoslav Színházban Jellemző, hogy napjainkban, amikor az egész békeszerető emberiség a genfi értekezlet szellemében várja az időszerű nemzetközi kérdések rende­zését, Manilában, a Fülöp-szigetek fővá­rosában a délkelet-ázsiai katonai tömb tagállamának politikai és katonai szak­értői gyűltek össze tanácskozásra. A kapott hírek nem arra vallottak, hogy ezek a „szakértők" munkájukkal a nemzetközi feszültség enyhüléséhez akartak hozzájárulni. A manilai tanácskozáson a „felfor­gató tevékenység", azaz a nemzeti fel­szabadító mozgalom elleni harc volt a központi kérdés. A tanácskozás rész­vevői tehát azt tekintették a leg­fontosabb feladatul<nak, hogy új gya­nút és rettegést keltsenek, megpró­bálják elindítani az antikommunista hisztéria új hullámát Délkelet-Ázsiá­nak ebben a környezetében és ezzel legalább valamennyire visszaállítsák jo­gaiba a hírhedt „erőpolitikát" — írja Jan Marek „Politkai jegyzeteiben." Marokkóban és Algírban is ártatlan emberek vére hull, akiknek egyedüli bűne az, hogy a földet, amelyen szü­' lettek, hazájuknak tekintik és a gyar­matosítók vad önkénye nélkül szaba­don akarnak élni. Vörös összeesküvők -tevékenységének bélyegzik a népiek "szabadságmozgalmát, banditának azt, aki a jobb életért, a nagyobb falat kenyérért szót emelni és fegyvert ra­gadni mer. Ezek a tények különös aktualitást adnak Mona Brand „Idegenek" (Ma­láji románc) című érdekes színmű­vének, amely azután, hogy a Szov­jetunió és s népi demokráciák szá­mos színpadán nagy sikert aratott, i a napokban a bratislavai P. O. Hviez­doslav Színházban is bemutatásra ke­J trült. Három esztendővel ezelőtt lapjaink hírt adtak azokról a büntető expe­díciókról, amelyeket az angol kor­mány parancsára hajtották végre a Ma­lájföld falvai ellen. Képeslapjaink nem egv' képet közöltek a feldúlt és porrá­égetett falvakról, khakiegyenruhás ka­tonákról, akik hadizsákmányukkal, egy bennszülött levágott fejével álltak a fényképezőgép lencséje elé. A Malájföld cínbányái és kaucsuk­ültetvényei jórészben angol és auszt­ráliai tőkések kezében vannak, akik nem veszik emberszámba a malájiakat és búsás hasznukat féltve birtokaikon, 'nem tűrnek semmiféle mozgalmat, szakszervezeti érdektömörülést.* A csaknem rabszolgasorban tartott, le­igázott és kiszipolyozott nép azonban lassan öntudatra ébred és minden vé­res terror ellenére küzdeni mer leg­elemibb emberi jogaiért. Mona Brandot a Malájföldről jött el­rettentő hírek és fényképek ösztönöz­ték darabja megírására. Az ausztrá­liai származású angol írónőnek volt bátorsága szembeszállni az uralkodó osztály véleményével és volt erköl­csi ereje a kapitalista sajtótól fél­revezetett honfitársai előtt színmű­vében hiteles és ugyanakkor művészi erejű képet festeni a Malájföld igazi helyzetéről. A színmű központjában Krisztina Warren, egy kis londoni szabénő áll, aki vőlegénye után jön a gyarmatra. Krisztina Londonban kispolgári környe­zetben nő fel, korántsem kommu­nista, de még szocialista sem. Egész­séges ösztönű, derék szívű egyszerű te-emtés, akinek egyedüli vágya: bol­dognak lenni. A játék első képében úgy lőp elénk frissen és várakozóan, mint aki előtt valóban kitárult a bol­dogság kapuja. Elbűvöli az őserdőn át vezető autóút mesebeli szépsége, Streeterék bungalówjának fényűző ké­nyelme, a sok szolga, a bőség és úgy #rzi, hogy leendő férje, Roderich Ho­ward oldalán ugyanez a jólét, ugyanez a bőség és kényelem vár rá. De Krisz­tinát már érkezése első órájában meg­kapja a sejtelem, hogy a jólétnek és bőségnek olyan ára van, amely összeegyeztethetetlen egyenes lelküle­tével, becsületes szíve tiszta érzései­vel. Lassan lehull a szeméről a há­lyog, felismeri, hogy ők európaiak, felsőbbrendű fehérek, akik eddigi hi­te szerint a A'ilizáció és kultúra ál­dását hozták a vadonba —Na terror, az erőszak, az embertelen kizsákmá­nyolás emberei, hogy méltán gyűlölt idegenek a színessk földjén. Vendég­látó házigazdája és vőlegénye is gyúj­togat, embert öl, ártatlanokat drótsö­vények mögé zárat, mert nem érti, hogy ezen a földön nincs mit keres­nie. Douglas Streeter, a házigazda az önállóságukért küzdő maláji hazafia­kat banditáknak bélyegzi és férfias büszkeséggel mesél a gyilkosságok­ról, szolgájának megtiltja, hogy egy éhező fiatal maláji asszonynak egy marék rizst adjon, — mert büntetni kell, gyűjtőtáborba zárni a „lázadó­kat". Krisztina rádöbben arra is, hogy a vőlegénye sem különb, az érdek, a haszon őt is kivetkőztette minden em­berségből, és nincs az a szerelmes szó, amely ezt a rideg önzést el tudná pa­lástolni. Két angol él Mona Brand darabjá­ban, akik némi emberségükkel kiválnak ebből a harácsoló világból. De egyik sem tekinthető teljes embernek. A durva Basil Price felesége kábítósze­rekkel él, hogy valahogy elviselje fér­je vadállati nyerseségét, s idegileg teljesen összeomlik, amikor férje leg­újabb rémtettéröl tudomást szerez. A másik — a bölcselkedő John — a pálinkásüveghez nyúl, a szesz mámo­rában keres enyhülést, akár a szeren­csétlen Pricené. Rezignált, esett em­ber ez a John, tele ütődöttséggel, seb­bel, tud minden gazemberségről, ami körülötte történik, magában mélyen el­ítél mindent, de a tiltakozó szóhoz, tiltakozó tetthez nem jut el. Valóság­gal csehovi erővel jellemzett alak ez a becsületesen gondolkodni akaró, de a posványból kiemelkedni nem tudó, mámorba temetkező John. Létének jo­gosultságot, s némi pozitív vonást az a tény ad, hogy ő kelti fel Krisz­tinában a kételyt, az ő intő szava nyomán kezdi tisztán látni, és ő erő­síti meg abban, hogy a maláji ro­máncnak véget kell vetnie. A színmű befejező képében már egy harcra, munkára elszánt Krisztina áll előttünk, s mi jóleső érzéssel látjuk, hogy a békeharcnak egy újabb kato­nája született, aki visszatérve Lon­donba már teljes igaz emberként áll az önkény, a kizsákmányolás, az el­nyomás ellen küzdők sorába. Mona Brand színművének nagy ér­deme, hogy agitatív erejű, hasznos és fontos mondanivalója nem kerül deklaratív, szólamszerű szavakkal a néző elé. A játék vontatottan indul, felesleges jellemzések elnyújtják a kezdetet, de a második képben már fojtogatóan fülledt a légkör és a me­se soványsága és igénytelensége elle­nére is rangossá, drámaivá válik a vészterhes légkörben. Ján Budský rendezői munkájának nagy érdeme, hogy ezt a nehéz leve­gőjű, délszaki légkört megteremtet­te az alakok köré és színpada mind­végig mozgalmas, lebilincselő. Rende­zésében helyesen érvényre jut, hogy voltaképpen a színmű minden alakjá­nak megvan a maga ál vagy valódi igazsága, amely tetteinek rúgója és magyarázója. Ha színészei még követ­kezetesebben juttatták volna kifeje­zésre elgondolását, akkor teljesebb rendezői sikerről és teljesen egyen­értékű magas művészi színvonalú ala­kításokról beszélhetnénk. így elsősor­ban csak a Krisztinát játszó Mária Královiíovát emelhetjük ki, aki mű­vészi pályája egyik legérettebb alakí­tásával lepte meg a bemutató közön­ségét. A gyengéd szerelmes érzések­nek, a lassú öntudatra ébredésnek, a fájdalmas csalódásnak és elhatározá­sáig szövevényes lélekrajzát tökéle­tesen hozta ki és pátoszmentesen naggyá tudott nőni a színmű drámai pillanataiban. Ugyanilyen meggyőző erővel formálta meg Karol Machata az italba temetkező Johnt. Mestermű az az alakítás is, az elsikkadt, züllött figura mögött felsejlett egy megseb­zett lélek, aki más környezetben, más körülmények közt igaz, rokonszenves, értékes emberré tudná válni. És jó volt Jozef Sodoma is, aki a játék egyetlen színes szereplőjét, a ház szolgáját játszotta. Hallgatag járá­sa, kevés szava kellően éreztette, ho­gyan érik gazdái embertelen maga­tartása hatása alatt ellenállóvá. A színmű egyetlen színpadképe, Zbynék Kolár munkája, kitűnő. Jó mozgáslehetőséget biztosít és háttere festőien szép. Egri Viktor. Cseh írók színművei német színpadokon A köztársaságunk és a Német De­mokratikus köztársaság közt egyre szorosabbá váló kultúrkapcsolatok nemcsak a kölcsönös könyvfordítások számának örvendetes gyarapodásában nyilvánulnák meg, hanem az idei szín­házi évadban a német színpadokon be­mutatásra kerülő játékok megnöveke­dett számában is. A berlini Maxim Gorkij Színház J. K. Tyl cseh klasszikusnak „Konok asszony" című komédiáját, a weima­ri Nemzeti Színház ugyancsak cseh klasszikust és pedig Alois Jirásek „Ján Hus" című történelmi tragédiá­ját mutatja be. Mindkét színdarab először szerepel német színpadon. A meiningeni és bautzeni színház Steh­líknek „Az új ember kovácsa" című darabját tűzte műsorára. Stehlíknek ezt a Makarenko regénye alapján írott színművét nemcsak a német főváros­ban, hanem számos más német szín­padon nagy sikerrel játszották. Viszonzásul a mi színpadjaink a Schiller-évre való tekintettel elsősor­ban e nagy német klasszikusnak szín­játékait tűzik műsorukra. Martinban a Hadsereg Színház átütő sikerrel mu­tatta be 'az „Ármány és szerelem" című szomorújátékot, a bratislavai P. O. Hviezdoslav Színház pedig a „Ha­ramiák" bemutatására készül. Hírek a film világából A zürichi mozik műsorán Eisen­stein „Patyomkin cirkáló" című film­je szerepel. Ez az első eset, hogy Svájcban ez a világhírű forradalmi szovjet film bemutatásra került. * * * „A császár fülemüléje" című cseh­szlovák bábfilm elnyerte Amerikában az 1955-ös „Aranytekercs"-díjat. * * * Hollywoodban film készül Albert Einstein életéről. A nagy fizikust a filmen Edmund Quenn fogja játsza­Vittorio de Sica, a neves olasz filmrendező 1957 tavaszán a Szov­jetunióba utazik, ahol Csehov „A sztyeppe" című elbeszélése alapján fil­met készít. » * • Angliában Bernhard Shaw „Hősök" című komédiáját megfilmesítik. ••iiBiiaiijiJiBiiBiiaiiaiiaiiBijBiiBiiBiiBiiBiiBiiaitBiiaiiaiiatiniSiiBEiBiiBiiBiiBiiaiiaiiBiiBiiatiaiiBiiaitiiSBiiiiiBiiBiiaiiBiiBiiauaiiaaBiiBiiaiiBiiBii is velünk. Szörnyű idő volt; véreső verte A földet, s égig lebegő lángok Égettek... s ha nem bújtunk verembe, Belénk faltak az aknaszilánkok .., A múlt szekere futva fecsegett, Vitte a sok grófi nyomorultat.. * Vén sírásó: az idő temetett, Véres sírba temette a múltat. ,. iMire elkészült a temetéssel: Tavasz lett, s elinalt vén december.. < i S az új magot szórta tele kézzel A sebeiből meggyógyult ember .., A vetés kikelt, az aratásunk Egyre dúsabb, és több a kenyerünk ... S a földbe egyre mélyebben szántunk; Világ népei: nektek is vetünk!... Csontos Vilmos R OVI dk k Ke versen ... | Rövidke versek tört ritmusába | öntöm a szívem lüktető dalát, | - szavak szárnyára ültetem lelkem, hogy a szívekben leljenek tanyát. | Keressék az embert, ki a verset érti, | ki küzdeni s alkotni yágy, | s nemcsak önző célokban reméli | fellelni az élet igazát! | Fecsó Pál. | uiaiiauaiiaiiiiiaiiaiiaiiaiiiiiaiiBiia[taiiaiisHBimu*iiaii*Ti*naitaiiaiiaiiBi)iiiaiiaii*i>ariaiiaiiaHiniiiaiia)iaiiBM*inita<iaiiaii*iiaiiiiiaii>iiB Előadóverseny indul iskoláinkban Az Iskolaügyi Megbízotti Hivatal mind a szlovák, mind pedig a magyar és ukrán nyelvű iskolákban előadó­versenyt szervez az 1955—1956. isko­lai évben. E versenyben részt vesz­nek az általános műveltséget nyújtó iskolák és a szakiskolák tanulói, va­lamint a főiskolák hallgatói. A rész­vevőket öt kategóriába osztják. Az első négy kategóriában az általános műveltséget nyújtó/iskolák és szak­iskolák tanulóit csoportosítják, az ötö­dik kategóriában pedig a főiskolák hallgatói indulnak. Előirt és szaba­don választható vers szavalására, va­lamint előírt és szabadon választható prózai szöveg előadására kerül sor u versenyben. A felsőbb osztályosok saját műveikkel is felléphetnek. • Az iskolai versenyek legjobbjai já­rási és szlovákiai méretben is verse­nyezhetnek majd. A magyar anya­nyelvűek részt vehetnek szlovák nyel­vű versenyeken is, könnyebb költe­ményekkel és prózai szövegekkel. A verseny célja az irodalom meg­szerettetése, a nyelvi és előadókész­ség fejlesztése, valamint a tanulók nyilvános szerepléshez való szoktatá­sa. E verseny nagy mértékben előse­gíti majd az esztétikai nevelést is­koláinkban. Ezért mind a szülök, mind pedig a tanítók támogassák hatható­san ezt a mozgalmat. Építőállványok és anyagok, vödrök, téglák, csövek és deszkák halmaza között már kicsit kifulladva lépde­lünk az ideiglenes lépcsőkön a negye­dik emeletre. — Középen lesznek a vitrinek, itt a három gyorsfelvonó, erre pedig a ruhaszalon, ahol a mértékre készült ruhákat varrják majd — mutatnak Zörner és Cihák elvtársak a levegőbe. Beismerem, elég nagy képzelőtehet­ségre volt szükségem, hogy a festői rendetlenségben kételkedés nélkül bó­logassak az elvtársak valóban meg­győző szavaira. A Vencel tér és a Krakovská utca sarkán vagyunk, az épülő Darex áru­házban. A járókelők érdeklődéssel né­zegetik az elkerített építkezést és feszült kíváncsisággal várják a meg­nyitás napját. A „régi" Darex áruház­nak a Pozemní stavby nemzeti vál­lalattal kötött szerződése alapján 1956 június 1-én kellene bekövetkeznie az ünnepélyes pillanatnak. Az építőmun­kások, szerelők, szállítók hada azonban kötelezettséget vállalt, hogy egy tel­jes hónappal megrövidíti a határidőt. Örülnek nagyon a prágaiak, de a vi­dékiek is, mert annyi mende-monda előzi meg ennek a hír szerint rend­kívüli áruháznak a megnyitását, hogy még a legközömbösebb embert sem hagyja hidegen ez a felajánlás. Az új Darex az öltözködés áruháza lesz. Háztartási eszközöket, bútorokat, játékokat, stb. nem fognak árusítani. A földszinten fehérnemű, kötöttáru, az első emeleten méteráru, a másodikon cipőosztály, retikül, bőröndök, a har­madikon férfi- és fiű-konfekciő, a negyediken női és lányka-ruhák, azonki+ül rendelésre készült ruhada­rabok, az ötödiken részben raktár, részben divatbemutatókra szolgáló terem, a hatodikon irodák és a he­tediken a gépház lesz. Az áruház jel­lege egész más lesz, mint a többi ha­Az öltözködés áruháza írta: Kis Éva sonló üzletházé. Csak a legfinomabb minőségű áru, legalább 70 százalékos gyapjút tartalmazó szövetek, kizárólag a Darex részére festett tisztaselymek, a Darex részére tervezett kész ruha­darabok között válogathat a közön­ség. A leggazdagabb színskála árnya­latai láthatók majd a suhogó selymek és puha szövetek között. Az áruhá­zat nem a nagysága teszi híressé, (mert nem lesz nagy, inkább intim, exkluzív) hanem elsőrendű áruja és példás kiszolgálása. — Azt akarjuk — mondja Plachý elvtárs, a Darex igazgatója — hogy az elárusítók és a vásárlók közötti kapcsolat ne csak a szokásos udvar­riasság határátüsse meg,hanem annál' sokkal melegebb, szívélyesebb legyen. Elutasítottuk például a pult és a csomagoló közötti szállítószalag be­vezetését azért, hogy eladóink a kö­zönséget elkísérjék a pénztárig, vagy a kijáratig. Ha véletlenül olyasmit keres a vevő, ami nincs raktáron, ak­kor a kiszolgáló átadja névjegyét, hogy az illető nála érdeklődhessen az Ígért áru sorsáról. Az igazgató elvtárs szavait örömmel és meglepetéssel hallgatom. Ilyen meg nem volt nálunk. Mintha kita­lálná gondolatomat,' megjegyzi: — Amilyen az új Darex áruház lesz, ahhoz hasonló egyelőre nincs az egész köztársaságban. Minden felté­telünk meg van hozzá, hogy terve­inket valóra váltsuk. Az első feltétel, hogy eladóink képzett, tapasztalt ká­derekből kerüljenek ki. Az anyanyel­ven kív.ül megköveteljük legalább egy idegen nyelv ismeretét. A technikai újdonságokról Zörner és Cihák elvtársak számolnak be. A hat óriási kirakat padlózata mozgatható lesz. Kis kocsin leszállítható a szu­terénbe, ahol a kirakatrendezők mű­helyében nyomban kicserélhető a tar­talékpadiózaton már előre elkészített új kirakatokkal. A csere 25 percig tart. Igen büszkék erre az újdonság­ra, különösen Vlastimir Pulec terve­ző. A kirakatok gyors cserélésének problémája már régen fájó pontja a kereskedelemnek és most, a Darex áruházban alkalmazzák először ezt a különleges újítást. Az automatikus ajtókkal rendelkező gyorsfelvonók másodpercenként 2.2 métert tesznek meg, még hozzá két irányban. Hogy a teherautók az aránylag kis udvaron meg tudjanak fordulni, forgató ta­lapzat készül. Az autó rámegy a ta­lapzatra és azzal együtt egy helyben megfordul. A fűtőtestek a mennyezet­be lesznek építve. A szellőztető rend­szer biztosítja, hogy a levegő órán­ként háromszor-négyszer cserélődjön. A belső berendezés az osztályok sze­rint változik. A világítást Baitler vi­lágítómesternek, a köztársaság legjobb szakértőjének tervei alapján vezetik be. A méteráru-osztályon például nappali fény lesz, nehogy a világítás megtévesztően hasson a vásárlókra. A bejáratot Janušek szobrászmű­vész domborműve díszíti. Azokat az iparágakat ábrázolja, amelyeknek kap­csolatuk van az áruházban eladásra kerülő cikkekhez. A hallottak alapján, már nem cso­dálkozom azon, hogy mindenki iz­gatottan várja az új áruház megnyi­tását. A közönség nem fog csalódni. Ennek biztosítéka, hogy az illetékes kormányszervek is aprólékosan fog­lalkoznak az építkezés -minden moz­zanatával, és azt akarják, hogy az új Darex mind a belföldi, mind pedig a külföldi vásárlóközönség legkeresetr tebb áruháza legyen. V

Next

/
Thumbnails
Contents