Uj Szó, 1955. október (8. évfolyam, 236-261.szám)

1955-10-31 / 261. szám, hétfő

A A külügyminiszterek genfi értekezletének harmadik napja Genf. (ČTK). Szombaton, október 29-én röviddel 15 óra után megkezdődött a négy nagyhatalom külügyminiszterei értekezletének harmadik ülése. Az ülésen V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere elnökölt. — A miniszterek folytatták a napirend első pontjának — az európai biztonság és a német kérdés — megtárgyalását. A szombati ülésen is a munka légköre uralkodott éppúgy mint az előző üléseken. J. F. Dulles, az USA államtitkára, aki elsőnek szólalt fel, azt mondotta, hogy a külügyminisztereknek a kormányfők júliusi értekezlete irányelveihez kell igazodniok és tekintetbe keli venniök azt, hogy az európai biztonság kérdése szorosan összefügg a német kérdéssel. Ugyanezt a gondolatot fejezte ki P in a y francia külügyminiszter és M a c M i 1 a n brit külügyminiszter is. Az USA, Franciaország és Nagy-Britannia miniszterei azt állították, hogy a szovjet küldöttség állítólag eltért a kormányfők irányelveitől azáltal, hogy először az európai kollektív biztonságról szóló összeurópai szerződés javaslatát nyújtotta be és később akarja beterjeszteni a német kérdéssel kapcsolatos javaslatait. V. M. Molotov kijelentette, hogy a szovjet küldöttség teljesen egyetért az irányelvekkel és nincs kifogása az ellen, hogy az európai biztonság kérdését és Németország kérdését, amelyek egymással szorosan összefüggnek, a napirend első pontjaként tárgyalják meg. Ezért kissé váratlan, amikor azt állítják — mondotta V. M. Molotov, — hogy nem felel meg a kormányfők irányelveinek az a tény, hogy a szovjet küldöttség benyújtotta javaslatát az európai biztonság kérdéséhez. V. M. Molotov újból kijelentette, hogy ha megtárgyalásra kerül a német kérdés, a szovjet küldöttség benyújtja javaslatait és hozzászólásait. V. M. Molotov továbbá emlékeztetett arra, hogy a szovjet küldöttség már hozzászólt a három nyugati nagyhatalom javaslatához, ezen országok miniszterei azonban még nem foglaltak állást a szovjet küldöttség javaslatához. Pinay francia külügyminiszter azt mondotta, hogy az európai kollektív biztonsági szerződésre tett javaslat, amelyet a szovjet küldöttség pénteken nyújtott be, csupán megismétlése a kormányfők júliusi genfi értekezletén tett javaslatnak. Ezt a nézetet fejezte ki M a c M i 1 a n miniszter is. V. M. Molotov emlékeztetett arra, hogy a négy hatalom kormányfőinek értekezletén valamennyien javaslatokat nyújtottak be. És ha figyelmesen elolvassuk az irányelveket, megállapítjuk, hogy világosan kimondják, hogy a külügyminisztereknek meg kell tárgyalniok mindazokat a javaslatokat, amelyek a júliusi értekezleten szerepeltek. Ezért furcsa — folytatta V. M. Molotov, — amikor azt állítják, hogy a szovjet küldöttség a „régi javaslatot" nyújtja be. Eden javaslata szintén azonos azzal a tervvel, amelyet már 1954-ben benyújtottak a berlini értekezleten. A külügyminiszterek feladata megtárgyalni mindazokat a javaslatokat, amelyek a kormányfők értekezletén elhangzottak. Az ezt követő véleménycsere folyamán Pinay és M a c M i 1I a n miniszterek érintették az Eszakatlanti Szerződés kérdését és újból azt állították, hogy ez a szerződés védelmi jellegű. Pinay azt mondotta, hogy a nyugati nagyhatalmak nem egyezhetnek bele e szerződés felszámolásába. MacMilan ezután azzal foglalkozott, hogy miért nem lehet felvenni az Északatlanti Szövetségbe a Szovjetuniót. Azt állította, hogy az Északatlanti Szövetség és a Szovjetunió céljai eltérnek egymástól. Erre Molotov megjegyezte, hogy a Szovjetuniónak és azoknak az országoknak Is, amelyek tagjai az Északatlanti Szövetségnek kell, hogy közös feladatuk legyen — harcolni a békéért és a népek biztonságáért. Ka más volna a cél, mint a béke védelme, akkor nem volna értelme itt összeülni és olyan kérdésekről tárgyalni, mint az európai biztonság, Németország, a leszerelés, valamint a Nyugat és a Kelet közötti kapcsolatok fejlesztésének kérdése. » * * A véleménycsere után a négy nagyhatalom külügyminiszterei megegyeztek, hogy hétfőn, október 31-én 15 órakor megkezdik a napirend harmadik pontjának — a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztésének előzetes megtárgyalását. Abban, hogy ezt a kérdést hétfőn tárgyalják meg, a négy külügyminiszter New York-i tartózkodása folyamán egyezett meg. Azután ezt a kérdést átadják a szakértőknek és a miniszterek még a hétfői ülés folyamán visszatérnek a napirend első pontjának további tárgyalására. V. M. Molotov bejelentette, hogy a következő ülésen a szovjet küldöttség kiegészítő javaslatokat nyújt be az európai biztonság kérdéséhez. Genf, október 30. (TASZSZ) — A szovjet küldöttségnek reagálnia kell mind a mai, mind pedig a tegnapi beszédekre. Ügy véljük, adósak maradnánk a válasszal, ha nem felelnénk arra, ami itt tegnap elhangzott. Természetesen magyarázatot kell fűzni ahhoz is, amiről ma volt szó. Dulles úr mai nyilatkozata, amelyben öiemezte a kormányfők irányelveit, kissé váratlan volt. Elsősorban ezzél a beszéddel szeretnék foglalkozni. Dulles úr beszédének bizonyos mértékben jogi jellege volt. Azon irányelvek jogi jellegű elemzése, amelyeket a kormányfők határoztak meg számunkra. Ügy vélem azonban, hogy ha egy kérdést jogilag elemeznek, akkor iontos a kérdésnek mind a formája, mind a pedig a tartalma is. Reméltük azt is, hogy ezen az értekezleten elhangzott beszédekben figyelembe veszik azt, amit a Szovjetunió küldöttsége nyilatkozatában különösen kiemelt. Hisz amikor tegnap benyújtottuk javaslatunkat, azt mondottuk, hogy az az európai biztonság kérdéseire vonatkozik és később akarjuk benyújtani a Németországra .vonatkozó kérdésekkel kapcsolatos jalatainkat. Kifogásolhatják-e tehát azt, hogy javaslatunkban nem foglalkoztunk mind a két kérdéssel? Vajon ez bármiképpen is ellenkezik-e az ügy érdekével, ha az egyik dokumentumban érintjük az egyik kérdést és a másik dokumentumban, amely a napirend ugyanazon pontjával kapcsolatos, érintjük az ezzel összefüggő második kérdést? Ügy véljük, hogy itt nem követünk el semmilyen ellentmondást és semmilyen helytelenséget, mégha ezt a problémát teljes jogász furfanggal elemzik is. Emlékeztetnek bennünket a kormányfők irányelveire, amelyekben arról van szó, hogy szoros kapcsolatnak kell fennállnia az egyesített Németország és európai biztonság kérdése között. Nincs ez ellen semmi kifogásunk és éppen ezért mindnyájan egyetértettünk azzal, hogy a napirend első pontjának keretében megtárgyaljuk mind az európai biztonság, mind pedig Németország kérdését is. Mindnyájan megegyeztünk, hogy ez pontos összhangban áll a kormányfők irányelveivel. Dulles úrnak tetszik a javaslat, amelyet megtárgyalás céljából elénk terjesztett. Ehhez teijes joga van, De miért kellene eljárnunk éppen úgy, ahogy azt az Amerikai Egyesült Államok minisztere tartja a legjobbnak, miért ne járthatnánk el úgy, ahogy az nekünk tűnik célszerűbbnek, vagyis külön szentelnénk figyelmet az európai biztonság kérdésének és ezt a kérdést részletesen megvilágítanánk és azután szentelnénk figyelmet Németország kérdésének is? Ha emellett a kormányfők irányelvei igazi értelméhez tartanánk magunkat, tudomásul kellene vennünk, hogy az irányelvek első pontjában mégis az európai biztonságról van előbb szó, mint Németországról. ügy vélem, hogy az irányelvek jóváhagyásakor ennek bizonyos értelme volt. E kérdéssel kapcsolatos viták után már júliusban eldöntötték, hogy az első helyen az európai biztonság kérdésének és a második helyen a német kérdésnek kell állnia. És az adott esetben betartjuk az irányelvek által meghatározott eljárást. A kormányfők irányelvei első pontjának első részében szó van az európai biztonságról és ahogy itt helyesen rámutattak, javaslatunkban szintén az európai biztonságra vonatkozó kérdésekkel kezdtük. A kormányfők irányelvei első pontjának második része vonatkozik a német problémára. Felhívtuk a figyelmet arra, hogy e kérdéshez még beterjesztjük javaslatunkat és úgy véljük, hogy a fő kérdésnek — az európai biztonság kérdésének — megtárgyalásával jó előfeltételeket teremtünk a német V. M. MOLOTOV BESZÉDE az október 29-i ülé kérdés megtárgyalásához, amely részprobléma és alá van rendelve a fő kérdésnek — az európai biztonság, vagyis valamennyi európai ország biztonsága kérdésének. Ami a német kérdést illeti, úgy véljük, hogy e kérdés megtárgyalásának is meg kell felelnie a kormányfők irányelveinek. És ezek az irányelvek^kimondják, hogy a miniszterek a tárgyalásokon való részvételre beidézhetik az érdekelt feleket. Felvetette-e valaki itt, hogy kívánatos a német kérdést maguknak a németeknek részvételével megtárgyalni? Mindeddig ezzel seníri -sem állt elő. Ha a német kérdést konkrétabban fogjuk megtárgyalni, elősz'ár el kell döntenünk, vajon e kérdés megtárgyalásán résztvesznek-e a német nép képviselői. Tegnap kijelentettük, hogy erről a kérdésről tárgyalni akarunk, amint megkezdjük a német kérdés konkrétabb taglalását. Nincs semmilyen formális kifogásunk a három miniszternek a napirend első pontjához benyújtott javaslata ellen. Ügy véljük, hogy nincs ok semmilyen kifogásra a mi javaslatainkkal szemben sem. Ha következetesek akarunk lenni a kormányfők irányelvei teljesítésének szempontjából, akkor a német kérdés megtárgyalásának kezdetén el kell döntenünk, vajon vitánkon részt vegyenek-e a német nép képviselői. Nézetem szerint ez megfelel a kormányfők irányelveinek. Eddig azonban, amint látják, senki sem állt elő ezzel a kérdéssel, mert a német kérdés konkrétabb megtárgyalása még előttünk áll. Értjük, hogy ez azért történt, mert eddig főleg az európai biztonság kérdéséről cseréltük ki nézeteinket. Pinay és MacMillan urak itt előadták bírálati hozzászólásaikat az összeurópai kollektív biztonsági rendszer alapelveire tett javaslatainkkal kapcsolatban. Ezt a javaslatot réginek nevezték. Még kell azonban mondanom, hogy a kollektív biztonság kérdése Európában valamennyi nemzetet érdekelte és érdekli. Az a véleményünk tehát, hogy érdekel bennünket is, mint az európai béke és nyugalom biztosításának fő kérdése. Szó volt itt arról, hogy az európai kollektív biztonság megteremtéséről szóló összeurópai szerződés alapelveire tett javaslatot, amelyet itt a szovjet küldöttség terjesztett elő, N. A. Bulganyin, a Minisztertanács elnöke már előzőleg beterjesztette a kormányfők értekezletén. Ezt egyáltalán nem akarjuk tagadni. De akkor ezt a javaslatot nem tárgyalták meg, mint ahogy nem tárgyalták meg az európai biztonság kérdésével kapcsolatos más javaslatokat és érveléseket sem, amelyeknek ezen az értekezleten való megvitatásával a minisztereket bízták meg. Amikor Pinay úr az európai biztonságról beszélt, hivatkozott Franciaország történelmi tapasztalataira. Emellett megjegyezte, hogy a Szovietuniónak a kollektív biztonsággal kapcsolatos javaslatai szerinte csak papírbiztosítékokhoz hasonlítanak, amelvekre Franciaország a múltban már nem egyszer ráfizetett. Ügy vélem, Pinay úrnak ezt nem sikerült bebizonyítania. Emlékeztetem a tényekre. Egyetértünk azzal, hogy Franciaország tapasztalatai sok mindent bizonyítanak. Ha a tényeket közelről nézzük, azt kell mondanunk, hogy Franciaország szerencsétlensége éppúgy, mint számos más európai állam szerencsétlensége Is, az volt a múltban, hogy vezetői nem óhajtották, hogv Franciaország törekvéseit egyesítse más nagyhatalmak törekvéseivel, — amelyek közé tartozik a Szovjetunió is, — hogy közösen visszaverjék a háborúra készülő agresszort. Ezek a vezető tényezők inkább ragaszkodtak a tömbök kialakításának politikájához, amely — mint ismeretes, — a második világháborúhoz vezetett. Az is ismeretes, hogy éppen a Szovjetunió hívta fel az európai államokat kollektív akciókra a béke megőrzése érdekében éppen úgy, mint ahogy azt ma is teszi, amikor a kollektív biztonságot védelmezi. Pinay úr itt az Északatlanti Tömb buzgó védelmezőieként beszélt. Nagy érdeklődéssel hallgattuk meg ma, ahogy azelőtt is meghallgattuk az érveléseket, amelyekkel Franciaország képviselője az Északatlanti Tömböt védelmezi. Emellett meg kell mondanom, hogy a Szovjetunió állásfoglalását az Északatlanti Tömbhöz itt nem egészen pontosan fejtették ki és erről könnyen meggyőződhetünk, ha figyelmesen áttanulmányoztuk a kollektív biztonságról szóló összeurópai szerződés alapelveinek javaslatát, amelyet önök elé terjesztettünk megtárgyalás céljából. Ezzel egyidejűleg nincs okunk kételkedni abban, hogy a Szovjetunió állásfoglalása az Északatlanti Tömbbel szemben az önök számára nem titok és nem kell ezzel ismét bővebben foglalkozni. MacMillan úr bizonyos elfogultsággal bizonygatta, hogy nézete szerint miért nem lehet a Szovjetuniót felvenni a NATO-ba. Ezt azzal indokolts, hogv az Északatlanti Tömbnek és a Szovjetuniónak eltérők a céljai. Eléqgé .jól megértjük egymást, és eléggé jól tudjuk, hogy legalább egy kérdésben, amely az egész világ számára a fő kérdés, határozottan közös, egységes céljaink vannak, amint az tűnt és most is tűnik nekünk — a béke védelmének, államaink biztonsága biztosításának és az egész világ nemzetei biztonságának céljai. Ha a béke érdekeinek védelme kérdésében céljaink eltérők volnának, akkor minek ülnénk itt össze, minek tárgyalnánk olyan kérdésekről, mint az európai biztonság kérdése, a német probléma, a leszerelés, a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztésének kérdése? Pinay urat úgy iehetett érteni. mintha a Szovjetunió nem óhajtana őszintén és becsületesen együttműködni az USAval az európai béke biztosításának, az európai biztonság biztosításának kérdéseibén. Ügy vélem, nincs semmilyen ok álláspontunk ilyen magyarázatára, mivel a kormányfők genfi értekezletének egész érteimét és a mi értekezletünk értelmét abban látjuk, hogv mi. Franciaország, Nagv-Britannia és a Szovjetunió képviselői az Amerikai Egyesült Államok képviselőivel együtt a példás egyetértés elérésére, az európai béke és biztonság védelmének, valamint az egész világ béj<éje védelmének közös feldolgozására törekedjünk. f£s mi reméljük. hogy ezt el lehet érni a fennálló akadályok ellenére is. A szovjet küldöttség azonban megkérdezi a francia küldöttséget, vajon megfelel-e az európai béke érdekeinek és államai közvetlen érdekeinek az a helyzet, hogy egy szervezetben, egy í katonai csoportosulásban vesznek részt bizonyos európai államok, amelyek között ott van az újrafeifegvver?.ett Nyugat-Németország is és emellett a békeszerető Szovjetunió részvételét e csoportosulásban elfogadhatatlannak tartja? Arról tanúskodhat-e ez, hogy az ilyen tömbnek védelmi jellege van és nem irányul a j Szovjetunió ellen? És még egy kérdés: Megfelel-e ez annak, amit mi 1 mindnyájan egészen elemi, egészen ! vitathatatlan ténynek ismertünk el a kegyetlen háború éveiben, amikor a német agresszió ellen harcoltunk és amikor szilárdan megígértük, hogy közös intézkedéseket teszünk arra, hogy közösen törekedjünk az új német agresszió elhárítására? Ez jogos kérdés. Pinay úr tegnap kijelentette, hogy a nyugati államok katonai csoportosulásai — a NATO és a Nyuqat-Európai Unió — szintén „kollektív biztonsági szervezetek". Továbbá kifejtette azt a gondolatot, hogy ezek a csoportosulások állítólag a nemzetek individuális és kollektív védelmi jogának gyümölcsei, amelyekről az ENSZ alapokmánya szól. Ezzel az állítással azonban nehezen érthetünk egyet. Ha iyen álláspontot foglalnánk el. nyilvánvalóan el kellene ismernünk, hogy az első világháború előtti Egyezmény és Hármas Szövetség, valamint a második világháború előtti Antikomintern Szerződés szintén valamilyen „kollektív biztonsági szervezet" voltak. Ismeretes. hogy e katonai csoportosulások szervezői fáradhatatlanul, lépten-nyomon rámutattak arra, hoqy e csoportosulások megalakítását az önvédelem érdeke diktálta. Mi azonbtn nem hiszsrük. hogy közülünk bárki is egyetérthetne az említett katonai csoportosulások ilyen értékelésével. Igaz, hogy az ENSZ alapokmánya a népeknek szent jogot ad az individuális és kollektív védelemre, amelynek célja az államok biztonságának biztosítása. Azonban zárt katonai csoportosulások kialakítása, amelyek más államokkal szemben állanak és már előre kizárják annak lehetőségét, hogy ezek az államok részt vehessenek ezekben az egyezményekben és szerződésekben — egészen más dolog. A három miniszter javaslatának pozitív jelentősége abban áll hogy haladást jelent a múlt évi berlini értekezlettel szemben. Szó van már benne az európai biztonságról, amely a három hatalomnak a berlini értekezleten tett javaslataiban háttérben maradt. Tehát megelégedéssel állapíthatjuk meg a három hatalom és a Szovjetunió álláspontjának közeledését. Ha azonban ezt a javaslatot behatóbban tekintjük, az a benyomásunk, hogy az európai biztonságot e javaslatba csak formálisan vették be. Ennek a kérdésnek itt nyilvánvalóan nem tulajdonítanak olyan fontosságot, mint amilyen fontos a mi nézetünk szerint. Dulles úr itt említést tett az európai biztonsággal kapcsolatos néhány deklaratív kijelentésről, amelyeket a három miniszter javaslatai tartalmaznak. Az ilyen deklaratív kijelentések talán hasznosak, erről nem fogunk vitatkozni. Elegendők-e azonban az európai biztonság biztosítására deklaratív kijelentések és a tanácskozások lehetőségének emlegetése? Jóllehet, a szovjet küldöttség megelégedéssel állapítja meg a három miniszter javaslatának pozitív oldalát, egyben szükségesnek tartja felhívni a figyelmet fontos hiányosságára. A három miniszter „Németország újraegyesítése és a biztonság' című javaslatának nézetünk szerint az a fő hiányossága, hogy e javaslatban minden egy célnak van alárendelve — hogy elérjék az egész és emellett remilitarizált Németország bekapcsolását az Északatlanti Tömbbe (NATO). Ebben a javaslatban ugyan szó van Németország újraegyesítéséről, azonban nyilvánvalóan nem ez a kérdés az, ímely a javaslat szerzőit különösen érdekli. Azt tanácsolták itt nekünk, hogy a három miniszter javaslatával ismerkedjünk meg alaposabban. Természetesen ezt a bölcs tanácsot és ezeket a tapintatos kívánságokat teljesen figyelembe vettük. Azonban minél jobban megismerkedünk a benyújtott javaslattal, annál inkább meggyőződünk arról, hogy a benne foglalt cikkelyek nem feleinek meg Németország olyan egyesítésére irányuló törekvésnek, ame'y megfelelne a német nép és az európai biztonság biztosítása érdekeinek. Az a benyomásunk, hogy Németország egyesítésének kérdése a javaslat szerzőit csak abban az esetben érdekli, ha az egyesített Németország tagjává válik a NATO-nak (Északatlanti Tömb). És éppen erre az esetre állapítják meg, hogy érvénybe lépjen a Németország egyesítésével kapcsolatos ún. „különleges biztosítékokról szóló szerződés". Dulles úr nagyon türelmesen magyarázgatta nekünk, hogyha az egyesített Németország csatlakozik a varsói szerződés részvevőihez, akkor a három hatalom nem nyújthat biztosítékokat Németországgal szemben. Ez természetesen helyes magyarázat. Dulles úr azonban egyáltalán nem tett említést arról — hogyha az egyesített Németország szabadon választhatja majd meg további útját — nem akarna csatlakozni ehhez vagy ahhoz c csoportosuláshoz. Erről nem adtak meggyőző magyarázatot sem a három miniszter szerződési javaslatában, sem pedig vitánk folyamán Dulles, MacMillan és Pinay urak. Bennünket csak olyan Németország érdekel, afrielyet már előre ilyen vagy olyan csoportosulás nélkülözhetetlen résztvevőjének tartunk? Csak olyan Németország érdekel-e bennünket amely megfelelne és kívánatos volna a jelenlegi csoportosulásoknak és nem érdekel bennünket az a Németország, amely valóban szabadon választhatná meg útját mint demokratikus és békeszerető állam? Ügy véljük, hogy Németország útját magának a német népnek kell meghatároznia saját szabad akaratából, azonban hozzá kell járulnunk, hogy idejében segítséget nyújtsunk a német népnek abban, hogy az egyesített Németország békeszerető és demokratikus Németország legyen. Akkor azután nem lesz szükséges Németországot bevonni ilyen vagy amolyan csoportosulásba és ilyen vagy amolyan módon korlátozni a német nép szabad akaratát Németország békeszerető és demokratikus alapokon való egyesítésére. Mindez megköveteli tőlünk, hogy elsősorban a fő kérdésben — az öszszes európai országok biztonságának kérdésében egyezzünk Vneg. Azután a német kérdés elfoglalja helyét és nem kelt aggodalmat egyoldalú megoldása miatt. És a német kérdés egyoldalú megoldása, amely az egyesített Németország ilyen vagy amolyan csoportosulásba való bevonására Irányul, nem talál rokonszenvre az európai népeknél, amelyek a béke és az európai biztonság megszilárdítására törekszenek. Ismétlem, bizonyos haladást értünk el — az európai biztonság kérdését valamennyien olyan kérdésnek tartjuk, amely az európai népekre nézve elsőrendű fontosságú. További lépést kell tennünk előre. Hisz ha az európai biztonság kérdését az országok bizonyos csoportja érdekeinek szemszögéből, az európai államok bizonyos csoportosulása megszilárdítása szemszögéből fogjuk nézni, ez a szempont aligha talál rokonszenvre az európai népeknél. Ezért megkérdezzük: lehetséges, hogy mindnyájan megegyezzünk abban, hogy a biztonság kérdését itt nem a hatalmak ilyen vagy amolyan csoportosulása megszilárdításának szempontjából, hanem valamennyi európai ország biztonságának és határozottan azon európai államok biztonságának szempontjából tárgyaljuk meg, amelyek a múltban a német nvlitsrizmustól annyit szenvedtek és amelyek annyira törekednek arra, hogy megakadályozzák a német militarizmus felújítását és annak új agresszióját? A szovjet küldöttség kéri az értekezlet részvevőit, hogy e kérdésre feleljenek, még mielőtt tovább mennénk.