Uj Szó, 1955. október (8. évfolyam, 236-261.szám)

1955-10-23 / 255. szám, vasárnap

1955. október 23. UISZÖ 5 Az új technika érvényesítése fokozza építőiparunk gazdaságosságát Üzemen belüli önálló elszámolás — gazdaságosabb munka Bratislava középpontjában, a Vazov utcán nemrégen kezdték meg Bratislava egyik legkorszerűbb iskolaépületének építését. A munkahelyen Jozef Bolek elvtárs 55 tagú komplex-csoportja dolgozik. Az épító csoport gazd'jg tapasztalatokra tett szert hasonló építkezéseknél, különösen a bratislavai Szlovák Technikai Főiskola pavilonjának építésénél. Tudják azonban azt is, hogy a tegnapi sikeres munkamódszerek ma már nem elegendők. Jozef Boiek elvtárs csoportja munkájában alkalmazni kezdte az önálA központi betonkeverő. ló elszámolás alapján történő gazdálkodás rendszerét. Két hónap alatt elért eredmények a csoport elhatározásánek helyességét bizonyították. Júliusban 120 százalékra, augusztusban pedig 116 százalékra teljesítették a tervet. K helyes munkaszervezéssel és az új munkamódszerek érvényesítésével jelentős eredményeket értek el a munkatermelékenységben is, amelyet júliusban 120, augusztusban pedig 126 százalékra teljesítettek. A csoport takarékossági számlák bevezetésével júliusban és augusztusban több mint 34 000 korona értékű anyagmegtakarítást ért el. A határidők lerövidítésével és az építőanyaggal való takarékoskodással jelentősen hozzájárultak az önköltségek csökkentéséhez. A csoport e szép eredményeiért 5000 korona prémiumot kapott. A betonkeverés komplex gépesítése Az önálló elszámolással párhuzamosan a munkahelyen érvényesíteni kezdték az önálló- elszámolás elválaszthatatlanrészét -r az új technikai és szervezési újítások érvényesítését. A nagy területen fekvő építkezésen nem lehet Jánošíková elvtársnő a keverőgép tartályába ereszti a homokot és a meszet. látni törött vagy eldobott téglát. A téglát a munkahelyre kizárólag téglaszállítón (kontájneron) szállítják. A látogatót egész biztosan érdekli a másik berendezés is, amely kiküszöböli a kavics elszóródását. Ez egy betongyártásra szolgáló komplex-berendezés, összekapcsolva a kavicstárolóval. Lényege nagyon egyszerű. Az építkezés helyére éppen egy kaviccsal megrakott autó érkezik. A munkások nem szórják szét a kavicsot, ahogy ezt eddig tették. A tehergépkocsi egy emelkedőre megy fel, ahonnan a kavicsot egy vastag deszkákból készült tárolóba szórja, úgy hogy egyetlen kavics sem megy kárba. A tároló alsó részén tölcsérszerű nyílás van, amelyet el lehet zárni. A berendezést kezelő dolgozó megnyitja a zárat és a szükséges kavicsadagot a keverőgépbe engedi, amely a tároló mellett van felállítva. Ugyanaz a munkás a gép mellett levő raktárból a keverőgépbe engedi a szükséges cementmennyiséget. A másik munkás — gépész — az anyagot a keverőgép dobjához szállítja, ráengedi a vizet és megforgatja a dobot. Miután a kavics és a cement a vízzel összekeveredett, a gépész a kész betont kifordítja a keverőgép másik oldalára, ahol már vár rá a betonszállító. A harmadik munkás a betonszállítót a daru kötelére kapcsolja, amely azután a betonozás helyére szállítja azt. Ha figyelembe vesszük, hogy a betongyártáshoz ezelőtt öthat emberre volt szükség, akik megerőltető fizikai munkát végeztek, különösen a kavicsnak taligákon való szállításában, vagy a szállítószalagra való felrakásában, lát- % hatjuk e komplex-berendezés előnyeit. Kevesebb munkaerőre van szükség, kiküszöbölődik a megerőltető munka és a kavicsveszteség is, amely régebben a 20 százalékot is elérte. Helyesen teszik az említett vállalat vezető dolgozói, ha a sikeres kezdet után ezt a hasznos módszert még ebben az évben minden nagyobb munkahelyen, építkezésen bevezetik és ha a jövő évben bádogtárolókat készíttetnek, hogy a betonkeverés komplex gépesítését a kisebb építkezéseken is megvalósíthassák. * # * A központi malterkeveroben A Vág mellett szinte napról napra nő Vorosilovo. Ma már majdnem 500 család talált itt boldog otthonra. A város építői, az eddigi szép eredményektől ösztönözve, fokozzák munkájuk ütemét. Az egyik csoport az újonnan épült házak homlokzatának díszítését végzi, míg mások további lakások, új iskolák, üzletek falait húzzák fel. Természetes, hogy élénk sürgés-forgás van ezen a munkahelyen. Az egyes munkafolyamatokat célszerűen lehet összpontosítani. A trenčíni üzem és az építkezés műszaki dolgozói figyelmüket tehát az egyes ipari munkák, különösen a malterkészítés összpontosításának megszervezésére irányították, ötletük megvalósítása meghozta a várt eredményt. Az építkezés helyén már több hete üzemben van a központi malterkészítő. Az egyes csoportok eddig önállóan készítették a maltert. Ez a módszer több embert kötött le és munka közben nagyobb mennyiségű malter veszett kárba. A központi malterkészítő berendezésével gazdaságosabbá tették a malterkészítést. Anyagot takarítottak meg tehát, munkaerőket szabadíthattak fel, s így MÓRICZ ZSIGMOND: A% a félelmes harmadik A központi malterkeverő berendezése. A gépeket Ružena Ondrušková kezeli. a mestereknek most nincs gondjuk a malter elkészítésének megszervezésére és segédmunkaerők keresésére. Min alapszik a fnalterkészítés gazdaságossága? A munkahelyen van központi malterkészítő, amely kívülről úgy fest, mint egy emeletes fabarakk. A külső rakodóhoz érkeznek a homokot és cementet szállító tehergépkocsik. Szállítószalagon az épület belsejében levő tárolóba szállítják az anyagot. A meszes vizet szivattyúk segítségévei csövön keresztül juttatják a malterkészítőbe. A malterkészítő központ földszintjén Anna Jánošíková elvtársnővel találkozunk. Az ő feladata a homok, a cement, és a meszes víz beengedése a keverőgép tartályába. Ha ezt elvégezte, Ružena Ondrušková folytatja a munkát. A kapcsoló meghúzásával a keverőgép dobjába ereszti a szükséges anyagot és bekapcsolja a gépet. Miután a gép jól összekeverte az anyagot, a mellette levő tárolóba fordítja azt, ahonnan csatornán keresztül kerül ki a malterkészítőből, innen pedig pótkocsikon szállítják az egyes csoportokhoz. A központi malterkeverő már az első hetekben is szép eredményeket hozott. Ivan Pohovej, Bratislava Az öregasszony összerezzent a csengetésre. Sietve ment ajtót nyitni. Csakugyan a menye érkezett. Kutatva nézett az arcába, de nem látott rajta semmit. Adélka rosszkedvű volt, mint rendesen. — Éhes vagy, fiam? — Nem vagyok. Mondtam .már, hogy én nem vagyok éhes. Mama mindig úgy néz rám, mintha éhen halnék. — Fiam, nem is tudom, min élsz. Én csak azt látom, hogy idehaza mm eszel semmit. — Eszem odabent. Húsz fillér a reggeli, ötven fillér az ebéd, három tál étel, és tíz fillérért eszem uzsonnát. Nyolcvan fillérért akkorára dagadok, mint egy luftballon. És maga még itthon is tömne. Azt nem mondta meg, hogy reggelire csak egy zsemlyét szokott enni, uzsonnára semmit s ebédre is a kisebédet, a harmincfillérest, azzal, hogy húst nem szabad ennie. így is negyvennyolc fillérbe kerül egynapi kosztja, az egy hónapban felmegy tizenkéttizenöt pengőre, mert néha vagy egy zsemlyével, vagy egy kis cukorral megtoldja. így tesz a többi kiszolgálólány is az áruházban. Már aki tisztességes és nem másnak a barátságán élősködik. Nagyon kicsiny a fizetés, egy hónapban sem megy fel többre huszonegy-huszonkét pengőnél. A nyolcvanfilléres napi koszt ki se telne belőle. És az ura munkanélküli és már két hete az egész lábát lejárja s nem tud haza hozni egy vasat sem. Közben levetkezett és lefeküdt az ágyba. Ez az egy luxus, amit megengedhet magának, hogy amint hazajön, azonnal lefeksük. El is alszik, csak akkor ébred fel, mikor Viktor hazajön. — Mi van? — Semmi. A mama félénken nézi őket, mint egy kis szürke egérke, és óvatosan kisomfordál és behoz egy lábasban hideg krumplipaprikást. Szó nélkül odateszi a fia elé. — Ez mi? — Főztem, fiam. A tanáréknál voltam bent takarítani. A fiatalember hozzáfog enni. Nem bír ellenállni, sokkal többet eszik, mint amennyit illik, de éhes. Egész nap nem evett, csak három zsemlyét. Mikor jóllakott, odamegy a feleségéhez s a paplanon keresztül megsimogatja. — Nincs semmi? Az asszonyka halkan s rettegve mondja: — A Blitz nagyon megnézett. — Szólott? — Azt mondta: mi az, kisaszszony, maqa nem bír mozogni? — No és? — Hát erre felfutottam a létrára, mint a mókus, és csak úgy adogattam neki lefelé a dobozokat. De azt hiszem, nagyon megnézett. A fiatalember ijedten kapta fel kezét: — Mozog? — De még hoqy. Rúg. — Jól nézünk ki. Mély gondba merülve hallgattak. Az öregasszony figyelt és lesett minden szót. Megértette őket, pedig süket volt. A szeméhez emelte a zsebkendőjét és kiment a pici konyhába, s többet nem is jött be. A fiatalok nem tudtak elaludni. Olyan aqqodalomban voltak, hoqy se beszélni, se megnyugodni nem tudtak. Ha az áruházban észreveszik, hoqy Adélka már mennyire előrehaladott stádiumban van, fölPótkocsikon hordják szét a maltert az egyes munkahelyekre. tétlenül elbocsátják. A tél pedig egy kárpitosnak nem ad munkát. Már felélték, ami kevés félretett pénzük volt, s képtelenek új pénzt szerezni. Igaz, Adélka többet haza hozni nem tud, csak néha egykét pengőt adhat az urának, de ha kiesik, akkor az ö kosztjáról is gondoskodni kell. — Mondtam, hogy eredj el az orvoshoz. A fiatalasszony hallgatott. Az orvos pénzbe kerül. S akkor kezdődött a tél, az ura akkor esett ki mindenből. És ő nem is mert. Nem úgy nevelték otthon. Még beszélni sem tudott a dologról. Most is csak sírt, s mikor jól kisírta magát, dacosan összeszorította a fogait és hallgatott. Másnap reggel a megszokott időben csinosan, lányosan felöltözött és elment. Az ura valami aggodalmat érzett és elkísérte az áruházig. Jó három kilométert kellett menniök a városon végig. Az utcán sokan jártak, a villamosok üresek voltak. Mindenki gyalog igyekezett a munkahelyére. Csak úgy mentek egymás mellett, anélkül, hogy megérintették volna egymást. Mintha valami eltaszította volna őket egymástól. Mint valami villamos feszültség, csak úgy lengedeztek egymás testétől el, s mégis egybe voltak fűzve. Az áruház előtt a fiatalember rámosolygott a kis feleségére: — No, szervusz. Sok szerencsét! Adélka is elmosolyodott: — No nézz meg, hát látszik valami? — Nem, semmi, csak bátran.. j De azért egyél. — Még mit! Az asszonyka, mint egy kis hősnő libbent be az éppen kinyitott bejáraton. Az ura megfordult, s néhány lépés múlva visszanézett. Valami nyugtalanította. Mintha Blitz urat látta volna az ajtóban. Már nem látta, de azért ott maradt a közelben. Nem bírt elmenni. Egyre nagyobb nyugtalansáq volt benne. Nem tudta volna megmondani mért, de úgy érezte, most dől el az élet. Nézte ezeket a nagy kőházakat, dühvel és gyűlölettel. Mennyi ház és mennyi ember és milyen nagy tél! Itt kell megfagyni a télben, mint a farkasnak az erdőben. De a farkas nősténye kiszülheti a kölykét, senki nem szól bele, és mi lesz evvel a szegény kis asszonnyal?... Jött, ment, le s fel, egyre sebesebben, s már nem látott senkit, csak a maga belsejében villámló dühöket és bánatokat. Oly ideges volt, hogy már gondolkodni sem bírt. — De mit is kínozzák annyit? — mondta hangosan, s egészen biztos volt benne, hogy Adélka nincs a pultja mellett, hanem va lahol bent valamelyik irodában áll és várja a sorsát. S ebben a pillanatban megjelent az áruház előtt egy sápadt és szédülő fiatal nő: alig ismerte meg feleségét. — No mi az? Az asszonyka vállat vont. — Jól megvárattak, akkor az orvosuk megvizsgált és azt mondta, hetedik hónap. — Elküldtek? Az asszony elébenyújtotta a tenyerét. — Negyven pengőt adtak. Ezzel elindultak előre az utcán, a sok nép közt. Ügy érezték, mintha elvágta volna valami félelmetes hatalom a köldökzsinórt, ami összekötötte eddig őket az élettel. 1935. KULTÚRHÍREK A moszkvai Sztanyiszlavszkij-Színház bemutatta Szergej Mihalkov ,,Egy kupéban" című vígjátékát. Az új szovjet vígjátékról a kritika nagy elismeréssel emlékezik meg. * * * A szovjet televízió ' echnikai és művészeti szakemberei hosszabb tanulmányútra utaznak az Egyesült Államokba, majd amerikai televíziós küldöttség látogat a Szovjetunióba. 1 Thomas Mann életéről és munkásságáról készít filmet Hans Hubert. A külső felvételeket már megkezdték Zürichben, a nagy író utolsó lakóházában. • * * Velencében bemutatták Prokof jev utolsó operáját, a „Szenvedélyes angyalok"-at. Az olasz lapok elismerő cikkekben írnak a műről és az előadásról.