Uj Szó, 1955. október (8. évfolyam, 236-261.szám)

1955-10-20 / 252. szám, csütörtök

2 U J STO 1955. október 20. A SZLOVÁK NEMZETI TANÁCS ÜLÉSE Az iskolák fejlesztésében nagy felelősség hárul a nemzeti bizottságokra Oskar Jeleň belügyi megbízott beszéde Tisztelt Szlovák Nemzeti Tanács! i. Engedjék meg, hogy a tanítók és íz iskolai dolgozók továbbképzéséről szó­ló törvényjavaslat megtárgyalásakor néhány megjegyzést tegyek a tanítók helyzetéről és küldetéséről társadal­munkban, és ezzel kapcsolatban szól­jak a nemzeti bizottságok feladatairól is. A nemzeti bizottságok feladata, hogy megteremtsék a kedvező feltéte­leket ifjúságunk nevelőinek sikeres munkájához. A tanítók alkotják a dolgozó értel­miség jelentős részét és fontos feladat hárul rájuk: minden erejüket és ké­pességüket a munkásosztály és a dol­gozó parasztság segítségének szolgála­tába kel! állítaniok társadalmunk szo­cialista átépítésében, a dolgozók jólé­tének rendszeres emelésében. A tanító helyzete népi demokratikus köztársaságunkban gyökeresen meg­változott. A tőkés rendszerben az is­kola a burzsoázia hatalma megszilárdí­tásának eszköze volt a dolgozó nép felett. A kizsákmányolók céljaiknak megfelelően alacsony színvonalon tar­tották az iskolákat csupán azért, hogy a műveletlenség homályába süllyedt néptömegeket minél tovább uralmuk alatt tarthassák. Az egész iskolai rendszer lehetetlenné tette a munká­sok és parasztok gyermekeinek, hogy magasabb műveltségre tegyenek szert. Az uralkodó burzsoázia lebecsülte a tanító munkáját, lebecsülte a tanítót mint értelmiségi embert, és a fal­vakon a központi személy a jegyző volt, aki az államhatalmat és az ural­kodó kizsákmányoló osztályt képvisel­te. A tanítókat egyenesen arra kény­szerítették, hogy az ifjúságba nép­ellenes világnézeteket oltsanak. Az is­kolák igazgatóságaiban vezető helyen csak olyan tanító érvényesülhetett, aki rabszolga módon szolgálta az uralko­dó-kizsákmányoíó rendszert. Még nem felejtettük el azokat az időket, amikor a tanító megélhetése közvetlenül a kü­lönféle egyházi hatóságok és kurató­riumok döntéseitől függött, amelyek­ben többnyire a falusi gazdagok ha­tároztak, akik az iskolaügy iránt egy­általán nem voltak jószándékkal és lenézték a tanítókat. A tanító nem egyszer kénytelen volt az amúgy is hihetetlenül kis fizetését bíróságilag behajtani — majdnem mindig ered­ménytelenül. Az uralkodó burzsoá­rendszer nem tudta a tanítóknak biz­tosítani még a létminimumot sem, és számos olyan tanító volt, akinek csa­ládja a lakosok könyöradományaira volt utalva, melyeket különféle ter­mészetbeni adományok formájában kapott. Az idősebb tanítók még nem felejthették el, mily szánalmas álla­potban voltak az iskolaépületek, kü­lönösen a falvakon. Ezek az iskolák egyosztályos iskolák voltak, amelyek­ben 8 évfolyam- tanult és a tanulók száma néha meghaladta a százat is. Emlékezzünk a kántortanítókra. Az iskolák taneszközökkel való ellátása egyenesen nyomorúságos volt, és az iskola csak annyi tudást adott a ta­nulóknak, amennyi nélkülözhetetlenül szükséges volt a durva napszámos munkához, az űri birtokokon, vagy a szegényes földecskéken végzett mun­kához. Nemritkán láthattunk a mun­kanélküliek soraiban tanítókat ís. De különösen nagy megaláztatásban volt részük a szlovákiai tanítóknak az ún. szlovák állam idején, amikor a kle­rofasiszták arra kényszerítették őket, hogy a rendszer önkényes képviselői­nek ministránsai legyenek. Dicséreté­re válik számos hazafias érzésű taní­tónak, hogy ezt a megalázó és a dol­gozó nép legsajátabb érdekei ellen irá­nyuló feladatot minden háborgatás és üldöztetés ellenére sem volt hajlan­dó teljesíteni. Mennyivel méltóbb és örömtelibb a tanító helyzete ma, népi demokrati­kus társadalmunkban! A párt és a kormány képviselői nem egyszer hangsúlyozták és értékelték a műve­lődés, nevelés, a kultúra, valamint a tanítók helyzetének fontosságát az iskolában és a közéletben. Munkás­osztályunk a kommunista párt ve­zetésével nagyra becsüli a tanító hi­vatását, mint az egyik legmegtiszte­lő'Db és legfontosabb hivatást. A taní­tóban az Meológiai front harcosét, az új életért, az öntudatos emberért, a szocializmus lelkes építéséért folyta­tott harc dolgozóját, értelmiségi em­bert, nevelőt lát, akire legdrágább kincsét, az ifjúságot bízza. A tanítók munkájának magas er­kölcsi megbecsülése mellett pártunk és kormányunk nagy gondot fordít arra is, hogy kedvező anyagi feltéte­leket teremtsen iskoláink további sokoldalú fejlődésére. Rendezték és rendezik a tanítók fizetését, évente óriási összegeket fordítanak új, gyö­nyörű iskolaépületek építésére, az is­kolákat segédeszközökkel egészítik ki, új osztályokat létesítenek, hogy az egy tanítóra eső tanulók száma csökkenjen. Az a törvény is, amely­ről ma tárgyalunk, nagyban elősegí­ti majd a tanítókáderek szakképzett­ségének emelését és végső ered­ményben ifjúságunk jobb felkészült­ségét is az országépítésben rá váró feladatokra. , Az új, szocialista iskolában tanító­inknak minden lehetőségük megvan arra, hogy ifjúságunkat új, kommu­nista erkölcsű emberekké neveljék, akiket magasfokú eszmeiség, céltuda­tosság, szocialista hazafiság, prole­tár nemzetköziség, öntudatos fegye­lem, a munkához és a közös tulajdon­hoz való szocialista viszony jellemez. Minden lehetőségük megvan arra, hogy olyan embereket neveljenek, akiket a gyakorlati tudás minden kincsével felfegyvereznek. A tanítók ifjúságunkból minden téren fejlett embereket nevelhetnek, akiknek szé­les és mély általános műveltségük, tudományos, szocialista világnézetük van. Az ilyen új, szocialista emberek már erősítik országépítésünk külön­féle szakaszait, és a családi és egyéb kedvező nevelési hatások mellett ez elsősorban tanítóink szorgalmas íui'n­kájának eredménye. Mindezeket a nagy és felelős fel­adatokat a tanítók csupán akkor tel­jesítik, ha magas eszmei-politikai és szakmai színvonalon állanak. Csak ak­kor teljesítik, ha lelkesedés tölti el őket a rájuk bízott tanulók nevelé­sében és műveltségük fejlesztésében, ha szeretettel foglalkoznak a gyerme­kekkel, ha hűek a szocializmus ügyé­hez. Csak az olyan tanító öntheti az ifjúság szívébe az alkotó, szocialista hazafiság érzéseit, aki munkáját sze­retettel, áldozatkészen és lelkesen vég­zi. A tanító rendelkezzék bár akár­milyen nagy elméleti ismeretekkel, ha ezeket az ismereteket nem támasztja alá az igazi meggyőződés és a lán­goló harci lendület, akkor nem tudja ifjúságunkat nevelni, meggyőzni. Az ifjúság hamar észreveszi, ha a taní­tó magyarázatai és igazi gondolkozása között ellentét van. Fontos helyzete van a tanítónak a kultúrnépnevelési munka szervezésé­ben, a dolgozók kulturális színvona­lának emelésében és egyre növekvő kul­turális érdeklődésük és szükségleteik kielégítésében, A tanító ezzel a tevé­kenységével segíti az iskolát és az ifjúságot is közvetlenül azzal, hogy a szervező-népnevelői tevékenységével kiküszöböli a otthoni, maradi befo­lyásokat a diákok környezetéből. Ezek a maradi hatások még eléggé gyak­ran komolyan fékezik a tanító nevelői munkáját. Számos olyan tanítónk van, akik megértették hivatásukat az iskolában és az iskolán kívül s akik tanítói és nevelői munkájuk eredményeit az is­kolában megszilárdítják és az iskolán­kívüli népnevelői tevékenységgel to­vább fejlesztik. Az idén negyven ilyen tanítót kormányunk „Érdemes tanító címmel" és harmincnyolcat „példás tanító címmel" tüntetett ki. Az egyik kitüntetett példás tanító Ján Kanka. Ján Kanka példás tanító a rimaszom­bati járásban a čerencanyi egyosztályos nemzeti iskolában tanít. Szovjet példá­ra a járásban elsőnek bővítette saját tanítási idejét heti 10 órával, s ez le­hetővé teszi neki, hogy tökéletesen és métyen átvegye a tanulókkal a tan­anyagot. Szorgalmasan tanulmányozza a hazai és a szovjet politikai és szak­irodalmat, és az így szerzett ismere­teket alkotóan érvényesíti iskolai és iskolán kívüli munkájában. Ismere­teit a metodikai munkaközösség, a járási pedagógiai testület értekezletei és aktívái keretében átadja a járás többi tanítójának. Az iskolában jó munkát végez a pionirszervezet. A szülők a tanító vezetésével a szülői munkaközösség és az iskolabarátok szövetsége munkájának keretében te­vékenyen bekapcsolódtak az iskola munkájába. A szülőknél tett látoga­tásait a tanulók napirendjének meg­szilárdítására használja fel. Már 1946­ban kísérleti telepet rendezett be az iskola mellett, amely — főleg 1952 után — a község EFSZ-ének kísér­leti telepévé vált az új mezőgazda­sági munkamódszerek érvényesítésé­ben. Kanka elvtárs figyelemre méltó munkát végez kulturális téren is. A község állandó agitációs központja egyre jobban fellendíti tevékenységét, a kultúrotthon pedig számos értékes előadást rendezett azzal a céllal, hogy minden téren erősítse a muokás-pa­raszt szövetséget, s hogy a szövetke­zeti tagokat egyre növekvő aktivitásra nevelje közös feladataik teljesítésé­ben. Kanka elvtárs tanulóinak szerves kapcsolata a község életével, a tanu­lóknak sokoldalú tudományosan alátá­masztott előkészítése az-életre, vala­mint az a tény, hogy Kanka elvtárs iskolája a falubeli szövetkezeti tagok iskolájává s így a község lakosai szo­cialista öntudatosításának igazi köz­pontjává vált, — mindez tiszteletet és megbecsülést keltett e szorgalmas tanító iránt, s ez önfeláldozó mun­kájának a legszebb jutalma. Olyan ta­nítóról van szó, aki egyosztályos is­kolában tanít. Szép eredményeit te­kintve azt hihetnénk, hogy ennek a tanítónak egy percnyi ideje sincsen családja számára. Pedig egészen más a helyzet Kanka elvtárs esetében. A falun végzett munka számára nem elbírhatatlan teher s nem köti le min­den szabad idejét. Kanka elvtárs he­lyesen fogta fel a feladatát: első­sorban jó tanítónak, másodszor min­dig jó tanácsadónak és szervezőnek kell lennie s nemcsak végrehajtó szervnek a népnevelési munka terén. Ebbe a munkába sikerült bekapcsolnia a község majdnem minden szerveze­tét, különösen a fiatalokat. így ve­zetésével jó káderek nevelődnek a községben, s magának is jut ideje ta­nulásra, az iskolai előkészületre és jut idő családja számára is. Kanka elvtárs példája figyelemre­méltó és tanulságos. Ez»n az úton kell haladnia a többi tanítóknak is, hogy teljesíthessék felelősségteljes felada­taikat. Iskolaügyünk sokoldalú fejlesztésé­ért nagy felelősséggel tartoznak a nemzeti bizottságok minden fokon, mint államhatalmi szervek. Rendsze­rünk széleskörű demokratizálása any­nyira előrehaladt, hogy az iskolák és a tanítók sorsa a nemzeti bizottságok kezében van. A tapasztalatok azt mutatják, hogy néhány jó példától eltekintve a nem­zeti bizottságok ahelyett, hogy segíte­nének, sokszor zavarólag avatkoznak be az iskola munkájába. Az utóbbi hónapokban például a tanítóktól több­száz panasz érkezett, hogy a járási nemzeti bizottságok iskolai osztályai nem tartják be a tanítók elosztására vonatkozó irányelveket. A tanítókat közvetlenül az új iskolaév megkezdé­se előtt előzetes megbeszélés és meg­okolás nélkül helyezik át. Nem érthetünk egyet azzal az eljá­rással például, amelyet a Galántai Já­rási Nemzeti Bizottság választott, amikor meghagyta az iskolai szakosz­tály vezetőjének, hogy helyezze át a nyolcéves középiskola igazgatóját és a tízenagyéves középiskola igazgatóhe­lyettesét. Nem tudta megokolni az át­helyezést, hanem az iskolaügyi osztály vezetőjének meghagyta, hogy „talál­jon" okot az áthelyezésre. Hozzá kel! még tennünk, hogy a fenti esetben jó tanítókról van szó. .Nem érthetünk egyet a piešťanyi járási szervek egyes funkcionáriusainak eljárásával sem, akik miután megállapították a járás­ban az iskolai munka általános fogya­tékosságait, Pištanyból kihelyezték a tanítók egyhatodát — anélkül, hogy erre szükség lett volna — azžal a megokolással, hogy így majd javul a helyzet. Más járásokban is előfordul­tak olyan esetek, hogy a CSKP KB irányelveivel ellentétben olyan tanító­kat is elbocsátottak az iskolai szolgá­latból, akik politikai szempontból cs szaktudás szempontjából feladataik magaslatán álltak, s akiket a járási nemzeti bizottságok iskolai szakosztá­lyai nemrégen jutalmaztak meg kivá­ló működésükért. Ezek az esetek mind arról tanúskod­nak, hogy még sok nemzeti bizottság nem értette meg, mi a feladata a CSKP KB-nak az általános njűveltsé­get nyújtó iskolák fejlesztésére vonat­kozó irányelvei teljesítésében. A nyitrai járásban szerzett tapaszta­latok azt bizonyítják, hogy a nemzeti bizottságok iskoláknak nyújtott se­gítsége jelentős mértékben hozzájárul a tanítók, különösen a falusi tanító si­keres munkája feltételeinek megte­remtéséhez. A Nitrai Járási Nemzeti Bizottság gondoskodásának eredmé­nyeként egyre állandósulnak az iskolai káderek. Gondoskodtak a járás sok tanítójának megfelelő lakásról. A já­rási nemzeti bizottság minden téren segítséget nyújt az iskolai szakosz­tálynak, s nem tesz egyetlenegy in­tézkedést sem anélkül, hogy az iskolai szakosztály vezetőjével előzetesen meg ne beszélné, és meg ne hallgatná véleményét. A járási nemzeti bizottság több tanító számára lehetővé tette, hogy megtekinthesse a brnói gépipari kiállítást és az oravai duzzasztógátat. A helyi nemzeti bizottságok teljesítik az iskola iránti kötelezettségeiket, a já­rási nemzeti bizottság pedig hatéko­nyan segít az iskoláknak a cseh isko­lákkal való baráti kapcsolatok meg­teremtésében. A levočai járásban szin­tén sokat segítenek a nemzeti bizott­ságok az iskoláknak. Nagyon szép együttműködés fejlődött ki — hála Novák elvtárs agilis iskolaigazgató munkájának — a Kocuricei Helyi Nemzeti Bizottság és a helybeli iskola között. Az iskola és a helyi nemzeti bizottság közösen kidolgozta a község rendezésének tervét, amelynek kere­tében a falu dolgozói segítettek az is­kola tatarozásában, a tanulók pedig a község rendbehozásában. A nemzeti bizottságok nagy segítsé­get nyújthatnak az iskolának az is­kolaépületek karbantartásában és a beruházási építkezések terén. Itt a dolgozók segítségének megszervezésé­re akarok rámutatni a lemaradó épít­kezéseknél. E téren szép eredménye­ket érnek el például Oravské Veselén, ahol az iskola építése, hála a dolgo­zók segítségének, jól halad. Hasonló a helyzet Nižná Slanán is, ahol a szülők és a többi dolgozók kötelezettséget vállaltak, hogy 2282 órát dolgoznak le az iskola építésében. Jó munkát vé­geznek ezen a téren Skallcán, Liget­falun és egész sor más községben. Az iskolai beruházási építkezések tervé­nek teljesítésében jó munkát -végez­nek a Bratislavai és a Žilinai Kerületi Nemzeti Bizottságok. Komoly lemara­dás tapasztalható azonban ezen a té­ren a kassai, prešovi és banská byst­ricai kerület nemzeti bizottságainál. Jelentős hibák fordulnak elő az is­kolák anyagi ellátásában és berende­zésében. Sok helyi nemzeti bizottság nem nyújt idejében és kielégítő mér­tékben előleget a szükséges taneszkö­zök biztosítására. Így aztán nem ritka az olyan eset, hogy az iskolai segéd­eszközöket a tanítók a saját és a szü­lők apró hozzájárulásaiból vásárolják meg. Nem mutatnak jó példát a Parti­zánskéi, Prievidzai, Bardejovi és Šuranyi Járási Nemzeti Bizottságok pénzügyi osztályai, ahol az iskolai segédeszkö­zökre előirányzott pénzt a járási nem­zeti bizottságok alkalmazottjainak bér­alapjára, családi pótlékaira, utazási és más költségeire használják fel. Na­gyon gyenge a nemzeti bizottságok is­koláknak nyújtott segítsége az iskola­köteles gyermekek iskolába járásának ellenőrzésében. Nem kielégítően gondoskodnak a nemzeti bizottságok a tanítók anyagi biztosításáról. Különösen a rendes la­kásra és ellátásra gondolok itt. Sok tanítónak nem megfelelő a lakása. Emellett vannak olyan helyi nemzeti bizottságok is, mint például a tre­bišovi járásban lévő Lastovce község­ben, ahol a helyi tényezők a taní­tót csupán azért akarták áthelyez­tetni, hogy azt a lakást, amely a tanító áthelyezése után felszabadul, más ál­lami alkalmazottnak adhassák. A taní­tók több mint 15 százaléka naponta máshonnan jár be munkahelyére. En­nek oka a lakás és a megfelelő ellátás hiánya. Érthető hát, hogy ha a tanító más községből jár be az iskolába, ez a lelkiismeretes előkészület és a ta­nítás rovására megy, kimeríti a taní­tót, s egyenesen lehetetlenné teszi, hogy a község népművelési munkájába bekapcsolódjék. Még következetesebben kell harcol­nunk az olyan egészségtelen tünetek ellen, amikor a nemzeti bizottságok funkcionáriusai elvonják a tanítót az iskolai és népművelési munkától, s különféle adminisztratív munkával, ál­latok összeírásával, a beadási köte­lezettségek szétírásával, begyűjtéssel és hasonló feladatokkal bízzák meg, amelyeket mások is elvégezhetnének. Ezt a munkát az erre kijelölt funk­cionáriusoknak kell elvégezniök. El kell ítélnünk a prešovi kerület egyes járási nemzeti bizottságai funkcioná­riusainak eljárását, akik a napokban nemcsak a járási tanfelügyelőket, ha­nem az iskolai szakosztályok dolgozóit is kiküldték burgonyabegyűjtési mun­kára, a hivatalokat pedig bezárták. Hangsúlyozni kell, hogy az iskola és a nemzeti bizottságok helyes viszo­nyának megteremtése nemcsak a nem­zeti bizottságok funkcionáriusainak, hanem maguknak a tanítóknak ügye is. A nemzeti bizottságok funkcioná­riusainak az iskola iránt tanúsított kevés megértése sok esetben abból ered, hogy sok tanító nem mutatott még őszinte szándékot arra, hogy te­vékenyen dojgozzék az iskolában és az iskolán kívül. A tanítók így gyak­ran maguk az okai, hogy nem kapnak meg minden segítséget a helyi állam­hatalmi szervtől. A falusi tanító te­kentélyét nem emelheti a felettes szerv rendelete. Ennek egyetlen útja van csupán: lelkiismeretes munkával megszerezni a tekintélyt, mégpedig nemcsak az iskolai, hanem az iskolán kívüli munkával is. A tanító tekin­télye akkor nő, ha az iskolában vég­zett munkájában megmutatja mesteri pedagógiai tudását, és a község nép­művelési munkájának szervezőjévé vá­lik. Elvtársak! A CSKP KB-nak až általános mű­veltséget nyújtó iskolák továbbfej­lesztéséről szóló dokumentuma az ösz­szes vezető szervnek, kezdve a meg­bízotti hivataltól a helyi nemzeti bi­zottságokig és a tantestületekig, vi­lágosan kitűzi a feladatokat, amelyek-' nek teljesítése iskoláink felemelke­dését fogja jelenteni, hogy teljesít­hessék történelmi küldetésüket. Mind­azon felelős szervek címére, amelyek befolyással lehetnek a tanító munká­jának eredményeire, hangsúlyoznunk kell Novotný elvtárs szavait, aki 1953-ban a CSKP KB decemberi ülé­sén ezt mondotta: „Teremtsük meg a tanító és mun­kája iránti tisztelet és megbecsü­lés légkörét. Tartsuk szem előtt min­dig Gottwald elvtárs szavait, hogy a tanító döntő fontosságú helyet foglal el az új iskoláért vívott harcban, hogy a tanító kezében van ifjúságunk lelke és fejlődése. Tanítóink nagy felelős­séggel tartoznak népünk iránt, na­gyok a feladataik! Teremtsük meg te­hát a feltételeket és segítsünk a taní­tóknak, hogy állandóan emelhessék po­litikai színvonalukat, bővíthessék szak­tudásukat, hogy jó pedagógusokká válhassanak. A tanítói munka súly­pontja az iskolában van. A tanító közéleti tevékenységét pedig irányít­suk népművelési munkára." Tisztelt Szlovák Nemzeti Tanács! Csak örömmel fogadhatjuk állami szerveink gondoskodását tanítóink po­litikai és szakmai továbbképzéséről, amelyet az éppen most tárgyalt tör­vény hangsúlyoz. E törvény végre­hajtása végkövetkezményeiben jelen­tős lépést fog jelenteni nevelőink esz­mei és szakmai felkészültségének fej­lesztésében. Javasolom tehát a törvényjavaslat elfogadását

Next

/
Thumbnails
Contents