Uj Szó, 1955. október (8. évfolyam, 236-261.szám)

1955-10-18 / 250. szám, kedd

6 U J 520 1955. október 18. /r •• URETELOK KOZOTT... iiiuiimiinm iimiimmmi mi.HHmiMmMiimmHiimiimiiimimmmiiiimiiiiimimHiiimiiiiiiimimmiiim fiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiciiiiiiiiiitiiiiMtiiiitiiif Saját nevelésű, jól tejelő ssar vasmarhaállomány a van a drženicei EFSZ-nek Azt tartja a közmondás: „Kicsi a bors, de erős". Ez a közmondás ráillik a drzenicei szövetkezetre is. A lévai járás többi szövetkezetéhez hasonlítva semmi esetre sem mondható nagynak. Mindössze 550 hektár földön gazdálkodnak. Az említett területről dögi mesterség. Az eredmény abból ered, hogy mindannyian szorgalmasan dolgoznak. A termelés minden ágazatában terven felül termeltek. Ezt bimínden egyes szövetkezeti tagra 8—9 j zonyítja az is, hogy gabonabeadási hektár föld megművelése jut. Ez a terület pillanatnyilag soknak tűnik egy-egy szövetkezeti tagra, de ha figyelembe vesszük, hogy a szövetkezet tagjai a munkák nagy részét gépekkel végzik, nem mondható tűi soknak. A kis szövetkezet szilárd alapokon nyugszik. A tagság szorgalma, a szövetkezeti alapszabályzat betartása évről évre virágzóbbá teszi a szövetkezetet, évről évre gazdagabbá a tagokat. Az idén már büszkék arra, hogy előleg elmén 8 koronát fizetnek minden munkaegységre. Ezen felül 4,25 kg gabonafélét, 1,5 kg szénát és minden egyes tagnak természetesen megvan a félhektár háztáji földje is. A tagok bizalommal várják az évvégi zárszámadást is. Mindannyian tudják, hogy egész évi fáradságos munkájuk szépen fog gyümölcsözni. Szép összeg üti majd év végén a markukat. A félévben megtartott pénzügyi ellenőrzés azt bizonyítja, hogy lesz min osztozkodni. Augusztus végéig már befutott a szövetkezet pénztárába az a bizonyos összeg, hogy már most kifizethetnék az egész évre tervezett munkaegységek második felét is. V aion hogyan tudták ezt elérni a drženiceiek ? Nincs ebben semmi órkötelezettségüket 200 százalékra teljesítették: Az állati termékekből a kőtelező beadás mellett még terven felül is adtak az országnak. Sertéshúst eddig 48 mázsát értékesítettek szabadpiaci áron. Tojást 16 780 darabot adtak eddig terven felül, tejet pedig 27 000 litert. A szövetkezet fiatal zootechnikusának is az a véleménye, hogy ilyen eredményeket a többi szövetkezetek is elérhetnének, vagyis az ő szavuk szerint utánuk csinálhatják, csak alaposan ki kell használni a haladó módszereket, nem kell sajnálni a földtől a munkát, nem kell idegenkedni a gépektől és különösen az állattenyésztés számbeli és hasznosságának növelésére kell nagy súlyt helyezni, mert az állattenyésztés a szövetkezet legfőbb pénzforrása. — A mi szövetkezetünk is azért áll jól pénzügyileg — folytatja az agronőmus —, mert kiváló az állatállományunk és becsületes emberek gondozzák, mint pl. Gunár Dániel, a munkaérdemrend viselője. Gunár Dánielnek az érdeme, hogy a szövetkezetnek saját nevelésű, kiválóan tejelő tehénállománya van. A rideg borjúnevelési módszerrel egészséges, jól fejlett, tovább tartásra alkalmas állatokat nevelt és nevel a szövetkezetnek. Gunár Dániel kissé szűkszavú ember. Munkájáról, elért eredményeiről is csak röviden, tömören beszél. — Hogy jól tejelnek és egészségesek az állatok, az abból ered, hogy születésüktől kezdve jól gondozzuk őket. Továbbtartásra csakis egészséges és jól fejlett állatokat hagyunk meg. A növendékállatokat minden nap mérjük. Minden nap feljegyezzük, mennyi tejet kaptak, mennyi a súlygyarapodás. Nekem is érdekem, hogy minél magasabb legyen a súlygyarapodás, mert ettől függ, mennyi lesz a jövedelem. No de nézzünk szét egy kicsit, ha már itt tartunk — invitál Gunár Dániel. A karámok felé indultunk. Útközben röviden elmondta, hogy élete nagy részét a mezőgazdaságban tölGunár Dániel munkaérdemrendes állatgondozó gyönyörködik a jószágban. Eddig 170 borjút nevelt fel rideg nevelési módszerrel. tötte. Tudja, hogy gazdag állatállomány nélkül nincs eredményes gazdálkodás. Ha nincs megfelelő állatállomány, nincs istállótrágya, nincs jó termSs, meg aztán a földműves embernyi semmiből sincs olyan bevétele, mint az állati termékekből. — Szövetkezetünk azért gazdag, mert bőven vannak állataink. Terven felül tudunk adrri tejet, húst, tojást, sőt még tenyészállatokat is tudunk eladni. Már ott is vagyunk a karám előtt Gunár Dániel rákönyököl a korlátfára, tekintetével végigsimogatja a gyönyörű zsemleszőrű üszőket, csak azután szólal meg: — Ezek is a mi neveltjeink. Pénzért nem veszünk teheneket. Nincs nekünk arra szükségünk. Nevelünk magunknak. A gyönyörű fiatal marhák igazán jó húsban vannak. Kövérek, tiszták, fejlettek. Szőrük sima, szinte ragyog a napsütésben. Látszik, hogy nem szűkölködnek takarmányban. A szövetkezet már a múlt évben gondoskodott a takarmányról, de az idén is lesz bőven. A tervezett 400 köbméter helyett 700 köbméter silótakarmányt készítettek. Ebből 300 köbméter tejérésben lesilózott kukorica.. A 400 köbméter pedig őszi keverékekből, takarmányborsóból, lóbabból, napraforgóból és takarmánykáposztából készült Az aratás után másodhövényeket is vetettek. A másodnövények nagy részét zölden etetik és amit a fagyok beálltáig nem tudnak zölden megetetni, azt majd lesilózzák. A bőséges takarmányalap biztosításával elérik, hogy a téli hónapok alatt sem csökken majd a tejhozam. Szarka István A baj esi állami gazdaságban Vidám jö kedvvel kezdték meg Bagót än a szüretet. Telik a veder, puttony, kád, hordó a kitűnő bagotai szőlővel, musttal. Képünkön Miskovies Erzsébet, Miskovics Valéria, Kaszás Ella szedik a szőlőt és Kiánek Rudolf pedig puttonyai hordja a darálóhoz, a Bajcsi Állami Gazdaság bagotai szőlőjében. Telik a puttony, jól fizet a szőlő. Ebben az évben jobb a tertnés. mint tavaly. Hatvan métermázsán felül termett egy hektárcn, de van clyan rész is, ahol 100 mázsa is lesz hektáronként. A nagy 100 hektáros szőlőben még két hétig is eltart a szüret, mert van mit bőven szedni a tőkéről. A szüretelők a darálóba öntik a szőlővel telt puttonyt. Talán Karva az egyetlen dunamentí község, ahol majdnem minden „háznál" bor terem. Pedig a vidék nem hegyes, még csak nem is dombos, s mégis ez az tdes nedű úgy lopakodott a köztudatba, hogy a hegy leve. Még a költök is a hegy 'evéről énekelnek és eszükbe se jut a síkságot és a *.zőlő földet egy kalap alá venni. Már pedig Karva rácáfol erre és azt bizonyltja, hogy a bor síkságon is megmerem, különösen akkor, ha a rjyökér homokos földbe ereszkedhet Szüretelhetnek tehát a karvaiák is, mézes kadar, , rizling és ezerjó fajtából szüretelhetnek, mert a határ egyrésze olyan jó homokos, hogy csak fásítással, gyümölcsösök beültetésével lehet megelőzni, hogy a szél szárnyaira ne vegye. Éppen a szövetkezeti tanok szüretelésének kellős közepén érkezünk a faluba. A legjobbkor tehát, mondták ők, és ismertük be mi is. Mert ilyen nagy esemény csak egyszer van egy esztendőben és mindenki sajnálhatja, aki nem csöppe-,% bele. A szövetkezeti udvaron vem kell senkit kérdezgetnünk, hogy a tagok mit csinálnak, mivel vannak elfoglalva, mert a jyrés meg a kád, a szüreteléshez nélkülözhetetlen egyéb eszközök egy szempillantás alatt elmondanak mindent. A kád mellett idősb Mráz bácsi üldögél. Ő most a legnagyobb tekintélyek egyike, mivelhogy pincefelelős. Két éve kezeli a szövetkezet pincéjét, pedig már közelebb áll a nyolcvanhoz, mint a hetvenhez. Nagy szakértő az öreg, harmincöt esztendeje folytatta ezt a munkát az uradalomban. A mesterség szeretete vitte a szövetkezeti borpincébe is. Úgy került ide, hogy 1953 őszén megállította Kerekes elnök. A karvai szövetkezetben — Jöjjön közénk Pista bácsi. Ért a borhoz, meg aztán az edényekkel is kisegít bennünket. S mintha az öreg várt volna már a hívásra, rögtön határozott. Hogy miért, annak okát maga sem ismeri pori-' tosan. Elég annyi, hogy hordót, kádat, kármentőt, °.zölődarálót, mustmípit s mindent a szövetkezet rendelkezésére locsátott, mert annyit az ö öreg szíve is megért, hôgy a régi világ gyalázatát elszenvedő cselédemberek fogták össze a közösben, azokat pedig szívvel-lélekkel segíteni kell. Ismétlem mégeqyszer, nem muszájból tette, hiszen majdnem ötszáz korona a nyngdni, iwir.n csak becsületből. S azóta együtt szüretel a szövetkezet tagjaival. Most a kerítés mellett ül a kád közeliben, egy kicsit szom.orkás arccal, mert az időjár

ris megiorJotta a termést. Á három ts félhektár földon 50_i.7) hektó borra számítottak. de jó lesz, ha 25 hektolitert kipréselnek. Mondom, nem valami rózsás a kedve, mert nagy a fájdalom a borhoz szokott lélekben a rossz szőlőtermés után. Azért a munkáját csak olyan lelkiismeretesen végzi és osztogatja a taná:sot Urbán, Cvinger és Bugán társainak. Bár azok is hozzáértő emberek, hiszen a háztáji föld tíz árnyi szőlőjét nékik kell rendbeszedni. Ha prés mellett csordogáló must mellett sokáig hallgatunk az öregre, a régi karvai szüret képe merül fel előttünk. És ez nála is a valamikorral kedődik. Mert akkor ünneplőbe öltözött a falu apraja-nagyja és kint a borházak között bográcsokon főzték a hallevest, a gulyást, vagy sütötték a hízott libát. S mire a szedéssel készen voltak, már előkerült a jól kiforrott kadarka is, s elkezdődött a borkóstolás. Ezután már kevés józan embert lehetett találni. Illetve a két heves borkóstoló egymásba botlott, egyik se mondta a masiknak, hogy te becsecsentettél, mivelhogy mind a ketten „áldott" állapotban voltak. Mondja az öreg, csorog belőle a szó, akárcsak prés alól a szőlő leve a vödörbe. Közben le-leugrik a pincébe és felönt a mustból. És én azt látom, hogy a szüret ivászati oldalát tekintve ez a mai se rosszabb a réginél. Node, ha itt járunk, kimegyünk a szőlőbe is és megnézzük a szüretélőket. Nagyon poros és hepe-hupás az út odáig. A mezőben alig lézeng ember. Mióta közösben dolgoznak, a gép valósággal beszorította az embereket a faluba. Kerekes elnök kisér bennünket és útközben elmondja, hogy nincs szándékukba sokat eladni a borból. Mert a szövetkezetnek nem áll rosszul a szénája, a tavalyi 16 koronás munkaegység idénre 32 korona lett. Nincs még a járásban EFSZ, ahol ilyen magas egységárat értek volna el. De olyan se sok van, ahol a szövetkezet három és fél hektár szőlővel rendelkezik. A karvaiák nemcsak pénzt, gabonát osztanak szét maguk között, hanem jó tüzes bort is. Még a szokásos simonjudai vásárra is kerül a karvai borból, de csak néhány száz liter mutatóba... Annyira belemerülünk a beszédbe, hogy észre sem vesszük és a Bakaiárén vagyunk. A szőlőföld a dűlő egykori tulajdonosáról kapta a nevét. Nézünk jobbra-balra a szőlőtőkékre, a gyümölcsfákra, de szüretelőket nemigen látunk. Hanem amikor egy kocsi nagy kád szőlővel eiénkbukkan, múr tudjuk, hogy jó helyen járunk. Beljebb nyomulhatunk a szőlőtőkék közé, elvegyülhetünk a szüretelők között. Hat fejkendős, csicsergőhangú lány és még néhány ember a szüretelő. Hajlongnak a tökére, késsel vágják vederbe a szőlőfürtöket és ha megtelik, felhangzik a megszokott hívás: puttony! S a felszólításra Polák András engedelmeskedik. A lánykákhoz tréfás szókat ejve hordja fáradhatatlanul szekérre a szőlőt Más itt a kedv, a hangulat, hiába — ahol fiatalok vannak jelen, még akinek a foga fáj, sem szomorkodhat. Bruszi Kálmánnal, a csoportvezetővel cserélünk gondolatot. Tőle tudjuk meg, hogy az első napon 13 hektó borra való szőlőt szedtek le. Tegnap volt hát a csoport csúcsteljesítménye, mégis a lányok a holnap estét emlegetik. Mert akkorra végeznek a szürettel és szépen megterített asztalon párolgó birkapaprikás várja őket. Meg egy kis bor is a javából, legalább annyi, amenynyi a jó kedvregyúláshoz 'elég. S hogy a csoportvezető szóba hozza a holnap esti nagy lakomát, a lányok ajkáról dal csendül fel. Más ez a szüret, merőben más, mint a régi volt. Hiszen valamikor a borospincék előtt tettek pontot a mondat végére a karvaiák. Most meg életük egyik nagy eseményének, a zárszámadásnak az előzménye a szüret. Ahogy a tekintetekből látni, a harminckétkoronás munkaegység tán nem is lenne marandandó esemény a szövetkezet történetében, ha nem arra ürítenék majd fenékig a poharat, ha nem arra csendülne éjszaka a pohár. Persze a zárszámadás ideje még messze van, de csak a naptár szerint, az ő szemükben már mintha holnap lenne. MÁCS JÓZSEF.