Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-13 / 220. szám, kedd

4 UJSZ0 1955. szeptember 13. Akik a béke megszilárdítására törekszenek, egyetértenek abban, hogy rendezni kell a Szovjetunió és Nyugat-Németország kapcsolatát (Folytatás a 3. oldalról.) Másrészt azonban nem tagadható, hogy ez a kérdés, a háborús bűnösök kérdése érinti mind a Német Szövetségi Köztársaságot, mind pedig a Német Demokratikus Köztársaságot. Ha önök készek volnának ezt a dolgot közösen megtárgyalni az NDK képviselőivel, akkor ezt lehetséges volna megtenni. Mi azonban feltételezzük, hogy a Német Szövetségi Köztársaság küldöttsége az adott körülmények között ezt aligha tartja célszerűnek. Ezz;el számolnunk kell. Napirendre tűztünk egy másik kérdést is — Németország egysége felújításának kérdését. Mi, szovjet emberek teljesen megértjük, hogy ez a kérdés milyen fontos a német nép számára. Ezzel kapcsolatban nem mehetünk el hallgatással amellett, hogy jelenleg nagy nehézségek alakultak ki e kérdésben a párizsi egyezmények következtében. Annak idején a Szovjetunió számtalanszor kijelentette és figyelmeztetett arra, hogy ezen egyezmények megkötése már magában véve sem felel meg Németország egysége felújítása érdekeinek, hogy ez olyan akadály, amely nemrégen még nem állott fenn, és amelyet ki lehetett volna kerülni. Nemcsak a szovjet emberek, hanem nagyon sok német ember is, valamint más országok lakosai is teljesen megértik, hogy Nyugat-Németország részvétele a Szovjetunió és más békeszerető országok ellen irányuló katonai csoportosulásokban és Nyugat-Németország újrafelfegyverzése nem járulhat hozzá Németország egységének felújításához. Engedjék meg, hogy annak a reményemnek adjak kifejezést, nem telik el sok idő és ez világos lesz a német nép többsége előtt. Az a tény, hogy jelenleg nemzetközi feszültség enyhülésének időszakában élünk, ezen feltételezés mellett szól. Engedjék meg, hogy megjegyezzem, Németország egyesítésének kérdését nem lehet helyesen megoldani, ha a németek maguk nem egyesítik törekvéseiket és nem veszik kezükbe e kérdés megoldását Helyesen mondották, hogy ebben a dologban kötelezettség hárul a négy nagyhatalomra is. Ami a Szovjetuniót és a szovjet kormányt illeti, mi nagyon jól tudjuk ezt. És mégis Németország egységének felújítása elsősorban maguknak a németeknek az ügye. Anélkül, hogy a németek nem egyeznek meg ebben a dologban, nem lehet leküzdeni a jelenlegi nehézségeket. Szó volt itt arról, hogy a Német Szövetségi Köztársaság küldöttsége nem támaszt semmilyen „előzetes feltételeket". Ezt úgy értelmezzük, hogy nem támaszt semmilyen előzetes feltételeket a Német Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió diplomáciai kapcsolatainak felvételéhez. Udvözölnők a Német Szövetségi Köztársaság külügyminiszterének, von Bretano úrnak világos nyilatkozatát is, aki szintén tagadólag nyilatkozott az úgynevezett „előzetes feltételekről". Azonban a szövetségi kancellárnak az a tegnapi kijelentése, hogy a szovjet kormány javaslatában foglalt kérdéseket, valamint azokat a kérdéseket, amelyeket a kancellár nyilatkozata tartalmazott, „egységes egészként" kell megoldani, aligha jelent mást, mint valamilyen előzetes feltételt. Vajon ezt a kijelentést úgy kell-e értelmezni, hogy nem lehet diplomáciai kapcsolatokat felvenni a Német Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió között mindaddig, míg nem oldják meg a háborús bűnösök kérdését és Németország felújításának kérdését? Ha arra várunk, hogy egyidejűleg megoldunk három vagy négy, esetleg még több problémát, amelyek közül mindegyik fontos, akkor felmerül az a kérdés, vajon ez megfelel-e a szovjet és a német nép érdekeinek, vagy ellenkezőleg, ellentétben fog-e állani a német és a szovjet nép érdekeivel. Mi úgy véljük, hogy jobb eredményeket érünk el, ha ezeket a kérdéseket egymás után oldjuk meg. Ha azonban elhalasztjuk az egyik kérdés megoldását addig, míg meg nem oldjuk a többi kérdéseket, akkor elhalasztjuk e kérdések mindegyikének megoldását. Mi úgy véljük, hogy a diplomáciai kapcsolatok felvétele a jelenlegi feltételek mellett megfelel a Szovjetunió érdekeinek és nem kisebb mértékben a Német Szövetségi Köztársaság érdekeinek is. Mindez lehetőséget nyújtana számunkra a kapcsolatok további megjavítására és az összes többi kérdések megtárgyalására. Ezzel szemben a normális diplomáciai kapcsolatok kérdése megoldásának elhalasztása, valamint bármilyen egyéb kísérlet e kérdés félmegoldására nem vezet célhoz és egyáltalán nem célszerű. Ügy vélem, hogyha öt évvel ezelőtt ültünk volna össze a helyzet kedvezőbb lett volna, mint ma tíz évvel a háború befejezése után. De ma is természetesen különféleképpen lehet eljárni. A szovjet kormány elhatározta, hogy kezdeményezést tesz ebben a dologban a két állam képviselői találkozójának ügyében. Ügy véljük, hogy ezt helyesen értelmezi a Német Szövetségi Köztársaság küldöttsége is. Én csupán csatlakozhatom azokhoz a szavakhoz, amelyek itt éppen előttem elhangzanak, amelyek szerint abban az esetben, ha a Német Szövetségi Köztársaság szükségesnek fogja tartani a most tárgyalás alatt levő kérdés megoldásának még bizonyos időre való elhalasztását, ám legyen. Említést szeretnék még tenni arról, milyen fontos a most megtárgyalásra kerülő kérdések szempontjából a négy nagyhatalom kormányfőinek nemrégen lefolyt genfi értekezlete. Nem kételkedhetünk afelől, hogy ez az értekezlet jó feltételeket teremtett az államaink közötti kapcsolatok megjavítására és a német kérdés megoldására. Világszerte elismerik, hogy a genfi értekezlet a négy nagyhatalom közötti kapcsolatokban olyan korszakot jelentett, amely megfelel a béke megszilárdítása és az államok közötti kapcsolatok megjavítása érdekeinek. És ennek ellenére egyes nyugatnémet lapokban és nemcsak nyugatnémet lapokban azt olvashatjuk, hogy a genfi értekezletnek néhány eredménye állítólag nem előnyös a Német Szövetségi Köztársaság és a német nép számára. Ezzel nem érthetünk egyet. így csak azok gondolkodhatnak, akik nem óhajtják a nemzetközi kapcsolatok megjavulását és az ellenkező oldalra hajlanak. Az a javulás, amelyet a jelenlegi időben a négy nagyhatalom közötti kapcsolatokban megfigyelhetünk, kedvezőbb helyzetet teremt a háború után még fennmaradó kérdések megoldására. Hozzájárul tehát a német probléma sikeres megoldásához is. Maga az a tény, hogy a jelenlegi tárgyalás megvalósult, arról tanúskodik, hogy az államaink közötti kapcsolatok javulni kezdtek. E tárgyalásoknak hozzá kell járulniuk a nemzetközi feszültség enyhüléséhez. Mindez megfelel a szovjet nép és a német nép érdekeinek is. W. Hallsteinnek, a Német Szövetségi Köztársaság külügyi államtitkárának nyilatkozata Moszkva, szeptember 11. (TASZSZ) — A szövetségi kancellár úr már üdvözölte azt a tényt, hogy a szovjet kormány június 7-i jegyzékében érdeklődést nyilvánított a szilárdabb kapcsolatok felvétele iránt a kereskedelem terén a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között. A Szövetségi Köztársaságnak az utóbbi években sikerült jelentős mértékben helyreállítania gazdaságát, amelyet teljesen elpusztított és szétzilált a vereség és sikerült jelentős méretű külkereskedelmet elérnie számos kereskedelmet folytató országgal. Ez a fejlődés egyben megmutatta milyen vétele a nemzetek között az általános jólét, valamint a politikai kapcsolatok megjavítása szempontjából. Ezzel szemben látni kell, hogy a hosszúlejáratú és kétoldalú' előnyös kereskedelmi kapcsolatok egyik előfeltétele a kölcsönös bizalom légköre. A szövetségi kormány reméli, hogy az itt folyó tárgyalások hozzájárulnak az ilyen előfeltételek megteremtéséhez a Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió közötti hagyományos kereskedelem újjáélesztése érdekében. Továbbá tudatosítanunk kell, hogy rendes kereskedelmi kapcsolataink sok év tartamára megszakadtak, jóllefontos a jó gazdasági kapcsolatok fel- I het az utóbbi években egyes kölcsönös előnyödön alapuló szerződésekre került sor. A kapcsolatoknak e megszakítása idején mindkét fél részéről nem csekély változások történtek a két ország közötti árucsere anyagi és struktuális előfeltételeiben, főleg a Szovjetunióban folyó iparosítási politika következtében. Ezért itt szükséges lesz, hogy közös erőfeszítéssel meghatározzuk, milyen gyakorlati lehetőségek állanak fenn a mindkét fél számára kielégítő terjedelmű árucsere felújítására. Ehhez szükséges volna tárgyalásokat folytatni a szovjet kormánnyal az ilyen árucsere jellegéről és terjedelméről. K. Adenauer kancellár nyilatkozata a délutáni ülésen V. M. Molotov után a szeptember 11-1 ülésen ismét K. Adenauer kancellár szólalt fel és a következőket mondotta: Ma délelőtt nagyon komoly beszélgetést folytattunk és biztosak lehetnek afelől, hogy a német küldöttség nagy részletességgel és teljes komolysággal ítéli meg az önök beszédeit. Ennek ellenére mindjárt az elején vissza kell térnem néhány kijelentéshez, mert úgy tűnik fel nekem, hogy az a helyzet, amelynek alapján itt összejöttünk, összeomlással fenyeget. Molotov külügyminiszter úr itt arról beszélt, hogy e tárgyalások célja a normális diplomáciai kapcsolatok felvétele. A szovjet kormány június 7-i jegyzéke alapján mi ez ülés célját másként értelmezzük. Ebben a jegyzékben arról van szó: „A szovjet kormány úgy véli, hogy a béke és az európai biztonság, valamint a szovjet és a német nép nemzeti érdekei megkövetelik a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatainak normalizálását". A jegyzék továbbá a következőket mondja: „A történelmi tapasztalat azt tanítja, hogy az európai béke megőrzése és megszilárdítása döntő mértékben a szovjet és a német nép normális, jó kapcsolataitól függ". Az európai béke és két országunk népeinek érdekében jöttünk ide, hogy felújítsuk a normális és jó kapcsolatókat nemzeteink között és nemcsak azért — ez a feladatunknak csak kis része volna —, hogy normális diplomáciai kapcsolatokat vegyünk fel. Mi többet akarunk, mi jő kapcsolatokat akarunk felvenni. Ebből az okból miniszterelnök úr, uraim, azt hittük, hogy itt beszélnünk kell mindazon visszatartott emberek sorsáról, ebből az okból — az európai biztonság miatt — beszélgetnünk kell itt Németország egyesítésének kérdéséről. Áttérek egy további pontra. Hruscsov úr és Molotov úr is azt mondották, hogy állítólag arról beszéltem, hogy a szovjet hadsereg német területre való érkezése után szintén elkövetett gaztetteket. Kategorikusan kijelentem — ezt ellenőriztem Hallstein államtitkár feljegyzései alapján — hogy tudatosan és szándékosan ezt a szót nem ejtettem ki. Azt mondottam, hogy amikor a csapatok országunk területére érkeztek, szintén borzalmas eseményekre került sor és helytelen volna, ha itt e dolgok mélyebb elemzésébe bocsátkoznánk. Molotov külügyminiszter úr azt mondotta, hogy a németek nem voltak képesek megszabadulni a hitlerizmustól. De uraim, ne haragudjanak rám azért, amit most mondok — ez nemcsak a Szovjetunióra, hanem . más országokra is vonatkozik. A nagyhatalmak 1933 után miért tették lehetővé Hitlernek, hogy úgy megnövekedjék hatalma? Hisz ez a döntő kérdés. Ha visszaemlékezem arra, mily tisztelettel kezelték Hitlert, például a berlini olimpiai játékokon, akkor kérem értsenek meg — tényleg nem tudom visszatartani magam. Sohasem felejtem el, mily büntelenül úszta meg Hitler a nemzetközi szerződések megsértését. Ezáltal ez az ember néhány ostoba német szemében hőssé vált, és másoknál ez viszont kétségbeesést váltott ki. Hisz látni lehetett, — én ezt 1933-tól fogva figyelemmel kísértem, — hogy ennek az embernek hogyan tették lehetővé, hogy oly naggyá növekedjék és mi, a szövetségi kormányra és parlamentünk tagjaira gondolok, mindennek szerencsétlen örökösei vagyunk. Nekünk meg kell kísérelnünk, — mert Németország is rendkívül szenvedett a háborútól — meg kell kísérelnünk Németország felújítását; meg kel kísérelnünk újból megnyerni a többi államok, az önök bizalmát is! Én tudom, nehéz feladat ez, de meg kell oldani. Most szeretnék néhány szót mondani az Északatlanti Szövetségről. Meggyőződésem, hogyha a nagyhatalmak továbbra is józanul fognak tárgyalni, amint ezt elkezdték, akkor amit az Északatlanti Szövetségben elértek, az az európai biztonsági rendszer eszköze lehet és azzá kell válnia. És én úgy vélem, hogy e cél elérésének nagy és józanul folytatott politika céljának kell lennie. Uraim, néhány szót szeretnék még önöknek mondani teljes nyíltsággal. Mi úgy véljük, hogy ismeretesek előttünk azok az esetek — nem csekély számú eset —, amikor azokat a németeket, akik mint katonák fogságba estek, olyan gaztettekért ítéltek el, amelyeket a háborús műveletek beszüntetése után követtek el. A szovjet nép jószívű és nagylelkű. Ugyan ezt állíthatom saját népemről is és éppen ezért játszik ez a kérdés a mi népünknél oly óriási szerepet. Mi nem óhajtunk semmi mást, mint azt, hogy itt ezt a kérdést együtt mégis megvizsgáljuk. Nagyon kérem önöket, hogy ezt a kérdést mégis tárgyalják meg velünk. Ne engedjék kérem, hogy hazatértünk után ki kelljen jelentenünk, a szovjet kormány elutasította, hogy erről a kérdésről beszéljen velünk. És most a Német Demokratikus Köztársaságról. Molotov külügyminiszter úr és úgy vélem 'Bulganyin úr is kijelentette erről, hogy a németeknek maguknak kellene kezdeményezniük azt, hogy összejöjjenek. Ebben sok az igazság és én ezzel teljesen egyetértek. Azonban uraim, mi úgy véljük, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kormánya nem tarthat igényt arra, hogy a szovjet övezetben élő 17 vagy 18 millió németet képviseljen, mert a szovjet övezet lakosai nem ismerték öt el képviselőjüknek. Higyjék el nekem, itt egyáltalán nem arról van szó, hogy mi önökkel szemben ülünk és fennhéjázva ítéletet mondunk erről vagy arról az országról — erről szó sem lehet. Abban a pillanatban, amikor meggyőződünk arról, hogy a szovjet övezet lakossága által elismert igazi képviselőkkel van dolgunk, leülünk velük egy asztalhoz. A német nép — erről meg vagyok győződve — azután tudni fogja, hogy miben áll feladata és kötelessége. És még valamit szeretnék mondani, Bulganyin úr. Tartsa kérem szem előtt, hogy mi németek világosan tudatosítjuk, milyen földrajzi helyzetet foglalunk el. Nem képzelhet el jobb tényezőt, amely abban az esetben, ha kísérletet tesznek egy európai háború kirobbantására, ezzel jobban szembeszállna, mert mi a háború következtében többet szenvednénk, mint az összes többiek. Most engedjék meg, hogy áttérjek arra, amit Hruscsov úr a gazdasági kapcsolatokról mondott. Én is úgy vélem, hogy a Szovjetunió és mi közöttünk mindkét ország számára nagyon előnyös gazdasági kapcsolatok fejlődhetnek ki. Azt szeretném önöknek javasolni, hogy egyelőre tegyük félre a háború és háború utáni idők témáját és mind a két fél, ha önök egyetértenek ezzel miniszterelnök úr, tanácskozzon azokról a beszédekről, amelyek elhangzottak és hogy legalább ma délután kezdjük meg a gazdasági kapcsolatok témájának megtárgyalását. K. Adenauer most közölt beszédével kapcsolatban nyilatkozatott tett N. A. Bulganyin. • N. A. Bulganyin nyilatkozata Mielőtt áttérnénk a gazdasági kérdésekre — jelentette ki N. A. Bulganyin — szükségesnek tartom a következő megjegyzéseket. A szovjet küldöttség tudomásul veszi az önök kijelentését, hogy áttanulmányozzák az általam és társaim által ma előadott beszédeket és áttanulmányozzák N. Sz. Hruscsov beszédét. Szeretnék áttérni a németek feladatának kérdésére Németország egyesítésében. Nem minősíthetem másként, mint támadásnak azt, amit ön a Német Demokratikus Köztársaság kormányáról mondott. Annak megcáfolására, amit ön a Német Demokratikus Köztársaság kormányáról mondott, elegendő a következő tényekre rámutatni. Nemrégiben N. Sz. Hruscsovval a Német Demokratikus Köztársaságban voltam. Mintegy 500 kilométert utaztunk be, meglátogattunk ipari és mezőgazdasági vállalatokat, számos városban és településen tartózkodtunk. Láttuk a német lakosság igazi, valóságos kapcsolatát kormányához, a Német Demokratikus Köztársaság kormányához. A német polgárok viszonya arról tanúskodik, hogy a lakosság tiszteli a Német Demokratikus Köztársaság kormányát, elismeri azt és saját kormányának tartja. Végezetül a Német Demokratikus Köztársaság kormánya szuverén kormány, amelyet számos európai ország elismert, két nagyhatalom — a Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaság és a Kínai Népköztársaság elismert. Szerintem ez teljesen elég ahhoz, hogy az önök nyilatkozatát megcáfolja. Ügy vélem, hogy az az érvelés, amelyet itt a Német Szövetségi Köztársaság küldöttsége alkalmazott, nem segíti elő a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közötti kölcsönös megértést a német nép két része újraegyesítése kérdésének megoldásában. 'Ami azt a javaslatot illeti, hogy most térjünk át a gazdasági kérdésekre, a szovjet küldöttségnek nincs kifogása e javaslat ellen. A Német Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió közötti gazdasági kapcsolatokról dr. W. Hallstein, a Német Szövetségi Köztársaság külügyi államtitkára mondott nyilatkozatot. Abban az értelemben nyilatkozott, hogy külön tárgyalásokra van szükség a szovjet kormánnyal az árucsere fajtájáról és térfogatáról. E kérdéssel kapcsolatos véleménycsere folyamán N. Sz. Hruscsov megkérdezte Adenauer kancellárt, vajon lehetségesnek tartja-e a kereskedelmi kapcsolatok normalizálásáról való tárgyalást a Német Szövetségi Köztársaság küldöttségének jelenlegi tárgyalása folyamán, vagy később tárgyaljanak erről. K. Adenauer azt válaszolta, hogy a Német -Szövetségi Köztársaság küldöttsége mindeddig nem ismeri a gazdasági terület azon konkrét viszonyait, amelyek bármilyen gazdasági tárgyaláshoz fontosak és így tehát nem mondhatja: „Kereskedelmi szerződést kötünk". N. A. Bulganyinnak arra a kérdésére, vajon ez azt jelenti-e, hogy külön tárgvalásokat fognak folytatni, és hogy a Német Szövetségi Köztársaságból külön gazdasági küldöttség érkezik, Adenauer kancellár azt felelte, hogy valóban külön tárgyalásokra, külön küldöttség érkezésére gondolt. N. A. Bulganyin ebbe beleegyezett. Következőnek N. Sz. Hruscsov szólalt fel. (Folytatás az 5. oldalon.) I