Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-13 / 220. szám, kedd

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1955. szeptember 13. kedd 30 fillér VIII. évfolyam, 220. szám. A mai számban: Akik a béke megszilárdítására törekszenek, egyetértenek abban, hogy rendezni kell a Szovjetunió és Nyugat-Németország kap­csolatát. A szovjet-nyugatnémet tárgyal ások szombati ülésén befejezték az általános eszmecserét (1—2—3—4. old.) Színvonalas üzemi újságokat Az egyes vállalatok keretén be­lül megjelenő üzemi újságok a leg­közvetlenebb kapcsolatban vannak az üzem dolgozóival. Éppen ezért a valódi helyzet, a problémák töké­letes ismerete alapján a legna­gyobb segítséget nyújthatják az üzem dolgozói előtt álló fontos fel­adatok megoldásában. Sok üzemi újságunk mind job­ban megfelel hivatása betöltésének. A CSKP Központi Bizottsága tat kárságának múlt év decemberében, az üzemi újságok hiányosságainak elemzése után hozott intézkedése óta sokat javult az üzemi újságok színvonala, nagyobb számban és rendszeresebben jelennek meg. Az üzemi pártszervezetek, szak- és if­júsági szervezetek és az üzem ve­zetőségének fokozottabb gondos­kodásával solk üzemünkben helyes irányban fejlődött az újság szer­kesztése. Hathatós előmozdítójává váltak a munkaversenynek, a kö­telezettségvállalási mozgalomnak, szervezik az újítómozgalmat, a gaz­daságosság fokozásáért és az ön­költség csökkentéséért folyó harcot. Számos üzemi újság szép eredmé­nyeket ért el az új, haladó mun­kamódszerek bevezetésében, az üzem legjobb dolgozói tapasztala­tainak terjesztésében is. A füleki Kovosmailtban megjelenő Vykont — Teljesítmény-t lapozgatva pél­dául látjuk, hogy az újítókról és a munka versenyben élenjárókról rendszeresen közöl népszerűsítő cikkeket. Az érsekújvári Elektro­svit üzemi újságjának legutolsó száma egész oldalon több kisebb cikkben az összüzemi kötelezettség­vállalás megszervezésével foglalko­zik. A Gömöri Vasércbányák Bá­nyász Szó című újságjának külön rovata van az üzemen belüli önálló elszámolás bevezetésével kapcsolat­ban, amelynek segítségével részle­tesen megismertetik az egyes mun­kahelyek bányászait az új elszámo­lási rendszer bevezetésének jelen­tőségével és azokkal a feladatokkal, amelyek fontosak sikeres alkalma­zásához. Az apátfalusi Pol'ana tex­tilüzemben megjelenő Opatovsky Priekopník című újság utolsó szá­mai is rendszeresen foglalkoztak az összüzemi kötelezettségvállalás szervezésével és konkrét leveleket közöltek a dolgozók tollából azok­nak a munkafeltételeknek megte­remtéséről. amelyek a kötelezett­ségvállalások valóraváltásához szükségesek. Az elért eredmények ellenére azonban sok üzemi újság még nem mozgósít kielégítően a terv teljesí­tésére, gyakran nem látjuk az új­ságok egyes számai tartalmának kö­vetkezetes irányát az üzem legfon­tosabb problémáinak megoldására. Pedig a terv egyenletes, minden­nap és valamennyi mutatószámban való teljesítése ezekben a hónapok­ban döntő fontosságú a második ötéves terv első éve megnövekedett feladatai teljesítésének sikeres megKezdésére. A jó felkészülés, a jövő évi terv teljesítésének legfon­tosabb feltétele. Az üzemi újságok­nak most az eddiginél még harco­sabbakká kell válniok. Minden egyes számban következetesen kell küzde­niük a termelés technikai színvo­nalának növeléséért az eddig elő­forduló hibák megszüntetéséért. Minden számnak az üzem legfőbb, legidőszerűbb kérdéseinek megol­dására kell mozgósítani. A füleki Kovosmalt üzemi újságja például kevés cikket közöl a minőség javí­tásáról és a termelés gazdaságos­ságáról, bár az üzemben mindenki tudja, hogy a magas selejtszázalék csökkentése és a tervezett gazdasá­gosság elérése a legégetőbb prob­lémák. A rozsnyói Bányász Szó augusztus 15-i száma csupán a ve­zércikkben foglalkozik az egyenle­tes tervteljesítés kérdésével A mun­kahelyeken dolgozóktól egyetlen levél sincs közölve ezzel kapcsolat­ban. Pedig itt is mindenki előtt nyilvánvaló, hogy az egyes deká­dok tervteljesítese közötti nagy ingadozás megszüntetése a legfon­tosabb feladat. Pedig hely lett vol­na erre elég az említett számban, hiszen csaknem egy egész oldalt foglal el a lapban egy általános sportcikk, amely a gömöri sport­nak sok évtizedre visszanyúló ha­gyományaival foglalkozik. Mit mutat ez a példa, amely saj­nos nem egyedülálló? Sok üzemi újságban találkozunk ezzel a jelen­séggel, amikor a szerkesztőség hosszú általános cikkeket közöl sportról, egészségügyről, kül- és belpolitikai eseményekről, tehát olyan kérdésekről, amelyekről na­pilapok sokkal megbízhatóbban tá­jékoztatják a dolgozókat. Azt, hogy sok helyen az üzemi újság szerkesz­tőbizottsága nem fektet kellő súlyt a levelezők széles körének meg­szervezésére minden munkahelyen, a levelezők nevelésére, akik cik­keikkel hozzájárulnának a lap szín­vonalának emeléséhez, hozzásegí­tenék az üzemi újságot valódi hi­vatása betöltéséhez. Csak akkor lesz igazán jó az üzemi újság, ha az üzem dolgozói nemcsak olvassák, hanem írják is a lapot. A hibák megszüntetésének, a feladatok tel­jesítésére való mozgósításnak csak ezáltal lehet igazi harcosa. Jó pél­dával jár elől ezen a téren az Opa­tovsky Priepoknik szerkesztősége, amelynek ez ideig már több mint száz rendszeres levelezője van. A nagyszámú levelezőgárda biztosítja a lap heti megjelenését. így a lap nem regisztrál, nem közöl elavult híreket, hanem mozgósít, serkent. Mint jó példát említhetjük meg ugyanennél az újságnál, hogy min­den egyes számot rendszeresen ér­tékel egy négytagú bizottság. Ez az értékelés megmutatja,, hogyan se­gített az újság az egyes problémák megoldásában, és ezáltal lehetővé teszi a lap színvonalának állandó javítását Nagyon fontos feladat te­hát, hogy valamennyi üzemben megszervezzék az üzemi lap tartal­mának rendszeres értékelését. Legtöbb üzemi újság a pártszer­vezet, a szak. és ifjúsági szervezet, valamint az üzem vezetőségének közös kiadásában jelenik meg. ,Nem elég azonban az újság hátlapián feltüntetni ezt. Az említett szer­vezetek bizottságainak, kiváltkép­pen pedig a pártszervezet bizottsá­gának hatékony segítséget kell nyújtaniok a szerkesztőségnek, rendszeresen irányítani, ellenőrizni munkáját. A pártunk és kormá­nyunk által kitűzött feladatok tel­jesítésének az üzemi újság akkor felel meg legjobban, ha a pártszer­vek állandó ellenőrzéssel gondos­kodnak színvonala emeléséről. Tö rődni kell azzal is, hogy az újság szerkesztője ne legyen megterhelve mellékes feladatokkal, amelyek ide­iének nagy részét elvonnák fő kö­telessége teljesítésétől. Céltudatos vezetéssel, a levelezők széles körének a lap szerkesztésé­be való bevonásával az üzemi új ság hatékony eszközévé válik az üzem dolgozói előtt álló legfőbb feladatok megoldására való moz­gósításnak. Akik a béke megszilárdítására törekszenek, egyetértenek abban, hogy rendezni kell a Szovjetunió és Nyugat-Németország kapcsolatát A szovjet-nyugatnémet tárgyalások szombati ülésén befejezték az általános eszmecserét Moszkva, szeptember 10. (TASZSZ) A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Német Szövetségi Köztársaság kormányküldöttsége szep­tember 10-én, moszkvai Idó szerint délelőtt 10 órakor tartotta második ülését. N. A. Bulganyinnak, a szovjet küldöttség vezetőjének javaslatára az üléseken felváltva a két küldöttség veze­tője elnököl. A szeptember 10-i ülésen dr. Konrád Ade­nauer, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja el­nökölt. Az ülésen folytatták a Szovjetunió és a Német Szövet­ségi Köztársaság közötti közvetlen diplomáciai és keres­kedelmi kapcsolatok, valamint a kultúrkapcsolatok meg­teremtése kérdésének és a két felet érdeklő más kérdé­sek megvitatását. Az illésen nyilatkozatot tett N. A. Buiganyin, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke, a szovjet küldöttség vezetője. Ezután Adenauer kancellár, a Német Szövet­ségi Köztársaság küldöttségének vezetője és von Bren­tano, a Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztere tett nyilatkozatot. Ezt követően N. Sz. Hruscsov, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja és V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere szólalt fel, majd W. Hallstein, a Német Szövetségi Köztársaság külügyi államtitkára beszélt. Az ülés végén elhatározták, hogy az általános kérdé­sekről a küldöttségek között folytatott eszmecserét be­fejezettnek tekintik. A két ország külügyminisztereit megbízták, hogy lássanak hozzá a konkrét javaslatok elő­készítéséhez, figyelembe véve a kifejtett nézeteket. N. A. Buiganyin elvtárs nyilatkozata Tegnap meghallgattuk Konrád Ade­nauer szövetségi kancellár nyilatko­zatát, amely bennünket határozottan érdekel és komoly figyelmet érdemel. A kancellár úr beszélt az itt kezdő­dött tárgyalások fontosságáról, de em­lítést tett azokról a nehézségekről is, amelyek kapcsolatosak ezekkel a tár­gyalásokkal. Ezt ml is teljes mérték­ben belátjuk. Adenauer úr kifejezte azt a szán­dékát, hogy a tárgyalásokat a teljes őszinteség szellemében folytassa. Mi ugyanezzel szeretnénk válaszolni. Egyet kell értenünk a tegnap kifej­tett tételekkel. Ezek érintik azokat a veszélyeket, amelyek egy újabb euró­pai háború kitörésének fenyegetésével függnek össze. A szovjet nép jól tudja, hogy a jelenlegi körülmények között mit je­lent a háború. A szovjet nép nem is oly régen átélte ezt, annak ellenére, hogy senkit sem fenyegetett, nem tört idegen földekre és békében akart élni minden néppel. A szovjet emberek a Nagy Honvédő Háború négy esztende­je alatt olyan nyomorúságokat éltek át, oly sok szenvedésen mentek ke­resztül a hódítók és háborús bűnösök részéről, hogy még most is minden egyes szovjet családnak mély keserű­séggel és természetesen tiltakozással kell emlékeznie erre. Súlyos veszteségeket és pusztításo­kat hozott a háború Lengyelország, Jugoszlávia és Csehszlovákia népeinek, Franciaország és Anglia, Belgium és Hollandia népeinek. Egész Európa né­pei nem tudják elfelejteni és nem fe­lejtik el a második világháborút ki­robbantó német militarizmus és fa­sizmus bűncselekményeit. A német nép más helyzetben volt. A háború azonban hatalmas áldozato­kon, nyomorúságon kívül a német nép­nek sem hozott végeredményben sem­mit. Fel kell tételezni, hogy a német nép most éppen úgy gyűlöli a hábo­rút, mint a szovjet nép. Ha a szovjet népről és a német népről beszélünk, nem lehet kétséges, hogy gondolata­inknak, érzéseinknek e tekintetben bi­zonyosan sok a közös vonása. Minden­esetre felételezem, hogy a szovjet nép és a német nép nem akar egy új há­borút elviselni és úgy véljük, köze­ledniök kell egymáshoz, hogy bizto­sítsuk a békét és a biztonságot, ame­lyet nem csupán Európa népei, hanem minden nép kíván és amelyben a né­pek érdekeltek. Megígértük, hogy őszinték leszünk és meg kell mondanunk önöknek, a Német Szövetségi Köztársaság képvi­selőinek, hogy a Szovjetunió a háború befejezése óta a német nép egy ré­szével már jő, baráti kapcsolatokat te­remtett. A Szovjetuniónak és a Német Demokratikus Köztársaságnak ezek a kapcsolatai a minden oldalú együtt­működés szilárd alapján létesültek, s ml nem kételkedünk abban, hogy a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság barátsága és együttmű­ködése éppen úgy érdeke a szovjet népnek, mint a német népnek. E kapcsolatok az egyenlőség és az egymás tjelügyeibe való be nem avat­kozás alapján a jövőben is tovább fej­lődnek. A Szovjetunió a Német Szövetségi Köztársasággal is normális kapcsola­tokat óhajt létesíteni. Ügy véljük, nincsenek olyan komoly érvek, bár­milyen ügyeskedéssel is keressék eze­ket, amelyek a jelenlegi körülmények között igazolnák e kapcsolatok ren­dezésének elodázását. Az ilyen halo­gatás nem szolgálná sem a szovjet nép, sem a német nép érdekeit. Akik békére, a béke megszilárdítására tö­rekszenek és valóban tudatában van­nak annak, milyen áldozatokat hoz magával a háború, azok egyetértenek abban, hogy szükséges rendezni álla­maink kapcsolatait. Nyugat-Németországban olykor olyan beszédek hangzanak el, mintha a Szovjetunióval „az erő helyzetéből" kellene tárgyalni. Mi nem szólhatunk gúny nélkül az ilyen érvelésekről. Az ilyen érvek fölött csak mosolyogni le­het. Ha valaki tudja, hogy mit jelen­tett a Szovjetunió és mit jelent most, úgy a német Wehrmacht, Németor­szág, a német nép tudja. Mit lehet mondani azokról a kije­lentésekről, amelyek Nyugat-Német­országban az „erő-helyzetről" hangza­nak el? Erről bizonyára azok beszél­nek, akiknek még a második világhá­ború tanulságai nem elegendők. Ügy vélem, hogy mi. a jelen tárgyalások részvevői egyetérthetnénk abban, hogy ha bárki közülünk most ilyen állás­ponthoz tartaná magát, akkor a Moszk­vában kezdődött tárgyalásoknak sem­mi értelmük sem lenne. A szovjet küldöttség örömmé! üd­vözli Adenauer úrnak azt a kije­lentését, hogy a Német Szövetségi Köztársaság nem állit semmiféle „elő­zetes feltételt" a Szovjetunióval való kapcsolatok rendezéséhez. Ez ellent­mondana azoknak a közöttünk történt levélváltásoknak, amelyek megelőzték a jelen tárgyalások kezdetét. Ez nem szolgálná sem a szovjet nép, sem a német nép érdekeit. Ami a szövetségi kencellár nyilat­kozatában különösen érintett két kér­dést illeti, mindkét kérdéssel kapcso­latban ki kell fejteni a szovjet kor­mány nézetét. Adenauer szövetségi kancellár úr első kérdésként a hadifoglyok problé­máját említette. Véleményünk szerint itt bizonyos félreértésről van szó. A Szovjetunióban nincs semmiféle német hadifogoly. Minden német ha­difoglyot szabadonbocsátottunk és ha­zaküldtünk. A Szovjetunióban csupán a volt hitlerista hadsereg háborús bű­nösei tartózkodnak, olyan bűnösök, akiket a szovjet bíróság, a szovjet nép, a béke és az emberiség ellen el­követett különösen súlyos büntettek miatt elitéltek. Valóban országunkban szeptember elsején 9626 háborús bűnös maradt. Ezek azonban olyan emberek, akik­nek a legemberségesebb szabályok és mértékek szerint is, mint bűnösöknek, börtönben a helyük. Ezek olyan em­berek, akik kivetkőztek emberi mi­voltukból, ezek martalőcók, gyújtoga­tók, a nők, gyermekek és aggok gyil­kosai. A szovjet bíróságok érdemük szerint ítélték el őket és nem tekint­hetők hadifoglyoknak. A szovjet nép nem feledkezhettk meg a bűnöző elemek által elkövetett olyan súlyos bűntényekről, mint 70 000 embernek a kijevi Babij vízparton tör­tént kivégzése. Nem feledkezhetünk meg a német koncentrációs táborokban kivégzett, gázkamrákban elpusztult és élve elégetett emberekről. .Vajon el­feledhető-e az a sok tonnányi női haj, amelyet az agyonkínzott asszonyokról vágtak le és amelyet a majdaneki ha­láltábor raktáraiban gyűjtöttek össze. Mi, akik itt jelen vagyunk, saját sze­münkkel láttuk mindazt, ami Majda­nekben történt. A majdaneki és auschwitzi Ijeláltáborokban több mint öt és félmillió teljesen ártatlan embert gyilkoltak meg. Az ukrán nép soha­sem feledi el a Harkovban ártatlanul kivégzett embereket, akiket ezrével lőttek agyon és fojtottak meg. Meg tudnám nevezni a szmolenszki, kra.sz­nodari, sztavropoli, Jyovi, poltavai, novgorodi, oreli, rovnói, kaunaszi, ri­gai és sok más koncentrációs tábort, ahol a hitleristák sok százezernyi szovjet polgárt kínoztak halálra. Nem lehet elfelejteni az ártatlanul meggyilkolt, megfojtott, élve elteme­tett embereket, nem mehetnek fele­désbe a felperzselt városok és falvak, a megölt asszonyok, fiatalok és gyer­mekek. £s ez az általam említett 9626 ember olyan bűnöző elem, aki ezeket a szörnyű bűncselekményeket elkövette. Meg szeretném továbbá jegyezni, hogy ha itt megvizsgálnánk e bűnö­sök kérdését, akkor úgy kellene el­járni, hogy ebben részt vegyenek mind a Német Szövetségi Köztársaságnak, mind a Német Demokratikus Köztár­saságnak képviselői. Ez a kérdés érinti Németország mindkét részét. Minthogy nem gon­doljuk, hogy a Német Szövetségi Köz­társaság kormányküldöttsége az adott feltételek mellett kívánatosnak tartja az említett kérdés megvizsgálását a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság kép­viselőjének részvételével, nyilvánvaló, (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents