Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-08 / 216. szám, csütörtök

tfl 520 \ Í955. szeptember 8. PARTELET „Dolgozó parasztokat akarok látni a szövetkezetben..." IRÖ TOLLÁRA kívánkozó esemény történt, olyan pillanat, amely még Paláston sem mindennapi, pedig ennek a talán már ezer esztendős falunak lakói a nemzedékek hosszú során nem egy dolgot megéltek, csak az 1200-as évek óta, amikortól is nyomon tudjuk követni a falu életének egy-egy mozzanatát; bút, bánatot, sikert, örömet, jó termést, szenvedést, köztük azt is, hogy az egyik török pasa egyszer nagyon felfortyant az adó miatt a palásti bíróra, és karóba húzatta. Üj esemény ez a nap, 1955. szeptember 2-a. Bekívánkozik a krónikába, mert pontot tett a több évszázados paraszti gazdálkodási forma után. Este volt, de az elhatározás, amit jelenleg még kevesek összefogása jellemez, mégis világot gyújtott egy más életformába, fáklyafénye lett a jövőbe vezető útnak. * * * A helyi nemzeti bizottság irodájában gyűltek össze Paláston azok, akik elhatározták és kitűzték a célt merész összefogással: megalakítják az egységes földművesszövetkezetet. Nem voltak sokan, de a kezdéshez elegendően. S itt a valósághoz híven, az eseményeknek megfelelően nyomon kell követni a dolgokat, meg kell ismerni azokat, akikről bátran mondhatjuk, élharcosai a szövetkezeti mozgalomnak, s megérdemlik, hogy az ő nevük is belekerüljön a falu történetébe; meg kell őkét mutatni az országnak, hogyan harcolnak az újért, kikre támaszkodnak munkájukban. AZ ALAKULÓ KÖZGYŰLÉS, s előtte egy kis helyszíni ismerkedés a falu életével, az emberekkel, elég tiszta képet ad mindarról, amiről szólni szeretnék. Köztudomású, hogy a parasztember, akit évszázadok óta sorra látogatott, egyre másra kergetett a viszontagság, sok mindennel szemben, ami új, gyanakvó. Ez érthető, hisz a múltban, aki csak tehette, becsapta őt. És e tudatnak még nem halt ki az utóhatása, a faluban még nem egy arcon, nem egy ember ábrázatán megmutatkozik a kételkedés árnya, kifejezve egy-egy borúsabb pillantásban, szemöldökösszevonásban, vagy fejcsőválásban. Ez azonban már nem a félelem, ami a múltban kísértett, ez már inkább olyan előreféltés, hogy ugyan fog-e menni, bírjuk-e prtajd ésszel meg erővel. Ahogy Zobek elvtárs, a helyi pártszervezet elnöke rövid, de nagyon tartalmas bevezető beszédében ismertette az összejövetel célját, s utána Oroszlányi elvtárs felolvasta a mintaalapszabályzat egyes cikkelyeit, s befejezte azt a részt, hogy „minden mezsgyét felszántani", csend lett. Ne csodálkozzunk. Most tűnik le, most változik meg egy életforma. Döntő pillanat, évszázadok, nagyapák és apák örökének, tanításának egyszeribeni megváltoztatása; micsoda vihar dúlhat egyesek lelkében. Talán még a legerősebbekében is. Pillanatnyilag így látom. DE MÁS VÁGÁSC emberek is vannak Paláston. Olyanok, mint 2iduliak ég Somogyvári elvtársak, pártonkívüli középparasztok, a szövetkezet megalakításának élharcosai. Már jó idő óta járják az ismerősöket, agitálnak. Ok is itt ülnek, nyugodtak, bátrak, bíznak. S ebből a bátorságból a többiek is átvesznek valamit. Megnyugtató jelenet. A kommunisták büszkék erre a két pártonkívüli középparasztra. Zobek elvtárs mondotta, hogy a szövetkezet biztos támaszai ők, s tőlük bizony a párttagok is példát vehetnek, főleg St'ahula meg idősebb Svarc István elvtársak, akik ma még hadilábon állnak a szövetkezeti gondolattal. Aztán továbbhaladnak a mintaalapszabályzat felolvasásával, s ott, ahol a háztáji gazdálkodásról, a szőlőről, meg a kertekről van szó, megállnak. Ez a rész különösen időszerű Paláston, mert háli' istennek, szőlőjük van bőven. És jó bor is természetesen. Mivelhogy a hozzászólások itt eléggé alaposan ecsetelték a tényeket, s más szövetkezet tapasztalatait is felhozták érvül, ki kell emelni a felszólalásból azt a fontos részt, amit 2iduliak elvtárs mondott, hogy „itt alaposan és körültekintően kell eljárni, mert a szövetkezet egy életre szól, is ha a kezdetén jó az indulás, később is jól megy a munka". Alapos vita után. a közgyűlés döntött és elfogadta a szabályt: 10 ár szőlő, 40 ár föld, s természetesen a kert is beleszámít a félhektárba. Aztán továbbmentek a cikkelyeken. Hozzászóltak csaknem minden egyeshez. Érthető is, helyes is, mert a mintaalapszabályzat az új életük vezérlőcsillaga olyan törvény, amelyet ha betartanak, kezük és eszük munkájának maguk látják hasznát. S A CIKKELYEK felolvasása közben, amikor Oroszlányi elvtárs még jóformán alig fejezte be azt a szakaszt, amelyik a vagyonátadás módjáról szól, ültöhelyéböl feláll egy harínincöt-negyven év körüli kerekképű barna ember, s olyan jó palóc tájszólással, olyan kiejtéssel, ami Paláston is járja, hangosan, hogy mindenki megértse, elkezdi: — Emberek, idefigyeljenek! Én három munkaerőt biztosítok a szövetkezetbe, és hat hektárral lépek be. Tudom, hogy a kezdet nehéz és keményen kell majd dolgozni. Én dolgozni fogok; de magam körül dolgozó parasztokat akarok látni a szövetkezetben, minél többet, mert így ahogy vagyunk, még kevesen vagyunk. Igaza van, nagy igaza. S engem is meglepett a felszólalása, előrelátása, eszes kijelentése, oly anynyira, hogy még a nevét is elfelejtettem felírni. Talán nem is olyan nagy baj, hisz rajtam kívül legalább huszonötén hallották, amit mondott. Hallották a helybeli pártszervezet tagjai, akik jelen voltak, hallotta a járási pártbizottság és a járási nemzeti bizottság küldötte is. • * • Aztán sor került a vezetőség megválasztására. ELNÖKNEK Somogyvári Jánost ajánlották. Eleinte szabódott, arra hivatkozott, hogy ő már öreg és félő, hogy nem bírja ellátni az elnöki teendőket. Az új tagok, a jövendő szövetkezetesek azonban egy emberként mellette álltak. A kommunisták is bíznak benne, hisztamint mondták, ő is azok közé tartozik, akik Paláston nem kímélik a fáradságot azért, hogy a szövetkezet megkezdje a közös munkát, az új életformát." A bizalom és az, hogy minden oldalról segítséget ígértek neki, meggyőzte őt, s bizony láttam, hogy jól esett az neki. Elvállalta az elnökséget. Elvállalta Ziduliak elvtárs is, akit zootechnikusnak és agronómusnak választottak meg. O is élharcosa az újonnan alakuló szövetkezetnek. Jól választott a tagság, mert a jelöltek, azonkívül, hogy becsületes dolgozó középparasztok voltak, a szövetkezet megalakításáért sem sajnálták a fáradságot. És a ma még egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok is látják, hogy közülük való emberek kerültek a vezetésbe. Ez nagyon fontos, mert Paláston ma nagy az erjedés, amolyan csendes forrongás a lelkekben, úgy mondhatjuk, megállnak a mezsgyén, széttekintenek, merre menjenek: jobbra-e vagy balra. És itt a pillanat, hogy a kommunisták ne feledkezzenek meg arról, ami az alakuló^ közgyűlésen egy volt dolgozó középparaszt, ma már szövetkezeti tag szájából elhangzott, hogy „dolgozó parasztokat akarok látni a szövetkezetben". EZ A KIJELENTÉS munkára, további áldozatos, fáradságos munkára kötelezi a palásti kommunistákat. És egyben tanulság is, mutatja, hogy dolgozó parasztjaink éber szemmel figyelik a szövetkezetek fejlődését, meglátják a hibát, és a fogyatékosságok egy-egy okát. Most, hogy Paláston is megalakult az egységes földművesszövetkezet és annak az alakuló közgyűlésén elhangzott ez az úgymondhatjuk irányt mutató kijelentés, a helybeli pártbizottság feladata: hogy azt mindnyájuk megelégedésére valóra váltsák. Mert az új szövetkezet tagjai elvárják tőlük, hogy a szövetkezetük erősödjön, gyarapodjon és egyre több dolgozó paraszt legyen mind a vezetésben, mind pedig a tagság körében. Gérecz Árpád Ján Nálepka, a Szovjetunió hősének szülei a Szovjetunióba látogattak el A Szovjetunió Szláv-Bizottságának meghívására a Szovjetunióba látogattak Mária és Michal Nálepka, Ján Nálepka kapitánynak, a Szovjetunió hősének, a csehszlovák partizánosztag volt parancsnokának szülei. Ján Nálepka 1943-ban Ovruí város felszabadításánál halt hősi halált. A Nálepka házaspár Ukrajnában és Fehér-Oroszországban meglátogatta azokat a helységeket és városokat, ahol Ján Nálepka osztaga harcolt. Ellátogattak Ovruc, Jelszk, Tarnopol városába és Ján Nálepka Cernovec városka melletti sírjához. A lakosság mindenütt nagy szeretettel fogadta Ján Nálepka szüleit, akiket M. Krno csehszlovák Író, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője, valamint a csehszlovák és szovjet film dolgozóinak csoportja kisérte. M. Krno Ján Nálepkáról készülő könyvéhez gyűjt anyagot. A Szovjetunió hősének szülei számos volt partizánnal találkoztak és ismerkedtek meg, akik bajtársai voltak fiuknak. A helybeli lakosság a testvéri csehszlovák néppel való barátság jeleként ajándékokkal kedveskedett JánNálepka szüleinek. A Nálepka-házaspár Moszkvában megtekintette a Lenin és Sztálin-mauzóleumot, a Kremlt és az össz-szövetsági mezőgazdasági kiállítást. Kijevben megnézték a város történelmi nevezetességeit. Adolf Svoboda, prága főpolgármestere Firenzébe utazik Október 2—5-ig Firenzében megtartják az egész világ nagy városai polgármestereinek első értekezletét. Giorgie La Pira úr, Firenze polgármestere a prágai főpolgármesterhez intézett meghívásában hangsúlyozza, hogy az összes városok képviselői közötti állandó baráti együttműködés megteremtéséről van szó, amelynek célja a béke megtartására irányuló egyöntetű akarat. Adolf Svoboda, Prága főpolgármestere a legközelebbi napokban indul Olaszországba. A bányásznap ünnepségeire külföldi küldöttségek érkeztek Csehszlovákiába Kedden, szeptember 6-án megérkezett Prágába az öttagú szovjet bányászküldöttség, amelynek vezetője Nikander Komogorcev, a Bányászalkalmazottak Szövetsége Központi Bizottságának titkára és a Lengyel bányászküldöttség, amelynek vezetője VValentin Kubica, a Sztálinogrodi Szakszervezeti Tanács elnöke. A Szovjetunióból és a Lengyel Népköztársaságból érkezett kedves vendégeket Ján Teper, a Bányászalkalmazottak Szövetsége Központi Bizottságának elnöke és a szövetség elnökségének tagjai üdvözölték. • * * Szerdán, szeptember 7-én Prágába érkezett a Német Demokratikus Köztársaság bányászküldöttsége. A küldöttség vezetője Werner Zahn, a Bányászalkalmazottak Szövetsége Központi Bizottsága titkárságának tagja. • « Ünnepi est a Bolgár Népköztársaság felszabadításának 11. évfordulója alkalmából A Bolgár Népköztársaság államünnepét — Bulgáriának a hős szovjet hadsereg által való felszabadítása 11. évfordulóját Bratislava dolgozói szeptember 8-án este 20 órakor ünnepélyes keretek között ünneplik a bolgár nép felejthetetlen vezéréről elnevezett Juraj Dimitrov-üzem klubhelyiségében. Az est művészi részében gazdag műsorral fellép az államdíjas SzlovákNépművészeti Együttes. i-HIREK-i A TÉLI időszak kezdete előtt több újfajta textiláru kerül piacainkra. A Selmecbányái Pleta-üzemben 13 újfajta kötöttruhaneműt készítenek. AZ ERDÉSZETI dolgozók az idén 31521 hektár területet erdösítettek be, s ezzel tervüket 7 százalékkal túlteljesítették. SZEPTEMBER 14—24-ÉN rendezik meg Bratislavában a köztársaság bábjátszó együtteseinek versenyét. IDŐJÁRÁS A reggeli órákban köd. Délelőtt meleg, napos idő. A délutáni órákban felhőképződés, majd — főleg a magasabban fekvő helyeken —zivatarok. A nappali hőmérséklet 25—26 fok. Gyenge szél. Szlovákiában a második gép- és traktorállomás: teljesítette a nyári munkák tervét A topolcani gép- és traktorállomás után, amely agusztus 27-én 103,2 százalékos eredménnyel elsőnek teljesítette a nyári munkák tervét, másodiknak a csallóközcsütörtöki gép- és traktorállomás traktorosai teljesítették a nyári munkák tervét 100,21 százalékra. A csallóközcsütörtöki gép- és traktorállomás dolgozóinak nagy segítségére volt a traktorbrijjiádok és egyének között folyó szocialista munkaverseny. A traktorosok kévekötőgépekkel 6000 hektárnyi termést arattak le, kombájnokkal pedig csaknem 5400 hektárnyi területről takarították be és csé- i pelték ki a gabonát. A szalmát a kombájnok után 89 százalékban kazalba ? rakták, 98,4 százalékban elvégezték a tarlóhántást, lekaszáltak 2120 hektár ? takarmányt és 62 hektár lentermést takarítottak be. | A legjobb munkaeredményt a somorjai járásban Szerencsés Sándor trak- ? torosbrigádja érte el, amely a nyári munkák tervét 123 százalékra teljesí- í tette, Kiss Ernő, a gép- és traktorállomás legjobb dolgozója, Zetor 25-K j gépével 416 átlaghektár területet ara tott le és a nyári munkák tervét 260 í százalékra teljesítette. Az eperjesi kerület a termésbegyűjtésben a kassai kerülettel versenyez A Kassa és Eperjes kerületek között folyó verseny a termésbegyűjtés szakaszán egyre nagyobb visszhangra talál a két kerületben. Az eperjesi kerületiek mindenáron utói akarják érni a kassaiakat, akiknek 12 százalékos előnyük van. Tegnap a kassai kerületben 1,7 százalékos volt a gyarapodás, az eperjesiben pedig 2,4 százalék. Szeptember 7-ig az eperjesi kerületben a termés 31,5 százalékát, a kassai kerületben pedig a termés 43,6 százalékát gyűjtötték be. A kassai • kerület szép sikereihez leginkább a királyhelmeci járás járult hozzá, amely * a termésbegyűjtés tervét már 116,9 százalékra teljesítette. Az eperjesi ke- | rületben a szobránci járás érte el a legjobb eredményeket, második helyen t a nagykaposi járás, harmadik helyen pedig a vranovi járás áll. ' Az egyik köztársaságunk keleti sarkából, a másik Morvaországból származik. Mindketten ugyanazon a napon és ugyanahhoz az alakulathoz vonultak be. Soha azelőtt nem látták, nem ismerték egymást. Akkor találkoztak először, amikor a parancsnok a géppuskásokhoz osztotta be őket. Michal megfogta a fegyvert és sietett barátjának megmutatni. Legnagyobb meglepetésére a többiek már egy másik „szerencsés", Karol fegyverét csodálták. Bár Bodnár Michal naponta találkozott Karollal kiképzés közben, a kaszárnyafolyosón vagy az udvaron, ez a mostani találkozás tette őket barátokká. A katonai élet egyre közelebb hozta őket egymáshoz. Baritokká tették őket a közös gyakorlatok, a környezet, de leginkább fegyvereik. Elteltek a katonai szolgálat első hónapjai. A két katonabarát kapcsolata egyre mélyebb lett. Nemsokára az egész század ismerte Hudecek és Bodnár közkatonákat. Az éles lövészeten kitűnő eredményt értek él. Az alakulat legjobb géppuska-lövészeiként lövészversenyre küldte őket, amelyet a magasabb egység keretében rendeztek meg. Feladatuk nem volt könnyű, hiszen a hadseregben sok kitűnő lövész van. A győzelmet a jobb felkészültség dönti el. A legjobb lövészek sorakoztak fel a versenyre. Mindegyikük győzni akart. Nagy tétről volt szó — a katonák és az alakulat becsületéről. Bodnár az első lövők között van. Parancsnoka kiadja a parancsot, a katonák lefekszenek géppuskáik mellé. Tűz! Felropogtak az első sorozatok. Az eldö körben Michal Bodnár érte el a legjobb jíDajlársak eredményt. Utána elfoglalta helyét a golyószóró mellett Karol is. Véget ért a verieny. Kihirdették a győzteseket és az eredményt. Az eredmény nagyon jó volt, bár nem kis feladatot oldottak meg a katonák, ötszáz méterről alig látható céltáblára lőni nem kicsiség. Aki a legjobban felkészült — győzött. Nagy tudás, felkészültség kell hozzá, hogy minél több találat érje a kicsiny céltáblát. Sokan eltalálták, azonban Karol Hudeiek mindnyájukat megelőzte. Első lett! Utána néhány pontnyi különbséggel Michal Bodnár, foglalta el a második helyet. E kiváló sikert még most, majdnem másfél év eltelte után is emlegetik a parancsnokok és a politikai dolgozók például állítják a többiek elé. * * * A két barát nem vált el a katonaidő első éve után sem. Átadták a géppuskákat, más fegyvereket kaptak, s mivel kiváló lövök voltak, a mesterlövész tanfolyamra osztották be őket. Olyan puskát kaptak, amelyen távcső van és nagyon pontos. Mesterlövésznek lenni felelős és fontos megbízatás a harcban. Sok függ tőle és ha ügyes, nagy mértékben hozzájárulhat a győzelemhez. E komoly feladat megoldásának, elvégzésének azzal az elhatározással álltak neki, hogy megtanulják mesterien kezelni a puskát, bátrak, kitartók, szorgalmasak lesznek, hogy olyan katonákká, mesterlövészekké válhassanak, amilyenek a szovjet katonák voltak a Nagy Honvédő Háborúban. Kemény munka következett. Azzal kezdték, hogy megismerkedtek az új fegyver technikájával és szerkezetével. Azután megkezdődtek a gyakorló lövések. A kiképzés kemény és gyakran megerőltető volt. Sokszor össze kellett szorítani a fogakat és kitartani. De nem ijedtek meg semmitől. Hamarosan megismerkedtek a mesterlövész harci taktikájával, s a legjobbak között voltak mindig. Jellemző volt, hogy minden nehezebb kiképzési féladat teljesítésére ketten jelentkeztek — a két barát. Feladatukat mindig teljesítették is. Amikor a mesterlövészek á tavaszi szemlére készülődtek, még szorgalmasabb munkát végeztek. Következetesebben, alaposabban, pontosabban csináltak mindent. Ezért nem volt meglepetés, hogy Karol a 4(10 méteres céllövést „kitűnőre", Michál pedig „jóra" teljesítette. Ez a két eredmény volt a legjobb. E napokban a két barátra ismét nagy és nehéz feladat várt, — a 600 méterre történő céllövészet. Nehéz feladat, hiszen a cél-alak ,^zíve" környékén levő köröcskét alig látni. Karol és Michal azonban biztosan beletalált. * * * Karol és Michal nemsokára leszerel. Hazamennek. Karol Morvaországba családjához és munkájához, Michal Kelet-Szlovákiába a vasúthoz. A katonai eskü becsületes teljesítésének és barátságuk boldog érzésével öltik fel újra a munkaruhát, hogy a polgári életben is ugyanúgy megállják helyüket, mint a katonaságnál. Schut Sándor szakaszvezető