Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-08 / 216. szám, csütörtök

tfl 520 \ Í955. szeptember 8. PARTELET „Dolgozó parasztokat akarok látni a szövetkezetben..." IRÖ TOLLÁRA kívánkozó esemény történt, olyan pillanat, amely még Pa­láston sem mindennapi, pedig ennek a talán már ezer esztendős falu­nak lakói a nemzedékek hosszú során nem egy dolgot megéltek, csak az 1200-as évek óta, amikortól is nyo­mon tudjuk követni a falu életének egy-egy mozzanatát; bút, bánatot, si­kert, örömet, jó termést, szenvedést, köztük azt is, hogy az egyik török pasa egyszer nagyon felfortyant az adó miatt a palásti bíróra, és karóba hú­zatta. Üj esemény ez a nap, 1955. szeptem­ber 2-a. Bekívánkozik a krónikába, mert pontot tett a több évszázados paraszti gazdálkodási forma után. Es­te volt, de az elhatározás, amit jelen­leg még kevesek összefogása jellemez, mégis világot gyújtott egy más élet­formába, fáklyafénye lett a jövőbe ve­zető útnak. * * * A helyi nemzeti bizottság irodájá­ban gyűltek össze Paláston azok, akik elhatározták és kitűzték a célt merész összefogással: megalakítják az egysé­ges földművesszövetkezetet. Nem vol­tak sokan, de a kezdéshez elegendően. S itt a valósághoz híven, az ese­ményeknek megfelelően nyomon kell követni a dolgokat, meg kell ismerni azokat, akikről bátran mondhatjuk, él­harcosai a szövetkezeti mozgalomnak, s megérdemlik, hogy az ő nevük is belekerüljön a falu történetébe; meg kell őkét mutatni az országnak, ho­gyan harcolnak az újért, kikre támasz­kodnak munkájukban. AZ ALAKULÓ KÖZGYŰLÉS, s előt­te egy kis helyszíni ismerkedés a falu életével, az emberekkel, elég tiszta ké­pet ad mindarról, amiről szólni sze­retnék. Köztudomású, hogy a parasztember, akit évszázadok óta sorra látogatott, egyre másra kergetett a viszontagság, sok mindennel szemben, ami új, gya­nakvó. Ez érthető, hisz a múltban, aki csak tehette, becsapta őt. És e tudatnak még nem halt ki az utóhatása, a faluban még nem egy ar­con, nem egy ember ábrázatán meg­mutatkozik a kételkedés árnya, kife­jezve egy-egy borúsabb pillantásban, szemöldökösszevonásban, vagy fejcső­válásban. Ez azonban már nem a félelem, ami a múltban kísértett, ez már inkább olyan előreféltés, hogy ugyan fog-e menni, bírjuk-e prtajd ésszel meg erő­vel. Ahogy Zobek elvtárs, a helyi párt­szervezet elnöke rövid, de nagyon tar­talmas bevezető beszédében ismer­tette az összejövetel célját, s utána Oroszlányi elvtárs felolvasta a minta­alapszabályzat egyes cikkelyeit, s be­fejezte azt a részt, hogy „minden mezsgyét felszántani", csend lett. Ne csodálkozzunk. Most tűnik le, most változik meg egy életforma. Döntő pillanat, évszázadok, nagyapák és apák örökének, tanításának egysze­ribeni megváltoztatása; micsoda vihar dúlhat egyesek lelkében. Talán még a legerősebbekében is. Pillanatnyilag így látom. DE MÁS VÁGÁSC emberek is van­nak Paláston. Olyanok, mint 2iduliak ég Somogyvári elvtársak, pártonkívüli középparasztok, a szövetkezet megala­kításának élharcosai. Már jó idő óta járják az ismerősöket, agitálnak. Ok is itt ülnek, nyugodtak, bátrak, bíznak. S ebből a bátorságból a többiek is át­vesznek valamit. Megnyugtató jelenet. A kommunisták büszkék erre a két pártonkívüli középparasztra. Zobek elvtárs mondotta, hogy a szövetkezet biztos támaszai ők, s tőlük bizony a párttagok is példát vehetnek, főleg St'ahula meg idősebb Svarc István elv­társak, akik ma még hadilábon állnak a szövetkezeti gondolattal. Aztán továbbhaladnak a mintaalap­szabályzat felolvasásával, s ott, ahol a háztáji gazdálkodásról, a szőlőről, meg a kertekről van szó, megállnak. Ez a rész különösen időszerű Paláston, mert háli' istennek, szőlőjük van bő­ven. És jó bor is természetesen. Mivelhogy a hozzászólások itt elég­gé alaposan ecsetelték a tényeket, s más szövetkezet tapasztalatait is fel­hozták érvül, ki kell emelni a felszó­lalásból azt a fontos részt, amit 2idu­liak elvtárs mondott, hogy „itt alapo­san és körültekintően kell eljárni, mert a szövetkezet egy életre szól, is ha a kezdetén jó az indulás, később is jól megy a munka". Alapos vita után. a közgyűlés dön­tött és elfogadta a szabályt: 10 ár szőlő, 40 ár föld, s természetesen a kert is beleszámít a félhektárba. Aztán továbbmentek a cikkelyeken. Hozzászóltak csaknem minden egyeshez. Érthető is, helyes is, mert a mintaalapszabályzat az új életük vezér­lőcsillaga olyan törvény, amelyet ha betartanak, kezük és eszük munkájá­nak maguk látják hasznát. S A CIKKELYEK felolvasása köz­ben, amikor Oroszlányi elvtárs még jóformán alig fejezte be azt a sza­kaszt, amelyik a vagyonátadás mód­járól szól, ültöhelyéböl feláll egy har­ínincöt-negyven év körüli kerekképű barna ember, s olyan jó palóc tájszó­lással, olyan kiejtéssel, ami Paláston is járja, hangosan, hogy mindenki megértse, elkezdi: — Emberek, idefigyeljenek! Én há­rom munkaerőt biztosítok a szövetke­zetbe, és hat hektárral lépek be. Tu­dom, hogy a kezdet nehéz és kemé­nyen kell majd dolgozni. Én dolgozni fogok; de magam körül dolgozó pa­rasztokat akarok látni a szövetkezet­ben, minél többet, mert így ahogy va­gyunk, még kevesen vagyunk. Igaza van, nagy igaza. S engem is meglepett a felszólalása, előrelátása, eszes kijelentése, oly any­nyira, hogy még a nevét is elfelejtet­tem felírni. Talán nem is olyan nagy baj, hisz rajtam kívül legalább huszon­ötén hallották, amit mondott. Hallották a helybeli pártszervezet tagjai, akik jelen voltak, hallotta a já­rási pártbizottság és a járási nemzeti bizottság küldötte is. • * • Aztán sor került a vezetőség meg­választására. ELNÖKNEK Somogyvári Jánost ajánlották. Eleinte szabódott, arra hi­vatkozott, hogy ő már öreg és félő, hogy nem bírja ellátni az elnöki teen­dőket. Az új tagok, a jövendő szövetkeze­tesek azonban egy emberként mellette álltak. A kommunisták is bíznak ben­ne, hisztamint mondták, ő is azok kö­zé tartozik, akik Paláston nem kímélik a fáradságot azért, hogy a szövetke­zet megkezdje a közös munkát, az új életformát." A bizalom és az, hogy minden oldal­ról segítséget ígértek neki, meggyőzte őt, s bizony láttam, hogy jól esett az neki. Elvállalta az elnökséget. Elvállalta Ziduliak elvtárs is, akit zootechnikusnak és agronómusnak vá­lasztottak meg. O is élharcosa az újonnan alakuló szövetkezetnek. Jól választott a tagság, mert a je­löltek, azonkívül, hogy becsületes dol­gozó középparasztok voltak, a szövet­kezet megalakításáért sem sajnálták a fáradságot. És a ma még egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok is látják, hogy közülük való emberek kerültek a veze­tésbe. Ez nagyon fontos, mert Palás­ton ma nagy az erjedés, amolyan csendes forrongás a lelkekben, úgy mondhatjuk, megállnak a mezsgyén, széttekintenek, merre menjenek: jobbra-e vagy balra. És itt a pillanat, hogy a kommunis­ták ne feledkezzenek meg arról, ami az alakuló^ közgyűlésen egy volt dol­gozó középparaszt, ma már szövetke­zeti tag szájából elhangzott, hogy „dolgozó parasztokat akarok látni a szövetkezetben". EZ A KIJELENTÉS munkára, továb­bi áldozatos, fáradságos munkára kö­telezi a palásti kommunistákat. És egyben tanulság is, mutatja, hogy dol­gozó parasztjaink éber szemmel fi­gyelik a szövetkezetek fejlődését, meglátják a hibát, és a fogyatékossá­gok egy-egy okát. Most, hogy Paláston is megalakult az egységes földművesszövetkezet és annak az alakuló közgyűlésén elhang­zott ez az úgymondhatjuk irányt mu­tató kijelentés, a helybeli pártbizott­ság feladata: hogy azt mindnyájuk megelégedésére valóra váltsák. Mert az új szövetkezet tagjai elvár­ják tőlük, hogy a szövetkezetük erő­södjön, gyarapodjon és egyre több dolgozó paraszt legyen mind a veze­tésben, mind pedig a tagság körében. Gérecz Árpád Ján Nálepka, a Szovjetunió hősének szülei a Szovjetunióba látogattak el A Szovjetunió Szláv-Bizottságának meghívására a Szovjetunióba látogat­tak Mária és Michal Nálepka, Ján Ná­lepka kapitánynak, a Szovjetunió hő­sének, a csehszlovák partizánosztag volt parancsnokának szülei. Ján Nálep­ka 1943-ban Ovruí város felszabadí­tásánál halt hősi halált. A Nálepka házaspár Ukrajnában és Fehér-Oroszországban meglátogatta azokat a helységeket és városokat, ahol Ján Nálepka osztaga harcolt. El­látogattak Ovruc, Jelszk, Tarnopol vá­rosába és Ján Nálepka Cernovec vá­roska melletti sírjához. A lakosság mindenütt nagy szeretettel fogadta Ján Nálepka szüleit, akiket M. Krno csehszlovák Író, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője, valamint a cseh­szlovák és szovjet film dolgozóinak csoportja kisérte. M. Krno Ján Ná­lepkáról készülő könyvéhez gyűjt anyagot. A Szovjetunió hősének szülei szá­mos volt partizánnal találkoztak és is­merkedtek meg, akik bajtársai voltak fiuknak. A helybeli lakosság a testvéri csehszlovák néppel való barátság jele­ként ajándékokkal kedveskedett Ján­Nálepka szüleinek. A Nálepka-házaspár Moszkvában megtekintette a Lenin és Sztálin-mau­zóleumot, a Kremlt és az össz-szövet­sági mezőgazdasági kiállítást. Kijevben megnézték a város történelmi neve­zetességeit. Adolf Svoboda, prága főpolgármestere Firenzébe utazik Október 2—5-ig Firenzében meg­tartják az egész világ nagy városai polgármestereinek első értekezletét. Giorgie La Pira úr, Firenze polgár­mestere a prágai főpolgármesterhez intézett meghívásában hangsúlyozza, hogy az összes városok képviselői kö­zötti állandó baráti együttműködés megteremtéséről van szó, amelynek célja a béke megtartására irányuló egyöntetű akarat. Adolf Svoboda, Prága főpolgármes­tere a legközelebbi napokban indul Olaszországba. A bányásznap ünnepségeire külföldi küldöttségek érkeztek Csehszlovákiába Kedden, szeptember 6-án megérke­zett Prágába az öttagú szovjet bá­nyászküldöttség, amelynek vezetője Nikander Komogorcev, a Bányászal­kalmazottak Szövetsége Központi Bi­zottságának titkára és a Lengyel bá­nyászküldöttség, amelynek vezetője VValentin Kubica, a Sztálinogrodi Szak­szervezeti Tanács elnöke. A Szovjetunióból és a Lengyel Nép­köztársaságból érkezett kedves ven­dégeket Ján Teper, a Bányászalkalma­zottak Szövetsége Központi Bizottsá­gának elnöke és a szövetség elnöksé­gének tagjai üdvözölték. • * * Szerdán, szeptember 7-én Prágába érkezett a Német Demokratikus Köz­társaság bányászküldöttsége. A kül­döttség vezetője Werner Zahn, a Bá­nyászalkalmazottak Szövetsége Köz­ponti Bizottsága titkárságának tagja. • « Ünnepi est a Bolgár Népköztársaság felszabadításának 11. évfordulója alkalmából A Bolgár Népköztársaság államün­nepét — Bulgáriának a hős szovjet hadsereg által való felszabadítása 11. évfordulóját Bratislava dolgozói szep­tember 8-án este 20 órakor ünnepé­lyes keretek között ünneplik a bolgár nép felejthetetlen vezéréről elnevezett Juraj Dimitrov-üzem klubhelyiségében. Az est művészi részében gazdag műsorral fellép az államdíjas Szlovák­Népművészeti Együttes. i-HIREK-i A TÉLI időszak kezdete előtt több újfajta textiláru kerül piacainkra. A Selmecbányái Pleta-üzemben 13 új­fajta kötöttruhaneműt készítenek. AZ ERDÉSZETI dolgozók az idén 31521 hektár területet erdösítettek be, s ezzel tervüket 7 százalékkal túl­teljesítették. SZEPTEMBER 14—24-ÉN rendezik meg Bratislavában a köztársaság báb­játszó együtteseinek versenyét. IDŐJÁRÁS A reggeli órákban köd. Délelőtt me­leg, napos idő. A délutáni órákban felhőképződés, majd — főleg a maga­sabban fekvő helyeken —zivatarok. A nappali hőmérséklet 25—26 fok. Gyen­ge szél. Szlovákiában a második gép- és traktorállomás: teljesítette a nyári munkák tervét A topolcani gép- és traktorállomás után, amely agusztus 27-én 103,2 százalékos eredménnyel elsőnek teljesítette a nyári munkák tervét, máso­diknak a csallóközcsütörtöki gép- és traktorállomás traktorosai teljesítették a nyári munkák tervét 100,21 százalékra. A csallóközcsütörtöki gép- és traktorállomás dolgozóinak nagy segítsé­gére volt a traktorbrijjiádok és egyének között folyó szocialista munkaver­seny. A traktorosok kévekötőgépekkel 6000 hektárnyi termést arattak le, kom­bájnokkal pedig csaknem 5400 hektárnyi területről takarították be és csé- i pelték ki a gabonát. A szalmát a kombájnok után 89 százalékban kazalba ? rakták, 98,4 százalékban elvégezték a tarlóhántást, lekaszáltak 2120 hektár ? takarmányt és 62 hektár lentermést takarítottak be. | A legjobb munkaeredményt a somorjai járásban Szerencsés Sándor trak- ? torosbrigádja érte el, amely a nyári munkák tervét 123 százalékra teljesí- í tette, Kiss Ernő, a gép- és traktorállomás legjobb dolgozója, Zetor 25-K j gépével 416 átlaghektár területet ara tott le és a nyári munkák tervét 260 í százalékra teljesítette. Az eperjesi kerület a termésbegyűjtésben a kassai kerülettel versenyez A Kassa és Eperjes kerületek között folyó verseny a termésbegyűjtés szakaszán egyre nagyobb visszhangra talál a két kerületben. Az eperjesi kerületiek mindenáron utói akarják érni a kassaiakat, akiknek 12 százalé­kos előnyük van. Tegnap a kassai kerületben 1,7 százalékos volt a gyara­podás, az eperjesiben pedig 2,4 százalék. Szeptember 7-ig az eperjesi kerületben a termés 31,5 százalékát, a kassai kerületben pedig a termés 43,6 százalékát gyűjtötték be. A kassai • kerület szép sikereihez leginkább a királyhelmeci járás járult hozzá, amely * a termésbegyűjtés tervét már 116,9 százalékra teljesítette. Az eperjesi ke- | rületben a szobránci járás érte el a legjobb eredményeket, második helyen t a nagykaposi járás, harmadik helyen pedig a vranovi járás áll. ' Az egyik köztársaságunk keleti sar­kából, a másik Morvaországból szár­mazik. Mindketten ugyanazon a napon és ugyanahhoz az alakulathoz vonul­tak be. Soha azelőtt nem látták, nem ismerték egymást. Akkor találkoztak először, amikor a parancsnok a gép­puskásokhoz osztotta be őket. Michal megfogta a fegyvert és sietett barát­jának megmutatni. Legnagyobb meg­lepetésére a többiek már egy másik „szerencsés", Karol fegyverét csodál­ták. Bár Bodnár Michal naponta ta­lálkozott Karollal kiképzés közben, a kaszárnyafolyosón vagy az udvaron, ez a mostani találkozás tette őket ba­rátokká. A katonai élet egyre közelebb hozta őket egymáshoz. Baritokká tet­ték őket a közös gyakorlatok, a kör­nyezet, de leginkább fegyvereik. Elteltek a katonai szolgálat első hó­napjai. A két katonabarát kapcsolata egyre mélyebb lett. Nemsokára az egész század ismerte Hudecek és Bod­nár közkatonákat. Az éles lövészeten kitűnő eredményt értek él. Az ala­kulat legjobb géppuska-lövészeiként lövészversenyre küldte őket, amelyet a magasabb egység keretében rendez­tek meg. Feladatuk nem volt könnyű, hiszen a hadseregben sok kitűnő lö­vész van. A győzelmet a jobb felké­szültség dönti el. A legjobb lövészek sorakoztak fel a versenyre. Mindegyikük győzni akart. Nagy tétről volt szó — a katonák és az alakulat becsületéről. Bodnár az első lövők között van. Parancsnoka kiadja a parancsot, a katonák lefek­szenek géppuskáik mellé. Tűz! Felro­pogtak az első sorozatok. Az eldö kör­ben Michal Bodnár érte el a legjobb jíDajlársak eredményt. Utána elfoglalta helyét a golyószóró mellett Karol is. Véget ért a verieny. Kihirdették a győzteseket és az eredményt. Az eredmény na­gyon jó volt, bár nem kis feladatot oldottak meg a katonák, ötszáz mé­terről alig látható céltáblára lőni nem kicsiség. Aki a legjobban felkészült — győzött. Nagy tudás, felkészültség kell hozzá, hogy minél több találat érje a kicsiny céltáblát. Sokan eltalálták, azonban Karol Hudeiek mindnyájukat megelőzte. Első lett! Utána néhány pontnyi különbséggel Michal Bodnár, foglalta el a második helyet. E kiváló sikert még most, majdnem másfél év eltelte után is emlegetik a parancsnokok és a politikai dolgo­zók például állítják a többiek elé. * * * A két barát nem vált el a katonaidő első éve után sem. Átadták a gép­puskákat, más fegyvereket kaptak, s mivel kiváló lövök voltak, a mesterlö­vész tanfolyamra osztották be őket. Olyan puskát kaptak, amelyen távcső van és nagyon pontos. Mesterlövész­nek lenni felelős és fontos megbízatás a harcban. Sok függ tőle és ha ügyes, nagy mértékben hozzájárulhat a győ­zelemhez. E komoly feladat megoldásának, el­végzésének azzal az elhatározással áll­tak neki, hogy megtanulják mesterien kezelni a puskát, bátrak, kitartók, szorgalmasak lesznek, hogy olyan ka­tonákká, mesterlövészekké válhassa­nak, amilyenek a szovjet katonák vol­tak a Nagy Honvédő Háborúban. Ke­mény munka következett. Azzal kezd­ték, hogy megismerkedtek az új fegy­ver technikájával és szerkezetével. Azután megkezdődtek a gyakorló lö­vések. A kiképzés kemény és gyak­ran megerőltető volt. Sokszor össze kellett szorítani a fogakat és kitartani. De nem ijedtek meg semmitől. Ha­marosan megismerkedtek a mesterlö­vész harci taktikájával, s a legjobbak között voltak mindig. Jellemző volt, hogy minden nehezebb kiképzési fél­adat teljesítésére ketten jelentkeztek — a két barát. Feladatukat mindig teljesítették is. Amikor a mesterlövészek á tavaszi szemlére készülődtek, még szorgalma­sabb munkát végeztek. Következete­sebben, alaposabban, pontosabban csi­náltak mindent. Ezért nem volt meg­lepetés, hogy Karol a 4(10 méteres céllövést „kitűnőre", Michál pedig „jó­ra" teljesítette. Ez a két eredmény volt a legjobb. E napokban a két barátra ismét nagy és nehéz feladat várt, — a 600 méterre történő céllövészet. Nehéz feladat, hiszen a cél-alak ,^zíve" kör­nyékén levő köröcskét alig látni. Karol és Michal azonban biztosan beletalált. * * * Karol és Michal nemsokára leszerel. Hazamennek. Karol Morvaországba családjához és munkájához, Michal Kelet-Szlovákiába a vasúthoz. A kato­nai eskü becsületes teljesítésének és barátságuk boldog érzésével öltik fel újra a munkaruhát, hogy a polgári életben is ugyanúgy megállják helyü­ket, mint a katonaságnál. Schut Sándor szakaszvezető

Next

/
Thumbnails
Contents