Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-08 / 216. szám, csütörtök

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1955. szeptember 8. szerda 30 fillér VIII. évfolyam, 216. szám A mai számban: „Dolgozó parasztokat akarok látni a szövetkezetben. .." (2. old.) A moszkvai tárgyalásoknak Genf szellemében kell lefolyniok ( 5- ol d) A Kommunista Ifjúmunkások Szövetségének megalakulása Szlovákiában (4- ° l d ) Abházia a hajógyárban (5. old.) Érik a kukorica (•• oki.) A mocsár és a láp helyén (7. old.) Több mint 500 versenyző indul az országos atlétikai bajnokságon ( 8­A kommunista újságírás derékhada — Mennyi a munkatársaik szá­ma? — teszi fel a kérdést a bur­zsoá újságíró — és mi mosolyog­va válaszolunk: — Sok száz, sok ezer. S amikor látjuk arcán a meg­rökönyödést, ezt a hitetlen Tamás arcot, még olyan kis kegyelemdö­fésként hozzátesszük: — de ne ért­sen kérem félre, mi ettől eltekint­ve tízezrekre támaszkodunk és nél­külük munkánk bizony meddő ma­radna. Nézzen körül egy kissé ná­lunk. Mindenütt pezseg itt az élet és ha lapunk nem akar torztü­körré válni, akkor szoros kapcso­latban kell állnunk azokkal, akik ott tartják kezüket az élet ütő­erén: levelezőinkkel, olvasóinkkal, a dolgozók széles aktívájával. Képzeletbeli beszélgetés ez, de mélységesen igaz. Talán mi sem jellemzi jobban a kommunista és a burzsoá sajtó közti különbséget, az áthidalhatatlan minőségi elté­rést, mint az, hogy az előbbi az uralmon levő többség ezer élű fegyvere, amely a dolgozók nyel­vén szól a dolgozókhoz. híven szolgálja őket, s így bátran tá­maszkodhat bizalmukra, szerete­tükre, aktív segítségükre, míg az utóbbi a kizsákmányoló kisebbség kezében legfeljebb félrevezetheti ideig-óráig a tömeget, de nem me­ríthet erőt erejéből, gyökerei nem nyúlnak a tápdús népi talajba. A kommunista sajtó tehát nem­csak azért teljesítheti és teljesíti a kollektív agitátor, propagátor és szervező funkcióját, mert a párt a marxizmus-leninizmus szellemé­ben irányítja munkáját, hanem azért is, mert ez a munka az alul­ról jövő kezdeményezésen, tevé­keny segítségen alapul. Csak így töltheti be a kommunista sajtó a párt szócsövének, a párt és a tö­megek közti összekötő kapocsnak a szerepét. Kétségtelen, hogy enél­kül nem volna lényegbevágó kü­lönbség a kommunista és a bur­zsoá sajtó között, vitathatatlan, hogy csak ezen az alapon épülhet és fejlődhet ma is a múlt gazdag forradalmi hagyományai alapján a kommunista újságírás. Amikor egy kommunista lap munkatársairól, aktívájáról beszé­lünk, a hivatásos újságírók mel­lett elsősorban a levelezőkre gon­dolunk. Ők a lap legközelebbi ba­rátjai, de nem csak ennyi, hanem aktív és igen megbecsült segítő­társai, az a derékhad, amely nél­kül tartósan nem tarthatja fenn magát egy kommunista lap sem. De tegyük fel a kérdést: kit ne­vezhetünk levelezőnek, kit illethet ez a megtisztelő cím? A lap nap­nap után számos levelet kap, a nevek változnak, ezren és tízezren szólnak hozzánk az olvasók tábo­rából, de többnyire olyanokról van szó, akik csak alkalmilag, valami késztető körülmény hatására ra­gadtak tollat, s nevükkel csak rit­kán találkozunk újra. Ezzel ter­mészetesen mitsem veszít monda­nivalójuk értéke, bár az ilyen el­ső levél még csak ígéret, talán jön a második, harmadik, talán a levélíró maga is szükségét fogja látni annak, hogy ne menjen el csukott szemmel és süket füllel akörül, ami orvoslásra vár, amin ő — és segítségével a lap — vál­toztatni tudna. De ez a belső el­határozás, a közügyek intézésébe való ilyen aktív bekapcsolódás szükségének érzete tnég nem elég. Szükség van itt a lap segítségére, türelmes szervező és irányító, ok­tató és nevelőmunkáiára. hogy az olvasóból levelező váljék. S ezen a téren a lap legfontosabb feladata ma?varázni azt, hogy a levelezőnek nem kell rendelkeznie isten tudja milyen stílusérzékkei, meg nyelvtani ismeretekkel, avagy íráskészséggel. Nem egy dolgo­zónkat ugyanis éppen ez a hely­telen nézet tartja vissza az írás­tól, pedig mindez idővel elsajá­títható, s ugyanakkor ez nem is a legfontosabb. Ami a legfonto­sabb, azt újra és újra hangsúlyoz­ni kell: a becsületesség, a tények gondos ellenőrzése, a hibák bátor feltárása. A levelezőmozgalmat erőssé te­szi tehát a lelkes kezdeményezés és a helyes nevelés, vezetés egy­sége. A kommunista lapok és így az Űj Szó is levelezőikben arany­tartalékot látnak. S ez nem vélet­len. Hiszen a levelezők a pozití­vumok mellett rámutatnak az élet kisebb és nagyobb visszásságaira, s így hatékonyan hozzájárulnak a hibák kiküszöböléséhez. Termé­szetesen, nem minden levél kerül a lap hasábjaira, ez technikailag is lehetetlen, de minden levél ilven vagy olyan formában elin­tézést nyer, hasznot hajt és így igen megbecsülendő érték. Ez különö­sen a közérdekű, kritikai levelek­re vonatkozik. Egészséges jelen­ség az, hogy az utóbbi időben párt- és .állami szerveink sokkal rugalmasabban intézik a bíráló le­veleket, mint azelőtt.. Mégsem le­hetünk. teljes mértékben elégedet­tek az e téren fennálló helyzettel. Habár a kritizálok üldözése, amit Sztálin elvtárs barbarizmusnak minősített, ma már csupán fehér varjúként fordul elő. a bírálat el­fojtásainak más módjaival még 'mindig találkozhatunk. Mert nem más, mint a bírálat elfojtása, ha a kivizsgáló szerv formális választ ad a szerkesztőségnek a bírálattal kaDcsolatban, kb. így köntörfalaz­va: „A bírálónak igaza van, de..." és ekkor jön a sok „ment­ség" és „magyarázat" és intézke­dés helyett: minden marad a ré­giben. S az előbbi módszerhez ha­sonló az is, ha a kérdezett szerv egvszerűen mély hallgatásba bur­kolódzik, úgy tesz, mintha nem, is létezne. Mit gondoljunk pl. a Vas­hegyi Ércbányák n. v. igazga­tóságáról. amelyet még ez év ele­jén felkértünk, hogy intézkedjék Stuller Margit lubeniki lakos pa­naszos ügyében, cikket is közöl­tünk erről a kérdésről lapunkban, s minden sürgetés ellenére még választ sem kaptunk. De ugyan­így reagált, illetve nem reagált ebben a kérdésben a vasércbányák rozsnyói vállalati igazgatósága is. Semmi sem történt mind ez ideig, válasz nem érkezett, az ügy nincs elintézve, Stuller Margit türelmet­len, s most már mi is türelmünk fogytával feltesszük a kérdést: a vashegyi és a rozsnyói igazgató­ságon dolgozó elvtársak a fülükön ülnek, s ezért nem hallják meg a bíráló szót? Vagy talán azt hi­szik. lealacsonyodást jelent, ha kis ügvekben választ adnak és intéz­kednek? Gondolják meg az elv­társak, hos?y néha ilven kis ügyek intézésének mellőzése nagy bajt, sok rossz vért szülhet. Érvényt kell szerezni mindenütt a levelező bátor, igaz szavának. Mindenkinek, de elsősorban min­den párt- és állami funkcionárius­nak tudatosítania kell, hogy a le­velezőmozgalom ma a sajtó köz­vetítésével nagy lépéssel viheti előre ügvünket. Az előttünk álló feladatok úgyszólván megkövete­lik, hogy az eredmények népsze­rűsítése, a haladó tapasztalatok terjesztése mellett az eddiginél még következetesebben küzdjünk az ellen, ami visszatart, ami fé­kez. Ez levelezőink egyik fő fel­adata. s ebben a párt mindén se­gítséget megad nekik. A BÁNYÁSZNAP ELŐTT Pár nap választ el bennünket a bányásznaptól, hazánk bányászainak leg­nagyobb ünnepétől. A közelgő ünnepre valamennyi bányaüzem dolgozói lelkesen készülnek, hogy minél szebb eredményekkel köszönthessék. A bá­nyásznap tiszteletére tett kötelezettségvállalások teljesítését már eddig is nagyon sok bányászcsoport váltotta valóra a pótori szénbányákban, Rozs­nyón, a Szepesi Vasércbányák üzemeiben, Novákyn és Handlován. Az élen­járók példamutatása kell, hogy igyekvőbb, fokozottabb munkára serkentben mindenkit, hogy a bányászok valamennyi üzemben a terv egyenletes teljesí­tése jegyében ünnepelhessenek. Több száz tonna vasérc terven felül Teljesített ígéret Teljesített kötelezettségvállalásokkal üdvözlik a markusovcei üzem dolgozói is a bányásznapot. A bányásznap tisz­teletére ígéretet tettek, hogy terven felül 480 tonna ércet fejtenek ki. A mai napig 580 tonna vasércet fejtet­tek. Ezenkívül 22,30 méter folyosót és kéményt törtek át terven felül. A Mária Huta-i bányászok a bányász­nap tiszteletére indított versenyben terven felül 716 tonna ércet fejtettek. A smolníki bányászok 690 tonna ércet termeltek ki és 176,6 méter fo­lyosót törtek át terven felül. Smolní­kon a bányásznap alkalmából megnyit­ják az újonnan felépített öltözőt, mosdó- és fürdőhelyiségeket és a víz­vezetéket. A slovinkai üzemben a bányásznap tiszteletére 720 tonna ércet fejtettek és 38,4 méter folyosót és ké­ményt törtek át terven felül. A slo­vinkai bányászok ebben az évben több munkahelyen új fejtési módszereket vezettek be. A fejtési szakaszokon, ahol ezt a körülmények megengedik, raktározásra fejtenek és négy fejtési szakaszon sikerrel alkalmazzák a lép­csőzetes fejtési módszert úgy, hogy,a teljesítményt 32 százalékkal emelték. A pótori bányászok versenye A kékkői szénbányák Bukovec-bá­nyájának dolgozói a bányásznap köze­ledtével napról napra nagyobb terme­lési eredményeket érnek el. A bánya fiatal főaknásza, Andrej Feranec elv­társ büszkén újságolja, hogy az év eleje óta nincs egyetlen olyan mun­kacsoport sem, amely 100 százalékon alul teljesítené tervét. A bukoveciek a bányásznapra tett tervenfelüli 4000 tonnás vállalásuk túl­teljesítésével továbbra is meg akarják tartani első helyüket a Háj- és Slatinka­bányákkal szemben. A bányászoknak ebben a versenyben a műszakok veze­tői: Megyeri János, Tomás Pupala és Bozó István elvtársak segítenek. A technikusok gondoskodnak az ácsolás­hoz szükséges fáról, a szállító folyo­sók és gépek karbantartásáról, hogy ne legyen munkaközben fennakadás. Az eredmény nem marad el. A föM mélyében lázas verseny folyik. Nem­csak a terv teljesítéséért, hanem túl­teljesítéséért is. Dulaj András csoportja úgy dolgo­zik, mint az óraszerkezet. Amíg az egyik lyukat fúr, a másik az ácsola­tot készíti, majd fát hoz a munka­helyre. Robbantás után a jö öblös la­pátokkal valósággal röpítik a szenet a szállítóba. Hasonlóan megy a mun­ka Springer, Satora elvtársak cso­portjaiban is. A szén csak úgy ömlik éjjel-nappal a szovjet és lengyel gyártmányú kapaj-ókon és szállítósza­lagokon kifelé az osztályozóba, onnét pedig a teherkocsikra. — Erős akarattal és kitartással min­denki lehet első — mondja Karol Ko­valclk, az egyik fiatal bányász. (e. e.) Versenyben a fejtési terv teljesítéséért és az érc minőségének javításáért A szepességi vasércbányák legna­gyobb üzemében, Rudnanyban a bá nyásznap ünnepségei szeptember 10­én kezdődnek. A bányászünnep előes­téjén az eperjesi Jonas Záborsky Szín­ház tagjai esztrádműsorral szórakoz­tatják majd Rudnany lakosságát. A vasárnapi ünnepségeken értékelik ki a rudnany bányászok az egy év alatt végzett munkájukat és az üzem leg­jobb dolgozóit megjutalmazzák. Az ünnepség után sportdélután és vidám mulatság lesz. A rudnany üzemben a bányásznap előtt számos bányászkollektíva kiváló teljesítményt ért el. Azokon a munka­helyeken, ahol falfejtéssel fejtik az ércet, az átlagteljesítményt a nem gépesített fejtéshez viszonyítva 177 százalékkal emelték. Például Ján Zur­j kovsky csoportjában egy bányász au­gusztusban kamrafejtéssel 2280 kg órateljesítményt ért el. A raktározás­ra való fejtésben a bányászok az át­lagteljesítményt 46 százalékkal emel­ték. Ján Dyba csoportja augusztusban egy munkásnál 2100 kg órateljesít­ményt ért el. A bányásznap tiszteleté­re négy bányászcsoport versenyez a legjobb minőségű érc fejtéséért. A versenyből Ferencz János munkaér­demrendes került ki győztesen, aki 120,7 százalékra teljesítette a terve­zett ércminőséget. Laczo Bartos ifjú­bányász, a verseny kezdeményezője az érc tervezett minőségét csaknem 8 százalékkal túlteljesítette. A legjobb dolgozó címéért folyó versenyben első helyen Josef Kudák, a második szakasz dolgozója áll. Fejtési szakaszán májustól a bányásznapig terven felül 280 tonna ércet fejtett. Ondrej P^trasik csoportja, mely a ver­senyben második helyen van, 220 ton­na ércet fejtett ki terven felül a bá­nyásznap tiszteletére. Száz mázsa sertéshúst adnak terven felül A nagyudvamoki szövetkezet ga­bonabeadási kötelezettségét az előírt mennyiségen felül teljesítette. A szö­vetkezet eddig két vagon búzát, 3 va­gon sörárpát, 1 vagon rozsot adott be terven felül. Az aratás és cséplés befejezése után a szövetkezet tagjai megtették az elő­készületeket az őszi munkákra. Az ősziek alá jól elkészítették a földet és a napokban be is vetik az őszieket. A szövetkezet különösen nagy súlyt helyez az állattenyésztés növelésére. Az állatok részére biztosították a szükséges takarmányalapot és ezen­felül 500 köbméter silótakarmányt is készítettek. A bőséges takarmányalap biztosításának eredménye, hogy húsbe­adási kötelezettségüket nemcsak tel­jesítik, hanem előíráson felül is adnak a közellátásnak. Elhatározták, hogy az év végéig terven felül 100 mázsa ser­téshúst fognak adni. Tejbeadási köte­lezettségüket is 138 százalékra teljesí­tették. "i * • Patasi István, Dunaszerdahely Jól gazdálkodnak a nyár aduik A nyáradi szövetkezet vezetősége még az év elején foglalkozott a me­zőgazdasági termelés növelésével, amelynek alapján több szövetkezeti tag kötelezettségvállalást tett a nö­vény- és állattenyésztési csoportok­ban. Sebő Rudolf és Bertalan Mihály növénytermesztési csoportvezetők kö­zött egészen a gabona betakarításáig folyt a nemes verseny, amelyet ma elismeréssel értékeltek a szövetke­zetben. Sebő Rudolf csoportja a ter­vezett 21 mázsa helyett 28 mázsás hektárhozamot ért el búzából. Rozs­ból 19 mázsa helyett 22 mázsát, ár­pából 20,50 mázsa helyett 25 mázsát ért el hektáronként. De Bertalan Mi­hály csoportja is — ugyan úgy, mint a másik csoport — elérte ezeket az eredményeket. A szép termést annak is köszönhetik, hogy a nevezett elv­társak nem hagyták kihasználatlanul a mezőgazdasági szakkönyveket, ha­nem ezeket állandóan tanulmányoz­ták. A könyv segítőtársukká vált az ggrotechnikai munkák végzésénél, a növények ápolásánál és az összes munkáknál. A növénytermesztési cso­portokban legjobban kiváltak Hölgye István és Csicsai Ferenc. Bertalan Lajos, Csicsai Gábor, Csicsai Antó­nia és Szakái Anna a rájuk bízott feladatokat mindig száz százalékon felül teljesítették. Az állattenyésztési csoport sem ma­rad el munkájában a szövetkezet élenjáró dolgozói mögött. Bábics An­tal sertésgondoző harmadmagával pél­dául 475 sertést gondoz. Rövid négy hónap alatt 500-ra sikerült emelni a sertések számát. Ugyenakkor a ser­téshúsbeszolgáltatást minden hónap­ban száz százalékon felül teljesítet­ték. Gróf Péter, a baromfifarm gon­dozója 1200 ötnapos csirkéből 1100-at nevelt fel. Nem csoda tehát, ha a szövetkezeti tagok a gabona kicséplé­se után megrakott szekérrel mentek haza a szövetkezet raktárából. Köz­tük volt Sebő Géza is, aki a pótju­talmazással együtt az első félévre 22 mázsa kenyérgabonát, Sebő Antal 17 éves fiú 16, Lendvai András 13, Se­bő Rudolf 15 mázsa gabonát kapott a szövetkezetben ledolgozott munka­egységeire. Ezek az eredmények még jobb munkafegyelemre nevelik a ta­gokat, akik jövőre a szocialista mun­kaversennye! ugyancsak jó eredményt akarnak elérni. Sághi Lajos, a nyáradi Helyi Nemzeti Bizottság titkára*

Next

/
Thumbnails
Contents