Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-06 / 214. szám, kedd

* of" UiSZO 1955. szeptember 6. jk-Afrikában folytatódnak a véres összetűzések _ arizs, szeptember 4. (TASZSZ) — A páiizsi sajtó jelentése szerint Al­gírban és Marokkóban tovább folynak az összetűzések a francia csapatok és a rendőrség, valamint a helyi la­kosság között. Az utő!>bi három napban Algírban az Aures-hegység körzetében és más helyeken több mint 100 felkelő meg­halt vagy megsebesült. Francia rész­ről a veszteség 15 személy. A Francé Presse ügynökség hírei szerint a fran­cia csapatok folytatják „átfésülő mű­veleteiket", fegyvereket és lőszert ke­resnek és letartóztatják a francia­ellenes szervezetekhez tartozó gyanús személyeket. Jacques Soustelle algíri főkormányzó a helyzetet „súlyosnak" minös* ;tette. Lapjelentések szerint Marokkóban a csapatok és a rendőrség folytatják megtorló intézkedéseiket a felkelés résztvevői ellen. Franciaorszagból újabb erősítéseket küldenek Marokkó­ba. A Szovjetunióban tartózkodó japán parlamenti küldöttség sajtóértekezlete Moszkva, szeptember 3. (TASZSZ) — A jelenleg Moszkvában tartózkodó japán parlamenti küldöttség szeptem­ber 3-án sajtóértekezletet tartott a szovjet és külföldi sajtó képviselőivel. N. K. Kozlov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségi irodájának vezetője a jelenlevőknek bejelentette, hogy To­kutaro, Kitamura és Maszarú No­midzo, a japán parlamenti küldöttség vezetői nyilatkozatot fognak felolvas­ni a küldöttség megérkezése alkal­mából. A nyilatkozat többek között így szól: „Tekintettel a nemzetközi feszültség nemrégen beállott enyhü­lésére, eljöttünk az önök országába a fejlődés és a barátság érdekében, ami hozzájárul kapcsolataink norma­lizálásához és megalapozza kulturális és gazdasági együttműködésünket. Népünk nevében reméljük, hogy őszintén tárgyalhatunk az önök ve­zető tényezőivel a megoldatlan idő­szerű problémákról és hisszük, hogy ez előnyére válik londoni tárgyalá­sainknak". Kormányküldöttségek érkeztek a XVI. piovgyivi nemzetközi vásárra Szófia, szeptember 3. (CTK) — A XVI. piovgyivi nemzetközi vásár ünne­pélyes megnyitására szeptember 4-re Bulgariaba a következő kormánykül­döttségek érkeztek: a Szovjetunió, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és a Kínai Népköztársaság küldöttségei. A vásárra még további küldött­ségek érkeznek különböző országok­ból. Az USA igazságügyminiszterének nyilatkozata New York, szeptember 3. (TASZSZ) — Az United Press hírügynökség washingtoni tudósítójának jelentése szerint Herbert Bronwell az USA Ngo Dinh Diem ügynökeinek újabb provokációja Hanoi, szeptember 3. (TASZSZ) — Amint a vietnami sajtóiroda jelenti, augusztus 29-én Ngo Dinh Diem hat­van fegyveres ügynöke betört a demi­litarizált övezetbe és megtámadta Kam Pho falut. Számos lakost kira­boltak és megvertek. Egy asszony súlyosan megsebesült. Visszavonulásuk alkalmával az ügynökök magukkal hurcolták az ellenállási mozgalom öt volt részvevőjét. A demilitarizált övezetben műkö­dő vegyes bizottságnak a vietnami néphadsereg tagjaiból álló küldöttsége tiltakozott a provokáció ellen és ja­vasolta, hogy a tett színhelyére küld­jenek ki egy megfigyelő csoportot, amely az ügyet kivizsgálja. igazságügyminisztere szeptember 1-én bejelentette, hogy az igazságügymi­nisztériumhoz számos panasz érkezett Mississippi államból és más helyek­ről, amelyek szerint a négereket „nemrégiben megfosztották szavazati joguktól a Mississippi államban meg­tartott előzetes választások folya­mán, amikor is az állam kormányzó­ját választották, jóllehet ezek a né­gerek nyilván voltak tartva és szava­zati joguk volt". Bronwell kijelentette, hogy néhány körzetben a négerektől megvonták a szavazólapokat, mert nem tudtak he­lyesen válaszolni számos kérdésre, amelyeknek ehhez az ügyhöz semmi közük sincs, sőt törvényellenesek vol­tak. Más körzetekben — mondotta Bron­well — „a rendelkezésünkre álló ada­tok szerint nem vették számításba a négerek szavazólapjait a szavazatok összeszámlálásánál és fenyegetésekkel akadályozták meg őket abban, hogy a választási urnákhoz járuljanak". Bronwell azt mondotta, hogy ezeket a tényeket kivizsgálják. 4 Zselízi Állami Birtokon 32 mázsa repcét takarítottak he hektáronként Az idei év nagyon kedvező volt az őszi repce termesztése szempontjá­ból. Ezt bizonyítják az egyes szövet­kezetekben és állami gazdaságokban elért magas repcehektárhozamok. A Vel'ká Ripnany-i, Klatová Nová Ves-i­szövetkezetben, a tapolcsányi járás szö­vetkezeteiben, a Holici Állami Gazda­ságban, a Zselízi Állami Gazdaságban és másutt például hektáronként 20-34 mázsa átlagos repcehektárhozamot ér­tek el. Az őszi repce fontos ipari növény. Helyes gondozással jelentős eredmé­nyeket érhetnén k el termesztésében. A repce mázsájának begyűjtési ára majdnem kétszerese a többi gabona­féle árainak, az állami felvásárlási ára pedig négyszeresét is meghaladja. Jö­vedelmezőség szempontjából a legna­gyobb jövedelmet biztosító termények kozé tartozik. Az őszi repce vetése na­gyon eiönyós. Ez az előny abban van, hogy a repcét általában a gabonafélék aratása előtt takarítjuk be. Ezzel idot nyerünk a tarlókeverékek ültetésére, tehát egy évben két termést nyerünk. Hogyan termesztettek a Zselízi Állami Birtok jarkyni gazdaságában 52 mázsa repcét hektáronként. Mindjárt az elején meg kell mon­dani, hogy a legjobb időjárási viszo­hyok mellett sem lehet csodákat el­érni az egyes növényeknél, ha a nö­vény fejlődésére és növekedesére nem hatunk az összes döntő tényezővel. Vízen és napon kívül biztosítanunk kell a növényeknek a szükseges tápanya­gokat, a föld jó összetételét meg kell tartani, ki kell irtani a gyomokat, s be kell tartani az agrotechnikai^ előíráso­kat. Mivel a jarki gazdaságban be­tartották ezt, sikerült a repceterme­lésben Szlovákiában első helyre kerül niük. Hogyan érték el ezt. Az őszi repcét a tavaszi keverékek után vetették el. Miután feletették a takarmányt, az egész területet fel­szántották. A tíz hektárnyi felszántott területet azután istállótrágyával trá­gyázták meg. A trágya szétszórása után középszán­tást végeztek. A talajt a r^pcevetéshez traktoragregáttal készítették elő, egy­ben műtrágyázták a földet. Az istálló­trágyán kívül hektáronként 1 mázsa ammoniumfoszfátot, 2,5 mázsa szuper­foszfátot, 2 mázsa kálisót szórtak szét. A repcét múlt év augusztus 19-én és 20-án vetették el. Hektáronként 12 kg magot használtak fel. A sortávolság 32 cm volt. Mikor már jól meg lehetett ismerni a kikelő repce-sorokat, meg­sarabolták. Az áttelelés és a talaj kiszáradása után tavasszal ismét 80 kg ammonium­foszfáttal, 150 kg kálisóval és 1 mázsa szuperfoszfáttal trágyázták meg hek­táronként. Néhány nap múlva minden hektáron 30 kg HCH-t szórtak szét a répabogár ellen. A kevesebb tapaszta­lattal rendelkező dolgozók eleinte ag­gódtak, hogy a boronálás esetleg kárt okozhat a vetésben. Bebizonyult azon­ban, hogy nagyon helyes volt a boroná­lás elvégzése, mert a könnyű borona az apró vetésben nem tett kárt, vi­szont a gyökerek levegőt kaptak. Mikor a repcesorokban nőni kezdett a gyom, ismét megsarabolták, utána repülőgép segítségével dinocidot szórtak rá. A második szórást a repce virágzása előtt végezték. A kártevők elleni védelem így megelőzte azt, hogy a rovarok, bogarak kárt tegyenek a repcében. A tavasz első napjaiban a repcevetés szépen fejlődött, növekedett. Mikor el­érkezett az aratás ideje, az őszi repce olyan magas volt már, hogy egyes he­lyeken megdőlt, úgyhogy a kaszálást csak kézi kaszával lehetett elvégezni. Az aratási munkákat július elsején és 1-én megzavarta az eső és ezért az aratás befejezése elhúzódott. A repcét a learatás után száradni hagyták és' VII. 12-én megkezdték a cséplést. A repce egy részét S-4-es kombájnnal, másik részét cséplőgéppel csépelték ki. Az állami gazdaság dolgozóit kellemes meglepetés érte, mikor megállapítot­ták, hogy a tíz hektárnyi területen 320 mázsa termett, azaz 32 mázsa hektáronként. Ilyen hektárhozam ed­dig nem fordult elő nálunk. Hasonló eljárással termelték a rep­cét a karolini gazdaságon is, és itt is szép eredményeket értek el. A hektár­hozam 29 mázsa volt, a 10 hektárnyi területről összesen 290 mázsa repcét arattak le. A 10 hektár föld terméséért több mint 56 000 koronát kaptak. Az állami terv szerint az állami gazda­ságokban 13 mázsa őszi repcét kellett termelni hektáronként. A talaj jó elő­készítésével és az egész télen át foly­tatott gondozással a Zselízi Állami Gazdaság dolgozói a 62 hektárnyi rep­ceföldön 1557 mázsa repcemagot ter­meltek. Ez hektárohként 25 mázsa. A Zselízi Állami Gazdaságban tehát az 1955. évi repcetermés tervét 176 szá­zalékra teljesítették. Még jobb eredményeket értek el a birtokhoz tartozó gazdaságokban. Itt a hozamtervet hektáronként 18 mázsával teljesítették túl. A tervet 240 százalék­ra teljesítették. A rekordtermés eléré­sében nagy része van Ludovít Félixnek a gazdaság vezetőjének. Ludovít Félix ezelőtt csoportvezető volt, a múlt rendszerben pedig kommenciós cseléd. Ebben a gazdaságban dolgozott 30 éven át. A Zselízi Állami Gazdaság igazgatósága agrotechnikai osztályának irányzatát betartva, gondoskodott a gé­pek és az agrotechnikai ismeretek fel­használásáról és alkalmazásáról, s így a kerületben a legjobb eredményt érte el. Tíz hektárnyi területről 56 337 ko­rona jövedelmet biztosítani nem cse­kélység. Ha búzáért vagy más termé­nyért szeretnénk ennyit kapni, 25 hek­tárnyi területet kellene bevetnünk, te­hát két és félszer akkorát, mint rep­céből, ha 22 mázsa átlaghektárhoza­mot számítunk búzából. Egyes szövetkezetekben még szebb eredményeket lehetett volna elérni. Vannak olyan szövetkezeteink, ahol a terven felüli beadásokért 32 922 koro­nát kaphatnának. Az összjövedelem 89 329 koronát tenne ki. Ha ezt ösz­szehasonlítjuk bármelyik növénnyel és figyelembe vesszük a termelési költ­ségeket, arra a következtetésre jutunk, hogy az őszi repce a legjövedelmezőbb növények egyike. Szükséges tehát, hogy a jövőben több helyen termesz­szenek őszi repcét, s megismerkedje­nek a repcegondozás legmegfelelőbb, legnagyobb hektárhozamot biztosító módszereivel más állami gazdaságok­ban is. Samo Masár Hóka Endre fejő jó példát mutat A Füri Egységes Földművesszövet­kezet állattenyésztésében a múlt év­ben alacsony volt a tejhozam. Ebben a/ évben bevezették Malinyina módsze­ré: és a háromszori etetést, amely­nek helyes alkalmazásával már s bebi­zonyult, hogy kitűnő eredményeket tudnak elérni. Az egyik legjobb ete­tő, Hóka Endre az év első felében 15 tehéntől 12 borjút neveit fel és ezen­kívül még 9195 liter tejet is kifejt. A többi etető látva a Hóka Endre ál­tal elért szép eredményt — szintén elhatározta, hogy az új munkamódsze­rekkel emelni fogja a tejtermelést. Pécsi István, Für. thomas Jtlann nem Italt meg. E gy hónappal ezelőtt, augusztus 12-én halt meg Thomas Mann. Három hónappal ezelőtt nyolcvana­dik születésnapját ünnepelte a világ ... A legmegrendítőbb halál: az értel­metlen, a váratlan. A halálban, mely egyszeri életet rabol, a végben, mely pótolhatatlant öl, van valami fellázi­tó és felháborító. Amikor Thomas Mann halálának híre megjelent az újságokban, nem akartuk, nem tudtuk elhinni. Ez a hír, ez a valóság idegen tényként rontott világunkba: érthetet­len volt, megfoghatatlan, ellenség. Halál Thomas Mann halála — a hír, a tény — maga volt a lehetetlenség. Nem volt mfig korunkban író, aki annyi -a élt és éltetett, mint épp Tho­mass Mann, a lübecki patríciusok le­származottja. Valóságunk lett, vagyo­nunk bizoriyo.'ságunk, népünknek egy része, mondanivalónk, névadónk: az ró ipaza. A halhatatlanság járt kö­zöttünk: a kierettség, a teljesség, az eipusztíthatatlanság: a cáfolhatat'.an­ság. '•'homas Mann a szó hitelét je­lentette. Mintha csak ma lett volna: a wei­mari Schiller-ünnepségek — e Thomas Marin ünneplések — képeit kivág­tuk az újságokból, folyóiratokból, hogy újra és újra elővehessük e nagylét do­kumentumait, hogy újra és újra me­legítsenek, mint amikor a kedves ne­vet felénk a fényképről. E weimari napokban szerelmesek lettünk, sze­relmesek voltunk e nagyságában, tel­jességében és szépségében mindent beragyogó jelenségbe, egy nyolcvan­éves életmű imponáló töretlenségébe, egy magállapíthatatlan felfelé ívelés melengető valóságába: értünk-létébe. Melegség és öröm köszöntött itt egy embert, egy írót, egy művet, egy meg­nyilatkozást. És mint a szerelemnél, ez egymást-nézésnél jelen volt a hű­ség is: Thomas Mann szemeiből — az ironikus világnézés e megveszte­gethetetlen szempárjából a hűség mo­solygott felénk: az embertörődés je­lenvalósága, és mi hűségben nyugtáz­tuk e szempár emberszerető ajándé­kát. Ki gondolta, ki sejtette volna, hogy ez lesz utolsó pillantása? Ma már tudjuk: csak ez lehetett búcsú­pillantása. Ez jelenti az elszakítha­tatlanságot, az elválaszthatatlanságot. Értünk volt, a mienk lett, és most bennünk és általunk él tovább — hű­ségben, vállalásban. Képtelenek vagyunk öt eltememi, gyászolni és halottként siratni. A ha­lál e nagy élettel szemben kicsire zsu­gorodik. Mi a halál? A svájci kilchen­bergi temető sírhantja: 600 ember ügye. Ennyien látták és igazolhatják a halál tagadhatatlanságát: akik ott voltak a temetésen, akik kikísérték a koporsót, akik fejet hajtottak az imá­nál és meghallgatták a gyászbeszé­deket. De mi többiek? A hatezren, a hatszázezren, a hatmilliók és a hat­vanmilliók, mi a veimari képeknél ma­radunk: az ő ünneplésének és lété­nek ezt a jóleső és mindnyájunk ügyé­vé, képévé vált bizonyosságát nézzük, a tiszteletáradást, melyről egy nyu­gatnémet író, Hans Henny Jahn je­lenthette ki: „az utolsó hetek ten­gerhullámzása már szinte ijesztő mér­tékben vetette partra a szűnni nem akaró Thomas Mann ünneplések ada­lékait ..." Oly nagy volt ez ünneplés szeretetárama, hogy maga az ünne­pelt is csak megrendülten szorongat­hatta a feléje nyúló kezeket: „a szé­gyenkezés és szerénység érzete til­takozik itt minden tiszteletmegnyil­vánulás ellen, minden ellen, ami ime, még életemben, öregkoromra lett osz­tályrészem". T homas Mann életében lett a hal­hatatlanság példaképe, és így halála csupán zavaró incidens lehet: az első hírek, napok és hetek megrendül tsége után minden megy to­vább a maga törvényes útján: egy életmű egyre jobban gazdagodva és gazdagítva jobbít embereket, növel emberséget, és növel békességet. El­vitathatatlan bizonyosságként él és hat tovább nagysága. Miért volt nagy? Mert nemcsak a valót, de az igazat mondta, úgy és akként, amint azt József Attila Tho­mas Mann köszöntőjében oly mara­déktalanul kijelenthette. Thomas Mann igazsága hosszú évek és évtizedek ví­vódásának, vizsgálatának, szemléleté­nek az eredménye. Alapos volt, komp­romisszum nélküli, és így — cáfol­hatatlan lehetett. Alapos volt művé­szetében és véleményezésében, alapos állásfoglalásában és megnyilatkozásá­ban. „Részletesen fogok mindent el­mondani, pontosan és alaposan... mert csak ami alapos, lehet olvasmá­nyunk és szórakoztatónk" — olvassuk a Varázshegy bevezetőjében. Mások talán hamarabb mondották ki állásfoglalásuk eredményét, de amikor ő kimondotta a szót, az — ige lett, egyszeri, sohse volt másíthatat­lan és utánozhatatlan. Ezért lehetett a nácizmus egyik leggyűlöltebb ellen­fele: pontosan és alaposan vizsgálta meg. és így részletesen, mindent ki­merítően mondhatta el róla a vilag­felfigyeltető igazságot. ^^z alaposság és pontosság, a szó­kimondás hitele: a mérték és érték nem volt a fasizmus ismérve. Mérték és érték: Thomas Mann emig­rációs folyóiratának volt a címe és ez a két egymásból folyó szó jelzi a legpontosabban a thomasmanni lénye­get, ez bizonyítja mondanivalója ma­radéktalanságát. A nácizmus értéke­lése Thomas Mann esetében alaposan melléfogott: mértéket és értéket té­vesztett. Kicsihyessége, lehetetlensége, irrealitása árulkodón lelepleződött, amikor a Berliner Börsenzeitung pró­bálta elbagatellizálni Thomas Mann ha­tását, és olvasóit nemzetidegenné, el­lenséggé avatni: „Önmagától, mint hervadt levél a fáról, úgy hull sem­mivé és válik avulttá életműve. Akik még olvassák, vagy dekadensek. vagy gonoszok, akik nem sejtik, hogy ilyen olvasnivalóval önmagukat és létüket tagadják, népük élettörvényét." Ez nem bárgyú ostobaság meg­nyilvánulása volt, ez a fasizmus pon­tos önkifejezése: gonosz, irigy, dühödt merénylet minden ellen, ami embersé­gében nagy, szép és igaz. Hoí, mi a német igazság? Lehet itt kételynek helye? „Ahol én állok, ott van a né­met kultúra" — jelentette ki az emig­ráns. Thomas Mann első művétől utol­só megnyilatkozásáig a német kultúrát reprezentálhatta, mert az az ember igazsága volt. Thomas Mann a teg­napból indult, és polgárként indult. A tegnap krónikása volt, de a jövőbe látott és mutatott. Polgár volt, aki osztályának kérlelhetetlen kritikusa lehetett, csökevényeinek, emberellen­ségeinek felmutatója. Csak ez az ál­lásfoglalás mondhatott vétót a fasiz­musnak, „a fanatizmus vitustáncának", az ifjúság bűnös elkerítésének: „Nincs lehangolóbb színjáték, mint azt látni, hogy ifjú testeket hogy mozgatnak el­aggott eszmék..,. A fasizmus: kivén­hedt lelkek gonoszsága." /Csak ez az antifasizmus pellengérez­hette mumusként a fasizmus vesz­szőparipáját, az antibolsevizmust: „A polgári világnak a „kommunizmus" szótól való iszonyodásában, melyből a fasizmus oly soká élősködhetett, nem tudok mást látni, csak gyerekes ria­dozást, és babonás félelmet,. Az anti­bolsevizmus korunk alapbalgasága." Thomas Mann nehezen tudja a jövő körvonalait „kommunista" vonások nélkül elképzelni, azaz a föld javainak közös tulajdon- és élvezetjogának alapeszméje nélkül, a mindenkire ér­vényes munkajog és munkaköteles­ség nélkül."

Next

/
Thumbnails
Contents