Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-03 / 212. szám, szombat

6 01 SZO 1955. szeptember 1; Tisztázni kell végre a helyzetet A jól gazdálkodó szövetkezetok mellett némely járásban elhanyagolják a gyengébbeket. így van ez a királyhelmeci járásban is, ahol — bátran elmondhatjuk — Kelet-Szlovákia legjobb szövetkezetei találhatók. Ezekben a szövetkezetekben a tagság elégedett, jól él. Ha szó esik a közös gazdálkodásról, a tagok büszkélkedve emlegetik az elért szép eredményeket. A magángazdálkodásról már hallani sem akarnak. Ha valahol összejönnek a szövetkezetesek, se vége, se hossza az eszmecserének. Vetélkednek egymással, hogy ki tud többet és jobbat termelni. Egy alkalommal véletlenül érdekes beszélgetésnek voltam fültanúja. SOK mindenről szó esett, s néhány pohár sör, amit megittak, beszédessé tett; embereimet. Arra lettém figyelmes, hogy a bélyi szövetkezetről beszélgetnek. Azt mondták, hogy egyike a járás leggyengébb szövetkezeteinek, s ami a legjobban jellemző, nagyon elharapózott a lopás. Aki ebben jól begyakarolta magát, az vígan él, míg a becsületesen dolgozók meg vannak rövidítve. Egyikük megjegyzése, hogy „fejétől bűzlik a hal" felkeltette érdeklődésemet, s elhatároztam, hogy Bélybe megyek s utána nézek a dolgoknak. A bélyi határt járva igen meglepett, hogy ilyen jó termőföldeken csak gyenge eredményeket érnek el. Sok a panasz, szidalmazzák a vezetőséget. Nem megy a munka úgy, mint ahogyan tervezték. Nem teljesítették sem a termelési, sem a pénzügyi tervet. A vezetőség és a szövetkezeti funkcionáriusok egymást hibáztatják, némelyek pedig az elődöket, akik szemet húnytak a szabálytalanságok felett. A vezetőség legtöbb tagja mélyen hallgat. Szinte úgy fest a dolog, mintha a vezetőknek titkolni valójuk volna egymás előtt, s ezért nem hajlandók felfedni a valóságot. Erről beszélt Salamon Ferenc agronómus is, aki elmondotta, hogy a szövetkezet vezetőségében nincs meg a szükséges összhang, bizalmatlanok egymással szemben, sőt mi több, félnek egymástól. Ugyan mitől félnének? Vagy egyeseket még mindig a múlt kísért ? Mert sokan suttogják, sőt a jelenlegi vezetők is azt mondják, hogy a volt funkcionáriusok nagyon sok „fekete" dolgot követtek el. Palkó József a szövetkezet elnöke iót-fut, de a legtöbb esetben eredménytelenül. A vezetőségi gyűlések se hoznak megoldást. Taggyűlést pedig csak nagy ritkán tartanak. Jelenleg az a helyzet, hogy a szövetkezetben az alapszabálytól eltérve egy különleges gazdálkodási formát vezettek be, ami minden, csak nem becsületes szövetkezeti gazdálkodás. Nézzük meg közelebbről, milyen eredményeket értek el ebben az évben a bélyi szövetkezetben. Milyen a munkaszervezés és mik a fogyatékosságok? Ami a termelési feladatokat illeti — kivéve a rozsot és a búzát, ahol éppen csak elérték a tervezett hozamokat —, a tavaszi árpából a 19 mázsás tervezett hektárhozam helyett 13 mázsát értek el, az őszi árpából a 20 helyett 18 mázsát. Ho! van az a leleszi, perbenyiki és a többi szövetkezetek terméseredményeitől, ahol 30 mázsás hektárhozammal dicsekedhetnek Pedig Bélyben sokkal jobbak a termelési feltételek, mint a többi szövetkezetben. Gondolkozzunk, hogy mi lehet a hiba. Talán nem művelték meg jól a növényeket? Ez lehetetlen, hiszen a tervezett munkaegységek számát 1880-nal túllépték. Felmerül a kérdés, hogy mire kellett ez a sok munkaegység? A magyarázat erre is megvan. A csoportvezetők sok esetben túl „elnézőek" voltak, s ha valaki jól tudott veszekedni, az elérte, hogy ő diktálta be, mennyi munkaegységet érdemel munkája után. Még az állattenyésztésben meglehetősen jól gazdálkodtak a munkaegységekkel, ugyanakkor pénzügyileg itt sem teljesítették a tervet. Ha megnézzük a pénzgazdálkodást, mindenről tiszta képet nyerünk. A tervezett bevételeket 50 százalékra, a kiadásokat pedig 99 százalékra teljesítették. Keressük a hibák okait?! Megtaláljuk őket, csak jól szét kell nézni. Nagy hiba, hogy a műtrágyára tervezett pénzösszeget csak 50 százalékra merítették ki, tehát nem adták meg a földnek ami jár, s így természetesen nem érték el a várt hozamokat. Ezzel szemben 50 000 koronával túllépték a takarmányvásárlásra előirányzott összeget- Miért? Feltételezzük, hogy nem azért, mert feltöltötték sertésállományukat, hiszen a malacokat is eladták a tagaknak, hogy bővüljön a háztáji gazdálkodás. Pedig milyen fontos lett volna megerősíteni a közös állatállományt, mint egyik legjövedelmezőbb termelési ágát a szövetkezetnek. Hogy a sok vásárolt takarmányt felstették-e a közösben levő állatokkal, annak eldöntését az illetékesekre hagyjuk, gondolkozzanak felette. Ott van még a malmuk, melyből 160 000 korona bevételt terveztek. Eb-* bői az összegből eddig semmi sem folyt be a szövetkezet pénztárába. A beszedett gabonát szétosztották a tagok között Nem veszik itt figyelembe a szövetkezeti rmntaalapszabályzatot, semmi sem képezi komoly megfontolás tárgyát. Hogy itt-ott borjút vagy sertést vágnak a közösből, az már egész természetes jelenség. A szövetkezetnek szép juhállománya van. A juhász szakértő hírében áll a környéken. Ennek ellenére ebiben az évben csak 3,40 kg gyapjút nyírtak a közös birkákról. Ugyanakkor Biacskó juhász a saját 20 birkájáról, — amelyek a többivel együtt vannak — darabonként 6,20 kg gyapjút adott el. Hogyan történhetett ez? Salamon Ferenc agronómus megmagyarázta. Biacskó, mint ügyes ember összeszedte az „elhullott" gyapjút. Így lett neki juhonként .6 kiló 20 deka gyapjúja. Ez mind lehetséges, de a tagság véleménye más. Helytelen, hogy Biacskó rendes jutalmán kívül könynyen zsebre vágjon ilyen nagy összeget a gyapjúért. Ezt nem nézi jó szemmel Holub János, Szabó Sándor és Csorba Jánosné, akik hűséges dolgozói a szövetkezetnek. Vegyünk egy másik esetet. A tisztítógépből kihullott repcemagot Sivák István összegyűjtötte, s 3000 koronáért eladta. Ez aztán jó kereset rövid néhány nap alatt! Természetesen mindezt sem a vezetőségi, sem a taggyűlés nem határozta el. A munkaszervezésről jobb nem is beszélni. Reggelenként nagy a lőtásfutás, melynek vége rendszerint a falu keresztutcájánál végződik, ahol a kocsma áll. Ilyenkor a sikeretlenségre egy-két pohár sörrel tesznek pontot. — Nincs munkaerő — panaszkodnak. A vasúton dolgozik vagy 30 ember a községből. Dehát csoda, ha nem kívánkoznak vissza, amikor nap nap után a szabálytalanságok egész sorát látják? Azt mondják, a szövetkezetben csak egynéhány tagnak megy jól, azoknak, akik közel vannak a „húsos fazékhoz." A fogyatékosságok a vasúton dolgozók feleségeinél is megnyilvánulnak. Ezek a szövetkezetet — annak ellenére, hogy földjük benne van — csak mellékes kereseti forrásnak tekintik. Inkább csak a háztáji gazdálkodásért és a szövetkezet által nyújtott előnyök élvezéséért vesznek részt a munkában. Törekvésük leginkább akkor nyilvánul meg, ha valamilyen betakarítás van. Ilyenkor aztán „ha nem csurran — csöppen" közmondás elve alapján viszik a szövetkezetét. A sok meg nem értésnek egyik oka az is, hogy a volt urasági béresek és a falu parasztjai között nincsen öszszetartás. Még mindig hallani lehet „azok csak béresek". Itt bírárólag rá kell mutatni a párszervezet hiányos munkájára, melynek 60 tagja még mindig nem volt képes ezt a felfogást kiküszöbölni. Hiányos d HNB munkája is, mert nem tart fenn szoros kapcsolatot a szövetkezettel s nem segít a problémák megoldásában. Nem harcolnak eléggé a szövetkezeti alapszabályok maradéktalan betartásáért. S végül, de nem utolsó sorban: legfőbb ideje volna a JNB részéről is sürgős segítséget nyújtani, esetleg világosságot deríteni mindarra, amiről széltében-hosszá ban suttog a falu. Az ügy állítólag ki vizsgálás alatt áll. Azonban eddig hiába várja a sok érdeklődő, hogy az igazság napfényre kerüljön. (-1-n-) Elvetették már a repcét A bodroghelyi szövetkezet már elvégezte a cséplést. Az idén 119 százalékra teljesítette gabonabeadási kötelezettségét. Emellett biztosította a vetőmagalapot és kielégítette a szövetkezet tagjait is. Most pedig már megtették az előkészületeket az őszi munkákra. A tervezett 11 hektár őszi repcét már elvetették, s megkezdték a földek előkészítését az őszi vetések alá. A jövő évi szép eredmények elérésében nagy segítséget nyújt a traktorállomás. Minden egyes traktoros lelkesedéssel és jól végzi munkáját. Kucik Pál. Bodrog szerdahely. Meglátszik a jó munka Még nem is olyan régen nagyon rosszul szervezték a munkát a tejfalusi szövetkezetben. Mint a HNB titkára házról házra jártam meggyőzni az embereket, hogy bekapcsalódjanak a munkába, de bizony az eredmény sokáig gyenge volt. A cukorrépát és a kukoricát benőtte a gyom, s a szövetkezeti tagok csak részért akartak dolgozni, mint valamikor a kuláknál. Búzából is csak 14—15 mázsát tudtak elérni hektáronként. Állatállományuk is olyan volt, hogy rossz volt nézni. Különösen a fejőstehenek néztek ki rosszul. Most azonban gyökeresen megváltozott a helyzet Tejfalun. Magas hektárhozamokat • értek el gabonaból. Cukorrépájuk máris szép nagy, a tejhozam sem két liter, mint ezelőtt két évvel, de több mint 8 liter. Ezen szép eredmények elérésében nagy érdeme van Fekete Vince szövetkezeti elnöknek, aki üzemből jött vissza a szövetkezetbe, hogy segítsen a tagoknak szövetkezetük megerősítésében. A türelmes munkának meg lett az eredménye. A tejfalusi szövetkezet erősödik, gazdagodik. A tagok egyre jobban élnek. Már ez idén az élre törtek, s megvan az alap ahhoz, hogy jövőre elsők legyenek a somorjai járásban. Grünfeld Zoltán, Szarva Ügyelni kell arra is, hogy a cséplőgép iól dolgozzék Szádudvaraiok község egyénileg dolgozó parasztjai mindig büszkék voltak árpatermésükre. A község jó földje is jó feltételeket biztosít a parasztságnak. Az idén is szép az eredmény, mégis bosszankodniok kell a parasztoknak, amikor az árpát a méhészi begyűjtőhelyre viszik. Kicsi a fajsúlya, hiába gyönyörű a mag. Egyik paraszt a másik után távozik bosszankodva. Mindegyikénél egy és ugyanaz a baj. Szemetes az árpa. csupr pelyva, csupa gaz. Szép gabonát termeltek, mégis szemeteset kellett átadniok az államnak. És ez a gépállomás felelőtlen gépészének . a hibája. Már a múlt évben is ugyanilyen gabonát csépeltek. A gépállomás kötelessége tehát, hogy jól javítsa meg a gépeket és időközönként ellenőrizze a gépészeket, hogy hasonló eset ne történjék meg a jövőben. Szlaninka Pál, Méhész. Szocialista versennyel a gabonabegyűjtés sikeréért Mint ismeretes, a kassai kerület versenyfelhívást intézett az eperjesi kerülethez az idei gabonatermés veszteség nélküli és határidő előtti begyűjtésére. A v»rseny fe'tételeit melyeket a kassai kerületi pártbizottság és a HNB dolgozott ki — az eperjesi kerület elfogadta. A versenyfelhívás nagy visszhangra talált a kerület valamennyi járásában és élénk versengés indult meg. az egyes járások között. Az első helyre került a királyhelmeci járás, amely augusztus 24-re 105,6 százalékra teljesítette a beadási tervet. Jelenleg a II. helyért küzdenek a járások. Élénk verseny alakult ki a tőketerebesi, gálszécsi és kassai járások között. A járási pártbizottságok és a JNB-k konkrét tervek kidolgozása alapján indultak a versenybe. A második helyre legnagyobb, esélye a szepsi járásnak van, mely augusztus 30-ig 40,1 százalékra teljesítette a begyűjtési tervet. Utána a nagyrőcei járás következik 40, Töketerebes 38,5, Kassa 27,9 és Gálszécs 21 százalékkal. Ott, ahol a begyűjtési szervek dolgozói jól megszervezték a felvásárlást és naponta kapcsolatban vannak a szövetkezeti dolgozókkal, az eredmény nem marad el. Példa erre a királyhelmeci járás, ahol még jóval az aratás megkezdése előtt megtettek minden előkészületet a gabonabegyűjtés sikeres biztosítására. Kalapos András — bár már 60 éves — első volt a raktár rendbehozásában és az előkészületi munkák elvégzésében. A gafconabetakarítás megkezdése óta pedig fáradságot nem ismerve, éjt-napot egybetéve minden idejét a földművesek között tölti el s egyedül szervezi a begyűjtést. Első volt a királyhelmeci járásban, aki körzetében határidőre jelentette a 100 százalékos felvásárlást. Eredményesen dolgozott a királyhelmeci járásban Perhács elvtárs is, a bélyi raktáros, aki ugyanúgy, mint Kalapos elvtárs, állandóan a falvakat járva dolgozott a kenyérgabona veszteségnélküli begyűjtéséért. Ugyanakkor előfordulnak mulasztások is, ami nagyban hátráltatja a tervszerű begyűjtést. Például vasárnap a kassaújfalusi 2. számú raktár vezetőjét a városi hangszóró útján keresték, hogy menjen átvenni a beszállított gabonát. Ugyanez történt a szepsi járásban Görgőn, ahol szintén zárva volt a raktár vasárnap. Ezeket a helytelen és a gabonabegyújtést hátráltató mulasztásokat a leggyorsabban ki kell küszöbölni. Most, az aratás befejezése után legfontosabb feladat a cséplés. Míg augusztus 30-án a királyhelmeci járásban 83 mázsa volt egy-egy cséplőgép napi teljesítménye, addig a szepsi járásban 20, a tőketerebesi járásban 33 és az iglói járásban 20 mázsa. Ez azt jelenti, hogy sok az üzemzavar, amely a gépek felületes javításának következménye. Ezért igen fontos, hogy a gép- és traktorállomások fokozottabb felkészültséggel, minden adott lehetőséget kihasználva igyekezzenek a hibákat megjavítani, hogy a gabonabegyűjtést szeptember 25-ig — ahogy azt a kerületek felajánlották — teljesíthessék. (—ki—) Többen adnak be gabonát terven felül Az idei gazdag termés megtöltötte mind a szövetkezeti hombárokat, mind az egyénileg gazdálkodók magtárait. A földművesek mindenfelé dicsekedve és büszkén beszélnek terméseredményeikről. Könnyen teljesítik beadási kötelezettségüket, sőt termésfeleslegüket a szabadpiacon értékesítik. A nagykaposi járásban, ahol mostanáig a magánszektor tulajdonát képezi a földterület nagyobb része, a magángazdálkodók nap nap után több és több gabonát adnak az államnak terven felül. A vajáni egyénileg gazdálkodók is jó példával járnak elöl a járásban. Kocsis Ferenc héthektáros földműves 2 mázsa, Sós Péter ugyancsak héthektáros földműves 5 mázsa búzát, Huncsár János négyhektáros gazda 3 mázsa búzát, Sziszák Pál öthektáros földműves 3 mázsa búzát és Gyüre Ferenc két és fálhektáros kisparaszt 3 mázsa gabonát adott be terven felül. Ez a szép példa is azt bizonyítja, hogy egyénileg gazdálkodó földműveseink megértették kormányunk felhívását a nagyobb kenyérért folytatott harcra, s minden igyekezetükkel azon vannak, hogy azt valóra is váltsák. A kereszt- és sűrűsorosan vetett gabona nagy termést hoz A szlovákiai cukorgyárak gazdaságain befejezték már a cséplést. Az elért eredmények a dolgozók jó munkájáról tanúskodnak. A gabonafélék hozamterveit 116 százalékra teljesítették, 3 500 hektárnyi területen 27 mázsás hozamot értek el hektáronként. A jó eredmények nem véletlenül születtek. A cukorgyári dolgozók céltudatos munkát végeztek, haladó munkamódszereket alkalmaztak és betartották az agrotechnikai határidőket. A gabonát idejében elvetették, a földeket jól előkészítették. A vetést csekély kivétellel kereszt- és sűrűsorosan végezték, asszerint, milyen vetőgépek álltak rendelkezésükre. Egyetlen esetben sem történt meg, hogy tavaszi szántást kellett volna végezniök. A szántási munkákat még a múlt év őszén elvégezték. A cukorgyári gazdaság dolgozói a kilencrészes vetésforgó-módszer alapján dolgoznak. Ez megteremti a feltételeket arra, hogy minden téren jól előkészített földbe kerül a mag. A vetés előtt talajvizsgálatot végeztek és a vizsgálat eredményei alapján végezték el a műtrágyázást. Az őszieknél a trágyázáson kívül a hengerelést és a boronálást is elvégezték. Az idei hektárhozamok az összes gazdasági részlegeken kielégítőek, egyes részlegek eredményei azonban azt mutatják, hogy a hozamok még növelhetők. A sládkovicovói cukorgyár például 30 mázsás átlagos hektárhozamot ért ei gabonában, a Trenc. Teplá-i cukorgyár pedig 30 mázsát ért el hektáronként. Sládkovicovón a rozshozam volt a legnagyobb, — hektáronként átlag 33 mázsa. Külön említést érdemel a nagyszombati cukorgyár gazdasága dolgozóinak eredménye. Egy három hektáros parcellán 180 mázsa árpát termesztettek, ami azt jelenti, hogy 60 mázsás átlagos hektárhozamot értek eL Gazdag termést arattak a Trebisovi Élelmiszeripari Kombinát gazdaságain is. Hektáronként átlag 26 mázsa gabona termett. A legnagyobb hektárhozamot árpából érték el 300 hektárnyi területen átlag 34 mázsa termett hektáronként. Jelentős sikereket értek el az őszi repce termesztésében is. A kedvezőtlen időjárás ellenére is 18 mázsa termett hektáronként. A repcetermelésben a legjobb eredményt a Trenc. Teplá-i cukorgyár gazdaságának dolgozói érték el. Tizenhét hektárnyi területen majdnem négy és fél vagon repce termett, ami átlag 26 mázsás hektárhozamot jelent. A Trenc. Teplá-i cukorgyár sedlicani gazdaságának dolgozói rekord hektárhozamot értek el a repce termelésében. Átlag 35 mázsa termett hektáronként. A cukorgyári gazdaság dolgozóinak figyelme a cséplés befejezése után a tarlóhántás idejében való elvégzésére összpontosul. Ma már néhány kisebb terület kivételével az összes földet felszántották, 334 hektáron tarlókeverékeket vetettek s ezzel jelentősen túlteljesítették tervüket. Az iáéi időjárás rendkívül kedvező a tarlókeverékeknek. A hektárhozamok igen magasak lehetnek. Ennek eredménye természetesen megmutatkozik majd az állattenyésztésben is. A múlt évhez viszonyítva jelentősen növekedni fog a tehenek tejhozama, mivel most sokkal több takarmányt biztosítanak, mint tavaly. A cukorgyári gazdaságok dolgozói munkájukkal és elért eredményeikkel bebizonyították, hogy teljes mértékben megértették a CSKP X. kongreszszusának irányelveiből rájuk háruló feladat fontosságát. Jó munkájukkal járulnak hozzá a mezőgazdasági termelés növeléséhez. Ernest Cunderlík, Gustav Sturdík.