Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)
1955-09-30 / 235. szám, péntek
4 msm 1955. szeptember 30. SlpSÖ, öiPVza közmk... Tavaly Ilyen k.or szikár, magas, őszhajú ember szállt ki Szőyyénben az autóbuszból. Megfordultak utána az emberek és tekintetükkel követték, míg csak el nem tűnt a községháza folyosóján. Mikor aztán nem láthatták, jó szomszédok hajoltak át a kerítésen, karbafont kezű asszonyok sugdolóztak az udvaron, hogy járási bizalmi az az őszhajú és el sem megy innen, marad sokáig. Másnap már a nevét is tudták: Horváth János. Mondani sem kell, hogy idegen ember — ha nem átutazó, mint a vízbe dobott kő, hullámverést indít, nyugalmat borzol fel, embereket hoz lázba. Mert miért jön, mit akar, — valahogy így röpködtek a kérdések. S míg a faluban szimatoltak, puhatolóztak utána, addig ö felkereste Trencsik Györgyöt, a szövetkezet akkori elnökét, bekopogott a helyi pártszervezet vezetőihez és a HNB elnökéhez is bejelenteni: elvtársak, 'segíteni jöttem! A vezetők magukban fölényesen mosolyogtak ezen. Mert hát lehet rajtuk segíteni? Lehet még egyszer a szövetkezetet lábra állítani? Hiszen a tagság széjjelbomlóban, a szövetkezeti parasztok mennek, ki amerre lát. Közöny, nemtörődömség uralkodik itt. A mintaalapszabályzatot csak hírből ismerik, a norma nevetségesen laza, a itagok nevelése elégtelen, s ennek tudható be a már-már megfékezhetetlen lopás, az enyves kéz... És akkor jön egy idős, vézna ember, aki magát járási instruktornak adja ki és talán varázspálca érintésével akar rendet teremteni. Lehetséges ez? Dehogy lehetséges — vélik az önérzetükben, büszkeségükben megsértettek — hiszen sok a kilépni akaró, vastag a közöny az emberekben. Száz olyan őszhajú sem tud itt eligazodni, rendet teremteni. Különben is elkésett, mert hűvösével, szelével megjött az ősz és a kukorica, krumpli, cukorrépa, magrépa, takarmányré'pa, cirok, napraforgó, köménymag még kint a földön, veszendőben. Ugyanakkor vetni is kellene, ha jövőre aratni szeretnének! Elgondolkoztató, nagy feladatok ezek, összetartó, egységes elhatározás nélkül. És Horváth mégis segítségről beszél, holott a legoptimistább tagok is tudják, hogy a jószándék, a segíteni akarás megmutatásánál tovább nem mehet itt senki és semmi. Tartózkodóan, hűvösen fogadják hát a járási instruktort, bezárkóznak előtte, vezetők is, tagok is. Még elszállásolása, kosztolása is probléma, mert senki sem vállalja, senki sem szereti. Persze ez őt nem riasztja vissza sem elképzeléseitől, sem attól, hogy másképpen nézzen az állapotokra. Nincs még elveszve a játék, csak kézbe kell venni a gyeplőt, ezt tartja. Ez vezérli, serkenti őt a nagy harcra is, amit Szőgyénben a közömbösséggel, a szövetkezetbe furakodott Jculákokkal és a szövetkezeti tagok kishitűségével szemben kell megvívnia. Mert milyen az ember, ha nem olyan, hogy az eredményeken nagyon tud lelkesedni, viszont a pillanatnyi nehézségeken még jobban elcsüggedni. Nos, most a fásultság hínárjából kell kisegíteni az embereket. Ismerkedik hát velük, ezekkel a nagyon sok szenvedést, bajt megért szövetkezeti tagokkal, mert tudja, hogy érteni is kell őket, hiszen eddigi világuk merőben más volt, s az újat mindig nehéz megérteni. Beszél az emberekkel kint a földeken, bent a kertekben, udvarokon, ismerkedik. Nehéz munka ez, fárasztó, de csak a lankadatlanság segítheti őt is, o szövetkezetet is. És a cél érdekében sok mindent el kell tűrni, a gúnyos megjegyzéseket zsebre kell vágni. Mert lám, már a kezdet kezdetén nem megalkuvó, hanem, egyenes, határozott, amikor a nagyölvedi úton, vagy másutt a krumplit, kukoricát batyuzó Fábián Ferenceket megállítja, megpirongatja. Az öszi estékben egymaga áll a mezsgyén a fenyegetések, a gyűlölködő pillantások kereszttüzében, s egymaga a tagság előtt is, ha olykor szemébe vágják: mit keres itt, mit csavarog itt. Azok mondják ezt, akik nem akarnak rendet, akik szívesebben halásznának a zavarosban. Megjegyzésük fáj is egy kicsit, de sohasem vezet megtorpanáshoz. Lépésről lépésre halad előre a szervezésben. Kemény szóval, ha kell pirongatással veszi elejét a tolvajlásnak, hogy a másik nem kevésbé fontos teendőt előkészítse: az őszi kapásnövények betakarítását. Tárgyal a párttagokkal és úgy határoz, hogy a munkacsoportok élére kommunistákat állítanak. Cagány János, Árva József, Centár Béla és a többiek munkáji nem is jár kudarccal... Minél több eredmény kíséri szervező munkáját, annál nagyobb a szövetkezetet szakadék szélére sodrókban az ellenállás. A kulák befolyására egy néhány megtéveszthető kisebb gazda is hangoztatja már, hogy Horváthnak ne higgyetek, mert nem akar jót. Sőt egyidőben a kulák Kunyík arra bíztat: el kell tüntetni Horváthot. Persze a tagok nem hisznek már a kuláknák, de nem hisznek még neki sem. Hiszen egy-két hónapja, hogy köztük van. Nem ismerik eléggé, csak annyit tudnak róla, hogy mindennek ellensége, ami a szövetkezetet fékezi előrehaladásában-. Az új vezetőség megválasztásában egyöntetűen támogatják és idén februárban Vígh Jánost választják meg elnöknek, aki szintén a rend, a fegyelem mellett teszi le a garast. Pontokban foglalják aztán, ki mennyi munkaegységet köteles ledolgozni és azt is, hogy hányszor lesz csoportgyűlés és vezetőségi gyűlés. Egy falu életében, s a szövetkezet fejlődésében nem sok néhány hónap. Mégis ha a szövetkezet földjén járnánk, vagy az új istállókba benéznénk, észrevennénk, hogy valaki már járt előttünk és olyan magot hintett széjjel, amely folyton megsokszorozódó tenniakarásban csírázódik ki. Például azt látnánk, hogy a fejősteheneket szétosztottak a tehenészek között úgy, hogy minden etető, fejő 15 marháért felelős. A tábla arról is mesélne aztán, hogy míg tavaly két, addig ma hat liter az átlagos napi tejhozam. De az eredmények nem árulkodnak arról, hogy ki járt itt, ki vitázott az emberekkel, ki beszélt lelkükre. Nem árulkodnak a súlygyarapodásban elért szép eredmények sem. Bár a számok azt mutatják, hogy míg tavaly csak 50 százalékos eredményt értek el az állati termékek beadásában, addig ma már terven felül adnak be. Arra kevesen gondolnak, mondom, hogy a járási instruktor, ez az őszhajú, vézna ember az, aki éjjelét-nappalát feláldozva szüntelen tervez, meggyőz, irányít. A szövetkezeti tagok szemében szinte hihetetlen a nagy-nagy változás. Tavaly 14 koronát fizettek ki egy munkaegységre, mióta meg Horváth köztük van, 21-et. Sőt még régi adósságukból is törlesztettek. Pedig nem csinált ő semmi különöset, csak a normát szilárdította meg, csak a munkafegyelmet harcolta ki. Ezt meg maguk ís megtehették •volna! És mire rájönnek, mit ér a járási instruktor erélye, határozottsága a szövetkezetben, régen elolvadt a hó, régen szárba szökött a mag. Horváth a kövér kalászok között jár-kél, és csak olyan fiatalos lendülettel, mint mikor idejött. Járja a határt gyalogosan, vagy kerékpáron, aztán ül az éjszakába nyúló órákig f)ipafüstben, helyeselve valamit, ellenvetéseket téve valamire. Néha fáradt, törődött, de neki nem szabad, ezt mutatnia, mert háromszáz szempár figyel rá. Ami még nehezebb: egészen eggyé kell lennie az emberekkel, hallgatnia örömükre, tréfáikra, olykor naívsáqukra is S ő mindezt megteszi. Egyre jobban, lelkesebben, mert látja, hogy a szövetkezet már nem a tavalyi széthulló, adósságba fúló, hanem a mában élő fejlődő, virágzó szövetkezet. És ami örömmel tölti el: az emberek nagy része már nem idegenkedik tőle, befogadta. Rossz néven veszik, ha nem látogat el hozzájuk a mezőre, ha nem beszélget velük, nem biztatja őket. Csak a kulákók gyűlölik, ők bújtogatnak ellene. Aratás előtt látván, hogy a járási instruktor irányításával a szövetkezet már lábra állt, csúnya eszközökkel akarják meneszteni. A június eleji taggyűlésen kezdődött a dolog. A kulákok befolyása alatt álló Bajtek magából kikelve kijelenti: Horváth ne lógjon itt, menjen haza innen! Mélységes csend fogadja szavait, aztán nyugtalan mozgolódás. Majd Molnár István raktárnok kér szót, ő ielel Bajtek szavaira. — Horváth elvtárs nem érdemli meg a rágalmat. Olyan ember ő, mint egy jó családapa. Kisegített a bajunkból. Azt nézzük meg, hol álltunk tavaly, és hol állunk most. Tavaly nyakig uoltunk adósságban, ma meg ötszázezer korona készpénzünk van a bankban. Ezt vegyük figyelembe, ha beszélni akarunk róla! A tagság nagy tapssal helyeselte a tömör választ. Csak a vak nem látta, hogy a szövetkezeti tagok nagyrésze már megszerette Horváthot. De Bajtek és még két társa, Mikula és Malárík, nem akarták ezt látni. Akkor elhallgattak, hanem éjféltájban Horváth mellé szegődtek és elkísérték házáig. A kapuban rátámadtak, leütötték. Nagy felháborodást keltett ez a faluban. Bár ez a járási instruktoron már nem segített. Ki kellett szakadnia a munkából az orvosi kezelés miatt. Azt hihetnök, hogy a szövetkezeti parasztok örültek magukban a dolognak, pedig tévednénk. Naponta érdeklődtek hogyléte felől és Vígh elnököt többször is megkérték, hívja viszsza már! Vígh elvtárs Párkányban találkozott aztán Horváth-tal. Sokáig szótalan álltak egymás mellett.. Az elnök zavartan, elérzékenyülten pislogott, mintha ö is ludas lenne a leütésben, és azt mondta: — Azt üzenik az emberek, hogy siess vissza közénk! Sokat tanultam tőled; nem mondom, tán már a magunk lábára is állhatnánk, de azért úgy lesz az jó, ha visszajössz és aratásban, cséplésben segítesz. Horváth, ez a vézna, őszhajú ember, azt szeretné mondani, hogy szívemet, lelkemet adom jövötökért, boldogulástokért, de értelmes mondat nem kerekedik a szájában, így hát csak a kezét szorítja meg az elnöknek. És harmadnap ott van a szövetkezet földjein a cséplőgép mellett és nézi az ömlő magot, segít a poros, izzadt szövetkezeti parasztoknak ... Délidőben, vagy munka után boldogan magyarázza, hogy érdemes volt dolgozni, mert hisz kicsépeltek, 22 vagon búzát, 8 vagon rozsot, 38 vagon sörárpát beadtak, a tagoknak is maradt 4,5 kg gabona egy munkaegységre és még több mint 800 ezer korona az összeg, amit eddig kifizettek. S észre sem veszi, hogy elejtett szavaira a szövetkezeti parasztok keményebben fogják a villa nyelét, ügyesebben mozognak, mintha a fürgeségükből minduntalan kicsendülne: tavaly csak 1,60 kg gabona jutott. Nagy szeretettel, még több bizalommal veszik körül Horváthot. Mindenben támogatják. így az öt bomlasztó kulák kizárása sem ütközik komolyabb nehézségbe. Felzárkózott már mögötte a tagság, ezt látja Horváth János és még bátrabban, merészebben vívja harcát az osztályharc kereszttüzében. Nem mosolyognak, s nem is kételkednek már a szövetkezeti parasztok az ő segítségében, mert egy évi szívós, lankadatlan munka után a szövetkezet a bomlás széléről rendes kerékvágásba került. Az ősz küszöbén Horváth János nemcsak járási instruktor már Szőgyénben, hanem a szövetkezeti parasztok igaz barátja, bizalmasa is! MÁCS JÓZSEF. Egyetlenegy cukorrépa se vesszen kárba Pár nap múlva hazunk déli részein teljes erővel hozzálátnak a cukorrépa betakarításához. Már most Ineg lehet állapítani, hogy az ez évi termés nem rosszabb a múlt évinél, sőt a legtöbb helyen a haladó agrotechnikai módszerek alkalmazásával sokkal nagyobb termést értünk el, mint az előző években. A rossz nyári időjárás következtében azonban a répa cukortartalma kb. 3 százalékkal kisebb a múlt évinél. Tehát most minden erőnket arra kell irányítanunk, hogy a répát gyorsan, veszteség nélkül betakarítsuk. A cukorrépa kiásásánál, szállításánál ügyelnünk kell arra, hogy egy répa se menjen kárba, mert minden cukorrépa általában 10—15 kockacukrot jelent. Az előző évi tapasztalatok azt mutatják, hogy a répa kiszántása, szállítása és vagonba rakása körüli felületes és hanyag munka nagyon sok kárt okozott egész nemzetgazdaságunknak, mert sok répa kárbaveszett. Ezzel a termelők egyrészt saját magukat, másrészt a cukorgyárat és végeredményben az álla'mot károsították meg. A cukorrépa betakarításánál, szállításánál kétféle a veszteség: súly- és minőségveszteség. A répa szedésénél és fejelésénél is gyakran keletkeznek veszteségek. Sok termelő ugyanis a múlt években a levelekkel együtt lefejelte a répa egyharmad részét, azaz azt a részt is, amelyben már sok a cukortartalom. Ez helytelen eljárás, mert a pontos számítások szerint, ha csak 1 cm-rel vastagabb a fejelés, 6 százalékkal csökkenti a cukorrépa értékét. Súlyveszteség keletkezik akkor is, ha a termelő kiszántja a cukorrépát és azt hosszabb ideig kint hagyja a taiezőn. A répa így fonnyad, szárad, veszít a súlyából és minőségéből. Minőségi veszteségek a be nem érett répa kiásásával is keletkeznek. Az ilyen répának ugyanis jóval kisebb a cukortartalma. A répa kiásásakor, rakodásakor sok répa megsérül. Ezt a sérült répát aztán az egészséges, sértetlen répával egy halomba rakják. így elértéktelenedik az egészséges répa is, mert a halomban könnyen rothadásnak indul. Ezért vigyázni kell arra, hogy csak egészséges, sértetlen, tiszta példányok kerüljenek a halomba. Különös gondot kell fordítani arra is, hogy a répa közé ne kerüljön gaz vagy sár, mert ez teljesen megakadályozza a répa szellőzését. A sáros, gazos répa nagyon könynyen bemelegszik, rothadásnak indul. Az említett veszteségeket ki lehet és ki kell küszöbölni. A hanyag, felületes munka nagy károkat okoz cukoriparunknak és egész nemz'etgazűasugunknak. így pl. az említett súlyés minőségveszteség csak a diószegi cukorgyárnak kb. 1800 vagon répaveszteséget jelent. Hogy az idei répaidényben szervezett és folyamatos legyen a répa betakarítása és felvásárlása, a cukorgyárak a járási, a helyi nemzeti bizottságokkal és a termelökkel együtt kötelező szállítási tervet dolgoztak ki. Ez a terv rendet teremt a cukorrépa szállítása körül. A szakemberek megállapítása szerint a cukorrépa beadását az idén minden mezőgazdasági üzem 100 százalékon felül fogja teljesíteni. Ha tehát a répatermelők az említett súlyés minőségveszteségeket a minimumra csökkentik, úgy magas bevételre számíthatnak, különösen ott, ahol már bevezették az érdem szerinti jutalmazást. A Begyűjtési Minisztérium hirdetménye érteimében ugyanis minden termelő a szerződött répamennyiség, túlteljesítéséért pótjuta'-nat kap. Ezenkívül a termelők a szerződött répamennyiségből 58 százalék répaszeletet kapnak vissza, a terven felül beadott répáért pedig még külön 5 százalékot. A répaszeleteken kívül még melaszt is kapnak. A szövetkezetek minden ezer korona értékű répamennyiségért 13 kg tiszta cukrot kapnak 4,80 koronás árban. A magángazdálkodók 10 kg-ot. Az állami gazdaságok pedig 16 kg-ot. Érdemes fellát minden darab répát öszszeszedni, gondosan elraktározni, mert ez szép bevételt jelent minden termelő részére. A cukorrépa begyűjtése és felvásárlása már október 3-án megkezdődik. A répaidényben minden szállítóeszközt ki kell használni, hogy ezt a munkát is idejében és jól elvégezhessük. Már most elő kell készíteni a szállító eszközöket, hogy ezek miatt ne legyen lemaradás. Különösen nagy feladatok hárulnak a traktorállomásokra, melyeknek a répa betakarításánál gépekkel, kombájnokkal, répakiszántókkal kell aktív segítséget nyújtaniok. Sok állami gazdaságban és szövetkezetben kombájnok fogják végezni e nehéz fizikai munkákat. A traktorállomások felelősek azért, hogy ezek a gépek idejében és jól elő legyenek készítve. Horváth Sándor. 99 Én sem fogok már többé egyedül küszködni" Szépen fejlődik a komoróci EFSZ állattenyésztése A szepsi járásban a komoróci szövetkezet nem a legnagyobbak közé tartozik, de nem is a legkisebb. Mezőgazdasági területe 594 hektár, melyből 280 hektár a szántóföld. Szép eredményeket értek el minden téren, de ami különösen figyelemre méltó, nagyon szépen fejlődik az állattenyésztésük. Kezdetben, míg a szövetkezetben kevesen voltak, bizony nem mutattak fel valami kimagasló sikereket. Egész 1953-ig alig 8 koronát tudtak csak kifizetni egy munkaegységre. Tavaly már 11,20 koronát értek el, ebben az évben pedig előlegként fizetnek 9 koronát. Ez év májusában a szarvasmarhákat az új istállóban összpontosították. Az eredmény a hasznosságon azonnal megmutatkozott. Míg nem voltak a tehenek együtt, alig értek el 5—6 literes napi tejhozamot, az összpontosítás után szemlátomást emelkedett, s jelenleg 7—8 liter egy tehén átlagos napi tejhozama. Ez érthető, hiszen a közösben több gondot tudnak fordítani az állatokra, alkalmazhatják az új módszereket és bevezethetik a pontos etetést. Az elért eredmény tovább növekedik. Igaz, hogy ennek érdekében már az elmúlt őszön bőséges silótakarmányt biztosítottak, ami nagyban hozzájárult a hasznosság növeléséhez. Ebből tanulva az őszön még fokozottabb felkészültséggel láttak hozzá a silózáshoz. Tervbe vették, hogy minden szarvasmarha részére legalább 25 mázsa silót biztosítanak. Eddig 450 köbméter különféle füves keverékeket silóztak. A további silótakarmányok biztosítása érdekében most fejezik be négy új silóverem felépítését. Az odaadó és példás munka eredménye, hogy könnven teljesítik tejbeadási kötelezettségüket, sőt már szabadpiacon 30 000 liter tejet értékesítettek Ezzel még nem elégedtek meg. Bevezetik a fejősteheneknél a Malinyinova fejési és etetési módszert, hogy még bőségesebb hozamokat érjenek el. Szaniszló Terézia fejőnő már alkalmazza a tőgymasszázst is. Azt mondja, hogy ez egyedül nem elég a tejhozam emeléséhez. Fontos, hogy jó minőségű takarmányokat etessenek a tehenekkel. — Vannak már olyan teheneink is, — mondja Szaniszló Terézia — melyektől 18 litert fejünk naponta. Ilyen teheneket akarunk a szövetkezetben — fejezi ki büszkén. A fejőnők mögött nem maradnak le a sertésgondozók sem. Buzsicky Péter, Z. Mitro András és Velinsky András gondos munkájának az eredménye a hízósertések 0,68 kg-os napi súlygyarapodása. Az állattenyésztés fejlődéséről világosan beszélnek a számok. Az első félévben a tervezett bevételeket közel 200 százalékra teljesítették. A komoróci szövetkezetesek évről-évre gazdagabbak. Az elmúlt évi kölcsönből ez évben 114,000 koronát fizettek ki. Sőt 1950-től tehermentesen felépítettek egy tehénistállót, egy fészert a gépek részére, egy baromfiólat és egy kukoricaszárítót. Ebben az évben felépítenek egy új lóistállót és egy magtárt. Komorócon jó a munkaközösség, a szövetkezet évről-évre több húst, több gabonát és több más termékeket ad el szabadpiacon, ami nagyban emeli a tagság jövedelmét. A másfél hektáros Abosi Pál így nyilatkozott a szövetkezetről: — Én sem fogok már többé egyedül küszködni, hanem megyek a közösbe, ott jobban fogok élni. Ügy is tett! Szeptember elsején ő is aláírta a belépési nyilatkozatot. Helyesen cselekedett, hiszen jöelőre kiszámította, hogy milyen jövedelme volt míg egyénileg gazdálkodott, s mit fog majd keresni a szövetkezetben. -ki-