Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-28 / 233. szám, szerda

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1955. szeptember 28. szerda 30 fillér VIII. évfolyam, 233. szám r < A mai számban; Olvasóink írják: Két új, fontos kérdés (2. old.) Az összeurópai kollektív biztonsági rendszer — 1 Németország egyesítésének útja (3. old.) Éljen a csehszlovák és lengyel nép barátsága (4. old) A mocsár és a láp helyén (5 old ) Sajtóvélemények három válogatott mérkőzésről <6 old.) / r Érvényesítsük következetesen az érdemszerinti jutalmazást az állattenyésztésben dolgozók között Pártunk Központi Bizottsága legutóbbi, az állattenyésztés fejlesztéséről hozott határozatának valóraváltásában döntő szerepet játszik az állattenyésztésben dolgozók helyes, érdemszerinti jutalmazása. Á Központi Bizottság ülésén elhangzott beszámoló is megállapította: „Az állattenyésztési termelés növelésének fontos tényezője, hogy felkeltsük a dolgozók anyagi érdekeltségét. Ez feltételezi, hogy helyes bérezési rendszert vezessünk be a „nagyobb teljesítményért nagyobb bért" elv alapján. Ha az EFSZ-ekben következetesen bevezetjük a pótdíjakat, az állami gazdaságokban helyesen alkalmazzuk a prémiumrendszert, akkor ez kedvező hatással lesz arra. hogy több húst, tejet és más állati termékeket termeljünk." Bár nyilvánvaló, hogy a „nagyobb teljesítményért nagyobb bért" elvének érvényesítése igen jelentős mértékben járulna hozzá az állattenyésztési termelés növeléséhez, sajnos, mégis a szövetkezetekben, állami gazdaságokban kevés gondot fordítanak arra, hogy a teljesítmény, illetve az eredmények utáni jutalmazást és a prémiumrendszert az állattenyésztésben dolgozók között Is bevezessék. Ennek okát egyrészt abban kell keresni, hogy számos szövetkezetben és állami gazdaságban még nem ismerték fel eléggé a személves anvagi érdekeltség nagv ielentőségét a termelés fokozásában, másrészt abban, hogy a személves anyagi érdekeltség éi-'vénvesítése, vagyis a pótdíjak és a prémiumrendszer bevezetése megkívánja a munkaszervezés magasabb formáját, s ettől pedig, mert több és rendszeresebb munkát, nyilvántartást követel, számos helyen még idegenkednek, húzódoznak. Más helyéken, főleg szövetkezetekben az egyenlősdi az, ami akadályozza, hogy az állattenyésztésben bevezessék a pótjutalmazást, a prémiumrendszert. Helytelen és káros nézetek, jelenségek ezek, de az állattenyésztés megjavítása érdekében mielőbb le kell küzdeni őket s arra kell törekedni, oda kell hatni, hogy az érdem szerinti jutalmazást az állattenyésztésben dolgozók között is mindenütt bevezessék. Miben áll az érdemszerinti jutalmazás jelentősége? Abban, hogy az állattenyésztésben dolgozó tudja, ha , a tervezettnél nagyobb súlygyarapodást ér el a •gondjaira bízott állatoknál, vagy ha a tervezettnél több liter tejet fej ki egy-egy tehéntől, akkor ennek ő maga is kézzelfogható hasznát látja, mert amennyivel nagyobb hozamot ér el, annak arányában emelkedik jövedelme, keresete is. Serkenti-e ez a jutalmazási. bérezési módszer az állattenyésztésben dolgozókat a minél nagvobb hasznosság elérésére? Természetesen, mert hiszen melyik szövetkezeti tag, melyik állam: gazdasági dolgozó ne törekednék arra, hogy minél nagyobb jövedelmet érjen el? S a nagyobb jövedelem érdekében nem igyekeznek-e. hogy a haladó állatgondozási és takarmányozási módszereket alkalmazva, minél nagyobb hasznosságot érjenek el a gondjaikra bízott állatoknál? A baracskai szövetkezetben, mióta a fejőstehenek gondozói között bevezették a pótjutalmazást, a fejési átlag a múlt évivel szemben már több, mint kétszeresére emelkedett, annak ellenére, hogy a takarmány sem nem jobb, sem nem több, mint azelőtt volt. A tejhozamban elért eredményeket csupán annak köszönhetik, hogy az állatgondozókat anyagilag érdekeltté tették a tejhozam növelésében, ami arra serkentette őket, keressék a módját, hogy az eddigi takarmányozás mellett miként növelhetnék a tejhozamot. El kell oszlatni és le kell küzdeni azokat a téves és káros nézeteket is, amelyek szerint az egyes szövetkezetek tagjai úgy néznek a pótjutalmazásra, mintha az csupán néhány, az éppen érdekelt szövetkezeti tag javát szolgálná. Ez egyáltalán nincs így. Mert nem világos-e, hogy, ha egv állatgondozó a gondjaira bízott állatoknál a tervezettnél nagyobb hasznosságot ér el, akkor ezzel növeli a szövetkezet jövedelmét, tehát a munkaegységek értékét, a szövetkezet minden égyes tagjának a jövedelmét is? Éppen ezért az EFSZ-ek minden tagjának saját egyéni érdeke is, hogy a szövetkezetük állattenyésztésében dolgozóknál bevezessék a pötjutalmazlst? a prémiumrendszert, s ezzel serkentsék az állatgondozókat az állattenyésztési termelés fokozására. Annál is fontosabb dolog ez, mert a szövetkezetek jövedelmük nagyobb részét az állattenyésztésből nverik. Mi a feltétele annak, hogy az EFSz-ekben az állattenyésztésben dolgozók között bevezessék az érdemszerinti jutalmazást, a prémiumrendszert? Elsősorban az, hogy az állattenyésztésben dolgozó minden egyes szövetkezeti tag számára pontosan meghatározzák munkakörét és hogy a termelési tervben lefektessék: a gondjaira bízott állatoknál milyen hasznosságot' kívánnak elérni. Határozza meg a terv azt is, hogy az előírt hasznosságot — tejhozamot, súlygyarapodást — mennyi takarmánnyal kell elérni. Fontos ez azért, mert bár igaz, hogy a tehenet a szájáról fejik, de egyáltalán nem mindegy, hogy a kifejt tej mennyibe kerül. Nagyon helyesen járnak el azokban a szövetkezetekben, ahol az állatgondozó nemcsak terven felüli hasznosságért — nagyobb tejhozamért, nagyobb súlygyarapodásért — részesül prémiumban, hanem ennek megállapításánál tekintetbe veszik a felhasznált takarmánymennyiséget is, sőt, a leghelyesebb, ha külöri prémiumot adnak a takarmány megtakarításáért. Elvégre takarmánnyal lehet tékozlóan és lehet takarékosan is bánni. Az állattenyésztés megjavítása és az állattenyésztési termelés növelése országos feladat, országos érdek, amely a közellátás megjavításának szempontjából mindenkit egyaránt érint. Elsőrendű kötelessége minden egyes EFSZ-nek, állami gazdaságnak, hogy e cél elérése érdekében az állattenyésztésben dolgozók között bevezesse és helyesen érvényesítse a személyes anyagi érdeeltség, az érdemszerinti jutalmazás elvét, s ezzel is elősegítse. hogy dolgozó népünk minél több és minél olcsóbb tejhez; húshoz, tojáshoz és más. az élelmezés szempontjából nélkülözhetetlen állati terekhez jusson. MEZŐGAZDASÁGUNK ÉLETÉBŐL Nyolc vagon gabonát osztanak szét A Lándori Állami Gazdaság ez idén 127,50 százalékra teljesítette gabonatermelési tervét. A múltban, mikor még ökrösfogatokkal szántottak és vetettek, csak 13—14 mázsás hektárhozamokat értek el; amióta a szovjet szovhozok mintájára nehéz gépekkel művelik földjeiket, megkétszereződött a hektárhozamuk. A szép eredményeknek nagy hasznát látják a gazdaság dolgozói is. Most 8 vagon gabonát osztanak szét, és minden egyes dolgozó 250—300 kg-ot is kap prémiumként szemesgabonából. Poór Gyula, Ógyalla A jövő évi termés biztosításáért Idejénben vetni, elvégezni a mélyzántást, a kapásnövények betakarítását a gép- és traktorállomások, valamint minden mezőgazdasági dolgozó legfőbb feladata. Minden egyes nap döntő jelentőségű a jövő évi hektárhozamok szempontjából. Például a nyitrai kerületben tavaly ősszel 20 000 hektáron nem végezték el a mélyszántást. A parasztok emiatt mintegy 600 vagon gabonával termeltek kevesebbet. Ez olyan tapasztalat, melyet az idei őszi munkáknál szem előtt kell tartanunk. E hó végéig elvetik az őszieket Jó példával jár elől az Ögyallai Gépes Traktorállomás, ahol a traktorosok mái szeptember közepéig teljesítették a szántás egészhavi feladatát. Pogan elvtárs traktorosbrigádja Imelyen már elvetette az őszi árpát és majdnem valamennyi őszi alá előkészítette a földet. A Galgóci Állami Gazdaságban az őszi vetést sűrű- és keresztsoros módon végzik, hogy gazdagabb hektárhozamokat érjenek el s így több és olcsóbb takarmány féléket nyerjenek. Elhatározták, hogy az öszi vetést e hó végéig befejezik. A nagysáróiak befejezték a dohánybetakarítást Szeptember 22-én a nagysárói szövetkezetesek betakarították összes dohányukat. Heimlich József, a dohánycsoport vezetője, egész tavaszon át jól irányította a munkát, aminek most meg is van az eredménye. 10 hektáron termeltek dohányt ebben az évben és már szeptember derekán beadták az előírt 136 mázsát, amiért 139 200 koronát kaptak. A természetes szárítókban még ott szárad 80 mázsára való, ami már terven felül van. Ezért a dohányért a túltermelési díjjal együtt még 128 000 koronát kap a szövetkezet. Ilyen formán 267 200 korona a jövedelmük a 100 hektár dohányból. A munkák sikeres elvégzésében nagy érdemük van Grozman János és Heheji András fűtöknek, akik fáradságot nem kímélve 24 órás váltásokban dolgoztak. A csoportban Szabó Mária, Sneidler Jclán és Grosz Erzsébet vették ki a legjobban részüket a munkából, akik minden napot végigdolgoztak. Az iskolai szünidő alatt még a pionírok is segítettek a dohány fűzésnél és a lécek lerakásában. Báti András Nagysáró. Fejlesztik az állatállományt A nagymegyeri járás szövetkezeteiben áttanulmányozták pártunk Központi Bizottságának legutóbbi határozatát az állatállomány fejlesztéséről. Ennek megfelelően harcolnak, hogy ezt a határozatot valóra váltsák. A szövetkezetekben legnagyobb hiány a szarvasmarhaállomány terén, különösen a fejősteheneknél mutatkozik. A'iig akad egy-két szövetkezet, amelyiknek meglenne a tervezett fejőstehénál'.ománya. A szövetkezetek most tehát mindent elkövetnek, hogy állatállományukat szaporítsák. Ahol nincs meg a tervezett, ott elsősorban a tagoktői vásárolják fel azokat az állatokat, amelyeket terven felül tartanak háztáji gazdaságaikban. A szövetkezet vezetősége persze meggyőzés alapján cselekszik. Azok a szövetkezetek pedig, ahol a tagoknál sincs felesleg, az egyéni gazdálkodóktól és más járásbeli Szövetkezetektől szerzik be. Olyanoktól vásárolnak szarvasmarhát, akiknek terven felül is van. Alig egy évvel ezelőtt még a nyáradi szövetkezet is azok közé tartozott, amelyeknek nem volt meg a tervezett szar vasmarhaállománya. Különösen a fejőstehenekben volt náluk is hiány. Ma azonban teljes az állatállomány. A tagoktól szerezték be a hiányzó fejősteheneket és utánneveléssel pótolták. így a szövetkezetben nincs hiba a tejbeadás terén. Kötelező tervüket még augusztusban teljesítették egész évre, s azóta minden hónapban 5000 liter tejet adnak el szabadáron. Elhatározták, hogy tovább fejlesztik állatállományukat. Most a szemestakarmányok mellett bőséges silótakarmányt is készítenek, hogy elegendő legyen a megnövekedett állatállomány számára Mire megindulnak a gépek a cukorgyárban A diószegi cukorgyárban ma még nyugalom van, de a jövő héten a cukorgyár 40 mérlege elé kocsik, teherautók érkeznek, befutnak az első vonatok a cukorrépával s egy újabb hét elteltével a cukorgyár falai a gépek zajától visszhangzanak majd, az egész gyárat betölti a képződő cukor meleg, édeskés illata. A cukorgyár a répa egyharmad részét úgyszólván a galántai járás állami gazdaságaiból kapja. A Galántai Járási Nemzeti Bizottság és a járási pártbizottság indítványára hétfőn arról tanácskoztak a cukorgyári dolgozók, a pártszervezetek funkcionáriusai, a cukorrépatermesztők, a közlekedési alkalmazottak és a gép- és traktorállomások dolgozói, hogyan lehetne a több ezer vagon értékes nyersanyagot iaejében és veszteség nélkül a cukorgyárba szállítani. Ezen a munkatanácskozáson nyíltan megmondták, hogy milyen hibákat követtek el a tavalyi répakampány idején. A répa lassú ütemben való betakarítása miatt a cukorgyárnak el kellett halasztania a répakampány kezdetét. Gyakran előfordult, hogy a cukorgyár udvarára egyszerre nagyon sok szövetkezeti kocsi és autó érkezett. Gyors ütemben jöttek, aminek idegesség, fejetlenség és veszekedés lett az eredménye Közben egész vonatok hiába vártak a répaszeletekre, a hely nem szabadult fel és így gyakran előfordult, hogy a vagonokat üresen indították a cukorgyár udvaráról. Hogy a tavalyi hibák meg ne ismétlődjenek, a tanácskozás részvevői megegyeztek abban, hogy a répatermelők nem a cukorgyárba fogják szállítani a rép *it, hanem csak a mérlegekhez. A további szállítás már a cukorgyár gondja lesz. A cukorgyár a répaszeleteket is a mérlegekhez szállítja. Hogy a mérlegeknél megelőzzék a torlódásokat, hogy kikerüljék a felesleges idegeskedést, a szövetkezeti tagok és az állami gazdaságok dolgozói a cukorrépát terv szerint, október 3-tól november 5-ig szállítják. A termesztők a répát már a mezőn minőség szerint két csoportba, A és B csoportba rakják. Az A minőségű cukorrépáért métermázsánkint 2 korona felárat fizetnek. A Galántai Gép- és Traktorállomás 22 hidraulikus répaszántógéppel és 10 SKEM—3-as jelzésű kombájnnal segíti a szövetkezeteket. A répabegyűjtésnél sok munka vár a vasúti és az automobilforgalomra. Nagyobbak lesznek a velük szemben támasztott igények, mint ahogyan az várható volt. A munkaértekezlet részvevői több intézkedést fogadtak el a répakampány sikeres lebonyolítására. Ezek alapján a járási pártbizottság arra fogja irányítani a falusi pártszervezeteket, hogy rendszeresen megtárgyalják a répakampány menetét, s hogy állandóan agitáljanak a répakampány feladatainak teljesíté»lért. A cukorgyári dolgozók biztosítják, hogy a mérlegek rendben legyenek, hogy azokat lelkiismeretes emberek kezeljék. Biztosítják a répaszeletek idejében való elszállítását a cukorrépatermesztöknek. Azok a szövetkezeti tagok, akik a répát vagonokba rakják, jutalomban részesülnek. A termesztők a jól megtisztított répát halmokba rakják, és úgy takarják be, hogy se a nap, se a fagy kárt ne tegyen benne. Gondoskodnak róla, hogy a répa között ne legyen sem agyag, sem gyom. A gép- és traktorállomások gondoskodnak a gépesítés helyes kihasználásáról, a cukorrépa begyűjtésekor. A nemzeti bizottságok az esőzések beálltával is biztosítják a cukorrépabegyüjtés tervének betartását. A vasúti és automobilközlekedés alkalmazottai gondoskodnak róla, hogy a szállításeszközök állandóan üzemképesek legyenek és hogy idejében beállítsák őket a répa szállítására. Nem hiába mondjuk, hogy a cukor a mi fehér aranyunk. Értékes termék ez, amelynek nagy keletje van a belföldi piacon; külföldről pedig sok, nagyon szükséges árucikket kapunk érte cserébe. A cukorrépa a termelők részére szép jövedelmet biztosít és a takarmányalap növelését jelenti. Ezért a termelöknek arra kell törekedniük, hogy egyetlen cukorrépa se maradjon a mezőn.