Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-24 / 230. szám, szombat

1955. szeptember 24. U1SZ0 5 ^^ ®Í1BIHIIBMB UA11 •lIUfSLJBIIHItBliVIISitBlISliBMfl II1 • 1 VA lIVIlBIISitVIlflllHIBtlStlSItBltBflSilflllKttHliBIIBlIBIIBllBI K_LLBllSlXBiiAiHIi B41B t IBliflKB S s | . yMtg fut az idő... f | Míg fut az idő: rakja végtelen | | Mérföld-köveit a bölcs értetem ... A múlt homályát kettérepeszti | Az ész, s a jövőt még szebbre festi | | Nagy, merész terv és elhatározás... § l S nem köt hamuban szunnyadó szokás. 1 | Tüzet lobbant a cél: a távlatok Síkján villannak új káprázatok ... A mérnök, munkás, költő és paraszt í | Az idő fáján új rügyet fakaszt... | | És telke mélyén érzi valahány, | Hogy nékik terem gyümölcs majd a fán ,., E fának, hogy még szebb legyen lombja: 1 í Gyökerét dalos kedvem locsolja... ; | Csontos Vilmos f ••u>iiauaii*rtairiniiiiiianr^<aii*<i(ti*niii*iit;raMan>uwiiii*rLaMirtriiintiTati>!ii>i«i!iM»i:aaaHiiiaii*!iiii(ii«:ii4uiiaiia<iaiia:iaiiini77 Egy angol lord könyve a horogkeresztesek garázdálkodásáról 1954 augusztusában különös körülmények között jelent meg egy könyv Angliában. Szerzőjét, lord Russelt, felettes hatóságai a könyv kéziratanak benyújtásakor választás elé állították: vagy lemond állásáról, vagy kiadja a könyvet. Az angol lord az utóbbi mellett döntött, s így a múlt év augusztusában napvilágot látott I-ondonban az utóbbi évek egyik legnagyobb sikerű politikai tárgyú könyve „The Scourge oí the Swastika (A short History of nazi War Crimes)" cím alatt. A budapesti Szikra könyvkiadó nemrég megjelentette az azóta több kiadást megért, híressé váll könyvet „A horogkereszt rémtettei" címmel. A napokban került kezembe a könyv egyik példánya, s megvallom, borzongva olvastam el a kötet egyes fejezetf-it, melyek az emberi aljasság leg magasabb fokának krónikái, és örök mementóként figyelmeztetik az utókert az embertelen bestialitások eller.i védekezés szükségességére. A szerző, lord Russell of Liverpool, aki a második világháború befejezése után a rajnai brit hadsereg bíróságé nak elnökhelyettese, a nürnbergi per idején pedig az angol főügyész jogi tanácsadója volt, hiteles tanúvallomások, adatok, fényképanyag és egyéb dokumentumok alapján bemutatja a Hitler-fasizmus barbár gyilkosságainak és kegyetlenkedéseinek azt a végtelen sorát, amely a nürnbergi perben 12 millió ember kegyetlen és jogtalan meggyilkolásáért, az emberi méltóság ellen elkövetett, szánté fantasztikusnak tűnő brutalitásokért és terrorcselekményekért tette felelőssé a fasizmus aljasságra, kegyetlenkedésekre, jogtiprásra és embertelenségre épített terrorgépezetét. Lord Russel könyve külön fejezetben foglalkozik a hadifoglyok ellen elkövetett gaztettekkel, a nyílt tengeren elkövetett háborús bűntettekkel, a megszállt területek polgári lakossága eUeni kegyetlenkedésekkel és tömeggyilkosságokkal, a kényszermunkával, a koncentrációs táborokkal és az európa.' zsidóság tervszerű kiirtását célzó terrorcselekményekkel. Megtaláljuk a könyvben a mi Lidicénk szomorú történetét is ugyanúgy, mint a francia Oradour és más megszállt teriileteken lövő helységek lakosságának embertelen kiirtásáról szóló adatokat. Ha csupin a- könyv dokumentáris fényképmellékleteit nézi át valaki, megborzong az embertelenség és kegyetlenkedések ekkora foka láttán. Egyes fényképek valóságos hullahegyeket ábrázolnak, lesoványodott, csonttá aszott, agyongyötört emberek szanalmas tetemeinek halmazát. A horogkeresztesek áldozatai között azonban számtalan volt az olyan, akiket „germán alapossággal" teljesen megsemmisítettek, a hírhedt gázkamrákban meggyilkoltak és a krematóriumok ban elhamvasztottak. Hogyan folytak le az efféle kegyetlenkedések pL az oswienczimi haláltáborban, arról Rudolf Franz Ferdinánd Höss, a táborparancsnokká előléptetett SSHauptsturmführer a nürnbergi per foljamán a következőket vallotta: „A majorsági épületnél egy palánk mögött mindnyájunknak le kellett vetkőzniök. Az ajtón „Desinfektionsruum" (fertőtlenítő helyiség) felírás volt olvasható, és a foglyokkal elhitették, hogy tetvetlenítés végett v.szik be őket ebbe az épületbe. Amikor elkészültek a vetkőzéssel. az érkezettek létszámától függő — általában 250 emberből álló csoportokban mentek be a helyiségbe. Rájuk zártak az ajtókat, és a falakban elhelyezett, különleges módon szerkesztett nyílá sokon át egy-két „Cycáon B" gázt tartalmazó bádogdobozt dobtak be. A „C'yclon B" gáz, amelyet általában erre a célra használtak, nyers hidrogéncianidot tartalmazott. Az, hogy menynyi ideig tartott, amíg az áldozatok elpusztultak, az időjárástól függött, de általában legfeljebb tíz percet veit igénybe. Félóra múlva kinyitották az ajtókat, a holttesteket egy állandóan erre a munkára felhasznált foglyokból állókülönítmény kihordta, és gödrökben elhamvasztotta. A huliák elégetése e'.ótt a gyűrűket lehúzták róluk, az aranyfogakat pedig kitördelték szájukból. A h'jlkák közié tűzifát raktak é.s amikor már körülbelül 100 hulla volt a gödörben, parafinnal átitatott rongyokkal meggyújtották a fát. Amint elharapóztak a láncok, újabb hullákat dobáltak a gödörbe. Ha esett az eső, a gödör fenekén egybegyűlt zsiradékot vödrökkel öntötték a máglyára, nehogy a tűz kialudjon. Hat-hét óráig tartott ilyen körülmények között amíg elhamvadt annyi hulla, amennyi színültig megtöltötte a gödröt. Az égő hús bűze míg akkor is érezhető volt a táborban, ha a szél az ellenkező irányba fújt. A gödörből kiszedett csontoka: összetörték. Ezt a tábor foglyai végezték. Cementpadlóra halmozták fel a csontokat, és nehéz fadöngölőkke; porrá zúzták. A maradványokat teherautókra rakták, a Weichsel folyóhoz vitték, és a vízbe szórták" A fenti szörnyűségek még korántsem illusztrálják teljes mértékben a horogkeresztesek aljas tetteit és azok valódi terjedelmét. A tudománnyal való legdurvább visszaélések, éle embereken beleegyezésük nélkül végrehajtott kísérleti, „orvosi" műtétek, a szadizmus legkörmönfontabb megnyilvánulásai, a hadifoglyok brutális, a nemzetközi jogba ütköző meggyilkolása, a polgári lakosság kényszermunkára való elhurcolása a nök legoesmányabb módon történő magaiá" zása és meggyalázása, a zsidó gettókban elkövetett brutalitások még további hosszú sorát képviselik a történelemben páratlanul álló kegyetlenkedéseknek. Lord Russell könyve Angliában néhány óra alatt elfogyott, s ugyancsak óriási sikere volt a későbbi kiadásoknak is. A könyvet azóta számtalan nyelvre lefordították, s az edd'gi két magyar kiadás is teljesen elfogyott. Lord Russell könyve tanulságos olvasmány. Vádoló tények halmazával a/t mutatja be, aminek soha többé ismétlődnie nem szabad, s az után kiált, amire az emberiség vágyik: béke, munka, egyetértés, szeretet, szerelem, boldogság — élet! Sági Tóth Tibor. AmotKárflalápMyÁi (16) Turcsina az erejét sohsem kímélte, szakadatlan munkáját természetesnek tartotta, akár az evést vagy az alvást. És ez az, ami erős, elszakíthatatlan kötelékkel fűzi a tagsághoz, a földhöz a szövetkezethez. Ha a szövetkezetben normaszilárdításról, illetve a munkaegység szabatosításáról van szó, akkor az elnök maga mutatja meg a tagságnak, hógy a szóban forgó munkát enynyi idő alatt el lehet végezni. nem egyszer. Ha Turcsinával tárgyal, rendszerint csak egy-egy szlovák szót tud kimondani, a többit mozdulatokkal és rejtélyes utalásokkal fejezi ki, de ha kinyög egy épkézláb szlovák mondatot, akkor már tudom, hogy Marosi dühös, súlyos sérelem érte. Ez a sérelem kétféle lehet. Vagy a gép sértett meg néhány növényt a sarabolásnál, vagy valaki nem eléggé gondosan egyelt és kapált. Ilyenkor minden gépet és minden hanyag embert a pokol•% v ' > ••<•• / ; > Urbancsok Mihály zootechnikus Egybehangzó róla az a vélemény, hogy rendkívül becsületes és hű a szövetkezethez. Egyesek így fejezték ki: — Jozsó kitűnő ember. Jó és becsületes, csak nem elég erélyes. így beszélnek a tagok a testvérről, a barátról, akit szeretnek és egyfajta mosollyal kritizálnak és dicsérnek. Ám próbálna C3ak erélyesebb lenni, mindjárt rossz ember lenne! Erre azonban nincs is szükség. Ott van Marosi, a mezei munkacsoport vezetője. Több mint 90 ember dolgozik a keze alatt és róla igazán nem mondhatjuk, hogy nem eléggé erélyes. — Én vagyok a rossz ember — mondja Marosi öngúnnyal és szürke szeme villámokat szór, szinte állandóan változik, a szürke néha zöldbe, néha haragos kékbe csap át. Minduntalan azon töri a fejét, hogyan lehetne megbüntetni azokat, akik nem dolgoznak kedve szerint. Mert vannak ilyenek is a szövetkezetben és Marosi valósággal beteg lesz, ha látja, hogy valaki hanyagul végezte munkáját. Állandóan az £ panasz, hogy a vezetőség nem támogatja kellő eréllyel. — ő a jó ember — mutat Turcsinára — én meg a rossz. Turcsina ismeri már ezt a kitörését és nevetve rávágja: — Minek legyek én erélyes, ha te az vagy. Hidd el, sok lenne, ha mindketten erélyesek lennénk. Hű... dühös ilyenkor a Marosi. Ilyenkor sokkal jobban tud szlovákul, mint egyébként. Ezt már észrevettem ba kíván. Személye elleni merényletnek tartja az ilyesmit és nem csillapodik, amíg az egész ügyet részletesen meg nem tárgyalja Turcsinával. A két ember kitűnően megérti egymást. Az utóbbi napokban már én is elsajátítottam valamit sajátságos nyelvezetükből, amelyben a mozdulat épp oly fontos, mint a tekintet és a magyar vagy a szlovák szónak olyan szerepe van, mint mondjuk az ünnepi kalácsban a mazsolának. Élvezet őket hallgatni, amint nevükön Ferónak, vagy Jozsónak szólongatják egymást. Hangjukon érezni lehet, hogy a két ember megbecsüli egymást és ha egyetlen szót sem szólnának, akkor is pusztán tekintetük villanásából tudomást szereznének egymás gondolatairól. Marosi félfejjel magasabb Turcsinűnál, de ez akkor sem szembetűnő, ha egymás mellett állnak. Ez nyilván szerény magatartásukból és a közös munka iránt érzett egyfajta hűségből ered. Marosi kora reggeltől napnyugtáig a határban él és a napsugarak, mielőtt a gabonát aranyszínűre érlelik, először az ö arcát mázolják sötétbarnára. Sötétbőrű arcából villanó, változó színű szeme szinte világit. Tekintete szúrós, mintha ősei évszázados bizalmatlansága zsúfolódott volna benne össze. Gyűlöli azt a tagot, aki figyelmeztetése ellenére tovább is hanyagul, felületesen végzi a munkáját. Ez a gyűlölet gyakran megvetésbe csap át, mert becstelennek tartja az ilyen embert. Egyszerűen nem érti viselkedését. Azt meg: ^éjti, hogy a kulák munkájával aláásta a szövetkezetet, mert ez megfelel az érdekeinek, de megbocsáthatatlan bűnnek tekinti, ha olyan ember végzi rosszul feladatát a szövetkezetben, aki mindig a munkájából élt. Ilyenkor idézi a szövetkezet alapszabályzatát es követeli a tag megbüntetését 1—5 munkaegység levonásával. Turcsina azt válaszolja, hogy nem eszik a kását olyan forrón, ahogyan főzik. Várm kell, magyarázni, több türelmet kell tanúsítani az ilyen dolgozóval szemben. A jó és rossz ember ilyenkor a vita hevében összecsap, az egyik morog, a másik mosolyog és pár perc múlva minden helyére billen újra, mert a két ember nagyon megbecsüli egymást. Marosit senki sem vádolhatná azzal, hogy sokat olvas, de az alapszabályzatot tüzetesén áttanulmányozta, tökéletesen ismeri és oly szigorúan ragaszkodik minden pontjához, mintha a párt külön megkérte volna rá, hogy ügyeljen betartásukra. Nyíltsága, egyszerűsége és szigorúsága elválaszthatatlan egymástól. E három tulajdonságának eredője a hűség, amely egy fejjel kiemeli a többi tagok közül. Szigorúsága emellett szerénységgel párosul. Marosi nem ordít, nem lármázik, csak csendesen figyelmeztet, hogy ezt így, azt meg amúgy kell csinálni. Utasításait jóindulattal meg i# magyarázza és megköveteli, hogy mondanivalóját az illető az emlékezetébe vésse. Ezt tette Lietavecék esetében is, amikor látta, hogy Lietavec anyja rosszul ritkítja a répát. Felhívta a figyelmét, hogy rte dolgozzon így, mert a fél répatermést elpusztítja. Az aszszony ennek ellenére, mintha süket lett volna, szándékosan tovább irtotta a répát ritkítás \címén. Ekkor Marosi egyenesen az ellenőrző bizottsághoz fordult segítségért, hogy megállapítsa a munka minőségét és jegyzőkönyvbe foglalja ezt az elriasztó példát. Lietavecné hanyag és felelőtlen munkája őszinte felháborodást váltott ki a szövetkezeti tagságból és leckét jelentett a többi gyenge tagnak, akik óvakodnak attól, hogy őket is kipellengérezzék. Marosi egész lénye rend és összhang után áhítozik. Bevallotta nekem, legfőbb vágya az, hogy megtanítsa a mezei csoport dolgozóit a közös vagyon megbecsülésére, egyszóval arra az egyszerű tételre, hogy a felelőtlen munkával nemcsak ő, hanem az egész közösség károsul. Ezért fontos, hogy a szövetkezetben mindenki tudása legjavát adja. Talán senki a szövetkezetben nem beszélt velem olyan tiszta örömmel és fennkölt büszkeséggel a tavalyi kukoricatermés szép hozamáról, amely hektáronként 86 mázsát tett ki. Arról azonban hallgatott, hogy az ő csoportja 90 mázsás átlagot ért el és mástól kellett megtudnom azt is, hogy ma azért nincs két mezei munkacsoport, mert tavaly a másik csoportvezető, akivel Marosi versenyben állt, aratáskor 9 mázsa búzát rejtett el egy szalmakazalban. Kele János bukkant rá, természetesen azonnal jelentette, utána a csoportvezetőt elmozdították' a helyéről és mert megfelelő helyettest nem találtak, egyesítették és Marosi vezetésére bízták a J<ét mezei csoportot, ami nem okoz neki nagy örömöt, mert fele annyi emberrel jobban végezné a dolgát. (Folytatása következik.)