Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-23 / 229. szám, péntek

1955. szeptember 23. UISI0 5 Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Csehszlovák Köztársaság kormányának tézisei a csehszlovák ipar műszaki színvonalának továbbfejlesztéséről '(Folytatás a 4. oldalról.) kosságnak nyújtott műszaki szolgáltatások színvonalát. Elsősorban ki kell szélesíteni és tökéletesíteni a táv•*eszélőszo4gálatot, a filmiparban tettrekészen alkalmazni kell az új irányiatokat é« meg kell gyorsítani a televízió fejlesztését. 8. Tegyük intenzívebbé a gyártási folyamatokat, vezessükbe a haladó technológiát és munkaszervezést, használjuk ki hathatósabban a meglévő technikát és alkalmazzuk széleskörűen a műszaki szabványosítást A haladó termelési teohnikának döntő jelentősége van abban, hogy a gyártási folyamatok intenzívebbé tételével növeljük a termelési kapacitást. Minden iparágban még jelentős tartalékok állnak rendelkezésünkre, ame. lyeket mozgósíthatunk, ha kihasználjuk a gépek és gépi berendezések előirányzott teljesítőképességét. Döntó fontosságú, hogy a kulcsiparágak sarkalatos létesítményeiben növeljük a gyártási folyamatok intenzitását. A szovjet vegyiiparban pl. a kénsavgyártásban kétszerte, sőt háromszorta nagyobb a kemencék kihasználása, mint nálunk. A gyártási folyamatok intenzívebbé tételével, a múlhatatlanul szükséges rekonstrukciók és a géppark kiegészítése révén meglévő üzemeink* ben legalább 50 százalékkal növelhetjük a kénsav gyártását. Az új technika bevezetésével és kihasználásával karöltve biztosítani kell a meglévő technika teljes kihasználását is. A technika kihasználása a munkaszervezés színvonalától, a dolgozók szakképzettségétől és a szilárd munkafegyelemtől függ. A munkaszervezés szüntelen tökéletesítésével, a szakképzettség növelésével és a munkafe gyelem megszilárdításával meg kei! teremtenünk az új technika teljes kihasználásának előfeltételeit. A munka" szervezés és a termelés színvonalának lemaradása az új technika mögött fé" kezi a műszaki fejlődést. A kurimi TOS-művek nagymértékben gépesített szürkevasöntödéjének példája, ahol nagyobb költséggel állítják elő az öntvényeket, mint a gépesítés híján szűkölködő üzemekben, azt mutatja, hogy az új technika rossz munkaszervezés esetén magában véve nem javítja meg a műszaki-gazdasági eredményeket. A gépek és gépi berendezések ki' használási foka minden iparágban rendkívül alacsony. Például a sokoiovoi barnaszénmedencében a kotrógépeket csak 35 százalékra használják ki; az ostrava-karvíni szénmedencében a banyakombájnok kihasználása átlag 10 százalék alatt marad, az építőiparban a gépeket alig 50 százalékban nasznaljf.k ki stb. Az üzemzavarok száma villanymüveinkben még mindig nagy. ezek számát legalább is egyharmadával csökkenthetjük. A meglévő technika teljes kihasználásának előfeltétele a kellő színvonalú munkaszervezés. Egyes vezetők azonban ahelyett, hogy a munkát sz alkalmazott technika színvonalán szer" veznék meg, elemeznék a sikertelenségek okait, elejét vennék a termelesben az üzemzavaroknak és a bekó vetkezett zavarokat kiküszöbölnék, az" zal igyekeznek mentegetni és indokolni a hiányokat, hogy „elméleteket" gyártanak az új technika haszontalansága" ről, sőt káros voltáról és ezáltal az új technikát ellenszenvessé teszik a dol" gozók előtt. A műszaki fejlődés fontos része a haladó technológia szüntelen tökéletesítése és terjesztése. Nálunk azonban kevés figyelmet fordítanak az új gyártási folyamatok kutatására, és alkalmazására a termelésben. A rohamosan gyarapodó termelés, a s-ybványosítás, tipizálás és egységesítés előnyeinek kihasználása, a kellő n-jnkamegosztás nemzetgazdasagunk keretében, az üzemek szakosítása es végül a nemzetközi munkamegosztás a tervgazdálkodással rendelkező országok között lehetővé teszi, hogy egyre nagyobb mértékben alkaimazzuk a haladó technológiát és a folyamatos gyártási módszereket. Mindezeket a lehetőségeket ez ideig kevéssé használjuk ki. Mindeddig nem tekintik általánosan alkalmazott munkamódszernek a szerkezetek szabványosítását, tipizálását és egységesítését. A szabványosítási munkák tervét különösen a gépiparban nem teljesítik és az érvényes állami normákat nem tartják be következetesen. A szabványosítási hivatal munkáját száz meg száz apró részfeladatra forgácsolja szét, és nem sikerül erőit a legfontosabb feladatokra összpontosítania, aminek következtében mindeddig nem szabványosítottak számos fontos géptípust, kazánokat, turbinákat, kanalas-kotrógépeket, mezőgazdasági gépeket, stb. Az egységesítési munkálatok is késedelmesen haladnak előre. Távolról sem használjuk ki a tervgazdaság biztosította méretekben az üzemek szakosításával és a célszerű termelési kooperációval biztosított lehetőségeket. Az utóbbi években a szakosítás csak igen keveset haladt előre. Az egyes üzemeknek gyakran feladatokat állapítottak meg anélkül, hogy tekintetbe vették volna a gyárak különleges felszerelését és a feladat gazdasági célszerűségét. Gyakran megváltoztatták a termelési terveket. Mivel egyes vállalatok nem teljesítették kooperációs feladataikat és ezáltal zavarták a rendelő üzemek tervének teljesítését, az a helyzet állt elő, hogy ma a vállalatok kitérnek a kooperáció és ennek következtében a szakosítás elől, és univerzális törekvések tapasztalhatók. A gépiparnak nincsenek szakosított öntődéi, kovácsmúhelyei és sajtolói; szabványos forgácsolószerszámok, a gépjavításoknál szükséges pótalkatrészek gyártása, sőt sok helyütt a ^abványosított alkatrészeké is gyakran kisipari módszerekkel, nagy önköltséggel folyik. Ezért szükséges, hogy megoldjuk a következő feladatokat: 1. A gyártási folyamatok intenzívebbé tételében kell látnunk azt a legfontosabb utat, amelyen nagy beruházások, elsősorban nagyarányú építkezések nélkül növelhetjük az ipar teljesítőképességét. 2. A haladó termelési technikát elsősorban arra kell irányítanunk, hogy a kulcsiparágak legfontosabb létesítményeiben intenzívebbé tegyük a gyártási folyamatokat. Nevezetesen lényegesen növelni kell a nyersvastermelést a meglévő nagykohókban, és oxigén adagolásával tovább fokozni az acélgyártás intenzitását a meglévő kemencékben; növelni kell a gépi berendezés kihasználási fokát, különösen a vegyiiparban, az építőanyaggyártó-iparban pl. a szárításnál soklyukú téglák gyártásának bevezetésével, a könnyűiparban az önműködő szövőszékek vetési számának növelésével, stb. 3. El kell ítélni az új technika és technológia kérdésében elfoglalt maradi álláspontot, határozottan küzdeni kell ellene és nagy követelményeket kell támasztani a vezetőkkel szemben a munka megszervezésének terén. A dolgozókat öntudatos munkafegyelemre kell nevelni és feltétlenül meg kell követelni a szigorú fegyelmet. 4. Biztosítani kell, hogy a szabványosítási munkák tervét e feladatok nemzetgazdasági jelentőségére való tekintettel és a népgazdaság fejlesztését szolgáló állami tervvel összhangban dolgozzák ki, biztosítani kell teljesítését, ellenőrizni kell az állami normák betartását és a normák be nem tartása esetén le kell vonni a megfelelő következtetéseket. El kell érnünk, hogy a szabványosítás mindennapi munkamódszer legyen valamennyi iparágban. 5. Ki kell bővíteni a szabványosított és egységesített alkatrészek és gyártmányok választékát, be kell vezetni gyártásukat szakosított műhelyekben vagy üzemekben, megfelelő nagyságú pótalkatrész-raktárakat kell építeni és ezekből biztosítani az ellátást. 6. Az eddiginél következetesebben és határozottabban kel! keresztülvinni az üzemek szakosítását, állandó gazdasági kooperációs kapcsolatokat keil teremteni és meg kell akadályozni a termelési tervek gyakori változtatását. Célszerűen szakosítani kell az öntödéket, kovácsműhelyeket és sajtolókat, fel kell szerelni ezeket az üzemeket a legújabb technológiával. Biztosítani kell a kooperációs szállítások tervének föltétlen teljesítését, a megállapított határidőkre biztosítani kell az alkatrészek szállítását. 7. A termelés technológiai színvonalának emelése érdekében hiánytalanul ki kell használni azokat a lehetőségeket, amelyeket a béketábor országaival való gazdasági együttműködés biztosit. 9. Az új technika és technológiaalkalmazásával rendszeresen csökkentsük az anyag- és nyersanyagfogyasztást, a termelési költségeket Népgazdaságunkban a feldolgozó- és alapiparágak arányát • döntő módon befolyásolják a nyersanyag-, anyag- és energiafogyasztási normák. Az anyag-, energia- és tüzelőanyagfogyasztási normákat elsősorban a gépek szerkezete és a termelés technológiája határozza meg. Az anyagfogyasztás csökkentése elsősorban azzal érhető el, hogy csökkentjük a gép súlyát teljesítménye egységének arányában. Ha összehasonlítjuk gyártmányainkat az élenjáró ipari országok gyártmányaival, megállapíthatjuk, hogy a gépek súlyát telményükhöz viszonyítva 25 százalékkal is csökkenthetjük. Ennek ellenére még mindig nem fordítunk elég figyelmet a gépek konstrukciójára, kiszárításukra, a számítások laboratóriumi felülvizsgálására és a gépek tervének több változatban történő kidolgozására. Különösen szigorú követelményeket kell támasztani a szállított kohászati termékek minőségével szemben, különleges anyagoknál biztosítani kell vegyi összetételüket és kívánatos mechanika'' tulajdonságaikat. Az anyagfogyasztást növeli a kohóipari gyártmányok rossz minősége is, amely egyes esetekben lehetetlenné teszi műszakilag tökéletes gépek szerkesztését. Például kohóműveink olyan transzformátorbádogot gyártanak, amelynél a wattveszteség kilogrammonként 1,2 W/kg, a külföldi kohók pedig 0,75—1,1 W/kg veszteséget szavatolnak. Különösen fontosak a tiszta fémek és ötvözetek, valamint különleges anyagok szállításai kismennyiségben is, mivel tőlük függ a mérő és szabályozóműszerek eredményes gyártása. Más iparágakban is nagy lehetőségek vannak a nyersanyag-, üzemanyag és energiafogyasztás csökkentésére. A mi viszonyaink közt különös fontosságú a szén- és famegtakarítás. Fontos feladatnak tekintendő: 1. A legfontosabb gazdasági mutatószámul, amely szerint megítéljük az új gépszerkezeteket, kell tekinteni a gépi berendezés teljesítőképességét, munkabírását, különösen pedig súlyát és energiafogyasztását a teljesítmény egységéhez viszoTiyítva. 2. Felül kell vizsgálni az elavult előírásokat és normákat, amelyek eredményeképpen a gépek túlságosan nehezek, vonatkozik ez mindenekelőtt a vasúti előírásokra, a kazánfelügyelőség előírására és az elektrotechnikai anyag műszaki normáira. 3. Szélesebb körben kell alkalmazni nagyobb szilárdságú nemesacélt, közönséges szerkezetű acél helyett, be kell vezetni a különleges profilok és hajlított bádogprofilok gyártását. A kohóművek termelési tervét ki kell bővíteni ott, ahol a tonnákban való tervteljesítésre irányuló törekvések a választék helytelen megnyirbálására vezettek. 4. Nagyszilárdságú ferritacélt kell gyártani, amely 560 C fokig terjedő hőségben nagy megterhelést bír ki, továbbá austennit-acélt, amely 650 C fokig terjedő hőségben bírja az állandó megterhelést; meg kell szervezni a tiszta fémek és ötvényeik, valamint a kis mennyiségben szállított különleges anyagok gyártását, hogy a rendeléseknek idejében tegyenek eleget és biztosítsák a gyártmányok kiváló minőségét. Nem szabad megengedni, hogy az üzemek ezeket a rendeléseket kismennyiségük miatt lebecsüljék és a gyártási folyamat nehézségére hivatkozva kitérjenek előle. 5. Nem engedhetjük meg, hogy a tonnában számolt termelés gyarapítása érdekében kohóműveinkben megnyirbálják a gyártmányok választékát. Be kell vezetni a szélestalpú tartógerendák, valamint a hajlított lemezből készült tartók gyártását, pontosan teljesíteni kell a szállítások előírt normáit és különleges anyagok esetében kezeskedni kell vegyi összetételükért és kívánatos mechanikai tulajdonságaikért. 6. -Különös fontosságot kell tulajdonítani a szénmegtakarításnak, különösen a hamu százalékaránya csökkentésének, továbbá a faanyag megtakarításának mélybányáinkban, építőiparunkban, cellulózegyáramkban, közlekedési vállalatainkban és fafeldolgozó iparunkban. * * * A technikai fejlődés feladata biztosítani a társadalmi munka termelékenységének növekedését. Az új technika bevezetésének és kihasználásának eredménye a munkaidő szükségletének, az anyag, nyersanyag, tüzelőanyag és energia fogyasztásának csökkentése, valamint az alapvető berendezések nagyobbmérvű kihasználása legyen. A műszaki fejlődés végeredményben a termelési önköltségek tartós csökkentésére kell, hogy vezessen. Ezért elvi jelentőségű, hogy az új technika bevezetésével egyidejűleg megszilárdítsuk az önálló elszámolás rendszerét, mint a vállalatok vezetésének és irányításának módszerét, nagy súlyt helyezzünk a gyártmányok eredményes kalkulációjára, és a gyártmányok használati értékét egybevessük előállításuk költségeivel. A műszaki, gazdasági normák és a végső kalkuláció legyen legfőbb eszközünk a műszaki fejlesztés tervének kidolgozásában és végrehajtásának ellenőrzésében. II. A jelenlegi helyzet és további feladataink a műszaki fejlődés biztosításában kutatómunka, tervezés, pénzügyi fedezet, irányító és szervező munka révén Az ipar műszaki fejlesztésének tervezésében, pénzügyi biztosításában, szervezésében és irányításában jelenleg fennálló helyzet nem biztosít kellő hatású eszközöket a műszaki fejlődés meggyorsítására. 1. Javítsuk meg a műszaki fejlesztés tervezését és pénzügyi fedezését A műszaki fejlesztés tervezésének eddigi gyakorlata nem felel meg annak a követelménynek, hogy a terv a műszaki fejlődés valamennyi tényezőjét céltudatosan és a népgazdaság szükségleteinek megfelelően irányítsa. A nagyobb távlatok hiánya arra vezet, hogy a műszaki fejlesztés elszakadt a népgazdaság fejlődésének távlataitól, nem biztosít ja a kutató és fejlesztő munkák szükséges időelőnyét, nem készíti elő kellően az új technikát és technológiát. A műszaki fejlesztés egyes tényezői a szükséges egybehangoltság nélkül fejlődtek, tervét nem egyeztették össze szervesen az állami terv többi részével. Az említett fogyatékosságok megszüntetésére nem elég az évi terv, távlati tervre van szükség, amelyet nemcsak egy ötéves terv tartamára dolgoznak ki, hanem a legfontosabb szakaszokon, a kutatómunka és a kádernevelés viszonylatában két-három ötéves terv távlatára is. Az új technika tervszerű fejlesztésének és a népgazdaságban való alkalmazásának legfontosabb útja a beruházási építkezés, a meglévő gyárak és berendezések korszerűsítése.. Eddig azonban a beruházási építkezéseket a gyakorlatban évről évre irányították, nagyobb időbeli távlatok híján, ami komoly hibákat okozott. :'ilvosan elhanyagolták a meglévő üzemek korswrűs'tésének és rekonstrukciójának kérdéseit, bár éppen ez úton növelhetjük gyorsan a munka termelékenységét, a termelési lehetőségeket aránylag kis építkezésekkel, és a befektetet költségek legnagyobb hatását biztosítva. Mindeddig nem teremtettük meg a kiválasztott üzemek alapvető rekonstrukciójának és korszerűsítésének előfeltételeit, noha már a második ötéves terv során föltétlenül meg kell valósítanunk számos ipari üzem rekonstrukcióját és korszerűsítését. A tervezésnek és a tervteljesítés ellenőrzésének egész eddigi rendszere nem késztet arra, hogy a termelési tervfeladatok teljesítése érdekében minél nagyobb mértékben alkalmazzuk és kihasználjuk az új technikát. A műszaki fejlesztési terv az állami terv legrosszabbul teljesített része lett, 1.954-ben csupán 50 százalékra teljesítették, anélkül, hogy ez a körülmény nagyobb figyelmet keltett volna, vagy komoly bírálatot váltott volna ki. A műszaki fejlesztési terv feladatainak megállapítása és kiválasztása nem mozog kellő színvonalon. A feladatokat nem támasztják alá gazdasági elemzésekkel, nem mérik s. technika világszinvonalához. Egyáltalában nem alkalmazzák kielégítően a fogyasztók ösztönző szerepét — itt elsősorban ez egyes termelési minisztériumokról, a Belkereskedelmi, különösen pedig a Külkereskedelmi Minisztériumról van szó. A műszaki fejlesztési terv feladatíi nem tükröződnek kielégítően a terv többi részében, nevezetesen a termelés, a munka, az önköltségek tervében, nem biztosítják teljesítését az anyagiműszaki ellátás, a beruházás és a pénzügyi terv útján. Ez a hiányos egyeztetés és egybehangoltság komolyan fékezi a műszaki fejlesztés eredményeinek gyakoriati alkalmazását is. A műszaki fejlesztési terv feladatainak felbontását a legtöbb minisztérium pusztán alakilag hajtja végre, az egyes üzemek műszaki és gazdasági adott? ságaina-k konkrét ismerete nélkül. A műszaki fejlesztési terv teljesítését az irányító gazdasági szervek lebecsülik, a fejlesztési konstrukciós és technológiai problémák megoldását háttérbe szorítják és minden erőfeszítésük rövidlátó módon arra összpontosul, hogy megszüntessék a termelésben naponta fellépő hiányokat. A műszaki fejlesztési terv teljesítését leg többnyire bürokratikus módszerekkel ellenőrzik. Az új technika gyorsabb bevezetésére fel kell használni a pénzügyi intézkedéseket is, mégpedig a kisebbméretü gépesítési hitelekről szóló előírásokat, a fő javítások végrehajtásáról az amortizációkról, az igazgatói alapok felhasználásáról, valamint a kutató és fejlesztő munkák pénzügyi biztosításáról szóló előírásokat. A műszaki fejlesztés statisztikai értékelésének eddigi rendszere sem felel meg a kitűzött feladatoknak és a statisztikai szervek az Állami Statisztikai Hivataltól kezdve a minisztériumokon keresztül egészen a vállalatokig nem fordítanak kellő figyelmet a fontos nyilvántartási feladatra. Ezért feltétlenül szükséges feladatnak tekintendő: 1. A -második .ötéves tervben mindenekelőtt biztosítani kell, hogy a tudomány, a kutató munka, a fejlesztés és az új gyártási folyamatok előkészítése megfeleljen a tervben kitűzött fő feladatoknak. Haladéktalanul meg kell azonban kezdeni az alapvető termelési ágak 10—15 éves táv

T lati terveinek kidolgozására szolgáló munkák előkészítését és megszervezését. 2. Tovább kell javítani az évi ter(Folytatás a 6. oldalon.)