Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-02 / 211. szám, péntek

4 UJSZÖ 1955. szeptember 2. Készítik a földet az ősziek alá Nincs rossz föld, csak rossz gazda A somorjai járás egységes földmű­vesszővetkezeteínek tagjai minden fi­gyelmüket arra fordítják, hogy a rep­cét, őszi árpát idejében elvessék. A já­rás területén elsőnek az éberhardi, majd a nagypakai szövetkezet tagjai vetették el a repcét. Utánuk a töb­bi szövetkezet tagjai is hozzáláttak a vetéséhez, úgyhogy augusz­tus 24-ig már minden szövetkezetben elvetették a repcét. A járásban ösz­szesen 91 hektár földet vetettek be repcével. Ml késztette arra a somorjai járás szövetkezeti tagjait, hogy az agro­technikai határidőben vessék el a rep­cét? A múlt évben ugyanis több szövet­kezetben nem tartották be az agro­technikai határidőt s a repcét ké­sőn vetették el. Az eredmény az volt, hogy sok helyen ki kellett szántaniok, vagy csak gyenge hek­Így történt meg a nagy lépés... AZ UTÓBBI IDŐBEN nagyon sok családi értekezlet színhelye volt So­modiban a Simkóék házatája. Napon­ta foglalkoztak a szövetkezetbe való belépés gondolatával. Mindenfélekép­pen meghányták-vetették a mezőgaz­dasági termelés problémáit. — Én már tovább nem küszkö­döm így — szokta mondani az ilyen beszélgetések alatt a kevés beszédű Simkó gazda. Meg is lehetett öt érte­ni, hiszen nem volt ö vak. Jól lát­ta, mennyivel jobban élnek a szö­vetkezetben, S amellett a munkával sem kell ölni magukat, mert ott a gép, amely elvégzi a munkák nehe­zét. Igen ám, de az asszony, a Gizi néni kezdetben hallani sem akart ar­ról, hogy a szövetkezetbe lépjenek. Érthető volt az asszony makacssága, hiszen Simkóék a középparasztok so­rába számítanak. Mit szólnának majd azok, akik még eddig nem gondolnak a szövetkezetbe való belépésre. TELTEK MŰLTAK A NAPOK s mindegyik a másiktól várta a döntő szót. Ez azonban csak nem akart el­hangzani. Berci bácsi — mint min­den más ügyben — az asszonytól várta a megoldást. Mert azt minden­ki tudja, hogy elég csavaros eszű a Gizi néni. Nem ment 6 sohasem tu­dományért a szomszédba. Most sem igen tárgyalt mással, csak a család­dal. Üjabb családi tanácskozások kö­vetkeztek. Számvetés, hogy hát melyik is volna a jobb megoldás. A mérleg most már erősen a közös félé haj­lott. S egy szép napon végre új han­gon szólalt meg Simkóné. — No mégiscsak jól gondoltam — jelentette be —, rájöttem én erre már régebben is, csak hát tudjátok a falu, meg a szomszédok... — töp­rengett még mindig. Az elhatározás azonban már megérlelődött benne, is, csak még mindig nehezen szánta el magát arra, hogy aláírják a belépési nyilatkozatot. Még néhány álmatlan éjszaka, újabb tanácskozások, viták s végül döntöt­tek. Mindezekhez hozzájárult az is, hogy Simkóék kislánya egy belépési nyilatkozatot szerzett a házhoz. Ezek után már Gizi néni sem tétovázott, hanem határozott hangon szólt férjé­hez. — JVo, Berci, írd alá, mégiscsak jobb lesz a szövetkezetben. így tör­tént meg a nagy lépés augusztus első hetében. l'GY TERVEZTE EZT MÁR SIM­KÓ BÁCSI régebben is, de hát az asszonyt meg kellett előbb győzni, ami bizony nem kis munka a fér­fiembernek ... Ma már a legnagyobb megértés uralkodik a családban. S valamennyien terveket szőnek a jö­vőre. '(-ki-) í tárhozamokat értek el. Azokban a szövetkezetekben viszont, ahol az agrotechnikai határidőn belül vetet­tek, nagyon szép terméseredménye­ket értek el. A őszi árpánál is ugyanez a hely­zet. Ott, ahol a múlt évben idejében vetettek, a talajt jól előkészítették, kereszt- vagy sűrűsorosan vetettek, mint például a jánosíkovói, vagy a szarvai szövetkezetben — ott az egyikben 46 és fél, a másikban 39 mázsás hektárhozamot értek el. Köz­tudomású, hogy az idén általában min­denhol szép termést hozott az őszi árpa. Azonban mégiscsak nagy kü­lönbség az, amikor az egyik szövetkezetben 46 és fél mázsát, míg a másikban csak 28 vagy 30 mázsát érnek el hektá­ronként. Ilyenkor aztán gondolkodó­ba esik az ember és önkéntelenül is azt kérdi: miért tudtak azok 46 és fél mázsát kihozni egy hektár föld­ből s miért tudunk mi csak 28 má­zsát? Régi szólás-mondás, hogy rossz föld nincs, csak hagyag gaz­da. Ebben van valami igazság. Mert hiába kapkod akkor már a gaz­da, mikor már elkésett a vetéssel. A késést már nem tudja behozni, s hanyagsága a termés betakarításakor jelentkezik, amikor azt látja, hogy jő pár mázsával megrövidítette magát és az országot. A jó gazda mindig előre néz, előre tervez. A somorjai járás szövetkezeti tagjai jó gazdák akarnak lenni szö­vetkezeteikben. Jó hírnevüket az őszi munkálatok során is meg akarják tartani, s min­den erejükkel és tudásukkal igyekez­nek, hogy az ószi munkálatokat is idejében rendesen elvégezzék, teljesít­sék azokat a feladatokat, melyeket pártunk X. kongresszusa tűzött ki. Bartos Mihály járási agronómus szavai szerint a járás szövetkezeti tagjainak 250 hektáron kellene őszi árpát vet­ni a jövő gazdasági évre. Ezt a ter­vet azonban túl akarják teljesíteni, mivel meggyőződtek róla, hogy az öszi árpa termesztése nagyon kifi­zetődik. S ami a legfontosabb — mondja az agronómus —, valamennyi szövetke­zetünkben jól halad a talajelőkészítés az őszi árpa alá és szeptember 5-ig valamennyi szövetkezetünkben a föld­be akarjuk termi az őszi árpa magját. Farkas Kálmán. A VIETNAMI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG TÍZ ÉVES FENNÁLLÁSÁT ÜNNEPLI A szabad Vietnamban A taksonyi szövetkezét a legna­gyobbak közé tartozik a galántai já­rásban. Határa 892 hektár. Csupán 20 hektár a rét és legelő, a többi szántó. A faluban még 200 hektár szántó van az egyénileg dolgozó pa­rasztok tulajdonában, a többi a szö­vetkezet vagyona. Taksonyban 1950-ben alakították meg a szövetkezetet, s bizony min­dig a leggyengébbek közé tarto­zott a járásban. A vezetők nem vol­tak elég szakképzettek, nem tudták jól megszervezni a munkát, s a ta­gok között sem volt meg az egyetér­tés, s a muníák jutalmazását is hely­telenül végezték. így azután a tagok inkább a Jiáztáji gazdaságaikban dol­goztak, a szövetkezetben csak any­nyi munkaegységet szereztek, hogy a fél hektár háztáji földet megtarthas­sák. Sokszor megtörtént, hogy a szö­vetkezet terményeit a gyom lepte el. Emiatt aztán nem volt ami a tagokat a közös gazdálkodáshoz kötötte vol­na. így volt ez még tavalyelőtt is. A múlt esztendőben azonban gyökeres­től megváltozott minden. Bevezették a pótjutalmazást. A tagok sokkal lelkiismeretesebben láttak munkához. Azóta egyre erősödik, gazdagodik a szövetkezet. A tagok idejében és jól végezték el már tavaly is a munká­latokat, s az eredmény sem maradt el. Három mázsa gabonával termel­tek többet minden hektáron, mint 1953-ban. Idejében elvégezték a ta­vaszi, nyári és az őszi munkákat is, s már a múlt év végéig a közepes szövetkezetek közé kerültek. Az idén egy szál gyomot sem lehetne találni a kapások földjén. Szép a cukorrépá­juk, gyönyörű a kukoricájuk is. Elsők között végezték el a cséplést is. Ga­bonafélékből majdnem 27 mázsás át­lagtermésük volt hektáronként. Mindezt jórészben a pótjutalmazás és a közös munkához való jó viszony eredményezte. Az elért szép eredmé­nyek még nagyobb sikerek elérésére ösztönzik a szövetkezet tagjait. Tisztán látja most már valamennyi tag, csak ak­kor érhetnek el sikereket, ha össze­jen Szon falu Bak Zsiang tar­tományban, Haiphongtól hatvanöt ki­lométernyire terül el. E nagy falu fekvése festő ecsetjére méltó. Buján tenyésző bokrok, dús, zöld lombú bambuszligetek, magas, terebélyes fák árnyékában bújik meg. Itt hú­zódott a „fehér övezet" határa, s így a lakosság segíthette a partizánokat és a néphadsereget. A faluban nyolc­száz család, háromezer-száztizenhat ember él. A falunak kilencszázhat­vannégy mau hét szao és két tholc nagyságú rizsföldje van, Bao elvtárssál az egykori földesúri ház nagy szobájában ülök. A ház vastag kőfalai védenek a nap el­len. A nagy asztal mellett parasztok és parasztasszonyok. Köztük a köz­ségi bizottság tagjai és titkára. Az asztal közepén agyag teáskanna és két csésze. A teáskannában a vietnami falvak népének kedvelt teapótló ke­sernyés itala sárgállik. Az agrárre­formról folyik a szó. Jen Szonban harmincöt földesúri család élt; a családtagok száma száz­harminchét volt. Ezek a családok nyolcszáznegyvenkét mau harminc­nyolc szao hat thok nagyságú földön gazdálkodtak. Hatszázkilencven pa­rasztcsaládnak, vagyis kétezer-hatszáz­harminchét embernek ellenben csak százhuszonkét mau és két szao rizs­föld jutott. A földesurak bérbeadták földjüket, átlag a termés kétharma­dáért. De aszály idején, amikor rossz volt a termés ... Minden hajszálra egyezett Tan élv­társ tegnapi közlésével... Ingyenes robot, jobbágyi ajándékok ... — Mikor fizettek utoljára haszon­bért a földesúrnak? Tru, egy sovány, középkorú paraszt emlékezik. Elmondja, hogy 1951-ben csupán a termés egyharmadát szol­gáltatta be a földesúrnak, mert a ter­més rossz volt. Akkor már olyan idők jártak, hogy a földesúr nem mert kö­vetelőzni. 1952 óta senki sem fize­tett haszonbért. fognak és szorgalmasan dolgoznak. Az idén meggyőződhettek róla, hogy a szövetkezetben is el lehet érni olyan jövedelmet, mint az üzemekben, vagy más ipari munkában. Szakkönyveket tanulmányoznak, s a szövetkezeti munkaiskolákon is részt vesznek a tagok. Itt rájöttek, hogy mindennél fontosabb a mun­kák agrotechnikai határidőben való elvégzése, a talaj jó előkészítése. En­nek tudatában még az aratás folya­mán elkezdték a tarlóhántást, s ma már egy darabka szántani való tarló sincs a határban. De nemcsak a tarlóhántással végez­tek, a többi munkát'is mind egyszer­re végzik, s az öszi munkákra is meg­tették már az előkészületeket. Mi több, már hozzá is láttak azok elvég­zéséhez. Hatvan ember, két mezei csoport dolgozik a földeken egymással versenyezve. Hudák János az első, Matejdesz Pál a második csoport ve­zetője. Értik munkájukat, szakszerűen vezetik a csoport tagjait. Mindketten iskolá­záson vettek részt. Az egyik cso­port a szalma összehordásánál dol­gozik, a másik csoport a trágyaszórás­nál szorgoskodik. Már az őszi veté­sek alá készítik elő a földeket. A cso­portok közösen végeznek minden mun­kát. Most három táblán dolgoznak egy­szerre. Egyiken a szalmát hordják kazlakba, amit még a kombájn ara­tott, két 30 hektáros táblán mint em­lítettem, a trágyát Szórják széjjel. A csoportok figyelik egymást, mindegyik első akar lenni a versenyben. 60 hektárt trágyáznak meg az ősziek alá, később majd meg a kukorica és a cukorrépa alá trágyáz­nak. Alighogy szétszórták a trágyát, a tábla végén megjelentek az ekék. Az egyik DT—54-es lánctalpas nehéz gép, a másik Zetor 25-ös traktor. A lánc­talpas nyergében Erdőssy Sándor ül, a Zetoron Kárász János dolgozik. Biz­tosan ülnek a nyeregben, s ügyes kézzel forgatják a kormánykereket. A traktorosbrigád a szövetkezet jobb keze. Nagy segítségükre vannak min­den munkájukban. A traktorosbrigádnak köszönhetik, hogy élre törnek a munkában. Elvé­Tru öttagú család feje. Középpa­raszt: négy szao saját földjén és két mau bérelt területen gazdálkodott. A reform Tru családjának is adott föl­det: két maut és két szat. Szóba kerül a földesurak, köz­tük egy Ujen Van Ma nevű földbirto­kos ügyének bírósági tárgyalása. Ez az Ujen Van Ma elkobozta a parasz­tok földjét. Ágyasságra kényszerítette a fiatál lányokat. A parasztok kiszá­mították, hogy negyvenöt évi munka­bérrel tartozik nekik. Tizenegy meg­gyükolt paraszt vére szárad a lelkén. A jelenlevők fölelevenítik a közel­múltat. Éjjeli őrök megölték a földes­úr veszettnek hitt kutyáját, erre a földesúr megölte a két őrt.. Egy kol­dus betért a földesúr udvarára, de ugyancsak megjárta: Van Ma kegyet­lenül nekiesett. Egy arra vetődött pa­raszt a koldus védelmére kélt. Ter­mészetesen maga sem úszta meg szá­razon. Miközben a földesúr a parasz­tot ütlegelte, a koldus meghalt. A földesúr rendőrért rohant, s gyilkos­sággal vádolta a parasztot. A paraszt börtönbe került. Van Ma félt, hogy az igazság végül mégis csak kiderül: megvesztegetett egy börtönőrt, s ez megölte a foglyot... Csupán a pipázás szertartása sza­kítja félbe a zabolátlan önkényről szóló egyszerű, őszinte elbeszélése­ket. Vízzel töltött, két talpra erősí­tett hatalmas bambuszpipa van az asz­tal közepén: hossza legalább fél mé­ter, átmérője mintegy tizenöt centi­méter. Olyan, mint valami játék­ágyú. Mindenki szépen sorban fölve­szi, beletesz dohányzacskójából egy csipetnyi dohányt, s szippant belőle egy hosszút... A bíróság március 16-án az iskola mögött meghúzódó tisztáson ítélke­gezték a tarlóhántást, s már másod­szor szántják a földeket, készítik a talajt az őszi árpa, a búza és a rozs alá. Az öszi repce földjét még a múlt hét derekán felszántották, s a hét végé­re el is vetették mind a 7 hektárt A taksonyiak azonban nemcsak a földeken, de a magtárban is szor­galmasan végzik munkájukat. Lányok, asszonyok tisztítják a vetőmagot, egymás után telnek a zsákok a szép acélos búzával. Eddig majdnem két vagonnal kitisztítottak. Pár nap még és elkészülnek az egésszel. Nagy lel­kesedéssel fogtak munkához. Meg­van minden feltétel ahhoz, hogy a jövő esztendőben még nagyobb ered­ményekkel dicsekedhetnek, mint az idén. Halász Ambrus N. Szergejeva riportjából • zett az elvetemült földbirtokosról. Az egész falu ott volt. A bíróság három helybeli parasztból és a tartományi hatóság képviselőiből alakult meg. Van Ma a~ tárgyaláson konokul tagadott. Csak akkor ismerte be bűneit, ami­kor áldozatai tanúskodtak ellene. Az ítélet: tíz évi börtön. A parasztok helyeslően mondják el mindezt, de legszívesebben nem a múltról, hanem a jelenről beszélnek. A agrárreform végrehajtása néhány hónapja fejeződött be. A földesúri földeket elkobozták. A szegényparasz­tok és a földnélküliek családtagon­kint átlag három szao és tíz thok földet kaptak. A földesurak családjai­nak körülbelül negyvenöt mau rizs­földet hagytak meg. Házukba sze­gényparasztok költöztek. Hat földes­úr kegyetlenkedés miatt hosszabb-rö­videbb börtönbüntetést kapott. Jen Szonban évente kétszer arat­nak. Rizsen kívül megterem itt a kuko­rica, a manioka, a bab, a batáta. Most éppen az ötödik havi termés be­takarítása folyik, s a falu népe már a tizedik havi termésre gondol. Bao elvtárs elmondja, hogy itt'hőld­hónapokban számítanak, s a tizedik hónapi aratás augusztusra esik. A kerület az idén különösen megsínylette az aszályt, úgyhogy a termés nem Valami jó. A termés itt csak azért nem pusztult el, mert az öntözőrendszer megmaradt. A had­műveletek idején a kerület összes pa­rasztjai védték a gátat; minden bom­bázás után kijavították és álcázták, s a bombavetők félrevezetésére ál­gátat építettek melléje. Tavaly rossz volt az ötödik havi termés, de a ti­zedik havi annál jobb. Tru például ezernégyszáz kilogramm rizst takarí­tott be. Egy részét meghagyta vető­magnak, befizette adóját, hé/száz ki­logrammot családostul elfogyasztott. A többit, körülbelül háromszáz kilo­grammot, eladta. A falu még nagyon szegény, csak most tápászkodik föl. De földhöz ju­tott. S ez a legfontosabb. A legkö­zelebbi feladatok: a termelöcsoportok megszilárdítása, az öntözőrendszer megjavítása, a hitelek megszervezd se. Az idő már tizenegyre jár. A szo­bában tűrhetetlen fülledt a levegő. Kilépünk az utcára. De a nap. kímé­letlenül perzsel, a parasztkunyhók szinte hívogatnak, hogy födelük alatt pihenjünk meg. Járjuk a falut. A földesurak háza előtt téglával kirakott kőkerítés, tá­gas udvarok. Rendszerint ezeken az udvarokon szárítják a rizst. A pa­rasztok agyagfalú, pálmalevél födte kunyhókban laknak. Itt a házakon az éghajlat miatt fölösleges az ablak. A lakosság jobban szereti az árnyékot, mint a fényt és a napot. A bejárati nyílás széles, de ajtó nincs. A házak belseje tiszta, réndes. A bútorzat: bambuszgyékénnyel letakart heverő, aszta'; a háztartási eszköz és a ruha nagyon kevés. Az emberek nagyon szerényen, de tisztán öltöznek. Alig látunk szarvasmarhát, de tyúkok szél­tében kapirgálnak. Szívesen időzünk egy-egy vendég­szerető fedél alatt. Ha a hűvösség nem is nagy, legalább föllélegezhetünk, mert ajtó és ablak híján kellemes huzat csap be. Egy kunyhóban egy fiatal legényke a gazda, tgy mondta el. rövid élettörténetét: A szegényparaszt nem tudta táplál­ni gyermekeit. A földesúr megvette a paraszt hároméves kisfiát. Négy-öt­éves „szolgák" legeltették a földesúr jószágát. Amikor a fiú tizenöt éves lett, a földesúr szerzett neki feleséget, egy rablányt: — Hadd szaporodjunk, hogy több legyen a szolgája! A fiatáloknak nem volt gyerekük. Ezért a földesúr kegyetlenül verte őket. De a földesurak hatalma meg­szűnt. Történetünk hőse az elsők közt jutott földhöz. A földesúr házának egy része is az övé. S másodmagájzil kapott egy bivalyt is. Most már a maga gazdája. Amikor befejezi elbe­szélését, váratlanul megkér: néz­zem meg bivalyát. Megnéztem. Az állat a ház mellett egy gondosan ki­takarított, tiszta fészerben állt. A faluban három elemi iskola van. Megnéztük az egyiket. Az épü­let csak három falú. Padok sorakoz­nak benne. A fehéringes, kék nadrá­gos tanító sovány fiatalember. A gye­rekek ruhácskája tiszta. Arcuk ér­telmes, vidám. Megmutatják a leg­jobb tanulót. A kicsik szeretnének énekelni. Nagyon boldogok, hogy sa­ját szemükkel látnak egy „lien szo"-ot. A faluban még soha senki nem talál­kozott szovjet emberrel. Minden háznál vendégszeretőén fo­gadnak, mindenki hív bennün­ket, mindenki szeretne szóba elegyed­ni a szovjet újságírókkal. De .sak kevesen kérdezősködnek; inkább ma­guk beszélnek. Teljesen elfoglalja, tel­jesen elragadja az embereket az élet új ize és lendülete. Nem tudnak hallgatni' El kell mondaniuk, hogy földet kaptak, hogy a kormány gon­doskodik a parasztokról, hogy a falu a Vietnami Dolgozók Pártja vezeté­sévél az új, a gazdag élet széles út­jára lép. — Most minden tőlünk függ! Növel­jük a rizstermelést! Jobban dolgo­zunk! S beköszönt a bőség...

Next

/
Thumbnails
Contents