Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-18 / 225. szám, vasárnap

0W NEPHADSEREQÜNK A BEKE OR ~f*4ogyapi lettem katonái levelező Még a katonai szolgálatom előtt leveleztem különböző szerkesztősé­gekkel. írtam a munkámban elért eredményekről és eredménytelensé­gekről, úgy, ahogy azok a val&ságban voltak. Katonaéletem első napjaiban kissé megtorpantam: új körülmények közé kerültem, új, eddig ismeretlen nehézségek merültek fel és bizony hiányzott az íróasztalom is, meg az írógépem is. Elmúlt egy hónap anél­kül. hogy egy sort irtam volna az újságba. Egy alkalommal magához hívott a politikai tisztünk, Polepil elvtárs. Ér­deklődött afelől, hogy mivel töltöm a szabad időmet és hogy nem lenne-e kedvem együtt dolgozni a hadosztá­lyunk folyóiratával, őszintén elmond­tam a nehézségeimet: hogyan is írjak, mikor a katonaélet jórészt ismeretlen előttem, mikor még magamnak is ko­moly nehézségeim vannak a kiképzés­ben. Polepil elvtárs meggyőzött ál­láspontom helytelenségéről. Egyúttal adott egy-két útmutatást arról, hogy miről írjak, hogyan írjak. Nagy ne­hezen megírtam az első cikkemet: ^Néhány módszertani tapasztalat a politikai iskolázáson." Alig telt el pár nap, máris választ kaptam a szerkesz­tőségtől. Madarat lehetett volna ve­lem fogatni örömömben. Ettől a nap­tól kezdve rendszeresen Írogattam. Rövid időn belül akadtak munkatár­sak is. Dóbiás és Tungli elvtársak is kezdtek írni. így már meg volt a fel­tétele annak, hogy megalakítsuk a levezelő kört. Az egység politikai osz­tálya komoly segítséget nyújtott tö­rekvésünkben. Tanácsokkal látott el bennünket, adatokat bocsátott rendel­kezésünkre, sőt helyiséget, írógépet is kaptunk. Szinte napról napra új le­velezők is csatlakoztak hozzánk. Bar­tos, Jakubec, Pjontek elvtársak és töb­ben is kedvet kaptak az íráshoz. Vol­tak azonban módszertani nehézsé­geink. Segítség nélkül nem tudtuk el­sajátítani az újságírás fortélyait. Itt megint csak a politikai osztály és a „Dukla" katonai folyóirat szerkesz­tősége segített. Körünk vezetője rend­szeresen részt vett a katonai leve­lezők havi megbeszélésén, ahol nem­csak a közvetlen feladatokat jelölték meg számunkra, hanem igen értékes módszertani utasításokat is kaptunk. További segítséget ugyancsak a „Duk­la" és az „Obrana Lidu" katonai újsá­gok szerkesztőségei nyújtottak a ka­tonai levelezők számára szerkesztett újságmelléklet kiadásával. Ezeknek a mellékleteknek a segítségével lehe­tővé vált a levelezőkör munkájának a pontos és helyes tervezése és a téma­körök érdeklődés szerinti elosztása. Természetesen nemcsak segítséget, ha­nem ösztönzést is jelent számunkra, amikor a szerkesztőség válaszol egy­egy beküldött cikkünkre. Előttünk, másodéves levelezők előtt most nagy feladat áll: az elsőéves katonák soraiból biztosítanunk kell új levelezőket. Ebből a célból már két hete esténként iskolázást tartunk, amelyen átadjuk tapasztalatainkat az utódainknak. Levelezőkörünk munkáját alakula­tunk politikai osztálya igen nagyra becsüli. Nem kétséges, hog.y fontos szerepet töltött be a harcászati és politikai kiképzés feladatainak a tel­jesítésében, sőt újságjaink népszerű­sítésében is. Szabó Imre őrvezető c^fz íí/'lág - a hatewa ka&ei tái rSn Nálunk az egység tagjainak 80 szá­zaléka előfizetője a katonaújságnak, a pártlapoknak és egyes képeslapok­nak. Hogyan értékeljem a szép szá­mot az előfizetés terén? Az egysé­günkben levelezőkör működik. Az egyik gyűlésen a katonák arról be­szélgettek, hogy minden újságleve­lező az egységben agitációs munkát végezzen, hogy minél több előfizetőt nyerjen meg. A gyűlés utáni napon már megkezdték az agitációt. A hét végén Gottlieber közkatona összeszed­te a jelenkezőlapokat. Utána az egy­ség politikai vezetője azzal bízta meg, hogy egész éven át intézze az újsá­gok és képes hetilapok szétosztását. De ez csak részben jellemzi a kör munkáját. A kör tagjai állandóan le­veleznek a szerkesztőségekkel és ha valamelyik tagnak megjelenik a cikke az újságban, az egység katonái külö­nös érdeklődéssel olvassák. Ezenkívül az újságírókör tagjai naponta átol­vassák az újságokat és a fontosabb cikkekre felhívják az egység krtonái­nak figyelmét. Dancevsky elvtárs mindennap kivágja »az újságokból a legjobb cikkeket és kiragasztja őket a faliújságra a belföldi, külföldi vagy sporthírek rovatába. Milyen utat fut be az újság az egységben? Reggel 8 órakor a szol­gálatos átadja Gottlieber elvtársnak az újságokat, aki szétosztja azokat a katonák között. Minden katona nagy érdeklődéssel olvassa a cikkeket. Az újság olvasására naponta 20 percet szentelnek. Ebben az időben a sza­kaszagitátorok a többi katonákkal együtt megvitatják a fontosabb cik­keket. Vasárnap több figyelmet for­dítanak az újságokra. A délelőtt fo­lyamán másfél óra áll a szakaszagi­tátor rendelkezésére ahhoz, hogy saj­tószemlét tartson és megbeszélje a katonákkal az elmúlt hét főbb esemé­nyeit. Vasárnap tehát közösen érté­keljük ki az elmúlt hét politikai és sporteseményeit. így aztán mindenki pontosan ismeri a napi eseményeket és nem fordul elő olyan eset, hogy valaki ne tudná, mi történt tegnap vagy tegnapelőtt hazánkban vagy a külföldön E napokban, mikor az egész or­szág népe a sajtónapra készül, mi katonák, v szintén megemlékezünk sajtónkról és ezt a jelszót: „Az újság — a katona harcitársa" még jobban szívünkbe véssük. G. F. közkatona A katonai akadémiák végzett tanulóinak ünnepélyes avatása Csütörtökön, szeptember 15-én ünnepélyes keretek között felavatták a hadsereg legmagasabb pártiskolája — a Katonai Politikai Akadémia — végzett tisztjeit. Az ünnepélyes avatáson részt vettek: dr. Alexei Cepicka hadseregtábornok, a CSKP KB politikai irodájának tagja, a miniszterelnök első helyettese, nemzetvédelmi miniszter, Jíri Hendrych, a CSKP KB titká­ra, nemzetgyűlési képviselő, Václav Kratochvil vezérezredes, a CSKP KB tagja, a nemzetvédelmi miniszter első helyettese, a cseh­szlovák n'ohadsereg vezérkarának főnöke, Ján Zeman altábornagy, a politikai főosztály vezetője, továb bá a CSKP KB titkárságának, a minisztériumoknak képviselői, a hadsereg tábornokai és tisztjei, a véd­nökségi üzemek képviselői, valamint a Katonai Politikai Akadémia végzett tanulóinak hozzátartozói. A Köztársasági Renddel kitüntetett Klement Gottwald Katonai Akadémia épületében is megtörtént a tisztek ünnepélyes avatása. Az ünnepélyen részt vett: Bohumír Lomsky vezérezredes, a nemzetvédelmi miniszter első he­lyettese, Jíri Salga, a CSKP KB tagja és számos más vendég. A Klement Gottwlad Katonai Akadémia végzett tanulóihoz először Bohu­mír Lomsky vezérezredes, a nemzetvédelmi miniszter első helyettese in­tézett beszédet. Utána Ludvig Svoboda hadseregtábornok, nemzetgyűlési képviselő beszélt. Kommunista pártunk tagja lett Dolgos László f tavaly ősszel vo­nult be, mint a Szövetségi Vasiit­vonal építőinek egyike. Példás mun­kájáért mér mun­kahelyén kitüntet­ték. ötven új mun­kást nyert meg a Szövetségi Vasútvonal építkezésére. Hogy jó dolgozó volt, a következő történet is bizonyítja: A Szövetségi Vasútvonalon naponta 8 órát dolgoztak. Dolgos elvtárs azon­ban barátaival együtt tudta, hogy a munkákat gyors ütemben kell elvé­I gezni — az építkezést minél előbb be kell fejezni. A rendes munkaidő letelte után vállalták, hogy az állomáson se­gíteni fognak a kirakodásban. Sokszor este 9 óráig dolgoztak. Dolgos elvtárs csoportját nemsokára megismerte az egész munkahely. Dolgos elvtársat felvették a párt­tagjelöltek sorába. Nemsokára ezután bevonult katonának. Az első napon csalódás érte. Jelentős nehézségeket okozott neki az új élet, különösen a kiképzés. Legnehezebb volt számára a testnevelés, amikor a korláton, a nyúj­tón vagy a lovon kellett megmutatnia, mit tud. Dolgos atonban szorgalmas volt s nem hagytt magát. Sokszor látták őt bajtársai vagy felettesei, amikor sza­bad idejében tornászott. Szorgalma, ak-arata és kitartása meghozta az eredményt. Legyőzte ön­magát. Most az egység legjobp kato­nája. Gula tiszt, Dolgos elvtárs pa­rancsnoka meg van vele elégedve. Hallgassátok meg, mit mondott róla: — Hamar észrevettem, milyen jó ka­tona Dolgos elvtárs. Nagyon fontos helyre osztottam be — az ágyúhoz lövésznek. Néhány nappal ezelőtt meg­győződtem róla, hogy elhatározásom helyes volt. Dolgos közkatona itt is kitüntette magát. Feladata az volt, hogy az ágyút lőállásba helyezze, még­pedig éjjel, olyan sötétben, hogy az ember az orráig sem látott. A sáros terepen kellemetlenség érte. Az ágyú mélyen a sárba merült. A legénység azonban folytatta a feladat megoldá­sát. Az ágyút kihúzták a sárból. Dolgos közkatona becsületes mun­kájáért, a feladat megoldásáért aján­dékot kapott parancsnokától. A legmagasabb kitüntetés nemrégen érte: felvették a párttagok sorába. Ota Kotík A kiképzési év nemsokára befejező­dik. Néhány egységben még az utol­só taktikai gyakorlatokat végzik, ame­lyek tulajdonképpen a parancsnokok és a katonák felkészültségének vizs­gái. A nagyobb egység keretében törté­nő gyakorlatozás ideje közeleg és ez már nem olyan egyszerű, mint az egyéni kiképzés a szakaszban vagy a században. Hogy a magasabbfokú kiképzés is jó színvonalú és eredmé­nyes legyen, több feltételt kell tel­jesíteniük a katonáknak. A parancs­nokoknak minden pillanatban és min­den helyzetben tudniok kell irányítani egységüket. A megfigyelőhelyekről és a fedezékekből a parancsnokikhoz ér­kezett jelentések alapján gyorsan és helyesen kell dönteni. A katonáknak tökéletesen ismerniök kell a harcá­szat elveit. Tudniuk kell álcázni fe­dezékeiket, figyelniök kell az ellen­ség mozdulatait, erről jelentést ten­ni, gyengíteniök kell az ellenség ló­erejét s mindig készen kell áilniok a harckocsrtámadás visszaverésére, a gáz- vagy atomtámadás megakadályo­zására és az ellenséges repülök el­űzésére. Bemutatunk néhány képet igy ilyen gyakorlatból. • * * A katonáink által üldözött ellensé­ges egységek megállnak az előre ki­épített védelmi vonalon. Katonáink megkísérlik az áttörést, azonban ered­ménytelenül. Parancs érkezik: „Vé­delembe vonulni!" Az elfoglalt tér­ség Védelme egészen estig tart. A te­rep átvizsgálása után a parancsnok úgy határoz, hogy aj egység továbbra is védelemben marad. A feladat min­denki előtt világos. Az elfoglalt ál­lásokat meg kell tartani. VÉDELEMBEN A nap utolsó sugarai eltűnnek az égboltról. A golyószórósok rövid so­rozatokat adnak le az ellenségre, né­ha-néha rakéta világítja meg a drót­akadályokat. Az első vonalban, de a hátsó vonalakban is kemény munka folyik: csakis az erősen kiépített vé­delmi vonallal lehet megakadályozni az ellenség áttörését. Gyarmati és Fi­lakovsky katonák jól dolgoznak. Csak néha tekintenek az ellenség fe­lé. Lőállásukat olyan mélyre ásták, hogy egy katona teljesen fedezve áll­hat benne. Simoncic elvtárs meghozza a va­csorát. A munka rövid ideig szüne­tel. Vacsora után ismét fejhangzanak a csákányok és lapátok tompa zuho­gásai. Éjfél felé már az összekötő fedezékeket ássák, virradóra pedig a legügyesebbek — Hrabovsky őrvezető és Ducnár közkatona befejezik az atomtámadás ellen védő fedezékeket. Dobrik szakaszvezető szakasza egyide­jűleg széthordja az atomtámadás el­len védő fedezékek fatorlaszait. A második fedezék építése is fo­lyik. Egy kicsit jobbra az aknavetők ásnak. Feladataikat úgy teljesítik, ahogy a gyakorlat előtt rendezett gyűlésen megígérték. Lőállásokat ás­nak. — Harc közben egyetlen akna­vető sem veszhet el — mondja Ku­biena szakaszvezető — csak jól kell álcázni őket. Mire megvirrad, valóban nyoma sincs annak, hogy itt kato­nák dolgoztak — aknavetőket helyez­tek el ezen a helyen. Csak akkor lát­ni őket, ha a katonák félrevonják az ábázó hálót, hogy megkezdjék a lö­vést. Nem maradnak le a tüzérek sem. Szintén beássák magukat. Reggelre Markovic szakaszvezető csoportja ké­szen van az álcázással. * * * „Légiriadó!" hallatszik a fedezé­keken át. Alacsonyan szálló repülőgé­pek közelednek a lőállások felé. „Alacsonyan szálló repülőgépek, há­rom, elkészülni, tűz!" A golyószórók az ég ftrlé emelkednek és lőnek. Kár, hogy a fedezékekben nem győződhetnek meg róla, találtak-e vagy sem. Az el­lenségnek sikerült néhány bombát le­dobnia. A légelhárító tüzérség támo­gatásával elűzték a repülőgépeket. * * * A parancsnoki fedezékben csak egy pillanatig tart a nyugalom. A század­parancsnok kihasználja ezt az időt. Távcsövet vesz a kezébe. Az egyes számú bemérőpontnál nem vesz észre semmit. De vigyázat! A 2-es számú bemérőpont térségében levő bokrok között valami megcsillant. Most né­hány perces összpontosított figyelés következik, s aztán már megy is a jelentés a zászlóaljparancsnokhoz: „Kettes számú bemérőpont, három ujjnyira jobbra, bokrok. A bokrok között tüzérségi megfigyelőállás." Néhány perc múlva több szempár figyelik^ a megadott helyet. A tüzérek és az aknavetők kiszámítják a belö­véshez szükséges adatokat. Az ellen­séges tüzérségi megfigyelőállást megsemmisítik. * * * Az első fedezéknél kellemes megle­petést okozott Szepesi tiszt sr'zida és a hozzájuk tartozó támogató fegy­vernemek. Mindnyájan beásták magu­kat. Csupán a megfigyelők és a go­lyószórósok nem veszik le szemüket az előttük levő területről. Jól álcáz­ták magukat. Májek közkatonát még hátulról sem látni. A fedezékekben azonban élénk sürgés-forgás van. Tö­kéletesítik a fedezékeket, rendbehoz­zák a tábori felszerelést. A fedezékekben villámhíreket osz­tanak szét. Az egyik pl. arról szól, hogy Snajder közkatonának nehezére esett háromszor ennivalóért menni a tábori konyhára. — Szorít a cipőm, meg van dagadva a lábam, nem me­gyek többször — tolmácsolja kifogá­sait a villámhíradó. Joggal bírálták őt ezért. — Van aki épít, dolgozik, — neked az ételhordás a feladatod. A feladatot pedig mindnyájan teljesít­jük. — A villámhfr szavai használ­tak. * * * A fedezékekben, ahol legtöbbnyire csak a puskapor és a nedves föld szagát érezni, új illat terjedez — az ízletesen elkészített vacsora ínycsik­landozó szaga. A feladatot tehát min­denki teljesítette, a szakácsok — Le­sák és Leypold közkatonák kitűnőre. A leves, a rostélyos rizzsel és ubor­kasalátával minden katonának ízlik. Az étkezés befejezése után a kato­nák ismét elfoglalják helyeiket a fe­dezékekben. Figyelik, mi történik a másik oldalon. Alkonyatkor egyre erősebb golyó­srórótűz hallatszik mindkét oldalról. Az ellenséges fedezékekben készülnek valamire. A zászlóaljparancsnok meg­figyelőhelyéről minden összekötő vona­lon parancsokat továbbítanak. Az ak­navetők felkészülnek a harcra. Az ágyúkezelő személyzet is teljes felké­szültségben áll. Az ellenség védelmi vonalunk áttörésére készül. A fede­zékekben mindenki talpon van. Az ál­cázott fegyverek kellemetlen fogad­tatásban részesítik az ellenséget. Az ellenséges tüzérségi előkészítő tűzet a katonák a fedezékekben várják meg. Egymás után szállnak a magasba a rakéták. Az ellenség előretör és el­éri a drótakadályokat. Nemcek tiszt szakaszánál forró a helyzet. A puska­lövések, a golyószóró sorozatok nem tudják megállítani az ellenséget. Pa­rancs érkezik elfoglalni a hátrább fekvő védelmi állásokat. A többi sza­kasz is visszavonul. Nemcek szakaszát egészen a harmadik fedezékig nyom­ták vissza: Itt azonban Remes sza­kaszvezető szakaszának tüzébe kerül az ellenséges csatárlánc. A zászlóalj­tartalékok erős tűz alatt tartják az ellenséget. Visszavonulásra kénysze­rítik őket. A zászlóaljtartalék segít­ségével tehát egységeink megtartották az elfoglalt területet. A gyakorlat nemsokára befejeződik. Az egység teljesítette feladatát. A századok visszavonulnak a táborba, ahol kitisztítják fegyvereiket. Utána pedig teljesítik utolsó fel­adatukat, a fegyverek karbantartását, majd az egység megérdemelt pihenőre tén x Lenoch Lubomir

Next

/
Thumbnails
Contents