Uj Szó, 1955. augusztus (8. évfolyam, 184-209.szám)

1955-08-17 / 197. szám, szerda

IIJSZO 1955. augusztus 17. Munkásszívve!, bányászszemmel Manapság az ember sokat hall, sokat olvas Handlováról. Az újságok kisebb-nagyobb cikkeikben nap nap után leginkább arról írnak, hogy a handlovai bányászok már jó ideje nem teljesítik tervüket, és hogy ennyi meg anynyi tonna szénnel adósak a nép államának. A handlovai bányászokat bántja az elmaradás, Nem egy bányásszal beszéltem erről, nem egyszer láttam, amikor a tervteljesítési táblán végigsiklott a szemük, s utána földreszegzett tekintettel mentek tovább. Ez érthető is, hisz a keresetükről, a bányászbecsületről van szó. És hát melyik szülő akarná azt, hogy a gyermeke holnap szűkösebben éljen, mint ma. Ilyen nem akad Handlóván, de sehol a világon. Handlován is szeretik a gyermekeket, mint bárhol másutt. Van is szép számmal fiatalság, gyerek, édes kis csöppségek, hogy az idegennek, ha végigmegy a bányászlakésok között, vagy a városban, hát ez a legszembeötlőbb. Láttam egy kedves jelenetet, ahogy az apa hazafelé tartott a munkából — valamilyen okból kifolyólag még kormos volt — s olyan 2 éves forma fiúcska már eléje szaladt. Az apa karra kapta, s a fiúcska kis ujjaival ákombákomokat rajzolt az apja szénporos homlokára. A handlovai bányászok lényeges javulást szeretnének elérni munkájukban. Éppen ezért ma már mind gyakrabban néznek bírálólag és önkritikailag saját és társaik munkájára, hogy közös igyekezettel, a hibák fokozatos megszüntetésével minél előbb biztosítsák a fejtési terv egyenletes teljesítését. Tuttervay elvtárssal, a IV. munkaszakasz egyik ácsolójával, jó munkásával, jó szakemberével beszélgetünk. Ahol az új és a régi országút öszs re találkozik, áll egy kedves kis családi ház, ott lakik Tuttervay elvtárs feleségével, lányával, vejével, s három szép fiúunokájával. A fiúcskák már nem egészen kicsik, gömbölyded arcukon jó nevelés tükröződik. Köszönnek, ahogy belépek. Még a fényképen is megcsodálom őket; fél fejjel magasabb a középső a legkisebbtől, a legidősebb a középsőtől. Az asztal körül ülnek, s játszanak. Kockajátékot, összerakósat. A nagyapa és nagymama — milyen furcsán hangzik mindez, hiszen még nem is olyan öregek — a konyhában tesz-vesz. Hellyel kínálnak. Leülök azzal a jó érzéssel, hogy egy becsületes családnál vagyok, a bánya egyik jó munkásánál, akiről mindenkitől csak jót hallottam. A gyerekek játszanak tovább, n§ha az anyjuk is rájuk tekint, ha hangoskodnak, mi pedig beszélgetünk. Tuttervay elvtárs szépen sorjában rátér az egyes dolgokra, nem kapkodik egyből másba, nem kertel. Alig kell kérdeznem valamit. Azt gondolhatná az ember eleinte, hogy panaszkodik, s a lassú vízfolyásként induló szavak a végén az üzem vezetőségére szakadnak. Nem! Egy igazi bányász — s nemcsak ő, Handlován nem így néz a dolgokra. Egész másképpen, tárgyilagosan, nyitott szemmel, önbírálólag. — Nézze — s megnyomja a szót — pár nappal ezelőtt műtetőt kellett volna rakni, mert az egyik frontfejtésen törés volt. No és megcsináltuk?— kérdezheti. — Nem, mert nem volt fa. Hátramaradtunk. Különben láthatja ezt a grafikonon. így vagyunk mi, ácsolok. Gyakori a fahiány; gömbfa, deszka, meg miegymás. Persze, ha fa nincs, azt nemcsak mi érezzük, de mások is, mert itt egyik munka köti a másikat. Aztán tovább beszél, s ha látja, hogy szavait néhol nem értem, az ujjával a padlóra rajzolja, szemléltetően, majd folytatja: — Már említettem, hogy gyakori a fahiány. Kétméteres, kettőhuszas és kettőötvenes fából van kevés. S ha van is fa, vagy vastag, vagy vékonyat küldenek le. Előfordul az is, hogy egyszer nyersfát küldenek, másszor meg olyat, amit már kikezdett az idő foga. A bányafa elszállítása körül is hiba van. Alacsonyak a közlekedő folyosók. Aztán az ácsoló csapot munkű áról beszél — Gyéren kapunk csillét. Hogy miért? Megint csak ismétlem: nem tiszták a közlekedő folyosók. így történik meg, hogy nem tudják elszállítani a csöveket, vasakat, páncélszerkezeteket, asztalokat és a készletet, mert nem jöhet a kocsi. Be csak bemegy a bányába, sok minden, de hogy ki is kerüljön, vagy másik munkahelyre, hát az már fogas kérdés. A vasutat is javítani kellene bent többször, alaposabban. A vasárnapi műszakon rendszerint kevés az ember, nincs rá idő se, hogy mindent rendbe tegyünk. Meg, szerintem az is baj, hogy a műszak alatt sok esetben nema legszükségesebb munkát végezzük. A legégetőbb javításokat kellene megcsinálni több embernek, mert úgyis kevés az idő erre, főleg hétköznap. S mély lélegzetet vesz, hogy tovább folytassa: — Meg mást is el kell mondanom, habár ilyesmivel nem illik dicsekedni. De elmondom, mert rendnek kell lenni nálunk is. Itt van például a mi szakaszunk. Szégyen, hogy a miénk, de a szégyennel ne takargassuk a hibákat. Nagy a rendetlenség a mi szakaszunkon. Nincs szerszámosláda, meg ha van is, leszakítják róla a lakatot, a szerszám meg eltűnik. Mint a kámfor úgy tűnik a lapát, fejsze, fűrész, miegymás. Az ember keresheti órákhosszat, — s a végén vagy megtalálja, vagy nem. Sok óra, amit fontos munkára használhatna fel az ember, vész kárba ezzel. — Februárban is elvitték a szerszámokat. Szerszám nélkül pedig nem tudok dolgozni. El kellett menni az aknászhoz, hogy adjon más munkát. Elküldött az asztalokat szállítani. Később jött a mérnök, s kérdezi, mit csinálok? Elmondom az esetet, csóválja fejét, végül pedig azt mondja, menjek a papírhulladékot, szemetet, meg miegymást összeszedni, rakásra hordani. Egyszóval bányásznyelven „úri siktára" kerültem. Persze aznap keveset kerestem. Ez azonban csak az egyik oldala a dolognak. Aznap nem ácsoltam — fejsze nélkül nem lehet — és ebből csak kár keletkezhetett. Nekem is, a köznek is. És ha ilyesmi többször is előfordul, többekkel? Képzeljük el a következményt. Ezr^is hozzájárul a terv nemteljesítéséhez! A műszaki dolgozókról is szeretnék mondani néhány szót. Lassabban mondom, de jól jegyezze fel. Nem egyszer megtörténik munka közben, hogy beszorul a kábel. Ahelyett, hogy kiszabadítanák, elvágják. Bent maradt 10—15 méter. Pedig 100 koronába kerül méterje. A múltkor is szólok az egyik kovácsnak, távolítsa el az egyik kábelt, mert még beszorulhat. Erre ő egyszerűen kijelenti: — Nem az én dolgom, én kovács vagyok, nem pedig villanyszerelő. — Mi történt aztán? — Véletlenül odapislantok, hát a kábel lánggal ég! Nekünk, ácsolóknak kellett a hibát helyrehozni. Még szerencse, hogy más komolyabb baj nem történt. — És az ilyesmi — nem egyszer — csak azért fordulhat elő, mert ha van is egy munkaszakaszon 4 villanyszerelő, abból háromnak munkaközben hült helye. Egy pedig nem győzi a sok munkát. — No és hogy történhet az meg, amit a legutóbb mondott? — Ügy, hogy a műszakiak nem ellenőrzik kellően a munkát. Az okozott károkért nem vonják felelősségre az embereket. Ez csak táplálja a szervezetlenséget, fékezi az előrehaladást, Mondok egyebet, — folytatja. — Vegyük például a szállítást, amely körül sok a hiba. — Éspedig? Egyesek hanyagságból, nemtörődömségből a csákányt, a fejszét, vagy a feszítővasat a szállítószalag alá teszik, az elhasítja, vagy fát dobnak rá és a lebukónál elakad a. szalag, mert a fa nem fér át, s így a szalag nem egyszer elszakad. — Más fogyatékosságok is tapasztalhatók még a szállítás körül? — Először is az, hogy a szállítóvágatok nincsenek kitisztítva. A kezelő nem tisztíthatja ki, mert a munkahelyét nem hagyhatja ott. Aztán a szalag alá került szénrögök felgyülemlenek. Legalább vasárnap alaposan ki kellene tisztítani a fő szállítóvágatot. És ahogy már említettem: a vasút sem maradhat örökre mostohagyerek. Azon is általános javítást kell csinálni, mert a napi műszak alatt csak a kiszabott munkát tudják elvégezni, esetleg holmi apróbb javításokat. Az általános javításhoz több emberre van szükség, mert a karbantartáson is kevesen dolgoznak, nem győzik. Mindjárt kevesebb lenne az üzemzavar, ki lehetne használni a 8 órai munkaidőt! Az idős bányász olyan ember szemével nézi a dolgokat, aki már 32 esztendeje dolgozik bányában. S ahogy látom róla, még mást is akar mondaná. — Valamit szeretnék még mondani az emberekről, a brigádosokról, arról, hogyan kell velük bánni. Én azt tanácsolnám, hogy a vájár ne gorombán szoktassa a brigádost az új munkára, mert az új ember, akit így nevelnek, még ha jó vájárhoz kerül is, abban sem bízik meg mindaddig, míg csak az ellenkezőjéről meg nem győződik. A gorombaság csak fékezi az ember fejlődését. Tanítani kell az új embert minden nap. Itt van például Üjlaky László, az én brigádosom. Nagyszerűen bevált. Igaz, én egyszer sem káromkodtam rá. Két, három napra rá, ahogyan hozzám került, megmondtam neki, mennyit kereshet, ha iparkodik, becsületesen dolgozik. Ma naponta 78 koronát keres. — És még folytatnám, ha megengedi. — Csak tessék. — Még két dologra szeretnék rámutatni. Az első a toborzás. Igen helytelenül járnak el azok, akik az embereknek 4—5 ezer korona keresetet ígérnek. Az új munkások ezt az összeget rövid idő alatt nem tudják elérni. Ehhez már szakmabeli tudás kell. Ezek után ha ennyit nem keresnek, sokan kedvüket vesztik, s egy részük rövidebb-hosszabb idő után búcsút mond a bányának. A másik hiba, hogy a vájároknál gyakran változtatják a brigádosokat. Azok nem tudják elsajátítani egy helyen a legszükségesebbeket, s a vájárok is únják, hogy folytonosan új emberekkel kell foglalkozniok. És az ifjú bányászok nevelésére is több gondot kell fordítani. Az idősebb, tapasztaltabb bányászok szívügye rendes, becsületes bányászokat nevelni belőlük, emberi szóval, segítséggel. Nevelni kell az embereket. A lehetőség erre megvan, csak az illetékes szervek, egyének foglalkozzanak velük többet minden téren. Érdemes és meg is kell szívlelni e szavakat. Az üzemi pártszervezetnek, a tömegszervezeteknek, a munkaszakasz vezetőjének, a gazdasági szerveknek és mindenkinek a handlovai bányában. Tuttervay elvtárs befejezésül sem többet, sem kevesebbet, ennyit mondott: — Akiben csak egy kis akarat van Handlován, jól kereshet, öltözködhet, élhet, s megjelenhet bárhol úgy, hogy semki előtt nem kell szégyenkeznie. De becsületesen kell dolgoznia. i Gérecz Árpád Est a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság államünnepe tiszteletére Hétfőn, augusztus 15-én, Korea felszabadulása 10. évfordulójának napján Jan Jen Szun, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság prágai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete és felesége estet rendeztek. Az esten, amely Prága főváros városházán zajlott le, részt vettek a párt és a kormány képviseletében Rudolf Barák, Zdenék Fierlinger, Antonín Novotny. Viliam Siroky, Otakar Simúnek, továbbá, Jiri Hendrych, Vratislav Krutina és Václav Pasek, a CSKP KB titkárai, dr. Václav Skoda miniszterelnökhelyettes, Richárd Dvoíák, Josef Jónás, Bozena Macháöová-Dostálová, dr. Alois Neumann, Karel Polácek, Jozef Púcik, Josef Reitmajer, Marék Smida és dr. Emánuel Slechta miniszterek. Jelen voltak továbbá dr. Gertrúda Sekaninová-Cakrtová és Karel Kurka, a külügyminiszter helyettesei, a többi miniszterek - helyettesei, Anezka Hodinová-Spurná, a nemzetgyűlés alelnöke, Adolf Svoboda, Prága főváros polgármestere, a Nemzeti Front szervezeteinek vezető tényezői, a csehszlovák hadsereg tábornokai és tisztjei, élenjáró tudományos, kulturális és művészeti dolgozóink, a köztársasági elnöki iroda, a miniszterelnöki iroda képvi.selői, valamint közéletünk további képviselői. Az esten részt vettek a prágai diplomáciai testület tagjai. Az 1956. évi terv jóminőségű előkészítésével kezdjük meg a második ötéves tervet Kedden, augusztus 16-án folyt le Bratislavában a vezető gazdasági dolgozók aktívája, amelyen megtárgyalták a Szlovákia népgazdasága fejlesztésének 1956. évi tervére való előkészületeket és azokat az alapelveket, amelyekből a terv összeállításánál ki kell indulni. Az aktíván, amelyet Micbal Bakul'a, a Megbízottak Testületének első alelnöke vezetett, jelen volt Vojtech Daubner, az SZLKP KB irodájának tagja, a Szlovák Szakszervezeti Tanács elnöke, Augustín Michalicka, áz SZIKP KB titkára, a megbízottak, a megbízottak helyettesei, a főosztályok igazgatói, a kerületi tervbizottságok elnökei, a pártapparátus, a Szlovák Szakszervezeti Tanács, a CSISZ KB dolgozói, a Megbízottak Testülete elnökségének tagjai, és számos más vezető gazdasági dolgozó. Pavol Majling, a Szlovák Tervhivatal elnöke mondott beszámolót Szlovákia népgazdasága fejlesztésének 1956. évi tervéről. Ján Marko pénzügyi megbízott az 1956. évi költségvetési tervről számolt be. A vita keretében a vezető gazdasági dolgozók értékelték az idei terv előkészítésében szerzett tapasztalatokat, s rámutattak azokra az intézkedésekre, amelyeket meg kell valósítani, hogy a második ötéves terv első évi tervének összeállítása jóminőségű legyen. A záróbeszédet Pavol Majling, a Szlovák Tervhivatal elnöke tartotta. Besztercebánya a Szlovák Nemzeti Felkelés 11. évfordulója előtt Besztercebánya a Szlovák Nemzeti Felkelés 11. évfordulóját, egyben a város megalakításának -700. évfordulóját ünnepli. Ez. alkalommal Besztercebányán egész sor értékes kulturális és sportműsort rendeznek. Augusztus 20. és 21-én víziműlesíkló-versenyt rendeznek a Garamon. A várostól néhány kilométerre elterülő repülőtéren rendezik meg az országos modellező-versenyt, amelyen 10 ország modellezője vesz részt. Szombaton, augusztus 27-én érkezik Besztercebányába az SZLKP KB és a Megbízottak Testületének küldöttsége. Megérkezésük után megkoszorúzzák a szovjet hadsereg elesett hőseinek emlékművét és a mártírhalált halt hősök kremnickai sírját. Ugyanaz nap leleplezik Donovalyn a Szlovák Nemzeti Felkelés új emlékművét. Vasárnap, augusztus 28-án a Szlovák Nemzeti Felkelés terén ünnepélyes manifesztációt rendeznek. A „Lűcnica" népművészeti együttes a Szovjetunióba utazott A „Lúcnica", államdíjjal kitüntetett szlovák népművészeti együttes, ksdden, augusztus 16-án a Szovjetunióba utazott. A 130 tagú együttes a Szovjetunióban bemutatja a „Betyártáncot", a „Radványi vásárt" és más értékes táncokat. Műsorukon szlovák népdalok is szerepelnek. Előadásaikkal kifejezik a szlovák népi kultúra gazdaságát, s a szlovák nép szere* tétét a szovjet nép iránt. Az együttes Moszkvában tíz előadást rendez „A népi demokratikus Csehszlovákia tíz éve" elnevezésű kiállításon, a Makszim Gorkij Kultúra és Pihenés Parkjában és a mezőgazdasági kiállításon. A szénfejtési terv teljesítése Hétfőn, augusztus 15-én az egyes bányakörzetekben így teljesítették a szénfejtési tervet: FEKETESZÉN: Karvini körzet 91,9 százalék, orlavai körzet 90,7 százalék, az ostrava-karvini körzet 91 százalék, Kladno 90,1 százalék, Plzen 84 százalék, Trutnov 87,5 százalék, Rosice 91,2 százalék. A feketeszén fejtési tervét összesen 90,6 százalékra teljesítették. BARNASZÉN: Komofany 120,9 százalék, Most^Észak 89 százalék, Duchcov 86 százalék, Bílina 103 százalék, Sokolov összesen 92,5 százalék, Handlová 78,3 százalék, Kékkő 84,9 százalék. A barnaszén fejtési tervét öszszesen 101,3 százalékra teljesítették. LIGNIT: Cseh Lignit-üzemek 90,6 százalék. Délmorvaországi Lignit-üzemek 78,3 százalék, Béke-bánya 72,6 százalék, Lehota-bánya 103,9 százalék. A lignit fejtési tervét összesen 80,6 százalékra teljesítették. H-l-tt-E-K I AUGUSZTUS 16—21-IG minden nap 20 órakor „Humor és artisztika" címen esztrádműsort adnak elő a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjában. A PARDUBICEI kerület 100,3%-ra teljesítette a repce begyűjtését. HÉTFŐN, augusztus 15-én a Szovjetunióba utazott kiváló opera-, zene-, tánc- és esztrádművészeink együttese. Dr. FRANTISEK KAHUDA iskolaügyi mifiiszter meglátogatta a Rocková Dolina-i üdülőközpontban nyaraló pionírokat. JÜLIUS 1-TÖL augusztus 10-ig köztársaságunkban 1642 üzemi dolgozó ment át az EFSZ-ekbe. A PRÁGAI Károly egyetem rektora a párt, a CSISZ és a szakszervezet bizottságaival együtt felhívta az összes fakultások tanulóit, hogy segítsenek a gabonabegyűjtésben. IDŐJÁRÁS Közép-Szlovákia déli részén kissé nagyobb felhőzet. A felmelegedés tovább tart. A nappali hőmérséklet 25—29 fok. Gyenge szél. /