Uj Szó, 1955. augusztus (8. évfolyam, 184-209.szám)

1955-08-12 / 193. szám, péntek

1955. augusztus 12. U1SZ0 5 Jól használták fel a nyári szünidőt Tanulóifjúságunk a nyári szünidő alatt az ország különféle helyein levő ' építkezéseken brigádmunkával járult hozzá a szocializmus építéséhez. A mi brigádunk a Szövetségi Vasútvonal építkezésén dolgozott. Becsületes igyekezettel 111 százalékra teljesítettük a tervezett munkákat. A jó eredményt annak köszönhetjük, hogy mindjárt a munka megkezdésekor megszerveztük a szocialista munkaversenyt az egyes munkacsoportok között. A verseny célkitűzése a legjobb teljesítmény elérése, munkamulasztás kizárása, a' legjobb tömegpolitikai tevékenység és a szilárd fe•gyelem megteremtése volt. A versenyfeltételeket legjobban a Janák elvtáré vezette munkacsoport tagjai teljesítették, akik 200 százalékos teljesítményt értek el. Jó munkájukért emlékéremmel tüntették ki őket. Mi, brigádosok nagyon örülünk a sikernek, hogy eredményesen járulhattunk hozzá szép hazánk építéséhez. Bár kezdetben a szokatlan munkakörülmények között voltak nehézségeink, kitartó igyekezettel le tudtuk győzni őket. Hallgattunk a tapasztalt munkások útmutatására és az előforduló hibákat azonnal kiküszöböltük. Legnagyobb elismerésnek tartjuk, hogy a régi munkások véleménye szerint jól teljesítettük feladatainkat. Természetesen senki se gondolja, hogy az építkezésen a terv feladatainak teljesítése mellett nem marad idő a szórakozásra, kultúrmunkára és a sportra. Ebből is kivettük részünket. A napi munka befejezése után a könyvtárból könyveket kölcsönöztünk és rendszeres sajtószemléket tartottunk. Ezeket minden esetben élénk vita követte. Este a tábortűz mellett vidám dalok éneklése közben jól szórakoztunk. Sportsikereink sem maradtak el. Labdarúgó-csapatunk jőnéhány sikeres mérkőzést vívott. Kézilabdacsapatunk is sikerrel szerepelt. Az utolsó napon azzal a tudattal vettünk búcsút az építkezéstől, hogy csoportunk tagjai derekasan helyt álltak, becsülettel teljesítették feladataikat. Kashalmi Miklós brigádvezető, Komárom. Álljatok ti is sorainkba Jó néhány hónap telt el azóta, mikor a párt hívó szavára elhatároztam, hogy én is beállok azok sorába, akik népgazdaságunk fejlesztésének első sorában harcolnak — a szénbányászok közé. Az ipolysági járásbeli Vinnica községből jöttem mint brigádtag a sokolovői bányakörzet Ünor nevű bányájába dolgozni. Az itt töltött hónapok során nagyon megszerettem a bányamunkát. A föld mélye kincsének, a szénnek felszínre hozásáért folyó munka, a bányászat, ma egyike a legmegbecsültebb foglalkozásoknak hazánkban. Becsületes igyekezettel én is kiveszem részem az elegendő szén biztosításának munkájából. A normát 129 százalékra teljesítem és ezt a teljesítményt továbbra is igyekszem megtartani, sőt tovább fokozni. A szénfejtési terv egyenletes teljesítéséért folyó küzdelemnek nagy jelentősége van a szocialista építőmunkában. Hazánknak sok öntudatos szénbányászra van szüksége, aki jó munkával veszi ki részét iparunk kenyerének, a szénnek biztosításából. Sedmák Ferenc bányász, Nővé Sedlo u Löketi c/í oÁndm'ló kazán Aki ismeri Füleket, tudja, milyen volt a régi üzem. Egészségtelen, alacsony, sötét, sokszor csak deszkákból és gerendákból összetákolt műhelyek. Nehéz volt bennük dolgozni, úgyhogy a közelfekvő új gyár építésére oly szükség volt, mint egy falat kenyérre. És itt kezdődik a vándorló kazán története. A gyárnak új kazánra és a hozzátartozó berendezésre volt szüksége. E fontos dolgokat még 1950-ben megrendelték a brnói Slatina nemzeti vállalatnál. A megrendelést itt elfogadták és megígérték, hogy elkészítik, a kolini Tátrában azonban ezt mondták: rendeljék meg a fülekiek a kazánt a lévai kazángyárban. A lévai üzemet csak abban az. időben építették s ismét Kolinhoz kellett fordulni, hogy a Tátra-üzemnek alkalma legyen mégegyszeí- visszautasítani a megrendelést, és pedig abból az okból, hogy e gyártmány nem szerepel termelési tervükben. Meg kellett hát várni, míg a lévai üzem elkészül. Az alatt a két év alatt a megrendelés fiókból fiókba vándorolt. A fülekiek csak vártak és sürgettek. 1953-ban véglegesen a lévai üzemhez nyújtották be a megrendelést. Ott azonban azzal érveltek, hogy az üzem még fiatal és hogy a kazánnak fenék is kell, honnan szerzik ők azt be? Megpróbálkoztak hát a Vitkovicei Vasműveknél. Ott szintén nem szerepelt az 1§5'. évi termelési tervben ilyen gyári'A ' ny. A fülekiek ezek után üzemből üzembe, hivatalból hivatalba küldözték embereiket. Végűi is megörültek: a Vitkovicei Vasművek mégiscsak elkészítik a kazán fenekét. A lévaiak pedig megígérték: Jól van! Ha megkapjuk a kazánfeneket, egy hónap alatt elkészítjük a kazánt. A kazánfenék ugyan még decemberben megérkezett Lévára, a kazán azonban csak nem készült el. Füleken készen áll a kazánház, de nincs kazán. Azonban mégis van valamijük: Léváról értesítést kaptak, hogy a kazánfenék hibás és hoyy újat kell rendelni. A fülekieknek máiégnek állt a hajuk. Gyorsan Ostravába! Ott megállapították, hogy az ostra* Megjelent a Rudé Právoban. vaiak elfelejtették elküldeni Lévára az igazolást a kazánfenék kipróbálásáról. Magukkal vitték és személyesen adták.át Léván. Léván összeültek a szakértők, tárgyaltak s megállapították!' hogy a kazánfenék mégis csak jó lesz. Végre megkezdték a megrendelés elkészítését — a megrendelés után 5 évvel. „1955 március végén a kazán Füleken lesz" — mondották. S a kazán ismét vándorútra kelt: Léváról Brnóba küldték s a leszállítás határidejét április 15-re tolták ki. A fülekiek ezen a napon elmentek a lévai S, M. Kirovüzembe. Itt közölték velük, hogy a kazán csak május 15-én lesz készen. Közben a Gépipari Minisztérium főosztályának képviselője ígéretet kapott, hogy május 24-re elkészítik a kazánt. A fülekiek ismét Lévára utaztak. Ott jegyzőkönyvet vettek fel, hogy az egyik kazán május végén, a másik pedig június 17-én készül el. Érdeklődtünk a kazán iránt s megkérdeztük a slatinai üzemben, miért nem kész még. Hronek elvtárs ezt felelte : — Vállalatunk a kazán összes alkatrészeit elküldte. A megrendelés elkészítését a lévai Kirov-üzem fékezi, ahová a kolini Tátra-üzemből a kazánberendezés többi megrendelését áthelyezték. Ezt a megrendelést, amelyet eredetileg 1953-ban kellett volna elkészíteni, még 1951-ben sem készítették el. Most sem tudjuk megállapítani a végleges elkészítés idejét, pedig már személyesen és írásban is reklamáltuk. Május 12-én megérkezett Léváról a felelet: — A kazánt és a hozzátartozó berendezést a következő időn belül szállítjuk le: egy részét e hó végéig, másik részét pedig június 15-ig. Június 3-án a fülekiek kétségbeesetten táviratoztak. A leszállítás időpontját megint nem tartották be stop a leszállítás időpontja megint nem biztos stop. A kazán öt éve vándorol. Arra azonban, hogy a vándorlás okozóit felelősségre vonják, egy hétnek is elégnek kellene lennie. Petrőci Bálint Éjjeli műsza kb an A moziterem zsúfolásig megtelt. Dolgoznak a szellőztetők, de még így is nagy a hőség. A híradó fut, már befejezése felé közeledik. A vásznon a handlovai bányában készült felvételek tűnnek fel. Mozgolódás, széknyikorgás, sugdolózás a nézőközönség körében. Nem csoda, hisz az ő bányájuk. Az ott a dombon, a városka mögött. A szénfalak mellett szorgalmasan dolgoznak a bányászok. A kombájn belevájja hatalmas fogait a szénbe és a fal enged. — Hisz ez meg a Wohland Pál — szél közbe valaki. — Milyen fekete az arca, csak a szeme villog. A vászonról eltűnik a kép, felgyúl a villany. A közönség feláll, szünet. Kisebb-nagyobb csoportok- verődnek össze. Beszélgetnek. Természetesen a Wohland-fejtőcsoportról. —• Elfogadta a novákyak felhívását. 10 000 tonnát akarnak kifejteni. Merész célkitűzés. — Nehezen fog az sikerülni nekik. Handlován ilyesmi még nem történt — mondogatják két csoportban is. — Miért ne sikerülne? Olyan teljesítményt kevesen értek el még Handlován, mint Wohlandék.' Csengetnek, a közönség helyére siet. Elsötétül a terem, pereg a film tovább. * * * Wohland Pál gondosan becsomagolja tízóraiját, aztán zsebre teszi. Az asszony a gyerekeket altatja. Wohland elvtárs műszakra indul. Kényelmesen lépeget, mélyen tüdejére szívja az esti levegőt, s irányt vesz az üzem felé. — Ha ciklus szerint fogunk dolgozni, sokkal több szenet fejtünk ki, magasabb lesz a keresetünk is — okoskodik magában. — Ciklus. Harmincat is lezárnék, csak ... — s megrettent a saját gondolatától. Megint lebecsüli a közösséget, akár csak a . múlt hónapban. Huszadikáig csak nevettek a cikluson, de aztán hozzáfogtak. A hónap végé^ re" teljesítették a normát, és több mint 100 koronát kerestek naponta. Visszaemlékezik,, a novákyak felhívására. — Tízezer tonna szenet egy szénfalról — megpezsdült a vére. A moziban elejtett megjegyzés az ő becsületét érintette. így volt a novákyak versenyfelhívásával is. Becsületbeli kötelességének tartotta elfogadni, pedig tudta, hogy az a fal, ahol ő dolgozik, nehezen adja le a tízezer tonnát. Dfe mc'gis sikerülnie kell. Mindénesetre előrelátóan kell megkezdeni. Egyezkedni kezdett először önmagával. — Mi lenne, ha versenyeznénk, ki végez el több ciklust. Aztán megbeszélte a csoport tagjaival is. Emellett maradtak. Megkezdték a ciklusos fejtést és mindenkit maguk mögött hagytak. A novákyakat is. A kollektíva több szenet fejtett ki, mint a munkaszakasz többi munkahelyei együttvéve. * * * Másnap Wohland elvtárs a főtéren halad át. Érzi a kinyílt rózsák kellemes illatát. Csendes nyári este van. A parkban a padokat lefoglalták a szerelmesek. Hogy miről suttogtak, az az ő dolguk. A bányászok sietnek a műszakra. Wohland gondolatai sebesen váltják egymást. Átérzi ennek a műszaknak — a jelentőségét. Ez lesz a döntő. Belépett az öltözőbe. A fogasról leemelte munkaruháját, átöltözött. Nem nagyon figyelt a körülötte állókra. Elfoglalták saját gondolatai. Stanko elvtárs, a bordázó közeledett feléje, aki most délutáni műszakos volt. Wohland elvtárs megragadta az alkalmat a kérdezősködésre. — Hogy áll a szénfal? — érdeklődött izgatottan. Az válasz helyett a földet nézte. — Ma nehezen lesz ciklus — szólalt meg végre. — Miért? — Üzemzavar, nagy a nyomás a falon. Az egész falat ki kell rabolni. — Bízd csak rám. Stanko elvtárs — válaszolt erre magabiztosan Wohland. — Megcsináltunk mi már egyetmást, megcsináljuk ezt is. Az indulásra készenálló bányakocsi végén a munkavezető várt rá. Nem sokat beszélt, de szavának súlya vo!t. — Tartsatok ki Pali, nehéz feladat előtt álltok. — Voltak már nehezebjjek is — válaszolt a bányász. — Mások is kibírták, mi sem hátrálunk meg. Beleült az egyik kocsiba. Füttyentett a mozdony, megmozdult a kocsisor Egymáshoz ütődtek a csillék s egyenként eltűntek a bánya sötéten ásító szája mögött. N em valami biztató a helyzet — szakadt ki a száján akaratlanul, ahogy tekintetével végigmérte a falat. — No de nem is a legrosszabb. Közepén van a nyomás, sűrűbben kell bordázni; — De mi lesz a ciklussal — szólt a társa? — Meglesz, — válaszolt Krsko Pavel, a kombájnkezelő — csak ti tartsatok ki, én győzöm a kombájnnal. Hozzáláttak a munkához. Munkához? Valahogy többnek lehetne ezt nevezni. Harc volt ez, melyben az egyik félnek alul kell maradnia. Vagy a Wohland-csoportnak, vagy a szénnek, ennek a kemény, fekete tömegnek, amely farkasszemet néz a kombájnnal. Krsko Pavel biztos kézzel irányította a „Donbasz" szénkombájnt. Méterről méterre közeledtek a célhoz. Lépésről lépésre a győzelemhez. A bordázás jó sűrű, hadd dühöngjön a mennyezet, ők nem engednek. Szálkák pattognak az oszlopon, kissé távolabb, gyengébb törés. Üj támasz kerül oda nyomban. Csak tovább, ők az erősebbek. Hajnali négy óra. Még öt méter hiányzik a célig, öt nehéz méter, aztán meglesz a győzelem. Wohland Pál éber ^zemekkel figyeli a munkát, amellett keményen dolgozik maga is. Egyszer a bordákat püföli, másszor társának segít. Krsko Pál konbájnkezelő magában .számolgat: — Még ,négy méter, három, kettő ... már csak karvastagságú réteg lehet a kombájn előtt. Néhány perc, aztán eltűnik az utolsó akadály és a félhomályból, tehet hogy egy szemközti szénfalról, visszaverődik a gépek zaja. A szénadagolóból az utolsó szénrög is elindult útjára. Örömteli kiáltás hangzik fel: Kész! Mindnyájan összesereglenek, nézik munkájuk eredményét, közben dicsérik a kombájnkezelőt. Háromig sem számolhatsz, már kész is a faltámasz. — Ez volt a legszebb műszak — mondja Wohland elvtárs. — Igazi műszak — toldja meg Krsko elvtárs is. A bányatelefondrótjain gyorsan szétrepül a győzelem híre. Feljut a "?lszínre is, aztán tovább. Pár órán lül jelenti a városi hangszóró is, gy a föld mélyén megint győzött a kemény bányászakarat. Wohlandné reggel a kapunál várta férjét. Nemsokára megérkezett társaival együtt. Arca fekete volt a szénportól, de a szeme örömtől csillogott. Felesége már meghallotta az új győzelem hírét, most még büszkébb az urára. Odajött a munkaszakasz vezetője is. — Százhetven koronát kerestetek fejenkét ebben a műszakban — szólalt meg. A szénporlepte arcokból csak a fehér fogsorok világítanak. Mosolyognak, örülnek. És mi, mit mondjunk? Csak annyit, hogy együtt örültünk velük, örültünk győzelmüknek, de még jobban örülünk majd, ha felröppen a hír, hogy a handlovai bányászok mindnyájan teljesítették tervüket. Podluzsanszky J., Handlová Épüljön, fejlődjön mindnyájunk örömére Nézzünk körül kicsit, nézzük meg közelebbről Handlovát, a barnaszén szlovákiai városát, hogyan él. hogyan lélegzik. 'Útmutatást Weiss József, a HNB titkára ad, olyan formában, hogy gyözcd'jem meg minden szaváról, amit mond. Bármerre nézek, á négy világtáj bármelyik irányába, mindenütt építkezés, új házak: Megszámlálni nehéz lenne őket. Kénytelen vágyik belekukkantani a jegyzeteimbe. 1948 ota 1073 lakásegí/séget adtak át gazdáiknak. Ezenkívül felépítették a legény száll ásókat, ahol több száz fiatal kényelmes otthonra talál. Központi fűtéssel ellátott nagyszerű lakások ezek. Aztán a városszépítési akció. Bátran állítható, hogyha valahol, hát Handlován megvan ennek a látszatja. A tér felső részét rendbehozták, úgyhogy díszszemlét ü lehetne rajta tartani. Ősszel megcsinálják a. ..Pihenés Parkját". Közel lesz a bányászlakások egyik részéhez, hogy a- gyermekeknek, az anyáknak ne kelljen sokat fáradozniok, míg odamennek. A dolgozó ember szereti a szépet, szereti kellemessé tenni otthonát, környezetét. Ahogy mondják, ád magára Ilyenek a handlovaíak is. 40 ezer önkéntes brigádórából már ez ideig 28 ezret ledolgoztak. Nézzünk meg itt is egyetmást. A téglalapalakú, körülhatárolt parkocskában sok ezer virágtő eresztett gyökeret, nyiladozik, szabályos köralakban elültetve. Üde színükkel mosolyt csalnak a járókelők arcára. A padokon — mindenütt foglaltak — fiatalok, idősebbek olvasgatnak, süttetik magukat az augusztusi napsugárral. Pár lépéssel feljebb a HNB kétemeletes gyönyörű épülete emelkedik Jci a házak közül s a térre néző ablakaiban a szellő játszadozik a virágokkal. Űrt áll ez az épület, benne a nép képviselői,dolgoznak. Olyanok, mint Weiss József elvtárs, aki a pontosság embere s háromszor is megrágja a szót, mielőtt kiejtené. De amit állít, arra mérget lehet venni.. Most is tervezget valamit. Nézzük csak meg, mit. — Hat hét múlva kész lesz a <sz' kőkút, még 8 padot is ' elhelyezün' a parkban. A városszépítési akció eredményét lépten-nyomon látjuk. De menjünk tovább és nézzük meg, hogyan töröa nek a lakosság igényeinek kielégíté sével. Ügy veszem észre, kicsit meggyorsí V>ttam a dolgot, mert ő maga akarta ezt elmondani- Még mosolyog is hot zá: — Három nagy üzlet nyüt az [ utóbbi időben. Jobban mondva, olyan kisebb áruházfélék, amelyekben több áru és termékfajta van: hús, tej, meg miegymás. Tovább beszélgetünk. Megkockáztatok még egy kérdést, amely elég égető, országos méretben: — És a lakáskérdéssel hogy állnak? — Jól! Ebben az esztendőben már 150 lakásegységet adtak át és az év végéig még 186 új lakásegységbe költözhetnek be az új lakók. Nálunk nincs lakáshiány. ^ * * * Handlová épül. Örülnek ennek az emberek. Meg a százéves torony, amelyet a háború vihara el vá osztott a templomtól, még az is, mintha megfiatalodna az egyre szépülő környezetben Mert nem lehet azt állítani, hogy i túl öre§ város lenne, de -t s-.m, hogy fiatal, hisz ha a felbadu

:'••••tói számított 10 éves létét, '••'ét vesszük szemügyre, mér:jes léptekkel megtett előrehaladást 'álunk •H?r -italodott inkább ez a város, h ibhá tették az emberek, azok is, • I: itt születtek,, meg azok is, akik •-pkMöztek. Épüljön, fejlődjön mindnyájunk örömére! Gérecz Árpád.