Uj Szó, 1955. augusztus (8. évfolyam, 184-209.szám)

1955-08-10 / 191. szám, szerda

1955. augu/sztus 10. UJSZ0 A MEZŐGAZDASÁG HÍR KI A Szepsi Gép- és Traktorállomás 12 brigádközpontjának traktorosai az esőzések és a talajvíz ellenére vasárnapig 1487 hektárt arattak le. A járás területén jelenleg 14 kombájn, 65 kévekötő aratógép, 10 lentépő és 2 lenkombájn dolgozik. Az elkövetkező napokban a mezőgazdasági gépek számbeli aránya még nagyobb lesz. A gépek üzemzavar nélkül dolgoznak. Különösen beváltak a lenkombájnok. A járás területén 84 hektárral végeztek. Csécsen már befejezték a len aratását s most Bodolón dolgoznak. A lenkombájnok és lentépők zavarmentes, jóminőségű munkájára különösen nagy súlyt helyeznek a GTÁ dolgozói. A szepsi járásban van a kerület len-vetésterületének több mint fele. Gyors egymásutánban kerül sor a len nyúvésére, a kombájnokat és lentépőgépeket oda irányítják, ahol azokra éppen a legnagyobb szükség van. Krisztián és Domon!*os elvtársak jó munkájukkal mindenütt, ahol eddig megfordultak, kiérdemelték a szövetkezeti tagok dicséretét. Szép eredményekkel dicsekedhetnek az állatenyésztésben a Fejszési Állami Gazdaság dolgozói. Megyesi Erzsébet és Diószegi Olga fejők 12 literes napi átlagot érnek el, míg Hornyák Mária 17 liter tejet fej egy-egy tehéntől. Chmour András feleségével a borjúknál dolgozik és riciegneveléssel kiváló eredményeket mutatnak fel. A gondjaira bízott 58 borjúnál napi 81 dekás a súlygyarapodás, a tervezett 70 dekával szemben. A borjúk kéthónapos korukban elérték a 128 kg-ot. Jó munkájukért tisztességes fizetést kapnak. Havonta 2500 koronát keresnek. Mató Pál, Bodvavendégi Az aratókombájnok magtisztító szerkezete a szemeknek a cséplőgépekre fúvóberendezéssel történő felszállításával a tisztításon kívül ,a szárítást is elvégzi. A szepsi, jászói s a többj szövetkezet dolgozóinak munkáját ez az újítás igen megkönnyíti. Péter József eddig 42 hektár, Bencsák János több mint 48 hektár terület termését csépelte ki. A szepsi járás állami gazdaságaiban eddig 11 kombájn aratott. Az eddigi jelentések szerint a tavaszi árpánál a legmagasabb hektárhozamot az állami birtok somodi gazdaságában érték el. Huszonöt hektár területen, melyet kombájnnal arattak le, az átlagos hektárhozam 30 mázsa. A kombájntól elszállított termény szárítására egyszerű, de a célnak megfelelő módszert alkalmaznak a somodiak. A föld egy bizonyos darabját lehengerelték, szalmával fedték be, majd ponyvákkal takarták le. A kombájnoktól elszállított terményt ezekre a ponyvákra szórják ki. A szárításnál két lány dolgozik, akik a terményt gereblyé&kel állandóan forgatják, hogy minél hamarabb száradjon. Ha szép, napos az idő, a termény 3—4 óra alatt úgy megszárad, hogy alkalmas az elraktározásra. Martin Belan, a szepsi JNB dolgozója. * * * A múlt években gyakran fordultunk községünk lakosaihoz, hogy a szövetkezetnek segítséget nyújtsanak a kapálásban, szénabegyűjtésben, aratásban és a cséplésben. Ebben az évben már nem kell a lakosságot kérnünk, hogy a zöldség, cukorrépa stb^ kapálásában segítsenek, s nem kell a munkabrigádok támogatása sem az aratásnál. Mindezt a gépek segítségének, a szövetkezetben folyó munkaszervezésnek köszönhetjük. Bátran dicsekedhetünk ez évben a magángazdák előtt a szövetkezetben elért eredményekkel, főleg a növénytermesztésben. A szövetkezet gabonaföldjein a termés sokkal szebb, tisztább és magasabb, mint az önállóan gazdálkodó földműveseké. Magángazdáink ezt jól látják, és meg is vannak győződve róla, hogy a közös gazdálkodás sokkal előnyösebb. A tornai EFSZ július 20-án is példát mutatott az egyénileg gazdálkodó földműveseknek, amikor a járásban elsőnek adta át a 6 hektárról kombájnnal learatott 112 mázsa árpát, hogy az állammal szemben fennálló kötelezettségének eleget tegyen. A szövetkezeti tagok már most számítanak arra, hogy terven felül nagyobb mennyiségű gabonát szolgáltatnak be, amivel saját jövedelmüket is emelik. Spilka János, a tornai HNB titkára Mindannyiunk nagy ügye Pártunk X. kongresszusának határozata alapján a füleki járás nagy feladatok megvalósítását tűzte ki célul, melyek a meglévő szövetkezetek kiszélesítésére és megerősítésére irányulnak. Tervbe vették, hogy január 1-től június 30-ig 25 olyan tagot nyernek meg a közös gazdálkodásnak, akik falun élnek és van valamenynyi földjük, de az iparban dolgoznak. Éhben az esetben nem az iparban dolgozók visszatérésére kell gondolnunk, hanem az iparban dolgozók feleségeire. A járási pártbizottság e tervet a járási nemzeti bizottság, a helyi pártszervek és a helyi nemzeti bizottságok segítségével sikeresen megvalósította, sőt a tervezett számot túl is szárnyalta. A tervezett 25 helyett 29 iparban dolgozó, de valamennyi földdel rendelkező egyén feleségét megnyerték a szövetkezeti gazdálkodásnak. Második feladatként azt tűzték maguk elé a járási szervek, hogy a szövetkezetben mutatkozó munkaerőhiányt először is a helyi forrásokból próbálják pótolni. Különösen a falusi ifjúság nagymérvű bevonásával. Tervbe vették, hogy az év első felében legalább 55 fiatal munkaerőt nyernek meg a szövetkezeti gazdálkodásnak. A CSISZ-szervezetek aktív támogatása mellett a kitűzött célt magasan túllépték. A tervezett 55 fiatal helyett 109 fiút és lányt nyertek meg a szövetkezetnek. Az asszonyok soraiból is sokan bekapcsolódtak a szövetkezeti munkába. Nyolcvanegy azoknak az asszonyoknak a száma, akik bár nem szövetkezeti tagok, de a csúcsmunkák idején derekasan kiveszik részüket a közös munkából. Járási méretben ezen a téren a sídiek vezetnek. A helyi nemzeti bizottság mellett működő nőbizottság felvilágosító munkája nyomán több mint 30 asszony kapcsolódott be a szövetkezeti munkába. Nagy részük van ezeknek az asszonyoknak abban, hogy a szövetkezet kapásnövényeit az idén nem eszi meg a gyom és hogy az aratással egyidőben a dohánytörést Is elvégezték. Az aranyat érő asszonyi kezek munkájának az eredménye az is, hogy a még egyénileg gazdálkodó sídi földművesek is egy lépéssel közelebb kerültek a szövetkezethez. Nagy jelentőséggel bír az is, hogy a füleki járásban a CSKP KB júniusi határozata alapján eddig 26 ipari dolgozó tért vissza az üzemekből a mezőgazdaságba és ami a leglényegesebb, járási méretben eddig 36 földműves döntött a szövetkezeti gazdálkodás mellett. A mezőgazdasági termelés növelése terén fontos szerepet játszik az is, hogy az egyes termelési ágazatokban szakemberek irányítják a munkát. E cél érdekében a fiatalok soraiból a legalkalmasabbakat iparkodtak megnyerni a mezőgazdasági szakiskolákra. A füleki járás fiataljai megértették, milyen nagy szükség van új szakemberekre a mezőgazdaságban, ezért eddig 36 fiatal jelentkezett a különféle képzettséget adó gazdasági iskolákra. Az itt felsorolt eredményekből világosan lehet látni, hogy a szövetkezeti mozgalom már igen mély gyökeret eresztett a fUleki járásban. A me zőgazdasági termelés fellendítésének ügye ma már közös Ugnvé vált. Szarka István. tizennégy nap a (_C0»K5'«><,

<>fe MOUSiM» Moszkva — Szovjet-tér Jurij Dolgurob bronzszobrával A lighogy pirkadni kezdett, a nap sugarai még gyengén világítottak át a vonat ablakán, de mi már mindannyian talpon vagyunk. Nagy az izgalom, hisz a menetrend szerint 10 órakor megérkezik vonatunk Moszkvába, a Kijevszkaja pályaudvarra, Kilenc óra után már senki sem ül nyugodtan a helyén. Az ablakok előtt állunk csoportosan, a szemek kíváncsian kémlelik a tájat. Már csak eqv állomás. Már csak félóra — mondják többen. Egyszer csak valaki nagyot kiált: „Moszkva!" A távolban látom már a magas épületek tornyait. Mindenki a vonat egyik oldalára szalad. S ahogy közelebb érkezünk, egyre inkább kibontakoznak a Lenin-heqi/en épült Moszkvai Állami Egyetem körvonalai. A vonat kanyarba ér. Eltűnt az épület a szem látószögéből. Gyerünk a másik oldalra — mondja valaki, és mind a harmincan szinte parancsszóra a másik oldalon lévő ablakhoz szaladunk. Ellenkező kanyar. Újra vissza erre az oldalra. De aztán végeszakad a nagy szaladgálásnak, mert mindkét oldalról jól látni Moszkva gyárépületeinek égbenyúló kéményeit és a pompás, magas épületek aranyozott tornyait. líözelqünk a,, városhoz,, s .lassan újra eltűnnek a magas épületek, tornyai, mert a szerelvény már bent áll a fedett pályaudvaron. Bőröndjével a kezében készenlétben áll mindenki. Kissé tolakodunk is az elsőségért, mindenki elsőnek szeretne Moszkva állomásónak a peronjára lépni. Mert ez is nagy dolog ám! No de aztán mégis csak megnyugszunk, hisz az a lényeg, hogy már itt vagyunk a legszebb városban, Moszkvában. A pályaudvaron a FöldművejTi lésügyi Minisztérium és a csehszlovák nagykövetség képviselői fogadnak. Toícarev Vaszilij Matevjevics, aki moszkvai tartózkodásunk alatt vezetőnk, pár szóval üdvözli a küldöttség taqjait, majd elindulunk szállodánkba, a pályaudvartól nem messze lévő Hotel Kijevszkája ötemeletes épületébe, öreg ez az épület, de amint belépsz és végigsétálsz a folyosó süppedő szőnyegén, kellemes érzés fog el. Bármerre tekintesz, mindenütt a legnagyobb rend, tisztaság fogad. A szobákban vezetékes rádiót találsz, eqyszóval minden meqvan ahhoz, hogy kellemesen töltsd el a szabad idődet és az éjszakát. A háromnapos út után most általános tisztálkodás, fürdés következik, majd ebéd után, ahogyan ilyenkor szokás, üdvözlőlapokat Ifüldünk szeretteinknek, jóbarátainknak, ismerőseinknek. Délután 5 óra tájban két „ZIM" gyártmányú, kényelmes bőrülések kel ellátott autóbusz állt meg szállodánk előtt. Megjöttek tolmácsaink is, két bájos fiatal elvtársnő és Vaszilij Matevjevics, a vezetőül-' 7T'lső , utunk Moszkvában. fy Ahoqy a város szépségeit nézem, sok-sok aondolat suhan át agyamon. Pillanatra eszembe jut az Októberi Forradalom naqy eseménye, a munkásság nagy győzelme, majd további küzdelmei a szebb jövő megvalósításáért, azután a Naqy Honvédő Háború és mindaz, amit a szovjet nép ereje, határtalan szorqalma ebben az országban, de legkivált a fővárosban megalkotott. Mert úgyszólván leírhatatlan az a változás, amely a cári rendszer óta végbeNEGYEDIK NAP ment ebben az országban, melynek népe oly maqasra emelkedett. Az autóbuszból elnézem Moszkva utcáinak nagy forgalmát, az élelmiszerekkel meqrakott üzletek, szebbnél szebb kirakatait, az új munkásházakat, a Szmolenszk-téri magas épületet, a Moszkvai Nagy Színházat (Bolsoj Tyeatr) és a Kreml csillagos tornyait. És minden egyes épület, minden egyes mozzanat újabb és újabb gondolatokra késztet. A sok látvány, a szépség oly hatással volt rám, Hogy egy pillanatra elláqyúltam és meqint csak azokra a szovjet hősökre gondoltam, akik a háború iszonyú viszontagsáqai közepette hősiesen küzdöttek hazájuk szabadságáért. Szinte magam előtt láttam a képekről is annyira ismert Vörös teret, rajta a felsorakozott, elszánt, keményakaratú katonákkal, s az emelvényen megjelenik Sztálin elvtárs ... Beszél lassan, értelmesen, minden szavának súlya van, s talán be sem fejezheti mondanivalóját, már felzúg a tömeg: Moszkvát nem adjuk. Moszkva nem lesz a fasiszták hadszintere, Moszkvának élni kell! És ezek a katonák páratlan hő• siesséagel bizonyították be hazasze' retetüket és ha közülük sokan éledtükkel fizettek is,, de nem engedték meg a fasiszta hóhéroknak, hogy feldúlják, elpusztítsák a vá. rost... S nedves lett a szemem, mikor arra qondoltam. hogy ezek a hősök már nem láthatják meq az emberi arcokon az örömöt, a boldogságot, s nem láthatják Moszkva győzelem után épült . szépséqeit, a vidám fiatalokat, a kommunizmus éoítésének jövő aeneráriójái-... A hazáért, a békéért, a szabadságért, hullatták el vérüket. Tisztelet és becsület emléküknek. És kétszeres hála illeti őket, mert legyőzték a világot meghódítani akaró fasiszta hordákat• és elhozták a szabadsáq fényét nekünk is, a mi népünknek, a mi országunknak. Idősebb katonatiszteket pillantok meg az utcán, Jókedvűen nevetgélve beszélgetnek. Lehet, hogy ők is harcoltak a mi szabadságunkért és azért, hogy a mi országunkban sem kell már százezerre rugó szegényparasztnak a kulák földjén görnyednie és emberséges életet élhet. l\Tézd azt a széles utcát, — ± V zavar meg gondolataimban szomszédom, Pelikán Karéi. — Tyű, ennyi autó, — kiáltok fel, — hisz ez olyan sok, hogy ennyit Bratislavában talán egy hét alatt sem lát az ember. Itt meq ez mindennapi doloq, s ahoqy vezetőnktől meqtudjuk, ez a Gorkij utca, melyen óránként 16 ezer autó szalad át. Óriásit alkotott a Szovjetunió. Moszkva régi faházai lassan eltűnnek már a föld színéről, s helyüket a 30—40 emeletes magas épületek, 10 emeletes munkás lakóházak, 60—-70 méter széles utcák, sugárutak foglalják el. A Gorkij utcába torkoló téren egy művészi alkotású bronzszobor mellett állunk meq. Kiszállunk az autónkból. Azt sem tudom hirtelen, merre fordítsam a fejemet. Jobbra-e vagy balra, mert ha . jobbra nézek, arra is szép. ha balra nézek, az is lenyűgöző és ha egyenesbe tartok, ott is sok érdekeset találok. Szemben vegünk a moszkvai városi szovjet évWete (innen a tér neve Szovjetszkája xttov-x ex?íW" A' - i-s - MHRi' í* i Moszkva egyik legszebb állomása a Belorusz pályaudvar Plosa). Jellegzetes, régi orosz építészeti stílusban építették a XVIII. század végén ezt a négy emeletes épületet. Akkoriban csak két emeletet számolhattál volna meg rajta, kettőt azóta a szovjet hatalom évei alatt emeltek rá. Ezenkívül még eqy érdekesséqe van ennek az épületnek. Amikor a Gorkij utcát szélesítették, pontosan az útba esett ez az épület. Értékes művészi stílusa miatt nem akarták lebontani. És hogy az utca is széles legyen, az épület is megmaradjon, a szovjet tudomány és technika segítségével megoldották ezt a kérdést is úgy, hogy a házat — anélkül hogy lebontották volna — odébb tolták.Neqyvenkét perc alatt 12 méterrel tolták odébb az épületet és ez alatt az idő alatt az irodákban eqy perciq sem szünetelt a munka. És nem ez az eqyetlen épület Moszkvában, ' amely erre a sorsra jutott. Sok-sok naqy épületet toltak ide-oda, előreoldalra, aszerint, ahoqy a városszépítés tervei megkívánták. A Puskin téren eqy hétemeletes épületömböt 100 m-rel kellett az utcával párhuzamos irányban hátratolni és 90 fokos szögben 20 métert oldalra. Ahogy így elnézem ezeket a rendezett utcákat, a sbksok új épületet, el kell j gondolkozzam eqy kissé azon, hogy aliq 10 év vet a Kfigy háború útán milyen sokat épített a szovjet nép, pedig sok hősies munka kellett ám ahhoz, hogy Moszkm ennyire megszépüljön, újjáépüljön. És mennyi méq a teendő ezentúl: 1950-től 1960-ig Moszkvában 10 millió négyzetméter területet kell beépíteni a legmodernebb lakóházakkal. Micsoda óriási terület ez! A Szovjet-tér lovasszobrát a szovjet nép a hős iránti tisztelete jeléül emelte Jurij Dolgurobnák. A szobrot Moszkva megalapításának 800. évfordulóján, 1947-ben leplezték le. A hagyományok szerint Dolgurob 1147-ben seregeivel a Moszkva-folyón átkelve pontosan ott, ahol a Kreml épületei, naqy tornyai merednek a magasba, megállt, széttekintett a négy világtáj felé, karjával maga köré mutatott, mondván: „Itt lesz oz ország fővárosa, Moszkva!" Évszázadokon keresztül itt volt aztán az orosz cárok székhelye, egészen I. Péter orosz cár uralkodásáig, mert később az ország központja Pétervár, a mostani Leningrád jett egészen a Naqy Októberi For' 'radalomig, majd újra Moszkva lett a Szovjetunió szíve, ütőere. O't órától este 10-ig nem is igen hosszú idő, de azt a sok szépet, amit ma láttam, úgy hiszem sok is egyszerre elraktározni az ember agytekervényeinek. És ismét eszembe jutnak uqyanazok a qondolatok, melyeket naplóm első bekezdéseiben is vázoltam, hoov milyen nehéz is a sok jeqyzetböl és különösen a moszkvai jegyzetekből úgy írni, hogy abban mindent röviden megírhasson az ember. Mert nem túlzás^ ha azt mondom, hogy minden lépésed eqy élmény, egy örökös emlék. Hisz külön-külön lehetne írni a Kremlről, a földalatti vasúton, a Metróban szerzett élményekről, a kidtúra és pihenés parkjában eltöltött estéről. No. de a mai napra elég, remélem, hogy a továbbiakban sor kerül arra is, hogy Moszkva ezernyi színbeli rtomvázó éleiének eav-eqy részecskéjét papírra, vessem. MÉRY FERENC. v