Uj Szó, 1955. augusztus (8. évfolyam, 184-209.szám)

1955-08-09 / 190. szám, kedd

1955. augusztus Í2. UISZO 3 N. A. Bulganyin, a Szovgetunfó Minisztertanácsának elnöke fogadást rendezett a diplomáciai képviseletek vezetőinek tiszteletére Moszkva, augusztus f. (TASZSZ) — N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke augusztus 7én fogadást rendezett a moszkvai diplomáciai képviseletek vezetőinek tiszteletére. Két óra tájban kezdtek gyülekezni a vendégek Dacsára, amely Moszkva egyik legszebb részén fekszik. A gyönyörű ősrégi parkban N. A. Bulganyin, L. M. Kaganovics, G. M. Malenkov, A. I. Mikojan, V. M. Molotov, M. G. Pervuhin, M. A. Szuszlov, N. Sz. Hruscsov, A. B. Arisztov, N. I. Belajev, P. N. Poszpelov és D. T. Sepilov fogadták a vendégeket. A Szovjetunió Kommunista Pártja élenjáró tényezői szívélyes fogadtatásban részesítették a nagykövetségek és követségek vezetőit, családjukkal együtt. Érdeklődtek egészségük és életük iránt. N. A. Bulganyin elvtárs melegen üdvözölte a diplomáciai testületek többi vezetőit. Az értekezleten szovjet részről részt vett P. P. Lobanov, J. F. Tevoljan a Szovjetunió Minisztertanácsának alelnökei, M. P. Taraszov, az OSZSZK Legfelső Szovjetjé elnökségének elnöke, A. M. Puzanov, az OSZSZK Minisztertanácsának elnöke, I. A. Benediktov, V. P. Jeljutyin, G. K. Zsukov, A. G. Zverjev, a Szovjetunió miniszterei. Sz. Sz. Birjuzov és I. S. Konyev, a Szovjetunió marsalljai, N. K. Bajbakóv, a Szovjetunió Népgazdasága Távlati Tervezése Állami Bizottságának elnöke, N. M. Pegov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének titkára, K. I. Kovai, a gazdasági kapcsolatok fő ügyosztályénak vezetője. A fogadáson részt vettek a szovjet |s a külföldi űjságirók, a Szovjetunió Minisztertanácsának és a Szovjetunió Külügyminisztériumának felelős dolgozói. A fogadáson csakhamar élénk beszélgetés indult meg. A fogadás részvevői megtekintették a parkot. A. I. Mikojan, az amerikai nagykövet családjával csónakba szállt, majd utána a többi vendég is. A vendégek a tóparton megterített asztal mellé ültek vacsorához. A vacsora után N. A. Bulganyin a szovjet kormány nevében megköszönte a jelenlévőknek, hogy részt vettek a fogadáson. A mai találkozó — mondotta N. A. Bulganyin — a barátság szellemében zajlott le, amely Genfbea jött létre, s amely lehetővé tette e találkozást. N. A. Bulganyin azon óhajának adott kifejezést, hogy gyakrabban is megismétlődnek hasonló találkozások. N. A. Bulganyin pohárköszöntőt mondott a jelenlévők barátságának megszilárdítására. Maung Ohn, a Burmai Szövetség szovjetunióbeli rendkívüli és meghatalmazott nagykövete megköszönte a szovjet kormány figyelmességét. Az asztal mellett ezután tovább folyt a sétaközben megkezdett beszélgetés. A vendégek között sok futballszurkoló volt, akik a szovjet és brit labdarúgók találkozását figyelték a televíziós készüléken. A fogadás alkalmából rendezett hangversenyen neves szovjet művészek mutatták be tudásukat. A fogadás közvetlen, nagyon barátságos légkörben zajlott le. N. A. Bulganyin távirata Bhab űrnak, az atomerő békés felhasználásáról tárgyaló nemzetközi értekezlet elnökének / Moszkva, augusztus 8. (TASZSZ) — Genf. A Szovjetunió tudatában van annak, mily nagy fontosságú széleskörű nemzetközi együttműködést kifejleszteni korszakunk nagy tudományos felfedezéseinek nem katonai célokra és pusztításra, hanem alkotó célokra, az emberiség javára, a jólét és a népek életszínvonala emelésére való felhasználásában és üdvözli a nemzetközi tudományos értekezletet, amelyen kicserélik az atomerő békés felhasználásában nyert Ismereteket és tapasztalatokat. A szovjet kormány annak a reményének ad kifejezést, hogy az értekezlet haladást fog jelenteni az atomerő békés felhasználása terén való nemzetközi tudományos együttműködés fejlesztésének útján és az értekezletnek a lehető legnagyobb sikert kívánja e nemes feladat megvalósításában. 1955, augusztus 7. N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. i^iiBiiaMii]Biiaiii!ia[i*iia[[iiiaiiai!siiaHa[iB(:*iiBH«iianBi(BUBtT«uui«nBtiBifaiiBttaiiBTrBiiaiia!!«!iiriaiiaiiatfatiBuai!*Fi»(iaiiaiiii a]iBifa!iaiiBiiaiiai:Biiaiiatfiua:rauBii*tsa<iBT!aiiBi;«nauBiivii*n*naii>iiaitaimiiip A Szovjetunió Legfelső Tanácsa ülésének visszhangja •TlinillUIIMIIIIIIIlllUllllllllllllllllfllllMIIIIIIII"^^^ Kína A Zaenroinzsibao című far Bulganyinnak a Szovjetunió Legfelső Tanácsa III. ülésszakán elhangzott beszámolójával kapcsolatban ezt Írja, hogy e beszámoló világosan tükrözi a Szovjetunió békés politikájának eredményeit és hatalmas törekvéseit A lap hangsúlyozza, hogy a világ öszszes népei támogatják azokat az intézkedéseket, amelyeket a Szovjetunió valósított meg a nemzetközi feszültség enyhítése s az államok közötti bizalom megteremtése érdekében, mert megfelelnek a nemzetek biztonsága és a béke megőrzése érdekeinek. Kína népe örömmel látja azt a támogatást, amelyet a szovjet kormány nyújt a kínai kormánynak az ázsiai és a távol-keleti helyzet enyhítésére irányuló törekvéssel kapcsolatban. A lap hangsúlyozza továbbá a világ békeszerető népei előtt álló feladatok fontosságát, amelyekre Bulganyin beszédében rámutatott, s azt, hogy a kínai nép mindent megtesz a béke megszilárdítása érdekében. NDK a Szovjetunió Legfelső Tanácsa III. ülésszakának munkája a berlini demokratikus sajtó fő témáját képezi. A „Neues Deutschland" közölte Olaszország Kommunista Pártja Központi Bizottságának határozata Róma, augusztus 8 (TASZSZ) — Az „Unitá" közli Olaszország Kommunista Pártja Központi Bizottságának határozatát, amelyben a KB felhívja a párttagokat és pártszervezeteket azokra a feladatokra, és új munkakilátásokra, amelyek a genfi értekezlet eredményeként és Scelba kormányának bukásával kapcsolatban következtek be. „Ezek az események új tényezők magéréséről tanúskodnak mind a belpolitikai, mind pedig a nemzetközi helyzetben — mondja a határozat." A genfi értekezlet megerősíti annak a vonalnak helyességét, amelyet a kommunisták már évek óta követnek." A kommunista párt Központi Bizottsága rámutat, mily fontos fokozni valamennyi békeszerető erők harcát a nemzetközi feszültség enyhítése ellenzőinek mesterkedései ellen. N. A. Bulganyin, a • Szovjetunió Minisztertanácsa elnöke záróbeszédének teljes szövegét. A „Der Morgen" című lap Bulganyin beszámolójával kapcsolatos hírmagyarázatában a beszámoló azon részét emeli ki, amelyben arról van szó, hogy a párizsi egyezmények mellett keresni kell a német kérdésnek a nemzetközi feszültség enyhítése útján történő megoldásának útját Uruguay Az uruguayi sajtó is nagy figyelmet szentel a Szovjetunió Legfelső Tanácsa III. ülésszakának. A lapok közlik N. A. Bulganyinnak a genfi négyhatalmi értekezlet eredményeiről szóló beszámolója egyes részeit. Hangsúlyozzák azt a tényt, hogy a Legfelső Szovjet történelmi eseménynek tekinti a genfi értekezletet, amelynek naov jelentősége van a nemzetek közötti viszony megjavítása szempontjából. USA Az amerikai sajtó továbbra is derűlátóan értékeli N. A. Bulganyinnak a Szovjetunió Legfelső Tanácsa III. ülésszakán mondott beszédét, valamint Eisenhower beszédét a leszerelés kérdésével kapcsolatban. Az United Press hírügynökség tudósítója a következőket írja: „A Washington és Moszkva közötti véleménycsere folyamán gyorsan fejlődd események a leszerelés kérdése terén eléggé észrevehető alakot öltöttek aíihoz, hogy hivatalos körökben reményt keltsenek az iránt, hogy a leszerelés kérdésének megtárgyalásakor az ENSZ-ben jó alapokra helyezhetik az ellenőrzés kérdését." SaMsbury, a New York Times washingtoni tudósítója rámutat arra, hogy Eisenhower és Dulles most más hajigon beszélnek, mint a genfi értekezlet előtt, amikor figyelmeztettek arra, hogy a négy nagyhatalom értekezletétől nem lehet túlságosan sokat várni. India A „Hindustan Times" című lap vezércikkében kommentálja N. A. Bulganyin beszámolóját a következő szavakkal: „A helyzet most megváltozott — ez a fő jellemvonás a „hidegháború" okozta szakadék mindkét oldalán. Ez a gondolat vörös fonalként húzódik végig Bulganyinnak egész Genfről szóló beszámolóján. Bulganyin azt mondotta, .hogy a legmagasabb szintű tárgyalások új korszakot nyitottak a nagyhatalmak közötti kapcsolatokban." A lapok egyben rámutatnak azokra a nagy nehézségekre, amelyeket e négy nagyhatalomnak le kell küzdenie a német kérdés megoldásában. A „Hindustan Times" című lap rámutat arra, hogy „mind Eisenhower, mind pedig Bulganyin egyetértőleg nyilatkoztak a négy nagy értekezletének eredményeiről és derűlátóan tekintenek a jövőbe." Megnyílt az első nemzetközi kiállítás az atomenergia békés felhasználásáról Genf, augusztus 8 (CTK). — Vasárnap, augusztus 7-én nyílt meg Genfben a Nemzetek Palotájában az első nemzetközi kiállítás az atomenergia békés felhasználásáról. A kiállításon 9 ország képviselteti magát: a Szovjetunió, USA, Nagy-Britannia, Franciaország, Kanada, Belgium, Dánia, Norvégia és Svédország. A kiállítás első a maga nemében. Feladata, hogy bemutassa az atomenergia békés felhasználása terén elért eredményeket. Az atomenergia békés felhasználásáról tárgyaló nemzetközi értekezlet keretében megrendezett kiállításon rendkívüli az érdeklődés a Szovjetunió kiállítási anyaga iránt, amely a bonyolult modellek, szerkezetek, fényképek, diagrammok sokaságán kívül képet nyújt a Szovjetunióban végzett atomkutatás eredményeiről. A szovjet kiállítási terem homlokzatán N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének • szavai olvashatók: „Az emberi gondolkodás legnagyobb találmányát, az atomenergiát nem háborúra és pusztításra, hanem békés építésre és az emberi lét megkönnyítésére kell felhasználni." A szovjet kiállítási anyag teljes mértékben alátámasztja e szavakat A kiállítási terem közepén egy kísérleti atomreaktor üvegmodellje és egy atomhajtású villanytelep modellje látható, amelyet 1954-ben helyeztek üzembe a Szovjetunióban. Figyelemreméltó az Egyesült Államok kiállítási anyaga is. Nagyon sokan tekintették meg a működő kísérleti reaktort ós más kiállítási anyagot, amely a reaktorok munkáját és szerkezetét magyarázza. cÁ lilMViinal Lám/. Tíz évvel ezelőtt dobták le az amerikai repülők az első atombombát Hirosimára. Román Kim „Sumiko, a hirosimai lány" c. regényének alább közöljük első fejezetét. Sumiko, aki a hirosimai atombombatámadás idején tíz éves volt, a támadás következtében megsebesült. A regény elmondja Sumiko szenvedését és további sorsát. Sumiko megtalálja az utat a népi mozgalomhoz és soraiban harcol azért, hogy Hirosima ne ismétlődhessék meg soha többé. Mikor anya hazatért a munkából, elvitte Sumikot és Eicsant a bunkerba, amelyet sűrű fák árnyékában ástak. Fülledt este volt. Sokan a bunker szélén ültek, legyezték magukat, vagy a kerti gumilocsolóval benedvesítették törülközőjüket és így hűsöltek. Az ellenséges gépeket éjfélre várták. De nem sokkal azután, hogy a harangszó elhalt, motorzúgás hallatszott. A repülök nyugatról jöttek. Kína felől. Szirénák bömböltek, lövések dördültek el. Az ellenséges gépek körözni kezdtek a tengerpart felett és tűz alá vették. A légiriadót csak másnap reggel fújták le. Egy öregasszony a bunkerban szorgalmasan morzsolta rózsafüzérét és közben sűrűn meghajolt. — Azt hittem, nagyobb támadás lesz, — mondta az anya és megigazította Eicsan kimonóját. — Májusban sokkal több gép jött és egész idö alatt bombáztak. — Egész éjszaka nem hunytam le a szemem — sóhajtotta az anya, nagyot ásított és szája elé tartotta tenyerét. — Ér előző éjszaka sem, mert dolgoztam. Most majd kialhatjuk magunkat. Egy ősz hajú férfi megjegyezte: —Kevesebbet bombáztak, mégsem hagytak nyugtot egész éjjel. No, most majd alhatunk akár estig — vélte egy fiatál asszony, akinek gyermeke a hátára volt kötözve. Mindnyájan hazasiettek. * * • Anya megfürdette Eicsant és ledőlt a gyékényre. Sumiko kiment az udvarra, hogy agyaggal összekent nadrágját letisztítsa. Az utca csendes volt. A házak redőnyeit leeresztették, a verendaajtókat behúzták, mindenki aludt. Csak egy ökrösszekér nyikorgása törte meg a csendet. A szekéren öreg parasztbácsi szunyókált. Egy csoport újonc rangjelzés nélküli zubbonyban némán menetelt az úton. Hozzátartozóik elkísérték őket: kezükben az újonc nevét féltüntető táblát meg kis zászlót és csomagot vittek. A béna kis Tomicsan a kerítésbe kapaszkodva sírt. Sumiko felakasztotta nadrágját egy ágra és kibámult az utcára. A szemben levő ház kapujában szalmakalapos fiú állt. Hirtelen előrelendült és a bunkernek használt kimélyített árok felé hajolt. Sumiko kilépett a kapun és óvatosan feléje osont. Egy baba feküdt a bunkerban, a fiú azt célozta meg kövekkel és közben a repülőgép hangját utánozta: Zzzzzz . . . zzzzzz Bombázórepülőgépet játszott. ToI micsan arcát kezébe temetve jajveszékelt: — A babám ... Tönkreteszed ... Egészen elrontod ... Mikor a fiú az utolsó követ is odaírta: Román Kim • vágta, Sumiko előugrott és nyakonütötte. A fiú sarkon fordult és megragadta a kislány karját, aki gyorsan élőreszegezte fejét, hogy ellökje. Erre a fiú a lány hasába nyomta térdét, de megcsúszott és mindketten begurultak a bunkerbe, egyenesen a kövekre. Tomicsan hirtelen felsivított: — Repülőgépek! A fiú felnézett, keze még mindig görcsösen markolta Sumiko haját. Sumiko a fiú karja után kapott, hogy felállhasson, de az ijedten suttogta: — Ne mozdulj. B. 51-esek jönnek ... Nem... Inkább B. 29-esek... Sumiko aggodalmasan pislogott felfelé. A verőfényes kék égen nagy magasságban három fekete pont mozgott. Légiriadót nem jeleztek, mintha nem akar nők a mélyen alvó lakosságot felébreszteni. A repülők motorjai alig hallhatóan zümmögtek. A fiú elengedte Sumikot és hangosan mondta: — Tálán ... tálán a mieink ... Sumiko lesimította haját és körülnézett: a gépek eltűntek. A magasban hirtelen kinyílt egy kis ejtőernyő és lassan leereszkedett. — Nem, nem a mieink... — A fiú lekuporodott és behúzta a nyakát. — Valaki leugrott... Sumiko kinyújtotta kezét a baba ' után, amely a fiú lábánál hevert: — Tomicsané a baba. Hagyj már békén. A fiú ütésre emelte kezét: — Te meg miért jöttél nekem? Ekkor hirtelen megvillant az égboltTompa dörrenés hallatszott. Az ejtőernyő mellett fehéres füst látszott, majd tűzcsóva jelent meg. Sumiko levetette magát a bunker földjére. Karjával elfödte arcát. Szorosan lehúnyt szeme előtt elviselhetetlenül erős, szivárványszínű fény hatolt át. Mennydörgésszerű robbanás hallatszott, a föld megrendült és kitört, mintha forró láva ömlene, majd újabb fülsiketítő robbanás rázta meg. Tűzforró, puha zsákok és izzó göröngyök hullottak Sumikóra és elvesztette eszméletét. * * « Mikor magához tért, vitorlavászonköpenybe burkolt embereket látott, akiknek orrát-száját fekete álarc fedte. Pusztaságokon haladtak keresztül, amely fekete kövekkél, cserepekkel, megszenesedett deszkákkal és fekete zsákokkal volt borítva. A földön vastag fekete füstcsíkok kúsztak. A magasból fekete hamu hullott alá, aztán eső esett, amely szintén olyan fekete volt, akár a tuss. — Anyám... — kiátotta Sumiko, de nem hallotta a hangját. Bal válla kibírhatatlanul szúrt és égetett. Az éles fájdalmat egész testében érezte. Fel akart kiáltani, de elvesztette eszméletét. Mikor megint magához tért, azt lát'• ta, hogy a fekete hamuval borított földön emberek szaladgálnak, sok ember, fekete, véres rongyokban. Hadonásztak és szájukat nagyra nyitották, de Sumiko nem hallotta, mit beszélnek. Lehunyta szemét és újra elvesztette eszméletét. Később homályosan érezte, hogy kemény és hűvös helyre fektetik. Alltak mellette emberek, de ezek nem voltak feketében. Egy nő letérdelt és föléje hajolt. Sumiko füle zúgott és mintha nagyon messziről jövő suttogást hallott volna. Eleinte alig értette, mit beszélnek, de lassanként a fülzúgás alábbhagyott. — Csak a lábán van néhány karcolás és a bal vállán egy égési seb — szólt a női hang. — — De miért olyan dagadt az égés helye? — kérdezte egy férfihang. — A városból hozták a kislányt? — Azt hiszem, a Sandso-híd közelében találták, a többieket pedig a Kamija negyedben és a Fukuja áruháznál. Fehér gázálarcos férfi hajólt Sumiko fölé és kezét ide-oda mozgatta a kislány szeme előtt. — A látás ingere működik. — Siessünk... ott a homokzsákokon még sok a gyerek ... hátha van még közöttük élő ... Valami folyadékot csepegtettek Sumiko szájába. Köhögnie kellett, a nyelés fájdalmat okozott. Azután vizes törülközővel ledörzsölték az arcát. A kendő szénfekete lett. Messziről nyöszörgés és kiabálás hallatszott. Az ápolónő fityuláw vörös, majd lüa lett, s egyre változtatta színét. Sumiko lehúnyta szemét és »l. aludt. Mindez 1945. augusztus 6-án reggel történt. Ezen a reggelen Hirosima ván ban, amelyre atombombát dobtak, a tízéves Sumiko elvesztette apját, anyját, kis öccsét, árva lett.