Uj Szó, 1955. augusztus (8. évfolyam, 184-209.szám)

1955-08-09 / 190. szám, kedd

Világ proletárjai egyesüljetek. SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1955. augusztus 9. kedd 30 fillér VIII. évfolyam, 190. szám A mai számban: Kövessék a többiek is a legjobbak példáját (2. old.) A Szovjetunió Legfelső Tanácsa ülésének visszhangja (3. old) Az V. Világifjúsági Találkozó Varsóban (4- old.) Tizennégy nap a Szovjetunióban (5. old.) Varsói VIT-versenyek (6. 0, d) Az élenjárók példájára Á múlt napokban közölte a saj­tó, hogy augusztus 2-ig Szlovákia 6 járásai.; majd augusztus 7-ig a galántai és ögyallai járás is tel­jesítette a gabonabeadási tervét Ez a hír bizonyosan örömmel tölti el az egész közvéleményt, falvaink és városaink dolgozóit, már azért is, mert e járások több­sége jóval (10—15 nappal) a meg­szabott határidő előtt teljesítette az állam iránti legfontosabb köte­lezettségét. E járások példája bi­zonyítja, hogy dolgozó parasztsá­gunk öntudata évről évre növek­szik. Dolgozó parasztságunk szilár­dan helytáll a munkásosztály mel­lett és semmiben sem akar lema­radni a szocializmus építésének nagy munkájában. Falvaink lakossága annak tuda­tában, hogy a párt a legnehezebb időkben is segítségére siet, s hogy a Központi Bizottság júniusi hatá­rozata is egész sor olyan intézke­dést tartalmaz, amelyek gyökere­sen a mezőgazdaság, a dolgozó pa­rasztság javát szolgálják, mihdent elkövet, hogy az egész ország eme odaadó támogatására jobb munká­val és most az új termés betaka­rítása után jó beadással válaszol­jon. Ezt tükrözi a somorjai járás -parasztjainak szorgalmas, igyekvő munkája is. ők voltak az ország­ban az elsők, ők az ország legjobb, legbecsületesebb gazdái. Példáju­kat követte a dunaszerdahelyi já­rás parasztsága, egy nappal ké­sőbb onnan is megjött az öröm­hír: teljesítettük a beadást. A nagymegyeri járás gazdálkodóinak is szívügyévé vált a beadás, hisz ebben a járásban is jóval a határ­idő előtt a begyűjtőhelyre vitték az államnak járó gabonát, majd követte őket a szenei és a komáro­mi; szombaton pedig az ógyallai és a galántai járás. E járások eredménye fényesen bizonyítja: dolgozó parasztjaink felismerték, hogy a beadás példás teljesítésével növekszik jövedel­mük, gyarapszik, erősödik az or­szág. És egyúttal arra is int, hogy a falusi pártszervezeteknek, a he­lyi nemzeti bizottságoknak és a begyűjtési dolgozóknak nem sza­bad egy pillanatra sem elhanya­golni a begyűjtés terén a népne­velő munkát még akkor sem — mint pl. az idén — ha gazdag ter­mést takarítottunk be a földekről. Annál inkább nem szabad a kez­deti sikereken elbizakodni és úgy vélekedni, hogy ilyen termésből, mint az idén. könnyű a begyűjtés, nincs szükség különösebb agitá­ciós munkára. Egyes járásokban olyan nézet terjedt el, hogv „megy most a be­adás anélkül is. ha nem járunk a dolgozó parasztok közé, hiszen olyan jó a termés, hogy abból min­den dolgozó paraszt könnyűszerrel teljesítheti a beadást". Az igaz, hogy az idén jól fizet a búza, bő­séges a gabonatermés, de ez még nem mentesíti a népnevelőket, a falusi kommunistákat attól, hogy eljárjanak a parasztok portájára és elbeszélgessenek a beadókkal a gabonabeszolgáltatás fontosságáról. Hisz se szeri se száma az olyan eseteknek, hogy a dolgozó parasz­tok azt gondolják, nem kell sietni a beadással, hisz előbb vagy utóbb úgyis teljesíti járásuk a tervet és aztán már nem kell bevinni a gabonát. H?Melen számolgatás ez és leginkább a kulákok, a reak­ciósok szájából viszi tova a szél az efféle fecsegéseket. Hát igaz­ságos volna az, ha egy járásban a hanyagok helyett is a becsüle­tesen dolgozó parasztok teljesíte­nék a beadást? Nem. mert ezzel elősegítenék a spekulációt, a ke­nyérgabonával való üzérkedést. Ne bizakodjanak el tehát a be­gyűjtési dolgozók még azokban a járásokban sem, amelyek már tel­jesítették a beadást — még akkor sem, ha egyes községekben szép eredményeket értünk el a beadás terén, mert a cséplést befejező ?azdák között akad olvan is, aki nem teljesíti a beadást. Hasonlítsuk csak össze a brati­slavai és a nyitrai kerület eddigi eredményei alapján a begyűjtési munkát. Noha a két kerület ter­mészeti viszonyai, a gabonaveté­sek területe csaknem arányosak, mégis a tények azt mutatják, hogy a nyitrai kerületben az elégtelen tömegpolitikai munka következté­ben a lazaság, a szervezetlenség lett úrrá. Emiatt aztán a nyitrai kerületben csak kettő, míg a bra­tislavaiban már hat járás tett ele­get állampolgári kötelezettségei­nek. Annak ellenére, hogy a nyitrai kerület EFSZ-einek túlnyomó többsége betartja a „cséplőgépek­től a begyűjtési helyre" jelszót és az első gabonájukat az államnak adják, mégis a múlt hét végéig 18 százalékkal kullogtak a bratislavai kerület után. A lemaradás okozója az. hogv bár több községben már végeztek a csépléssel, a beadás mégis vontatottan, gyengén halad, így pl. Verebélven e hét végéig már több mint 123 dolgozó paraszt elcsépelt és ezek közül csak 53-an teljesítették a beadást. Malá Má­rtán 125 közül csak 10-en tettek eleget _ állampolgári kötelezettsé­güknek. Az érsekújvári járásban az a téves nézet terjedt el. hogy ne­héz a beadás teljesítése, mert rossz termés volt az idén (s ebbe a begyűjtési dolgozóink is belenyu­godnak) és egyes helyeken leírnak az eredetileg megszabott mennyi­ségből. Ez a könnyelműség nem vezet jóra és csak a begyűjtési dolgozók megalkuvását tükrözi. A begyűjtési törvény minden gazdálkodóra vonatkozik, és a be­gyűjtésben dolgozók kötelessége, hogy ennek megfelelően végezzék feladatukat. Ne hanyagolják el egy pillanatra sem ezt a rendkívül fe­lelősségteljes nagy munkát. A fa­lusi pártszervezeteknek, a helyi nemzeti bizottságoknak most leg­fontosabb kötelessége, hogy az élenjárók, a beadást teljesítő szö­vetkezetek tapasztalatait felhasz­nálva, tevékenv politikai munkát folytassanak a begyűjtés sikeréért. Dicsérjék meg azokat, akik első dolguknak tartják a beadási köte­lezettség teljesítését, de ne tűrjék a kulákok spekulációit, s ha ezek a jó szóra nem hajlandók eleget tenni állampolgári kötelezettségük­nek, úgy a törvény értelmében hi­vatalos felvásárlást eszközöljenek náluk. Tartsuk szem előtt továbbra is a jelszót: „a cséplőgéptől azonnal a begyűjtőHelvre" s akkor minden bizonnyal a beadásban elmaradt járások is az élenjárók példájára teljesítik az idei termésből ga­bonabeadási tervüket. ELSŐ GABONÁT AZ ÁLLAMNAK Az ógyallai és a galántai járások teljesítették a gabonabegyűjtési tervet Szombaton, augusztus 6-án az ógyallai járás 100,1 százalékra teljesítette a gabonabegyűjtési tervet. A járás 18 szövetkezete közül 17 EFSZ 100 szá­zalékon felül teljesítette tervét. A legjobb eredményt az izsai egységes földművesszövetkezetben érték el, ahol 116,7 százalékra teljesítették a be­gyűjtési tervet. A Vnadari szövetkezetesek 113, a perbeteiek 111 százalékra teljesítették állam iránti kötelezettségüket. Az izsai egyénileg gazdálkodó parasztok 104,7 százalékra tettek eleget gabonabeadási kötelezettségüknek. Vasárnap, augusztus 7-én a galántai járás is teljesítette a gabonabegyűj­tősi tervet 100,5 százalékra. A járás 22 EFSZ-e közül 21 teljesítette a be­gyűjtési tervet. A legjobb eredményt a palóci szövetkezeti tagok érték el. A pálóciak 201 százalékra, a vízkeleti szövetkezetesek 131 százalékra, az alsószeli szövetkezetesek 130 százalékra, a felsőszeli EFSZ-tagok 129 száza­lékra teljesítették tervüket. 512 mázsa gabonát adtak be terven felüt (-ki-) Mint ismeretes, a királyhelme­ci járásban a perbenyíki szövetkezet elsőnek teljesítette gabonabeadási ter­vét. Ezt a jől szervezett munkával és a kombájnok helyes kihasználásával tudták elérni. A perbenyíki szövetke­zetesek voltak azok, akik legjobban megszervezték a kombájnaratást Kondás elvtárs, a szövetkezet elnöke jól számított, amikor kizárólag a kombájnaratást választotta. Ma már gondtalanul végzik a többi munkákat, beszolgáltatásukat teljesítették s ter­ven felül, szabad áron 512 mázsa ga­bonát adtak az államnak. Közösen végzik az aratási és begyűjtési munkákat (—ki—) A tőketerebesi járásban a zemplén-hardicsai egyénileg gazdálko­dók a párt felhívására közös aratást és cséplést szerveztek. A község a GTÁ-tól 6 aratógépet kapott. A köz­ségben 6—6 család csoportosult és közösen végezték al aratást. A közös munkának megvolt az eredménye, a tervezett 10 nap helyett 5 nap alatt végeztek az aratással. A gépek mel­lett kézzel is arattak, ahol a termés az esőzések következtében a földön feküdt. Mint az aratást, ugyanúgy a hordást és a cséplést is közösen szer­vezték meg; ezt nagyobbára a közsé­gen kívül a mezőkön végzik. A köz­ségben 7 cséplőgép fog dolgozni meg­hosszabbított műszakban. A munkák gyors és idejében valő elvégzése ér­dekében a HNB a pártszervezettel együtt megbeszéléseket tartott a kc'zség földműveseivel. Ezeken a be­szélgetéseken egyöntetűen felajánlást tettek, hogy a gabonát mindjárt a cséplőgéptől szállítják az állami rak­tárakba. A cséplést úgy állítják be, hogy a 7 cséplőgépből négy állandóan két műszakban, vagyis éjjel-nappal fog dolgozni. A munkák szervezését a fa­lusi pártszervezet és a HNB irányít­ja. Jól dolgozik a HNB mellett mű­ködő mezőgazdasági bizottság is. Nem kapnak zsákokat a gabona elszállítására A gabonabegyűjtés a királyhelmeci járásban elég lassan halad. Ezért nemcsak a dolgozó parasztokat terheli a felelősség, hanem a begyűjtési dol­gozókat is. Világos példa erre a bélyi helyzet. A szövetkezeti tagok termésük nagy részét kombájnnal aratták le. Ment is elég jól az aratás. A kicsépelt termés tisztítását és szárítását is megoldot­ták a szövetkezet tagjai. Már gabona­beadási kötelezettségüket is teljesí­tették volna, csak az a baj, hogy a begyűjtőhelyekről nem kapnak zsáko­kat. Itt van tehát a bökkenő. Sivák István, aki az iparból tért haza a szövetkezetbe, s jelenleg a szárító és tisztítógép kezelője, szomorúan mondja: — Szégyeljük, hogy beadási kötele­zettségünknek még mindig nem tu­dunk eleget tenni. Itt van a rengeteg kicsépelt gabona. Valóban kupacokba rakva jó néhány vagon gabona van a beton országúton. Most le van a gabona takarva, mert dél felől felhő közeledik. — Félnapig ülünk itt tétlenül, mert nincs zsák — folytatja tovább Sivák István. — Az elnökünk most is Kas­sán jár zsákok után, nem tudom mi­lyen eredménnyel tér haza. Kénytele­nek leszünk zsákokat venni valahol, mert ha arra várunk, hogy a begyűj­tőhelyen adjanak majd zsákokat, kará­csonyig sem tudjuk elszállítani a ga­bonát A királyhelmeci járási nemzeti bi­zottságnak sürgősen meg kell tennie a kellő Intézkedéseket, hogy a termés minél előbb fedél alá kerüljön. A be­gyűjtőhelyek dolgozóinak felelőtlen munkája komoly károkat okozhat nép­gazdaságunknak, ha ezeket a hibákat azonnal ki nem küszöbölik. (Tudósítónktól) Példásan akarják teljesíteni a gabonabeadást is A szalócai szövetkezetben jól halad az idei termés betakarítása. Minden munka úgy megy ott, akár a karika­csapás, beleértve az aratási munkákat is. Az aratást a tervezett 10 nap he­lyett 6 nap alatt végezték el. A na­pokban a cséplést is megkezdik és be­adási kötelezettségüket is olyan pél­dásan akarják teljesíteni, ahogyan art az állati termékekből teljesítik. Az időszaki tervet mindenféle állatte­nyésztési termékekből példásan telje­sítik, sőt eddig szabad eladásra 13 ezer liter tejet és 30 mázsa sertés­húst adtak. ÚJRA OTTHON­Vaskó Erzsébet egy és fél évvel ezelőtt hagyta él szülőfaluját, Kistárkányt. Otthagyta a szövetke­zetet is, amelyben dolgozott. Ügy gondolta, elmegy szerencsét próbál­ni, meglesz a szövetkezet nála nél­kül is. Elég, ha családjukból az édesanyja dolgozik a közösben. Nem sok földdel léptek be, nem tett az ki egy holdat sem. Ilyen gondolatokkal hagyta ott Vaskó Erzsi a szövetkezetet. Elutazott Csehországba és ott vállalt vala­mi munkát Moston egy kórházban. Telt az idő. Erzsinek gyakran érkeztek olyan levelek, amelyben az édesanyja tudatja vele, hogy szövetkezetük igen jól gazdálkodik. Néha meg arról írt, hogy a Pi­ték Ilonának, meg a többieknek milyen jó soruk van a szövetke­zetben. Nem is bánná, ha az ő Bözsikéje is hazajönne. Szivesebben látná itthon a szövetkezeti lá­nyok között, ha velük dolgozna a határban, velük örülne, velük éne­kelne. Az ilyen levelek után Vaskó Er­zsi sokat gondolt falujára, ba­rátnőire, meg a szövetkezetre is. Ha ározni azonban mégsem tu­dott, illetve határozott volna már ő, csak hát az emberben van egy kis büszkeség, egy kis önérzet is. félt attól, hogy mit szólnának majd az otthoniak. Mit szólnak majd a fiúk, meg a lányok. Nem mondják-e majd, hogy no Bözsi, hát meguntad ott, meg aztán hát­ha nem is fogadják vissza a szö­vetkezetbe, azt mondják neki, menj oda, ahol eddig voltál. Pedig hát Vaskó Erzsi szerette az ottani munkáját. Ez év júniusában újból levelet kapott Vaskó Erzsébet az édesany­jától. A betűkön lehetett látni, hogy reszkető kéz írta. A levélben többek között ez állt: „... megbe­tegedtem, nem tudok dolgozni a szövetkezetben, pedig nagy szük­ség volna ott rám..." Erzsinek nagyot dobbant a szi­ve. Az ő anyjára nagy szükség van a szövetkezetben. Most beteg, mm tud dolgozni, mi lenne, ha a helyére állnék. Megragadnám a kapát, ami kiesett beteg, erőtlen kezéből, megmutatnám, méltó va­gyok arra, hogy maguk közé fo­gadjanak. Méltó vagyok arra, hogy tagja legyek a nagy szövetkezeti családnak. Rövidesen döntött, összecsoma­golta holmiját, kissé nehéz szív­vel búcsúzott a jól ismert környe­zettől, de vonatra ült. Hazatérése után azonnal jelent­kezett a szövetkezet irodájában. Megmondta, hogy beteg édesanyja helyére akar lépni a szövetkezet­ben. Ez egy hónappal ezelőtt tör­tént. Azóta tagja a szövetkezet­nek. Hátra volt még az, amitől a legjobban félt, mit mondanak majd a fiatalok. Mit mondanak őrá, aki már egyszer cserben hagyta a szövetkezetet. Amikor a szövetkezetben dolgo­zó fiatalok megtudták, hogy Vaskó Erzsi hazajött és a szövetkezetben szándékozik dolgozni, egymásután felkeresték rég nem látott barátnő­jüket. Nem tettek neki szemrehá­nyást, hanem hívták, hogyha már hazajött, jöjjön az ifjúsági, cso­portba dolgozni. Vaskó Erzsi most az Ifjúsági cso­port egyik legszorgalmasabb tag­ja. Mivel munkatársaiban kelleme­sen csalódott, látta a szeretetet, amit vele szemben tanúsítottak, megfogadta, hogy soha többé nem hagyja él a szövetkezetet. Szarka István

Next

/
Thumbnails
Contents