Uj Szó, 1955. augusztus (8. évfolyam, 184-209.szám)

1955-08-07 / 189. szám, vasárnap

2 \ IIISZ0 1955. augusztus 10. A szovjet mezőgazdasági dolgozók küldöttsége visszatért hazájába A szovjet mezőgazdasági dolgozók küldöttsége, élén I. A. Benediktovval, a Szovjetunió kolhozainak miniszteré­vel, amely Angliából való visszatérése alkalmával meglátogatta Csehszlová­kiát, szombaton, augusztus 6-án visz­szatért hazájába. A ruzyni repülőtéren Marék Smida földművelésügyi miniszter, Vratislav Krutina, a CSKP KB titkára, továbbá Karel Polácek gépiparügyi miniszter, dr. Q. Sekaninová-Cakrtová, a külügy­miniszter helyettese, Oldrich Sícha, a Külügyminisztérium protokollfőnöké­nek helyettese és a Földművelésügyi Minisztérium számos dolgozója búcsú­zott el a küldöttségtől. A búcsúzásnál jelen volt M. D. Szi­tyenko, a prágai szovjet nagykövetség tanácsosa is. A filmdolgozók és kollektívák kitüntetése A köztársasági elnök a kormány ja­vaslatára az alábbi kitüntetéseket ado­mányozta : A KÖZTÁRSASÁGI ÉRDEMRENDET Martin Fricnek, a Prágai Állami Mű­vészeti Filmstúdió államdíjas rende­zőjének, a csehszlovák filmgyártás — különösen a filmrendezés fejlesztése terén elért rendkívüli érdemeiért, N. A. Bulganyin elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének záróbeszéde (Folytatás az 1. oldalról) A megtárgyalt kérdések lényegéhez elfoglalt álláspontok különbözősége ellenére az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányfői csakúgy, mint mi, jóakaratot és őszinte törek­vést nyilvánítottak arra, hogy meg­találjuk a közös hangot és kitűzzük az utakat a nemzetközi kérdések meg­oldásához, amelyek fontosak a világ­béke és biztonság szempontjából. (Taps.) A genfi értekezlet pozitív ered­ményei az értekezlet valamennyi résztvevője azon közös erőfeszítései­nek gyümölcse, hogy elérjék a kölcsö­nös megértést és a kölcsönösen elfo­gadható megoldásokat, melyek tekin­tetbe veszik valamennyi ország érde­keit. Nem kétséges, hogy a genfi érte­kezlet résztvevőinek az a gyakori ki­jelentése, hogy a jelenlegi ellentéte­ket békés úton igyekeznek megolda­ni, lehetőségeket akarnak keresni az álláspontok megközelítésére valameny­nyi nemzetközi kérdésben és olyan megoldásra törekednek, hogy az meg­feleljen valamennyi fél igazságos kö­vetelményeinek, kell, hogy pozitív fon­tossággal bírjon a nagyhatalmak kö­zöl ti bizalom helyreállításában. A szovjet kormány nevében ugyan­csak nagy megelégedésemnek akarok kifejezést adni afelett, hogy D. Ei­senhower úr, az USA elnöke, A. Eden úr, Nagy-Britannia miniszterelnöke és E. Faure úr, Franciaország miniszter­elnöke a kormányfők genfi értekezlete után mondott beszédeikben és nyilat­kozataikban ama óhajuknak adtak ki­fejezést, hogy a további tárgyalások folyamán megőrizzék a genfi értekez­letet jellemző együttműködés és köl­csönös megértés légkörét. (Taps.) Ez az óhaj teljesen megfelel a szov­jet kormány törekvésének. (Hosszan­tartó taps.) Hisszük, hogy ha ezt a légkört meg­őrzik a négy nagyhatalom ez év ok­tóberi külügyminiszteri értekezletén is, ez biztosítékot nyújt az értekezlet sikeres munkájára, biztosítja az új, pozitív eredmények elérését a fontos nemzetközi kérdések megtárgyalásában és megoldásában. A s\»vjet kormány távol áll attól, hogy csökkentse és lebecsülje a prob­lémák nehézségét, amelyeket még az­előtt kell megoldani, mielőtt teljesen megszűnne- a nemzetközi kapcsolatok feszültsége és helyreállna a teljes bi­zalom az államok között. Ezért a külügyminiszterek jövő ér­tekezletének nagy fontosságot tulajdo­nítunk. Ennek az értekezletnek tovább kell folytatnia a tárgyalásokat és ha­tásos intézkedéseket kell javasolnia azon kérdések megoldására, amelyek­ről a kormányfők Genfben tárgyaltak. A külügyminiszterek a kormányfők irányelvei alapján megtárgyalják mind­azokat a javaslatokat, amelyeket a gen­fi értekezlet folyamán előterjesztet­tek és tekintetbe veszik azokat a né­zeteket, amelyeket a kormányfők ki­nyilvánítottak. Beszédemben már rámutattam, hogy a szovjet kormány kész a genfi érte­kezlet határozatainak pontos teljesí­tésére. Ezzel kapcsolatban szeretném meg­állapítani, hogy némely külföldi lapok, amelyek a beszédemben felsorolt ér­vekre hivatkoznak, a leszerelési ja­vaslattal kapcsolatban, melyet a genfi értekezlet elé Eisenhower űr, az USA elnöke nyújtott be, teljesen helytele­nül megkísérlik a dolgot úgy magya­rázni, mintha a szovjet kormány eze­ket a javaslatokat teljesen elutasíta­ná. Természetesen lelkes hívei vagyunk a fegyverkezés csökkentésére és as atomháború eltiltására tett saját ja­vaslatainknak, azonban nem utasítjuk el azt, hogy komolyan tárgyaljunk bármilyen más javaslatról, amelyet az a törekvés hat át, hogy utat találjon e probléma megoldásához. (Taps.) Amint beszámolómban már megálla­pítottam, Eisenhowernek, az USA el­nökének a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok közötti katonai in­formációk kicserélése, valamint a két állam területének kölcsönös, repülő­gépről történő fényképezésére tett ja­vaslata éppen ilyen javaslat. A szovjet kormány gondosan és ko­molyan foglalkozik és foglalkozni fog Eisenhower úr javaslatával, abból in­dulva ki, hogy egymáshoz közel kell hozni az álláspontokat és megegyezést kell elérni e nagyon fontos kérdésben. Hisszük, hogy továbbra is vállvetve fogunk haladni a békeharcban a népek érdekében és a dolgok jobbén fognak sikerülni és jól fognak végződni. (Hosszantartó taps.) A dicső kommunista pártunk és an­nak Központi Bizottsága által vezetett szovjet kormány külpolitikáját egy­hangúlag jóváhagyja a sokmilliónyi szovjet nép és valamennyi békeszere­tő ország népe. Ez bizalommal tölt el bennünket az iránt, hogy pártunk­nak és kormányunknak a nemzetközi feszültség enyhítésére, az államok kö­zötti bizalom helyreállítására, az új háború veszélyének kiküszöbölésére és az államok közötti együttműködés felvételére — tekintet nélkül társa­dalmi rendszerükre, — irányuló kül­politikája további sikert biztosít a külpolitikában. (Viharos, hosszantartó taps.) A MUNKAÉRDEMRENDET A Csehszlovák Állami Film-, Rajz- és B íbiilm-stúdiójának kiváló rajz- és bábfilmek alkotásáért, Jindíich Brichtának, a Zeneakadé­mia filmművészeti fakultása docensé­nek a filmdokumentációban, különösen a kinematográtiai múzeum kiépítésé­ben végzett kiváló tevékenységéért. A Csehszlovák Köztársaság kormá­nya az „ÉRDEMES MŰVÉSZ" meg­tisztelő címet adományozza: Theodor Piéték filmszínésznek sok évi kiváló filmszínészi működéséért, Otakar Vávronak, a Prágai Művé­szeti Filmstúdió rendezőjének művé­szeti filmrendezésben elért kiváló ren­dezői teljesítményéért. Jirf Trnkának, a Prágai Rajz- és Bábfilm-stúdió államdíjas rendezőjé­nek és művészének kiváló rendezői és művészeti tevékenységéért, amellyel hozzájárult bábfilmművészetünk fej­lesztéséhez, Jaroslav Marvannak, a Prágai Nem­zeti Színház államdíjas színészének sok évi színészi működéséért, tekin­tettel a filmművészetben elért kiváló eredményeire Karel 7emannak, a Rajz- és Báb­filmstudió gottwaldovi alkotó csoport­ja rendezőjének a trükk bábfilmmü­vészet terén elért kiváló eredményei­ért, Bohumil Vosahlíknak, a Prágai Is­meretterjesztő és Oktatófilm-stúdió rendezőjének az ismeretterjesztő és oktató filmművészet terén végzett ki­váló munkájáért, Petr Sejrknek, a Prágai Művészeti Filmstúdió műtermi technikusának a filmépítkezésben elért kiváló munka­oredményeiért, Jaroslav Novotnynak, az Ismeretter­jesztő és Oktatófilm-stúdió gottwal­dovi alkotócsoportja rendezőjének az iskolai és oktató filmművészetben elért kiváló eredményeiért, Rudolf Regentíknek, a Csehszlovák Állami Film ceské budejovicei kerületi igazgatójának a Csehszlovák Állami Film kerületi igazgatósága rendkívül eredményes vezetéséért, Karel Vítkovskynak, a Prágai Film­elosztó másolőosztálya vezetőjének a filmmásolatokról való gondoskodásban elért kiváló munkaeredményeiért, Václav Hunkának, a Prágai -Művé­szeti Filmstúdió operatőrjének a mű­vészeti filmezésben elért kiváló ered­ményeiért, Václav Wassermann-nak, a Prágai Művészeti Filmstúdió rendezőjének a művészeti filmmunkában elért sok évi sikeres rendezői munkásságáért Vlado Bahnonak, a Bratislavai Mű­vészeti Filmstúdió államdíjas rendező­jének a filmdramaturgia és rendezés terén végzett kiváló munkájáért, j Karol Krskának, a Bratislavai Mű­vészeti Filmstúdió államdíjas opera­tőrjének a művészeti filmezésben elért kiváló eredményeiért. Gustav Hilmarnak, a Prágai Cseh­szlovák Hadsereg Színház színészének sok évi sikeres színészi tevékenysé­géért, tekintettel kiváló filmszínészi teljesítményeire, Ján Stallichnak, a Prágai Művé­szeti Filmstúdió operatőrjének a mű­vészeti filmezés terén végzett sok évi kiváló munkájáért, Pafo Bieliknek, a Bratislavai Művé­szeti Filmstúdió filmszínészének és rendezőjének sok évi sikeres színészi és rendezői tevékenységéért, amellyel jelentősen hozzájárult a szlovák film fejlődéséhez, Sámuel Adamcík színésznek és film­színésznek, a Bratislavai Nemzeti Szín­ház tagjának sok évi sikeres színészi működéséért, tekintettel a szlovák filmművészetben elért kiváló színészi teljesítményeire, A köztársaság elnöke a kormány javaslatéra „AZ ÉPÍTÉSBEN ELÉRT ÉRDEMEKÉRT" kitüntetést adomá­nyozza : A Csehszlovák Állami Film prágai híradó és dokumentáris filmstúdió­jának népünk építő igyekezetének hathatós propagálásáért, Ondrej Majernak, a bratislavai mo­zik főigazgatósága vezetőjének, a Csehszlovák Állami Film szlovákiai ke­rületi igazgatóságainak építésében szerzett érdemeiért, • D éggel korán ébredtünk. Egy­részt azért, mert a hatá­ron úgyis el kell intézni az útlevéllel kapcsolatos teendőket, másrészt meg azért, mert úgysem tudna nyugodtan aludni az ember, ha már itt van egy kőhajításnyira a Szovjetunió határától. Itt egy előző napi eldöntetlen vi­tánk is megoldódott. Akik az orosz kocsiban ültek, köztük magam is, voltig azt hangoztatták, hogy mi már nem szállunk át Moszkváig, mert ez a kocsi egyenesen oda megy. A másik kocsi utasai pedig azzal érveltek, hogy igenis át kell szállnunk Csernőn, mert a határon túl már szélesebb nyomtávú a va­sút, mint nálunk. Ez igaz, ezt mindnyájan tudtuk. Csak azt nem. hogy mi lesz velünk. De mindent megtudtunk, miután kocsinkat be­tolatták egv tágas fedett szerelő­műhelybe. Nagy erőt kifejtő vil­lanyfelvonógépekkel felemelték úoy. hogy az alváz a síneken ma­radt. Azután eny drótkötéllel az alvázt kihúzatták a kocii alól úgy, hogy az ég és a föld között lebe­gett, olyan kétméternyi magasság­ban, majd egy másik alvázt gurí­tottak alá. s ráeresztették a súlyos kocsit. A szerelök meghúzták a csa­varokat, ellenőrizték a biztosító berendezést, s kocsink már készen is állt a szerelőműhely másik ol­dalán, a széles nyomtávon Moszk­va felé. Rencés Sándornak, no meg Beles bácsinak is megjött a kedve, miután beülhettek a ragyogóan tiszta, kényelmes orosz kocsikba. Kényelmesen helyezkedtem el újra a kékpamlagos bársonyülésen és amikor elindult szerelvényünk Csop felé. akaratlanul is a szov­jet mérnökökre, tervezőkre, a tech­nika különféle ágaiban ténykedő dolgozókra gondoltam, meri hisz ilyen kényelmes kocsikban szíve­sen utazik az ember és az átszál­Tizennégy nap a ^Szovjetunióban lássál sem kell bajlódni — még így sem, hogy a két ország vasúti sí­néi különböző nyomtávvak — mert ahogy már említettem is, röpke húsz perc alatt „átvarázsolták" ko­csinkat a szélesnyomtávú vasútnak megfelelően. T~\élután 3 óra lehet. Vonatunk I / Kárpátukrajna rónáit el­hagyva, vadregényes fes­tői táj szépségei között suhan to­va, kergetve a nyári szellőt. Majd mind közelebbről látjuk a bérces Kárpátok hegycsúcsait, szerpenti­neken kanyarog a vonat, csermelyt, patakot és számtalan alagútat hagyva maga után. És lassan el­maradoznak a nagy hegyek és a dombok között feltűnnek a jelleg­zetes kis ukrajnai faluk, a domb­tetőre épült kupolás pravoszláv templommal. A falvak fából épített házait művészi faragások díszítik és a sárgás színnel meszelt fala­kon kellemesen hat a zöld zsálugá­ter, a kisablakok tarka-barka vi­rágai pedig még szebbé teszik az egész tájat. Sötétedni kezd. Egyideig még gyönyörködhetünk a táj szépségei­ben. de lassan leszáll az alkony, sötétbe borul a tájék, csak az ál­lomás lámpáinak fénye villan be néha-néha a fülkék ablakán, amint szerelvényünk elrobog egy-egy ál­lomás előtt. Alig félnapot utaztunk a szovjet földön, s már mennyi sok az élmény, milyen sokat tud­nak beszélni a küldöttség tagjai. | Rengés Sándor is fel-felkiált örö­\ mében: „Hej, de szép volt az a lan­kás hegyoldal, s mennyire tetszett nekem a zöld fűvel borított hegy­oldalban a birkanyáj, körülöttük kis hihászkutvnk Icernetödztek. a vén juhász pedig a fa árnyékában MÁSODIK NAP pipázgatott". Beles bácsi meg sze­retett vdtna kiszállni az egyik pa­tak partján, s azt mondja, milyen jó lett volna egy kicsit a gyerekek­kel lubickolni a patak vizében, vagy megkérdezni ott a falu végén egy-egy idős bácsikát, hogy megy itt az élet, egyszóval elbeszélnének a mindennapi munkáról, örömük­ről, gondjaikról, s persze ha van, bánatukról, bajaikról. Ej ha, valamiről majdnem meg­feledkeztem. Hisz hivatalos vagyok Beles bácsihoz egy pohár borra. No. ezt nem szabad elmulasztani, mit szólna Beles bácsi, ha nem mennénk el, talán még meg is ha­ragudna. A táj szépségein már úgysem legeltethetjük szemünket, mert teljes sötétség lepte be a hegyeket, a folyókat, a csörgedező patakokat, így hát ellátogatok Beleé bácsiék­hoz. F id ám itt a beszélgetés. Beles bácsi katonaéveiről me­sélget. Azt mondja, hogy a tizennégyes háborúban járt ő már egyszer ezen a vidéken. S most abban bízik, hogy hátha találkozik azokkal, akiket fogsága idején megismert. Hej, ez volna ám a kéz­fogás! Élete legszebb pillanata ... Közben előkerül az üveg. Húzok belőle néhány kortyot, de Belei bácsi csak unszolgat, hogy az sem­mi. annál még az egér is többet iszik. Húzza meg, ne sajnálja. — noszogat. Nem mondom, a jó bort megiszom, de hát mégis mentege­tődzöm. hogy akkor nem marad Beles bácsinak. pedig jól esik majd még későbbre is, ha marad egy-két pohárra való. Ő oda se neki, s mintha a falnak beszél­nénk, rám se hallgat, csak kínál­gat, de amikor látja, hogy máskép nem megy, előránt egy üveget, s azt mondja büszkén. „Ne féljen elvtárs, van itt még egy kis itóka. Még otthon megfogadtam, még ha addig élek is — mondja — veszek itt már az első nap egy üveg vodkát." Így most már min­den kedvére van Beles bácsinak, gondolom magamban, de ö tovább morfondíroz, és a fülkébe éppen most belépő ifjú legénykére mu­tat. (Szép szál barna fiú ez a Götz, a határvidék jól ismert if­júsági brigád vezetője), ö az oka mindennek — mondja bosszúsan Beles bácsi... Csak nem történt valami •köztük — állok ott érthe­tetlenül. Hisz ők ketten az ifjú, meg az öreg. már Práaában össze­barátkoztak. A fiatal Götz segítet­te a Beles bácsi bőröndjét vinni az állomásra és ügyelt rá, hogy a prágai utcán a nagy forgalomban valami ne érje. Vaion mi a baj mégis? Az örea valamelyes fény­képezőgépet emleget. Az ifjú men­tegetődzik, hogy sajnos ezt — s mutat aépére — saját magának vette, és éppen az volt az üzletben az utol tó ..Pionír" fényképező­gép .. . Talán Beles bácsi is fel­vételeket akar készíteni az útról? — vetődik fel agyamban a gon­dolat. De ők ketten tovább vitáz­nak. Beles bácsi köti az ebet a ka­róhoz. hogy ezt aztán nem hagyja annyiban. Már-már azt hittem, hoav komolyan összevesznek, míg vénre Belei bácsi magyarázkodni kezd. Mennyire szerettem volna eav ilyen fényképezőgépet vásá­rolni, mert minden tervem az volt, hoay Moszkvában odaajándéko­zom egy kis pionírnak, vagy egy komszomolistának. De hát mit csi­náljon az ember, ha ez a Götz nem vásárolt, pedig a pénzt odaadtam rá. Most itt van ni, csupasz kéz­zel megyek Moszkvába. Mindany­nyiunknak tetszett, hogy Beles bácsi, a hatvanötéves szövetkezeti tag arra is gondolt, hogy majd a moszkvai pionírokat megajándé­kozza. Már sajnálni kezdtük, hogy tényleg csupasz kézzel megy Moszkvába, de azonnyomban hir­telen felkapja a fejét és nagy büszkén előszed zsebéből különfé­le ajándéktárgyakat. „De akkor is adok. ám ajándékot a kis pionírok­nak"! C sikorognak a vonat fékjei, lassít a szerelvény. Kite­kitünk az ablakon. Nagy üvegcsarnok alá szaladunk, jobb­oldalt a hatalmas állomásépület látható, rajta neonbetűk jelzik, hogy Lvovba érkeztünk. Villany­fényben úszik minden. Húsz per­cet állunk itt — mondja Vaszil­jevics, a kísérőnk. Senki sem ma­radt a vonatban. Mindenkit kicsalt a kíváncsiság. Pénzünk van, így egyet s mást vásárolunk. Ciga­rettát/ málnaszörpöt, megkóstol­juk a sert, majd az esti fényben nézegetjük az állomásépületeket, s elcsodálkozunk az építész művé­szi munkáján. De húsz perc vm sok idő. A vonat indulását jelzi a hanaszóró s ki-ki a fülkéjében he­lyezkedik el. Tovasuhanunk, köz­ben a térképet nézzük, s örömmel állapítjuk mea. hoay rprinol re m (f r Ukrajna szívében leszünk. Lassan elcsendesedik minden, a fülkében már csak a kék lámpák halvány fénye világít. Alszik mindenki alszik BeleS bó esi is. s talán fryocw. nrt álmod,ja. hoav körülfonták fit a moszkvai kis pionírok és ő vi­dáman osztogatja a Prága szépsé­geiről hozott fényképalbumokat. MÉRY FERENC.

Next

/
Thumbnails
Contents