Uj Szó, 1955. augusztus (8. évfolyam, 184-209.szám)

1955-08-02 / 184. szám, kedd

4 ül SZ0 \ Y955- aWflSafas 2. , A kínai nép reméli, hogy Ázsia és a Csendes-óceán térségének országai, beleértve az Egyesült Államokat is, kollektív békeegyezményt írnak alá Csou En-laj elvtárs beszéde Peking, július 30. (Oj Kinn) — Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke és külUgymlnlsctere szombaton délután mc első országos népi gyűlés ülésszakán beszédet mondott a jelenlegi nemzetközi helyzetről és a Kínai Népköztársaság külpolitikájáról. Az alábbiakban közöljük Csou Enlaj elvtárs beszédét. A jelenlegi ülésszakon valamennyien rendkívül fontos feladatot végzünk. Miután bizottságokban és a teljes üléseken gondosan tanulmányoztuk és megvitattuk a népgazdaság fejlesztése első ötéves tervét, amelyet Kína Kommunista Pártja Központi Bizottsága és Mao Ce-tung elnök irányítása alatt dolgoztak ki, egyhangú helyesléssel jóváhagytuk azt. A kormány sok felelős személyisége foglalkozott a nemzetközi kérdésekkel. Most csak a jelenlegi nemzetközi helyzetről és külpolitikánkról akarok szólni. A Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és a Francia Köztársaság kományfőinek genfi értekezlete, amely az első ilyen értekezlet volt a háború óta eltelt tíz év alatt, pozitív eredményekkel végződött. Ezt az értekezletet olyan időben tartották, amikor a nemzetközi feszültség bizonyos mértékig enyhült és kedvezőbb feltételek jöttek létre a legfontosabb nemzetközi kérdések megoldására — hála a népek és országok sorozatos erőfeszítéseinek. A genfi értekezlet eredményei pozitívan járulnak majd hozzá a világfeszültség további enyhüléséhez, a népek közötti elengedhetetlen bizalom viszszaállításához és arra fogják ösztönözni a világ békeszerető népeit és országait, hogy további erőfeszítéseket tegyenek a szilárd és tartós békéért. Csou En-laj elvtárs ezután arról beszélt, hogy a népek követelik, hogy valamennyi kormány — és, különösen a nagyhatalmak kormányai — tárgyalások útján oldja meg a legfontosabb nemzetközi problémákat. Az összes országok népeinek ezek a követelései hatalmas erővé váltak. Ha Indokínában a katonai erőknek a genfi egyezményekben előírt átcsoportosítása és elszállítása már befejeződött A három indokínai államban működő nemzetközi bizottságok, amelyek India képviselőinek elnöklete alait India, Lengyelország és Kanada valamelyik kormány nem ismerné fel ezeket a követeléseket, az erkölcsileg és politikailag elszigetelten állna a világ valamennyi népének szemében — — mondotta Csou En-laj, majd így folytatta: Ezt mutatta a koreai és az indokínai háború befejezése, a négy nagyhatalom kormányfőinek értekezlete és ezt mutatták az értekezlet pozitív sikerei. Természetesen nem számíthatunk arra, hogy minden függőben levő nemzetközi kérdés egyetlen értekezleten megoldódjék. A négy nagyhatalom kormányfőinek értekezlete azonban előkészítette az utat a sürgető nemzetközi kérdések további megvizsgálása és rendezése felé. Az értekezleten a Szovjetunió őszinte és világos magatartást tanúsított és reális javaslatokat terjesztett elő a különböző kérdésekkel kapcsolatban. A nyugati hatalmak ugyancsak kimutatták együttműködési hajlandóságukat és ez megfelel a népek vágyának. A világ népei azonban nemcsak ennek az együttműködési hajlandóságnak a fenntartását kívánják, hanem azt is, hogy határozott lépéseket tegyenek a most megnyílt úton és igazi hozzájárulással mozdítsák elő a nemzetközi béke és biztonság fenntartását és megerősítését. A négy nagyhatalom kormányfőinek értekezlete ismét bebizonyítja, — miként a koreai fegyverszüneti tárgyalások, a tavalyi genfi értekezlet és ebben az évben megtartott ázsiai-afrikai értekezlet is bebizonyította — hogy a nemzetközi vitáknak tárgyalás útján történő rendezése a helyes és eredményes módszer a nemzenek közötti kapcsolatok intézésére. Ha mindegyik érdekelt ország az képviselőiből állónak, a felügyelet és az ellenőrzés gyakorlásával jelentős mértékben hozzájárultak a genfi egyezmények valóraváltásához. Az egyezmények végrehajtását azonban újabb szabotázs fenyegeti. Csou En-laj ezután beszélt a délőszinte tárgyalás szellemében együttműködik, akkor minden vitás nemzetközi kérdés lépésről lépésre és egymással való összefüggésben megoldható. A nemzetközi ügyekben a kínai kormány és a kínai nép szilárdan végrehajtja politikáját. Alkotmányának szellemében a világbéke és az emberi haladás nemes ügyéért küzd. Azért, hogy kiszélesítse a béke övezetét és megerősítse a nemzetek közötti kölcsönös bizalmat, Kína Indiával és Burmával együttesen előterjesztette a békés egymás mellett élés öt alapelvét, mint a nemzetközi kapcsolatokat irányító alapvető elveket. Ezeket az alapelveket elsőként a kínai-indiai és a kínai-burmai viszonyban alkalmazta. És most az egyrészt Kína, másrészt India, Burma és Indonézia közötti viszony a különböző társadalmi rendszerű országok közötti békés egymás mellett élés mintája lett. A békés egymás mellett élésnek ezeket az alapelveit még jobban kidolgozták és tovább fejlesztették az ázsiai-afrikai értekezleten. Ezek az alapelvek egyre több ország jóváhagyását szerzik meg. Ez bizonyítja, hogy a békeövAet kiszélesítésének és a nemzetek közötti kölcsönös bizalom megerősítésének •célja reális és elérhető. A semlegesség fenntartásának és a katonai tömböktől, vagy koalícióktól való távolmaradásnak javaslata a közelmúltban bizonyos országokban teret nyert. A kínai kormány tiszteletben tartja az ázsiai, afrikai és más területek bizonyos országai által elfoglalt semleges álláspontot és az öt alapelv alapján kész rendes, baráti kapcsolatokat létesíteni ezekkel az országokkal. Csou En-laj elvtárs ezután hangsúlyozta, hogy a kínai kormány és a kínai nép következetesen támogatja a német népnek az egyesített, békés és demokratikus Németország létrejöttére irányuló szüntelen erőfeszítéseit. vietnami kormány támogatásával végrehajtott provokációkról. A genfi egyezményeknek ez a nyilvánvaló semmibevevése arra vall — folytatta Csou En-laj, hogy a dél-vietnami hatóságok nem törekszenek Vietnam szabad, általános választások útján való egyesítésére és megkísérlik lehetetlenné tenni a nemzetközi bizottság további működését, hogy minden akadály nélkül kaphassanak külföldi katonai segítséget. Kambodzsában és Laoszban sem ad okot derűlátásra a genfi egyezmények végrehajtása. A kambodzsai királyi kormány és az Egyesült Államok kormánya között 1955. május 16-án aláírt katonai segélynyújtási egyezmény összeegyeztethetetlen Kambodzsának a genfi egyezményben előirt semlegességével. Laoszban hasonló fejlemények veszé'ye fenyeget. Az 1954. évi genfi értekezleten részt vett országokra hárul a felelősség a genfi egyezmények pontos végrehajtásának biztosításáért. Véleményünk szerint ez érdekelt országoknak tanácskozniok kellene egymással a genfi égyezmények felborításával fenyege'tő mai körülményekről. Az 1954. évi genfi értekezlet nem tudott megállapodni Korea békés A koreai fegyverszünet megkötése és az indokínai béke helyreállítása után a tajvani helyzet szüli a legnagyobb feszültséget a Távol-Keleten. Rá kell mutatni arra, hogy ezt a feszültséget a Kína területéhez tartozó Tajvan amerikai megszállása és az Egyesült Államoknak a kínai partmenti szigetek felszabadításába történt beavatkozása okozta. Ez nemzetközi kérdés Kína és az Egyesült Államok között. Ha a kínai nép Tajvan felszabadításával szuverén jogát gyakorolja, ez Kína belügye. Ezt a kérdést nem lehet összekeverni. A kíííai kormány már az ázsiai-afrikai értekezleten javasolta, hogy Kína és az Egyesült Államok üljenek össze és vitassák meg a tajvani feszültség enyhítésének és kiküszöbölésének kérdését. Kína és az Egyesült Államok között nincs háború; Kína és az Egyesült Államok népei baráti érzelmeket táplálnak egymás iránt; a kínai nép nem akar háborút az Egyesült -Államokkal; így tehát Kína és az Egyesült Államok között fegyverszünet kérdése nem merülhet fel. Az ázsiai-afrikai értekezlet után a kínai kormány kijelentette továbbá, hogy a "kínai nép számára két lehetséges mód nyílik Tajvan felszabadítására, nevezetesen: háborúval vagy békés eszközökkel felszabadítani Tajvant. Ha a körülmények megengedik, a kínai nép kész békés úton törekedni Tajvan felszabadítására. A partmenti szigeteknek az anyaország részéről történt felszabadítása során nem volt hiány a békés felszabadítás példáiban. Feltéve, hogy az Egyesült Államok nem avatkozik bele Kína belügyeibe, még tovább növekedhet Tajvan békés felszabadításának lehetősége. Ha lehetséges, a kínai kormány hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni Tajvan felelős helyi hatóságaival a Tajvan békés felszabadítására vezető gyakorlati lépések megjelölése céljából. Világosan tisztázni kell azonban, hogy a központi kormány és a helyi hatóságok közötti tárgyalásokról volna szó. A kínai nép szilárdan szembehelyezkedik az úgynevezett „két Kína" minden eszméjével vagy cselszövevényével. <\ kínai kormány a nemzetközi feszültség enyhítésének és a nemzetközi viszályok tárgyalások útján való rendezésének alapelvével összhangban egész sor lépést tett az Egyesült Államok és Kína között fennálló feszültség enyhítésére. A kínai kormánynak ezeket az erőfeszítéseit melegen üdvözli és támogatja a világ közvéleménye. Igen sok ország kifejezte készségét, hogy felajánlja jőszolgálatait Kína és az Egyesült Államok között. A kína! kormány örömmel fogadja ezeknek az országoknak az erőfeszítéseit és köszönetét fejezi ki nekik. Augusztus "elsején Genfben Kína és az Egyesült Államok nagyköveti síkon tanácskozást kezd. E tanácskozások "célja elősegíteni a két fél polgári szeegyesítésének kérdésében. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya ezután a békés egyesítés érdekében az erőfeszítések egész sorával próbálta előmozdítani a kapcsolatokat Észak és Dél-Korea között. Egyik erőfeszítése sem talált azonban kellő visszhangra. Sőt, a koreai fegyverszüneti helyzet még mindig bizonytalan, a fegyverszünet ellenőrzéséért felelős semleges nemzetek képviselőiből álló felügyelőbizottság még mindig azzal a veszéllyel áll szemben, hogy munkáját meghiúsítják. Véleményünk szerint az érdekelt országoknak nem szabad tétlenül nézniök, hogy a dolgok továbbra is ilyen Irányban fejlődjenek. Sok ázsiai ország javasolja a távolkeleti értekezlet megtartását, hogy az érdekelt országok tárgyalhassanak a távol-keleti feszültség enyhítéséről. Ezt a javaslatot mi is támogatjuk, sőt mi több, azt kívánjuk, hogy az ázsiai országok széleskörű képviselethez jussanak ezen az értekezleten. mélyeinek hazatelepítését és meg*-' könnyíteni a további tanácskozásokat, bizonyos más, a két fél között függőben lévő kérdések megoldása érdekében. Az elmúlt évben konzuli síkon foly* tak kínai-amerikai tanácskozások Genfben és a megbeszélések során az egymás országaiban élő polgári személyekre vonatkozó adatokat cserélték ki. Ami bennünket illet, mi késedelem nélkül konkrét adatokat bocsátottunk az Egyesült Államok rendelkezésére a Kínában tartózkodó amerikai polgári személyekről. Az a véleményünk, hogy amennyiben mindkét fél őszintén kívánja a tárgyalást és a megbékélést, akkor a nagyköveti síkon megtartan* dő soronkövetkező tanácskozásokon mindenekelőtt lehetővé kell válnia az ésszerű rendezésnek a polgári személyek saját hazájukba való visszatérésének kérdésében. A Kínában tartózkodó amerikai polgári személyek száma csekély és így könnyen rendezhető. Az Egyesült Államokban igen sok tengerentúli kínai él, akik közül csak a diákoknak a száma több ezer fő. Javarészüknek hozzátartozói élnek a kínai szárazföldön. A kínai diákok helyzete különösen összegyeztethetetten az emberiesség alapelveivel, mert megakadályozzák őket hazatérésükben, hozzátartozóiknak pedig semmi módjuk sincs arra, hogy anyagilag támogassák őket. Véleményünk szerint, mivel jelenleg semmiféle diplomáciai viszony sincs Kína és az Egyesült Államok között, mindegyikük egy harmadik országot bízhatna meg azzal á feladattal, hogy törődjék .a két fél egymás országában élő polgári személyeinek ügyével és mindenekelőtt e polgári személyek hazatérésének ügyével. Miként azt a két fél által elfogadott sajtóközlemény leszögezte, a soronkövetkező nagyköveti síkon megtartandó kínai—amerikai tanácskozásoknak meg kellene könnyíteniök a további tanácskozásokat, és bizonyos más, a két fél között függőben lévő kérdések megoldását is, hogy ilyenformán hozzájáruljanak a Kína és az Egyesült Államok közötti feszültség csökkenéséhez. Dulles úr, Eisenhower elnök szavait idézve, az 1955. július 26-i sajtóértekezleten kijelentette, hogy az Egyesült Államok a Genfben nagyköveti síkon rendezendő tanácskozásokon azt az alapelvet követi, hogy együttműködik minden néppel. Ha ezek a szavak azt jelentik, hogy az Egyesült Államok kész együttműködni Kínával, akkor a nagyköveti sfkon megtartandó kínai-amerikai tanács" kozásoknak lehetővé kell tenniök, hogy előkészítsék a Kína és az Egyesült Államok közötti további tárgyalásokat a tajvani feszültség csökkentésének és kiküszöbölésének érdekében. A kínai népet a fentiekhez hason(Folytatás az 5. oldalon.) A szovjet javaslat alapján Kína hajlandó a leszerelésben kötelezettséget vállalni A fegyverzet csökkentése, valamint az atom- és hidrogénfegyver betiltása olyan probléma, amelynek a megoldását a világ népei sürgetően követelik. A fegyverzet csökkentéséről és az atomfegyver betiltásáról szóló határozati javaslattervezet, amelyet a Szovjetunió a négy hatalom kormányfőinek értekezletén benyújtott, előzetes intézkedés az 1955. május 10-én a fegyverzet csökkentesére, az atomfegyverek betiltására és egy újabb háború veszélyének kiküszöbölésére vonatkozó szovjet javaslatok végrehajtására. A kínai kormány támogatja a május 10-i szovjet javaslatokat. Ha sikeresen összehívják az általános leszerelés és az atomfegyverek betiltása érdekében rendezendő világértekezletet, ahogyan azt a Szovjetunió javasolta, azon Kína más országokkal együtt hajlandó kötelezettséget vállalni magára. Ami a tényeket illeti, a Kínai Népköztársaság megalapítása óta már is több, mint 4 510 000 embert szereltünk le és az 1955. évi költségvetésünkben szereplő védelmi kiadások az összkiadásoknak mindössze 24,19 százalékát teszik ki. Ez jóval kisebb százalékarány, mint a nyugati országok hatalmas katonai előirányzataié. Mindazonáltal e pillanatban még nem oldották meg az általános leszerelés kérdését, még nem küszöbölődött ki az atomháború veszélye, még nem tűnt el a hazánkat körülvevő katonai támaszpontok és katonai tömbök láncolata. Nem tehetünk róla, de számításba kell vennünk azt a lehetőséget, hogy meglepetésszerű támadás ér bennünket. Ilyen körülmények között továbbra is ébereknek kell lennünk és meg kell erősítenünk szükséges nemzetvédelmünket. Csak akkor, ha Így cselekszünk, tudjuk megvédeni szocialista építőmunkánk eredményeit, szuverenitásunkat, területi sérthetetlenségünket és biztonságunkat, és csak így segíthetjük elő a világbéke fenntartását. Tudomást szereztürik arról a fontos döntésről, amelyet a négy nagyhatalom kormányfőinek értekezlete a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztésének ügyében hozott. Reméljük, hogy ez az új nemzetközi érintkezés és együttműködés széleskörű fejlesztésének kezdetét fogja jelenteni. Tiz év telt el a második világháború befejezése óta és még mindig nem ért véget a hadiállapot Kína és Japán között. Kína és a Szovjetunió 1954 októberében közös nyilatkozatot tett Japánhoz való viszonyáról és a Kínai kormány részéről azóta további lépések történtek a kínai—japán viszony rendezésének előmozdítására. A japán kormány lépései azonban nem egészen azonos irányúak. A kínai kormány támogatásával és segítségével a Kínai Vöröskereszt Társaság a Japán Vöröskereszt Társasággal, a JapánKínai Baráti Társasággal és a Japán összekötő Béketanáccsal együtt már kielégítően megoldotta a Kínában élő japán állampolgárok visszatérését hazájukba. A háború alatt erőszakkal Japánba hurcolt nagyszámú kínai holléte azonban még mindig ismeretlen és a Japánban élő kínai állampolgárokat akadályozzák abban, hogy érintkezzenek és kapcsolatban álljanak hazájukkal. A kínai kormány azt tartja, hogy a mesterséges sorompókat el kell távolítani a Kína és Japán közötti kereskedelem növelése érdekében. A két ország kereskedelme azonban mindez ideig még indokolatlan korlátozásnak van alávetve. A kínai kormány reméli, hogy orvosolják az ügyeknek ezt » rendellenes állapotát. Az ENSZ-re súlyos felelősség hárul a nemzetközi feszültség enyhítésében és a népek között szükséges bizalom megteremtésében. Az ENSZ azonban nem tudott megfelelni annak a feladatnak, amelyet a világ békéjének és biztonságának fenntartása érdekében be kellett volna töltenie, még nem adták vissza a Kínai Népköztársaság jogos helyét az ENSZ-ben és az ENSZ még mindig nem egyetemes. Egyre több ország belátja,, hogy elérkezett az idő az ENSZ mai helyzetének megjavítására. Noha a négy hatalom kormányfőinek értekezletén nem vitattak meg ázsiai és távol-keleti problémákat, ez nem jelenti azt, hogy az ázsiai és távol-keleti feszültség enyhítése kevésbé sürgős. Ellenkezőleg, a helyzet a Távol-Keleten robbanékony, amint arra Nehru miniszterelnök 1955. július 19-én Üj-Delhiben újságírók előtt rámutatott. Korea békés egyesítése még nem valósult meg, az indokínai béke helyreállításáról szóló genfi egyezmények veszélyben forognak, és feszült helyzet áll fenn a tajvani térségben. Áz indokínára vonatkozó genfi egyezmények végrehajtását újabb szabotázs fenyegeti Ha a körülmények megengedik, Kína kész békés úton törekedni Tajvan felszabadítására