Uj Szó, 1955. augusztus (8. évfolyam, 184-209.szám)

1955-08-06 / 188. szám, szombat

Bratislava, 1955. augusztus 6. szombat 30 fillér VIII. évfolyam, 188. szám SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA A mai számban: A négy hatalom kormányfő i genfi értekezletének eredményei N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének bes zámolója (1—2—3—4. oldal) Világ proletárjai egyesüljetek! A SZOVJETUNIÓ LEGFELSŐ TANÁCSÁNAK M, ÖLÉSSZAKA A négy hatalom kormányfői genfi értekezletének eredményei /V. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének beszámolója Moszkva, augusztus 4. (TASZSZ). A Szovjetunió Legfelső Tanácsának III. ülésszakán, augusztus 4én a Szovjetunió Minisztertanácsának megbízásából N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke beszámolót tartott a négy hatalom: a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Fraciaország kormányfőinek Genfben július 18. és 23-ika között lefolyt értekezlete eredményeiről. Képviselő elvtársak! A Szovjetunió Minisztertanácsa megbízott azzal, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsának beszámoljak a négy nagyhatalom, a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányfői Genfben július 18-tól 23-ig megtartott értekezletének eredményeiről. A Szovjetunió kormányküldöttsége azzal az elhatározással ment a genfi értekezletre, hogy nyíltan megtárgyalja az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányfőivel a legfontosabb nemzetközi kérdéseket, s hogy közös igyekezettel elérje a nemzetközi feszültség csökkentését, megteremtse az államok közti bizalom kialakításának alapját. A szovjet kormány már régen pártolta az ilyen tárgyalások megvalósításának gondolatát, mert azon a nézeten volt, hogy a vezető kormánytényezők ülései kedvező feltételeket teremthetnek a béke megszilárdítására irányuló határozatok meghozatalára. A szovjet állam lenini külpolitikájának alapvető elveit, a különböző társadalmi rendszerekhez tartozó országok békés együttélésének politikáját, a nemzetek közti béke politikáját követtük, amikor résztvettünk a genfi értekezleten. Abból indultunk és indulunk ki, hogy a Szovjetunió kormányának békeszerető politikája összhangban áll a szovjet nép érdekeivel. Nem kételkedünk benne, hogy ez a politika összhangban áll mindazon nép vágyaival is, amelyeknek létérdeke a nemzetközi feszültség csökkentése, a béke és a biztonság biztosítása. A népek békemozgalma mind nagyobb hatást gyakorol a politikára és ezt az államférfiak nem kerülhetik ki. így tehát az USA, Anglia, FranciaI. ország és a Szovjetunió kormányfői értekezletének megvalósulásában a békés erők egyöntetű sikerét kell látnunk. Nagyjelentőségű már maga az a tény, hogy az 1945. évi potsdami értekezlet óta először jöttek össze a Szovjetunió, az USA, Anglia és Franciaország kormányfői, hogy közösen megtárgyalják a nemzetközi élet égető kérdéseit. A genfi értekezleten a négy nagyhatalom vezető tényezői személyes kapcsolatba léptek egymással és a nemzetközi helyzet sok kérdéséről kicserélték véleményüket Mind a hivatalos ülések, mind pedig a nemhivatalos összejövetelek az együttműködés és a kölcsönös megértés szellemében folytak le, az értekezlet valamennyi résztvevője — s ezt megelégedéssel kell megállapítani — pozitív eredményeket igyekezett elérni. A négy nagyhatalom kormányfőinek genfi értekezletét a fontos történelmi események közé sorolhatjuk, mivel ez a konferencia fordulatot jelent a Szovjetunió, az USA", Anglia és Franciaország közti kapcsolatokban. katonai kiadásait az 1955-ös évre 112122 710 000 rubelre tervezték, ami az összes költségvetési kiadásnak kb. 20 százalékát teszi ki. A párizsi egyezmények megkötése arra kényszerítette a Szovjetuniót és más békeszerető európai államokat, hogy május 14-én megkössék Varsóban a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést, amely megállapítja, hogy közösen igyekezni fognak biztosítani saját biztonságukat és az európai béke megőrzését. Nap nap után mind világosabb, hogy a fegyverkezés szüntelen növekedése fokozza a bizalmatlanságot az államok közti kapcsolatokban s kölcsönös erősödő gyanakodást szül, elősegíti az új háború propagálásának megerősödését. Mindez a „hidegháború" folytatása volt. A „hidegháború" megzavarta az államok közti normális gazdasági és más kapcsolatokat, eredményezte a különféle tilalmakat és korlátozásokat a nemzetközi kereskedelem terén, a különböző országok ipari, mezőgazdasági, tudományos és kulturális tényezőinek kapcsolatait korlátozta. A „hidegháború" akadályozza a nemzetközi feszültség enyhítését és az államok közti nélkülözhetetlenül szükséges biza'.om létrehozását. Különösen a távolkeleti helyzet idézte elő a nemzetek nyugtalanságát. A koreai háború befejezése után is ebben a térségben a helyzet feszült maradt, s időnként ez a feszültség veszélyes jelleget öltött. Mindez azért, mert Tajvan szigetét és más szigeteket, ezt az ősrégi kínai területet, idegen hadseregek szállták meg, s ebbe természetesen a kínai nép nem törődhet bele. A szovjet kormány indítványozta a Tajvan kérdés megoldása érdekében az érdekelt államok értekezletének öszszehívásét. Sajnos ennek a kezdeményezésének mind ez ideig nincsenek pozitív eredményei. A Szovjetunió kormánya támogatta a Kínai Népköztársaság kormányának azt a javaslatát is, hogy közvetlen tárgyalások induljanak a Kínai Népköztársaság és az Amerikai Egyesült Államok között a kínai—amerikai kapcsolatok megoldatlan kérdéseiről. Most, amint ismeretes, mindkét fél hozzájárult ilyen tárgyalásokhoz. Ez a tárgyalás kedvezó körülmények között indult. A Kínai Népköztársaság jóakaratának bizonyítéka az, hogy elhatározta, szabadlábra helyezi büntetésük kitöltése előtt a kémkedés miatt elítélt 11 amerikai repülőt. Ennek kedvező hatása kell, hogy legyen a tárgyalások lefolyására. Nagy jelentőségű kérdés a Kínai Népköztársaság törvényes jogainak fel

7 újítása az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Hiszen az Egyesült Nemzetek Szervezetének munkájából és a nemzetközi kérdések meg tárgyalásából nem lehet mesterséges úton kirekeszteni egy olyan nagyhatalmat, amely az ENSZ biztonsági tanácsának állandó tagja. A szovjet kormány tudatában van annak, hogy minél tovább tart a feszültség az egyes államok közötti kapcsolatokban, annál jobban kiéleződik a nemzetközi helyzet, ami az új háború veszélyét rejti magában. Szükséges volt sürgősen radikális külpolitikai intézkedéseket foganatosítani a légkör enyhítésére és az államok közötti bizalom helyreállítására. Ezért a Szovjetunió kormánya a béke megőrzésének és megszilárdításának érdekében kezébe vette a kezdeményezést és a legutóbbi évben több fontos külpolitikai lépést tett, amelyek általános megértésre találtak a békeszerető nemzetek körében. Tagadhatatlan, hogy a szovjet kormány békés lépései a nemzetközi kapcsolatokban a feszültség enyhítéséhez vezettek. A nemzetközi feszültség enyhítésének szempontjából óriási jelentőségűek a szovjet kormánynak május 10-i javaslatai a fegyverkezés csökkentésére, az atom- és hidrogénfegyverek eltiltására és az új háború veszélyének elhárítására. Ezeket a javaslatokat egyetértéssel fogadták a széles nemzetközi körök és mindenütt nagy hozzájárulásként értékelték a béke ügyéhez. Ha ezek alapján elérnék a szükséges megegyezést, ez kétségkívül mérhetetlenül fontos volna a tartós béke biztosítására. Nem lehet eléggé felbecsülni az olyan esemény fontosságát, mint az osztrák államszerződés megkötése, amelyre a Szovjetunió adott indítékot. Az osztrák kérdés megoldása és Ausztriának, amely független és szuverén állammá vált, e szerződésből származó azon kötelezettsége, hogy megőrzi a tartós semlegesség {solitikáját, megfelel az osztrák nép nemzeti érdekeinek éppúgy, mint az európai béke megőrzése érdekének. Az osztrák kérdés sikeres megoldása egyben megmutatta, hogy azok a hatalmak, amelyek a fő felelősséget viselik a béke megőrzéséért, még távolról sem merítették ki a nyílt nemzetközi kérdések megoldásának összes lehetőségeit. Természetes, hogy e kérdés megoldása megerősítette más égető problémák megoldásáért folyó mozgalmat is. | Külön kell hangsúlyozni, mily nagy fontosságú a béke szempontjából a Szovjetunió és Jugoszlávia kapcsolataiban beállott fordulat, amely a Szovjetunió kormányküldöttségének jugoszláviai látogatása után állott be. A belgrádi tárgyalások véget vetettek annak a nem normális és megengedhetetlen állapotnak, amely a két ország között 1948 után alakult ki, amikor mesterségesen megzavarták a jugoszláv és a szovjet nép testvéri, baráti és szoros együttműködési kapcsolatait. A szovjet-jugoszláv kapcsolatok nem normális állapota, amely még a közelmúlt időkig fennállt, csupán a béke ellenségeinek volt hasznos és komolyan károsította a két ország életérdekeit, valamint a nemzetek közötti béke megőrzésének érdekeit is. Az ilyen állapot nem tarthatott tovább és ezért a két ország kormányai arra a következtetésre jutottak, hogy a szovjet-jugoszláv kapcsolatokat lényegesen meg kell javítani. A Szovjetunió és Jugoszlávia közötti kapcsolatok most a béke oszthatatlanságának, a szuverénitás, függetlenség, a területi érinthetetlenség és egyenjogúság tiszteletbentartásának, <t nemzetek közötti békés egymás mellett élés elismerésének és fejlesztésének, a kölcsönös .tiszteletbentartásnak és az egymás belügyeibe való be nem avatkozásnak elvein alapulnak és fognak továbbra is alapulni. Azok az eredmények, amelyeket már most elértünk a szovjet-jugoszláv kapcsolatok megjavításában, feljogosítanak annak feltételezésére, hogy a két ország az egyedül helyes utat választotta és hogy mindkét kormány teljes komolysággal megkezdi a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság közötti kapcsolatok további fejlesztését és szilárdítását. Üdvözöljük erről a helyről jugoszláv ba(Folytatfis a 2. oldalon,* A nemzetközi helyzet a genfi értekezlet előtt Mielőtt rámutatunk arra a munkára, amelyet a genfi értekezlet részvevői elvégeztek és a konferencia eredményeire, foglalkoznunk kell az értekezletet megelőző nemzetközi helyzet jellemzésével. A második világháború befejezését követő elmúlt évtizedet az államok közti kapcsolatok kiéleződése jellemezte. Ezek az államok a múltban szövetségesek voltak a közös ellenség, a fasizmus elleni harcban. A Szovjetunió ebben az időszakban és különösen az utolsó másfél-két évben lépéseket tett a nemzetközi kapcsolatokban kialakult feszültség csökkentésére, igyekezett leszámolni a „hidegháborúval" és a békéért, valamint a népek biztonságáért folytatott harcban fel akarta újítani az együttműködést. A Szovjetunió oldalán aktívan igyekezett a béke megszilárdítására a Kínai Népköztársaság és valamennyi népi demokratikus ország. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az utóbbi időben megmutatkoztak a Szovjetunió és valamennyi békeszerető ország békeszilárdító igyekezetének pozitív eredményei. Elsősorban meg kell említenünk, hogy a nemzetközi feszültség csökkentéséhez hozzájárult a koreai háború befejezése, amit a Kínai Népköztársaság, a Szovjetunió és más békeszerető államok kezdeményezéséből értek el. Ezzel megszűnt egy veszélyes tűzfészek a Távol-Keleten, amely magában hordozta a háború kiterjedésének veszélyét a világbékére származó minden súlyos következményeivel együtt. További fontos esemény volt az indokinai háborús akciók megszüntetése az öt nagyhatalom: a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, az USA, Anglia és Franciaország külügyminisztereinek tavalyi genfi értekezletén elért egyezménye alapján, amelyen részt vettek más érdekelt államok is. Ez nagy jelentőségű lépés volt nemcsak a délkelet-ázsiai béke megszilárdítása, hanem az egész nemzetközi helyzet megjavítása szempontjából is. Az 195".-ben megkötött genfi egyezmény, amely megszüntette a vérontást Indokínában, annál nagyobb jelentőségű, mert Indokína teljes nemzeti függetlenségért és szabadságért harcoló nemzetei törvényes jogainak elismerésén alapul. A koreai és az indokínai háború befejezésének óriási jelentősége ellenére a nemzetközi helyzet továbbra is feszült maradt. Az államok egyes csoportjai között a bizalmatlanság és a gyanakvás uralkodott, fennállt a „hidegháború" helyzete. Ez a helyzet komoly akadályokat képezett a nemzetközi légkör további javításának útján és az államok között olyan bizalom kialakításában, amely nélkül lehetetlen a szilárd, tartós béke biztosítása. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni az ún. párizsi egyezményeket, amelyek ez év márciusában léptek érvénybe. Ismeretes, hogy a párizsi egyezmények fő célja Nyugat-Németország újrafelfegyverzése és bekapcsolása a nyugati államok katonai tömörülésébe, az Észak-atlanti Tömbbe és a Nyugat-Európai Unióba. Ezek az egyezmények megnyitották az útját a militarizmus felújításának Nyugat-Németországban. Ezenkívül a párizsi egyezmények az újrafelfegyverzett Németországot az említett tömbökben részvevő néhány nyugati állam katonai szövetségesévé avatják. A párizsi egyezmények általában véve a Szovjetunió és a népi demokratikus államok ellen, az európai béke megőrzésének érdekei ellen irányulnak. A szovjet kormány nem egyszer figyelmeztette az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és a párizsi egyezmények más tagállamainak kormányait arra, hogy ezek az egyezmények kiélezik az európai helyzetet, olyan helyzetet teremtenek, amelyben lehetetlenné válik a német kérdés Németország békés egyesítése alapján való megoldása. Rámutattunk arra, hogy ilyen körülmények között nem lehet egyesíteni a Német Demokratikus Köztársaságot az újrafelfegyverzett NyugatNémetországgal, mely más államok katonai tömbjeihez tartozik. Sajnos, akkor nem vették figyelembe a Szovjetunió figyelmeztetését. így történt, hogy Európában olyan helyzet keletkezett, amely a nemzetközi feszültség további enyhítésének és a megoldatlan nemzetközi kérdések rendezésének komoly fékjévé vált s maradhat továbbra is, bonyodalmat okozhat az európai — és nemcsak az európai — államok közötti kapcsolatokban. A lázas fegyverkezés, amely évről évre nagyobb méretűvé vált, főleg ami az atom és hidrogénfegyverek gyártását illeti, ugyancsak jogos aggodalmat váltott ki a népeknél. Az utóbbi években az államok katonai kiadásai, s elsősorban az Északatlanti Szövetség tagállamainak katonai kiadásai állandóan növekedtek. Hogy miképpen emelkednek ezek a fegyverkezésre fordított kiadások, azt az illető államok hivatalos közléseiből merített hiteles adatok bizonyítják: Az USA közvetlen katonai kiadásai az 1948—1949-es költségvetési évben 12,9 milliárd dollárt tettek ki, vagyis az állami költségvetés összes kiadásainak 32,6 százalékát. Az 1953-1954es költségvetési évben ezek a kiadások 46,5 milliárd dollárra emelkedtek, ami az állami összkiadások 68,6 százaléka. 1948-tól tehát az USA katonai költségvetése több mint három és félszeresére nőtt és részesedése az USA kiadási költségvetésében több mint megkétszereződött. Nagy-Britannia közvetlen katonai kiadásai az 1948—1949-es költségvetési évben 768 millió font sterlinget tettek ki, vagyis az összes költségvetési kiadások 24,2 százalékát. 1953—1954ben ez a tétel már 1637 millió font sterlingre, az összes költségvetési kiadás 38,3 százalékára emelkedett. Franciaországban a közvetlen katonai kiadások 1949-ben 289 milliárd frankot, vagyis az összes költségvetési kiadás 23,8 százalékát tették ki 1954ben Franciaország közvetlen katonai kiadásai 1192 milliárd frankra emelkedtek, ami az összes költségvetési kiadás 32,5 százalékát jelenti. Természetes, hogy ilyen körülmények között a Szovjetunió is kénytelen volt gondot fordítani fegyveres erőinek szilárdítására. A Szovjetunió