Uj Szó, 1955. augusztus (8. évfolyam, 184-209.szám)

1955-08-05 / 187. szám, péntek

1955. augusztus Í2. UI

SZ

O 3 Szilárd, tudományos alapokra helyezzük iskoláinkat Dr. Frantísek Kahuda iskolaügyi miniszternek a tanítók és iskolai dolgozók országos értekezletén mondott beszéde Dr. Frantiáek Kahuda beszédének bevezető részében az új, népi demokratikus iskolák eddigi fejlődéséről beszélt és kiemelte, mily nagy és állandó gondoskodást fordít a CSKP és a Csehszlovák Köztársaság kormánya az ifjú nemzedék művelődésére, szellemi és fizikai fejlődésére. A továbbiakban vázolta iskoláink fejlődésének kilátásait és értékelte, hogyan teljesítik a CSKP X. kongresszusa által kitűzött feladatokat. Ezzel kapcsolatban részletesen elemezte az általános műveltséget adó iskoláko

n fo"lyó tanít-ís jelenlegi állapotát. Többek között a következőket mondotta: „A tavalyi iskolai év gyakorlati munkája megmutatta, hogy mindeddig még nem mentesültünk az admisztratlv bea

vatkozásoktól az előmenetel V minőségének emelése terén. Ilyen adminisztratív beavatkozás pl. az, hogy a feladatokat az iskoláról a szülőkre igyekeznek hárítani ahelyett, hogy a tanító a tanulókat már az iskolában megtanítaná az alaptananyagra. Továbbá statisztikai megállapításokat alkalmaznak adminisztratív eszközül a tanulók előmenetelének megjavítására. Az előmenetelről szóló statisztikai megállapítások és, az ezen megállapításokból levont következtetések — az iskola és az egyes tanítók munkájának alapos elemzése helyett — gyakran csak arra szolgáltak, hogy egyes iskolaigazgatók és tanfelügyelők nyomást gyakoroljanak a tanítókra. A statisztika természetesen jó segédeszköz annak megállapítására, hány tanuló bukik meg és hány tanuló nem teljesíti feladatait a kérdéses iskolai időszakban. A műveltség színvonalának emelését azonban nem érjük el semmilyen adminisztratív úton, sem pedig azzal, ha visszatérünk ahhoz a kapitalista módszerhez, hogy a gyermekeket hajlamaik és képességeik, valamint tehetségük szerint különböztetjük meg. Éppen ellenkezőleg. A lehe'6 leqnaiyobb fokú műveltséget minden gyermek számára Ez kell, hogy célunkká váljék, erre kell törekednünk minden erőnkkel. Az a nemzedék, amely most lép az iskolába, vagy most járja az iskolát, a következő ötéves tervekben az országéi 'tés feladatai előtt fog állani, s emellett a termelőerők fejlődése már új, aránytalanul magasabb színvonalon lesz. A megerőltető kézimunka egyre kevesebb s az üzemek gépesítése és automatizálása sokkal nagyobb fokú lesz. A mezőgazdaságból ls jelentős részben kiküszöböljük a megerőltető kézimunkát. Világos tehát, hogy azok a feladatok, amelyek gyermekeinkre várnak, mégkövetelik, hog már a mai ifjúság is alaposan felfegyverkezzék a jelenlegi tudomány összes szilárd ismereteivel. Teljes büszkeséggel valljuk célunknak egész ifjúságunk műveltségi színvonalának emelését. Mert csak a kapitalisták, a régi kizsákmányoló világ emberei kell, hogy féljenek és félnek is a dolgozó nép művelődésétől. ök a munkások és a dolgozó parasztok művelésében joggal látják a veszélyt, mely nyereségeiket és az egész embertelen kapitalista rendszer alapjait fenyegeti' Ezért lehetséges még a XX. században, hogy olyan fejlett kapitalista országokban, mint az USA, az iskolaügyet olyan állapotban tartják, hogy — Walter Lippmann amerikai újságíró jelentése szerint — kb. 700 000 tanulónak nincs lehetősége iskolába járni. Nincs elég tanító és tanterem. Több, mint másfél millió gyermek garázsokban, imaházakban, barakkokban és más szükséghelyiségekben tanul. Ezért fordulhat elő még a XX. század második felében is, hogy a gyarmati és függő országok 500 millió gyermeke közül 480 millió sohasem járt iskolába, ahogy erről az „UNESCO" hírei beszélnek. Nekünk egészen más problémáink vannak. Mi nagyon sok energiát áldozunk arra, hogy az új iskolák építése és a tanítók nevelése olyan gyors ütemben folyjék, ahogy növekedik gyermekeink száma és követelményeink nevelésükkel szemben. A múlt évben pl. 39 új iskolát adtunk használatba 10 820 befogadóképességgel, 6 iskolát jped.ig 720-al bővítettünk. Az óvodákat a múlt iskolaévben 3,4 százalékkal több gyermek látogatta, mint 1953-ban. Az első köztársaságban nem voltak iskolai ebédlők, ma pedig 5092vel rendelkezünk. Ha ma a műveltség színvonala emelésének útjára lépünk, meg kell indokolnunk azt a már általánosan elismert tényt, hogy a tantervben és a tankönyvekben foglalt túlméretezett tananyag nem vezethet magas és igényes műveltségre, hanem akadályozza azt, felületes, sekélyes ismeretekre vezet, felületessé, helytelenné teszi a diákok viszonyát a tanuláshoz. Sok iskola tanításában, különösen a felsőbb osztályokban nagy és lényeges hiányosság az, ha a gyermekek felületesen sajátítják el az új ismereteket. A tanító készen adja árt a fogalmakat anélkül, hogy minden oldalról megvilágítaná és átismételné őket. Ennek következtében a gyermekek gépiesen tanulnak. Előfordulnak olyan esetek is, amikor a gyermekek a tanító magyarázata nélkül tanulják meg az anyagot a tankönyvből. Helyes az ismeretek elsajátításának ilyen útja? Emlékezzünk csak rá, mily gyakran hangsúlyozta V. I. Lenin, hogy az ifjúságnak az új ismereteket, az új dolgokat különböző oldalakról kell átgondolnia, tudatában feldolgoznia, bíráló álláspontot velük szemben elfogadnia, ha összefüggnek azzal, amit már ismernek, ha összefüggnek tapasztalataikkal és más tantárgyakkal. A tanítók pedagógiai színvonalának emeléséért E cél elérése érdekében rá kell világítani új tánítóinknak a művelődési és nevelési folyamatban elfoglalt helyére, rá kell mutatni, miben áll vezető feladata. Népi demokratikus berendezésünk fölénye a kapitalista rendszer felett többek között abban van, hogy — hála kommunista pártunknak, amely hű a tudományos szocializmushoz, — népünk munkájának irányítása minden ágazatban tudományos alapon, nem pedig egyesek akarata, vagy szubjektív nézetei alapján folyik. Arra kell tehát törekednünk és azt kell elérnünk, hogy a nevelés és a tanítás, amely olyan rendkívül fontos jövőnkre nézve, ne szubjektív nézetek alapján, hanem a tanító munkája, az emberi akarattól függetlenmegismerési folyamatok törvényszerűsége alapján történjék. Itt természetesen jelentős feladat előtt áll a pedagógiai tudomány. A .marxista megismerési elméletek, a pszichológia és a dialektika milyen mérhetetlenül mély kútforrását nyújtja a jelentős felfedezéseknek! Szükséges lesz pzért, hogy egyre több tanító tanulmányozza a marxizmus-leninizmus klasszikusainak a megismerési elméletekkel foglalkozó filozófiai műveit, hogy egyre több tanító foglalkozzék a gyermekpszichológia tanulmányozásával és Pavlov tanításának alapjaival. Mert új, haladószellemü tanítóink számára nem lehet közömbös gyermekeink lelki fejlődése, az érzések és felfogás jelentősége, tehát a szemléltető tanítás, a képzetek, fogalmak alkotása, a gyermek gondolkodásának és beszédének kifejlődése. Mi, elvtársak köztársaságunk 10. ju- bileumi évében a CSKP KB-nak iskolaügyünkről szóló határozatával kapcsolatban felhívjuk iskolai dolgozóinkat, hogy munkájukat tudományos alapokra helyezzék, abban a tudatban, hogy egész sor olyan tanítónk van, különösen Szlovákiában, akik csak most bővítik tudásukat és szakképzettségüket távtanulással crtyanfokú iskolákra, amelyeken tanítanak. Ezt a komoly dolgot tudomásul kell vennünk, helyein látjuk, mint az iskolai munka minősépi emelésének legfontosabb feltételét és természetesen megteszünk mindent, hogy a Központi Bizottság határozatának e részét teljesítsük. Emellett azonban iskolaügyünk nem fejlődne tovább, ha az előírt műveltséggel és jelentős tapasztalatokkal rendelkező tanítóink tízezrei elé nem állítanók feladatul a tudományos tanulmányozást és a tudományra támaszkodó nevelői és tanítói munka tökéletesítését. Minden iskolánk és minden általános műveltséget nyújtó tantárgyakat előadó tanító számára érvényes az az elv, hogy az alaptananyagot minden diáknak tartósan el kell sajátítania. A jövő iskolaév tananyagával kapcsolatos alapvető irányelvekhez még a következőket tesszük hozzá: „Ezen elv következetes betartása mellett a tanító törődik a tanuló egyéni képességeinek fejlesztésével is, mégpedig úgy, hogy bővíti a tananyagot azon diákok számára, akik különösebb nehézségek nélkül képesek további ismeretek elsajátítására. Ennek súlypontja a tanítási órákra esik." Az Iskolaügyi Minisztérium irányelvei az alaptananyagról és azon tanulók tudásának bővítéséről, akiknek nem okoz különösebb, nehézséget több tananyag elsajátítása, feltételezik, hogy a tanító egyénileg közeledik a tanulóhoz és olyan légkört teremt az osztályban, hogy az egyes tanulók aktivitása a legnagyobb mértékben érvényesülhessen s ezzel szellemi képességeik a lehető legjobban kifejlődhessenek. A politechnikai tanításra is abból a szempontból kell tekinteni, hogy bevezetésével bővítjük a gyermekek tevékenységét és ezzel megteremtjük képességeik fejlesztésének legkedvezőbb feltételeit. A politechnikai tanítással megtesszük tehát az első lépést a gyermek egyéniségének sokoldalú kifejlesztéséhez. Ugyanezzel a céllal alakítottuk meg iskolánkban és a pionírotthonokban az érdekköröket és egyben arra is törekszünk, hogy a pionír- és ifjúsági szervezetek tevékenysége minél gazdagabb és sokoldalúbb legyen. Emellett állandóan szem előtt kell tartanunk azt, hogy az egyéni képességeket csak a közösségben és ezen keresztül fejleszthetjük, hogy csak a közösségben fejlődhet az egyéniség, hogy a közösség közvetlenül támogatja a jó egyéni tulajdonságokat és képességeket már azzal is, hogy nem tűri meg a gyengét. A CSKP Központi Bizottsága iskolaügyről szóló határozatának alapgondolatát így fejeztük ki: Iskoláink megbonthatatlan és szilárd kapcsolatban legyenek az élettel Ez a helyes vezérelv természetesen nemcsak a tanítást, hanem ugyanolyan mértékben az ifjúság nevelését ls érinti. Mindnyájunk számára világos persze, hogy a tanítás és a nevelés a gyakorlatban nem választható ketté — egységet alkot. A tanulással a tanuló a tudományos és technikai alapismeretekre, ügyességre és gyakorlatiasságra tesz szert. A neveléssel a tanuló bizonyos meggyőződést, jellemvonásokat, erkölcsi tulajdonságokat, szokásokat, esztétikai érzést és más hasznos tulajdonságokat sajátít el. Két tényező — a tanítás és a nevelés — párhuzamosan halad és kiegészíti egymást iskoláink munkájában. Nem ' lehet elképzelni nevelést tanítás nélkül, ugyanígy nem lehet elképzelni jólnevelt embert legalább is elemi képzettség nélkül. A tanítás felettébb fontos része a nevelés tágabb fogalmának. A gyakorlat azt mutatja s arra tanít bennünket, hogy az eredményes tanulás feltétele és biztosítéka a fegyelmezett és jólnevelt gyermek. Az öntudatos fegyelemre v^ló nevelés olyan folyamat, amely a kisebb gyermekeknél elkerülhetetlenül megkezdődik már akkor, amikor a tanitó, a szülők, a pionlrvezetők intelmeinek aláveti magát. A fokozatosan haladó és fejlődő művelődéssel a tanulókban azután erősödik és szilárdul az öntudatosság érzése. A tanítóknak nevelő hivatásukat abban kell látniuk, hogy a fiatalok megértsék és önként teljesítsék feladataikat, szem előtt tartva a közösség hasznát és a társadalom küldetését. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az iskolában és annak minden tevékenységében szilárd rendnek kel! uralkodnia: a gyermekek iskolába járásában, a tanítási órákon való viselkedésben, a szünetekben, az öltözőkben és a tornatermekben. Tanítóink ne sajnálják idejüket és már az első napoktól kezdve következetesen egészségügyi szokásokra, a test és a ruha tisztaságára és arra neveljék a gyermekeket hogy jól bánjanak könyveikkel, segédeszközeikkel és természetesen, hogy jól viselkedjenek egymással szemben, az idősebb és öreg embarekkel szemben, hogy mélyen tiszteljék és becsüljék a dolgozó embert. A magaviselet: szabályokra való nevelés és azok következetes betartása legyen a tanító fő gondoskodás^ már az iskolaév kezdetén. Vannak már olyan iskoláink, ahol megértették ezeket az elveket és nem elégednek meg csupán az iskolai ien<ttartás szilárd betartásával, hanem az ifjúsági szervezetekkel, a szülői közösséggel és az iskolabarátok közösségével, a nemzeti bizottságokkal, a közművelődési és egyéb intézményekkel szoros kapcsolatban a fiatalságra való hatás céltudatosságának és összhangjának útját keresik. Egyes iskoláinknak ezt az útját nagyra kell értékelnünk, mert csakis e tényezők szervezett igyekezetével, törekvésével érhetjük el azt, hogy ifjúságunk egy részének életéből kiküszöbölődnek a burzsoá csökevények és idegen befolyások következtében felmerülő tünetek, mint pl. az esti csavargás, az iskolai ifjúság felügyelet nélküli részvétele bálokon és más mulatságokon, szeszesitalok élvezete és a korai dohányzás. A múlt évi értekezleten bíráltuk az Iskola politikai beállítottságának helytelen értelmezésével kapcsolatos tüneteket, mint pl. a tananyag erőszakos idószerűsítése, politikai jelszavaknak és a tanítás végső következtetéseinek gyermekekbe való nevelése tekintet nélkül a tanulók életkorára és mély megértésére. Bár e bírálattal kapcsolatban világosan megmondtuk, mit értsünk az iskola politikus voltán és hogyan kell ifjúságunkat helyesen a köztársaság és a dolgozó nép javára és hasznára nevelni, az elmúlt iskolaévben sok tanítónk a másik végletbe: a politikamentesség — mondhatnánk a tér és időnélküli tanítás — héjájába esett. Ugyanígy nem értékelik eléggé még a hazafias nevelés fontosságát iskoláinkban. A szocialista erkölcs és az új ember lényeges jellemvonásainak egyike a termékeny és más népek dolgozói iránti baráti érzéssel kapcsolatos forró és tevékeny hazafiasság. A Központi Bizottság határozata joggal emeli ki, milyen mérhetetlen erőt képvisel a hazaszeretet. Használjuk ki a hősök, a példás egyéniségek nevelői befolyásának vonzóerejét és mutassuk meg a gyermekeknek az igazi hősiesség forrásait. Ne úgy neveljük a gyermekeket, mint a kiscsibéket, hanem mint fiatal sasokat; tartsuk szem előtt, hofy a gyermekek — az orosz forradalmi demokraták szavaival élve — a jelen vendégei és a jövő urai, mégpedig nem akármilyen jövőé. Tartsuk mindig szem előtt, hogy a nevelésben állandóan visszatükröződik az új és a régi rendszer maradványai közötti harc, az új ideológia és a régi ideológia, az új erkölcs és a régi magántulajdon-erkölcs harca. Kötelességünk megadni ifjúságunknak az új ideológia, új világnézet, az új erkölcs alapjait. A tanító, aki a tudomány, a tudományos alapokon épülő ország képviselője, nem vallhat két nézetet, ha jó eredményeket akar elérni, amelyekre történelmi felelőssége kötelezi. A régi nézetek, képzetek, előítéletek, szokások és hagyományok levetközése nem könnyű, sőt nagyon nehéz feladata a nevelésnek és az önnevelésnek, mély és kitartó ideológiai munkát követel meg. A tanító nem tilthatja meg az ideológiát, mert ezt nem lehet megtiltani. A régi ideológia ellen csakis ideológiai eszközökkel lehet és kell harcolni. Az a tanító hat helyesen a gyermekekre, aki tudományos lángolásával tartósan felkelti a gyermekekben a tudományos kutatás iránti érdeklődést, felkelti bennük az objektív igazság megismerése iránti olthatatlan vágyat, olyant, amely széttöri az előítéletek bilincseit, felszabadítja az embert és áttekintést nyújt gondolatainak és tetteinek. A tudományos világnézetre való következetesen és helyeselj irányított nevelés váljék a tanítói testületek, iskolaigazgatók és tanfelügyelők legfontosabb ügyévé. Meg kell szervezni az ifjús g életét A tanulóifjúság nevelése szempontjából fontos különféle tényezők köz

,

JM döntő tényező a gyermekek életének az ifjúság jövő tevékenységére irányuló megszervezése, összhangban a társadalom szükségleteivel; emellett természeteden az iskolák egyik fő feladata a nevelő tanítás marad. Ha nincsen egység az erkölcsi normák tanítása és az élet, azaz a gyermekek valósájo'S cselekedetei között egész életükön át a reggeli ébredéstől az éjjeli alvásig, s ez — ahogy a tapasztalat bizonyítja —, ellentétet szül a szó és a tett között, kettős erkölcsre vezet. Az élet helyes megszervezését legsikeresebben a baráti gyermek-közösségben valósíthatjuk meg, amiben nagy feladata van a pionír- és ifjúsági szervezeteknek. A pionírszervezet és a CSISZ jelentőségét nem minden iskola, nem minden igazgató és tanitó értékeli eléggé. Sok iskola van még, ahol nincs pionirszervezet, pedig őszinte törekvéssel és igyekezettel találni lehetne jó, megfelelő pionírvezetőket. Sok iskolában kevés gyermek tagja a pionírszervezetnek, sok helyen a pionírszervezetet valahogy az iskola díszének tartják. Ezzel szemben sok iskolánkban helyesen fogják fel a pionírszervezet nagy jelentőségét és segítségét a tanulók tartós tudásának és öntudatos fegyelmének elérésében, így van ez pl. a kamenné-kosyhli i yolcéves középiskolában Szlovákiában, vagy a zeravicei nemzeti iskolában a pferovi járásban és a gott'valdovi VI. nyolcéves középiskolában. A pionirszervezet és a CSISZ megszervezése elkerülhetetlen része új iskolánknak. A tanítók már az iskolaév kezdetén feltétlenül segítsék a poinírszervezetet, hogy széleskörű, sokoldalú érdekes és vonzó tevékenységet fejthessen ki. A pionirszervezet munkáját a gyermekek kezdeményezzék és a legszélesebb mértékben irányítsák s a szervezet karolja fel a pionír,ok kezdeményezését. A tanító nagy társadalmi küldetése Társadalmunk építésének növekvő feladataival együtt szüntelenül növekednek az iskola nevelői-művelődési munkájával és a tanítókkal szemben támasztott követelmények is. A tanítók összekötő kapcsot képeznek a munkásság és parasztság közöt

t, Sztálin _ejvtár&_szavai aszerint "ök „a földműves tömegeket a munkásosztállyal összekötő szálak egyike". Éppen azért, mert a tanítók nagy része falun működik, nekik kell a szocialista termelési módszerek propagátoraivá válniuk. Ehhez szükséges, hogy hazafias forradalmi öntudatuk szilárd és a legmagasabb fokú legyen. Falusi tanítóink a nép között végzett tömegpolitikai népnevelő munkájukban elsősorban az egyéni gazdálkodásnak a szocialista mezőgazdasági termelésre való áttérés törvényszerű szükségességét világítsák meg. Emellett természetesen nem szabad elfeledkezni a további fontos feladatról, hogy rendszeres nevelő munkával megnyerjék és előkészítsék ifjúságunkat népgazdaságunk fontos ágazatainak és a szocialista mezőgazdaságnak. Dr. F. Kahuda miniszter a továbbiakban az iskolák anjagi biztosításáról beszélt és a következőket mondotta: „Az 1954—19S0. években iskolába lépő újabb 252 309 gyermek — ebből Szlovákiában 123 406 — azt a feladatot rója ránk, hogy már az 1955—56. iskolaévben minél gazdaságosabban végezzük az új iskolai épületek építését és azok építése a terv alapján történjék. Az e téren előforduló eddigi hiányosságok közismertek. Az Iskolaügyi Minisztérium a tervek elkészítésében előforduló hiányosságokat kiküszöbölte azzal, hogy sikerült a párt- és kormány hatékony támogatásával 3 hónap alatt elkészíteni az új nemzeti- és középiskolák modellterveit, amelyeket már most úgy értékelhetünk, hogy célszerűek, gazdaságosak és építészeti szempontból sikeresen vannak megoldva. Iskolaügyünk szervezése — mondotta az iskolaügyi miniszter beszéde befejező részében — egészében be van fejezve. Most az iskolai munka tartalmi, módszeres és formai fejlesztésének küszöbén állunk.