Uj Szó, 1955. augusztus (8. évfolyam, 184-209.szám)

1955-08-30 / 208. szám, kedd

2 U1SZ0 1955. augusztus 30. A Szlovák Nemzeti Felkelés örökét valóra váltva továbbra is fejleszteni és szilárdítani fogjuk a csehek és szlovákok szövetségét Oskar Jelen, a Megbízottak Testülete alelnöke, belügyi megbízott beszéde a Szlovák Nemzeti Tanács Besztercebányán tartott ünnepi ülésén Tisztalt Szlovák Nemzeti Tanács! Elvtársak! Hála a szovjet hadsereg nagy hon­védő és felszabadító háborújában ara­tott történelmi győzelmének és Cseh­szlovákia Kommunista Pártja kitartó harcának, dolgozó népünk lerázta a kizsákmányolók igáját és a Szovjet­unióval való megbonthatatlan barát­ságra és szövetségre támaszkodva je­lentős eredményeket ért el a szocializ­mus építésében hazánkban. Szlovákia múltban nem látott gaz­dasági és kulturális felvirágzása vi­lágosan bizonyítja, hogy a közös cseh­szlovák hazában a szlovák nép szá­mára megnyílt a jövő gyönyörű táv­lata, és hogy helyes volt az az út, amelyet 11. évvel ezelőtt választott, amikor a Szlovák Nemzeti Felkelés alatt olyan egyöntetűen állást fog­lalt a testvéri cseh néppel közös ál­lam felújításáért és ennek az állam­nak új, szocialista alapokon való fel­építéséért. Népünk tudja, kinek köszönheti azt, hogy ma szabad és boldog életet él­het. » Szeretetével és bizalmával még szo­rosabban felzárkózik vezető ereje — Csehszlovákia Kommunista Pártja mel- i lé, amely győzelemről győzelemre ve­zette s vezeti őt ma is. A kommunista párt a marxizmus-le­ninizmus tanítását követve és a Szov­jetunió Kommunista Pártja gazdag tapasztalataira támaszkod , a múlt­ban is már megalakulása óta az igá­ban tartott szlovák nép jogainak egyedüli harcosa volt, s nem szűnt meg e jogokért harcolni a fasiszta és a ludák terror legnehezebb körülmé­nyei közt sem, amikor a müncheni tragédia után a burzsoázia elárulta a köztársaságot és kiszolgáltatta hazánkat a hitleri fasisztáknak. A kommunista párt leleplezi a szlovák és cseh bur­zsoázia bűnös politikáját, amely csak a dolgozó tömegek még nagyobbfokú elnyomására törekedett. A kommunista párt befolyása a dolgozók tömegeire s azok egyre na­gyobb részvétele a fasiszta megszál­lók és hazai támogatóik elleni harc­ban állandóan nőtt. A szlovák és cseh munkásosztály megbonthatatlan barát­ságának gondolatához való hűséget nem tudta megtörni az sem, hogy a lu­dák árulók szégyenteljesen visszaél­tek a szlovák nép egy részének nem­zeti és vallásos érzelmeivel. 2ilina, Ruzomberok és sok más város dol­gozóinak határozott tiltakozásai, a handlovai bányászok sztrájkja, azon katonák fellázadása, akiket a nemzet árulói testvért gyilkoló harcra küldtek a Szovjetunió ellen, a katonák töme­ges átszökése a szovjet hadsereghez, a partizánmozgalom szélesfokú kiszé­lesedése, a gyakori szabotázsok, az ille­gális forradalmi nemzeti bizottságoknak, a népi hatalom eljövendő szerveinek tömeges megalakítása — ez volt a kommunista párt által nevelt és ve­zetett szlovák hazafiak felelete. A sztrájkokon, tüntetéseken és szabotá­zsokon keresztül végül is a hatalmas Szlovák Nemzeti Felkelésben érte el tetőfokát a szlovák nép ellenállása a fasiszta barbárslg és az áruló hazai rendszer ellen. Büszkeséggel tölt el bennünket a visszaemlékezés azokra a pillanatokra, amikor itt besztercebányán 11 évvel ezelőtt fellángolt az országos fegyveres felkelés tüze. Dolgozó népünk érzé­keny sebet ütött a hitleri fasizmu­son, s így a Szovjetunió vezette ha­ladó fasisztaellenes táborhoz csatla­kozott. A fegyveres felkelés nagy ká­rokat okozott a megszállóknak és meggyorsította vereségük közeledtét. A Szlovák Nemzeti Felkelés katonai jelentősége abban volt, hogy a fasisz­ták hátában partizánháború keletke­zett, amely lekötötte az ellenség nagy anyagi és embererejét, megszakította összeköttetéseiket s ezzel megaka­dályozta a katonaság és az anyag szállítását. A felkelés nemzetközi jelentősége abban volt, hogy az igában tartott né­peket további nemzetfelszabadító harc­ra lelkesítette. Végeredményben a fel­kelés teljesen demoralizálta a fasiszta megszállókat és áruló hazai kiszolgálói­ét. A Szlovák Nemzeti Felkelés dicső napjai örökké élni fognak népünk em­lékezetében. Ma is, 11 év eltelte után visszatérünk hozzá mint nemzeti büsz­keségünk és erőnk kiapadhatatlan kút­forrásához. A Szlovák Nemzeti Felkelés legér­tékesebb eredménye a két egyenjogú nemzet, a cseh és a szlovák nemzetek közös államának felújítása. A két testvéri nép barátságának gon­dolata ma mélyen és kiszakíthatatlanul ott él népi demokratikus köztársasá­gunk minden becsületesen gondolkozó dolgozójának szívében és konkrétan a gazdasági és kulturális életünk minden terén nyújtott- kölcsönös segítségben és támogatásban mutatkozik meg. Szlovákia iparának fejlődése — kü­lönösen a dolgozók 1948. februári győzelme után, olyan gyors ütemben indult meg, hogy Sirok^ elvtárs már Csehszlovákia Kommunista Pártja 1919-ben lezajlott IX. kongresszusán előreláthatta, hogy „nincs már olyan messze az az idő, amikor a virágzó iparosított Szlovákia valósággá válik a szocialista Csehszlovák Köztársaság­ban és az új gyárak lesznek a cseh­szlovákiai munkásosztály alkotó ere­jének és barátságának állandó emlék­oszlopai." Nem kellett sokáig várni. A szocia­lista iparosítás — hála pártunk és kor­mányunk fáradhatatlan gondoskodásá­nak és a Szovjetunió segítségének — teljesen megváltoztatta Szlovákia gaz­dasági felépítését. A múlt év végén megállapítottuk, hogy az 1937-es év­hez viszonyítva Szlovákia ipari terme­lése 467 százalékkal növekedett. Emel­lett a népgazdaságunk gerincét alko­tó nehézipar nyerstermelése 769 száza­lékra növekedett. Elég egy pillantást vetnünk pl. a Vág mentére. Arra a' Vág mentére, ahol nemregen még nyomorúsá­gos viskók, éhező gyermekek voltak jellemzők a festői hegyek környezeté­ben. És ma? Ma a Vág mentén új, ha­talmas üzemek nőnek fel, amelyek kö­zül sok országos jelentőségű. Tudjuk, hogy Szlovákia szocialista iparosításának soha nem látott üte­me és ezzel kapcsolatban a szlovák dolgozók jólétének szakadatlan növeke­dése nem lenne elérhető Szlovákiában a cseh munkásosztály segítsége nél­kül. Népgazdaságunk állandó fejlődése az ipari és a mezőgazdasági munkater­melékenység növekedése, a technika egyre nagyobb mértékű kihasználása a gyártási folyamatokban — lehetővé teszi a lakosság életszínvonala szaka­datlan növelésének rendszeres biztosí­tását. Szlovákiában az élelmiszerfo­gyasztás a múlt évben 1937-hez viszo­nyítva húsban 79,9 százalékkal, sertés­zsírban 101,3 százalékkal, cukorban 94,2 százalékkal, búzalisztben 51 szá­zalékkal növekedett. A kapitalizmusban egy év alatt az újszülöttek 16 százaléka pusztult el. Az egészségügyi berendezések hálóza­ta minimális volt, s fürdőink, szanató­riumaink a gazdagokat szolgálták. Ma a gyermekek halandósága évi 4,9 szá­zalékra csökkent, állandóan bővítik kórházaink hálózatát, fürdőink és üdü­lő-központjaink teljes mértékben dol­gozóinkat szolgálják. Rendkívüli fejlődést értünk el isko­láink terén is. Több mint megtízszere­ződött az óvodák száma. A múlt év vé­gén nyolcéves középiskoláink száma az 1937 évben volt alacsonyabbfokú kö­zépiskolákhoz viszonyítva megnégy­szereződött, s az ezekbe az iskolákba járó tanulók száma több mint 300 szá­zalékkal növekedett. Míg a München előtti köztársaság ideje alatt Szlová­kiában egyetlenegy főiskola volt, ma már 12 főiskola van Szlovákiában és a hallgatók száma hatszorta több. Soha nem látott fejlődést értünk el az álta­lános műveltséget nyújtó iskolák terén is, valamint a szakiskolák építésében. Nagy sikereket értünk el a kultúra, művészet és tudomány szakaszán is. Szlovákiában soha sem adtak el annyi könyvet, mint az utóbbi években. A dolgozók érdeklődése a kultúra iránt állandóan fokozódik. A színházak szá­ma a felszabadítás óta több mint há­romszorosára, a színházlátogatók szá­ma pedig öt és félszeresére emelke­dett. 1945-ben Szlovákiában csupán 232 mozi volt. A múlt év végén a mo­zik száma 1084-re emelkedett. Nagyon szép eredményeket értünk el a nép­művészeti alkotások fejlesztésének szakaszán. A kultúra és a népművelés egyre erősebb ütemben tör utat fal­vainkba és népművelési dolgozóink számos községben nagy sikereket ér­tek el a falusi ember szellemi életéért folytatott harcban. Az ipar fejlődésével változik fal­vaink képe is. A jól működő egységes földművesszövetkezetek százai bizo­nyítják kis- és középparasztjainknak, hogy a technika segítségével az ipar­hoz'-hasonlóan a mezőgazdaságban is kisebb fizikai fáradsággal többet lehet termelni és keresni, és így biztosítani lehet a dolgozók jólétének állandó emelését. Dolgozóink élete a kapitalizmus ide­jén gyakran csak rossz álomként tű­nik fel előttünk, de mégsem lehet el­felejtenünk azt, hogy munkásaink úgyszólván rabszolgasorsban dolgoztak, gürcöltek alamizsnáért, a gyáros urak zsíros nyereségeiért. Nem felejthetjük el Krompachot, Slavosovcét, Haburát, Handlovát, 2ilinát és a városok egész sorát, ahol az éhség és nyomor mint a kapitalista rendszer kísérőjele volt osztályrésze a nyomorgó és kegyetle­nül kizsákmányolt munkások ezreinek, akik felemelték tiltakozó szavukat a határtalan kiszipolyozás ellen, amit az urak csupán perzekucióval, puskatus­sal, csendőrszuronyokkal és golyóval oldottak meg. Ugyanígy nem felejt­hetjük el a kis- és középparasztok és a mezőgazdasági munkások keserű sorsát, akiket a nagybirtokosok, ban­károk, kulákok a kétségbeesésbe ker­gettek és végül kizavarták őket kuny­hóikból. Nem feledkezhetünk meg a legnagyobb sötétség és megalázás idő­szakáról, amikor a hazai burzsoázia dolgozó népünket kiadta a hitleri ön­kény kénye-kedvének, amikor népün­ket közvetlenül a fizikai pusztulás ve­szélye fenyegette. Teljesítve a Szlovák Nemzeti Felke­lés örökét, továbbra is fejleszteni és szilárdítani fogjuk testvéri nemzeteink hagyományos szövetségét, hazánk dol­gozóinak jóléte és haszna érdekében. Következetesen harcolni fogunk a bur­zsoá-nacionalizmus és a ludák szepa­ratizmus maradványai ellen. A szlovák és«seh nemzet közötti bármilyen for­mában megnyilvánuló nacionalizmus és szeparatizmus akár gazdasági, akár kultúrális vagy politikai szakaszon, azon burzsoá elemeket szolgálja, akik­től dolgozóink túlnyomó része már ré­gen elszakadt. Már a München előtti köztársaság idején és főleg az 1935. évi csehszlo­vák-szovjet szerződés X^megkötése után, amely hazánkban a dolgozó tö­megek nyomására következett be, a szlovák és cseh nép puszta létéért va­ló félelmében a Szovjetunió segítségé­hez fordult. A nép a megszállás ide­jén kiérezte, hogy a londoni emigráns kormány és a nyugati burzsoá körök bármilyen kombinációja Európa háború utáni rendezésével kapcsolatban, vég­eredményben újabb rabságot jelente­ne az új kapitalista kizsákmányolók érdekében. A Szovjetunió állandóan növekvő te­kintélye és a szovjet hadsereg harci győzelmei hitet öntöttek dolgozóink szívébe, hogy a Szovjetunió a Nagy Honvédő Háborúban győzelmet arat. A csehszlovák katonai alakulatoknak a szovjet területen való kiépítésében nyújtott sokoldalú segítség és a Cseh­szlovákia Kommunista Pártja gott­waldi vezetőségével képviselt világos politikai tájékozódás Moszkvában, az­zal a biztos tudattal töltötték el nem­zeteinket, hogy a szovjet fegyverek győzelme meghozza a szabadságot né­pünknek is. A Szovjetunió segítsége nagyon ki­fejezően nyilvánult meg magában a szlovák nép felkelésében és hazánk felszabadításában is. Csupán a nagy­vonalú szovjet segítségnek köszönhető, hogy a felkelő alakifiatok két hónapig ellenálltak az állig felfegyverzett hét hitleri hadosztály túlerőjének. A Csehszlovákia felszabadításáért fo­lyó harcokban a szovjet hősök tízez­reinek vérével örökre megpecsételő­dött a csehszlovák és a szovjet nép törhetetlen bará"tsága és szövetsége. A Szlovák Nemzeti Felkelés messze­ható jelentősége abban is van, hogy szilárd alapokra helyezte népi demok­ratikus államunkat és hatalmunk szer­veit. A régi burzsoá szervek, amelyeknek egész tevékenysége a nép legsajáto­sabb érdeke ellen irányult, nem bizto­síthatták az új feltételek mellett a nép uralmát és ezért a dolgozók a kommunista párt felhívására már a felkelés idején saját hatalmi szerve­ket — a forradalmi nemzeti bizottsá­gokat és a Szlovák Nemzeti Tanácsot — létesítették. A forradalmi nemzeti bizottságok tagjai, amelyek már a fel­kelés előtt keletkeztek és amelyeknek magvát a kommunisták képezték, lel­kesedéssel, áldozatkészségükkel, forra­dalmiságukkal és határozottságukkal a fegyveres felkelés hathatós szervezői­vé váltak akkor is, mikor a felkelés kezdeti elnyomása után a felkelők a hegyekbe vonultak vissza. A Szlovák Nemzeti Felkelés öröké­nek teljesítése — a Nemzeti Frontnak, a városok és falvak dolgozói szövet­ségének, a munkások, kis- és közép­parasztok, a dolgozó értelmiség har­cos szövetségének még nagyobb mér­tékű megszilárdítását jelenti. A felke­lés örökét teljesíteni a párt és a dol­gozó tömegek közötti kapcsolat to­vábbszilárditását és azt jelenti, hogy meg kell őket nyerni hazánkban a szo­cializmus építésében való aktív rész­vételre. A tizenegy év előtti harci állások­ból a felszabadítás után a munka frontjára léptünk, kc'zijs szocialista mű­vünk építésére. A felkelés fegyvereit munkaeszközökkel cseréltük fel és a fasiszta megszállók elleni harcot az osztályellenség ellen, saját hiányossá­gaink ellen folytatott harcra változ­tattuk, amely hiányosságok gyakran fékezik gyors előrehaladásunkat. Dolgozóink jólétének állandó emelé­se feltételezi a népgazdaság fejlődése állami tervének teljesítését annak min­den mutatójában ez idén és a követ­kező években is. Ez a Szlovák Nem­zeti Tanács összes képviselőit és a nemzeti bizottságok tagjait, arra köte­lezi, hogy választó körzeteikben fo­kozott igyekezetet fejtsenek ki a dol­gozók kezdeményezésének széles ki­bontakozására, a munkatermelékeny­ség további emelésére, a termelési ön­költség csökkentésére, a gazdaságos­ság rendszerének megszilárdítására minden szakaszon, az állami és mun­kafegyelem fokozására. Mi, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselői továbbra is elsőrendű feladatunknak fogjuk tartani, hogy minden erőnkkel hozzájáruljunk Szlovákiában a mezőgazdaság fejleszté­séhez,amely szakaszon eddig le vagyunk maradva. Megteszünk mindent, hogy a nemzeti bizottságok tagjaival és a tö­megszervezetekkel szorosan együttmű­ködve biztosítsuk az egységes föld­művesszövetkezetek további fejlődését és megerősítését, tag- és földalapjuk bővítését, hogy jő munkaszervezés­sel a tudomány és technika kihasz­nálásával az egységes földművesszö­vetkezetekben kis- és középparaszt­jaink jobb munkaeredményeket érje­nek el. Megvan minden feltételünk ahhoz, hogy az előttünk álló nagy feladatokat teljesítsük és hazánkban a szocializ­must kiépítsük. Államunkban a hatalom a ki»- és középparasztokra és a dolgozó értel­miségre támaszkodó munkásosztályunk erős kezében van, és így államunk ér­dekei és dolgozói népünk érdekei egyek. Csehszlovákiának bevált, harcok­ban edzett Kommunista Pártja és a Nemzeti Front kormánya vezet ben­nünket, amely hű tolmácsolója és megvalósítója népünk vágyainak. A párt és kormány határozatainak telje­sítése — ez dolgozóink anyagi és kul­turális színvonala további emelésének útja. Boldogok és büszkék vagyunk, hogy jövőnkben biztonságosan támaszkod­hatunk nagy szövetségesünkre és ba­rátunkra, a Szovjetunióra. A Csehszlo­vák Köztársaság két világ határán erős bástyája a Szovjetunió által vezetett világbéke-tábornak. A ; Szovjetunió nemzetközi tekintélye hála a Szovjet­unió Kommunista Pártja és a szovjet kormány előrelátó politikájának, állan­dóan növekszik. Az egész világon a dolgozók százmilliói a szocializmus tá­borában és a kapitalizmus világában is aktív részt vesznek a békeharcban és örömmel vesznek tudomást arról, hogy a Szovjetunió ebben a harcban egyre nagyobb és áthatóbb sikereket ér el. A koreai és indokínai háború beszün­tetése, a szovjet kormánynak a német probléma megoldására és az európai kollektív biztonsági rendszer megte­remtésére irányuló fáradhatatlan törek­vése, az osztrák államszerződés meg­kötése, a Jugoszláv Szövetségi Népköz­társaság és a Szovjetunió közötti kap­csolatok rendezése, a bandungi érte­kezlet, Nehru indiai miniszterelnök és külügyminiszter szovjetunióbeli útjá­nak eredményei, a 68 állam képvise­lőinek ülésezése, a helsinki Béke-Világ­Találkozónak és főleg a négy nagyha­talom kormányfői genfi értekezletének sokatígérő eredményei — jelentős si­kerek a nemzetek becsületes törekvé­seiben, amelyek a Szovjetunió vezeté­sével, a nemzetközi feszültség enyhíté­sére, a nukleáris'fegyverek betiltására és az atomenergiának békés célokra való felhasználására, az új háború ve­szélyének elhárítására törekszenek. A nemzetközi feszültség enyhülését a genfi értekezlet után az egész világ dolgozói nagy örömmel fogadták. Az Ausztriából visszahívott szovjet katona­ság demobilizálása, és főként a Szovjet­unió fegyveres erői létszámának 640 000 emberrel való csökkentése, ami a szov­jet kormány döntése szerint ez év de­cember 15-ig valósul meg — továb­bi hozzájárulás a Szovjetunió részéről a kölcsönös bizalom légkörének meg­teremtéséhez és a genfi értekezlet eredményei gyakorlati megvalósításá­hoz, hogy a nemzetek békés együtt­élésének reménye, amely ezen az érte­kezleten született, valósággá váljék. Ha a Szovjetunió példáját a nyugati hatal­mek is követik, az új háború veszélye ki lesz küszöbölve. Népünknek a haladás és béke erői győ­zelmébe vetett hite megdönthetetlen. Kormányunk világos állásfoglalása a német problémának megoldásával kap­csolatban demokratikus alapokon, az a készség, hogy normális, békés kapcso­latokat akar teremteni a szomszédos Német Szövetségi Köztársasággal is és mindenekelőtt kormányunknak a hatá­rozata, amely a csehszlovák néphadse­reg létszámának 34 000 emberrel való csökkentésére irányul — csalhatatlan bizonyítéka annak, hogy kormányunk is tettekkel bizonyítja a nemzetközi feszültség további enyhítésére és az államok közötti bizalom megteremté­sére irányuló igyekezetét. A boldog szocialista jövő kiépítése, a munkaigyekezet fokozása minden munkahelyen — ez dolgozó népünk hozzájárulása a béke ügyéhez. Ez erőnk és legyözhetetlenségünk alapja. Teljesíteni és valóra váltani szocialis­ta építésünk nagy, gyönyörű feladatait. — ez egyúttal a'dicső Szlovák Nemzeti Felkelés örökének teljesítését és va­lóra váltását jelenti.

Next

/
Thumbnails
Contents