Uj Szó, 1955. augusztus (8. évfolyam, 184-209.szám)

1955-08-28 / 207. szám, vasárnap

1955. augusztus 28. öl SZO 7 ÚJULT ERŐVEL Rimaszombattól délre van Rimajánosi, ahová dombos vidéken, fákkal övezett országút vezet. A falu határában a már egybeszántott nagy táblákról arra tehet következtetni, hogy itt is már talajra talált a közös gazdálkodás eszméje. Az országút egyik oldalán a szövetkezet zöldség­kertje terül el. Kis patak szeli át a területet, amely tavasszal, nyáron az öntözéshez szolgáltatja vizét. A zóld­ségtermelőcsoport tagjai éppen az uborkát és paradicsomot szedik. Az út másik oldalán pedig 13 hektáros táb­lán 3 méter magasra nőtt kukorica szívja a nap melegét, érik és szinte magától bizonyítja, hogy a szövetke­zeti tagok megadták ennek az érté­kes növénynek a kellő gondozást és fcleg a többszöri kapálást. Csak úgy hirtelen megállapíthatja az errejáró, hogy ezen a kukoricaföldön, amilyet eüyes szakemberek szerint még nem lattak a környéken, meglesz 30 mázsa szemes kukorica is hektáronként, nem beszélve a szálának sMóértékéröl. A faluban nehezen lehet ezekben a napokban embert találni. A szövetke­zeti tagok mind munkában vannak a 'oehoniásnál, cséplésnél, doháriyfölde­ken, zöldséges földeken. Ahogy kide­rült az ég, a szövetkezet 82 tagja egyszerre ment ki a mezőre hordani, csépelni, hogy minél kevesebb legyen a szemveszteség. Mint aratás idején, amikor az egész szövetkezeti tagság már kora reggel 5 órakor kint volt a mezőn, most a hora3ás a és cséplés idején is az összes tagok bekapcso­lódnak ebbe a sürgős és halaszthatat­len munkába. A kormány felhívása már munkában találta a szövetkezet tagjait, akik két hosszabbított mű­szakban reggel 5 órától este 9 óráig csépelik a gabonát két cséplőgéppel. Mindenki tudja a maga doilgát, nem kell senkit sem nógatni. Körülnézve a faluban, örömmel állapítottam meg, hogy a _ járás egyik legrendezettebb szövetkezetében vagyok, ahol a tag­ság teljes odaadással és szeretettel egy emberként fejleszti a nemrég még széteső félben lévő szövetkeze­tet. Aki a múlt évben itt járt, annak még emlékezetében van az a siralmas helyzet, ami akkor a szövet­kezetben uralkodott. A sok tag közül nem akadt, aki dolgozzék, legfeljebb 15 embert lehetett nagynehezen ösz­szehozni a mezei munkákra. A mar­haállomány majdnem teljesen ki­pusztult és a sertésállományban is nagy százalék volt az el­hullás. A tehenek nem adtak te­jet, nem volt miből fizetni a munka­egységeket. Sokan már-már megbán­ták, hogy beléptek a szövetkezetbe. — Lépjetek k>, nem érdemes a kö­zösben dolgozni, mert közös lónak tú­ros a háta. — így biztatták az amúgy is kételkedő tagságot, Kós Ist­ván, Éva István, Molnár István (74-es házszám) és maga a szövetkezet el­lenőrző bizottsági elnöke, Hallai Leo­pold is. Tudták, hogy mint volt nagy­gazdák, másképpen nem nyerik meg a szövetkezeti tagok bizalmát és ezért ők is befurakodtak a szövetkezetbe, hogy ennek keretein belül árthassa­nak és fékezzék a közös gazdálko­dást. Molnár István (74-es hlaszém), tűd 13 hektár földdel lépett be a szövet­kezetbe, kezdettől fogva a szövetkezet ellen agitált, bujtogatta a tagokat, bo­rús jövőt jósolva a közös gazdálko­dásnak. Bolond is az, aki a szövetke­zetben marad. Én jómagam is kilé­pek, — így mondogatta. De nem lé­pett ki, nem volt rá ideje, mert a tagság kiebrudalta a szövetkezetből, Kós Istvánnal, Éva Istvánnal, Hallai Leopolddal együtt. A régi vezetőség leváltása után újra megkezdődött az építő, meg­győző munka. Azt, amit a kulákok, spekulánsok elpusztítottak, helyre kell­lett állítani. Csak egy évvel ezelőtt a szövetkezetben az volt a helyzet, hogy az új szövetkezeti vezetőségnek csaknem egyedül kellett bevetni 560 hektárnyi területet, elültetnie a kuko­ricát, burgonyát, mert a tagság nem volt hajlandó dolgozni. Egy év és milyen óriási változás! M-giavult a munkafegyelem, egyszer­re megszűnt az állatok elhullása és 8' 1 szövetkezeti tag ma mintha nem i merne önmagára. Hiába uszítja még ma is a szövMtazet elWi a tagokat Kós István, Éva István, Molnár István (74-es házszám), a tagok már nem hisznek nekik. Nem hitt ezeknek a kétszínű alakoskodó kulákoknak akkor sem, amikor javulást ígérve ismét vissza akarták kérni magukat a szö­vetkezetbe, hogy ott újra bomlasztó munkát végezzenek. A szövetkezeti iroda udvarán van ideiglenesen elhelyezve a sertéshízlal­Homonnai Barna, a rimajánosi szö­vetkezet sertésgondozója, kis állat­káival. da. Homonnai Barna, a szövetkezet sertésgondozóis törődik azzal, hogy szép kövérre hízzanak a beadásra szánt sertések. — Ezeket a kisebbe­ket — mutat rá az egyik csordára, most kezdjük hizlalni. Negyvenkét da­rab van előírva beadásra, de mi ki­lencvenkettőt akarunk beadni. Fol< András, a szövetkezet zootechnikusa büszkén mutogatja a szövetkezet gazdaságát. Bizony tavaly ilyenkor egyesek már azt hitték, hogy sohasem áll lábra a szövetkezet, és nem lesz szép sertésállománya. És ma? Van belőlük 454 és 64 any'aser­tés. De ha felépítjük az új sertés­ólakat, még többet fognak nevelni. — És a marhaállomány? — Az is szép. Most építünk egy is­az elvtársaknak az érdeme, hogy" jó úton halad a szövetkezet és hogy a nehéz, kritikus piilanatokban össze tudták tartani a szövetkezet tagságát. A szövetkezet jól gazdálkodik. A tervezett 12 mázsa búza helyett át­lagosan 13 mázsát értek el hektáron­ként. I>sz is ebben az f.vben 25 va­gon gabonája a szövetkezetnek. Szép bevétel ven a kertészetből, ahol nvs­tél hektár paprika; másfél hektár uborka és másfél hektár paradicsom termése nagyobbítja a szövetkezet gazdagságát. Szép termés volt a do­hányból és jól ígér a kukorica is, mert a tagság becsületesen ápolta ezeket a növényeket. — Dohányunk annyi termett a négy hektáron, hogy nem is tudjuk hová elhelyezni, hol szárítani, — mondja Varga elvtárs, a szövetkezet elnöke. — Egy új dohánypajtára is nagy szük­ségünk volna, de majd az is lesz. — És az, aki látja, hogy mennyit gya­rapodott csupán egy év alatt a szö­vetkezet, el is hiszi, hogy lesz itt minden. Lesz sertéshizlalda, dohány­pajta, kukoricaszárító, magtár, lesz ebből a szövetkezetből még gazda­gabb, még virágzóbb közös gazdálko­dás. S mindez azért, mert jó a ve­zetés, a tagság szereti a szövetke­zetet és szívesen odaadóan dolgoznak benne. A kulákság teljesen elvesztette a tagokra való befolyását. És most, aratás után látják a kis- és közép­parasztok, hogy helytelen volt a szö­vetkezettel szemben való álláspontjuk, hogy oktalanul becsülték le a közös gazdálkodást, mert az elért gazdasági eredmény ékesebben beszél minden­nél. Most sokan azon gondolkoznak, hogy belépnek a szövetkezetbe. Hisz ai munkaegység értéke 10 korona kész­pénzben, s ezenkívül 2 kg búza, fél kg árpa, fél kg zab, 5 kg széna, krumpli, szalma, zöldség biztosltja a szövetkezeti tagok jó megélhetését. Ennek láttán már 7 magángazdálkodó kis- és középparaszt, köztük Skultéty János, Fülöp István, Hűkkel Martin, Madarász Dániel határozták el, hogy ősztől kezdve ők is a szövetkezeti család tagjai lesznek. De lesznek még Varga József, a szövetkezet elnöke, Folk József zootechnikus és Homonnai Barna sertésgondozók nézegetik a szövetkezet sertésállományát. tállót 98 tehén részére, mert még ed­dig nem volt hol összpontosítani szarvasmarhaállományunkat. 59 tehe­nünk van és a napi átlagtejhozam a ta­valyi két literről már eddig 4,6 liter­re emelkedett. — Lesz az idén elég takarmány? — kíváncsiskodom tovább. — Szénánk van elég és a 13 hek­tár kukoricából, ami az országút mel­lett van, lesz bőven silótakarmány. — Biztos látta is, amikor erre jött? — kérdi, gondolván, hogy megcsodáltam kukoricatermésüket. Ha még a kíváncsi látogató megte­kintené az újonnan épült tyúkfarmot, ahol ezer darab csirke szaladgál, vagy a 654 juhot, amelyből csak ebben az évben 117 ezer korona bevétel volt 16 mázsa beadott gyapjúért, úgy el­ismerően bólintana Folk András, Var­ga József, Homonnai Barna, vagy Mar­kó Kálmán helyi nemzeti bizottság titkárának munkájára, mert ezeknek többen is. Hamarosan ott lesz az egész falu, mert a szövetkezetben szükség van a munkaerőre, szükség van ta­pasztalt, becsületes parasztokra, akik szívvel-lélekkel és gazdag tapasztala­taikkal a közös gazdálkodást fogják fejleszteni. Ezek számára tárva van a szövetkezet kapuja. Csak hogy ezt a célkitűzést a közeljövőben elérhessék a jánosiak, ahhoz kell, hogy a helyi pártszervezet jobban törődjék a szövetkezet sorsá­val. Több olyam kommunistára van szükség, mint Huszár János csoport­vezető, vagy Dankó József könyvelő, akik példásan dolgoznak. Ojabb be­csületes, élenjáró szövetkezeti tagokat kell felvenni.a pártba, hogy ezzel lé­nyegesen megerősödjék a pártszerve­zet, s hogy így egyre több segítséget, támogatást nyújtson a szövetkezetnek ügyes-bajos dolgai megoldáséban. Horváth Sándor. mmi ^^^^ Peric érkezett elsőnek Ruzomberokra A Szlovákia körüli kerékpárverseny utolsó előtti szakasza 136 km hosz­szú volt és Svitből a Magas Tátrán, Poprádon, Sviten, Lipt. Hrádokon és Liptovsky Mikuláson keresztül Ruzom­berokban ért véget. Ruzombero­kon az új stadionban volt a cél, ame­lyet ez alkalommal nyitottak meg. Nagy meglepetésre ezt az útszakaszt Peric nyerte meg a fiatal Uhliarik és Polakovic előtt. Vesely, aki az össze­tett versenyben vezet, csak a 15. he­lyen végzett, azonban továbbra is az élen marad. A rajt után a versenyzőknek Men­gusovee felé haladva több kilométe­ren át erős emelkedést kellett leküz­deniök. A versenyzők négy csoportba tömörültek. Az élcsoportban 18 ver­senyző tartotta magát. Először Capek, majd Peric vezetett. Az első részhaj­rát Poprádon Uhliarik nyerte Polako­vic és Renner előtt. Poprádot elhagy­va, a versenyzők szép betonúton ha­ladtak, és egészen Lipt. Hrádokig a helyezések nem is változtak. Lipt. Hrádok után az élcsoportból kiesett Holubec, de Podturnyban már utol­érte az élcsoportot. A második rész­hajrát, mely Lipt. Mikulásban volt, Venclovsky nyerte meg, Ruzicka előtt. 20 km-rel a cél előtt nagy harc indult meg az elsőségért. Az élen haladó Peric pár méteres előnyt szerzett, amit végig meg is tudott tartani és így ő érkezett elsőnek az új ruzomberoki stadionba. A pályán több mint 4000 em­ber fogadta a versenyzőket. A VI. útszakasz sorrendje a követ­kező: 1. Peric 3 ó 13 p 24 mp, 2. Uh­liarik 3 ó 13 p 44 mp, 3. Polakovié 3 ó 14 p 04 mp, 4. Kunes 3 ó 14 p 24 mp, 5. Venclovsky 3 ó 14 p 24 mp, 6. Ru­zicka 3 ó 15 p 48 mp, 7. Novotn?, 8. Hunácek, 9. Capek, 10. Cahoj. Az utolsó előtti útszakaszon az egyes versenyzők a következő pontokat sze­rezték: Uhliarik 8, Peric 6, Polakovic 6, Venclovskí 5, Kunes 3, Ruzicka 3. Az összesített eredmény: 1. Veselí 24 ó 31 p 39 mp, 2. Plank 24 ó 37 p 50 mp, 3. Ruzicka 24 ó 41 p 43 mp, 4. Uhliarik 24 ó 43 p 13 mp, 5. Peric 24 ó 46 p 18 mp, 6. Venclovsk? 24 ó 46 p 58 mp, 7. Nesl 24 ó 47 p 24 mp, 8. Renner 24 6 55 p 21 mp, 9. Capek 24 ó 56 p 19 mp, 10. Svejda 24 ó 57 p 08 mp. Az összesített pontarány a követke­ző: Vesely 40, RuziÖka 27, Cisár 14, Peric 13, Uhliarik 12, Polakovic 10, Kouck^ 9, Svajcfe 8. Az utolsó előtti útszakaszon az át­lagsebesség 41,95 km. Szombaton Zilináról rajtoltak a Szlo­vákia körüli kerékpárverseny részvevői. Az utolsó útszakasz 210 km és 2iii­náról Bratislavába állandóan jó beton­úton vezet. o TSZ ery her+ex * Szlovákia körüli kerékpárverseny utolsó szakaszának eredménye 1. Vesely, 2. Plank, 3. Cahoj A bratislavai Cervená Hviezda pá­lyája előtt többezres tömeg várta a kerékpározókat. A pályán a volt cseh­szlovák válogatottak játszottak labda­rúgómérkózést a volt bratislavai vá­logatottak ellen, — amikor felhangzott a jelzés, hogy megérkeztek a verseny­zők. Elsőként Vesely futott be a pá­lyára s ő lett a VII. útszakasz győz­tese. 2. Plank, (DA Praha-Smer), 3. Cahoj (Spartak Modrany), 4. Mysák (Lokomotiva Bratislava) 5. Bubnfk (Spartak AZG Praha Vysocany) 6. Ru­zicka (Lokomotiva Bratislava). A Szlovákia körüli kerékpárverseny­ben Ján Vesely érdemes sportmester győzött. Az „öreg" válogatottak Bratislava ellen is győztek Az „öreg" válogatottak Bratislava ellen is győztek. Plánickáék csapata előtt a bratislavai újságírók játszot­tak elömérkőzést a Sokol Dvorník csa­pata ellen 4:2 arányú győzelmet arattak. Az „öregek" mérkőzésére kb. 10 000 ember volt kíváncsi, akik mind élve­zettel szemlélték a régi válogatottak tetszetős játékát. Hampejz, Ludl, Lís­ka remek akciói gyakran tapsra ra­gadták a hálás közönséget. A bratisla­vaiak frisebben mozogtak ugyan, de ellenfelük játéka kétségtelenül maga­sabb színvonalú volt. Az „öreg" válogatottak végül is 4:2 arányú győzelmet arattak. Sporthíradó A szovjet labdarúgó-bajnokságért: Dinamó Moszkva—Zenit Leningrád 0:1, Kujbisev: Krilja Szovjetov—CDSZA 0:1, Leningrád: Trudovije Reservi— Dinamó Tbiliszi 1:0. A finn úszóválogatott Turkuban 78:48 arányban legyőzte a norvég vá­logatottat. A legjobb eredményt a finn Kaeykhoe érte el a 100 méteres gyors­úszásban. Eredménye 59,3 mp. A Tokióban rendezett nemzetközi úszóversenyen több amerikai úszó vett részt. Kiemelkedő eredmények: 100 m gyors: Patterson (USA) 56,8 mp,' Ta­ni (japán) 57,4 mp, 400 m gyors: Ko­no (USA) 4:38,4 p. 800 m: Breen (USA) 9:44,6 p., Ono (japán) 9:44,6 p. 200 m mell: Furukava (japán) 2:35,5 p. 100 m hát: Hase (japán) 1:06,5 p. 2. Wiggins (USA) 1:07 p. Oyakava (japán) 1:07,5 p. 200 m pillangó: Isi­moto (japán) 2:31, p, Harrison (USA; 2:31 p. Helsinkiben a Nyugat-Németország —Finnország atlétikai viadal során a finn Landström 450 cm-s teljesítmény­nyel új Európa-csúcsot állított fel a rúdugrásban. Racing Club—Spartak Praha Soko­lovo 2:2 (2:1). A párizsi Parc de Prin­ce-stadionban esti mérkőzés kereté­ben döntetlenül végződött a két együt­tes találkozója. A Spartak a követke­ző összeállításban játszott: Rocek —' Menclík, Koubek, Zuzánek — Hejsky, Procházka — Stary, Svoboda, Jares, Crha, Preis. 10 000 néző. A Stockholmban megtartott svéd — magyar lövésztalálkozó végleges ered­ménye: 30:24. A svédek koronglövé­szetben és sportpisztolylövésben győz­tek, míg a magyarok önműködő sport­pisztolylövésben szerezték meg a győ­zelmet.

Next

/
Thumbnails
Contents