Uj Szó, 1955. augusztus (8. évfolyam, 184-209.szám)

1955-08-27 / 206. szám, szombat

/ -1 UJSZÖ 1955. augusztus 27. Ma már igen sok azoknak a száma, akik az. elért eredmények láttán csak jó véleményt tudnak formálni az EFSZ­ekröl. De akadnak szép számmal olya­nok is, akik még kételkednek a szó­vetkezet jövőjében, életrevalósáyaban Ezek többnyire a még egyénileg gaz­dálkodó kis- és középparasztok. Rövio beszámolóm — a fűri szövetkezet fél­évi eredményeiről — a még hitetlenek számára bizonyságul szolgálhat. Néz­. ük csak még a táblázatot, mit mu­tat, miről beszél. 3080.­2653,— 26-16.— Az etetők és fejők munkaegysége Név: Munkaegység: Stifnar Károly 490 Hoka Márton 440 A takarmánykészítők munkaegysege, jutalmazása Név: Munkaegyscg: Pénz: Sészták József 379 Vágvölgyi András 378 A kocsisok munkaegysége, jutalmazása: Név: Munka-yy.-itg: Pénz: Hunlicska Ferenc 307 2149.— Meleiska Ferenc 299 2093.— A családtagok munkaegysége, jutalmazása: Név: Munkaegy.-.f g: Pénz: 1640.— az első félévben, jutalmazása. Pénz: Gabona: 3430.— 1470 kg Gyönge szövetkezet volt... Pálenyik Vilma Nagy Anna 220 173 1211.­1520 kg Gabona 1137 kg 1134 kg Gabona 921 kg 896 ky Gabora 670 kg Ó19 kg Hibát követnék el, ha elhallgatnám, hogy az év végi zárszámadás szintén nagy eredményekkel kecsegtet. Tény, hogy a fűri szövetkezőt iag­jai jobban élnek, eredményesebben gazdálkodnak, mint a helybeli egyéni­leg dolgozó parasztok. A táblá/ntiír,n csak azért soroltam fel az adatolhat hogy ne én beszéljek, hanem a tények beszéljenek! Pécsi István, Für. rdfLem kiizilóiteh hiába A mikor a fasiszta hadak és ter­roristák 1944-ben a legvadabb kegyet­lenkedéseket hajtották végre a népen, minden!ele megmozdultak az emberek. A városokból az üzemi munkások, a falvakból a szegény- és kisparasztok százai vonultak ki a hegyekbe, hogy fegyverrel a kezükben megtorolják mindazon aljasságokat, amelyeket a fasiszta haramiák elkövettek. Liptovsky Mikulás lakosága sem tűr­hette tovább a hitlerista hadak és terroristák kegyetlenkedéseit. Az egyik holdvilágos augusztusi éjjelen egy­más után mentek ki a közeli hegyekbe \ s irtották az ellenséget, ahol csak le­hetett. Markovicky András is elhagy­ta a családi házat. Feleségét, kisgyer­mekét hátrahagyva a többiek után­ment, hogy harcba szálljon a fasiszták ellen a szabadságért, a nép boldogabb jövőjéért. Nyolcadiknak jelentkezett a Zelez­né-Kúpele melletti hegyekben Jegurov őrnagy harci csapatához. A paptól, akinél cselédeskedett, megszökött. Sen­ki sem tudta merre, hová tűnt. A bosszúvágy kergette a hitlerista ha­dak ellen. Visszaemlékezett azokra az időkre, amikor 17 éves korában ütle­gelték, amiért a nép érdekében tevé­kenykedett. Éppen ideje volt, hogy kivonult a hegyekbe. Ez mentette meg életét. Ahogy otthagyta faluját másnap már a Gestapo emberei be-/ •törtek lakásába és tűvé tették érte az egész házat. Valaki elárulta, hogy kommunista vezető és sztrájkokat szervezett, feleségét vallatták holléte felöl, aki azonban néma maradt. Mi­kor megsejtették, hogy a partizánok­hoz ment, asszonyát a helybeli kato­na-kaszárnyába zárták, s naponta ütötték, korbácsolták. Ezalatt ő a hegyekben az ellen­séget űzte. Mikor tudomást szerzett felesége sorsáról, még elkeseredetteb­ben harcolt a hitlerista haramiák el­len. Csoportjának feladata a nácista hadsereg utánpótlásának elvágása volt. Hidakat, vasutakat és más köz­lekedési helyeket robbantottak fel előttük. Közben csapatostul irtották a fasiszta hadsereget. Győzelmet győ­zelemre arattak. A haramiák drágán fizettek a polgárok ártatlanul kioltott életéért. Azután jöttek a kemény téli idők. 1945 február 23xin a németek fogsá­gába esett. Három nap és három éj­jel kínozták. Szöges bakancsaikkal ti­portak arcába, fejbe rugdalták, me­zítelen testét korbáccsal ütlegelték s otthagyták a fagyos havon. Élete haj­szálon múlott. De az élet győzedel­meskedett a halál felett, éjszaka ma­gához tért. A sötét éjben vánszorogva szökött ki a fasiszta hadsereg gyűrű­jéből. A közelben fekvő Kamenec köz­ségbe került, ahol jó emberek elrej­tették és kigyógyították sebeiből. Két hónapig tartózkodott a faluban, itt várta be a szovjet hadsereget. Közben feleségét is kiszabadították börtöné­ből az ukrán foglyok, akik azután a partizánokhoz csatlakoztak. Markovicky András a szovjet had­sei^ygel tért haza. Azonban a felsza­badulás után sem szűnt meg harcol­ni. Most már nem fegyverrel, de dol­gos két kezével harcolt a szocialista rend felépítéséért. Amilyen hős volt a harcokban, olyan nagy lett a haza, a dolgozó nép boldog jövője építésé­ben. Otthon dolgozott 1947-ig, majd Komáromba került s 1951-ben az őrs­újfalusi szövetkezetbe jelentkezett. Elsőnek szorgalmazta a közös gaz­dálkodást. Mint szerény ember, sem­milyen funkciót nem vállalt a szö­vetkezetben. Kint a földeken tanította a dolgozókat. Ötödik éve, hogy a me­zei csoportban dolgozik és nem kis része van azokban az eredményekben, amelyeket a szövetkezet ezen idő alatt elért. Örömmel mondja el, hogy a há­rom majort, amelyek a szövetkezet hez tartoznak, újjáépítették, gyönyörű családi házak épültek és a villanyt is bevezették mind a háromba. Nagy hizlaldát építettek 250 sertésre, birka­istállót 300 állatra, 50 anyakoca szá­mára ólat és két baromfitelepet 1000 szárnyas befogadására. És az istállók a legszebb állatokkal vannak tele. A, eredmények is évről évre jobbak. Ma már több mint hat liter a napi tej­átlag a szövetkezetben. És így sorolná tovább, hisz van mivel dicsekedni. Csak magáról be­szél keveset. Az összefogást emiege ti, s azt, hogy ebben rejlik az erő. És ha kérdezik tőle, hogy van megelé­gedve sorsával, csak ennyit felel: „Dolgozom és megvan mindenem, ami az élethez szükséges." Másoktól tudom meg, hogy az első félévben 400 munkaegységet dolgo­zott le, amire 8 mázsa búzát és 4 má­zsa árpát kapott a pénzelőlegen kívül Még csak azt említi, hogy a szövet­kezet az idén is két mázsa búzával és egy mázsa árpával termelt többet minden bevetett hektáron, mint amennyit állami tervük előír. És hogy a szövetkezet két vagon búzát és majdnem fél vagon rozsot adott a; államnak a beadási kötelezettségen felül. Immár tizenegyedszer ünnepel­jük a' Szlovák Nemzeti Felkelés év­fordulóját és látjuk, hogy a hösök nem haltak meg. s az élők nem küz• döttek hiába. A Szlovák Nemzeti Fel­kelés hős'einek harci zászlaját hazánk felszabadulása után a szovjet hősök­kel büszkén-' magasra emelte pártunk A Szlovák Nemzeti Felkelés 11. év­fordulójának ünnepségei büszke mér­legei lesznek a harcban elesett hő­sök üzenete teljesítésének, büszke mérlegei gyáraink és szövetkezeti földjeink szocialista munkahőseinek A Szlovák Nemzeti Felkelés harci üze­netével az ajkukon vonulnak fel dol gozóink és földműveseink a pártna pokon és aratási ünnepségeken, ahol bebizonyítják elhatározásukat, hogy teljesitik a Szlovák Nemzeti Felkelés hőseinek üzenetet — felépítik hazánk ban a szocializmust. Halász Ambrus — mondják a galántai elvtársak Hi­daskürt szövetkezetéről — de az idén már kezd magához térni... Ezt a jellemzést a szó szoros értel­mében kel! vennünk, mert aki ma megnézi a szövetkezet állatállományát, láthatja, hogy januárban még voltak itt olyan állatok, amelyek a gyenge­ségtől alig tudtak a lábukon állni, ma azonban valamennyi jel azt mutatja, hogy ezek a nyomok már tünedezőben vannak. Ám senki sem higyje azt, hogy ezeket az állatokat csupán azért sike­rült lábra állítani, mert a szövetkezet több takarmányra tett szert. Nem. Azért sikerült, mert a szövetkezet vezetősége szívós és kitartó céltuda­tossággal áttörte azt a közönyt és hanyagságot, amely az állatgondozók munkájában régebben megvolt. A közöny és hanyag munka elleni harc tavaiy az aratás és cséplés el­végzése után vette kezdetét, amikor a szövetkezet kénytelen volt új elnököt választani, mert a régi elnök nem tu­dott megbirkózni azokkal a nehézsé­gekkel, amelyek a szövetkezet fejlő­dése elé tornyosultak| Az új elnök Ve­res Imre lett, egykori szolga, aki meg­választásának napján így viaskodott gondolataival: Ha fiatal kora ellenére szívós munkájával rendet tudott tartani a több mint 50 holdas kulákportán, akkor ma. 36 évével, érett férfikor ban kell, hogy rendet teremtsen a szövetkezetben Akkor a kulákportán mindössze pár ló volt, ma viszont egy egész traktoros­brigád áll rendelkezésére. Akkor a megélhetés kényszere állította a ku­lák szolgálatába, ma viszont a falu bi­zalma állította; erre a felelősségteljes helyre, tehát fokozott gonddal kell őriznie a nép vagyonát ás lelkiismere­tes munkájával feltétlenül ki kell ér­demelnie ezt a bizalmat. Egy évvel ezelőtt ilyen gondolatok foglalkoztatták Veres Imrét, aki na­gyon jól tudta, hogy a nép' bizalmát nem könnyű kiérdemelni és ahhoz, hogy kiirtsa a munka körül felburján­zott rossz szokásokat és hogy a ta­gokat a közije munka iránti hűségre nevelje, feltétlenül szükséges, hogy először a ,szigorú, rossz elnök" címét vállalja. Ma, amikor a legsúlyosabb nehézsé­geken túl van már, a lelkiismeretes elnök, a győző és hivő ember rokon­szenves magatartásával beszél mun­kájáról és a szövetkezet fejlődéséről. Bámulatos tapintattal tudja elke­rülni azokat a buktatókat, amelyek helyzeténél fogva önként adódnak. Mi sem volna természetesebb, minthogy az előbbi vezetőséget ócsárolja, ami­vel az ő érdeme kidomborodna ... Nem, Veres ezt nem teszi, sőt ellenkezőleg, nem győzi eléggé hangsúlyozni, hogy a szövetkezet mai állapotával még tá­volról sincs megelégedve s hogy a vezetőség előtt még komoly feladatok állnak, ha a mindennapi problémákat jól akarja megoldani/ A maga részéről m?g van róla győződve, hogy a helyes szövetkezeti gazdálkodásban fontos szerepe van a pótjulmazásnak. A jövö gazdasági évben erre fogja helyezni a fősúlyt, mert ez a legnagyobb serken­tő erő, amint ezt az alapszabályzat is hangsúlyozza. Az elnök egyébként a következőket mondja működéséről: — A jövő hónapban lesz egy esz­tendeje annak, hogy elnök vagyok Ez idő alatt sok nehéz helyzettel kellett segítőtársaimmal együtt megbirkóz­nom. Olyan helyzetben is voltam már, hogy azt hittem, lemondok. Úgy érez­tem, nem bírom tovább ezt a hajszát, mégis az utolsó pillanatban meggon­doltam és tovább folytattam munká­mat. — Meggondoltam — ismétli tűnődve és szinte látni, amint a sok kudarc, s az élért eredmények felváltva, mint a filmszalag peregnek le a szeme előtt, mert Hidaskürt népét szeretem. Egy­től egyig dolgos, becsületes ember és merem állítani, ha elnökségem alatt elértem eredményeket, azt végül is a szövetkezet tagságának köszönhetem. Ha voltak köztem és néhány tag kö­zött nézeteltérések, ezek is csak a fejlődést szolgálták. Már pedig a fej­lődés itt van, a beadás számaiban, a tettekben és a tagság egész viselke­désében kimutatható. — Hogy csak pár példával szolgál­jak — folytatja az elnök — tavaly még házról-házra kellett járni a ta­gokhoz, hogy jöjjenek munkába. Ez a rossz szokás a házirend szigorú be­vezetésével végleg kiment a divatból, ma mindenki kötelességének tartja, hogy napi feladatát elvégezze. Köte­lességének tartotta akkor is, amikor az elmúlt évek hanyag munkája miatt közel három hónapig nem tudtuk a munkaegységeket kifizetni. Ez azt je­lenti, hogy a tagság bízik a szövetkezetben és tudja, hogy a munkaegység értékét a közös munka eredménye határozza meg. Hogy bizalma helyénvaló volt, azt igazolták azok a lelkes napok, amikor a gabonabeadás után a pénz­táros reggeltpl estig egyebet sem tett. mint kifizette azokat a szép összege­ket. amiket a tagság becsületes mun­kája után megérdemelt. — Az aratás és cséplés munkála­taiban — mondja hévvel — a tagság ugyancsak becsülettel megállta a he­lyét. Ma, hogy a cséplést is befejez­tük, mondhatom, hogy példás eredmé­nyeket értünk el. A tervezett 24 má­zsa helyett 28 mázsa búzát, árpából pedig 23 mázsa helyett 24 mázsát hozott egy hektár. Remélem, ugyanez lesz a helyzet a kukorica és cukorré­pánál is, mert a kiosztott parcellákon a tagság lelkiismeretesen ápolta a ka­pásnövényeket. Földjeinken a gaz nem kapott többé otthont, mint ahogy ez sajnos múlt esztendőkben volt. Az elnökkel való beszélgetésünk so­•rán egyre többen gyülekeznek körénk. Itt a dohánycsoport vezetője keresi, aki a dohányszedéssel kapcsolatos kér­déseket tárgyalja meg vele, amott a biztosítótól érkezik valaki, majd a rak­tárnok jelentkezik. Itt van már Pszo­ta István, a szövetkezet lelkes inst­ruktora. Kubik, a napbarnított agronó­mus, Cservenka, a zootechnikus, majd Jankovics körzeti zootechnikus is megérkezik. Amíg az elnök a hivatalos ügyekkel foglalatoskodik, Pszota inst­ruktor veszi át a szót, aki tavaly ősz óta itt dolgozik és az elnök egyik leg­hűségesebb munkatársa. — A múlt ősszel '— mondja Pszota — legelső feladatunknak azt tartottuk, hogy az őszi szántásban és vetésben az agrotechnikai határidők betartását biztosítsuk. Ezért a répaszedést és a kukoricatörést a szövetkezet tagsága már szervezetten végezte el úgy, hogy a traktorosbrigád előtt idejében sza­baddá tehettük az egész határt. A szövetkezet vezetőségének a törekvé­sét a traktorosok megértették és éjt napallá téve, két műszakban dolgoztak, Tehát abban, hogy bő termést takarí­tottunk- be, nagy érdeme van Dudás Tibor traktorosbrigádjának. Ez a bri­gád ez idén is megmutatta, hogy ki­váló munkát tud végezni. A tarlóhán­tással is teljesen elkészült . — Az igaz :— szól közbe Kubik agronómus — de nem szabad megfe­ledkezned az ifjúság odaadó munká­járól sem. Hogy csak egyeseket em­lítsek, itt van ifjabb Kovács János, .Farkas Béla, aztán meg Szabó Zol­tán. Ezek a 18—19 éves ifjak olyan lelkesedéssel végezték munkájukat, hogy eredményeikkel túlszárnyalták' a legtapasztaltabb tagok eredményeit is. — Ügy van — folytatja most újra Veres elnök, és arca szinte átszelle­mül a derűtől, amikor Hidaskürt fia­taljairól beszél. — Ezek voltak, akik példát mutattak, hogyan kell egy jó szövetkezeti tagnak dolgozni. A házi­rendet pontosan betartották és a leg­nehezebb munkát is szívesen vállal­ták. A házirend, amely a szövetkezeti alapszabályzat szerint előírja, hogy minden férfitagnak havonta legalább 20 napot kell ledolgoznia, sokat segí­tett a szövetkezet fejlődésében. A fejlődésről szemléltető képet ad Jankovics László körzeti zootechnikus is, aki rámutat arra, hogy a szövet­kezet tavalyi tejbeadását csak marha­hússal, napraforgóval és gyapjúval tudta törleszteni, ma viszont 5 liter az átlagos tejhozam egy tehénné! és a szövetkezét a tejbeadásnak eddig eleget tett. * Ezt kell most elérnünk a sertéshús­nál Is, — mondja az elnök — mert eddig csak 50 százalékban teljesítet­tük a beadást. Eltökélt szándékunk, hogy november elejéig ezt is behoz­zuk. Amikor megnéztük a sertéshizlaldát, észrevesszük, hogy a szövetkezet ve­zetősége már itt is megteremtette az előfeltételeket a beadásra A malacozóban is komoly javulás ész­lelhető; itt még a hozzá nem értő is meg tudja állapítani a kocákon, hogy melyik gondozó volt az, aki a leglelki­ismeretesebben állta meg a helyét a munkájában. Szabó Károly, bár ugyanannyi* ta­karmánnyal etette a kocákat, mint a többi gondozó, mégis elérte a leg­nagyobb eredményeket és az S állatai vannak a legjobb állapotban. Most 150 elválasztott maíac gondozását bízták rá és nem fér kétség hozzá, hogy itt is megállja a helyét. Szabó Károly ama dolgozók közé tartozik, akik megértették a párt egy­re sürgetőbb szavát és az üzemből a szövetkezetbe mentek dolgozni. 1946­tól a bratislavai Vystra-üzemben mun­kás volt, ahol munkájával igen meg voltak elégedve. Az üzemben ezer ko­ronát keresett havonta és nem győzi eléggé hangsúlyozni, hogy ő is meg volt elégedve, mégis, amióta a szövet­kezetben dolgozik, úgy érzi, mintha újra hazatalált volna. Egyrészt, mert újra földműveléssel foglalkozik, más­részt a termeszetbeniekkel együtt ke­res annyit, mint az üzemben. Egyetlen vágya, amint mondja, hogy komoly eredményeket érjen el a serté­seknél, hogy a szövetkezet teljesíthes­se beadását. A maga részéről mindent elkövet, hogy munkáját siker koro­názna, mert ő, aki üzemben dolgozott évek hosszú során "át, jól tudja, hogy a munkás mennyire várja a falutól a húst, és joggal várja, mert hisz min­dent megad a falunak, ami az ő ere­jéből telik. Mély és tiszta becsületesség cseng Szabó Károly hangjából és ezt a be­csületességet, amely ma egyre nagyobb tért hódit a szövetkezetben, még meg­megerősíti Zlinka István fejő, aki a következőket mondja: — Való igaz, amit Szabó mond. A munkások ellátnak bennünket minden­nel, amire szükségünk van. Én is most vettem 5300 koronáért diófabútort. Tegnap óta olyan hálószobám van, amilyen eddig soha életemben nem volt. Ezek után aztán rajtunk a sor, hogy ellássuk őket tejjel vajjal, hús­sal, meg tojással. Én február óta dol­gozom, mint fejő. Nem vagyok már fiatal ember, mert ötvenhat esztendős múltam, de amikor fejő kellett a szö­vetkezetben, mint párttag, kötelességemnek tartottam, hogy vállaljam ezt a munkát Ma örülök, hogy elvállaltam, mert a tehenekre — amelyek alig álltak a lá­bukon — alig lehet ráismerni. Mi, fe­jők, becsületes gondozással, a takar­mány lelkiismeretes elkészítésével és pontos etetéssel elértük azt, hogy a tehenek 5 litert adnak naponta. Ez az első esztendő, amikor teljesíteni tud­juk a tejbeadást. Erősödünk, szövet­kezetünkre senki sem fogja többé azt mondani, hogy gyenge. Az elnök, Veres Imre mosolyogva még hozzáteszi: — Egész évre már biztosítottuk minden munkaegységre a természet­ben iek kiosztását és ha két hónap múlva meglátogatsz bennünket, már a sertéshús beadásán is túl leszünk. SZABÖ BÉLA / \

Next

/
Thumbnails
Contents