Uj Szó, 1955. augusztus (8. évfolyam, 184-209.szám)

1955-08-27 / 206. szám, szombat

/ -1 UJSZÖ 1955. augusztus 27. Ma már igen sok azoknak a száma, akik az. elért eredmények láttán csak jó véleményt tudnak formálni az EFSZekröl. De akadnak szép számmal olyanok is, akik még kételkednek a szóvetkezet jövőjében, életrevalósáyaban Ezek többnyire a még egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok. Rövio beszámolóm — a fűri szövetkezet félévi eredményeiről — a még hitetlenek számára bizonyságul szolgálhat. Néz. ük csak még a táblázatot, mit mutat, miről beszél. 3080.2653,— 26-16.— Az etetők és fejők munkaegysége Név: Munkaegység: Stifnar Károly 490 Hoka Márton 440 A takarmánykészítők munkaegysege, jutalmazása Név: Munkaegyscg: Pénz: Sészták József 379 Vágvölgyi András 378 A kocsisok munkaegysége, jutalmazása: Név: Munka-yy.-itg: Pénz: Hunlicska Ferenc 307 2149.— Meleiska Ferenc 299 2093.— A családtagok munkaegysége, jutalmazása: Név: Munkaegy.-.f g: Pénz: 1640.— az első félévben, jutalmazása. Pénz: Gabona: 3430.— 1470 kg Gyönge szövetkezet volt... Pálenyik Vilma Nagy Anna 220 173 1211.1520 kg Gabona 1137 kg 1134 kg Gabona 921 kg 896 ky Gabora 670 kg Ó19 kg Hibát követnék el, ha elhallgatnám, hogy az év végi zárszámadás szintén nagy eredményekkel kecsegtet. Tény, hogy a fűri szövetkezőt iagjai jobban élnek, eredményesebben gazdálkodnak, mint a helybeli egyénileg dolgozó parasztok. A táblá/ntiír,n csak azért soroltam fel az adatolhat hogy ne én beszéljek, hanem a tények beszéljenek! Pécsi István, Für. rdfLem kiizilóiteh hiába A mikor a fasiszta hadak és terroristák 1944-ben a legvadabb kegyetlenkedéseket hajtották végre a népen, minden!ele megmozdultak az emberek. A városokból az üzemi munkások, a falvakból a szegény- és kisparasztok százai vonultak ki a hegyekbe, hogy fegyverrel a kezükben megtorolják mindazon aljasságokat, amelyeket a fasiszta haramiák elkövettek. Liptovsky Mikulás lakosága sem tűrhette tovább a hitlerista hadak és terroristák kegyetlenkedéseit. Az egyik holdvilágos augusztusi éjjelen egymás után mentek ki a közeli hegyekbe \ s irtották az ellenséget, ahol csak lehetett. Markovicky András is elhagyta a családi házat. Feleségét, kisgyermekét hátrahagyva a többiek utánment, hogy harcba szálljon a fasiszták ellen a szabadságért, a nép boldogabb jövőjéért. Nyolcadiknak jelentkezett a Zelezné-Kúpele melletti hegyekben Jegurov őrnagy harci csapatához. A paptól, akinél cselédeskedett, megszökött. Senki sem tudta merre, hová tűnt. A bosszúvágy kergette a hitlerista hadak ellen. Visszaemlékezett azokra az időkre, amikor 17 éves korában ütlegelték, amiért a nép érdekében tevékenykedett. Éppen ideje volt, hogy kivonult a hegyekbe. Ez mentette meg életét. Ahogy otthagyta faluját másnap már a Gestapo emberei be-/ •törtek lakásába és tűvé tették érte az egész házat. Valaki elárulta, hogy kommunista vezető és sztrájkokat szervezett, feleségét vallatták holléte felöl, aki azonban néma maradt. Mikor megsejtették, hogy a partizánokhoz ment, asszonyát a helybeli katona-kaszárnyába zárták, s naponta ütötték, korbácsolták. Ezalatt ő a hegyekben az ellenséget űzte. Mikor tudomást szerzett felesége sorsáról, még elkeseredettebben harcolt a hitlerista haramiák ellen. Csoportjának feladata a nácista hadsereg utánpótlásának elvágása volt. Hidakat, vasutakat és más közlekedési helyeket robbantottak fel előttük. Közben csapatostul irtották a fasiszta hadsereget. Győzelmet győzelemre arattak. A haramiák drágán fizettek a polgárok ártatlanul kioltott életéért. Azután jöttek a kemény téli idők. 1945 február 23xin a németek fogságába esett. Három nap és három éjjel kínozták. Szöges bakancsaikkal tiportak arcába, fejbe rugdalták, mezítelen testét korbáccsal ütlegelték s otthagyták a fagyos havon. Élete hajszálon múlott. De az élet győzedelmeskedett a halál felett, éjszaka magához tért. A sötét éjben vánszorogva szökött ki a fasiszta hadsereg gyűrűjéből. A közelben fekvő Kamenec községbe került, ahol jó emberek elrejtették és kigyógyították sebeiből. Két hónapig tartózkodott a faluban, itt várta be a szovjet hadsereget. Közben feleségét is kiszabadították börtönéből az ukrán foglyok, akik azután a partizánokhoz csatlakoztak. Markovicky András a szovjet hadsei^ygel tért haza. Azonban a felszabadulás után sem szűnt meg harcolni. Most már nem fegyverrel, de dolgos két kezével harcolt a szocialista rend felépítéséért. Amilyen hős volt a harcokban, olyan nagy lett a haza, a dolgozó nép boldog jövője építésében. Otthon dolgozott 1947-ig, majd Komáromba került s 1951-ben az őrsújfalusi szövetkezetbe jelentkezett. Elsőnek szorgalmazta a közös gazdálkodást. Mint szerény ember, semmilyen funkciót nem vállalt a szövetkezetben. Kint a földeken tanította a dolgozókat. Ötödik éve, hogy a mezei csoportban dolgozik és nem kis része van azokban az eredményekben, amelyeket a szövetkezet ezen idő alatt elért. Örömmel mondja el, hogy a három majort, amelyek a szövetkezet hez tartoznak, újjáépítették, gyönyörű családi házak épültek és a villanyt is bevezették mind a háromba. Nagy hizlaldát építettek 250 sertésre, birkaistállót 300 állatra, 50 anyakoca számára ólat és két baromfitelepet 1000 szárnyas befogadására. És az istállók a legszebb állatokkal vannak tele. A, eredmények is évről évre jobbak. Ma már több mint hat liter a napi tejátlag a szövetkezetben. És így sorolná tovább, hisz van mivel dicsekedni. Csak magáról beszél keveset. Az összefogást emiege ti, s azt, hogy ebben rejlik az erő. És ha kérdezik tőle, hogy van megelégedve sorsával, csak ennyit felel: „Dolgozom és megvan mindenem, ami az élethez szükséges." Másoktól tudom meg, hogy az első félévben 400 munkaegységet dolgozott le, amire 8 mázsa búzát és 4 mázsa árpát kapott a pénzelőlegen kívül Még csak azt említi, hogy a szövetkezet az idén is két mázsa búzával és egy mázsa árpával termelt többet minden bevetett hektáron, mint amennyit állami tervük előír. És hogy a szövetkezet két vagon búzát és majdnem fél vagon rozsot adott a; államnak a beadási kötelezettségen felül. Immár tizenegyedszer ünnepeljük a' Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulóját és látjuk, hogy a hösök nem haltak meg. s az élők nem küz• döttek hiába. A Szlovák Nemzeti Felkelés hős'einek harci zászlaját hazánk felszabadulása után a szovjet hősökkel büszkén-' magasra emelte pártunk A Szlovák Nemzeti Felkelés 11. évfordulójának ünnepségei büszke mérlegei lesznek a harcban elesett hősök üzenete teljesítésének, büszke mérlegei gyáraink és szövetkezeti földjeink szocialista munkahőseinek A Szlovák Nemzeti Felkelés harci üzenetével az ajkukon vonulnak fel dol gozóink és földműveseink a pártna pokon és aratási ünnepségeken, ahol bebizonyítják elhatározásukat, hogy teljesitik a Szlovák Nemzeti Felkelés hőseinek üzenetet — felépítik hazánk ban a szocializmust. Halász Ambrus — mondják a galántai elvtársak Hidaskürt szövetkezetéről — de az idén már kezd magához térni... Ezt a jellemzést a szó szoros értelmében kel! vennünk, mert aki ma megnézi a szövetkezet állatállományát, láthatja, hogy januárban még voltak itt olyan állatok, amelyek a gyengeségtől alig tudtak a lábukon állni, ma azonban valamennyi jel azt mutatja, hogy ezek a nyomok már tünedezőben vannak. Ám senki sem higyje azt, hogy ezeket az állatokat csupán azért sikerült lábra állítani, mert a szövetkezet több takarmányra tett szert. Nem. Azért sikerült, mert a szövetkezet vezetősége szívós és kitartó céltudatossággal áttörte azt a közönyt és hanyagságot, amely az állatgondozók munkájában régebben megvolt. A közöny és hanyag munka elleni harc tavaiy az aratás és cséplés elvégzése után vette kezdetét, amikor a szövetkezet kénytelen volt új elnököt választani, mert a régi elnök nem tudott megbirkózni azokkal a nehézségekkel, amelyek a szövetkezet fejlődése elé tornyosultak| Az új elnök Veres Imre lett, egykori szolga, aki megválasztásának napján így viaskodott gondolataival: Ha fiatal kora ellenére szívós munkájával rendet tudott tartani a több mint 50 holdas kulákportán, akkor ma. 36 évével, érett férfikor ban kell, hogy rendet teremtsen a szövetkezetben Akkor a kulákportán mindössze pár ló volt, ma viszont egy egész traktorosbrigád áll rendelkezésére. Akkor a megélhetés kényszere állította a kulák szolgálatába, ma viszont a falu bizalma állította; erre a felelősségteljes helyre, tehát fokozott gonddal kell őriznie a nép vagyonát ás lelkiismeretes munkájával feltétlenül ki kell érdemelnie ezt a bizalmat. Egy évvel ezelőtt ilyen gondolatok foglalkoztatták Veres Imrét, aki nagyon jól tudta, hogy a nép' bizalmát nem könnyű kiérdemelni és ahhoz, hogy kiirtsa a munka körül felburjánzott rossz szokásokat és hogy a tagokat a közije munka iránti hűségre nevelje, feltétlenül szükséges, hogy először a ,szigorú, rossz elnök" címét vállalja. Ma, amikor a legsúlyosabb nehézségeken túl van már, a lelkiismeretes elnök, a győző és hivő ember rokonszenves magatartásával beszél munkájáról és a szövetkezet fejlődéséről. Bámulatos tapintattal tudja elkerülni azokat a buktatókat, amelyek helyzeténél fogva önként adódnak. Mi sem volna természetesebb, minthogy az előbbi vezetőséget ócsárolja, amivel az ő érdeme kidomborodna ... Nem, Veres ezt nem teszi, sőt ellenkezőleg, nem győzi eléggé hangsúlyozni, hogy a szövetkezet mai állapotával még távolról sincs megelégedve s hogy a vezetőség előtt még komoly feladatok állnak, ha a mindennapi problémákat jól akarja megoldani/ A maga részéről m?g van róla győződve, hogy a helyes szövetkezeti gazdálkodásban fontos szerepe van a pótjulmazásnak. A jövö gazdasági évben erre fogja helyezni a fősúlyt, mert ez a legnagyobb serkentő erő, amint ezt az alapszabályzat is hangsúlyozza. Az elnök egyébként a következőket mondja működéséről: — A jövő hónapban lesz egy esztendeje annak, hogy elnök vagyok Ez idő alatt sok nehéz helyzettel kellett segítőtársaimmal együtt megbirkóznom. Olyan helyzetben is voltam már, hogy azt hittem, lemondok. Úgy éreztem, nem bírom tovább ezt a hajszát, mégis az utolsó pillanatban meggondoltam és tovább folytattam munkámat. — Meggondoltam — ismétli tűnődve és szinte látni, amint a sok kudarc, s az élért eredmények felváltva, mint a filmszalag peregnek le a szeme előtt, mert Hidaskürt népét szeretem. Egytől egyig dolgos, becsületes ember és merem állítani, ha elnökségem alatt elértem eredményeket, azt végül is a szövetkezet tagságának köszönhetem. Ha voltak köztem és néhány tag között nézeteltérések, ezek is csak a fejlődést szolgálták. Már pedig a fejlődés itt van, a beadás számaiban, a tettekben és a tagság egész viselkedésében kimutatható. — Hogy csak pár példával szolgáljak — folytatja az elnök — tavaly még házról-házra kellett járni a tagokhoz, hogy jöjjenek munkába. Ez a rossz szokás a házirend szigorú bevezetésével végleg kiment a divatból, ma mindenki kötelességének tartja, hogy napi feladatát elvégezze. Kötelességének tartotta akkor is, amikor az elmúlt évek hanyag munkája miatt közel három hónapig nem tudtuk a munkaegységeket kifizetni. Ez azt jelenti, hogy a tagság bízik a szövetkezetben és tudja, hogy a munkaegység értékét a közös munka eredménye határozza meg. Hogy bizalma helyénvaló volt, azt igazolták azok a lelkes napok, amikor a gabonabeadás után a pénztáros reggeltpl estig egyebet sem tett. mint kifizette azokat a szép összegeket. amiket a tagság becsületes munkája után megérdemelt. — Az aratás és cséplés munkálataiban — mondja hévvel — a tagság ugyancsak becsülettel megállta a helyét. Ma, hogy a cséplést is befejeztük, mondhatom, hogy példás eredményeket értünk el. A tervezett 24 mázsa helyett 28 mázsa búzát, árpából pedig 23 mázsa helyett 24 mázsát hozott egy hektár. Remélem, ugyanez lesz a helyzet a kukorica és cukorrépánál is, mert a kiosztott parcellákon a tagság lelkiismeretesen ápolta a kapásnövényeket. Földjeinken a gaz nem kapott többé otthont, mint ahogy ez sajnos múlt esztendőkben volt. Az elnökkel való beszélgetésünk so•rán egyre többen gyülekeznek körénk. Itt a dohánycsoport vezetője keresi, aki a dohányszedéssel kapcsolatos kérdéseket tárgyalja meg vele, amott a biztosítótól érkezik valaki, majd a raktárnok jelentkezik. Itt van már Pszota István, a szövetkezet lelkes instruktora. Kubik, a napbarnított agronómus, Cservenka, a zootechnikus, majd Jankovics körzeti zootechnikus is megérkezik. Amíg az elnök a hivatalos ügyekkel foglalatoskodik, Pszota instruktor veszi át a szót, aki tavaly ősz óta itt dolgozik és az elnök egyik leghűségesebb munkatársa. — A múlt ősszel '— mondja Pszota — legelső feladatunknak azt tartottuk, hogy az őszi szántásban és vetésben az agrotechnikai határidők betartását biztosítsuk. Ezért a répaszedést és a kukoricatörést a szövetkezet tagsága már szervezetten végezte el úgy, hogy a traktorosbrigád előtt idejében szabaddá tehettük az egész határt. A szövetkezet vezetőségének a törekvését a traktorosok megértették és éjt napallá téve, két műszakban dolgoztak, Tehát abban, hogy bő termést takarítottunk- be, nagy érdeme van Dudás Tibor traktorosbrigádjának. Ez a brigád ez idén is megmutatta, hogy kiváló munkát tud végezni. A tarlóhántással is teljesen elkészült . — Az igaz :— szól közbe Kubik agronómus — de nem szabad megfeledkezned az ifjúság odaadó munkájáról sem. Hogy csak egyeseket említsek, itt van ifjabb Kovács János, .Farkas Béla, aztán meg Szabó Zoltán. Ezek a 18—19 éves ifjak olyan lelkesedéssel végezték munkájukat, hogy eredményeikkel túlszárnyalták' a legtapasztaltabb tagok eredményeit is. — Ügy van — folytatja most újra Veres elnök, és arca szinte átszellemül a derűtől, amikor Hidaskürt fiataljairól beszél. — Ezek voltak, akik példát mutattak, hogyan kell egy jó szövetkezeti tagnak dolgozni. A házirendet pontosan betartották és a legnehezebb munkát is szívesen vállalták. A házirend, amely a szövetkezeti alapszabályzat szerint előírja, hogy minden férfitagnak havonta legalább 20 napot kell ledolgoznia, sokat segített a szövetkezet fejlődésében. A fejlődésről szemléltető képet ad Jankovics László körzeti zootechnikus is, aki rámutat arra, hogy a szövetkezet tavalyi tejbeadását csak marhahússal, napraforgóval és gyapjúval tudta törleszteni, ma viszont 5 liter az átlagos tejhozam egy tehénné! és a szövetkezét a tejbeadásnak eddig eleget tett. * Ezt kell most elérnünk a sertéshúsnál Is, — mondja az elnök — mert eddig csak 50 százalékban teljesítettük a beadást. Eltökélt szándékunk, hogy november elejéig ezt is behozzuk. Amikor megnéztük a sertéshizlaldát, észrevesszük, hogy a szövetkezet vezetősége már itt is megteremtette az előfeltételeket a beadásra A malacozóban is komoly javulás észlelhető; itt még a hozzá nem értő is meg tudja állapítani a kocákon, hogy melyik gondozó volt az, aki a leglelkiismeretesebben állta meg a helyét a munkájában. Szabó Károly, bár ugyanannyi* takarmánnyal etette a kocákat, mint a többi gondozó, mégis elérte a legnagyobb eredményeket és az S állatai vannak a legjobb állapotban. Most 150 elválasztott maíac gondozását bízták rá és nem fér kétség hozzá, hogy itt is megállja a helyét. Szabó Károly ama dolgozók közé tartozik, akik megértették a párt egyre sürgetőbb szavát és az üzemből a szövetkezetbe mentek dolgozni. 1946tól a bratislavai Vystra-üzemben munkás volt, ahol munkájával igen meg voltak elégedve. Az üzemben ezer koronát keresett havonta és nem győzi eléggé hangsúlyozni, hogy ő is meg volt elégedve, mégis, amióta a szövetkezetben dolgozik, úgy érzi, mintha újra hazatalált volna. Egyrészt, mert újra földműveléssel foglalkozik, másrészt a termeszetbeniekkel együtt keres annyit, mint az üzemben. Egyetlen vágya, amint mondja, hogy komoly eredményeket érjen el a sertéseknél, hogy a szövetkezet teljesíthesse beadását. A maga részéről mindent elkövet, hogy munkáját siker koronázna, mert ő, aki üzemben dolgozott évek hosszú során "át, jól tudja, hogy a munkás mennyire várja a falutól a húst, és joggal várja, mert hisz mindent megad a falunak, ami az ő erejéből telik. Mély és tiszta becsületesség cseng Szabó Károly hangjából és ezt a becsületességet, amely ma egyre nagyobb tért hódit a szövetkezetben, még megmegerősíti Zlinka István fejő, aki a következőket mondja: — Való igaz, amit Szabó mond. A munkások ellátnak bennünket mindennel, amire szükségünk van. Én is most vettem 5300 koronáért diófabútort. Tegnap óta olyan hálószobám van, amilyen eddig soha életemben nem volt. Ezek után aztán rajtunk a sor, hogy ellássuk őket tejjel vajjal, hússal, meg tojással. Én február óta dolgozom, mint fejő. Nem vagyok már fiatal ember, mert ötvenhat esztendős múltam, de amikor fejő kellett a szövetkezetben, mint párttag, kötelességemnek tartottam, hogy vállaljam ezt a munkát Ma örülök, hogy elvállaltam, mert a tehenekre — amelyek alig álltak a lábukon — alig lehet ráismerni. Mi, fejők, becsületes gondozással, a takarmány lelkiismeretes elkészítésével és pontos etetéssel elértük azt, hogy a tehenek 5 litert adnak naponta. Ez az első esztendő, amikor teljesíteni tudjuk a tejbeadást. Erősödünk, szövetkezetünkre senki sem fogja többé azt mondani, hogy gyenge. Az elnök, Veres Imre mosolyogva még hozzáteszi: — Egész évre már biztosítottuk minden munkaegységre a természetben iek kiosztását és ha két hónap múlva meglátogatsz bennünket, már a sertéshús beadásán is túl leszünk. SZABÖ BÉLA / \