Uj Szó, 1955. augusztus (8. évfolyam, 184-209.szám)

1955-08-27 / 206. szám, szombat

. » 2 UISZÖ A mezőgazdasági termékek állami keseléséhen levő alapjainak 1955. augusztus 27. Jelszavak a csehszlovák repülőnapra A repülőnap — népünk békés építőmunkája légi védelmezőinek hatalmas seregszemléje. _ ­Elvtársak, repülők! A szovjet repülők példája nyomán és oldalukon őriz­zétek éberen a szocializmus építését, hazánk békéjét és dolgozóink boldog letét! üdvözöljük a csehszlovák légierők napját — katonai légierőnk hatalmas erejének és felkészültségének seregszemléjét. Éljen a csehszlovák légierő — a béke és a szocializmus tátíftra hatalmas fegyveres erejének alkotó része! Üdvözöljük a csehszlovák légierőt — népünk békés munkájának védel­mezőjét! A csehszlovák légierő tagjai! Rendszeresen növeljétek politikai és szak­tudástokat, szilárdítsátok továbbra népi demokratikus köztársaságunk vé­delmi képességét! Elvtársak, repülők! Drága kommunista pártunk és kormányunk gondosko­dására, egész dolgozó népünk szeretetére és önfeláldozására hazánk érin­tetlenségének még kitartóbb őrzésével feleljetek, óvjátok meg azt az ellen­séges légierőtől! Karbantartó és kiegészítő alakulatok tagjai! 'A harci alakulatok tevékeny­ségének még .pontosabb biztosításával járuljatok hozzá a csehszlovák légi­erők harcképességének szüntelen fokozásához! Repülőipari dolgozók! Tökéletesítsétek légierőnk fegyvereit, harci tech­nikánkat, amely megsokszorozza repülőink bátorságát és harci tudományát! HESZ tagok! Váljatok erős és harcképes légierőnk még tevékenyebb se­gítőtársaivá! \ CSISZ-tag ok! Légierőinkkel való védnökségi kapcsolataitok céltudatos és még tevékenyebb fejlesztésével növeljétek köztársaságunk védelmi képes­ségét! Légierőink tagjai, repülőiparunk dolgozói! Minden igyekezetetekkel töre­kedjetek a kommunista pártunk által kitűzött feladatok következetes tel­jesítésére! Jól gazdálkodjatok azokkal az eszközökkel, amelyeket dolgozóink légierőnk kiépítésére áldoznak! Technikus elvtársak! Még lelkiismeretesebben fogjatok hozzá kiváló re­pülőtechnikánk megtartásához és biztosítsátok ezzel fegyvereink tökéletes felkészültségét és harcképességét! A Vietnami Demokratikus Köztársaság államünnepének megünneplése Bratislavában A földművesekkel folytatott beszél­getések során gyakran találkozunk olyan kérdésekkel, miért van nálunk kötelező beadás, és miért nem volt ez a München előtti köztársaságban, miért van szükség állami felvásaVlás­ra stb. Nos ezekre a kérdésekre na­gyon könnyű válaszolni, ha szemügyre vesszük a kapitalista társadalmi rend­szert. annak gazdasági alaptörvényét és összehasonlítjuk azzal az új tár­sadalmi renddel, amelyet nálunk épí­tünk. I. Elképzelhetetlen, hogy egy tőkés ál­lam valamiképpen szervezetten össz­pontosíthatná kezeiben a mezógazda­sagi' termékek alapjait az élelmisze­rek kellő mennyiségének biztosítása céljából a lakosság összes rétegei szá­mára. Ez elsősorban magából a tár­sadalmi berendezésből ered. amely a termelőeszközök magántulajdonán ala­pul. Ez annyit jelent, hogy ugyanúgy, mint ahogy az ipari gyártmányok ter­melését csupán az elemi behatásokra bízták, ugyanúgy van ez a mezőgaz­daságban. A város és falu közötti árucserét csupán az értéktörvény ele­mi hatása szabályozza. Ez a rendszer teljes mértékben megfelel a városi és falusi burzsoáziának, vagyis a hatal­mai lévő osztálynak, mert benne tel­jesen kielégítheti a kizsákmányoló nyereség utáni vágyát. Más gazdaság­politika érvényesítése korlátozná a termelési eszközöket kisajátító ural­kodó osztályok kizsákmányoló érde­keit. lemondást jelentene azokról a hatalmas nyereségekről, amelyeket a kapitalisták és a nagybirtokosok a gazdasági anarchia folytán nyernek. A dolgozó földművesre, bár ő ma­ga is tulajdonosa a termelőeszközök­nek. súlyosan nehezedik a kapitalisták és a földbirtokosok kizsákmányoló po­litikája. amelyet az értéktörvény ele­mi ereje irányít. A kisparaszt sohasem biztos abban, eladja-e terményeit, ha piacra viszi őket. És ha sikerül is eladnia, min­dig kevesebbet kap értük, mint amennyit a termelésbe befektetett. Ez azért van. mert a kistermelők által termelt termények egyedi értéke mindig nagyobb, mint a termények társadalmi értéke, mégpedig azon okból, mert a kis- és középparasztok rosszabb földön, alacsonyabb munka­termelékenységgel és maradibb tech­nikával termelnek, mint a nagy tőké­srk, nagytermelők. Ilyen körülmények között a piacon, ahol éles üzleti ver­sengés folyik a termények eladásában, mindig a nagytermelők, a földbirtoko­sok győznek. Ők szabják meg a me­zőgazdasági' termékek árait aszerint, 'hegy nekik megfeleljen, mégpedig I •azért, mert őket a nyomor nem kényszeríti, a véqrehajtó nem fenye­geti. van elegendő raktárhelyiség és szükséqes tökéjük, hogy terményeik­kel akkor álljanak elő, amikor keres­let mutatkozik bennük, íny a piacon maqas árakat szabhatnak meg. A kis- és középparasztnak, akinek létfentartási szükségből rögtön a ter­més betakarítása után piacra kellett dobnia gabonáját, vagyis akkor, ami­kor a nagy kínálat miatt termését alacsony áron kellett eladnia, hogy létét úgy ahogv fenntarthassa, az ilyen kizsákmányoló árpolitika mel­lett egyre többet és többet kellett küzdenie kis darab földjén, egyre több és több mezőgazdasági terméket kel­lett piacra vinnie mélyen az igazi ár alatt, sokszor még a saját szükség­letének kárára is, és ennek dacára állandóan nőtt az adóssága, sűrűsödtek a végrehajtások és az árverések. Évről évre mind több és több dol­gozó földművest kergetett balsor­sa földjéről a városokba, ahol emel­kedett a munkanélküliek száma. így pl. csak az 1930—33-as években 223 ezer végrehajtást vezettek az eladó­sodott kisgazdák ingatlanaira. Az agrárburzosázia avégből, hogy a zsaroló politikát úgy ahogy álcáz­za az ár-monopoIizá!ás taktikáját vá­lasztotta. A monopol-árak azonban csak a kapitalista termelésre voltak kedvezők, mert csak azokra a termé­nyekre vonatkoztak, mint pl. gabo­nára, cukorrépára stb., melyek ter­mesztésével jobbára a nagytermelők foglalkoztak. Monopol védte a sze­mestakarmánv és olajpogácsa árait is, vagyis olyan terményekét, amelveket nagybirtokosok termeltek és amelye­ket a kis- és középparasztok kényte­lenek voltak vásárolni. Az állati ter­mékek árai, amely termékek terme­lésével főleg a dolgozó földművesek foglalkoztak, nem voltak a monopol védelme alatt. Hogv az árak változá­sa a kis- és középparasztot érinti, az már nem érdekelte az agrárbur­zsoáziát. Csakis a saját zsebével tö­rődött és ezért különféle magántökés társaságokat. agrárszövetkezeteket, mint a qabonatár<;asáq, a Slovpol, SHD, a járásokban nagyon közismert me­jelentősége zögazdasági raktárszövetkezeteket stb. alapítottak, amelyeket zsaroló politi­kájuk eszközeként használtak fel a dolgozó parasztság ellen. A szövetkezeti vállalkozás jellege az volt, hogv a kis- és középparasz­toknak nyújtott segítség köpenyege alatt a mezőgazdasági termékek el­adásában a földbirtokosok és a ku­lákok szilárdították meg helyzetüket a falun, mert ezekben a szövetkeze­tekben nekik volt a legnagyobb sza­vuk. Azok a formák és módszerek, melveket a szövetkezetek a kis- és középparasztok mearablására felhasz­náltak. még élénk emlékezetében él­nek a falusi szegény gazdáknak. Ezen okok miatt a kapitalista köz­társaság alatt nem lehettek sem kö­telező beadások, sem szilárd árak és a burzsoázia, a nagybirtokosok rend­szere a dolgozó parasztság lassú ha­lódását jelentette. n. Dolgozó parasztságunk nem félve attól, mit hoz a holnap és hogy ter­mékeit el fogja-e tudni a_dni, a bol­dogsáq felé vezető új élet útjára lé­pett 'a kizsákmányolók ellenállásának megtörése és a kapitalizmus megdön­tése után. És ezt a történelmi je­lentőségű győzelmet a munkásosz­tállyal való szilárd szövetségben érte el. A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában nagy fi­gyelmet szentelünk a mezőgazdasági termékek állami alapjai létesítésének. Ez azért van, mert ezek az ural­mon lévő nép államának kezében össz­pontosított alapok a munkásosztály és a dolgozó parasztság alapvető társa­dalmi érdekeinek biztosítását szolgál­ják. Elsősorban a nép életszínvonalá­nak rendszeres emelését, az élelmi­szerek kiskereskedelmi árainak csök­kentését és ezáltal a reálbérek vá­sárlóerejének növelését, az ország .védelmi képességének . megerősítését és szocialista gazdaságunk általános tervszerű fellendítését segítik elő. A mezőgazdasági termékek elegen­dő alapjai nélkül nem lehetséges, hogy a lakosságot tervszerűen ellát­hassuk élelmiszerekkel. Ugyancsak nem volna lehetséges a mezőgazdasági termékekre utalt ipári ágazatók egész sorában fejleszteni a termelést. És végezetül az állam azáltal, hogy ren­delkezik a mezőgazdasági termékek állami alapjaival, ellenőrzi és irányít­ja a város és falu közötti árucserét. A szükséqes alapok nélkül az állam kénytelen volna az árucsere lebonyolí­tását a szabad kereskedelemre és a konkurrencia szabad folyására bízni, ami a gyakorlatban azt jelentené, honv az árak a spekuláció alapján emelkednének, veszélyeztetve volna a munkások és a dolgozó parasztok életszínvonala, qazdaságunk továbbfej­lődése, ezáltal a szocializmus teljes felépítése. Ezek tehát azok a legalapvetőbb követelménvek. amelyek miatt a szo­cialista államnak szüksége van a me­zőgazdasági termékek állami alapjai­ra, hogyha meg akarja valósítani a nép an.vaqi jóléte. biztosításának politika­iát. ha érvényesíteni akarja a szocia­lizmus gazdasági alaptörvényét. Felvetődik méq az a kérdés, hogy Sz állam milyen formán jut hozzá a mezőgazdasági termékek elegendő mennyiségéhez és mit nyer ezzel a földműves? ' Az .állam avégből, hogy a mezőj gazdasági termékek alap.iait mindig elegendő szinten tartsa, a mezőgazda­sági üzemeknek, mind a szocialista, mind az egyénileg gazdálkodóknak megszabja az egyes mezőgazdasági termékek kötelező beadását és egy­szersmind megállapítja azt az árat, amelyen a kötelező beadást teljesíteni kell. Az állami alapokba átadásra meg­jelölt mennyiség sohasem lehet az egész piaci termelés — kivéve az ál­lami gazdaságokat, hanem csak a mi­nimális rész .úgy. hogy a visszamara­dó résszel a termelő szabadon rendel­kezhet. Ezt' a visszamaradó részt az állami felvásárlás keretében sokkal maqasabb áron adlratja el, mint ami­lyen az állami beszolgáltatás megsza­bott ára, vaqy eladhatja a szabadpia­con olvan áron. amelyben a termelő a foq.vasztóval megállapodik. A beszolgáltatás formája és az egész beszolgáltatási politika a szövetkeze­tesek és földművesek érdekeinek az állam érdekeivel és szükségleteivel való helyes összeegyeztetésén alapul. Ennek az elvnek betartása hozzájá­rul a munkásosztály és a dolgozó pa­rasztok szövetségének megszilárdítá­sához, valamint a város és a falu közötti helyes piaci viszonv fejleszté­séhez. Az államnak egyrészről a me­zőqazdasági termékek állandóan nö­vekvő mennyiségét a beszolgáltatás útián kell beszereznie az élelmisze­rek fogyasztási piacán való állandóan növekvő kereslet kielégítésére, más részről az állam, hogy segítse a szo­cialista szövetkezeti naqytermelés építését és fejlődését és azt, hogv a kistermelésben dolqozó földművesek maximális eredményeket érhessenek el. a szövetkezeteknek és a parasztok­nak qépeket. munkaeszközöket, mű­trágyát és más szükségleti árut bo­csát rendelkezésére. melyre a mezőgazdaságnak szüksége van. Ter­ménveikért pedig előnyös árat fizet. Ezáltal elsősorban az anyagi érde­keltséggel veszi rá a szövekezete­seket és az eqyénileg dolgozó parasz­tokat, hogy qazdasáqaikban több tejet, oabonát. húst és zöldséqet termelje­nek a piac számára, és több nyers­anyagot az ipar számára. Az a rendszer, amely a kötelező be­adások szilárd normáin alapul, és amely nálunk az állami alapok bizto­sításának alapvető formáját képezi, az ilyen fejlődést a mezőgazdaságban ha­tásosan elősegíti. A beadási normák lépcsőzetesen vannak megállapítva azon elv alapján, hogy a nagyobb töb­bet, a kisebb kevesebbet adjon és hogy az EFSZ előnyben részesüljön tekin­tettel a kezdeti nehézségekre. A nor­mák ilyen megállapítása igazságos. A beadási normák szilárdsága, valamint az a tény, hogy minden gazdaság már előre tudja, hogy az állam egy hektár szántóföld, vagy más mező­gazdasági föld után milyen beszolgál­tatást fog igényelni, lehetővé teszi, hogy reálisan és pontosabban tervezze mezőgazdasági termelését az egész -társadalom javára. ^ • Az állam a szövetkezeteseknek és földműveseknek egyszersmind szilárd alapot nyújt a mezőgazdasági terme­lés fejlesztésére, a jövőre nézve pedig világos távlatot. Hiszen minél többet termelnek, an­nál többet nyernek terményeiken. Az állam felvásárol minden terven felül elért terméket és a főbb termék­fajtáknál az eladást az állam a fel­vásárló és termelő közötti szerződés alapján garantálja. Az EFSZ-ek és földművesek minden aggodalom nél­kül fokozhatják a termelést, mert fá­radságuk és a termeléssel járó ki­adások megtérülnek és nem vesznek .el, mint ahogy gyakran megtörténik a kapitalista államban. Termelésük jö­vedelmezőségét szilárd begyűjtési és jóval magasabb felvásárlási árral, va­lamint towébbi olyan előnyökkel biz­tosítják, amelyeket az állam főképp az állami felvásárlásnál takarmány, ipa­ri áru és egyebek viszontszolgáltatá­sában nyújt. in. A szövetkezetesek és a földművesek arra az anyagi támogatásra, amelyet oly nagy mértékben nyernek népi de­mokratikus államunktól, még szilár­dabb tömörüléssel válaszolnak pártunk és kormányunk körül. Egyben növelik a mezőgazdasági termékek termelését. Csak az 1954. évben pl. 291,9 száza­lékkal több sertéshúst adtak be az állami felvásárlás keretében, mint 1953-ban. A tojásnál ez 372,1 százalé­kot tett ki. Hasonló kedvező fejlő­dést mutat a többi mezőgazdasági ter­mékek felvásárlása is. A tanyi EFSZ a múlt évben csak a tejért az állami felvásárlás keretében 383 042 koronát kapott. A ligetfalusi EFSZ szintén emelte munkaegysége értékét a terven felüli tejbeadásokért, mégpedig 203 660 koronával. így az állam azon szocia­lista elv alapján, hogy „minél maga­sabb lesz a termelés és a munka­termelékenység, annál nagyobb jöve­delmet biztosítanak maguknak a szö­vetkezetek és a földművesek", amely elv rögzítve van a begyűjtés és fel­vásárlás rendszerében, megnyitja a falu jólétének távlatát. Ez éppen el­lenkezője annak, ahogyan a kapita­lista állam valósítja meg a piaci alapok növekedését, mert itt a mezőgazdasági termékek felhalmozása a piacon nem ered a hektárhozamok növeléséből, a " földművesek gabonával telt magtárá­ból, hanem a piaci termelés növeke­dése az állandóan növekvő adók és adósságok eredménye, amelyek arra kényszerítik a földműveseket, hogy egyre több és több terméket adjanak el saját szükségletük, saját életszín­vonaluk hátrányára. Ilyen tehát az elvi különbség a dol­gozó nép létérdekeiről való gondosko­dás terén a kapitalista és a népi demokratikus államban. Hazánk egész népünk jóléte tervszerű fejlődését tartja szem előtt. Ezért a mezőgaz­dasági termékek alapjait is, amelyek az egyes termelési forrásokból ered­nek, az állam kezeiben kell összpon­tosítani és ezeket a piaci termelés növelésével állandóan bővíteni kell, mert csakis így teljesítheti a szocia­lista típusú állam gazdasági és poli­tikai feladatait a szocializmus gazda­sági alaptörvénye értelmében. JOZEF SULEK A Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága szeptember 1-én ünnepi estet rendez a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjában a Vietnami De­mokratikus Köztársaság megalakulása 10. évfordulójának tiszteletére. A koreai ifjúság művészegyüttese prágai fellépése után a Szlovák Nem­zeti Felkelés 11. évfordulója ünnepsé­geinek keretében előadást rendez Bra­tislavában a Kultúra és Pihenés Park­jában. Az előadást 1955. augusztus 28-án tartja 16 órakor. A 103-tagú együttesben kiváló ze­nészek, szólóénekesek, táncosok, fér­fi- és női kórusok vannak. Az együt­tes koreai nép- és múdalokat, opera­áriákat, szovjet- és kínai dalokat ad r— M-h ZENÉS Ha Komárom felé akarsz utazni, el­mégy a Bratislava-Nové Mestó-i ál­lomásra, beszállsz a személyvonatba, előveszed a könyvet, vagy ha nő vagy, a kötniválót, esetleg útitársad­dal mélyedsz beszélgetésbe, és utazol, mint általában egy rendes személy­vonatban szokás. Az az csak magad­ban gondolod, hogy közönséges sze­mélyvonatban vagy, mert alig indul, el, a kocsiban megnyikordult egy ár­va hegedű, (nem megszólal, megnyi­kordul ) és hangja idegtépően ömlik szét az utasok között. Akarva, akaratlan, hallgatnod kell, a zenét, mert le ugyan nem nyűgöz, de borsódzik a hátad, és így lehetetlen másra figyelned. S ami­kor a „tenyeremből etetgettem"-nél vá­ratlanul megszakad a „Volt nekem egy fehértollú bóbitás galambom", megkönyebbülve sóhajtasz fel: — Végre ... Még ki sem mondom, 'már rá is tette, hogy „a szívemen mellenget­tem" és így tovább, ugyanis csak technikai hiba történt, a rozoga vonó esett szét, amelynek/megjavítása nem vesz igénybe sok időt egy „szakem­bernél". S mire fogcsikorgatva eljut­nál 'oda, hogy te lennél „a legboldo­gabb ezen a világon", kezdődik a ka­lapozás. Aki orra alatt érzi a kalapot, zavartan kotorász a zsebében és gyűl­nek a koronások, 25 és 10 filléresek. Alig csukódik be hívatlan vendé­ged mögött az ajtó, alig élvezted az újra beállt csendet, az ajtóban is­mét felfrücsköl egy elcsépelt dallam, egy másik, de ugyanolyan kimustrált hegedűből. Ügy látszik, kissé már az utasok is sokalják a zenét, mert több helyen eredménytelenül várakozik a kalap. — Micsoda népség... — értékeli az Az esten részt vesznek a Vietnami Demokratikus Köztársaság prágai nagykövetségének tagjai. Az esten fellép a Szlovák Népmű­vészeti Együttes. elő. A tánccsoport koreai és kínai táncokat mutat be. Részleteket ad elő a Kchongcsü és a Pchacsü ope­rákból. Az együttes vezetője Csho Mun Gi, a Fenjani Állami Művészeti Szín­ház tagja, karmestere Kim Gi Dok, a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság Állami Filharmóniájának veze­tője. A koreai ifjúság művészegyüttesé­nek fellépése a csehszlovák-koreai ba­rátság örömteljes manifesztációja lesz. VON A T emberek zenei műértését, jobban mondva adakozókészségét az ócska hegedű boldogtalan - tulajdonosa, és sértődötten vonul a másik fülkébe, ahol talán jobban meg lehet indítani a szíveket. S neked e zenés utazás után nem marad más hátra, minthogy figyel­meztesd a Bratislava-Nové Mesto-i állomás vezetőségét és beosztottait, hogy nem mindenki óhajt zenés ko­csiban utazni, vagy ha már egyes kocsikban be is vezetik a zenét, az árát legalább számítsák bele a jegy árába, s a kalapozást hagyják el, mert az már nagyon idejét múlt dolog. Vagy egy jobb megoldás: a vonat­kísérők ne engedjenek- meg ilyen te­vékenységet a vasúti kocsikban, mint a múlt szombaton délelőtt a 10.35 órakor induló vonatban is megtörtént, s az utasok panasza szerint nagyon gyakran megtörténik. J. 1. • GALÁNTÁN augusztus 28-án ara­tási ünnepélyt tartanak, amelyen ki­állítást rendeznek a mezőgazdasági ter­ményekből. A VELESICE nad Roudnicou-i EFSZ tagjai 18 hektárnyi területen 45 má­zsás búzatermést értek el hektáron­ként. A BRNÖBAN szeptember 11-től ok­tóber 9-ig megrendezendő országos ki­állításra több mint 200 gépipari üze­münk készül. IDŐJÁRÁS A reggeli órákban köd. Továbbra is szép idő várható. A nappali hőmérsék­let 24—28 fok. Gyenge szél. A koreai ifjúság művészegyüttese Bratislavában

Next

/
Thumbnails
Contents