Uj Szó, 1955. augusztus (8. évfolyam, 184-209.szám)

1955-08-25 / 204. szám, csütörtök

2 UJ SZ© 1955. augusztus 25. A csehszlovák kormányküldöttség visszatért Moszkvából Kedden, augusztus 23-án visszatért Moszkvából a csehszlovák kormányküldöttség, amely részt vett „A népi demokratikus Csehszlovákia tíz éve" elnevezésű kiállításon. A küldöttséget Zdenék Fierlinger, a nemzetgyűlés elnöke vezette, tagjai voltak Richárd Dvórák, dr. Frantisek Kahuda, Frantisek Krajcír, Alojz Málék, Karol Polácek és Jindrich Uher miniszterek. A ruzyni repülőtéren Ludmila Jank&vcová miniszterelnökhelyettes, Václav Basek, a CSKP KB titkára, Josef Jónás tüzelőanyagügyi miniszter, dr. Emánuel Slechta építészeti miniszter, Ladislav Stoll, a kulturális ügyek minisztere, Anezka Hodinová-Spurná és Andrej 2iák, a nemzetgyűlés alelnökei, dr. Gertruda Sekaninová-Cakrtová, a külügyminiszter helyettese, a miniszterek helyettesei, Ladislav Nóvák, a köztársasági elnöki iroda vezetője, Richárd Hradec, a miniszterelnöki hivatal vezetője és a minisztériumok élenjáró dolgozói fogadták a kormányküldöttséget. A fogadtatáson jelen volt M. P. Szityenko, a Szovjetunió ügyvivője, A. P. Morozov, a Szovjetunió prágai kereskedelmi képviseletének vezetője és a szovjet nagykövetség tagjai. Csehszlovák parlamenti küldöttség utazott Helsinkibe Kedden, augusztus 23-án délután csehszlovák parlamenti küldöttség utazott a Helsinki Interparlamentáris Unió helsinki ülésére. A küldöttségben van Helena Leflerová, dr. Jaroslav Krofta képviselők és dr. Jozef Kovácik, a nemzetgyűlési iroda vezetője. Az értekezlet tárgyalásainak fő pontját a nemzetek közötti békés együttélés kérdése képezi. A NEMRÉGEN befejeződött VIT-en népművészeti kiállítást rendeztek, amelyen Peter Paciga vígl'asi furulyája második díjat nyert. INDULÁS ELŐTT Bármelyik iskolát látogatnánk is meg e napokban, mindenütt ugyanaz a kép fogadna. Szépen kitakarított, felolajozott padlójú tantermek fogadják a belépőket, katonás glédába állított padjaikkal. A folyosókon sürögnek-forognak, igaz, hogy még nem a gyermekek, hanem a tanítók, akik lázasan készülnek az új iskolaév megnyitására. Rendezgetik a szertárakat, elkészítik a tantárgy- és tananyagbeosztást, megteremtenek minden feltételt a munka megkezdésére. Ez a kép fogad a csallóközaranyosi nyolcéves középiskolában is. Szép Ferenc elvtárs, az iskola igazgatója megelégedéssel mutatja meg a szekrényekben elhelyezett fizikai és ké- • miai kísérleti eszközöket, s természetrajzi szemléltető eszközöket, amelyeket most kapott az iskola. A fel'szerelésre nem is panaszkodnak. Az osztálytermek is egészségesek, világosak. Igaz, hogy váltakozó — délelőtti és délutáni — tanítás folyik, mert hat terem csak így elegendő a tíz osztály részére, de a tanítók meg vannak elégedve helyzetükkel. Az üj iskolai évre 314 tanuló iratkozott be. Ezek egyik része csallóközaranyosi, másik része őrsújfalusi. De nemcsak az. iskolát készítették elő az iskolai munka megkezdésére, hanem felkészültek rá maguk a tanítók is. Szám szerint tizenketten vannak. A nyáron alaposan kivették részüket az aratási és cséplési munkákból. Hárman csak a napokban érkeztek meg Csehországból' aratőbrigádról. Arra azonban mégis volt idejük, hogy áttanulmányozzák pártunknak az iskolák színvonalának emeléséről és iskoláink továbbfejlesztéséről szóló júniusi határozatát. Nagy megelégedéssel vették tudomásul például a tanterv és utasítás, valamint a tankönyvek átdolgozására irányuló határozatot. Olvasta ezt Mikó Zsigmondné is, aki már- 36 éve tanít. Évek sok-sok pedagógiai tapasztalata van már mögötte. És ő ilyenkor, augusztus végén mégegyszer előveszi naplóját, mérlegeli munkáját, tisztázza, mi volt a rossz, mi volt a jó, mit vet el, mit használ fel eddigi tapasztalataiból a következő iskolai évben. Mert az ő naplójában van egy olyan bejegyzés is, amelynek a címe: „önkritika". Ebben többek között ilyen mondatok is vannak: „Nem szabad elhangzani ajkunkról a „ha" kezdetű és „volná"-val folytatott mondatoknak. Ebből származik haszontalan önáltatásunk és a gyermek életének ábrándvilága. Aki erről gyermekkorában leszokott, megtette az első lépést ahhoz, hogy erős, a saját' lábán megállni tudó és a valóságban élő embert neveljen." Mert — mint mondja — nem vagyunk rabszolgái a sorsnak, le kell győznünk az akadályokat. Ezzel a célkitűzéssel indul Mikó Zsigmondné az új iskolai évbe. Ezt a célkitűzést tegyék magukévá Csallóközaranyos többi tanítói is. Ha majd minden tanító naplójában helye lesz az önkritikának, akkor mindnyájan komolyabban veszik majd hivatásukat, mindnyájan több gondot fognak fordítani továbbképzésükre, s nem lesznek közöttük olyanok, akik még szükséges képesítésük megszerzését sem tekintik szívügyüknek. Reméljük, ar új. iskolaévbe azzal az elhatározással indul Gubicza Istvánné és Csölle Imréné is, hogy eleget tesznek államunkkal szemben fennálló kötelezettségüknek. Népünk nekik, akiknek a múlt rendszerben nem volt módjuk a tanulásra, lehetőséget adott ahhoz, hogy tanítók legyenek, természetesen azzal a feltétellel, ha utólag megszerzik a képesítést. Ezt dolgozóink joggal elvárják tőlük, és erről nem szabad nekik sem megfeledkezniük. A csallóközaranyosi iskola oktató és nevelő munkájával mind a felsőbb szervek, mind pedig a felsőbb iskolák — ahová az innen kikerülő tanulók beiratkoznak — meg vannak elégedve. Viszont a szülők bizalmát még mindig nem bírja az iskola, illetve a tanítói kar. Nincs meg közöttük a kellő kapcsolat. Persze megvan ennek is az oka, csak az a sajnálatos, hogy a komáromi járási tanfelügyelőség még nem figyelt fel erre, és nem t^tt semmit ennek kiküszöbölésére. A baj ott kezdődik, hogy a tizenkét tanító közül nyolc helybeli. Nem tudom lehet-e általánosítani azt a közmondást, hogy „senki sem lehet próféta a maga hazájában", de a csallóközaranyosi tanítókra vonatkozik ez. A- gyermekek szülei már gyermekkoruk' óta ismerik őket, s nem egyszer fejükhöz vágják még gyermekkori gyengeségeiket is. Persze, így nincs meg a tanítóknak, főként a képesítetlen vagy gyengébb képesítéssel rendelkező tanítóknak a kellő tekintélyük. Kiváltképpen az osztályozás körül van sok nézeteltérés a szülők és tanítók között, különösen ha bukásról van szó. Ezért fontos, hogy a tanítók ne legyenek önmagukkal és tudásukkal megelégedve, hanem tanuljanak, képezzék magukat és így megnyerjék a szülők támogatását is. A következő évben tehát még fokozottabb munkát kell végezniök a pedagógiai körben is, mint a múlt évben. Ne elégedjenek meg azokkal a pedagógiai elméleti ismeretekkel, amelyeket mint távhallgatók az iskolában szereznek, hanem vitassák meg a gyakorlatban felmerülő pedagógiai és módszertani problémákat is. Amikor a község vezetősége és a tanítók közötti viszonyra terelődik a szó, elmondják, hogy a tanítók minden megmozdulásban benne vannak, minden kampányban segítenek. De ezen a téren sincs egészen rendben minden. A község vezetősége sok olyan dolgokra is igénybe veszi a tanítókat, amelyet más is könnyen elvégezhetne, s nem törődik azzal, hogy közben a tanító talán sokkal értékesebb munkát kénytelen elhanyagolni emiatt. Persze a tanítókban is van hiba, mert akadnak olyanok is, akik szívesen végeznek iskolánkívüli munkát a tanítási idő alatt. Mind a tanítóknak, mind pedig a község vezetőségének be kell látnia, hogy helytelen dolog, ha a tanító öt óráját nem tartja meg azért, mert a községházát kell feldíszítenie, mint az az elmúlt iskolai' év folyamán is megtörtént. Végezzenek a tanítók iskolán kívüli munkát, de tanítási időn kívül, és olyan munkával bízzák meg őket, amelyet mások nem tudnának a követelményeknek megfelelően elvégezni. A népművelés, az agitáció, a politikai és kultúrmunka terén vegyék igénybe a tanítók segítségét. Reméljük az új iskolai évben sikerül majd a csallóközaranyosi tanítóknak is kiküszöbölni a hibákat. Önkritikával megoldják problémáikat, és akkor nemcsak a felsőbb szervek és iskolák lesznek megelégedve nevelő és oktató munkájukkal, hanem a szülők is. J. I. Fogadás a román államünnep tiszteletére Kedden, augusztus 23-án, Románia felszabadítása 11. évfordulójának napján Ion Nistor, a Román Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott prágai nagykövete és felesége fogadást rendeztek. A román nagykövetség épületében rendezett ünnepi esten részt vettek Rudolf Barák, Zdenék Fierlinger, Viliam Siroky, Ludmila Jankovcová, Dtakai' Simúnek, a párt és a kormány képviselői, Jirí Hendrych és Václav Pasek, a CKP KB titkárai, Richárd Dvorak, Josef Jónás, Bozena Machácová-Dostálová, Antonín Pospísil, Josef Reitmajer, dr. Emánuel Slechta, Ladislav Stoll miniszterek és Václav Pleskot, az Állami Testnevelési és Sportbizottság elnöke. Jelen voltak továbbá Anezka Hodinová-Spurná és Andrej Ziak, a nemzetgyűlés alelnökei, dr. Gertruda Sekaninová-Cakrtová és Karel Kurka, a külügyminiszter helyettesei, a miniszterek helyettesei, a Nemzeti Front tömegszervezeteinek képviselői, Adolf Svoboda, Prága főváros polgármestere, Ladislav Nóvák, a köztársasági elnöki iroda vezetője, továbbá kiváló tudományos, kulturális és művészeti dolgozók, a csehszlovák hadsereg tábornokai és tisztjei, a hazai és a külföldi sajtó képviselői és más közéleti tényezők. A fogadáson részt vettek a prágai diplomáciai testület tagjai. Az ünnepi est szívélyes és baráti légkörben zajlott le. H-1-JME Néztem a bűvös szemüvegen Sose hittem, a varázslatokban, de a napokban mégis áldozata lettem egynek. Nem változtam át valami különös lénnyé, amint ez a mesékben történik, de azért valami boszorkányság mégis történt velem. Még pedig egy — első látásra egyszerű — szem.üveg volt a tettes. Már hírt adtunk róla, hogy Prágában megnyílt az első plasztikus mozi. Sokat töprengtem akkor, lehetségesek-e ezek az újdon ságok, amiket a cikkben olvastam. A napokban kíváncsiságtól hajtva elmentem a bratislavai Metropol moziba, ahol nemrégiben megkezdték a plasztikus filmek vetítését. A nézőközönség láthatóan izgult, próbálgatta a szemüvegeket. Végre megjelent a vásznon a felirat: mindenki tegye fel a szemüveget. Az első képek láttán, amelyek a májú? 1-i felvonulásokat rögzítik meg, egyik szomszédom elképedve szólal meg. • — Hiszen ezek mellettünk menetelnek. Magam is úgy éreztem, hogy május 1-én a bratislavai Sztálin téren állok és mellettem menetelnek az emhervk. Egyik fiatal lányka virágos, ézalágos botjával integetett, a közönség közül többen behúzták a nyakukat, azt hitték, hogy orrba üti őket. A következő filmen sportesemények peregnek. Zátopek fut mellettünk. Gerelydobás és különféle sportszámok következnek. Minden úgy látszik, mintha az ember ott volna a játszótéren. \ — Hát ennek a fele sem tréfa szisszen fel valaki. Az egyik súlylökő felénk dobja a vasgolyót. Akaratlanul is körültekintünk, vajon kit talál el. A golyó a földre esik, majd még egyet ugrik. Most már teljesen úgy látszik, mintha közénk esne. De mégsem! Orrunk előtt a földre esik, felvágja a földet. Az ember akaratlanul behunyja a szemét, nehogy a por a szemébe menjen. A haddelhadd csak ezután következik.' Középkori öltözetben egy marcona alak jelenik meg a Cerveny Mak című első csehszlovák színes-plasztikus filmben. Kezében hatalmas kard, a háttérben egy bálvány füstölög, az egyik oszlop mögött pedig az áldozat, egy fiatal lány remeg. A hóhér körültáncolja áldozatát, feléje sújt a karddal, majd megint megfordul s körülnéz, nincs-e valaki a szobában. Itt már aztán felszisszen mindenki, mert úgy érezzük, hogy mi is a szobában vagyunk és nem tudni, melyik pillanatban fedez fel a marcona alak és mi is a bálvány gyomrába kerülünk. Végre megjön a felmentő- sereg, a lányt kiszabadítják és mi is megkönnyebbülten lélegzünk fél. A nézőközönség nagy megelégedéssel nyilatkozik a filmekről. Az ajtónál leadjuk a kis bűvös szemüvegeket. Nagyon jól mulattunk, jó volna, ha minél több ilyen filmünk volna, mert igazán élvezet nézni őket. Balla József A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS ünnepségei alkalmából Bratislavában augusztus 27—28-án megrendezik a Csehszlovák Vöröskereszt egészségügyi csoportjainak II. országos versenyét. Bárcsak mindig így volna i Gyönyörű, verőfényes vasárnap délelőtt. Az idő mintha ki akarna tenni magáért az éjszakai nagy eső után. Az utcákon még ott vannak az esőtócsák, de a magasabb helyeken szemlátomást felszáradnak a vizes foltok. Játszadozó gyermekek hangos kacagása veri fel a falu vasárnapi csendjét. Battyán község dolgozói a héti munka után pihenéssel töltik a napot. A Csicseri portán is — mint mindenütt — vasárnapi csöndes hangulat honol. Beljebb kerülünk a szőlővel befuttatott udvarba. Kíváncsiak voltunk Csicseri Jánosnéra, aki a legidősebb a faluban. Mostanában töltötte be 97. életévét. Hamar rátaláltunk Julcsa r.énire. A keskeny tornácon kényelmes ágyon pihent, élvezte a napfényt. Bizony már nagyon őreg, majdnem egy évszázadot ért meg. Érkezésünkre felcsillannak fénytelen szemei s ahogy falun az idegeneket szokták megnézni, érdeklődéssel mustrált végig. — Nem ismerem magukat — suttogta reszkető hangon. Időközben előkerültek a családtagok 'is. Beszélgettünk, kérdezgettünk, lassan megismerkedtünk a 97 éves Julcsa néni és hozzátartozói életével. Hat gyermeket nevelt fel, akikből négy van életben. A legidősebb már 68 éves. Tizennégy unokája és nyolc dédunokája van. Beszéd közben elnézzük a ráncos arcú Julcsa nénit, a vékony, csontos kezeket s elképzeljük mindazt a sok nélkülözést és nyomort, amit a kapitalista rendszerben elszenvedett. Ahogy fekhelyén felül és megszólal reszketeg, suttogó hangon — mintha a múlt elevenedne fel. Látni véljük mindazt, amit átélt. —Az én fiatal koromban — kezd bele reszkető hangon — más volt minden. Nem voltak szép ruhák. Nem tudtuk, milyen az a torta. Legtöbb családban csak egy pár csizma volt, s azt felváltva használta a család. — Hangja elhalkul. Arról panaszkodik, hogy pár hét óta megromlott a hallása, de az emlékezete kifogástalan — nagyon élénken él emlékezetében a múlt. Szerinte a mai élet csupa gyönyörűség és élvezet, sőt azt mondja, sok esetben túlzásba is visznek egyes dolgokat. Az ő idejében egy lakodalomban nem volt csak pálinka és krumpli. Ma pedig a sok finomság, a jobbnál jobb ételek, italok. Még méltatlankodik is Julcsa néni és pazarlásnak minősíti a túlságos eszem-iszomot. Végül egészségi állapota felől érdeklődünk — amire talán a legbüszkébb. Boldogan mondja: — Hát biz én, akár hiszik, akár nem, még, soha orvosnál nem voltam Régen ki gondolt volna arra. Meg aztán messze volt az orvos, autóbusz nem járt, hát hogy mentünk volna el. Leginkább a falusi javasasszonyok gyógyítottak az ő babonájukkal. A beteg vagy meggyógyult, vagy meghalt. Szerencsés volt az, aki nem betegedett meg — fejezte ba fátyolos hangon. így volt ez még nem is olyan régen. Csak egy évtizeddel ezelőtt, amikor még nem volt autóbuszjárat. Bizony a battyániaknak is sokat kellett gyalogolniok, ha a legközelebbi városba akartak menni. Milyen más ma minden. A faluba autóbusz jár. Nem okoz nagy gondot, ha valaki megbetegszik. Telefonálnak az orvosnak és rövidesen hozza a segítséget. Nem kell ma már meghalni senkinek azért, mert messze van az orvos. Beszélgetés közben egy-egy mély sóhaj hagyja el Julcsa néni ajkát, kifejezve ezzel, hogy bizony nem jó volt az, ahogyan a múltban volt. Most már nyugodt és megelégedett. Hozzátartozói a szövetkezetben jól keresnek, ó pedig aggkori segélyt kap az államtól. Nincs panaszra oka, gondoskodnak róla. — Bár csak mindig így maradna — fejezi be Julcsa néni s fáradtan dől vissza párnáira. Megbékélés ül arcán, mert tudja, hogy utódait jó sorsban hagyja itt. A szövetkezetben valamennyiüknek biztosítva van a gondtalan megélhetés. K. I. A MALACKAI Szeszfőző és Konzervgyár stupavai üzemének dolgozói augusztus 23-án, 23 nappal határidő előtt teljesítették az uborkakonzerválás tervét. A BRATISLAVAI Béke-üzemből további 4 CSISZ-tag megy dolgozni a Barátsági Vasútvonalra. AZ IDÉN 3000 csehszlovákiai dolgozó üdült külföldön. AZ ÜJ iskolaévben némi változás lesz a tanításban. Tanítóink módszertani utasításokat kaptak, amelyek betartásával iskoláink még szorosabb kapcsolatba kerülnek az élettel. A DOBSINAI jégbarlangot, amelyet 85 évvel ezelőtt fedeztek fel, az idén eddig 24 700 látogató tekintette meg. SZLOVÁKIA gép- és traktorállomásai aug. 20-ig 43,9%-ra teljesítették a nyári munkák tervét. A TRENCÍNI Helyi Nemzeti Bizottság céltudatosan teljesíti programtervét. Az első félév végéig 92 lakásegységet adtak át a lakosoknak, szeptember elején pedig újabb 47 lakás építését kezdik meg, amelyek a jövő év májusában készülnek el. AZ . CSTI N/LABEM-I kerületben a Csehszlovák Állami Film dolgozói „Vihsrhegy" című kalandos film forgatására készülnek. A ZSELÍZI Állami Birtok málasi gazdaságában a feiők és etetők ez év június 1-től üzemen belüli önálló elszámolás alapján dolgoznak. IDŐJÁRÁS Az égbolt kissé borult. Helyenként felhőátvonulások, futó esők. A nappali hőmérséklet Szlovákia déli, délnyugati részén 25 fok, másutt 20—24 fok. Mérsékelt északi szél.