Uj Szó, 1955. augusztus (8. évfolyam, 184-209.szám)

1955-08-25 / 204. szám, csütörtök

2 UJ SZ© 1955. augusztus 25. A csehszlovák kormányküldöttség visszatért Moszkvából Kedden, augusztus 23-án visszatért Moszkvából a csehszlovák kormány­küldöttség, amely részt vett „A népi demokratikus Csehszlovákia tíz éve" elnevezésű kiállításon. A küldöttsé­get Zdenék Fierlinger, a nemzetgyűlés elnöke vezette, tagjai voltak Richárd Dvórák, dr. Frantisek Kahuda, Fran­tisek Krajcír, Alojz Málék, Karol Po­lácek és Jindrich Uher miniszterek. A ruzyni repülőtéren Ludmila Jan­k&vcová miniszterelnökhelyettes, Vác­lav Basek, a CSKP KB titkára, Josef Jónás tüzelőanyagügyi miniszter, dr. Emánuel Slechta építészeti miniszter, Ladislav Stoll, a kulturális ügyek mi­nisztere, Anezka Hodinová-Spurná és Andrej 2iák, a nemzetgyűlés alelnö­kei, dr. Gertruda Sekaninová-Cakrto­vá, a külügyminiszter helyettese, a miniszterek helyettesei, Ladislav Nó­vák, a köztársasági elnöki iroda ve­zetője, Richárd Hradec, a miniszter­elnöki hivatal vezetője és a miniszté­riumok élenjáró dolgozói fogadták a kormányküldöttséget. A fogadtatáson jelen volt M. P. Szi­tyenko, a Szovjetunió ügyvivője, A. P. Morozov, a Szovjetunió prágai ke­reskedelmi képviseletének vezetője és a szovjet nagykövetség tagjai. Csehszlovák parlamenti küldöttség utazott Helsinkibe Kedden, augusztus 23-án délután csehszlovák parlamenti küldöttség utazott a Helsinki Interparlamentáris Unió helsinki ülésére. A küldöttség­ben van Helena Leflerová, dr. Jaros­lav Krofta képviselők és dr. Jozef Kovácik, a nemzetgyűlési iroda veze­tője. Az értekezlet tárgyalásainak fő pontját a nemzetek közötti békés együttélés kérdése képezi. A NEMRÉGEN befejeződött VIT-en népművészeti kiállítást rendeztek, amelyen Peter Paciga vígl'asi furulyá­ja második díjat nyert. INDULÁS ELŐTT Bármelyik iskolát látogatnánk is meg e napokban, mindenütt ugyan­az a kép fogadna. Szépen kitakarított, felolajozott padlójú tantermek fogad­ják a belépőket, katonás glédába állí­tott padjaikkal. A folyosókon sürög­nek-forognak, igaz, hogy még nem a gyermekek, hanem a tanítók, akik lázasan készülnek az új iskolaév meg­nyitására. Rendezgetik a szertárakat, elkészítik a tantárgy- és tananyag­beosztást, megteremtenek minden fel­tételt a munka megkezdésére. Ez a kép fogad a csallóközaranyo­si nyolcéves középiskolában is. Szép Ferenc elvtárs, az iskola igazgatója megelégedéssel mutatja meg a szek­rényekben elhelyezett fizikai és ké- • miai kísérleti eszközöket, s termé­szetrajzi szemléltető eszközöket, ame­lyeket most kapott az iskola. A fel­'szerelésre nem is panaszkodnak. Az osztálytermek is egészségesek, vilá­gosak. Igaz, hogy váltakozó — dél­előtti és délutáni — tanítás folyik, mert hat terem csak így elegendő a tíz osztály részére, de a tanítók meg vannak elégedve helyzetükkel. Az üj iskolai évre 314 tanuló iratkozott be. Ezek egyik része csallóközaranyo­si, másik része őrsújfalusi. De nemcsak az. iskolát készítették elő az iskolai munka megkezdésére, hanem felkészültek rá maguk a ta­nítók is. Szám szerint tizenketten van­nak. A nyáron alaposan kivették ré­szüket az aratási és cséplési mun­kákból. Hárman csak a napokban ér­keztek meg Csehországból' aratőbri­gádról. Arra azonban mégis volt ide­jük, hogy áttanulmányozzák pártunk­nak az iskolák színvonalának emelé­séről és iskoláink továbbfejlesztésé­ről szóló júniusi határozatát. Nagy megelégedéssel vették tudomásul pél­dául a tanterv és utasítás, valamint a tankönyvek átdolgozására irányuló ha­tározatot. Olvasta ezt Mikó Zsigmondné is, aki már- 36 éve tanít. Évek sok-sok pe­dagógiai tapasztalata van már mögöt­te. És ő ilyenkor, augusztus végén mégegyszer előveszi naplóját, mérle­geli munkáját, tisztázza, mi volt a rossz, mi volt a jó, mit vet el, mit használ fel eddigi tapasztalataiból a következő iskolai évben. Mert az ő naplójában van egy olyan bejegyzés is, amelynek a címe: „önkritika". Eb­ben többek között ilyen mondatok is vannak: „Nem szabad elhangzani aj­kunkról a „ha" kezdetű és „volná"-val folytatott mondatoknak. Ebből szár­mazik haszontalan önáltatásunk és a gyermek életének ábrándvilága. Aki erről gyermekkorában leszokott, meg­tette az első lépést ahhoz, hogy erős, a saját' lábán megállni tudó és a va­lóságban élő embert neveljen." Mert — mint mondja — nem vagyunk rab­szolgái a sorsnak, le kell győznünk az akadályokat. Ezzel a célkitűzéssel indul Mikó Zsigmondné az új iskolai évbe. Ezt a célkitűzést tegyék magukévá Csalló­közaranyos többi tanítói is. Ha majd minden tanító naplójában helye lesz az önkritikának, akkor mindnyájan ko­molyabban veszik majd hivatásukat, mindnyájan több gondot fognak fordí­tani továbbképzésükre, s nem lesznek közöttük olyanok, akik még szüksé­ges képesítésük megszerzését sem te­kintik szívügyüknek. Reméljük, ar új. iskolaévbe azzal az elhatározással in­dul Gubicza Istvánné és Csölle Imréné is, hogy eleget tesznek államunkkal szemben fennálló kötelezettségüknek. Népünk nekik, akiknek a múlt rend­szerben nem volt módjuk a tanu­lásra, lehetőséget adott ahhoz, hogy tanítók legyenek, természetesen az­zal a feltétellel, ha utólag megszer­zik a képesítést. Ezt dolgozóink jog­gal elvárják tőlük, és erről nem sza­bad nekik sem megfeledkezniük. A csallóközaranyosi iskola oktató és nevelő munkájával mind a felsőbb szervek, mind pedig a felsőbb iskolák — ahová az innen kikerülő tanulók beiratkoznak — meg vannak elégedve. Viszont a szülők bizalmát még min­dig nem bírja az iskola, illetve a ta­nítói kar. Nincs meg közöttük a kellő kapcsolat. Persze megvan ennek is az oka, csak az a sajnálatos, hogy a ko­máromi járási tanfelügyelőség még nem figyelt fel erre, és nem t^tt sem­mit ennek kiküszöbölésére. A baj ott kezdődik, hogy a tizenkét tanító kö­zül nyolc helybeli. Nem tudom lehet-e általánosítani azt a közmondást, hogy „senki sem lehet próféta a maga ha­zájában", de a csallóközaranyosi ta­nítókra vonatkozik ez. A- gyermekek szülei már gyermekkoruk' óta isme­rik őket, s nem egyszer fejükhöz vág­ják még gyermekkori gyengeségeiket is. Persze, így nincs meg a tanítók­nak, főként a képesítetlen vagy gyen­gébb képesítéssel rendelkező tanítók­nak a kellő tekintélyük. Kiváltképpen az osztályozás körül van sok nézet­eltérés a szülők és tanítók között, kü­lönösen ha bukásról van szó. Ezért fontos, hogy a tanítók ne legyenek önmagukkal és tudásukkal megelégedve, hanem tanuljanak, ké­pezzék magukat és így megnyerjék a szülők támogatását is. A következő évben tehát még fokozottabb munkát kell végezniök a pedagógiai körben is, mint a múlt évben. Ne elégedjenek meg azokkal a pedagógiai elméleti is­meretekkel, amelyeket mint távhallga­tók az iskolában szereznek, hanem vi­tassák meg a gyakorlatban felmerülő pedagógiai és módszertani problémá­kat is. Amikor a község vezetősége és a tanítók közötti viszonyra terelődik a szó, elmondják, hogy a tanítók min­den megmozdulásban benne vannak, minden kampányban segítenek. De ezen a téren sincs egészen rendben minden. A község vezetősége sok olyan dolgokra is igénybe veszi a tanító­kat, amelyet más is könnyen elvé­gezhetne, s nem törődik azzal, hogy közben a tanító talán sokkal értéke­sebb munkát kénytelen elhanyagolni emiatt. Persze a tanítókban is van hiba, mert akadnak olyanok is, akik szívesen végeznek iskolánkívüli mun­kát a tanítási idő alatt. Mind a ta­nítóknak, mind pedig a község ve­zetőségének be kell látnia, hogy hely­telen dolog, ha a tanító öt óráját nem tartja meg azért, mert a községházát kell feldíszítenie, mint az az elmúlt iskolai' év folyamán is megtörtént. Vé­gezzenek a tanítók iskolán kívüli munkát, de tanítási időn kívül, és olyan munkával bízzák meg őket, ame­lyet mások nem tudnának a követel­ményeknek megfelelően elvégezni. A népművelés, az agitáció, a politikai és kultúrmunka terén vegyék igénybe a tanítók segítségét. Reméljük az új iskolai évben si­kerül majd a csallóközaranyosi taní­tóknak is kiküszöbölni a hibákat. Ön­kritikával megoldják problémáikat, és akkor nemcsak a felsőbb szervek és iskolák lesznek megelégedve nevelő és oktató munkájukkal, hanem a szü­lők is. J. I. Fogadás a román államünnep tiszteletére Kedden, augusztus 23-án, Románia felszabadítása 11. évfordulójának nap­ján Ion Nistor, a Román Népköztár­saság rendkívüli és meghatalmazott prágai nagykövete és felesége foga­dást rendeztek. A román nagykövetség épületében rendezett ünnepi esten részt vettek Rudolf Barák, Zdenék Fierlinger, Vi­liam Siroky, Ludmila Jankovcová, Dtakai' Simúnek, a párt és a kormány képviselői, Jirí Hendrych és Václav Pasek, a CKP KB titkárai, Richárd Dvorak, Josef Jónás, Bozena Machá­cová-Dostálová, Antonín Pospísil, Jo­sef Reitmajer, dr. Emánuel Slech­ta, Ladislav Stoll miniszterek és Václav Pleskot, az Állami Test­nevelési és Sportbizottság el­nöke. Jelen voltak továbbá Anezka Hodinová-Spurná és Andrej Ziak, a nemzetgyűlés alelnökei, dr. Gertruda Sekaninová-Cakrtová és Karel Kurka, a külügyminiszter helyettesei, a mi­niszterek helyettesei, a Nemzeti Front tömegszervezeteinek képviselői, Adolf Svoboda, Prága főváros polgármestere, Ladislav Nóvák, a köztársasági elnö­ki iroda vezetője, továbbá kiváló tu­dományos, kulturális és művészeti dolgozók, a csehszlovák hadsereg tá­bornokai és tisztjei, a hazai és a kül­földi sajtó képviselői és más közéleti tényezők. A fogadáson részt vettek a prágai diplomáciai testület tagjai. Az ünnepi est szívélyes és baráti légkörben zajlott le. H-1-JME Néztem a bűvös szemüvegen Sose hittem, a varázslatokban, de a napokban mégis áldozata lettem egynek. Nem változtam át valami kü­lönös lénnyé, amint ez a mesékben történik, de azért valami boszorkány­ság mégis történt velem. Még pedig egy — első látásra egyszerű — szem.­üveg volt a tettes. Már hírt adtunk róla, hogy Prágában megnyílt az első plasztikus mozi. Sokat töprengtem akkor, lehetségesek-e ezek az újdon ságok, amiket a cikkben olvastam. A napokban kíváncsiságtól hajtva elmentem a bratislavai Metropol mo­ziba, ahol nemrégiben megkezdték a plasztikus filmek vetítését. A nézőközönség láthatóan izgult, próbálgatta a szemüvegeket. Végre megjelent a vásznon a felirat: min­denki tegye fel a szemüveget. Az első képek láttán, amelyek a májú? 1-i felvonulásokat rögzítik meg, egyik szomszédom elképedve szólal meg. • — Hiszen ezek mellettünk mene­telnek. Magam is úgy éreztem, hogy má­jus 1-én a bratislavai Sztálin téren ál­lok és mellettem menetelnek az em­hervk. Egyik fiatal lányka virágos, ézalágos botjával integetett, a közön­ség közül többen behúzták a nyaku­kat, azt hitték, hogy orrba üti őket. A következő filmen sportesemények peregnek. Zátopek fut mellettünk. Ge­relydobás és különféle sportszámok következnek. Minden úgy látszik, mintha az ember ott volna a játszó­téren. \ — Hát ennek a fele sem tréfa szisszen fel valaki. Az egyik súlylökő felénk dobja a vasgolyót. Akaratlanul is körültekin­tünk, vajon kit talál el. A golyó a földre esik, majd még egyet ugrik. Most már teljesen úgy látszik, mintha közénk esne. De mégsem! Orrunk előtt a földre esik, felvágja a földet. Az ember akaratlanul behunyja a szemét, nehogy a por a szemébe menjen. A haddelhadd csak ezután követ­kezik.' Középkori öltözetben egy mar­cona alak jelenik meg a Cerve­ny Mak című első csehszlovák szí­nes-plasztikus filmben. Kezében hatalmas kard, a háttérben egy bál­vány füstölög, az egyik oszlop mö­gött pedig az áldozat, egy fiatal lány remeg. A hóhér körültáncolja áldozatát, fe­léje sújt a karddal, majd megint megfordul s körülnéz, nincs-e valaki a szobában. Itt már aztán felszisszen mindenki, mert úgy érezzük, hogy mi is a szo­bában vagyunk és nem tudni, melyik pillanatban fedez fel a marcona alak és mi is a bálvány gyomrába kerü­lünk. Végre megjön a felmentő- sereg, a lányt kiszabadítják és mi is meg­könnyebbülten lélegzünk fél. A nézőközönség nagy megelégedés­sel nyilatkozik a filmekről. Az ajtó­nál leadjuk a kis bűvös szemüvege­ket. Nagyon jól mulattunk, jó volna, ha minél több ilyen filmünk volna, mert igazán élvezet nézni őket. Balla József A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS ünnepségei alkalmából Bratislavában augusztus 27—28-án megrendezik a Csehszlovák Vöröskereszt egészség­ügyi csoportjainak II. országos ver­senyét. Bárcsak mindig így volna i Gyönyörű, verőfényes vasárnap dél­előtt. Az idő mintha ki akarna tenni magáért az éjszakai nagy eső után. Az utcákon még ott vannak az esőtócsák, de a magasabb helyeken szemlátomást felszáradnak a vizes foltok. Játszadozó gyermekek hangos kacagása veri fel a falu vasárnapi csendjét. Battyán község dolgozói a héti munka után pihenéssel töltik a napot. A Csicseri portán is — mint min­denütt — vasárnapi csöndes hangulat honol. Beljebb kerülünk a szőlővel be­futtatott udvarba. Kíváncsiak voltunk Csicseri Jánosnéra, aki a legidősebb a faluban. Mostanában töltötte be 97. életévét. Hamar rátaláltunk Julcsa r.énire. A keskeny tornácon kényelmes ágyon pihent, élvezte a napfényt. Bi­zony már nagyon őreg, majdnem egy évszázadot ért meg. Érkezésünkre fel­csillannak fénytelen szemei s ahogy falun az idegeneket szokták megnézni, érdeklődéssel mustrált végig. — Nem ismerem magukat — sut­togta reszkető hangon. Időközben elő­kerültek a családtagok 'is. Beszélget­tünk, kérdezgettünk, lassan megismer­kedtünk a 97 éves Julcsa néni és hoz­zátartozói életével. Hat gyermeket nevelt fel, akikből négy van életben. A legidősebb már 68 éves. Tizennégy unokája és nyolc dédunokája van. Beszéd közben elnéz­zük a ráncos arcú Julcsa nénit, a vé­kony, csontos kezeket s elképzeljük mindazt a sok nélkülözést és nyomort, amit a kapitalista rendszerben elszen­vedett. Ahogy fekhelyén felül és meg­szólal reszketeg, suttogó hangon — mintha a múlt elevenedne fel. Látni véljük mindazt, amit átélt. —Az én fiatal koromban — kezd bele reszkető hangon — más volt minden. Nem voltak szép ruhák. Nem tudtuk, milyen az a torta. Legtöbb családban csak egy pár csizma volt, s azt felváltva használta a család. — Hangja elhalkul. Arról panaszkodik, hogy pár hét óta megromlott a hal­lása, de az emlékezete kifogástalan — nagyon élénken él emlékezetében a múlt. Szerinte a mai élet csupa gyö­nyörűség és élvezet, sőt azt mondja, sok esetben túlzásba is visznek egyes dolgokat. Az ő idejében egy lakoda­lomban nem volt csak pálinka és krumpli. Ma pedig a sok finomság, a jobbnál jobb ételek, italok. Még mél­tatlankodik is Julcsa néni és pazar­lásnak minősíti a túlságos eszem-iszo­mot. Végül egészségi állapota felől ér­deklődünk — amire talán a legbüsz­kébb. Boldogan mondja: — Hát biz én, akár hiszik, akár nem, még, soha orvosnál nem voltam Régen ki gondolt volna arra. Meg az­tán messze volt az orvos, autóbusz nem járt, hát hogy mentünk volna el. Leginkább a falusi javasasszonyok gyógyítottak az ő babonájukkal. A beteg vagy meggyógyult, vagy meg­halt. Szerencsés volt az, aki nem be­tegedett meg — fejezte ba fátyolos hangon. így volt ez még nem is olyan régen. Csak egy évtizeddel ezelőtt, amikor még nem volt autóbuszjárat. Bizony a battyániaknak is sokat kellett gya­logolniok, ha a legközelebbi városba akartak menni. Milyen más ma minden. A faluba autóbusz jár. Nem okoz nagy gondot, ha valaki megbetegszik. Te­lefonálnak az orvosnak és rövidesen hozza a segítséget. Nem kell ma már meghalni senkinek azért, mert messze van az orvos. Beszélgetés közben egy-egy mély sóhaj hagyja el Julcsa néni ajkát, ki­fejezve ezzel, hogy bizony nem jó volt az, ahogyan a múltban volt. Most már nyugodt és megelégedett. Hozzátar­tozói a szövetkezetben jól keresnek, ó pedig aggkori segélyt kap az államtól. Nincs panaszra oka, gondoskodnak ró­la. — Bár csak mindig így maradna — fejezi be Julcsa néni s fáradtan dől vissza párnáira. Megbékélés ül arcán, mert tudja, hogy utódait jó sorsban hagyja itt. A szövetkezetben vala­mennyiüknek biztosítva van a gondta­lan megélhetés. K. I. A MALACKAI Szeszfőző és Kon­zervgyár stupavai üzemének dolgozói augusztus 23-án, 23 nappal határidő előtt teljesítették az uborkakonzer­válás tervét. A BRATISLAVAI Béke-üzemből to­vábbi 4 CSISZ-tag megy dolgozni a Barátsági Vasútvonalra. AZ IDÉN 3000 csehszlovákiai dol­gozó üdült külföldön. AZ ÜJ iskolaévben némi változás lesz a tanításban. Tanítóink módszer­tani utasításokat kaptak, amelyek be­tartásával iskoláink még szorosabb kapcsolatba kerülnek az élettel. A DOBSINAI jégbarlangot, amelyet 85 évvel ezelőtt fedeztek fel, az idén eddig 24 700 látogató tekintette meg. SZLOVÁKIA gép- és traktorállomá­sai aug. 20-ig 43,9%-ra teljesítették a nyári munkák tervét. A TRENCÍNI Helyi Nemzeti Bizott­ság céltudatosan teljesíti programter­vét. Az első félév végéig 92 lakásegy­séget adtak át a lakosoknak, szeptem­ber elején pedig újabb 47 lakás építé­sét kezdik meg, amelyek a jövő év májusában készülnek el. AZ . CSTI N/LABEM-I kerületben a Csehszlovák Állami Film dolgozói „Vi­hsrhegy" című kalandos film forgatá­sára készülnek. A ZSELÍZI Állami Birtok málasi gazdaságában a feiők és etetők ez év június 1-től üzemen belüli önálló el­számolás alapján dolgoznak. IDŐJÁRÁS Az égbolt kissé borult. Helyenként felhőátvonulások, futó esők. A nap­pali hőmérséklet Szlovákia déli, dél­nyugati részén 25 fok, másutt 20—24 fok. Mérsékelt északi szél.

Next

/
Thumbnails
Contents