Uj Szó, 1955. augusztus (8. évfolyam, 184-209.szám)

1955-08-21 / 201. szám, vasárnap

298 III %w 1955. augusztus 1'4. Akikét vasutas-technikus nemzedéket nevelt fel R

ajczy Gyula a legtevékenyebb vasutas-újítók közé ; tartozik. Ap.ia is vasutas volt. A fiatal Raiczv Gyula az érettségi után a Kassa—Bohumin-i vonalon; 'kezdett dolgozni. 1899-ben lépett munkába. Ebben az időben a biz-; tonsági és jelző berendezések még nagyon kezdetlegesek voltak. Raj; czv bácsi még ma is sokat emle- ] geti. hogv ebben az időben az egész | kassai—bohumini vonalon egyetlen ; eg.v szemaformester tartózkodott. Az állomásuk sem voltak össze-;; ! kapcsolva teleformai a váltőkeze1 lökkel. Amikor Ra.iczy elvtárs Iglón ;; ^ felszerelte az első váltótelefónt,,! " hogv megkönnyítse az állomási 1 váltókezelő munkáját, megrótták; ! érte és felelősségre vonták. 1914ben Rajczy elvtárs a kassai vasútigazgatóságra került. Az ö felügyelete alatt és az ő vezetésével látták el azóta a vonal sok állomását biztonsági berendezéssel. Rajczy elvtárs már két vasutas mechanikus és technikus nemzedé' ket nevelt fel. A felszabadulás ;; ! után 64 éves korában pihenés he' lyett új lelkesedéssel fogott mun; kához és saját szavai szerint élete ; legszebb napjai közé tartozik a I

felszabadulás után végzett munká- ; iának minden napja. Jelentős feladatot oldott meg vasutaink bizton- ; sági berendezéseinek kiépítésében. Űiítótevékenysége teljes mértékben érvényesült. Ma Rajczy elvtárs nyolc szabadalom tulajdonosa, • sok újítójavasiatot valósított meg. ; f Két évvel ezelőtt az elektrodina| mikus biztonsági berendezés újjá- ;; l építésével kapcsolatban nyújtott be l újító javaslatot. Ez a berendezés ; i eredetileg nagyon bonyolult és 1

aránytalanul nagy volt. Rajczy elvtárs a berendezést tökéletesítette, és egyszerűsítette. A kiváló vasutas a múlt évben \ ünnepelte a vasút szolgálatában • töltött munkájának 55. évfordut lóiái. Ebből az alkalomból sok jói kívánságot kapott, A Közlekedésf ügyi Minisztérium sok évtizedes | becsületes munkájáért a „Legi iobb dolgozó" címmel tüntette ki , R, Macasek — Ing. Krupa • „..,„..„.«.,. ...» i,,., i. A rendező-pályaudvaron A rendező-páiyaudvcrok képe merőben különbözik a személyszállító vcnatok állomásaitóL Az utóbbi minden nagyobb városban szép épüietekkel, üvegcsarnokokkal ékeskedik. A tok sínpáron gyorsvonatok, személyvonatok siklanak. A bratislavai rendező-pályaudvar egészen más. Az épületek füstösek, kormosak, nagy szén- és kőrakásokat kell a látogatóknak megkerülnie, míg eljut a sínekig. Látszólagos rendetlenségben vagonok és mozdonyok terpeszkednek a síneken, alig látni embereket, s hogy itt serény és rendezett munka folyik, mindenekelőtt abból venni észre, hogy a hangszóró gyakori időközökben messzehalló utasításokat ad, hogy a sok mozdonyból láthatatlan kezek nagy, sziszegő gőzfelhöket eresztenek ki, s hogy a kihaltnak látszó vagonokból csengő-bongó kopácsolás hallik. Erről a pályaudvarról tolulnak el a teherszállító vonatok és innen indunak útjukra a sokat emlegetett túlsúlyos szerelvények is. Tulajdonképpen mi az a túlsúlyos? Minden mozdonynak megvan a megszabott teherhúzó képessége. Ha ezt a normát túllépi, akkor beszélünk túlsúlyos teherről. A magyarázat egyszerűnek tűnik, pedig a szavak mögött a lehetőségek kihasználásának sok összetett tényezője rejlik. De beszéljen Jindro Skocdopole elvtárs, akinek nevét egyre gyakrabban halljuk emlegetni — és már nemcsak a vasutasok kórében: — Sok mindentől függ, hogy a túlsúlyosan megterhelt vonat akadály nélkül közlekedjék — mondja, olajos kezét törölgetve. — Mindenekelőtt attól, hogy a mozdony tökéletesen rendben legyen, hogy a fékek 6imán működjenek, továbbá tekintetbe kell venni a szél erősségét is. Meg aztán — és ez az egyik legfontosabb követelmény. hogy a közbeeső állomásokon ne kelljen órákig rostokolni, az indulásra várni. Persze, ez a diszpécserektől függ, akik közül sokan, sajnos, még mindig nem tartják be a túlsúlyos vonatokra vonatkozó előírásokat ... — Mikor kezdett túlsúlyos szerelvényekkel közlekedni ? — Már 1951-ben megpróbálkoztunk Rohácik elvtárssal. Akkor, amikor az ú.; típusú Skoda 475-ös mozdonyokat kaptuk. Ezek nagyszerű mozdonyok — és csak úgy tűz tekintetéből, szavaiból a lelkesedés, ahogy sorra mutatja az automatikus fűtőberendezést, a finom műszereket. — Nos, amikor láttuk — kanyarodik vissza a felvetett kérdéshez —, hogy simán megy a dolog, akkor már következetesen vittük a túlsúlyos rakományokat. „ — És nem féltek az üzemzavartól, hogy így megterhelték a mozdonyt? — Nézze — mondja kicsit elgondolkozva — igaz, hogy a normalizált terhet felemelni 2000—26000 tonnára, nagy felelősség. De ha az ember ismeri mozdonyát, akkor tudja, hogy az mire képes. Már pedig a mozdonyvezetőnek ismernie kell a legapróbb szöget is. Sxocdopole elvtárs még elmondja, hogy minden héten összejönnek a mozdonyvezetők, fűtők és kicserélik tapasztalataikat. Azt is mondja, hogy mennyire segítenek a szovjet szakkönyvek, brosúrák. Meg kell még említenünk Skocdopole eivtárs nagyszerű újítását: mozdonyát barnaszén -helyett szénporral fűti. Az utóbbi hónapokban ezzel rengeteg szenet takarított meg, például júliusban 50 tonnát. Most azon dolgoznak hogy a mozdony széntartályát átépítsék a szénpor tárolására. A beszélgetéshez hbzzácsatlakozik Ján Kriska elvtárs, aki szintén híres túlsúlyos mozdonyvezető. Tőle megtudjuk, hogy ennek a módszernek az alkalmazása milyen nagy haszonnal jár. Sokkal jobban ki tudják használni a mozdony képességét, meggyorsítják a vonatok körforgását, tüzelőanyagot takarítanák meg jelentős mennyiségben és egyszerre nagyménynyiségű árut tudnak szállítani. Stefan Selecky, aki köztük a legidősebb mind Megnyílt i a kassai pionírvasűt A kassai vasúti körzet dolgozóinak szép ígérete, hogy a vasuta', sok ünnepére gyermekvasúttal [ ajándékozzák meg a kicsinyeket • — beteljesült. Megnyílt a pionír| vasút a kassai Szép Csermelyvölgyben. Néhány nappal ezelőtt voltunk a kocsi-részleg dolgozóinak műhelyeiben, ahol a kisvasút moz* donyát és a kocsikat szerelték, ja| vították, festették., Azok között Í voltunk, akikről általában keveset | tudtunk. Akiknek gondos, lelkiis| meretes munkája nélkül nem volna j biztonságos a közlekedés, nem ini dúlhatnának el menetrend szerint | a vonatok; a lakaUisoknál, ková| csóknál, asztalosoknál, viUanysze| relőknél és kocsitisztítóknál. Akik f a vasúti kocsikat kijavítva, rend| ben és tisztán adják át a forga| lomnak. i Ott láttuk Ficeri Jenőt és Hu| dák Jánost, akik a kisvasút szól| nálati kocsijára egy és fél nappal | határidő előtt szerelték fel a lég| féket. Lelkesen, serényen folyt a '- munHa a 2. és 3. osztályú kis személykocsiban, ahol Mattó János és a többi asztalos kárpitozta a kocsi belsejét, szerelte fel az üléseket és csomagtartókat. A villanyszerelők Tóth Ferenc csoportvezetővel a kocsik világítóberendezését, Nazdraveczky Béla a festést végezte nagy hozzáértéssel. A gyermekvasúton közlekedő kis mozdonyon és vasúti kocsikon a kassai és zsolnai vasutasok munkáján kívül a zólyomi műhely dolgozóinak is része van. S a Csermelyvölgyben gondosan és szeretetíel folyt a munka hónapok óta. A forgalmi személyzet, a műhelyek dolgozói, a mesterek, az adminisztrációban dolgozók valamennyien hozzájárultak vállalásaikkal a gyermekvasút első szaIcaszának befejezéséhez, hogy a • vasutasok nagy ünnepére, a vas-\ utasnapra elkészüljön. A lajoshalmi vasúti megálló L

ajoshalma vasúti megálló. Macskaugrásnyira fekszik Érsekújvártól a Galánta felé futó vágányok mellett. Két részből áll a kis építmény, a vasút szélére ragasztott házacska: a őrszobából, meg a várúr teremből. Közvetlenül az őrház mellett szalad egy mezei út és keresztbe szeli a kettős sínpárt. Felette sorompó ágaskodik. Az őrházzal átellenben széles, sárgára meszelt ház terpeszkedik, előtte kertecske, benne csupa virág. A kerten kívül is virágsor díszlik, a léckerítés tövében hajladoznak a rózsák, liliomok, krizantémok. Ketten üldögélünk az őrszobában. Ketten figyeljük a természet játékát. Én, meg a vasúti őr, Mucha Mihály. Mihály bácsi szelíd, barátkozó ember. Cigarettára gyújtunk s míg szelíden száll a kék füst, életéről beszél. bben az esztendőben lett 55 éves. 1929-től dolgozik a vasúton.' Egész élete küzdés volt, mert szegény ember volt minden elődje. Apja grófi majorokban dolgozott, meg ő is három fitestvérével. Az első viv m m ^ ^ ^ lágháborút mind a négyen megjárták, de nem fordult jobbra a sorsuk. Mihály bácsi a háború után nősült s közvetlen utána elvittek megint katonának két évre. Hazakerülvén nem kapott munkát, pedig jöttek a porontyok, kérték a kenyeret. Hét évig tengődött munka nélkül. Végre 1929-ben felvették a vasúthoz. Itt mindenféle munkában dobálódott. És társaival rettegett az elsejétől, mert sűrűn rostálták kcetük, könnyen kihajították a munkából az embert. — Rossz idők voltak — sóhajtja Mihály bácsi. De azok is elmúltak. A nagy urak is letűntek, de mi megmaradtunk. Szebb napokra virradtunk ... Elhallgat Szeme a távolt kutatja. Nem tudom, a vonatot lesi-e, vagy befelé néz, a lelkébe? — Hát jdbb most, Mihály bácsi?. — töröm meg a csendet. — Jobb — feleli határozottan. —' Nincs rettegés, nem löknek ki senkit a munkából. Nem kell térden: csúszni a felettesek előtt. Mert egyformák vagyunk, emberek, dolgozók. — Tíz éve, hogy vasúti őr vagyok. Itt is lakom azóta. Ott ni — mutat az átelenben sárgáló csinos virágdíszes házra. Kettecskén élünk feleségemmel. A négy gyerek kirepült a fészekből. Megélnek már a maguk lábán. Az unokák meg gyakran felkeresnek, felvidítják öregedő napjainkat. M

ég néhány év — fűzi lassan a szót — és nyugdíjba megyek. Addig még szolgálok becsületesen, mert szeretem ám a vasútat, nagyon szeretem. Nem is tudom, hogy leszek majd meg nélküle. Ellágyul a tekintete, de meg is keményedik hirtelen, mert csmdül a telefon. A szomszéd őrház jelzi a vonatot. Kiszalad az út mellé, kurblizza a sorompót. Aztán beállítja a térjelzöt, veszi a zászlót és kiáll a ház elé. Néhány perc műim feltűnik a gyors és végigdübörög a kis megálló előtt. Mucha Mihály kifeszíti a• mellét, tiszteleg. Arca komoly, tartása kemény. Aztán leengedi karját, de tekintetével még sokáig kíséri a vonatot, Dénes György A gazdaságosabb közlekedésért korban mind szolgálati időben — már 27 éve működik mint mozdonyvezető' - sokat tudna mondani, de sajnos, kevés íz ideje. így csak néhány szóval megjegyzi, hogy milyen örömmel igyekszik minden brigád elvégezni a rájuk rótt feladatot, amit tulajdonképpen önként vállalnak. Elnézem őket. Mindegyik más. Más a mosolyuk, más a szavajárásuk. Az eoyik mögött már hosszú, becsületes munkában eltöltött évek sorakoznak, a másikra meg ezután várnak a megszeretett munka nagy feladatai. De egyben nincs köztük különbség: abban, hogy erejük és tudásuk minden kiaknázásával vállalják felelősség- I teljes munkájukat a társadalom érdekében. I Láng Éva | A vasutasnap előtt fokozott munkalendülettel dolgozták a nagyszombati pályafenntartási dolgozók is. A pálya jobb karbantartására számos kötelezettségvállalást tettek, amelyeknek teljesítésével köszöntik a vasutasok napját. Képünkön a nagyszombati cukorgyárba vezető sínpár átépítésén dolgozó munkacsoport látható. A bratislavai Főpályaudvar mozdonyparkjának dolgozói a csehszlovák vasutasok napját 300 egyéni és kollektív kötelezettségvállalás teljesítésével köszöntötték. Legértékesebb kollektív felajánlásuk a szénfogyasztás csökkentésére irányult. Vállalásukat becsülettel valóra váltották. Az I. Országos Spartakiád látogatóit a megtakarított nagy mennyiségű szén felhasználásával szállították Prágába és vissza. 71 vonatszerelvény közlekedett az így nvert szénnel. A katlanjavítók a tprv minél jobb teljesítése érdekében a mozdonykatlanok jó karbantartását vállalták Róbert Procházka mozdonyvezető csoportja az év végéig 40 tonnával csökkenti a szénfogyasztást. A szocialista munkaverseriy egyik legtevékenyebb szervezője. Rudolf Bors gépmester (az első jobbra), a tüzelőanyag-megtakarítás jelentőségéről beszélget munkatársaival. A karbantartó-műhelyekben a futójavítások gyorsabb elvégzésére az összes dolgozók egyéni felajánlást tettek. Ferdinánd Stankovic (jobbra) vállalta, hogy átszereli a hidraulikus prést, amely így 50 százalékkal nagyobb munkaképességű lesz.