Uj Szó, 1955. augusztus (8. évfolyam, 184-209.szám)
1955-08-20 / 200. szám, szombat
/ UISZ0 1955. augusztus 20. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii^ c _ 2 = Ma, augusztus 20-án ünnepli Magyarország | dolgozó népe az alkotmány ünnepét | I Úi város születik Magyarországon | 5 = I ]\7 em messze onmn, ahol a Dráva beleszalad a Dunába, terül el a g | \ kincses Mecsek-hegység. Északi oldalán, ahol már lassan dom- g 1 * bókká szelídülnek ágaskodó vonulatai, szinte a hegyoldal hónai- | 1 jában húzódik meg Komló. Lent a völgyben a pályaudvar; apró csillék § | hosszú sora gördül ki a hegybevágott alagútból, színültig rakva csillogó | fekete szénnel s a magas szürkefalú szénosztályozó túlsó oldaláról nagy | i vagonok szállítják az ország minden részébe a komlói kincset: a szenet. g I A pályaudvar mellett kezdődik a város: új, emeletes épületek, s régi, | 1 földhöz lapuló falusi házak. Az új házak sora mintha szűknek érezné a i I völgyet, felkapaszkodott a környező dombokra is. Fehér, sárga, rózsaszín | | házak, földszintjükön neonfényes modern üzlethelyiségek. A házak kö- ? 1 zött pázsitos parkok, ápolt utak. Teherautók, személykocsik suhannak g " egymás után, emberek sietnek .^jXyen a mai Komló. I S hogy milyen volt a régi? Megfakult pergament tanúsítja, hogy már | = a Xl-ik században is megvolt a falu. Lakosai akkor és még évszázadokig | | nyomorogtak, mert a köves talaj jóformán semmit sem adott. A múlt = I században egy élelmes üzletember bányát nyitott itt. Ezt néhány év g I múlva eladta az államnak. A kis Komló falunak ez idötájt nem egészen f 1 másfélezer lakosa volt. Az új bányatulajdonos, az állam nem fejlesztet- Z g te megelőzően sem a bányát, sem a falut. Mindössze néhány bányász- 1 házat építettek a domboldalon, egy általános iskolát is felhúztak, de töb- § " bet semmit. I § így volt 1945-ig. A háború után a népi demokratikus Magyarország | = tudósai felfedezték, hogy Komlón kokszolható szén van. A párt és a 1 kormány elhatározta, hogy korszerűsítik a bányát. g - kcrrszerű bányához modern bányászvárost is építeftek. 25 000 építő- | | munkás ment Komlóra. Ők építették fel a környező dombokon, szinte g a a régi falu köré az új városrészek falait: a kétemeletes modern házakat, | | belül két-háromszobás, fürdőszobás lakásokkal Öt új általános iskolát és \ | gyönyörű vájártanuló-iskolát építettek a komlói fiataloknak. A főtéren az | 1 építészetileg is értékes tanácsháza, nem messze töie a kétemeletes or- § | vosi rendélő. Épültek kultúrházak, üzletházak — a két régi szatócsbolt g 1 helyett ma több mint 70 modern üzlet van — szálloda, négy zenés ét- | 1 terem, sportpálya, bölcsődék, napközi otthonok. Egyszóval minden, amire • | egy városnak szüksége van. Mert Komló már város. Több, mint húsz- | g ezer lakosa van. i S mégis helytálló a cím: ez az új város még csak születik. Koránt sincs | I készen. Még mindig épül. Ügy tervezik, hogy alig tíz esztendő múlva 1 már 50 000 lakosú lesz. Ahol most még a régi falu földszintes házai | = húzódnak, ott lesz az üzletházsor. Üj kultúrház is épül a mostani ket- g g tő mellé, gimnázium, kórház és zeneiskola is lesz Komlón. Már kész g p a város parkosítási terve is. | | íme: a kis falu helyén így születik az új város: Komló! | Garai György | A világhírű magyar autóbuszok gyárában i A magyar főváros északkeleti peremén, Mátyásföld kertes kis házai \ i közül messze kiemelkednek az IKARUS-gyár modern szerelőcsarnokainak g 1 roppant falai. A gyár a magyar autóipar büszkesége, dolgozói ez évben i ünneplik a magyar automobilgyártás félévszázados jubileumát. Az g | IKÁRUS-gyárban ma tizenhatszor annyi gépkocsi készül, mint 1938-ban | | egész Magyarországon együttvéve. E fejlődéssel együtt rohamosan meg- I növekedett a gyár exportja is. Az elsők között Németország, Csehszlo- g 1 vákia, Bulgária, Románia, Albánia és Lengyelország adtak nagyobb meg| rendeléseket, majd Kairó és Helsinki utcáin jelentek meg az IKARUS- g I autóbuszok. Az IKARUS-kocsik jó híre eljutott Keletre is, nemsokára i 1 IKARUS-autöbuszok száguldoznak Kína nagyvárosaiban, Törökországban és g | Irán országútjain. | w — 'uiutajiaiiBiiaJtaiiaiiaiiaiiaiiBiiBiiaiiaii'nBiiBiisiiaiiaitBiiBiiBiTaiiBiiaMmiiBiiaiiaiiaMaiiBiiiriHitaiiaiiaitaitBiiaiiaiiaiiBiiBiiBiiBiiBiiBiiBiTBiiBii A sajtó közölte a hírt, hogy Koppenhágában megnyílt a VI. nemzetközi űrhajózási kongresszus, amelyen tizenhat ország több mint száz tudósa vett részt. A kongresszuson megfigyelőként részt vett Szedov szovjet akadémikus is, aki beszámolt a szovjet tudósoknak a bolygóközi közlekedés területén folytatott munkájáról. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája mellett bizottság működik a bolygóközi közlekedés terén folytatott kutatómunkák egybehangolására. Szedov akadémikus elmondotta, hogy véleménye szerint a legközelebbi néhány évben felbocsátható lesz a föld körül keringő „mesterséges bolygó" A különböző méretű és súlyú „mesterséges bolygó" létrehozására minden technikai lehetőség rendelkezésre áll. A szovjet tervezet megvalósítása viszonylag a közeljövőben várható. Szedov akadémikus végül arról beszélt, hogy beköszöntött az az idő, amikor minden erőfeszítést a „mesterséges bolygó" létrehozását célzó együttműködésre irányithatunk és a rakéta-technikában katonai téren elért eredményeket a kozmikus repülés fejlesztésének békés és nemes céljaira állithatjuk át. Ugyanakkor az amerikai sajtóban jelentések láttak napvilágot arról, hogy tudományos megfigyelések céljából rendkívül nagy gyorsasággal repülő rakétákat szándékoznak felbocsátani a Föld légkörének felső rétegeibe. Ezek a rakéták 350—500 kilométer magasban több napig keringenek majd a Föld körül. A „mesterséges bolygó" meglehetősen kicsiny (30—40 centiméter átmérőjű gömb) lesz. A rakétába helyezett műszerek segítségével tudományos megfigyeléseket végeznek. A hír valóban eléggé érdekes ahhoz, hogy tudományos szempontból közelebbről foglalkozzunk vele. Milyen előfeltételeknek kell teljesülniük, milyen tudományos feladatok megoldásában várhatunk tőlük eredményt? Mi a feltétele annak, hogy egy test a föld körül keringésben maradjon? Jól ismert példára hivatkozunk. Zsinegre kötött, vízzel telt poharat függőleges sikban körforgathatunk anélkül, hogy kiömlenék a víz a szájával lefelé forduló pohárból. Érezzük, hogy a körben forgó pohár röpítő ereje húzza a kezünket. Ha olyan gyorsan forgatjuk a poharat, hogy ez a röpítő erő éppen akkora legyen, mint a pohár víz súlya, akkor a víz nem ömlik |<i a pohárból. Hajítsunk el egy követ vízszintes irányban. Bizonyos idő múlva a kő súlyánál fogva leesik. Ha egyre nagyobb sebességgel hajítjuk el a követ, egyre messzebb száll. Elképzelhető, hogy végül is sikerül akkora sebességgel elhajítani, hogy egy körpályán megkerüli az' egész Földet és visszatér oda, ahonnan elhajítottuk. Ez akkor történnék meg, ha a Föld körül haladó körre ható röpítőerő éppen akkora lenne, mint a kő súlya. Mekkora sebesség esetén következnék ez be? Kiszámítható, hogy ha valamely testet vízszintes irányban másodpercenként 7,9 km sebességgel hajítunk el, akkor keringeni fog a Föld körül. Ha a test sebessége kisebb, akkor súlyánál fogva leesik. Ha sebessége nagyobb, mint a 7,9 km/mp, az alsó határsebesség, akkor a test ellipszis alakú pályán mozog a Föld körül. A sebesség növekedésével egyre elnyúltabb lesz az elipszis." Végül, ha sikerül egy testet 11,4 kilométer másodpercenkénti sebességgel kilőni (felső határsebesség), akkor a test többé sosasem tér vissza, végleg eltávozik a Földről. Elméletileg tehát egyszerű a feladat Ha azt akarjuk, hogy valamely test örökre keringjen a Föld körül, 7,9 kilométeres másodpercenkénti sebességgel kell kilőni vízszintes irányban. A valóságban azonban nehézségek merülnek fel. Előző számításunk csak légüres térre nézve érvényes. A Földet pedig mintegy 1000 kilométer vastag levegőburok veszi körül. A fevegő hatalmas ellenállást gördít a sebesen mozgó testek elé. Hiába lőnék ki a testet 7,9 km/mp sebességgel, sebessége olyan gyorsan csökkennék a levegő ellenállása miatt, hogy néhány másodperc múlva leesnék. Ha a tervezett „mesterséges bolygó" 40 cm átmérőjű gömb lesz és ez a gömb 7,9 km/mp sebességgel a levegőben mozogna, akkor körülbelül 500 000 kilogrammsúlynyi ellenállással találkoznék. Szó sem lehet tehát arról, hogy kis égitestünket a levegőben indítsuk el, vagy ott röpítsük. A „mesterséges bolygót" csak légüres térben indíthatjuk el és légüres térben kell keringenie, vagy legalábbis olyan ritkának kell ebben a térben lennie a levegőnek, hogy ne akadályozza számottevő mértékben a mozgó testet. Ha felfelé emelkedünk a légkörben, akkor körülbelül 5600 méterenként felére csökken a levegő sűrűsége, ellenállása is. Ezért 56 km magasban a levegő sűrűsége 1000-szer kisebb, mint a tenger szintjén, 112 kilométer magasságban milliószor, 224 km magasban pedig billiószor kisebb. — Ha gömbünk ilyen magasban szállana, akkor nem 500 000 kilogrammsúlynyi akadályozó erővel találkoznék, hanem csak félmilligrammsúlynyi ellenállással. De még a fél milligrammnál ls billiószor kisebb lenne az ellenállás 450 km magasban. Ezért tervezik, hogy 350—500 km magasságban indítják útjára a „mesterséges bolygót". De bármilyen parányi is ott a magasban az ellenállás, mégis csak van egy kicsiny. Ez fokozatosan csökkenti a repülő gömb sebességét, a gömb lassan közeledni kezd a Föld felé és néhány nap múlva már tekintélyes ellenállású levegőrétegbe jut, leesik. Kis bolygónkat tehát előbb fel kell vinni 400 kilométer magasra és ott kell 7,9 km másodpercenkénti vízszintes irányú sebességet adni neki. Nézzük csak meg közelebbről ezt a két feladatot. i Mór 1949 februárjában 403 km magasra emelkedett eiy úgynevezett lépcsős rakéta Két rakétát építettek egymás mögé. Először az alsó rakéta gyulladt be és 30 km magasra emelte az egész szerkezetet. Itt a kiégett rakéta tartálya levált, begyulladt a második rakéta és jóval kisebb súlyt, a jóval kisebb sűrűségű levegőben 403 km magasra emelte. Egy másik esetben pedig lépcsős rakétával 600 km magasságot értek el. A „mesterséges bolygót" szállító rakéta három fokozatú lesz. Két fokozat a szerkezet magasba emelésére szolgál, a harmadik fokozat pedig maga a kis bolygó rakétája lesz. Ez majd csak a 350—500 km magasság elérése után jön működésbe. Miért nem tervezik nagyobbra a „mesterséges bolygót"' Könnyű megtalálni erre is a magyarázatot. Tegyük fel, hogy a 40 cm átmérőjű gömb a benne levő műszerekkel együtt csak 50 kg-ot nyom. Ezt az 50 kg súlyú testet kell 7,9 mp sebességre felgyorsítani ott, a több száz kilométer magasban. Kiszámítható, hogy 160 millió méterkilogramm munkavégzés szükséges ahhoz, hogy 50 kg tömegnek 7,9 km/mp sebességet adjunk. Ennyi energiával ezer tonnás különvonatot lehetne 160 méter magasra emelni. A műbolygónak szintén rakétaszerkezet adja meg a kellő sebességet. Hogy ez megtörténhessék, ebben a harmadik kis rakétában legalább 5 métermázsányi üzemanyagnak leli lennie. A tervezők előtt tehát az a feladat áll, hogy olyan emelőrakétát szerkeszszenek, amely saját súlyán kívül még legalább 5,5 métermázsa súlyt visz fel 350—400 km magasra. Nem számítottuk a mübolygó rakétaszerkezetének bizonyára nem elhanyagolható súlyát. A rekordmagasságot elért eddigi rakétáknak magasba jutó részei olyan kis térfogatúak voltak, hogy műszereket nem építettek beléjük. A „mesterséges bolygót" akkorára tervezték, hogy a műszerek éppen beleférjenek. Ha nagyobbat akarnának útjára bocsátani, akkor még több üzemanyagot kellene a magasba vinni, még inkább növekednének a nehézségek. Nem kis feladat lesz szigorúan vízszintes irányban elindítani a „mesterséges bolygót" ott, a magasban. Bizonyára még igen kok probléma vár megoldásra és ez az oka annak, hogy csak 2—3 év múlva tervezik az indítást. Mielőtt az igazit útjára bocsátanék, előbb próbát tesznek egy műszerek nélkülivel is. Milyen tudományos megfigyeléseket terveznek a „mesterséges bolygó" műszereivel? Most nyílik először alkalom arra, hogy a légkör határán végezzenek megfi/ gyeléseket. A rakéta gyakorlatilag véve a légkörön kívül kering és közvetlenül érik a világtérből érkező sugárzások, így ezek eredeti formájukban figyelhetők meg, anélkül, hogy a légkörben változást szenvednének. Elsősorban a kozmikus sugárzás és a napsugárzás terén várnak új eredményeket. Megtudjuk, hogy miből áll az eredeti kozmikus sugárzás és új adatokat nyerünk a napsugárzás összetételére nézve is. A műszerek által jelzett adatokat rövidhullámú rádiókészülék továbbítja azonnal a Földre. Ma már ilyen készülékek gyufadoboz nagyságban is készíthetők. A „mesterséges bolygó" földkörüli keringését 29 000 kilométer óránkénti sebességgel végzi. Egy nap alatt 16szor kerüli meg a Földet. Látható lesz-e szabad szemmel? Üitni tudunk-e 400 kilométer távolságból egy 40 cm átmérőjű gömböt? Semmi esetre sem! Mert 40 cm = 400 milliméter átmérőjű gömböt 400 km messziről meglátni annyit jelent, mint 1 milliméter átmérőjű gömböt (egy nagyobb mákszemet) 1 kilométer távolságból látni. Ez lehetetlen. De lehetséges, hogy a jószemű ember 10 méter távolságról már észreveheti ezt a mákszemet. Százszcfos nagyítású messzelátón át ugyanekkorának látná a „mesterséges bolygót", amikor az legközelebb van hozzánk. Bár ez a rakétabolygó még messzelátókon át is csak kevéssé látható, pillanatnyi helyzetét a kisugárzott rádióhullámok segítségével mindig pontosan megállapíthatjuk. A terv sikeres megvalósítása a tudomány és a technika diadala. A szakértők azt jósolják, hogy 10—15 év múlva már a Holdra is indíthatnak rakétát. öveges József, (A budapesti Magyar Nemzet-bői)