Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)

1955-07-16 / 170. szám, szombat

1955. július 16. UJSZÖ 7 Szövetkezetben van a helyünk . . • Terven felül is jut bőven A rozsnyói járás festői vidékén terül el a szilicei fennsík. Szilice községben ezelőtt öt évvel rakták le az EFSZ alapjait. A távoleső községben az EFSZ tagjai olyan lelkesen dolgoznak, hogy hírük ment az egész környéken. Tavalyelőtt a szilicei EFSZ elnyerte a kassai kerület vörös vándorzásziaját. Azóta is a kerületben az első szövetkezetek között foglal helyet kitűnő állattenyésztésével. Ez ideig 1800 hektár földön gazdálkodnak. Csak ez ideig, ismétlem. Mert most 25 középgazda kéri felvételét a szövetkezetbe, hogy az ősszel már ők is együtt dolgozzanak a szövetkezet tagjaival. — Látjátok — mondogatják az EFSZ tagjai. — Mi úgy gazdálkodunk, hogy szövetkezetünktől nem elpártolnak, hanem csatlakoznak hozzá az emberek. — De mégis — szólítom meg • az egyik belépőt —, hogy határozta el magát, hogy a közösbe lépjen? — Hosszú annak a sora, kedves — szegezi rám éles fekete szemét a megszólított. Sárgásbarna bőre csillogóan feszül arccsontján. Szaván érezni -lehet a kimért egyszerűséget, amint megszólal. — Voltam én már szövetkezeti tag — mondja — mindjárt a kezdetben. A szövetkezetben akkor még küzdöttünk a kezdeti nehézségekkel, én meg csak vágyódtam egyedül gazdálkodni. Mivel nemcsak én voltam egyedül, aki így godolkozott, hát beadtuk a szövetkezetbe a kilépési nyilatkozatot. Azután mikor egyedül dolgoztam a földön, akkor még jobban égetett valami. Mert tudja, olyan az a közös munka, hogy aki egyszer abba belekóstolt, hiába titkolja, csak vágyik utána a szíve. Természetesen egész éven dolgoztam a földön a családommal együtt, mégsem tudtam a tervezett hektárhozamot kisajtolni belőle. A beadási kötelezettségemnek csak üggyel-bajjal tudtam eleget tenni. Aztán szó se róla, irigyeltem is az EFSZ tagjait, akik olyan jól kerestek. Tíz korona előleget, 4 kg terményt, szénát kaptak munkaegységenként, no meg fél hektárt a háztáji gazdálkodásra. Akkor még maradt egy kis vigaszom. Kaptatok — gondoltam, de a munkaegység másik felét úgy sem fizetik ki nektek. De tévedtem, mert januárban egyszerre 'egyegy szövetkezeti tag a kifizetéskor 14—15 ezer koronát is kapott kézhez. Most aztán bebizonyosodott, hogy a közös gazdálkodás sokat ér. A jó terméseredmények után a szövetkezeti tagok egyre jobban élnek. Ľzek azutan cáfolhatatlan bizonyítékok voltak tévedésünk bizonyításéra, hogy én 25 társammal együtt újból kértem felvételemet a közösbe. Mi most még szégyeljük magunkat, hogy nem tartottunk ki velük, de ők azért minket szívesen fogadtak, amikor kijelentettük, hogy velük akarunk tovább dolgozni. Türelmetlenül topog, hogy mehetnékje van, hát kezem nyújtom feléje. Isten áldja, böki meg kalapját és egyenes tartással befordul a kiskapun. Lévai Erzsébet A pozsonypüspöki határban Ezekben a napokban Pozsonypüspökin csak egy dolog érdekli az embereket: hogyan folyik majd az aratás. Ügy látszik Korponai Sándort, a szövetkezet új elnökét is ez a kérdés foglalkoztatta, mert amikor beléptem irodájába mélyen gondokba merülve találtam. Alig váltunk pár szót, rögtön meginvitál, kapjak fel egy kerékpárra és nézzek szét vele a földeken, milyen szemet gyönyörködtetően érik a szövetkezet búzája. Hát volt is mivel dicsekednie Korponai Sándornak! Mert akkora gabonák közt karikáztunk végig, hogy még egy jókora borjú se látszott volna ki belőlük. És milyen dús termést ígérnek ezek a nagybajúszú aranyszőke kalászok. Itt biáony még a hozzá nem értő is azonnal megállapíthatta, hogy lesz mit tejbe aprítaniok a pozsonypüspökieknek. — Hát ha ilyen marad pár napig az idő, — veszi fel később a szó fonalát az elnök, — akkor nem lesz már nagy gond. Püspökin az aratás! Hiszen száz hektár őszi árpát már le is arattunk a múlt héten, s egy-két nap múlva 11 kombájn és 8 aratógép megy neki a búzatábláknak! A kombájnosok már — 4 csehországi is van köztük — úgyis annyir? türelmetlenek, mint a katonalovak, ha a trombitaszót hallják. Én e közben a szép gabonatáblákon •kívül egyéb érdekes dolgot is megfigyeltem ám. Éspedig azt, hogy a tavalyi állapotokkal ellentétben, a mostani vezetőség bizony szórói-szóra betartja a nagyüzemi gazdálkodás szabályait. A gabonákat mind keresztsorosan vetették, a kapások 80 százalékát, — a krumplit, kukoricát pedig úgy ültették, hogy gépekkel is lehessen kapálni. Sőt — mint később megtudtam — az állattenyésztés is teljesen gépesítve van, s gabona szárítására egy 500 négyzetméter nagyságú, nagyszerű betonszárítót építettek. — Aztán mondja csak Sándor bátyám — csúszott ki végül egy egész úton csiklandozó kérdés a számon: — azt még a vak is megláthatja, hogy most az idén végre szakemberek irányítják a szövetkezetet, de miért nem nyúltak ezek a szakemberek már régebben is a hibát hibára halmozó akkori vezetők hónalja alá? — Hogy miért nem? — kacagott fel jóízűen az elnök. Hát csak azért, mert a mostani szakemberek nagyrésze: Eigel Géza mérnök, Siska RuJolf könyvelő, a főkönyvelő, no meg jó magam is, akkoriban bizony mindnyájan egy-egy üzemben, bankban vagy hivatalban dolgozgattunk még! — Hát így szerzett a párthatározat a nehézségekkel küzdő szövetkezetnek jó szakembereket. N. J. A simonyiak se maradnak le A simonyi EFSZ tagjai péiűásan teljesítik beadási kötelezettségeiket. Az egész évi tojásbe.^dást már az első félévben teljesítették és terven. fejül ínég 11 884 darhLot ad'fik j közeilátásnak. De a húsbeadással is a rimaszombati járás legjobbjai között vannak. Eddig 35,88 mázsa sertéshúst és 3 mázsa marhahúst adtak be terven felül. A tavaszi munkákat idejében fejezték be és így járási méretben a harmadik helyre kerültek. A simonyi szövetkezet tagjai jól felkészültek az aratásra is és most csoportokra osztva vágják az aranysárga búzát. Ügy igyekeznek, hogy a nyári munkák második felében az első heljfre kerüljenek. K. F. Július 8-án a rimaszombati szövetkezeti tagok állattenyésztési termékekből teljesítették egész évi beadási kötelezettségeiket. Most további termékekkel gazdagítják közellátásunkat. Előíráson felül többek között 67 mázsa sertéshúst, 5400 liter tejet és 25 000 darab tojást adtak. Szövetkezeti kötelességeik teljesítésében különösen Drugda József sertésgondozó és felesége értek el szép eredményeket. A Surikov módszer alkalmazásával napi 80—100 dkg súlygyarapodást érnek el egy-egy sertésnél. Az idén 35 anyadisznótól több mint 270 malacot választottak el. Jelentős sikereket ér el Zuzanna Trnavská sertésgondozónő is, aki eddig 27 anyadisznótól átlag 9 malacot választott el. Jó munkájukkal Varga András szarvasmarhagondozó és feleségé, továbbá Fodor János, Burdel András szintén példát mutatnak a szövetkezet többi tagjainak. Törik a dohányt a padányi szövetkezetben A padányi szövetkeze te sek július 11-én megkezdték a dohánytörést. Az első napon 30 ár területről takarították be, s a mennyiség azt mutatja, hogy jóval több lesz, mint amenynyit terveztek. Sáha Károly, a szövetkezet dohányosa, akinek már többéves tapasztalata van a dohánytermelésben, vezeti a munkákat. Még május első hetében elvégezték a palántázást, a tavaszi fagyok idején sok éjjelen át őrködtek a földeken, s füstöléssel védték a gyenge palántákat a hideg ellen. Később pedig gondosan megkapálták. A környéken nem látni olyan szép dohányt, mint az övék. A dohányos csoportnál is bevezették a pótjutalmazást és így szép pénzösszegre számítanak a csoport tagjai. Lelkes Zoltán. Eddig több mint 100 hektár búzát arattak le A diószegi szövetkezetesek megkezdték a búza aratását is. A csengő kaszák helyett korszerű gépekkel aratják a dús termést. A szövetkezetesek már befejezték az őszi árpa aratását és már három napja a búzát vágják, öt aratógép dolgozik a hatalmas 115 hektáros búzatáblán és kaszáik alatt gyors ütemben dől a súlyos búzakalász. — Mennyi lesz a mai eredmény? — kérdi Bondor Frigyes öccsét, Károlyt. — Tizennyolc hektárnak meg kell lennie, mert nem hagyjuk ám lepipálni magunkat a Vereckiéktől. A két traktoros testvér jókedvvel dolgozik tovább, mert meg vannak győződve, hogy ma az övék lesz a legjobb teljesítmény. Együtt bosszankodnak Kovács Árpád és Pelecz János szövetkezeti tagokkal, ha rossz a spárga és csomósodik, me'rt ez hátráltatja őket munkájukban. A keskeny, hosszú mezei úton, amelynek mindkét oldalán végtelen búzatábla bu"ámzik, éppen jön Majr Martin elvtárs, a harmadik csoport vezetője. Ő is mint a másik kettő, nagy figyelemmel kíséri az aratógépek munkáját, segédkezik, ha szükség van rá. —• Milyen lesz a. hektárhozam Majo elvtárs — kérdezzük tőle. — Hát az én csoportom tábláján meg lesz kb. 24, ezekén pedig — mutat kezével a másik csoport táblájára — kb. 20 mázsa hektáronként. Gubilyi János csoportjának tábláján két fiatal traktoros, Vereczki Pista és Fazekas Imre vágják a búzát. A többiekkel együtt több mint 100 hektár búzát arattak le a diószegi határban. H. S. Példásan gondozzák a cukorrépát A nagyfödémesi szövetkezet tagjai 8 hektáron ültettek cukorrépát, amelyet a prosenicei mozgalom elvei szerint művelnek meg. A talaj előkészítésének nagy figyelmet szenteltek. Háromszor szántották, hektáronként 350 mázsa istállótrágyát és műtrágyát használtak fel. A cukorrépa elvetése után a munkacsoportok megkezdték a további munkákat is. Miután a cukorrépa kisorolt, kiegyelték, megkapálták és háromszor megsarabolták. GALINA NYIKOLAJEVA: Elbeszélés a gépállomás igazgatójáról meg a főagronómusról (18) — Hogyne lennék — feleli. — Maga Nasztaszja Vasziljevna jött el a házamba személyesen. Megtisztelt engem, hogyne tisztelném akkor én is öt? Mondhatom, hogy hatást tett rám az egész kép!... Amíg igyekeztem tisztázni a helyzetet, egyszercsak beszáguld az a bizonyos teherautó és sántikálva leugrik róla Nasztaszja, s mögötte, ki tudja honnan, leét fiatal hadnagyocska. Vízhatlan sátort raknak le a kocsiról. Kiderült, hogy Nasztya átment kocsival a szomszédos katonai táborba és megkérte, adjanak kölcsön három napra egy sátort a magfelmelegítéshez — vízhatlan ponyva'helyett! Elnéztem Nasztaszját és nem ismertem rá. Vidám, dévaj, nevet, tréfál a fiatalokkal meg a hadnagyokkal. Mintha nemis ő nézegette volna az előbb az ürgelyukat! Az egyik hadnagy cigányképű, jóvágású fiú, segít a sátorlapok szétteregetésében, de közben le nem veszi a szemét Nasztyáról, és egyre csak azt kérdezi? — Nem fáj a lábacskája? Amíg a vitörlavásznat teregették szét a földön, megjelent a szérűn három fülbevalós leányzó. Az Oljuskák szaladtak ki, hogy ők is megnézzék a hadnagyokat. A cigányképü hadnagy csak tréfál: — Nem ingyen heztuk ám ezt a sátrat... Adjanak nekünk ^valami zálogot. Az elnök megkérdezi: — Aztán miféle zálogot szeretnének? — Hát nem egy olyan egyszerű zálogot! Adjanak zálogba egy leányt... Az elnök nevet: — Attól függ, melyiket szeretnék? Konkretizáljuk a kérdést. — Mi katonák vagyunk, a legtűzrőlpattantabbat, a legharciasabbat szeretnénk . . És fesztelenül, nyíltan nézegeti Nasztyát, elbűvölt tekintettel. Az emberek mosolyognak körülötte, tetszik nekik, hogy ilyen vidáman, kendözés nélkül lelkesedik ez a cigányképű az agronőmusukért. Az elnök azonban így válaszol: — Hát, hadnagy elvtárs, akármelyiket nézegetheti, de Nasztaszja Vasziljevnára ne vesse a szemét, ő a mi főtámaszunk, semmiképpen sem adhatjuk oda maguknak. Nasztaszja nem jön zavarba, hanem velük együtt nevet és az Oljuskákra mutat: — Itt vannak — mondja — megjöttek a legtűzrőlpattantabbak, a legharciasabbak. A munkábap ők a legkiválóbbak. Mindjárt megmutatják maguknak, hogy dolgoznak a mi kolhozunkban. Gyerünk lányok, hordjuk csak hamar a zsákokat. Sántikálva befut a magtárba és elsőnek tartja a vállát a zsák alá. Az Oljuskáknak nincs mit tenniük ... futnak utána. Mögöttük megindulnak a többiek is, a hadnagyok is csatlakoznak. Micsoda munka kezdődik: cipelik a zsákokat, öntik a magot a ponyvára, forgatják a magosztályozók kerekét... Csak úgy ég a munka a kezük alatt! Szeretném ezt az egész zenebonát leállítani, rájuk parancsolni, hogy azonnal öntsék vissza a magot a zsákokba és rögtön induljanak vele a kerületbe cserélni, de mintha megbénult volna a nyelvem! A hadnagyocska meg munka közben folyton csak Nasztyát nézi és egyre tréfál: — Éjszakánként őrizni kell ám a vetőmagot! Mi katonák magunkra vállaljuk ezt a dolgot, de csak a maga segítségével. Ki tud a maguk lányai közül éjszakánként vetőmagot őrizni? Nasztya meg tódít is egyet a dolgon: — Mi mindent tudunk, vetőmagot őrizni, énekelni, de még harmonikázni is .., Jöjjenek el estére a szérűre, maguk is meglátják. Javában folyik a munka. Én meg csak félrehúzódva állok és nem tudom, mit csináljak. Álltam egy darabig, álltam, aztán fogtam magam, beültem a kocsimba és elindultam haza. Hajtok hazafelé, s közben gondolom magamban: végül még csakugyan feljavítják szabványminőségűre a vetőmagot három nap alatt! Én ugyanis számításaimban a megszokott módszerekből indultam ki. Mert hiszen, hogy is csinálják általában minálunk? Kimennek a kolhozba, megadják az utasításokat és már mennek is. Vajon akár én, akár Arkagyij nekiláttunk volna-e a zsákolásnak? Ez elvileg helytelen! De Nasztya? Nem volt rest maga rábeszélni, meggyőzni a nyakas öregasszonyt, ő maga kunyerálta ki a ponyvákat a hadnagyoktól, és elsőnek tartotta oda a vállát a zsák alá. Nem csinál magából minisztert. Dehát mir csoda módszer ez? Képzettsége szerint szakember. De a módszereiben — egyszerű komszomolka .. . Ő a gépállomás főagronómusa és ... és maga cipeli a zsákokat! Ez a tekintély lejáratása! És főleg, helytelen munkamódszer! Ugyanakkor azonban ennek a „helytelen munkamódszernek" a jóvoltából az ő jelenlétében egy nap alatt annyi munkát végeztek a kolhozban, amit nélküle talán tíz nap alatt sem végeztek volna el. Nem a saját tekintélyére van gondja, hanem arra, hogy három nap alatt feljavítsa a vetőmagot ... Lehetséges, hogy bizonyos különleges helyzetekben épp ez a módszer a legcélravezetőbb? Hiszen nélküle is vagy tíz instruktor esik egy kolhoztagra. Fel fogják javítani vetésig a magot! S én még azt mondtam neki, hogy elbocsátom! Mi lesz ebből? Hej, de nyugtalanul is tértem vissza a gépállomásra. Nasztya néhány napig ott maradt a kolhozban, nem volt nekem ez alatt egy nyugodt pillanatom se! Mindehhez még a természetben is csupa nyugtalanság uralkodott ezen a tavaszon. Mindenből sok volt, nap is, szél is, hajnali fagyok is s egyik seír, a maga idején köszöntött be ... Régesrégen vetni kellene már, de nem lehet! Nappal melegen süt a nap, de éjszakánként a hajnali fagyok bilincsbe verik a földet. Naponta kétszer kirohanok, futok a veteményeskertb<\ dugdosom a földbe a hőmérőt. Nem lehet búzát vetrti! A napraforgó ültetését megkezdtük, miután az nem fél a hajnali fagyoktól. S meg kell mondanom, remekül ment a négyzetes vetés, még az újságírók is kijöttek Gosa Csumakovhoz... Egy este ülök a dolgozószobámban, s mindenféle papírokat írok alá, félfüllel hallgatom a folyosón szóló rádiót. Egyszer csak ezt hallom: „A gépállomás igazgatója Csalikov ..." Hát ez meg miféle csoda! Vagy talán van még egy Csalikov gépállomásigazgató névrokonom? Aztán hallom, hogy Georgij Csumakot emlegetik . .. Hát ez meg micsoda? Az „Izvesztyija" cikkét közli a rádió a négyzetes vetésről... Gosa majdnem országos rekordot ért el! Erről szól a cikk és példának állít bennünket a szomszédos gépállomások elé, ahol nem mennek ilyen jól a dolgok! Ott állok egyedül a hangszóró alatt és a hangszóró országos méretekben dicsér engem! Gépállomásunkat dicséri, meg Gosa Csumakovot, meg Arkagyijt... Őszintén megmondom, volt is miért dicsérni.... Amíg a szomszédos gépállomások az „SzS-6"-os vetőgépeket próbálgatták, meg az alkatrészeket készítették elő, a mi gépállomásunkon már bevetették majdnem az egész kijelölt szántót kukoricával és napraforgóval, de úgy, hogy nap nap után túlteljesítették a normát. Berohan Arkagyij, haja kócos, pipája kialudt a szájában. — Hallottad — mondja — az egész ország visszhangzik tőlünk! Ki gondolta volna, hogy ezeken a négyzeteken most így ki lehet ugrani? Anélkül, hog tudtuk volna, most elevenébe találtunk a dolognak ! .. . Összegyűltek az emberek, mindenki elégedett, örül, mindenki gratulál nekünk. Sehogysem tudom megszokni ezt a dolgot, fcgész tavasszal csax szidtak, korholtak, most meg riesze neked!... Visszamente!-' a dolgozószobámba, ülök, újra átélem a dolgokat. Rucsenko is felhív a kerületi pártbizottságból: — Hallottad? Nohát ez aztán:... Csak igy tovább! Azt válaszolom neki: — Igenis, csak így'tovább, kerületi párttitkár elvtárs! Kö/.ben meg arra gondolok: micsoda élet is ez? Olyan mint a hidegrázás! Tegnap még harmincöt és néhány tized volt a lázam, most meg negyvenfokos! Tegnap még a kerületnél is korholtak, a területi újságban is szidtak bennünket, ma meg a központi lapban, meg a rádión is úgy dicsérnek bennünket, hogy az egész ország visszhangzik tele! Csoda ez, mi lenne más? (Folytatjuk.)