Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)

1955-07-15 / 169. szám, péntek

1955. július 15. UISZÖ 5 Bukus Antal, a kiváló sertésgondozó Kunyhós és szállásos malactartás módszerei írta: Dr. Braurtér Iván államdíjas akadémikus a szállásos fiaztatás és malacnevelés csökkenti. Nyugodtan merem állítani, hogy ezen szállásos vagy természetes sertéstartás bevezetése feltűnő jő eredményeket fog hozni. A végzett? kísérletek azt igazolták, hogy a kora tavasztői késő őszig szü^letett malacok elhullási százaléka csak kivételesen érte el a 8 százalékot. A nyári fiaztatás és malacnevelés módszerének helyessége ma már nem vitatható. Itt egészen 5 százalékra lehet csökkenteni a veszteséget. Az egyik a Waldman professzor módszere az úgynevezett „egyedi kunyhós", a másik az úgynevezett szállásos módszer. Az egyedi-kunyhók egy-egy koca és malacai számára készültek, különálló, egyszerű kis kunyhók. 5 méter átmérőjű körön, selejt faanyagból épülnek, szalma födéllel, padlózatuk föld. Minden kunyhó előtt szétszedhető, könynyen mozgatható, kukoricaszárból készült téglázott előtér van, amely közvetlenül a kunyhó ajtajához csatlakozik. Másik módozat, mikor a kunyhó kijárata nagyobb kifutóval közvetlenül a szabadba nyílik, s ahol csak egypár négyzetméter terület van letéglázva, ahol csak a kis malacok takarmányozása történik. A szállásos sertéstartásnál többnyire 15—20 kocára készülnek, de ki lettek próbálva 40—50 koca számára készített szállások is, amikor az egyedi kunyhók egymás mellett sorban, kör alakban, vagy pedig egymással szemben, uteaszerűen vannak elhelyezve. Ezen kunyhós módszernek nagy előnye, hogy az egyes almok malacai kifogástalanul el vannak különítve és így ragadós betegségek az állományban nem terjedhetnek tovább. Kunyhókban a kocák kifogástalanul nevelik malacaikat, az agyonnyomás egészen ritka eset, különösen akkor, ha minden egyes koca és malacai száméra megfelelő nagyságú legelőterület van elkészítve és ahol a koca áílandóan együtt van malacaival. Ezen esetben helyes a malacok részére olyan kis etetőterületet készíteni, ahová a koca nem tud bejutni, hogy a malacokat zavartalanul etethessük. Ennél a módszernél nemcsak a fent említett kevesebb megbetegedés ál! be, ami a fertőző betegségeket illeti, hanem a kis malacoknak születésüktől kezdve módjuk van tetszésük szerint •tartózkodni a szabad levegőn, napsütésben és a tágas kifutőterületen megtalálni a földben mindazokat a szükséges nyom-elemeket, melyek elengedhetetlenül szükségesek az egészséges szervezet építéséhez. Egész egyszerű és olcsó kis tákolmánnyal, melyet minden szövetkezet és állattartó biztosítani tudna és így megadva sertéseinknek a természetes életlehetőségeket, azonnal nagy százalékban csökkenne a veszteség, és malacnevelésünk rentábilis és eredményes lehetne. Jó úton haladnak Alig három éve, hogy a bodolói kis- és középparasztok zöme a közös gazdálkodás útjára lépett. Az elmúlt pár év alatt szép eredményeket értek el, de voltak hibák is a szövetkezetben. Tudták azt a bodolóiak is, hogy a kezdet nehéz, nem is ijedtek meg a kezdeti nehézségektől. Nem hagyták ott a szövetkezetet, hanem kitartással, szorgalmas munkával igyekeztek kiküszöbölni a hibákat. Ez sikerült is nekik. Ma már bátran elmondhatják, hogy ebben az évben felveszik a versenyt a szepsi járás bármelyik szövetkezetével. Még a múlt évben is előfordult olyasmi, hogy nem tudták például a cukorrépa kapálását idejében elvégezni, ezért a répaföldeket belepte a gyom. Ma az egész szepsi járásban náluk a legszebb a cukorrépa. Az előbbi évek tapasztalatai megtanították őket arra, hogy csak szorgalmas és odaadó munkával lehet jó eredményt elérni. Nem kellett a tavaszon egy tagot sem hívni a munkába. Naponta 60—80 aszszony volt a földeken. Ment a munka, mint a karikacsapás. A cukorrépakapálást és egyelést tnár június 10-re elvégezték. Meg is lehet nézni a bodolói határt. Nincs különb a szepsi járásban. Nagy súlyt helyeznek a téli takarmány biztosítására is. Eddig 420 köbméter silótakarmányt tároltak. A már lesilózott füves keverékek helyére — mintegy 10 hektárnyi területen — másodnövényt vetnek, melyet ugyancsak lesilóznak. Ezzel egyidőben sikeresen végzik a száraztakarmányok begyűjtését is. A szövetkezeti állattenyésztésben is nagy változás állott be. A zootechnikai szabályok és előírások betartásával sikerült a kismalacok elhullását a minimumra csökkenteni. A hlzósentések súlygyarapodása napi 50—60 dkg. Szép jövedelmet hoz a szövetkezetnek a juhtenyésztés is. Az idei gyapjúból és sajtból 96 000 korona bevételük volt. Hasonló szép eredményeket értek el a szarvasmarha-tenyésztésben is. Most, az aratás küszöbén gondosan számot vetnek minden erőtartalékkal s úgy szervezik meg a munkát, hogy az aratás szemveszteség nélkül legyen. Ehhez természetesen szükséges az, hogy ne idegenkedjenek a gépektől. A legmesszebbmenően használják ki a gépeket, különösen a kombájnt, melynek segítségével kevés fáradsággal, veszteség nélkül és gyorsan végezhetik el az aratást. —kiGALINA NYIKOLAJEVA: Elbeszélés a gépállomás igazgatójáról meg a főagronómusról Közismert, hogy a szopós és választott malacállománynak gyakran mintegy 30—40 százaléka hullik el felnevelései betegségben. Ezen magas százalék állandó év, év utáni megállapításával még nem jutottunk előbbre, csak beismerjük vele tehetetlenségünket és nemtörődömségünket. Ideje lenne már, hogy necsak konstatáljuk, írjuk, olvassuk, hogy milyen felbecsülhetetlen károk ezek nemzetgazdaságunk számára, hanem ha van rá mód, úgy minden állattartó kell, hogy végre hozzáfogjon ezen magas pusztulási százalékszám csökkentéséhez. Mód pedig van rá. Idegen országokban, valamint hazánkban is sok kísérlet lett már végezve, mely kísérletek beigazolták, hogy a természetes, vagy más szóval a „szállásos" sertéstartással a veszteségeket majdnem teljesen ki lehet küszöbölni. Sajnos ezen kísérletek eredményei még a mai napig sincsenek a praxisba bevezetve. / A szopós és választott malac,ok ezen nagyszázalékú pusztulása közvetlen következménye annak, hogy sertéseink eredeti életmódját teljesen megváltoztattuk, az állandó beltenyészettel ellenállóképességüket csökkentettük, s ami a legsúlyosabb, hogy emellett a megváltoztatott élet mellett nem tudtuk biztosítani a száraz, jól izolált, jól szellőztetett ólakat, senu pedig a biológiailag teljes értékű takarmányozást. Tudva azt, hogy ezeknek a hibáknak eltávolítását csak úgy tudjuk elérni, ha ismét biztosítjuk a természetes életmódot. A természetes életmódhoz való szoktatást oly időben kell kezdeni, mikor az állat szervezetét ezen megváltoztatott életmód nem veszi károsan igénybe. Tehát mi sem természetesebb, mint hogy éppen most a tavasz végén és nyár elején ' kell állatainkat a természetes környezetbe elhelyezni, hogy a legideálisabb időszakban, a nyár és a hosszú ősz folyamán egész szervezetük lassan aklimatizálódva, minden nagyobb zökkenés nélkül hozzászokjon az egyedüli helyes — £> természetes tartáshoz. Beigazolódott, hogy a szopós malacok felnevelési betegségeit elsősorban (17) Az elmúlt esztendő igencsak aszályos volt erre mifelénk. A területi központ megnyugtatott, hogy a cserevetőmagot már kiutalták. Bizony, már elég későn érkezett meg, úgyhogy a csere azonnal megindult az egész •kerületben. Dehát persze minálunk, hála Nasztyának, semmi sem megy úgy, mint más rendes embereknél. Nem akarja kicserélni a vetőmagot! Távoli vidékről való lágyszemű fajtát hoztak cserébe, amely nem bírja az aszályt. • Nasztya kijelentette: — A mi búzánk keményszemű, s vidék büszkesége. Ha néhány százalék hiányzik belőle a szabványminöséghez, akkor fel kell javítani, el kell érni ezt a néhány százalékot, nem pedig cserélni ... Dehát mikor javítsuk fel, amikor a területen mindenfelé vetnek? A meteorológiai állomás szerint 3—4 nap múlva felmelegedés várható, a mi kerületünkben is megkezdődik a vetés, szóval 3—4 nap alatt kellene szabványminőségűre feljavítani a vetőmagunkat, megszervezni az osztályozást, a meleg levegővel való felmelegítést, meg a jarovizálást. Könnyű ezt mondani! Milyen semmiség például a magmelegítéshez szükséges vízhatlan ponyva. Csakhogy az egész kerületben nem találni belőle egyetlen darabot sem. De különben sincs nekem erre most sem időm, sem gondom. Téglával, vassal meg épületfával van tele a fejem! Arkagyij megmondta: — Nasztyaja miatt maradtunk el a javítási munkálatokkal. A vetéssel is a legutolsó helyen fogunk végezni miatta! Rá kéne ripakodni Nasztyára, de Fegya ott áll mellettem, mint élő lelkiismeret, korhol és arra nógat, hogy a „normális követelményekhez meg kell teremteni a normális feltételeket Is . . ." — Nem tudok vele normálisan beszélni — mondom. — Érzem, hogy meghiúsítja az egész vetéstervünket! — Békésen kell észretéríteni — felelte Fegya. — Miféle békességről lehet szó vele kapcsolatban! Megkérdeztem Nas#tyát: — Miért van az, hogy az összes szomszédos gépállomások kolhozai szép csendesen kicserélik a vetőmagot és nem csinálnak ügyet belőle? Azt felelte erre: — Magam sem értem. Hogyan engedhetik meg, hogy 2—3 százalék miatt kicseréljék az itteni keményszemű búzát más vidékről való puhaszeműre? — Miért csinál már megint úgy, mint akinek épp a vadászat előtt jut eszébe, hogy a kutyákat meg kell etetni? Miért hallgatott mostanáig, miért éppen három'' nappal a vetés megkezdése előtt kapott észbe? — Ebben én vagyok a hibás. De én is felelek érte. A kolhozok nem szenvedhetnek hátrányt miatta. Azonkívül pedig honnan tudhattam volna, hogy cserevetőmagnak lágyszemű fajtát kapunk? Erre azt válaszoltam neki: — Ilyen rövid idő alatt nem tudjuk szabványminőségűre feljavítani a magot. Nem vállalhatom érte a felelősséget. — Majd akkor én vállalom — feleli Nasztya. Azt mondom neki: — Megparancsolom magának ... — Nekem viszont nincs módomban magának engedelmeskedni. Megint csak elöreugrik lapát-álla s megint teljesen eltűnnek az ajkai... Arkagyij is engem támogat: — Maga semmiféle tanulságot nem vont le a területi párttitkárral folytatott beszélgetésből... Úgylátszik, végül mégis csak ahhoz a legélesebb rendszabályhoz kell folyamodnunk, amiről akkor beszéltünk. Én is megerősítem: — Semmiféle kiútat nem látok most már ... Hiszen Nasztya semmit sem tud arról a beszélgetésről, amit az ő távozása után folytatott velünk Szergej Szergejevics. Csak azt tudja, hogy őt megszidta a fegyelmezetlenségéért! Nasztya elsápadt, lehajtotta a fejét és kiment. Azt gondoltuk, észretérítettük, megbékélt. Szó se volt róla! Másnap megtudtuk, hogy a szívének oly kedves három kolhozban elutasították a cserét és elhatározták, hogy saját vetőmagjukat javítják fel szabványminőségűre. Ez azt jelenti, hogy Nasztya kihasználva tekintélyét ezekben a kolhozokban, megint éppen az ellenkezőjét cselekszi annak, amit elrendeltem! De ez egyben elmaradt kolhozunk vetéstervének meghiúsulását is jelenti... Nasztya azt képzeli, hogy csak utasítgatni kell. s a kolhozok három nap alatt elvégzik mindazt, amit mond! De én nem egy esztendeje ismerem ezeket a kolhozokat! Jól tudom, hogy Nasztya utasításai három nap 'alatt éppencsak, hogy elérnek a tudatukig. Ojabb három nap megy el, arra, hogy megmozduljanak, nekikészülődjenek. Megint csak három nap, amíg rájönnek, hogy mi hiányzik a kolhozban az utasítások végrehajtásához. Akkor aztán megkezdődik a szaladgálás a kerületi bizottságba, meg a gépállomáshoz a legkülönbözőbb panaszokkal: ez Ha Királyhelmecről, a fejszési állami gazdaságba megy az idegen, elsőnek egy palatetős istállót pillant meg. Közepes nagyságú, szürke épület ez a szinte hozzátapadó piroscserepes házikóval. Körülötte lombos akácfák terpeszkednek, melyek a széltől védik ezt a két értékes épületet. Hogy miért értékesek? Azt is megmondjuk! Az egyik azért, mert itt szövögeti terveit Bukus Antal, a gazdaság híres sertésgondozója, a másik meg azért, mert 56 jóltáplált, tiszta anyakocának nyújt kényelmes helyet s itt váltja valóra terveit, elgondolásait a kiváló sertésgondozó. Korán reggel, míg mások még alszanak, ő már talpon van társával, Körmedi Mihállyal. Fél négykor már tisztítják az állatokat, kihányják a trágyát, majd hozzálátnak az etetéshez. Azt tartják, hogy a tisztaság fél egészség! Először az anyákat, majd hiányzik, az hiányzik! De nicsak, amott már javában vetnek! Erre aztán ők is elmennek vetőmagcserére, persze kiderül, hogy a legjobb fajtákat már elvitték a többi kolhozok, s nekünk csak az maradt. Ami senkinek se kellett... Nohiszen, így aztán lehet is egyenesbe hozni az elmaradt kolhozokat! Gyökerében ássa alá ezt a fontos ügyet a mi agronómusnőnk! Képzeletemben oly élénken rajzolódott ki ez a képsor, hogy otthagytam csapot-papot, felkaptam a kisautómra és sofőr nélkül, meg nem engedett sebességgel vágtattam ki a kolhozokba. Mielőtt beértem volna az Októberkolhozba, a következőket látom. Az út közepén egy teherautó vesztegel, a sofőr a motort piszkálja, a kocsi körül meg az autó oldalába kapaszkodva féllábon ott ugrál Nasztya. A másik lába vagy kibicsaklott, vagy megütötte valamibe. Megállok és kilépek a kocsiból. / Nasztya leolvasta arcomról, hogy ezúttal végkép nem bocsátom meg neki önkényességét. Még magasabbra húzta fel a lábát, ott állt a kocsi szélébe kapaszkodva, csak néz rám, várja, amíg odaérek. Odalépek hozzá és itt a tágas sztyeppén, a teherautó mellett folyik le döntő beszélgetésünk. — Hát igen, Nasztaszja Vasziljevna — mondom. — Harmadszor szegi meg az igazgató határozott utasítását. Harmadízben cselekszik fontos és felelősségteljes dologban utasításom ellenére. Én és mások már sokszor beszélgettünk magával erről a kérdésről, mindeddig eredménytelenül. Hivatalosan figyelmeztettem, rá se hederített. Írásbeli megrovásban részesítettem. a malacokat etetik. Az anyáknak darabonként 1,5 kilogrammjcorpát és 30 dkg keveréket adnak. Ez a követkq^ zőkböl áll: napraforgóból, árpából, szójából, kukoricadarából, hallisztből, szénporból és sóból. Bukus Antal mindig figyelmesen állítja össze a sertések takarmányát. Nehogy azt gondoljuk, hogy minden anyasertés egyforma takarmányadagot kap. Ez így nem volna helyes, mondja Bukus Antal. A, takarmányadagot úgy osztja el, hogy. a szoptatós anyáknak többet ad, mint azoknak, melyek nem szoptatnak. Ezt a módszert a szovjet sertésgondozóktól vette át. Meg aztán több éves munkája során is sok jó és hasznos tapasztalatot szerzett. Többek közöt a sertések legeltetését nagyon fontosnak tartja. A sertéseket minden reggel legelőre hajtják. Ilyenkor egyikük az anyasertésekre vigyáz a legelön, míg a másik a malacokat gondozza. A nagyobb malacokat háromszor etetik naponta. A szakszerű takarmányozáson kívül Bulcos Antal nagy gondot fordít a sertések pároztatására és a fiadzásra. Az anyakocákat kétszer pároztatja, mindig más apaállattal. A fiadzásnál pedig éjjeleken keresztül ott van az anyasertés mellett, vigyáz, nehogy ráfeküdjön az anya a malacokra. No meg sokszor segítségre is szükség van. Mindezt saját tapasztalataiból tudja Bukus Antal s fáradságot nem ismerve lelkesen dolgozik, hogy eredményeit állandóan fokozza. Jól végzett munkájának meg is van az eredménye. A múlt évben átlag 12 malacot választott el a gondjaira bízott anyasertésektől s a szép keresetén kívül egy 160 kilogrammos hízósertést kapott jutalmul dicsérő oklevéllel együtt a királyhelmeci állami gazdaságok igazgatóságától. Múlt évi eredményeivel azonban nincs megelégedve. Az idén még szebb eredmények elérésén fáradozik. Azt a célt tűzte maga elé, hogy az év végéig 13 malacot választ el átlagosan a gondjaira bízott anyasertésektöl, átlag 17 kilogrammos súlyban. S ha megnézzük félévi eredményeit, azt láthatjuk, hogy Bukus Antal megtartja fogadalmát. Ez év első felében átlag 7,6 malacot választott el s az elválasztott malacok nyolchetes korukban 17 kilogramm helyett 18,3 kilogrammosak voltak. F. K. Ez se használt. Mit tehetek még magával? Csak egy lehetőségem maradt ... Nasztya lehajtotta a fejét. Lassan leengedte felhúzott lábát is. Megfeledkezett a fájdalomról. Komoran néz, nem is rám, hanem valahová lefelé egy ürgelyukra. — Magam is látom, nincs nekem maradásom itt a gépállomáson. Helytelenül dolgoznak, de nem tudom magukat erről meggyőzni, viszont arra sincs erőm, hogy megbéküljek az ilyen munkával.. . Elmegyek ... Küldjön el... Csak előbb ... feljavítom a vetőmagot... megtartom a kolhozoknak a keményszemű búzát... Nem is válaszoltam. Mit is mondhattunk volna egymásnak? Beültem a kocsiba, gázt adtam és elrobogtam... Már az Október-kolhoz határán jártam. Körülnézek és nem értem, mi történik... A szérűnk csak úgy nyüzsög a sok néptől. Serényen dolgoznak a magosztályozó gépek. A magtára* előtt asszonyok ülnek és háziszőttes futószőnyegeket varrnak össze — a vetőmag alá, vízhatlan ponyva helyett. Bent a magtárban a kolhozelnök meg Szilantyij apó készülődik a vetőmag jarovizálására. , Hát ez meg miféle csoda? — gondolom magamban. Előfordult itt még az. is, hogy dologidőben sem tudta összeszedni az ember a tagságot, most meg már esteledik, túl vannak a munkaidőn. Rámutatok az emberekre és azt kérdezem az elnöktől: — Összegyűltek? — Össze bizony — feleli. — Mi esett beléjük? Megmagyarázza: — A bizalomtúl van ez... Bízik a nép terveinkben Is, de Nasztaszja Vasziljevnáben is, meg bennem is. Odamegyek az:elnök anyjához, ez a legveszekedősebb,' legizgágább vénasszony az egész kolhozban. — Hát még maga is itt van? — kérdem. (Folytatjuk.)