Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)

1955-07-14 / 168. szám, csütörtök

4 III $20 1955. július 14. nil!IIIIIIII!III!llllll||||l!I!ilil|l||lllMf III lll^lllllülllll I IDŐSZERŰ KÜLPOLITIKAI KÉRDÉSEK j sílita!iiiiiiii!iiiii[]iiti!iii[iiii!isf[iiii>ilii«iii!ipiiiiii"iitii»tiiii>ugiii:tuii:!i • iiüiiiinaiiiiiiuii'jt ami aiiaiiBiiBiiaiiaiiaiiaiiaiiat Mindössze rövid néhány nap választ el a négyhataiom kormányfőinek értekezletétől amely elé. reménykedve tekint az egész békeszerető Emberiség. Meddő volna a kilátásokat illetően jóslatokba bocsátkozni, elvitathatatlan azonban, hogy a legutóbbi időkben további olyan események játszódtak le, amelyek a nemzetek békés együttélésének irányában hatnak. És itt elsősorban Nehru indiai miniszterelnök belgrádi és Ho Si Minh f«ekingi útjára Utalunk. Hiba volna persze lebecsülni a „tagadás szellemének", a békét gyűlölő imperializmus legelvekultabb erőinek mesterkedéseit, amelyek minden, még oly zsenge reménységet igyekeznek már eleve elhantolni. Ezek az erők szüntelenül ágálnak és Bonnon keresztül próbálják elgáncsolni a négy nagyhatalom közeledését. Különben hogyan is lehetne magyarázni, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya a genfi értekezlet előestéjén akarja

1 nyélbeütni a zsoldoshadsereg felállítására vonatkozó törvényt, és hogy a revansista szervezetek éppen most mozgolódnak különös hévvel. Míg az úgynevezett tekintélyes nyugati polgári sajtó még nem is oly régen a genfi értekezlet létre jó vetelét a/, „erőpolitika"/ győzelmeként könyvelte el, illetve a Szovjetunió gyengeségével magyarázta, ma más húro kat is penget. így a „New York Times" a Szovjetunió lenyűgöző légi ereje felett siránkozik, amelyről a minap megtar tott „Repülő Nap" tanúskodott. Az i.United Press" sajtóügynökség neim átallja bevallani, hogy a Szovjetunió a korszerű repülőgépgyártás terén nemcsak utolérte, hanem talán már túl is szárnyalta Amerikát. A francia burzsoá lapok nagyrésze kikel a borúlátók ellen és igyekszik Genfet bíztatóan értékelni. Még olyan újság, mint a reakciós „Aurore" sem meri kétségbe vonni a Szovjetunió béketörekvéseit, a „Combat" pedig arra figyelmeztet, hogy a Nyugat vesztene, ha kitartana „hitetlensége" mellett. / Mindezek a nyugati polgári sajtóhangok arra engednek következtetni, hogy egyre erősödik a közvélemény nyomása. A háborús uszítók üvöltözését mindjobban túlharsogja a béketá bor hangja, amely mint a „New VVeek" című burzsoá lap is elismeri, Genftől pozitív eredményeket vár, mert ellenkező esetben a közvélemény Amerikát hibáztatná. Ez a közhangulat nem maradhatott hatás nélkül Eisenhower elnök és Eden miniszterelnök legutóbb: nyilatkozataira sem, amelyek a békés együttélés problémáinak rendezéset illetően bátorítóbbak voltak. Nem volna indokolt, ha Genftől egyszeriben az összes függő kérdések megoldását várnánk, de a négyhatalmi értekezlet sok tekintetben lényeges hozzájárulást jelenthet a béke megszilárdítása terén. A béketábor legnépesebb és egyre jobban izmosodó országának, a Kínai Népköztársaságnak kormánya a minap hozta nyilvánosságra az 1953—1957 évi első ötéves terv részleteit. Tudnivaló, hogy már az ötéves terv első két éve igen számottevő eredményeket hozott. Az ipar össztermelése 1954-ben 53,7 százalékkal volt magasabb mint 1952ben, a mezőgazdaságé pedig — bár Kína földjét a két tervesztendőben elemi csapások sorozata sújtotta — 3,4 százalékkal. A kínai termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésére jellemző, hogy a termelőszövetkezetek száma az idén már elérte a 600.000-et és az első ötéves terv végén a parasztgazdaságok egyharmadát ölelik majd fel. Ugyanakkor az ipari termelés értékben kifejezve 98,3 százalékkal, a nagyipari termelés pedig 104,1 százalékkal növekedik. Az első ötéves terv hatalmas lépés a szocializmus felépítésében, melyeta kínai nép már három ötéves terv teljesítésével megalapoz. így az első ötéves terv kezdetétől számított 15 év múltán Kína virágzó gazdasággal, korszerű nehéziparral és mezőgazdasággal, valamint széles alapokon nyugvó kultúrával rendelkező nagyhatalommá fejlődix. Példamutatásával hatalmas vonzóerőt gyakorol majd Ázsia gyarmati és félgyarmati sorban sínylődő népeire és a szinte mesébe illő munkahősiességével és mérhe tetlen természeti kincsei kiaknázásával a béketábor még hatalmasabb bástyájává válik. Mint már közöltük, az olasz kor mányválság egyelőre megoldást nyert, amennyiben Antonio Segni körülbelül egy heti kisérlezetés után a kereszténydemokrata, liberális és a Sarragati féle jobboldali szocialista párt politikusaiból koalíciós kormányt alakított. E szokatlanul hosszú kormányválságra valóban ráillik a mondás: „Vajúdtak a hegyek és megszületett a kis egér". Ugyanis lényegében alig történt egyéb, mint hogy változott a cégér. Scelba ment, Segni jött. és ezenkívül csak két jelentősebb tárcacsere történt. Tremellini jobboldali szocialistát, akinek az volt a „bűne", hogy az adócsalók üldözésére törvényt szavaztatott meg, a pénzügyminiszteri székben de Gasperi kegyeltje, Andreotti váltotta fel. Általában ismeretes róla, hogy a pénzügyekhez vajmi keveset ért, de annál becsvágyóbb. Villabruna liberálispárti iparügyi miniszter hélyét, aki pártjával szembehelyezkedve nem akart az amerikai monopolistáknak további nafta-koncessziókat biztosítani, az amerikabarát Cortes foglalta el. Ami a liberálisokat illeti, akik jórészt maradibbak, mint a konzervatívak, együttműködésüket csak azáltal biztosíthatta Segni, hogy elveit és az általa kidolgozott törvényjavaslatot megtagadva, feláldozta a kisparaszti — bérletek védelmét. Az új kormány egyébként igen törékeny parlamenti többségre támaszkodik és a legkevésbé sem nyújt biztosítékot arra, hogy a Gronchi köztársasági elnök májusi, üzenetében foglalt követeléseket teljesíti. Márpedig mint (üaszország^ Kommunista Pártja ismételten hangsúlyozta, Gronchi Ígérete nem maradhat írott malaszt. A nemzeti függetlenség kivívása, a demokrácia védelme és a dolgozók létfeltételeinek biztosítása akcióegységbe szólítja Olaszország népét, amely az arperikai imperialisták és az olasz reakció minden ármánykodása ellenére is ki fogja harcolni követeléseinek teljesítését. Heti összefoglalónk befejezéseképpen megemlékezünk a francia—tuniszi szerződés párizsi ratifikációjáról, amely már némi haladást jelent Tunisz teljes önállósága felé. Éppen ezért harcoltak a gyarmatosítás parlamenti hívei körömszakadtukig a ratifikáció ellen, míg a kommunista párt minden kemény elvi bírálata ellenére a többséggel együtt a szerződés jóváhagyása mellett szavazott. Tunisz tehát belső autonómiához jut. Ez ugyan még igen hiányos vívmány, hiszen hadserege, külügye, csendőrsége a szerződés szerint a francia kormány kezében maradna, nem slólván arról, hogy a tuniszi nép nem államosíthatná a gyarmatosítók gazdag földjeit, nyersanyagforrásait, vállalatait. De a szerződés legalább biz1 tosítja az egyöntetű tuniszi kormány létesítését; lehetőséget ad ezenkívül arra, hogy a községtanácsok többségükben tunisziakból álljanak és a hivatalos nyelv arab legyen. Ezeket a szerény eredményeket a gyarmati uralom kezdeti felszámolásaként kell értékelnünk, s a hősi tuniszi nép további harcától függ, hogy a francia forradalmi munkásosztály segftségével nemzeti önállósága és függetlensége teljessé váljék. S. J. KI emen / Qo\h oald életrajza magyarul K

lement Gottwald életrajza fontos adalék a csehszlovákiai munkásmozgalom és a népi demokratikus Csehszlovákia megismeréséhez és egyúttal erőforrás, amiből további munkájához és harcához minden- csehszlovákiai dolgozó meríthet. Az életrajz megismerteti az olvasót Klement Gottwald fejlődésével, hogyan lett az egykori rousinovi asztalos-munkásból a köztársaság elnöke. Klement Gottwald 1896. november 26-án született a morvaországi Dédicén, egy mezőgazdasági munkásnő gyermekeként. Anyja szegénysége miatt nem tarthatta magánál a kis Klementet, és így a fiú korán elkerült rokonaihoz, majd nyolcéves korában visszakerült anyjához, akinek segítenie kellett a mindennapi kenyérért vívott harcban. így már kicsiny gyermektenyere kérgessé vált a nehéz munkától. Kevés idő jutott tanulásra, de így is a legjobb tanulók közé tartozott. Azután 12 éves korában Bécsbe kerül, hogy kitanulja az asztalosmesterséget. Ott saját bőrén tanulta meg, hogy inasélst-mártírélet. A keserves élet azonban nem töri meg, szabad idejét olvasással tölti és csakhamar felismeri, hogy harcolni kfrtl a sérelmek és igazságtalanságok ellen. 1912-ben már belépett a bécsi Csehszlovák Szociáldemokrata Ifjúság szervezetébe és a munkás testnevelési egyesületbe. Itt válik a munkásmozgalom lelkes harcosává és ezzel a meggyőződéssel tér vissza Morvaországba. Az első világháború második évében katonai szolgálatra hívták be. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom híre a fronton érte. Már akkor megértette ennek a forradalomnak igazságát, és ez az igazság egész további életenek vezércsillaga lett. A háború befejeztével, 1918-ban behívják az új csehszlovák hadseregbe. 1920-ban leszerel és a rousinovi bútorgyárban lép állásba asztalosmunkásként. Ott hamarosan kitűnik mint kiváló politikai munkás, agitátor és szervező. Mindjárt a munkásmozgalomba való bekapcsolódása után a Šmeral és Zápótocký elvtársak vezette marxista baloldallal tart, mert hamarosan felismeri a szociáldemokrata párt vezetőinek megalkuvó, áruló politikáját. Az 1920-as események idején arra törekszik, hogy a rousinovi munkásság^ csatlakozzék a marxista baloldal szervezte sztrájkhoz. Amikor végiül a decemberi sztrájk közvetlen utóhatásaként megalakul Csehszlovákia Kommunista Pártja, Klement (Jottwald másokkal egyetemben megalakítja a CSKP rousinovi járási szervezetét és már 1921 S£eptemberétoen elhatározza, hogy teljesen a pártmunkának szenteli életét, hivatásos forradalmár lesz. S

zlovákiába megy, először Besztercebányára, majd Ruttkára, ahol a szlovák kommunista sajtóban dolgozik, de lázas tevékenységet fejt ki a munkásmozgalom más szakaszain is: a pártszervezetben, az ifjúsági mozgalomban és a munkás testedző egyesületben. Szlovákiában kifejtett tevékenységével gazdag tapasztalatokra tett szert a pártmunkában, kiváló újságíróvá fejlődött, és jól megismerte Szlovákia népét, gondolkodásmódját, vágyait. így hamarosan a szlovákiai kommunisták' első soraiba kerül. 1924-ben a szlovák kommunista sajtó szerkesztőségét 03travába helyezték át, s ezért Klement Gottwald is áttette székhelyét ide. A pártban akkor nagy belső harcok indulnak meg, különösen a Bubník-válság idején. Részt vesz a II. és III. pártkongreszszuson, ahol harcosan kiáll a baloldal mellett. Nagy érdeme volt abban, hogy a szlovákiai kommunisták túlnyomó többsége a baloldal álláspontját fogadta el. A III. kongresszuson Klement Gottwaldot Szlovákia képviseletében beválasztották a . Központi Bizottságba és a politikai irodába. A IV. kongresszuson megválasztott Jílek-féle vezetőség opportunista politikája ellen csakhamar kialakul a baloldal, mely Gottwald elvtárs köré csoportosul. E megalkuvás nélküli, egyben megfontolt politikai harcos tekintélye gyorsan növekszik. A baloldal kívánságára 1926-ban Prágában átveszi a központi titkárság agitációs és propagandaosztályának vezetését. Ebben a minőségében fáradhatatlanul harcol a lenini eszmék érvényre juttatásáért, a párt ideológiai színvonalának emeléséért és új munkáskáderek neveléséért. Az 1929-ben lefolyt, a párt történetében határkövet jelentő V. kongresszuson . Klement Gottwald kerül a párt élére, mint a baloldal elismert vezetője. Azóta a párt élén vezette Csehszlovákia dolgozóit a kapitalizmus elleni harcban és végezetül a győzelemhez, a, szocializmus építéséhez. Az V. kongresszus után a pártvezetöségből kirekesztett különféle pártellenes elemek ádáz támadást indítottak a párt ellen. A burzsoázia és a párt többi ellenfelei a párt felbomlásában reménykedtek, mert lehetetlennek tartották, hogy a pártot egy harminchárom éves volt munkás vezesse ki a válságból. Nemsokára azonban meggyőződtek arról, hogy Gottwald elvtársban a párt olyan vezetőt kapott, aki a többi baloldali elvtárssal együtt kemény elszántsággal vezeti a pártot és a munkásságot a kapitalisták elleni harcban. Ezután súlyos harcok ideje következett, az 1929—1933-as gazdasági válság időszaka. De a párt ekkor sem tétovázott, és a VI. kongresszus Klement Gottwald beszámolója alapján meghatározta a párt stratégiáját és taktikáját a válság idejére, melynek fő feladata volt a dolgozók és munkanélküliek napi követeléseiért vívott harc megszervezése. Gottwald elvtárs ezekben a súlyos időkben a proletár stratégia kiváló alkalmazójának bizonyult. A

lig múltak el a válság' évei, újabb súlyos feladat hárult a pártra: a fasizmus elleni harc és később a köztársaság megvédése. Hitler uralomra jutása után Csehszlovákiában komollyá vált a fasizmus veszélye. Ebből a harcból ismét jelentős mértékben kivett^ részét Gottwald elvtárs, különösen az egységes a népfrontpolitika alapelveinek kidolgozásával és alkalmazásával. Ebben az időben — 1935-ben — beválasztották a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának politikai titkárságába. Klement Gottwald különösen élénk tevékenységet fejtett ki az 1936— 38-as években, amikor a fasiszta Németország részéről fegyveres támadás fenyegette a köztársaságot. Ekkor többször megfordult Moszkvában, ahonnét magával hozta Sztálin elvtárs üzenetét Csehszlovákia megsegítésére vonatkozólag. Végül is azonban a csehszlovák burzsoá kormány a csehszlovákiai dolgozó nép akarata ellenére elfogadta a müncheni diktátumot. Ez-< után a fasiszta megszállás súlyos évei következtek, amikor a párt illegalitásba kényszerült. A Központi Bizottság határozata értelmében Gottwald elvtárs más elvtársaikkal együtt Moszkvába emigrált, hogy onnan irányítsa a további harcot. Gottwald elvtárs ettől kezdve Moszlfvából irányítja az illegális kommunista párt harcát, feladatául tűzve ki, hogy maga köré tömörítse a nem•zet ber-sületes, haladó erőit, és elszántai vezesse a fasiszta megszállók elleni nemzeti felszabadító és szociális harcot. Végül 1945-ben a szovjet hadsereg felszabadította Csehszlovákiát, és Kassán megalakult az új csehszlovák kormány, melynek programja, a Kassai Kormányprogram, javarészt Gottwald elvtárs műve. E kormány tagjai között már kommunisták is voltak, ami először történt Csehszlovákia történetében. Ekkor választották meg a párt elnökévé Gottwald elvtársat, aki most már új körülmények között mint a vezető párt irányítója újabb harcok élére került. Ennek a harcnak az volt a célja, hogy lehetetlenné tegye a burzsoáziának régi hatalma visszaszerzését és lehetővé tegye Csehszlovákia további fejlődését a szocializmus felé; Ebben a küzdelemben is kitűnő stratégának bizonyult, ainit az 1948 februári események fényesen bizonyítottak. A kommunista párt ekkor Csehszlovákia munkásosztályát döntő győzelemre vezette a burzsoázia ellen. De a februári győzelem után sem pihent meg, hanem mint a Csehszlovák Köztársaság elnöke és a CSKP elnöke lankadatlan erővel vezette a további harcot — most már a szocializmus megvalósításáért. E kemény harc élért állt egészen 1953. március 11-ig, ami-, kor Csehszlovákia dolgozó népének nagy bánatára rövid, súlyos betegség után elhúnyt. E

röp.ke visszapillantás Klement Gottwald élete útjára világosan mutatja, mily nagy és gazdag volt élete és műve, mennyire elválaszthatatlanul összetartozott Csehszlovákia Kommunista Pártjának és Csehszlovákia dolgozó népSrtsk életével. Joggal mondhatjuk, hogy Klement Gottwald életének és művének története a húszas évek óta azoqos pártunk és munkásmozgalmunk történetével, azonos Csehszlovákia népeinek a szabadságért, végül az új, szocia- . lista társadalom felépítéséért vívott harcainak történetével. — Ezért Klement Gottwaldnak magyarul megjelent életrajza tanulságul és erőforrásul szolgál Csehszlovákia magyar dolgozóínak is. A csehszlovák-szovjet barátság ünnepségei Az aratás alkalmából a szövetkezeti tagok, az állami gazdaságok dolgozói, a kombájnosok és traktorosok, a csehszlovák-szovjet barátság jegyében megrendezett békeünnepségekre jönnek össze, hogy közösen, vidáman megünnepeljék egész évi szorgalmas munkájuk eredményeit. A szovjet mezőgazdasági dolgozók példája szerint a mi szövetkezeteseink is kiállítják sátraikban munkájuk gazdag termését, s eladják terményfeleslegüket. A CSSZBSZ kerületi, járási és városi bizottságainak segítségével kiállítást rendeznek a szovjet könyvekből. A vitaestek keretében a CsehszlovákSzovjet Barátsági Szövetség dolgozói és több kiváló kulturális és közéleti dolgozónk, akik a Szovjetunóban jártak, megismertetik szövetkezeti tagjainkat a szovjet mezőgazdaság fejlettségével, az új munkamódszerekkel, a szovjet kolhozok és szovhozok életével. , A hegyétei csehszlovák-szovjet barátsági ünnepélyen 600 dolgozó jelent meg. A Kokava nad Rimavicou-i községben az ünnepélyen megjelent a dolgozók között a Szlovák Népművészeti Együttes kultúresoportja is. Vágbesztercén több mint 1000 ember vett részt az ünnepélyen. Június végéig Szlovákiában 132 csehszlovák-szovjet barátsági estet rendeztek, amelyen 33 000 dolgozó vett részt. A bratislavai dolgozók manifesztációja A Csehszlovák Nőszövetség Szlovákiai Bizottsága és a Békevédők Szlovákiai Bizottsága kedden, július 19-én 16 órakor rendezi meg a bratislavai dolgozók manifesztációját a helsinki Béke-Világ találkozónak és az Anyák Világkongresszusának lausannei befejezése alkalmából. A manifesztáción részt vesznek az Anyák Világkongresszusáról hazatérő külföldi küldöttségek tagjai, akik a Csehszlovák Nőszövetség Szlovákiai Bizottságáríak vendégeiként tartózkodnak hazánkban. A bratislavai dolgozók manifesztációján Ján Kostra államdíjas költő, a helsinki Béke-Világtalálkozó részvevője mond beszédet. V