Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)

1955-07-10 / 165. szám, vasárnap

1955. júliuls 10. UISZO Tito jugoszláv elnök és Nehru indiai miniszterelnök közös nyilatkozata Belgrád, július 8. (TASZSZ). — Josip Broz-Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke és Dzsavaharlal Nehru, India miniszterelnöke tárgyalásai befejezése után közös nyilatkozatot írtak alá. A nyilatkozat többek között a következőket mondja: Dzsavaharlal Nehru, India miniszterelnöke június 30-a és július 7-e között hivatalos látogatást tett a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságban, amellyel viszonozta Broz-Titonak, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnökének 1954. decemberében Indiában tett látogatását. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke és India miniszterelnöke a látogatás folyamán tárgyalásokat folytattak, amelyeken véleménycserére került sor a nemzetközi helyzet általános fejlődéséről, valamint a két ország közötti kapcsolatokról. A szívélyes légkörben lefolyt tárgyalásokon megnyilvánult, hogy nézeteik megegyeznek valamennyi megtárgyalt kérdésben. A köztársasági elnök és a miniszterelnök megállapították — mondja a nyilatkozat —, hogy az utóbbi időben az egész nemzetközi helyzet javult, jóllehet még vannak olyan irányzatok, amelyek akadályozzák ezt a fejlődést. Megállapították továbbá, hog.v fokozódik a nemzetközi problémák tárgyalások és nemzetközi egyezmények alapján való megoldására irányuló törekvés, ami már fontos eredményeket hozott. Ez a törekvés megnyi.vánult az ázsiai és afrikai országok bandungi értekezletén, valamint az osztrák államszerződés aláírásában, a nézetek közeledésében a leszerelés terén, a jugoszláv-szovjet tárgyalások folyamán, valamint a moszkvai indiai-szovjet tárgyalásokon' és úgyszintén az ENSZ sanfranciscói jubiláris ülésén is. Komoly remény van tehát arra, hogy Franciaország, Nagy-Britannia, a Szovjetunió és az USA kormányfőinek találkozóját ugyanilyen szellem hatja át és hozzájárul a nemzetközi helyzet megjavításához.' Az egyre nagyobb bizalom és együttműködés légkörének kialakítása a nemzetközi kapcsolatokban még nagyobb lehetőségeket biztosít a megoldatlan nemzetközi kérdések konstruktív megoldására és a biztonság helyreállítására az egész világon. A leszerelés és az atomfegyverek eltiltása hatásos nemzetközi ellenőrzés felállításával, különösen nagy fontosságú. A széleskörű nemzetközi együttműködés alapján jelentős eredmények érhetők el atomenergia békés felhasználásában és e téren nagy fontosságú lesz az atomenergia békés felhasználásáról tartandó genfi értekezlet. A kevéssé fejlett országok fejlődésének kérdése óriási fontosságú nemcsak ezen országok szempontjából, hanem a nemzetközi gazdaság és az egész világ békéjére nézve is, és ezért ez a kérdés konkrét és hatásos intézkedéseket követel meg a nemzetközi együttműködés alapján. Különös fontosságú főleg a német kérdés és Tajvan kérdése, amelyeknek békés megoldása új lehetőségeket teremt .a békés fejlődésre és együttműködésre az egész világon. Az egyre javuló nemzetközi viszonyok megkövetelik és egyben lehetőséget adnak arra, hogy az ENSZ szeA szovjet tudósok átadják az atomenergia békés felhasználásában szerzett tapasztalataikat Moszkva, július 9. (TASZSZ). — A Szovjetunió Tudományos Akadémiája nak az atomenergia békés felhasználásáról szóló ülése, amely július 5-én ért véget Moszkvában, nagy figyelmet keltett a szovjet tudósok kórében. A Tudományos Akadémia ülésén, amint ismeretes, részt vettek tudósok Kínából, Indiából, Japánból, Jugoszláviából, Koreából, Bulgáriából, Csehszlovákiából és más országokból. A külföldi vendégek még mindig Moszkvában tartózkodnak. Megismerkednek az atomenergia békés iVihasználása problémáival loglalkozö tudományos kutatóintézetek munkájával. A külföldi tudósok, akik szakok szerint csoportokra oszlottak, július 8-án meglátogatták a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának több intézetét. A vendégek ezekben az intézetekben megismerkedtek a kutatások új módszereivel. A külföldi tudósok számos kérdést tettek fel a kutatások és számítási módszerek technikáját illetőleg, amelyet a szovjet tudósok alkalmaznak. A vendégek továbbá meglátogatták a Szovjetunió Tudományos Akadémiája fizikai kémiai intézetét és más moszkvai intézeteket. Kína segítséget nyújt a vietnami népnek a háború okozta sebek begyógyításában repe emelkedjék a nemzetközi életben. Hogy az ENSZ sikeresen elláthassa ezt a feladatát, elsősorban el kell érnie, hogy világot átfogó szervezetté váljék azáltal, hogy elismerik s Kínai Népköztársaság törvényes jogait az ENSZ-ben, és e szervezet tagjai közé fogadják mindazokat az államokat, amelyek eleget tesznek az ENSZ alapokmánya követelményeinek. A köztársasági e.lnök és a miniszterelnök megelégedésüket fejezik ki a két ország politikai együttműködésének fejlődése felett. India és Jugoszlávia kapcsolataikban a nemzetközi együttműködés és a békés aktív együttélés elvei szerint igazodva — amit első közös nyilatkozatukban feltüntettek — kölcsönös közeledést értek el és őszinte baráti kapcsolatokat vettek fel, amelyek kifejezik nemzeteik akaratát. A köztársasági elnök és a miniszterelnök annak az óhajuknak adtak kifejezést, hogy a két ország között a felvett baráti kapcsolatok szellemében rendszeres véleménycserére kerüljön sor az időszerű politikai kérdésekben. A köztársasági elnök és a miniszterelnök megtárgyalták a két ország gazdasági kapcsolatait és arra a következtetésre jutottak, hogy az árucsere terjedelme nem felel meg a szoros kölcsönös kapcsolatoknak. Jobban kell megismecniök egymás gazdasági életét kereskedelmük és a gazdasági együttműködés fejlesztése érdekében. Ezért megegyeztek abban, hogy hamarosan gazdasági küldöttségeket cserélnek ki, amelyek megállapítják a lehetőségeket és konkrét intézkedéseket és módozatokat javasolnak a gazdasági együttműködés terén. Megegyezés jött létre a két fél között a két ország kölcsönös tadományos és műszaki együttműködésének fejlesztéséről is. A köztársasági elnök, és a miniszterelnök megegyeztek abban is, hogy a két ország gazdag kulturális öröksége nagy lehetőségeket biztosít a kulturális együttműködésre. Ez az együttműködés kedvezően fejlődik és ezáltal elősegíti a két ország nemzeteinek kölcsönös megismerését és közeledését. Megegyezést értek el abban is, hogy országaik minden erőfeszítést megtesznek a kulturális együttműködés különféle formáinak fejlesztésére." Amint már jelentettük, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségének pekingi látogatása folyamán június 27. és július 7-e között tárgyalások folytak a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége és JÍL Kínai Népköztársaság kormányküldöttsége között. A tárgyalások eredményeiről közös kínai-vietnami nyilatkozatot adtak ki, amely rámutat, hogy a megbeszélések folyamán mindkét fél azokról a kérdésekről tárgyalt amelyek a Kínai Népköztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság közös érdekét képezik és azokról a kérdésekről, amelyek a jelenlegi nemzetközi helyzet szempontjából elsőrendűen fontosak. A nyilatkozat megállapítja, hogy a katonai alakulatok átcsoportosítását és áthelyezését amint azt a genfi egyezmény megállapította, befejezték. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya — mondja a nyilatko zat — továbbra is kész becsülettel teljesíteni a genfi egyezményeket és kijelentette, hogy kész megbeszéléseket folytatni Dél-Vietnam felelős képviselőivel az általános választások kérdéseiről, amelyeket a genfi egyezmény alapján 1956 áprilisában tartanának meg. A nyilatkozat továbbá kiemeli az ázsiai-afrikai értekezlet jelentőségét, amely a különböző társadalmi rendszerű országok harmonikus együttműködésének példája volt. A nyilatkozat továbbá hangsúlyozza, hogy az értekezlet hatása napról napra nő és egyre több ország ismeri és fogadja el a békés együttélés öt alapelvét. A tárgyalásokon részt vett két fél teljes rokonszenvvel viseltetik Kína és Vietnam népeinek igazságos harca iránt, amelyet az ország tárgyalások útján való egyesítéséért, a vietnami szabad általános választások megrendezéséért és Taivan területének felszabadításáért folytatnak. A nyilatkozat továbbá a gazdasági és technikai együttműködésről szól, amelynek alapján a Kínai Népköztársaság kormánya minden kárpótlás nélkül 800 millió kínai jüant ajándékoz a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak, hogy segítséget nyújtson a vietnami népnek a háború okozta sebek begyógyításában, a népgazdaság helyreállításában és fejlesztésében. Kína segítséget nyújt a gyárak, vasutak, országutak, hidak stb. tervezésében és építésében. Mindkét fél megegyezett abban, hogy fokozatosan kibővítik az egymás közti kereskedelmet az egyenlőség és kölcsönös előnyök alapján. Ezenkívül együttműködésbe lépnek kulturális és egészségügyi téren is. A közös nyilatkozatot a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának nevében Ho Si Minh elnök és a Kínai Népköztársaság kormányának nevében Csou En-laj, az Államtanács elnöke írták alá. Az Anyák Világkongresszusa folytatja* munkáját Lausanne, július 9. (TASZSZ). — Az Anyák Világkongresszusa Lausanneban folytatja munkáját. A július 8-i teljes ülést Branca Fialha, a brazil nőszövetség elnöknője nyitotta meg. Bejelentette, hogy az Anyák Világkongresszusához 2000 üdvözlet érkezett különböző országokból. A kongresszus küldöttei nagy figyelemmel hallgatták meg Florence Gawgeillnek, a „Mentsétek meg gyermekeinket" amerikai szervezet elnökének üzenetét, „Mi, amerikai anyák, akik sokat szenvedtünk a koreai háború idején, azt üzenjük önöknek — írja levelében —, hogy nagyra becsüljük az önök erőfeszítéseit a gyermekek "védelmére a háborúk ellen, a leszerelésért és a nemzetek közötti megértés kivívásáért. Gyermekeinket a béke szellemében akarjuk nevelni. Azt akarjuk, hogy megismerjék az élet értékét és a félelemtől és a gyűlölettől mentes társadalom javáért dolgozzanak." A kongresszus továbbá üdvözleteket kapott Charlotte Basstól, az USA ismert . közéleti dolgozójától, valamint Anita Wilcox ismert amerikai festő-* művésztől. Az újzélandi Leed asszony beszédében felhívta az anyákat, hogy egye-c süljenek és követeljék, hogy a négyhatalmi értekezlet után a lehető leghamarabb tartsanak öthatalmi értekezletet is. Lelkes beszédet mondott Li Tehcsuan, a Kínai Népköztársaság egészségügyi minisztere, a kínai küldöttség vezetője is. „Mi, kínai anyák saját tapasztalatainkból jól tudjuk, milyen szenvedéseket hoz a háború. A súlyos háborús években mérhetetlenül sokat szenvedtünk az idegen agresszoroktól. Ezért gyűlöljük a háborút és harcolunk a gyarmati rendszer ellen és nem engedjük, hogy az agresszorok ismét elpusztítsák gyermekeinket." Míg az átlagos újságolvasó ember is jól ismeri az imperialisták nyugateurópai támadó szervezetét, az Északatlanti Egyezményt, valamint ennek megfelelőjét Távol-Keleten, a délkeletázsiai háborús szövetséget (SEATO), addig sokan nincsenek tisztában az imperialisták katonai szövetségeivel e két fő támadási irány közötti területen, vagyis a Közel- és KözépKeleten. A Közel- és Közép-Kelet államai a három „régi" földrész, Európa, Ázsia és Afrika összeszögelésénél, a Földközi-tenger és az Indiai-óceán között fekszenek. Területük körülbelül akkora, mint Európa fele, lakosai száma hetven millió. Ősi idők óta Közel- és Közép-Keleten kereszteződnek a világ legfontosabb közlekedési útjai. Itt vannak a Boszporusz és a Dardanellák, a Szuezi-csatorna, a Konstantinápolyból Egyiptomba, az Arabfélszigetre és a Perzsa-öbölhöz vezető vasútvonalak, s napjainkban erre vezetnek az Európát és ÉszakAfrikát a Távol-Kelettel összekötő lé- ! Imperialista mesterkedések Iránban givonalak. E terület világgazdasági jelentőségét az utóbbi évtizedekben rendkívüli módon fokozta az óriási mennyiségben feltárt kőolaj. Már ma is a világ egész kőolajtermelésének közel egynegyedét ezekben az államokban nyerik, míg a föld ma ismert kőolajtartalékának közel fele húzódik a Közel- és Közép-Kelet roppant homoksivatagjai alatt. Ha tekintetbe vesszük azt a tényt is, hogy egy tonna kőolaj (termelése az Egyesült Államokban 11 dollárba kerül, míg a Perzsa-öböl vidékén mindössze csak 70 centbe, tiszta képet nyerünk arról, . I milyen roppant gazdasági, politikai és katonai jelentőségű az imperialisták számára a Közel- és Közép-Kelet országainak politikai leigázása és gazdasági kizsákmányolása. Természetesen igen fontos szerepet játszik az imperialisták világhódító terveiben a Közel- és Közép-Kelet, mint a Szovjetunió elleni felvonulási terület is. Ennek a politikának a nyugati bástyája Törökország, amely egyrészt tagja a görög-török-jugoszláv szövetségnek, másrészt a török-irakiangol paktumnak. Miután a török-görög-jugoszláv szövetség katonai értéke az imperialisták számára kétessé vált, most mindent elkövetnek, hogy a másik támadó rendszert, a törökiraki-angol szövetséget erősítsék, elsősorban Szíria és Irán bevonásával. Ugyanakkor az arab államok másik, függetlenségüket fokozottabban védő csoportja: Egyiptom> Szaúdi-Arábia és Szíria is, mindent megtesz, hogy szaporítsa azoknak az államoknak a sorát, amelyek a Közel- és Közép-Keleten nem hajlandók a támadó jellegű katonai paktumokba belépni. Közel- és Közép-Kelet politikai, gazdasági és katonai függetlenségéért harcoló államai szempontjából ebben az esztendőben két fontos tsemény történt. Az egyik az ázsiai és afrikai államok bandungi értekezlete, míg a másik a Szovjetunió április 16-án közzétett nyilatkozata a Közel- és KözépKelet biztonságáról. Tudjuk — s ma már az imperialisták is tudják, — milyen hatalmas politikai fejlődésnek volt egyrészt záróköve, de ugyanakkor kiinduló pontja a huszonkilenc ázsiai és afrikai állam bandungi értekezlete. Ugyanakkor a Szovjetunió nyilatkozata megmutatja a Szovjetunió következetes békepolitikáját ezen a területen a háború befejezése óta, de rámutat arra is, hogy az imperialisták, elsősorban az amerikai monopóliumok szolgálatában álló amerikai kormány támadó jellegű katonai szövetségeket szervez és idegen területen, saját határaitól sok ezer kilométerre, de ugyanakkor a Szovjetunió határainak közvetlen közelében katonai támaszpontokat épít. A Szovjetunió nyilatkozata figyelmezteti a Közel- és Közép-Kelet országait mindazokra a veszélyekre. amelyek az ilyen támadó jellegű tömbökben való részvételből a békére és saját biztonságukra származhatnak. Az amerikai imperialisták bevallott célja, hogy Grönlandtól Japánig roppant félkörben a béketábor országainak nyugati, déli és keleti határai körül, politikai és katonai „szövetségek" alapján a haditámaszpontok és felvonulási területek szakadatlan láncolatát építse ki. Ez a lánc azonban, — hála a Szovjetunió céltudatos és előrelátó békepolitikájának, — az amerikai imperializmus tízéves erőfeszítése ellenére is igen hézagos. Hézagos Távol-Keleten, ahol az egyetlen Pakisztán kivételével semmilyen számottevő országot sem tudtak megnyerni az ázsiai szárazföldön támadó céljaiknak. Ugyanúgy hézagos ez a támadó rendszer a Közel- és KözépKeleten is, ahol, mint már említettük, csak Törökországra és Irakra támaszkodhat. Ezért az imperialisták diplomáciája most mindent megtesz, hogy közvetlen és közvetett nyomással további két államot: Szíriát és Iránt nyerje meg céljai számára. Szíria határain — nyilvánvalóan amerikai megbízásra — Törökország vonultatja fel csapatait és igyekszik ezzel a „békés" eszközzel a maga oldalára kényszeríteni ezt az országot. Még nagyobbak és ismertebbek azok a mesterkedések, s egymás közötti harcok, amelyeket az imperialista államok a második világháború befejezése óta Irán területén folytatnak. A politikai harcok középpontjában Iránban is a kőolaj áll, amely mint ismeretes,. az angol tőke kezében volt. Az iráni nemzeti burzsoázia vezére, Moszszadik többéves harc eredményeképpen államosította ezt a gigantikus természeti kincset és kÖo'.ajtermelő vállalatokat. Az imperialisták nem nyugodtak bele közvetlen befolyásuk elvesztésébe és 1953 augusztusában Zahedi tábornok vezetése alatt „nemzeti felkelés" címén államcsínyt hajtottak végre Mosszadik ellen. Rövidesen kitűnt, kinek a nevében és megbízásából és ami legfontosabb, kinek a pénzén vette át Zahedi a politikai hatalmat. Az új kormány rémuralmat vezetett be nemcsak a dolgozók pártja, a Tudeh-párt ellen, de az ortizág gazdasági és politikai függetlenségéért küzdő polgári pártok ellen is. Rémuralmának másfél esztendeje alatt számtalan kommunistaellenes pört rendezett, kommunistának nevezve mindenkit, aki ezt a bérenckormányt bármiképpen is bíráinj merte. Különös figyelmet fordított a hadsereg, értsd saját testőrségének „megtisztítására" _ s nem kevesebb, mint negyven tiszti csoportot állított rövid másfél esztendő alatt törvényszék elé és bitó alá. Másfél hónappal ezelőtt a mór, aki megtette kötelességét, mehetett: Zahedinek menekülnie kellett az országból. Utóda Husszein Ala csak fokozta Zahedi nép- és szabadságellenes módszereit és még nyíltabban bocsátotta áruba az ország függetlenségét. Nemrégen Törökországban járt, hogy megtárgyafja az amerikai imperializmus közelkeleti legfőbb ügynökségével, á török kormánnyal a török-iraki-angol szövetségbe való belépésének „feltételeit". Hogy milyenek ezek a feltételek, könnyen kitalálhatjuk, mert maga Husszein Ala kormánya hozta nyilvánosságra nemrégen a medzsiliszben (parlament), hogy elődje, Zahedi a hatalom átvétele előtt öt millió dollárt kapott „költségei" fedezésére. Ideig-óráig sáfárkodhatnak a žahedik és husszein alák, ideig-óráig talán még hurcolhatják kínpadra az iráni nép igazi képviselőit, az ország szabadságának legjobb harcosait. Az imperialisták ügynökei, akárhogy is álcázzák gyarmatosító törekvéseiket, előbb-utóbb Iránban is elvesztik a játszmát: a bandungi értekezlet és a Szovjetunió április 16-i nyilatkozata erre a legjobb figyelmeztetők. /