Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)

1955-07-07 / 162. szám, csütörtök

4 ffJSZG 1955. július V. Itll!:l:;lll|[!|[iliill!l|[|iili[|!!l!!l;il iillllllllulllill t • l l i i i .1: 1 1 • s 1 1 • 111 1111 S — j IDŐSZERŰ KÜLPOLITIKAI KÉRDÉSEK | OílliIllililiiiiiiiiiilliiliriNiiiliitiiiiiiiiiiiliiiiiiiiiiiiniiiliiiiiiiiiiiiiiliiiiiiimiiniiniii iiMiniiiirjiniii • ma • • 1 1.11:111111 A múlt hét közepén fejeződött be a hatalmas arányú helsinki Béke-Világtalálkozó amely új lendületet adott a békeharcnak. E találkozó jelentőségét már maya az a tény is kidomborította, hogy azon 68 országnak mintegy kétezer küldötte vett részt. Mindezen túl különösen nagy súllyal esik latba az a körülmény, hogy a békekövetek soraiban számos olyan személyiséget is lehetett látni, akik még nem is olyan régen tartózkodó magatartást tanúsítottak a békemozgalommal szemben. Egyre többen küzdenek az imperializmus háborús politikája ellen, egyre jobban bővül a békevédők sok százmilliós tábora. Mint a helsinki Béke-Világtalálkozón egyhangúan, jóformán szűnni nem akaró tapsvihar közepette elfogadott bizottsági és albizottsági határozatokból, továbbá a világ népeihez intézett felhívásból kitűnik, szinte nem volt egyetlen nagyobb horderejű nemzetközi politikai probléma, melyet a helsinki békeparlament ne tárgyalt volna le. Most pedig vegyük számba a helsinki döntéseket. Az egyes bizottságok és albizottságok által előterjesztett, majd pedig határozatokká emelt jelentések mindenekelőtt követelik valamennyi atomés hidrogénbomba megsemmisítését, a nukleáris és tömegpusztító hadászati eszközök betiltását, valamint az atomerőnek békés célokra való felhasználását. Ugyanakkor követelik az általános leszerelést, elítélik a katonai tömbök politikáját A határozatok sürgetik a Koreával kapcsolatos kérdések megoldását: magukévá teszik a bandungi értekezleten elfogadott alapelveket és követelik, hogy az egyes államok a fegyverkezésre felhasznált összegeket fordítsák a jövőben a népek életszínvonalának emelésére. A helsinki célkitűzések ugyancsak tartalmazzák a Kelet és Nyugat köiött' Kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését, a kulturális együttműködés megszilárdítását s rámutatnak annak szükségességére, hogy az ifjúságot mindenütt a népek közti béke és barátság szellemében kell nevelni. A világ népeihez intézett felhívás, mely többek közt síkra száll a minden katonai szövetségen kívül álló és a militarizmus feltámadásától mentesített Németország egyesítéséért, követeléseket támaszt a közelgő négyhatalmi értekezlettel szemben is. A felhívás kimondja, hogy ennek az értekezletnek elő kell készítenie az idegen csapatok kivonását Tajvanból, ellenőriznie kell az Indokínára vonatkozóan megkötött genfi egyezmény pontos végrehajtását, s lehetővé kell tennie, hogy a népi Kína méltó helyhez jusson az ENSZ tagjainak sorában. _A felhívás köntörfalazás nélkül utal azokra az erőkre, melyek a négyhatalmi értekezlet sikerének meghiúsításán munkálkodnak; ezekkel a sötét erőkkel séfemben mozgósítani kell a világ valamennyi országának közvéleményét s a hatalmas béketábort meg kell erősíteni azoknak a mozgalmaknak és szervezeteknek bekapcsolásával, amelyek tömegeit ugyancsak mély békevágy hatja át. A békeharcosok szélesedő frontja további lankadatlan küzdelem mellett biztos győzelemre viheti a béke ügyét, melyért növekvő sikerekkel harcol a Szovjetunió vezette 900 milliós béketábor. Csakis ezeknek a békétől irtózó sötét erőknek céljait szolgálhatja a bonni kormány túlbuzgósága, amely szükségesnek tartja a zsoldos-hadseregről szóló törvény lehető leggyorsabb keresztülerőszakolását. Első alkalommal, június elején a bonni parlament határozottan elvetette e törvényjavaslatot, ami a jelek szerint megrökönyödést keltett Washingtonban. Ezért az amerikai kormány nyomban Bonnba menesztette többek közt a Ridgway tábornok utódaként kiszemelt Maxwell D. Taylort, Bradlay vezérőrnagyot és Nelson Rockefellert, Eisenhower elnök egyik legfontosabb tanácsadóját és az egyik leghatalmasabb amerikai konszern képviselőjét. Feladatuk az volt, hogy „jobb belátásra" bírják az úgynevezett szuverén Nyugat-Németország törvényhozóit. Az amerikai „segítség" meghozta gyümölcsét. A bonni parlament még június 28-án első olvasásban megszavazta a zsoldostörvényt. E törvény keresztülhajszolói mindent elkövetnek, hogy ez július 13-ig., tehát a négyhatalmi értekezlet megkezdése előtt második és harmadik olvasásban is megszavaztassék. Ez a lépés, amely különben nemcsak a kommunista, hanem a szociáldemokrata párt tagságánál is a leghevesebb tiltakozást váltja ki, éppen azoknak az erőknek a malmára hajtja a vizet, amelyek mindenképpen el akarják gáncsolni a négyhatalmi értekezletet. A bonni parlamentben nemcsak a szociáldemokrata párt áll szemben Adenauerrel, de a Szabad Demokrata Párt és az Áttelepültek Pártjának sok képviselője is. Ámde itt a legkevésbé sincs elvi ellentétekről szó, csupán illetékességi kérdésekről, másod-, harmad-, sőt tizedrendű ügyekről, amelyek csak megtévesztik a jőhíszeműeket. A zsoldos-törvény megvalósítását csak az öntudatos munkásosztály és a béke többi erőinek szervezett, kemény harca hiúsíthatja meg; ezt a harcot az egész világ békeszerető emberisége, tehát népünk is a legnagyobb rokonszenvvel kíséri. Mint ismeretes, Gronchi olasz köztársasági elnök még a múlt szombaton megbízta a kereszténydemokrata Antonio Segnit az új kormány megalakításával, ami a mai olasz belpolitikai viszonyok közepette nem éppen irigylésre méltó feladat. Főleg pedig igen nehéz lesz valamennyire is tartósnak ígérkező kormányt összeállítani. A mai parlamenti erőviszonyok mellett úgyszólván lehetetlen, hogy a viszonylag legnagyobb párt, a kereszténydemokrata párt önmaga vállalja a kormányzatot. Éspedig annál kevésbé, mert e párton belül, amely csak az 1953-ban végrehajtott (antidemokratikus választási) módszereknek köszönhette „győzelmét", többféle irányzat ütötte fel fejét. A kisebb polgári csoportokkal, tehát a monarchistákkal és a neofasisztákkal való szövetkezés sem ígérkezik biztatónak, mert e partokat nem követi a munkásság, sőt élesen harcol ellenük. Saragaték jobboldali szociáldemokrata pártja ugyancsak gyenge szövetséges. Hátra van egyelőre az úgynevezett középpártokkal való koalíció. így hát a szokásos ügyeskedések, jobbra-balra való ígérgetések mindkevésbé kecsegtetnek eredménynyel. Ezekben pedig éppen a dicstelenül elbukott Scelba tűnt ki, aki egyik törvénysértést követte el a másik után, rendőrséget szabadított a sztrájkolőkra, ezer meg ezer polgártól vonta meg jogtalanul az útlevelet, fitytyet hányt a földreformra, jóváhagyta a munkásság tömeges elbocsátását és kutyahűséggel szolgálta az amerikai imperialistákat. Scelba bűnös, nemzetáruló politikája természetesen mind a kommunista, mind pedig a baloldali szocialista párt egyre nagyobb ellenállásába ütközött. Szembehelyezkedtek vele a kereszténydemokrata párt olyan oszlopos tagjai is, mint Guijeppe Pella volt miniszterelnök, Guido Gonella egykori párttitkár, Andreotti volt belügyminiszter, nem is szólva a mérsékelt Segniről, aki annak idején földművelésügyi tárcát töltött be. Ezeknek ya belső ellenzéki vezéreknek volt részben köszönhető, hogy Gronchi lett a köztársasági elnök. Ami a kommunista párt álláspontját illeti, Olaszország forradalmi munkásságának élcsapata ha nem is várja az új kormánytól, hogy szocialista programot valósítson meg, de igenis követeli, hogy az új kormány szakítson a De Gasperi- és Scelba-féle reakciós politikával, amely csaknem gyarmati sorsba döntötte az országot. A kommunista párt csakúgy, mint a baloldali szocialista párt azt köveiül, hogy a leendő kormány tartsa tiszteletben az alkotmányt, a szabadságjogokat, a munkához való jogot és hogy a nemzeti függetlenség meg a békepolitika útját járja. E célkitűzések megvalósításában számíthatna az új kormány a két munkáspárt támogatására. S. J. „S 1LO (j yorsan még egy utolsó pillantás a harisnya csíkjára, vajon középen van-e és indulás. Rendszerint ezzel a művelettel fejezik be a nők öltözködésüket, hogy a lábszár vonala az áttetsző harisnyában még jobban érvényesüljön. Legtöbbjüknek eszébe se jut, mennyi gond és baj volt még néhány évvel ezelőtt a harisnyákkal. Többet voltak a szemfelszedőnél, mint otthon. Most pedig magától értetődőnek tartjuk, hogy ugyanazt a pár harisnyát akár egy évig is viselhetjük, még stoppolni sem kell. Vajon milyen varázslat, vagy talán bűvös jeiszó idézte elő ezt az igazán kellemes, a női nem szerint szenzációs változást? A bűvös jelszót ma már mindenki ismeri: „Silon". De hogyan készü' a silon, mennyi kutatómunka előzte meg, mennyi ötletességre és fáradságra volt szüksége a csehszlovák mérnököknek, technikusoknak és munkásoknak, míg silonból készült gyártmányaink felvehették a versenyt a külföldi hasonló eljárással készült cikkekkel, azt kevesen tudják. Planá nad Lužnicí-n, ahol ma a Silon nemzeti vállalat modern gyárépülete áll, még 1948-ban szántóföldek voltak. Két év sem telt el és a félig kész gyárban már elkészült az eredeti csehszlovák módszer alapján és csehszlovák gépeken előállított első silonfonál. A gyár kollektívája akkoriban a szó szoros értelmében úttörő munkát végzett. Nem vezetett út az üzemhez, nem volt hol lakni, nem volt üzemi étkezde. Tapasztalat híján az előállítás sem ment úgy, ahogy kellett volna. A fonál minősége és finomsága nem volt kielégítő. 1952 végéig tartott ez a kritikus állapot. Az üzem dolgozói, igazgatójuk, Jaroslav Doležal irányítása mellett áthidaltak a nehézségeket és 1953-ban a vegyiipari minisztérium legjobb üzemévé küzdötték fel magukat. Azóta megszakítás nélkül viselői e büszke címnek, öt ízben kapták meg a kormány és háromszor a minisztérium vörös zászlaját. A Silon nemzeti vállalat az egyetlen a köztársaságban, amelyik egyhuzamban ilyen hosszú ideig birtokosa e magas kitüntetésnek. Az 1952-es évvel összehasonlítva 1954ben 133 százalékkal emelkedett a termelés kilogrammokban, 64,9 százalékkal emelkedett az egy főre eső munkatermelékenység, 33,5 százalékkal a fizetés, 89 százalékkal javult a minőség és 14,1 százalékról 8,1 százalékra csökkent a hulladék. És ezek az eredmények állandóan javulnak. Mi, a silonfonalból készült cikkek viselői nem ismertük ezeket a száraz számokat, csak tapasztaltuk, hogy a silon harispya minősége egyre jobb és az árak rohamosan mennek lejjebb. A gyakorlatban győződtünk meg arról, hogy a munka termelékenységének növelése és a minőség javítása valóban nyomban visszatükröződik az eladási árban és persze a fogyasztók pénctárcáján. A silonfonál „édesanyja" a žilinai vegyiüzemben lát napvilágot, ahol a fekete vagy barna szén száraz desztillációja során keletkezett fenolból az alapnyersanyagot, a kaprolaktamot állítják elő. A kaprolaktam fehér, vízben oldható, szagtalan, íztelen anyag, úgy néz ki mint a só, vagy a mosószóda. Szlovákiából a kaprolaktamot gumizsákokban szállítják feldolgozási helyére. Planá nad Lužnicí-re. A Silon-üzem tulajdonképpen egy nagy vegyészeti laboratórium, ahol az óriási konyhában a vegyész-szakácsok pontos recept szerint főznek, kevernek, mosnak, szárítanak, míg megszületik a hófehér szaténhoz hasonló silonfonál. A gyártás első folyamata abból áll, hogy a kaprolaktamhoz megfelelő arányban aminokaprolaktam savat, ecetsavat és vizet adnak. A keveréket felmelegítik, míg nem egynemű oldat keletkezik. Ez az oldat a fonókeverék. A fonókeverék csöveken át az úgynevezett polymerizációs állomásra jut. Itt megy végbe a legfontosabb vegyi folyamat, a polymerizáció. Ez úgy történik, hogy a légmentesen elzárt kis katlanokban a fonókeverék egyenletesen magas hőmérséklet mellett bizonyos idő múlva molekulákra esik szét, majd egy nagy * makromolekulába egyesül. Ez a polymér, a tulajdonképpeni silon. Ezt az anyagot apró lyukakkal ellátott acélszűrőn préselik át. Ekkor már hajszálvékony fonalak képződnek, amelyek a levegőn kihűlve megszilárdulnak és folytatólagosan, az előállítási folyamat megszakítása nélkül az egy emelettel lejjebb levő fonóállomás gépeire kerülnek. A következő művelet célja, hogy a Rugalmas, még húzható fonál teljesen kifeszített állapotban jusson a tekercsekre. Ez úgy történik, hogy a fonalat hengerrendszeren keresztül vezetik, miközben három-négyszeresére nyúlik. Az ilyen állapotban lévő fonál azonban még nem alkalmas cérnázásra, ezért még mielőtt az utolsó műveletre kerülne sor, a feltekercselt fonalat mosógépekben megmossák. Ezután már nincs más hátra, mint cérnázni, osztályozni, becsomagolni és szétküldeni az ország különböző textil feldolgozó gyáraiba. Mi pedig válogathatunk a leheletvékony silon harisnyák, a habos, silon csipkével díszített silon fehérnemű, a silon férfi és női zokni, a silonfonál hozzáadásával szőtt szövetek, silonfonállal megerősített térdzoknik és gyermekharisnyák, silonból készült bútorhuzatok stb. között. A silonból készült gyártmányok sora állandóan bővül. A sebészek példiul műtéteknél már régen használják, a halászok nagyon szeretik, sőt a gépiparban is tökéletesen helyettesit egyes vasból készült alkatrészeket. Hogy miért olyan keresett a silonárú, azt hiszem mindenki saját tapasztalatából tudja. Sokkal erősebb, ellenállóbb, tartósabb, rugalmasabb, mint a selyem, vagy a cérna. ^ Silon nemzeti vállalat dolgozói a gyártás menete közben, anélkül, hogy valami fennakadás állna be, állandóan javítják a fonál minőségét és finomságát. Az ő érdemük, hogy szinte napról-napra újabb, eddig nem látott silonárút fedezünk fel az üzletekben. Az üzemben igen sok- nő, főleg fiatalok dolgoznak. A gyártól pár lépésre levő vadonatúj internátusokban, a házasok összkomfortos lakásokban laknak. Üj egészségügyi központ, óvoda egészíti ki a telepet. Az építkezésekben nincs megállás. Bővítik a gyárat, bővítik a lakótelepet, A már eddig is működésben levő kutató laboratóriumok mellett, egész kutatóintézetet készülnek felállítani. Ľubomír Smiöka, a technikai ellenőrzés vezetője olyan lelkesedéssel, olyan büszkén mutatja a gyárat és beszél róla, mint egy szülő a legkedvesebb gyermekéről. — A gépeik mind hazai mesterek készítményei, örömmel és szívesen dolgozunk rajtuk annál is inkább, mert most már bátran állíthatjuk, hogy nemcsak a gépek, hanem a rajtuk gyártott silonfonál is felveszi a versenyt bármelyik külföldi márkával, — mondja elégedetten Smička elvtárs. , A vállalat dolgozói között a múlt évben 120 000 Kčs jutalmat osztottak szét. Több megjutalmazott munkás között „Az építésben szerzett érdemekért" és, „A kiváló munkáért" jelvénnyel kitüntetett 21 éves Božena Lutovská és a 18 éves Anna Kofrcňová viszik a pálmát. Akárkivel beszélünk, valamennyien Jaroslav Doležal igazgatót dicsérik, aki nélkül állítólag nem tartanának ott, ahol tartanak. Már esteledik, mikor búcsúzunk. Mi mást kívánhatna egy nő a Silon-gyárban, mint még több, szebb és olcsóbb harisnyát. A válasz egyhangú: meglesz! K. É, AZ UJ SZO POSTÁJÁBOL Sikeres küzdelem a kolorádóbogár ellen Környékünkön, — a surányi járásban — már a múlt évben két ízben észlelték ezt a veszedelmes kártevőt, ezért érthető, hogy gonáosan ellenőriztük krumpliföldjeinket. Legutoljára június 20-án vizsgáltuk át a nagyobb iskolásgyermekekkel elsősorban az EFSZ földjeit, mivel azok vannak a legközelebb a múlt évben fertőzött területhez. A vizsgálat eredménye negatív volt. Június 23-án délelőtt Adamy Istvánné EFSZ-tag egy kiszakított krumplibokorral sietett a községházára, hogy nézzük meg, milyen féreg van rajta. A cukorrépát kapálta, s abban találta. Hivattak engem is és én azonnal felismertem a kolorádóbogár lárváit. Összesen 78 volt belőlük a tövön és a levélzet már teljesen hiányzott. Ennek a becsületes asszonynak meg a helyi nemzet' bizottság azonnali erélyes intézkedéseinek köszönhetjük, hogy 24 órán belül elhárítottuk a veszedelmet. Június 25-én már a Iegtüzetesebb átvizsgálás után is csak három megbénult lárvát találtunk. Mindezt azért közlöm lapjuk hasábjain, hogy más község is tanuljon példánkból. Erélyes, gyors cselekvéssel meg lehet előzni a kártevők elterjedését. Am a veszély még nem múlt el végleg. Bizonyára nemcsak öt bogár bújt ki a földből, ezért a legéberebb vigyázeftra van szükség. Gyakran át kell vizsgálni az összes krumpliföldet, hogy az esetleg el nem pusztított kártevőket is megsemmisítsük. Tegyük ezt mindenütt, hiszen második kenyerünkről, a krumpliról van szó. Veselý László, Besenyő. Mező néni emlékezéseihez... Kissé elkésve ugyan, de kezembe került az Üj Szó azon száma, amelynek „Munkánkat elvégeztük'' című cikkében Mező István elvtárs, voit kommunista szenátor felesége oly szépen elmondja, hogyan ünnepelték a kommunisták Komáromban május elsejét a múltban. Különösen megragadott Mező néni emlékezése arról, ahogyan a bebörtönzött elvtársakat meglátogatta, s ételt hordott nekik. Magam is azok közé tartozom, akik Mező elvtársnő börtönbe hordott ételéből éltek s még ma is könnybelábadnak a szemeim, - ha arra gondolok, amikor Mező elvtársnő meglátogatott bennünket a börtönben s buzdító szavaival mindig új reményt, új erőt öntött belénk. Azóta már én is megöregedtem, de a kommunista elv útjáról

1 le nem tértem, s ma sem térek le. Azt üzenem Mező elvtársnőnek, hogy ma is kiveszem részem a pártmunkából. A tömeg.szervezetekben, nőbizottságban és a Csemadokban tevékenykedem. Amíg erőm engedi, dolgozni is fogok, mert hiszen kommunista pártunknak köszönhetjük azt. hogy ma boldog életet élhetünk, szocializmust építő népi demokratiki. hazánkban. Nagy Mária, Nagymegyer Beszélgetés Lőrinc nénivel Hárman mentünk lpölynyékre. Lőrinc néni, serdülő leánya és én. Beszédbe elegyedtünk. Lőrinc néni kezdte a beszélgetést. Azt mondja: „Jaj, hallja, ezek a mai fiatalok olyan gondnélküli életet élnek. Mennyivel kiinynyebb nekik, mint nekünk volt fiatal korunkban. Nem kell annyit dolgozniuk, a munkájuk meg sokkal eredményesebb. Az én fiatal életem bizony nagyon nehéz volt. Édesapám szegény c^etédember ,volt és mi heten voltunk testvérek. Amikor apám meghalt, 17 éves fiú testvérem állt be helyette munkába. Csak így menekültünk meg attól, hogy a gróf nem kergette el ide&anyámat velünk együtt birton-áról. Mert bizony az úgy volt, hogyha az apa megbetegedett, vagy meghalt, a család valamelyik tagjának kellett elfoglalnia a helyét, különben nem volt a Csa'-ádiuih sem kenyere, sem lakás/. Családi segély akkor ismeretlen fogalom viH.' • Ha a lány férjhez ment, örült, ha egy* rozzant ágyat, asztalt, meg egy ládát kapott. Ma meg, ha férjhez mennek a lányok, olyan kelengyéjük van. hogy az én koromban olyanról még csak nem is álmodtunk." — Beszélgetésünk itt megszakadt, mert a község kastélyához értünk és Lőrinc néni boldogan mutatott a kastélyra. — Itt lakik a lányom,. De a mondatot már nem fejezhette be, mert unokái boldog gyermeki ujjongással ugrálták körül. _ nMit hp

Z. tál, nagymama?" Cséri István tanító, Gyürki