Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)

1955-07-05 / 160. szám, kedd

yf 1955. július 5. ÜISZÖ ÁS Kóma— Vojvodina 4:5 (3:1) Rómában került sor a z olasz és jugo­szláv csapat KK-selejtezö mérkőzésé­nek visszavágójára, amely elé különö­sen sportköreinkben tekintettek nasy várakozással, hiszen a találkozó győz­tesével küzd majd a továbbjutásért az első fordulóban a Slovan ÜNV Bratis­lava együttese. A római mérkőzésen az otthoniak 18 perces játék után 3:0 arányban vezettek s már-már úgy lát­szott, hogy nagy gólarányú győzelmet aratnak, amikur a vendégek Krstics révén gólhoz jutottak. Szünet után a Róma újra eredményes volt. A játék további folyamán aztán egyre nyilván­valóbb lett, hogy az olasz játékosok már nem igen bírják az iramot, ezzel sz-emben a Vojvodina erősíteni tudott és félórán belül négy gólt rúgott. Egyébként említésre méltó, hogy a szögletarány 7:0 voilt az olaszok javá­ra. A mérkőzést 30 000 néző jelenlé­tében játszották az osztrák Steiner vezetésével. A két csapat így állt fel: AS Róma: Moro — Stucchi, Cardarel­U, Elwni — RoxtoteUft, GuUtaw — Chiggia, Pandolfini, Galli, Ventury, Nyers. Vojvodina: Risztics — Selena, Mi­lovanov, Nikolics — Blaharics, Krs­tics II. — Roganovics, Rajkov, Boskov, Ivos., Krstics I. . Miután a KK-mérkôzés,éknél a két mérkőzés összesített eredménye szá­mít, a Vojvodina 9:5-ös gólaránnyal jutott az első fordulóba és július 6-án saját pályáján küzd a Slo.van ÜNV Bratislava együttese ellen. A mieink már útnak indultak Novy Szádba, ahonnan — úgy reméljük, — olyan eredménnyel térnek vissza, arnely a továbbjutás alapját jelentheti majd a július 10-i bratislavai visszavágón. Wacker (Bécs)—Vörös Lobogó 2:2 (2:2) A bécsi Prater-stadionban 20 000 néző előtt a KK-selejtező másik visz­szavágója döntetlenül végződött, akár­csak a Budapesten vívott első mérkő­zés, úgyhogy a kupa-szabályzat értel­mében harmadik találkozóra került sor, amelyről azonban lapzártáig nem kaptunk jelentést. A két megegye­zett abban, hogy ezt a mérkőzést is Bécsben játsszák s így a bécsi Pra­ter-stadionhan bonyolították le. A két csapat összeállítása a 2:2-nél ez volt. Vörös Lobogó: Fazekas — Kovács II., Börzsei, Lantos — Kovács I. Za­kariás — Sándor, Hidegkúti, Palotás, Kárász, SzimcsáK, Wacker (Bécs): Pelikán — Chalu­petzky, Kollniann, Foreth — Koslicek I., Wolf — Kaubek, Wagner, Brousek, Koslicek 11. Haummer. Góllövők: Chalupetzky, (öngól), Kovács II. (ön­gól), Kauhek, Hidegkúti. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom egyik csoportjának felvonulása. Külföldi hírek ós eredmények A meIbour«ei olimpia szervező bi­zottságának közlése szerint az 1956. évi nyári játékokra meghívott 85 or­szág közül eddig 45 jelezte részvéte­lét. A legutóbbi helsinki olimpián 69 ország versenyzői indultak. A Szovjetunió vízilabda válogatottja a visszavágón is legyőzte Jugoszlávia csapatát. A mindvégig érdekes és vál­tozatos mérkőzés eredménye 4:2 (0:0) volt. Góldobó: Gvaharija (2), Agilev Mavenieradze, 111. Cipci és Siliak. Az angol Hewson és Chataway szombaton Aldershotban világcsúcs­kísérletet tett az WQ m-es, 111. 1 mérföldes síkfutásban. Egyik kísérlet sem sikerült: Hewson ideje 2 p 02,2 mp, Chatawayé pedig 4 p 00,8 mp volt. Az osztrák labdarúgó-szövetség szűkebb elnökségi ülésén kimondták: megszüntetik a hécsi stadionban a teraszüléseket, hogy megakadályozzák rendzavaró nézőknek a pályára való bejutását. A döntésről értesítik a Nemzetközi Labdarúgó Szövetséget. Drezda: Gwardia Varsó— Dynamo Drezda 4:2 (0:1). Nemzetközi labda­rúgó-mérkőzés. Moszkva: Szpartak Moszkva—Parti­zán Belgrád 2:1 (1:1). Nemzetközi labdarúgó-mérkőzés. Julinho, a brazil válogatott jobb­' szélsője elfogadta a Fiorentina olasz labdarúgó-csapat ajánlatát. Julinho egyesülete jóváhagyta a szerződést, i ugyanakkor Vidalt és Grent a Floren­tin* átengedi más egyesületeknek. Az osztrák labdarúgó válogatott még három mérkőzést játszik az 1955­ös évben: október 23-án Magyaror­szág csapata ellen Budapesten, október 30-án Jugoszlávia ellen Bécsben, "no­vember 83-án Wales csapata ellen (Wrexhamban). Magyarország osapa­tával az 1856-qs évben április hónap­ban kívánnak Bécsben mérkőzni. A? osztrák szövetség vezetősége — mint az QF8 hivatalos lapja köz.li — meg,­bízta Frey igazgatót, hogy ebben az ügyben folytasson tárgyalásokat az­hogy 1EI56 októberében az osztrák szövetség szeretne visszavágót játsza­ni a magyar csapat ellen. Periszkóp és lovaglóülés ,.. Ember einber hátná nyüzsög a Ven­cel tér széles járdáján. Alig van mofccanásnyi hely. Minden szem az úttestre szegeződik, amelyen höm­pölygő, folyamként, végeláthatatlan sorokban menetelnek a spartakiád gyakorlatozóinak tízezrei. Be boldog most az, aki korán elfoglalta helyét az első sorokban. De mit csináljanak a hátulállók, hogy ők is valamit lás­sanak?! Vannak — főleg a száznyolc­van centiméteren felüliek — akik lábujjhegyre ágaskodva állnak órák­hosszat. Sok gyerek a fák zöld lom­bozata megül kandikál ki kíváncsi szammel. S a többiek? Ha nincs is már több. s?ék, üres láda és más al­kalmatosság, amelyre felállva legalább egy lejjel lehet kiemelkedni a tömeg­ből, a prágaiaknál nincs hiány a lele­ményességben. Előkerültek az összes tükrök. Láttam tucatjával kis, npi tükröcskéket és komoly nagy tükrö ket, amelyekbe többen is néztek. A technika egyszerű. Háttal állnak az úttestnek s magasratartott kezükben felcsillan a szépség tükörképe. A Paríž kávéház előtt, tán 70— 80-an állnak így. Itt már 'komolyabb dologról van szó! A kávéház eisöeme­leii nagy üvege szinte a televíziót helyettesíti. Továbbmegyek. Idősebb bácsika ájil a házfal tövében. Előtte háromlábú, vagy harmadfél méter majjas fura szerkezet. Közelebb lé­pek. Oh, itt már korszerű műszaki eszközökkel dolgoznak. Periszkóp! Ez­után már meg sem lepődöm azon, hogy a Vencel téren megismerkedhe­tem a látcsövek minden fajtájával, a kis színházi gukkertől kezdve, egészen a kiságyú nagyságú tengerész-lát­csőig. S; a végén találkoztam a leg­egyszerűbb, de a legnagyobb áldozat­tal jár4 megoldással. Néhány erősebb és vállalkozóbb szellemű ember nyaká­ban lovagíóülésben, boldog mosollyal arcán ül a társuk. Aki lent van, az nem l^t semmit, de sebaj! Kis idö múlva fordul a kocka és így mindkét fél elégedett. Prága népe és a köztársaság min­den részéből idesereglett emberek ezen a napom mindenáron látni, cso­dálni, ünnepelni akartak. S nem csa­lódtak. Mert ennél színpompásabbat, ennél lelkesítöbbet Prága még nem f látott. G. I. STRAHOV Köztársaságunkban az utolsó hetek­ben a Strahov szót ejtették ki leg­gyakrabban. Remélem mindenki tudja, hogy a strahovi stadion az I. Országos Spartakiád színhelye. Strahovnak hív­ták már a legrégibb időkben is azt a hatalmas térséget, amely Petrín és Pohofelec között terül el. Gazdag agyagbányák voltak itt valaha. Ebből a strahovi építkezési anyagból épült fel az ún. román Prága. Még sokkal későbben is bányásztak itt agyagot. A XII. században vetették meg az alapját a híres strahovi kolostornak. E.nnek pompás épületeiben jelenleg a Nemzeti írásművészei Kincsesháza nyert elhelyezést- A réfli krónika fel­jegyzései szerint a XIII. század végén szélmalom is volt a Strahovon. Érde­kes, hogy később, amikor Prága ro­hamos fejlődésnek indult, a strahwi térség kihasználatlan, puszta terület maradt, még a városi erődítmények övezetébe sem vonták be. IV. Károly uralkodása idején, a XIV. században, messze, keletről jött szőnyeg,kereske­dők ütötték fel itt sátraikat. A XIX. században néhány kisebb egyéni épít­kezéshez fogtak, de ezeknek ma már csak emléke él. A vo,lt agyagbányák környékén a társadalom kivetettjei húzódtak meg. Ott bújkáltak azok, akik ellentétbe kerültek a törvénnyel. Sokakat pedig a nyomor hajtott oda. A századforduló előtt katonai gyakor­lótér volt. Strahov testnevelési és soprthagyománya alig negyedszáz éves. A Strahov elnevezés eredetéről feltételezik, hogy a nagy térség Strah nevű tulajdonosától kapta nevét. Va­lószínűbb az a magyarázat, hogy a „strahov" (órtanya, őrtorony) szóból származik. Akár így van, akár úgy van: a strahovi stadion ma a cseh­szlovák tömegsport világraszóló sike­reinek büszke színhelye. J—ó (8) Ignat Ignatovics elfehéredve ül a he­lyén, bajsza égnek áll. Fegya kiöntöt­te a tintát az asztalra- Ekkor ismer^ kedtem meg Nasztya még egy jelleg­zetes tulajdonságával, a hangjával. Eddig mindig csak halkan beszélgetett velünk, de most kitört, micsoda hang derült ki róla. Ilyen kislánynak a hangja is vékonyka kellene hogy le­gyen, de neki mély hangja van, s vala­mkfurtsa rekedtség bennei Látom, hogy fehér izzásig hevítettük a dolgot, hát megszólalok: — Menjen ej, ne zavarjon bennün­ket... Arkagyij azt kiabálja: — Maga vagy végezze a dolgát, vagy menjen el végleg a gépállűmas­ról, de legalább bennünket ne zavar­jon a munkában! Sehová se megyek! — feleli — és elvégzem a munkámat, akárhogy is zavarnak benne!... Megígérte hogy megint panaszt tesz ellenünk a kerületi pártbizottsá­gon és elment. Beszélni se tudunk, csak nyakaljuk a vizet a korsóból. Végre Ignat Igna­tovics magához tért és ezt mondta: — Hát nagyon nagy bajt azért még nem látok, de egy kis alattomos baj­keverő azért már jelentkezett a gép­állomásunkon! — Nesze neked — gondoljuk — a kis jámbor! Csak ült, ült, pislogott, pislogott... Ide vezetett az ülés, meg a pislogás! Kiülte! Kipislogta! Azt gondoltuk, ennél rosszabb már nem lehet. De kitűnt, hogy csak a virágokat nyújtotta át nekünk, 8 gyü­mölcse csak aztán jatt. A kerületi pártbizottságnak meg­írta az esetet, de az első titkár va­lahol éppen úton volt. így hát ez a dolog nem haladt és Nasztya más ügyekben kezdte kimutatni a foga fehérét. Olyan volt ez, mintha sokáig, sokáig gondolkozott volna, amíg végül js dön­tő elhatározásra jutott, pontot tett á GALINA NYIKOLAJEVA: Elbeszélés a gépállomás igazgatójáról meg a főagronómusról mondat végére és teljes gőzzel nyílt harcba indult, s méghozzá valami fur­csa vakmerőséggel és derűvel. Nincs olyan nap, hogy valami kel­lemetlenségünk ne lenne a gépállomá­son. Elhatároltuk, hogy elhalmozzuk munkával, ne legyen ideje mindenféle szamárságot kitalálni. Rábíztam, hogy ő vezesse az egész statisztikát. Gon­doltam magamban, hadd üldögéljen a százhúsz paragrafusos kérdőívek mel­lett, majd csak lehűl egy kicsit! De se a kerületi pártbizottságnak, sem a területnek nem készített el egyetlen egy jelentést sem. Nekem meg csak úgy zúdul a nyakamba a szidás! Megparancsolom neki, nem en­gedelmeskedik, nem csinálja meg a jelentést. Végül is behivatom végső beszélgetésre. Bejön vidáman, moso­lyogva, mintha mi sem történt volna­— Milyen alapon tagadja meg a rendelkezéseimet, s nem adja be a je­lentést? — kérdezem­— Nagyon buták a kérdések a je­lentésben — fejeli. Azt mondom nekj: — Engem utasított a kerület... Milyen módon nem teljesítem én a terület utasításait? — Nagyon egyszerűen — felel). — Éppúgy, ahogy én nem teljesítem a maga utasításait­És mindehhez meg a szemembe is nevet! Nyilvánosan írásbeli megrovásban részesítettem. De Nasztya rövidesen nemcsak az agronómiai kérdésekbe, hanem a mű­szaki részleg munkájába is kezdett beleavatkozni. Azt követelte, hogy szántás idejére biztosítsuk az eltörött részek azonnali kicserélését. — S ne várjunk szántás közben amíg megjavítják, hanem azonnal cse­réljük ki Őket tartalék szerkezeti egy­séggel., • Ehhez azonban arra volna szükség, hogy legyenek tartalékban szerkezeti egységeink, bizonyos alkatrészekkel pedig nem rendelkezünk­Nasztya azt követeli; — Gondoskodjanak *Vóla, hogy legye^ nek! — Honnan szerezzem b e, ha az el­láté szerveknek sincs? — kérdezem. — És mi történik akkor, ha szántás közben törnek el? Erre Arkagyijhpz fordult: — Miért ne készítenénk el ejgre, főmérnök elvtárs? Arkagyij azt feleli: — Igen sok fáradságba kerül, sok­kal drágább lenne és minőségileg is gyengébb- Különben is előforduiWat, hogy nem lesz semmiféle töfés­Nasztya így; — Egy történet jut eszembe ma­gukról — mondja- — Azt mondja az anya a lányának: „Mosd meg a nyaka­dat, vendégek jönnek I' 1 Azt feleli rá a lánya: ,,És hogyha nem jönnek, akkor itt ülhetek, mint egy hülye, megmosott nyakkal?" Arra kéri m<fgukat a főag­f-onómus, hogy gondoskodjanak allíat­fészekről a törések esetére, maguk meg azt felelik: ,,és hogyha ezek az alkatrészek nem fognak eltörni, akkor úgy ülhetünTí, mint... a tartalék­alkatrészekkel?" Arkagyij elfehéredett: — Én se hülyézek le senkit, de ma­gamat se engedem hülyének nevezni' Nasztya m eg csak nevet: — Én nem is ímegtem annak, Ilyen kihívó, ilyen gonosznyelyű, semmitől sem félő lány lett a mi kis jámborunkból, hogy csak keserűséget okoz nekünk! És minden nap ha nem a?, hát va­lami más! Egyszóval jó kis hangulat teremtődött nálunk, a gépállomáson' Végül hehjvott magához a kerületi pártbizottság elsp titkára, Rucsénko. Természettől fogva vidám, munka­Szerető, gyorselhatározású ember. Csúnya areťj, de igen szimpatikus. Telt ajka rni nően pillanatban nevetésre kész. Húsos, mpzgékony orrcipipák s nagy szemei, mint két szemafor- Ál­talában gyorsan, 'sokat tréfálkozva beszél, de most sötétebb a viharfel­hőnél is ... — Itt volt nálam — montjja — az ag­ronómusnőjük. Megint ennek a vetés­forgónak a kérdését vetette fel. Azt mondom: — A vetésrorgót jóváhagyták, a vptés már jtt van az errunk előtt. Idő sincs már erre, m eg aztán nem is akad senki, aki megengedné, hogy ezt megváltoztassuk- Ezenkívül pedig — mondom — 'áíja. maga csak egy ne­gyedórát beszélt ve|e, már is, egészen ki van kelve magából. Mi P edig nap mint nap kínlódunk vele. Vigye el tő­lünk, amíg meg nem szökünk tőle, mj mindnyájan. — Nem — mondja —, egyelőre n e siessünk a következtetések levonásá­val. Figyeljük meg a dolgokat. Vannak kérdések, amelyeket gyorsan kell el­dönteni, de vannak olyanok, amikkel úgy kell bánni, ahogyan a közmondás is mondja: „Hétszer gondold meg, s csak egyszer cselekedj!" ɧ még azt is tanácsolta, hogy men­jek el ajokha a gyenge, elmaradt kol­hozokba, amikért Nasztya olyan na­gyon harcol, nézzem meg, gondoljam meg a dolgokat. Tervekkel felfegyverkezve beültem a kocsiba és elmentem az „Qktóber"­be. Egészen új, most kinevezett elnö: kök van, fiatal ember, egyenest a kol­ho?einökök háromesztendős iskolájáról jött. Odamegyek a há?áh0í, velem sžem­hen zokogva lép ki yarvara brigád? vezetőnő, egy özvegyasszony. A szom-r szédok megmagyarázzák,- hogy nagy családi vihar van az elnöknél, el akar­ja venni Varvarát feleségül, de az' anyja nem akarja, mert Varvara idő= sebb nála és két gyereke van. 'Belépek a házba, a csetepaté kellős közepébe. t!l az Öregasszony a szoba közepén és csak úgy kelepel, mint 3 golyószóró: — Milyen feleség lenne ez neki? Ez a vén, vaksi, görbeláhú — ez feleség? Ez egy halom dögvész, de nem felér ség! Az elnök csak ül lehajtott fejjel, mellette ott áll Nasztaszja meg Szít lantyjj apó. Beléptem, köszönök. Kérem, hpgy ne zavartassák magukat, folytassák csak a dolgukat. Azt mondja az öreg­asszony. — Miéft zavartatnám magam, za­vartassa magát az ott! Az elnök Nasztaszjára néz és rer ménykedve mondja: — Rám nem hallgat, talán magára hallgatna, Nasztaszja Vasziljevna. Nasztaszja már ott is van az öreg­asszony mel'ett- Aföleli rábeszéli: — Maga mindig psak Olgát szeret­né hozzáadni- Olga rosszfelé vinné. Ptäppiásra tanítaná- Varvara meg a helyes útra vezetné. Sokáig beszélt és nagyon elcsodál­koztam rajta, hogy úgy hallgatják, mint egy idősebb vezetőjüket. Az Öregasszony is elcsendesedett, elpitye­redett, /Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents