Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)

1955-07-05 / 160. szám, kedd

1955. július 1. III S ZÖ 3 Az atomerő békés felhasználásának óriási lehetőségei A Szovjet Tudományos Akadémia ülésszaka (TASZSZ) Amint \nár jelentettük, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája július 1-én megkezdte az atomerő békés felhasználásával foglalkozó ülés­szakát. Július 2-án az ülést folytatták. Az együttes ülésen a fizikusok, ve­gyészek és biológusok beszámoltak a szovjet tudomány sikereiről az atom­mag-folyamatok tanulmányozása terén és a rádióaktív izotópoknak tudomá­nyos, technikai és gazdasági eélokra való felhasználásában. Elsőnek V. SZ. Furszov akadémikus, a fizikai-mennyiségtani tudományok doktora tartott előadást „A Szovjet Tudományos Akadémia munkája az urán és grafit-reaktorokkal kapcsolat­ban" címmel. Furszov utalt arra, hogy az atomborttási reakciók beható tanul­mányozása lehetővé tette a Szovjet­unióban az uránmag-hasadás elméleté­nek kidolgozását. A tudós ezután vázolta azokat a ku­tatásokat, amelyeket nemrég a Tu­dományos Akadémia nagyobb teljesít­ményű uran- és grafit-reaktoraiban végeztek. E kutatások nagy jelentősé­gűek voltak más magreaktorok, egye­bek között az atom-villanytelep re­aktorának felépítése szempontjából. Furszov tanár ezután részletesen le­írta e reaktor elkészítésének történe­tét, elemezte a modelleken végzett előzetes vizsgálatokat. A reaktor épí­tése alatt gondosan figyelték a neut­ron-árnmlás fokozódását mégpedig nemcsak vizuálisan, hanem hallás út­ján is, az egyik ionizációs kamrához kapcsolt hangszóróban keltett katta­nások számlálásával. Üzembe állítot­tak az első szovjet atommáglyát. Ez volt Európában az első atommáglya. Az előadó vetített képekkel szemléltet­te a szovjet atommáglya építésének egyes szakaszait. A szovjet atom-villanytelep — mon­dotta Furszov professzor — körülbelül eg> éve szolgáltat áramot a környék hákzatába. A gyakorlat igazolta az atorc-villanytelepek építésének tech­nikai lehetőségét és üzembehelyezésé­nek előnyeit. Most az a probléma, hogy gazdaságilag előnyös atom-vil­lanytelfpeket építsenek, amelyek ol­csóbb áramot állítanak elő, mint a szénnel működő áramfejlesztők. Fur­szov professzor megjegyezte, hogy az atommáglyáknál jelenleg alkalmazott grafit nem az egyetlen lehetséges anyag a neutronok lelassítására, és hogy a Szovjet Tudományos Akadémia most dolgozza ki e kérdés egyéb meg­oldásait. Az atomerő áramfejlesztési és távfűtési célokra való felhasználá­sa, bár ezek az atomerők békés alkal­mazásának legfőbb irányai, mégsem meríti ki az összes lehetőségeket. A mesterséges rádióaktív izotópok fel­használásával a technika, az orvostu­domány és a biológia terén elért új eredmények csak a reaktorok elké­szülte után váltak lehetővé. A világviszonylatban első szovjet atom-villanytelep felépítése és üzem­behelyezése — mondotta befejezésül Furszov professzor — kétségkívül technikai forradalmat, új korszakot Jelent, az atomerő korszakának be­köszöntését. Ezután A. P. Vinogradov akadémikus tartott előadást „Nagyenergiájú ré­szecskékkel való bombázás nyomán lejátszódó magátalakulások termékei­nek rádiókémiai vizsgálata" címmel. Az újonnan felfedezett izotópok száma — mondotta — évről évre emelkedik. Egyedül az 1950—1952. évek alatt mintegy 250 rádióaktív izo­tópot fedeztek fel. Ha különféle ké­miai elemek magját nagyenergiájú alemrészecskékkel bombázzuk, száz­számra képződnek rövid- és hosszú­életű rádióaktív izotópok, valamint stabilis izotópok. E magátalakulási folyamat során a legkülönfélébb ma­gok és magszilánkok képződnek. Szov­jet tudósoknak rádiókémiai úton, kü­lönféle kémiai módszerek és finom mérési technika alkalmazásával sike­rült meghatározni e rádióaktív Izotó­pok felezési idejét, sugárzásuk jelle­gét és a sugárzás energiáját. Az előadó beszámolt arról, hogy az utóbbi időben kísérletek során sikerült nagyenergiájú részekkel való bombá­zással maghasadást elérni a Mengyele­jev-rendszer nehéz- és középnehéz elemeinél. (Urán, bizmut, ezüst, réz). Az ülésszak következő előadója V. A. Engelhardt akadémikus, a 'ádióak­tlv izotópok biokémiai alkalmazásá­nak eredményeivel és kilátásaival fog­lalkozott. Megjegyezte, hogy bár az izotópok alkalmazásának módszere rendkívül elterjedt a legkülönfélébb tudományos és gyakorlati területeken, a jelzett atomok módszerének alkal­mazása mégis az élő szervezet vegyi folyamatainak tanulmányozásában, va­gyis a biokémiában tett szert a leg­nagyobb jelentőségre. A bonyolult anyagcsere folyamat közbeeső szakaszainak felderítésére a biokémikusok már régen töprengtek azon, hogyan lehetne megjelölni a kü­lönböző átalakulásoknak kitett kémiai molekulákat, hogyan lehetne nyomon követni a megfelelő anyag sorsát élő szervezetben az anyag átalakulásának egyes szakaszaiban. Egészen új kilátások nyíltak ebben a vonatkozásban a biokémiai kutatás előtt azoknak a stabilis és rádióak­tív elemeknek felfedezésével, amelyek­ből alapjában véve a testünk szöve­teit alkotó szerves vegyületek épül­nek fel. Az izotóp-indikátorok módszere — mutatott rá V. A. Engelhardt aka­démikus — különösen számottevő és fontos távlatokat nyit meg az Ideg­rendszer és annak központja, az agy­velő működésének alapját képező vegyifolyamatok tanulmár^yozása előtt. Az előadás elhangzása után Van Gan-csan, a Kínai Tudományos Aka­démia Fizikai Intézetének igazgató helyettese üdvözölte az ülésszak rész­vevőit. Felolvasták a berlini Német Tudományos Akadémia üdvözlő táv­iratát is. Krisna Menőn nyilatkozata / London (ČTK) A „Manchester Guardian" című lap közölte Freedman washingtoni tudó­sítójának cikkét írisna Menonnal, az ENSZ-beli indiai <üldöttség vezetőjé­vel folytatott televíziós interjújáról. Freedman azt tja, hogy Menőn vá­laszában főképp arra helyezte a fő súlyt, hogy „Tajran térségében békét és megállapodott helyzetet lehet el­érni, ha Amerika Kínával egyetért az egyezség szükségességének kérdésé­ben." — Az amerikai újságírókat — foly­tatta Freedman — meglepte az a pártatlanság, amellyel Menőn a Tá­vol-Keletről beszélt. Még nagyobb meglepetés érte őket, amikor Euró­pára került a sor. „A tudósító azt ír­ja, hogy az újságírók Menonhoz több kérdést intéztek, amelyeknek célja az volt, hogy rámutassanak a kelet-eu­rópai népi demokratikus államok "füg­gő helyzetére". „Csehszlovákia volt a próbakő — írja Freedman. — Menőn az ez irányú kérdéseket a felháboro­dással határos meglepetéssel fogadta. Azt mondotta, hogy India elismerte Csehszlovákiát, amely tagja sz Egye­sült Nemzetek Szervezetének és ami­lyet beválasztottak az ENSZ nagy fontosságú bizottságaiba és albizott­ságaiba". „Hová is juthatnánk el ilyen bírálattal — jelentette ki Menőn —, ha mindig az államok függőségére te­relnénk a szót akkor, ha nem érte­nénk egyet más ország politikájával?" „Az újságírókat megdöbbentette és megzavarta Menőn válasza. Kedvetle­nül tértek vissza az ázsiai problé­mákra" — írja a továbbiakban Freed­man. — \Ami Tajvan szigetét illeti — válaszolt Menőn nyugodtan —, India nézeteiben mindig állhatatos marad. Amikor a sziget a Japánok uralma alatt állott és Kínában Csang-Kajsek volt hatalmon, India azt a nézetet val­lotta, hogy Tajvan Kínához tartozik. Ma is ez a meggyőződése, amikor Kí­na a kommunisták vezetése alatt áll." A béke és a haladás politikájáért Olaszország Kommunista Pártja vezetőségének határozata Róma, július 4. (TASZSZ). — Az Unitá július 3-án közölte Olaszország Kommunista Pártja vezetőségének határozatát az országban a kor­mányválsággal kapcsolatban kiala­kult politikai helyzetről. A határozat hangsúlyozza, as ola­szok jelentős többsége nagy megelé­gedéssel fogadta Scelba kormányának bukását és ezt az eseményt a gyűlö­let és a diszkrimináció politikája csődjének tekinti. „A párt vezetősége — írja I hatá­rozat — figyelmezteti a közvéleményt az erős nyugtalanságra, valamint a gazdasági és szociális harcra az or­szágban. ' A kommunisták feladata — mondja a határozat —, hogy szoros szövetség­ben a szocialista elvtársakkal, felhív­ják a népi erőket, harcoljanak párt­jaikon belül a haladó irányzatok si­kerének biztosításáért és követeljék a kapcsoktok megszakítását azokkal a pártokkal és tényezőkkel, melyek a monopolnagytöke és a nagybirtokok érdekeinek közvetlen kiszolgálói." Nam írnak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének beszélgetése japán újságírókkal Fenjan, július 4. (TASZSZ). — Amint a koreai központi sajtóiroda jelenti, Nam Ir, a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság külügyminiszte­re július 2-án két japán újságíróval folytatott beszélgetése alkalmával kijelentette, hogy a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság kormánya külpolitikája fő céljának a béke, a nemzetek közötti barátság és együtt­működés megszilárdítását tartja. — Arra törekszünk — mondotta Nam Ír —, hogy a békés együttélés és együtt­működés elvein alapuló kereskedelmi kapcsolatokat tartsunk íenn vala­mennyi országgal, tekintet nélkül szociális és gazdasági rendszerükre. Korea békés egyesítésével kapcso­latban Nam Ir rámutatott, hogy Dél­és Észak-Korea egyesítéséhez elsősor­ban fontos, hogy a már megkötött fegyverszünetet tartós békévé változ­tassák. Ezenkívül Koreából ki kell vonni minden külföldi csapatot és az ország egyesítését a koreaiak saját ügyének kell tekinteni. Nam Ir ezután válaszolt a japán­koreai kapcsolatokat érintő kértlések­re és hangsúlyozta, hogy a kulturális és gazdasági kapcsolatok felvétele a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság és Japán között teljesen megfe­lel ezen országok nemzetei érdekeinek és pozitív hozzájárulás volna a távol­keleti feszültség enyhítéséhez. Indonézia általános választások előtt Dzsakarta, július 4. (TASZSZ). — Az indonéziai általános választások időpontjának- közeledtével az ország­ban érezhetően kiéleződik a politikai helyzet. Amint a sajtóhírekből kitűnik, a reakciós erők éket akarnak verni a nép erősödő egységébe, kormány­válságot akarnak előidézni és így akarják elérni a választások elhalasz­tását. Az ellenzéki pártok széleskörű propagandát fejtenek ki annak érde­kében, hogy bizalmatlanságot szavaz­zanak Kuszumaszumantri honvédelmi miniszternek. Július 2-án a kormány hosszantar­tó ülést tartott. A közvélemény szé­les körei éberségre intenek, tekintet­te! arra, hogy a magasrangú tisztek bizonyos csoportja az országban ka­tonai — fasiszta rendszert igyekszik bevezetni és fel akarja számolni a köztársaság demokratikus vívmányait. A jugoszláv Szövetségi Népi Szkupstina üléséről Belgrád, július 4. (TASZSZ). — Jú­lius 3-án a jugoszláv Szövetségi Népi Szkupstina tovább folytatta ülését. A július 3-i ülésen beszámoló hang­zott él a jugoszláv gazdaság fejlődé­séről az 1955. év első öt hónapja alatt. A beszámolót a Szövetségi Vég­rehajtó Tanács nevében Dobrivoje Ra­doszlajevics mondotta. Az 1955. januárjától májusig tartó időszakban a gazdasági fejlődés ada­tai — mondotta a szónok — arról tanúskodnak, hogy teljesítik a szerv által kitűzött feladatokat. A termelés színvonala (az ipar, az erdészet és építkezés színvonala a mezőgazdaság kivételével) ezen időszak alatt a múlt év időszakával szemben 27 százalék­kal emelkedett. Radoszlajevics ezután a beruházási terv teljesítésével foglalkozott. Ki­jelentette, hogy a beruházások össze­ge az idei év első öt hónapja alatt majdnem 33 milliárd dinárral felül­múlta a tavalyi év ugyenezen idősza­kának beruházásait. A beszámoló befejező részében a mezőgazdasági helyzetről volt szó. Érkezésünk másnapján a Finn­Csehszlovák Egyesület kivitte motor­csónakon egész küldöttségünket a hel­sinki kikötőt körülölelő szigetek eg-yi­^ kére. Látogatásunk a finn pionírtá­bornak, a finn pionírmozgalomnak szólt, amely éppen a napokban ünnep­li megalakulásának tizedik évfordu­lóját. A tenger itt a öbölben tóvá sze­lídül, nincs apálya és dagálya itt fent ászakon a hatvanadik szélességi fok felett. Hullámverését is elcsitította a nyáriasra fordult szélcsendes idő, így hát olyan kellemes az út, mintha a Dunán vinne a motoros. Félórás út után kikötünk és a parton a zöldin­ges, pirosnyakkendős és kéknadrágos finn pionírok gyöngyvirágos csokrok­kal és pionírdalokkal fogadnak. El­indulunk velük együtt a parknak tű­nő sziklás szigetecske belseje felé. Sátraik mellől újabb fiatalok futnak az útra és több százra nő a számuk, mielőtt magába a táborba érünk. Elrnte elfogadottak c. fiatalok, nem értik a beszédünket. Mi sem értjük őket, csak azt tudjuk, hogy itt egy egészséges fiatalsággal ismerkedünk, < mely bizonyára más szellemben nő fel, mint apáik. Szovjet dalokat éne­kelnek anyanyelvükön, majd felcsen­dül ajkukon a béke dala. Egyik ve­zetőjük a térség közepére áll és tánc­játékba kezdenek. Ének kíséri a játé­kot, párosan folyik a tánc, majd a körbe küldik az egyik táncost és az keresi meg táncosát. Ahogy így né­zem őket, egyszer csak azt érzem, hogy egy pöttörrinyi lányka karon ra­finnországi úlinaplóm bói gad és már benn vagyok a fiatalok forgatagában. De ugyanígy jár Mu­kafovský akadémikus, küldöttségünk vezetője és Horák megbízott is egy­házi méltóságát feledve bekerül a forgatagba. Megtört a jég, a fiatalok éneke és tánca már a felszabadult fiatalság örömteli jegyében indul, csakhamar a mi énekeinket hallgat­ják, Andrej Žiak, a nemzetgyűlés al­elnöke lelkesen kiereszti baritonját — pompás énekes lehetett legénykorában — a melódiát ismerik a pionírok, vele dalolnak, most magasra csap a jókedv. Ezek a fiatalok a mi embe­reink lesznek — ezt sugározza fe­lénk az arcuk. Mukaŕovský búcsú­beszédét azzal hálálják meg, hogy pi­ros kendőt kötnek a nyakára, de csakhamar az én nyakamon is ott a kendő. Egy felbátorodó legényke pio­nírjelvénnyel kínál és az én kis Marti Saloma barátom képe némi csaló­dást mutat, amikor jelbeszéddel ma­gyarázom, hogy sajnos, nem adhatom oda neki államdíjas jelvényemet, amelyet oly áhítattal csodál. De fel­írom a címét és megígérem neki, hogy hazulról küldök cserébe más jelvényeket, őszinte jószívűségét nem hagyom viszonzatlanul. A rögtönzött kis ünnepség végén ki­kísérnek a tengerbe nyúló kis móló­ra, s ahogy kis motorosunk távolodik Két látogatás a parttól, piros kendőikkel integet­nek; filmre kívánkozik a látvány, a kis móló eleven integető virágcso­korrá válik, piros, zöld és kék szín­ben mozog és hullámzik a part, a víz acélkékje és az ég halvány kobaltja adja a csokor alapját és keretét. Fe­lejthetetlenül szép ez, mélyen véső­dik az ember-lelkébe, örök emlékként viszem magammal a kis Marti barna­piros arcával és csillogó, szép értel­mes szemével. Nyelvismeret nélkül is megértettem öt, ahogy talán ő is hosz­szú évek múltán emlékezni fog azok­ra a messzi délről jött lelkes meglett emberekre, akik táncra perdültek ve­lük és akikkel karonfogva vándorolt, a kis sziget mólójára. A táborból a nyílt tenger felé for­dult motorosunk, s jó volt, hogy fel­öltőt, szvettert öltöttünk valameny­nyien, mert bizony csípős lett a hicbeg, aligha volt több 5—6 foknál és lúd­bőrös lett a hátunk, ahogy visszafelé itt-ott fürdőző fiatalokat, söt időseb­beket pillantott meg a szemünk. Bi­zonyára a szauna fürdő forróságá­tól hűtötték le magukat. A kikötőben, alig kis kőhajításnyi­ra az elnöki palotától, egy angol tor­pedóromboló és egy tengeralattjáró horgonyoz. Ügy mondják, az angol haditengerészek szokásos tisztelgő lá­togatása ez. Mi, békeküldöttek mégis némi élt érzünk, hogy éppen a béke­kongresszus megnyitása előtt kerül sor ilyen „tisztelgő" udvariasságú ak­tusra. Messziről úgy tűnik, hogy szürke „pappendekli" borítja be végig a ta­lán 200 méter hosszú csatahaját, nin­csen benne semmi félelmetes, pedig páncéltornyaiból kinyúlnak az ágyúk és jól tudjuk, hogy a hajó aknákat, torpedókat rejt. Erről különben ma negyedmagammal meg is győződtem. Az ebédszünetben kisétáltunk a kö­zeli kikötőbe élvezni a napfényt, a tenger színét, a kikötői élet moz­galmas képét és már messziről feltű­nik, hogy a torpedóromboló tele van gyermekikkel, rengeteg civil néppel. Lent néhány tengerész és hosszú sor várakozó, akik mind a páncélost kí­vánják látni. Ahogy fogyóban a sor, odaáüunk mi is és alig telik' bele hávom perc, a kíváncsi finnek közé keverődve, mi is nézegetjük a fedél­zet látnivalóit. Bevallom, nagy csalódást okozott a látogatás. A „pappendekli" vastag, szürke festékréteggel borított páncé­lossá változott ugyan, de nem mo­dernül összeforrasztott, hanem öreg módszerrel összeszegecselt páncélossá és bekukkantva a kabinokba, nem éppen épületes látványban van ré- j szünk. Kopott és ócska itt minden. Az egyik fülkében egy matróz szu­nyókál, rendetlenség az asztalon, Ico­pott szekrény, lejárt lépcső. Égy má­sik matróz egy fekete kismacskával játszik, ez valahogy teljesen eltünteti a hajó harcias külsejét. De benn a hajómélyben, ahová szintén leereszke­dünk, már félelmetessé válik a kép. Az embernyi nagyságú torpedók ott állnak kilövésre készen a nyílások előtt és a hatalmas aknák félelmei kel­tőén sorakoznak a bordázat mellett. Sínek, acélemelök mindenfelé, a tech­nika itt az ölés, a rombolás szolgá­latában áll. És százával sétál a hajón Helsinki népe • az angol admiralitás jóvoltából, amely a látogatás, a hajó­nézés meséjébe rejti r.yíltan ki nem mondható szándékait. És ennek a há­borút éreztető cirkusznak van elég nézője, a legtöbbjük ártatlan, ám akad y biztosan olyan is köztük, aki érti a célzatot és mégis szívesebben sétál az emphion páncéllal borított, zöldre festett fedélzeten, szívesebben nézi a torpedókat, az aknákat, mint a Mes­suhalli felé sereglő békeküldötteket. A pionírtábor fiataljai bizonyára ugyanolyan kíváncsisággal néznék a hajó látványosságait, mint városi tár­saik, akik felkerültek a páncélokra, de nem kételkedem, hogy elnéznének csapatostul a Messuhalli tájékára is és ők már könnyebben döntenék el, va­jon a kopottságában is fenyegető, fé­lelmet keltő páncélosé-e az igazság, vagy a szárnyát széttáró, égnek fel­röppenő fehér galambé! Egri Viktor.

Next

/
Thumbnails
Contents