Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)
1955-07-05 / 160. szám, kedd
1955. július 1. III S ZÖ 3 Az atomerő békés felhasználásának óriási lehetőségei A Szovjet Tudományos Akadémia ülésszaka (TASZSZ) Amint \nár jelentettük, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája július 1-én megkezdte az atomerő békés felhasználásával foglalkozó ülésszakát. Július 2-án az ülést folytatták. Az együttes ülésen a fizikusok, vegyészek és biológusok beszámoltak a szovjet tudomány sikereiről az atommag-folyamatok tanulmányozása terén és a rádióaktív izotópoknak tudományos, technikai és gazdasági eélokra való felhasználásában. Elsőnek V. SZ. Furszov akadémikus, a fizikai-mennyiségtani tudományok doktora tartott előadást „A Szovjet Tudományos Akadémia munkája az urán és grafit-reaktorokkal kapcsolatban" címmel. Furszov utalt arra, hogy az atomborttási reakciók beható tanulmányozása lehetővé tette a Szovjetunióban az uránmag-hasadás elméletének kidolgozását. A tudós ezután vázolta azokat a kutatásokat, amelyeket nemrég a Tudományos Akadémia nagyobb teljesítményű uran- és grafit-reaktoraiban végeztek. E kutatások nagy jelentőségűek voltak más magreaktorok, egyebek között az atom-villanytelep reaktorának felépítése szempontjából. Furszov tanár ezután részletesen leírta e reaktor elkészítésének történetét, elemezte a modelleken végzett előzetes vizsgálatokat. A reaktor építése alatt gondosan figyelték a neutron-árnmlás fokozódását mégpedig nemcsak vizuálisan, hanem hallás útján is, az egyik ionizációs kamrához kapcsolt hangszóróban keltett kattanások számlálásával. Üzembe állítottak az első szovjet atommáglyát. Ez volt Európában az első atommáglya. Az előadó vetített képekkel szemléltette a szovjet atommáglya építésének egyes szakaszait. A szovjet atom-villanytelep — mondotta Furszov professzor — körülbelül eg> éve szolgáltat áramot a környék hákzatába. A gyakorlat igazolta az atorc-villanytelepek építésének technikai lehetőségét és üzembehelyezésének előnyeit. Most az a probléma, hogy gazdaságilag előnyös atom-villanytelfpeket építsenek, amelyek olcsóbb áramot állítanak elő, mint a szénnel működő áramfejlesztők. Furszov professzor megjegyezte, hogy az atommáglyáknál jelenleg alkalmazott grafit nem az egyetlen lehetséges anyag a neutronok lelassítására, és hogy a Szovjet Tudományos Akadémia most dolgozza ki e kérdés egyéb megoldásait. Az atomerő áramfejlesztési és távfűtési célokra való felhasználása, bár ezek az atomerők békés alkalmazásának legfőbb irányai, mégsem meríti ki az összes lehetőségeket. A mesterséges rádióaktív izotópok felhasználásával a technika, az orvostudomány és a biológia terén elért új eredmények csak a reaktorok elkészülte után váltak lehetővé. A világviszonylatban első szovjet atom-villanytelep felépítése és üzembehelyezése — mondotta befejezésül Furszov professzor — kétségkívül technikai forradalmat, új korszakot Jelent, az atomerő korszakának beköszöntését. Ezután A. P. Vinogradov akadémikus tartott előadást „Nagyenergiájú részecskékkel való bombázás nyomán lejátszódó magátalakulások termékeinek rádiókémiai vizsgálata" címmel. Az újonnan felfedezett izotópok száma — mondotta — évről évre emelkedik. Egyedül az 1950—1952. évek alatt mintegy 250 rádióaktív izotópot fedeztek fel. Ha különféle kémiai elemek magját nagyenergiájú alemrészecskékkel bombázzuk, százszámra képződnek rövid- és hosszúéletű rádióaktív izotópok, valamint stabilis izotópok. E magátalakulási folyamat során a legkülönfélébb magok és magszilánkok képződnek. Szovjet tudósoknak rádiókémiai úton, különféle kémiai módszerek és finom mérési technika alkalmazásával sikerült meghatározni e rádióaktív Izotópok felezési idejét, sugárzásuk jellegét és a sugárzás energiáját. Az előadó beszámolt arról, hogy az utóbbi időben kísérletek során sikerült nagyenergiájú részekkel való bombázással maghasadást elérni a Mengyelejev-rendszer nehéz- és középnehéz elemeinél. (Urán, bizmut, ezüst, réz). Az ülésszak következő előadója V. A. Engelhardt akadémikus, a 'ádióaktlv izotópok biokémiai alkalmazásának eredményeivel és kilátásaival foglalkozott. Megjegyezte, hogy bár az izotópok alkalmazásának módszere rendkívül elterjedt a legkülönfélébb tudományos és gyakorlati területeken, a jelzett atomok módszerének alkalmazása mégis az élő szervezet vegyi folyamatainak tanulmányozásában, vagyis a biokémiában tett szert a legnagyobb jelentőségre. A bonyolult anyagcsere folyamat közbeeső szakaszainak felderítésére a biokémikusok már régen töprengtek azon, hogyan lehetne megjelölni a különböző átalakulásoknak kitett kémiai molekulákat, hogyan lehetne nyomon követni a megfelelő anyag sorsát élő szervezetben az anyag átalakulásának egyes szakaszaiban. Egészen új kilátások nyíltak ebben a vonatkozásban a biokémiai kutatás előtt azoknak a stabilis és rádióaktív elemeknek felfedezésével, amelyekből alapjában véve a testünk szöveteit alkotó szerves vegyületek épülnek fel. Az izotóp-indikátorok módszere — mutatott rá V. A. Engelhardt akadémikus — különösen számottevő és fontos távlatokat nyit meg az Idegrendszer és annak központja, az agyvelő működésének alapját képező vegyifolyamatok tanulmár^yozása előtt. Az előadás elhangzása után Van Gan-csan, a Kínai Tudományos Akadémia Fizikai Intézetének igazgató helyettese üdvözölte az ülésszak részvevőit. Felolvasták a berlini Német Tudományos Akadémia üdvözlő táviratát is. Krisna Menőn nyilatkozata / London (ČTK) A „Manchester Guardian" című lap közölte Freedman washingtoni tudósítójának cikkét írisna Menonnal, az ENSZ-beli indiai <üldöttség vezetőjével folytatott televíziós interjújáról. Freedman azt tja, hogy Menőn válaszában főképp arra helyezte a fő súlyt, hogy „Tajran térségében békét és megállapodott helyzetet lehet elérni, ha Amerika Kínával egyetért az egyezség szükségességének kérdésében." — Az amerikai újságírókat — folytatta Freedman — meglepte az a pártatlanság, amellyel Menőn a Távol-Keletről beszélt. Még nagyobb meglepetés érte őket, amikor Európára került a sor. „A tudósító azt írja, hogy az újságírók Menonhoz több kérdést intéztek, amelyeknek célja az volt, hogy rámutassanak a kelet-európai népi demokratikus államok "függő helyzetére". „Csehszlovákia volt a próbakő — írja Freedman. — Menőn az ez irányú kérdéseket a felháborodással határos meglepetéssel fogadta. Azt mondotta, hogy India elismerte Csehszlovákiát, amely tagja sz Egyesült Nemzetek Szervezetének és amilyet beválasztottak az ENSZ nagy fontosságú bizottságaiba és albizottságaiba". „Hová is juthatnánk el ilyen bírálattal — jelentette ki Menőn —, ha mindig az államok függőségére terelnénk a szót akkor, ha nem értenénk egyet más ország politikájával?" „Az újságírókat megdöbbentette és megzavarta Menőn válasza. Kedvetlenül tértek vissza az ázsiai problémákra" — írja a továbbiakban Freedman. — \Ami Tajvan szigetét illeti — válaszolt Menőn nyugodtan —, India nézeteiben mindig állhatatos marad. Amikor a sziget a Japánok uralma alatt állott és Kínában Csang-Kajsek volt hatalmon, India azt a nézetet vallotta, hogy Tajvan Kínához tartozik. Ma is ez a meggyőződése, amikor Kína a kommunisták vezetése alatt áll." A béke és a haladás politikájáért Olaszország Kommunista Pártja vezetőségének határozata Róma, július 4. (TASZSZ). — Az Unitá július 3-án közölte Olaszország Kommunista Pártja vezetőségének határozatát az országban a kormányválsággal kapcsolatban kialakult politikai helyzetről. A határozat hangsúlyozza, as olaszok jelentős többsége nagy megelégedéssel fogadta Scelba kormányának bukását és ezt az eseményt a gyűlölet és a diszkrimináció politikája csődjének tekinti. „A párt vezetősége — írja I határozat — figyelmezteti a közvéleményt az erős nyugtalanságra, valamint a gazdasági és szociális harcra az országban. ' A kommunisták feladata — mondja a határozat —, hogy szoros szövetségben a szocialista elvtársakkal, felhívják a népi erőket, harcoljanak pártjaikon belül a haladó irányzatok sikerének biztosításáért és követeljék a kapcsoktok megszakítását azokkal a pártokkal és tényezőkkel, melyek a monopolnagytöke és a nagybirtokok érdekeinek közvetlen kiszolgálói." Nam írnak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének beszélgetése japán újságírókkal Fenjan, július 4. (TASZSZ). — Amint a koreai központi sajtóiroda jelenti, Nam Ir, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztere július 2-án két japán újságíróval folytatott beszélgetése alkalmával kijelentette, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya külpolitikája fő céljának a béke, a nemzetek közötti barátság és együttműködés megszilárdítását tartja. — Arra törekszünk — mondotta Nam Ír —, hogy a békés együttélés és együttműködés elvein alapuló kereskedelmi kapcsolatokat tartsunk íenn valamennyi országgal, tekintet nélkül szociális és gazdasági rendszerükre. Korea békés egyesítésével kapcsolatban Nam Ir rámutatott, hogy Délés Észak-Korea egyesítéséhez elsősorban fontos, hogy a már megkötött fegyverszünetet tartós békévé változtassák. Ezenkívül Koreából ki kell vonni minden külföldi csapatot és az ország egyesítését a koreaiak saját ügyének kell tekinteni. Nam Ir ezután válaszolt a japánkoreai kapcsolatokat érintő kértlésekre és hangsúlyozta, hogy a kulturális és gazdasági kapcsolatok felvétele a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és Japán között teljesen megfelel ezen országok nemzetei érdekeinek és pozitív hozzájárulás volna a távolkeleti feszültség enyhítéséhez. Indonézia általános választások előtt Dzsakarta, július 4. (TASZSZ). — Az indonéziai általános választások időpontjának- közeledtével az országban érezhetően kiéleződik a politikai helyzet. Amint a sajtóhírekből kitűnik, a reakciós erők éket akarnak verni a nép erősödő egységébe, kormányválságot akarnak előidézni és így akarják elérni a választások elhalasztását. Az ellenzéki pártok széleskörű propagandát fejtenek ki annak érdekében, hogy bizalmatlanságot szavazzanak Kuszumaszumantri honvédelmi miniszternek. Július 2-án a kormány hosszantartó ülést tartott. A közvélemény széles körei éberségre intenek, tekintette! arra, hogy a magasrangú tisztek bizonyos csoportja az országban katonai — fasiszta rendszert igyekszik bevezetni és fel akarja számolni a köztársaság demokratikus vívmányait. A jugoszláv Szövetségi Népi Szkupstina üléséről Belgrád, július 4. (TASZSZ). — Július 3-án a jugoszláv Szövetségi Népi Szkupstina tovább folytatta ülését. A július 3-i ülésen beszámoló hangzott él a jugoszláv gazdaság fejlődéséről az 1955. év első öt hónapja alatt. A beszámolót a Szövetségi Végrehajtó Tanács nevében Dobrivoje Radoszlajevics mondotta. Az 1955. januárjától májusig tartó időszakban a gazdasági fejlődés adatai — mondotta a szónok — arról tanúskodnak, hogy teljesítik a szerv által kitűzött feladatokat. A termelés színvonala (az ipar, az erdészet és építkezés színvonala a mezőgazdaság kivételével) ezen időszak alatt a múlt év időszakával szemben 27 százalékkal emelkedett. Radoszlajevics ezután a beruházási terv teljesítésével foglalkozott. Kijelentette, hogy a beruházások összege az idei év első öt hónapja alatt majdnem 33 milliárd dinárral felülmúlta a tavalyi év ugyenezen időszakának beruházásait. A beszámoló befejező részében a mezőgazdasági helyzetről volt szó. Érkezésünk másnapján a FinnCsehszlovák Egyesület kivitte motorcsónakon egész küldöttségünket a helsinki kikötőt körülölelő szigetek eg-yi^ kére. Látogatásunk a finn pionírtábornak, a finn pionírmozgalomnak szólt, amely éppen a napokban ünnepli megalakulásának tizedik évfordulóját. A tenger itt a öbölben tóvá szelídül, nincs apálya és dagálya itt fent ászakon a hatvanadik szélességi fok felett. Hullámverését is elcsitította a nyáriasra fordult szélcsendes idő, így hát olyan kellemes az út, mintha a Dunán vinne a motoros. Félórás út után kikötünk és a parton a zöldinges, pirosnyakkendős és kéknadrágos finn pionírok gyöngyvirágos csokrokkal és pionírdalokkal fogadnak. Elindulunk velük együtt a parknak tűnő sziklás szigetecske belseje felé. Sátraik mellől újabb fiatalok futnak az útra és több százra nő a számuk, mielőtt magába a táborba érünk. Elrnte elfogadottak c. fiatalok, nem értik a beszédünket. Mi sem értjük őket, csak azt tudjuk, hogy itt egy egészséges fiatalsággal ismerkedünk, < mely bizonyára más szellemben nő fel, mint apáik. Szovjet dalokat énekelnek anyanyelvükön, majd felcsendül ajkukon a béke dala. Egyik vezetőjük a térség közepére áll és táncjátékba kezdenek. Ének kíséri a játékot, párosan folyik a tánc, majd a körbe küldik az egyik táncost és az keresi meg táncosát. Ahogy így nézem őket, egyszer csak azt érzem, hogy egy pöttörrinyi lányka karon rafinnországi úlinaplóm bói gad és már benn vagyok a fiatalok forgatagában. De ugyanígy jár Mukafovský akadémikus, küldöttségünk vezetője és Horák megbízott is egyházi méltóságát feledve bekerül a forgatagba. Megtört a jég, a fiatalok éneke és tánca már a felszabadult fiatalság örömteli jegyében indul, csakhamar a mi énekeinket hallgatják, Andrej Žiak, a nemzetgyűlés alelnöke lelkesen kiereszti baritonját — pompás énekes lehetett legénykorában — a melódiát ismerik a pionírok, vele dalolnak, most magasra csap a jókedv. Ezek a fiatalok a mi embereink lesznek — ezt sugározza felénk az arcuk. Mukaŕovský búcsúbeszédét azzal hálálják meg, hogy piros kendőt kötnek a nyakára, de csakhamar az én nyakamon is ott a kendő. Egy felbátorodó legényke pionírjelvénnyel kínál és az én kis Marti Saloma barátom képe némi csalódást mutat, amikor jelbeszéddel magyarázom, hogy sajnos, nem adhatom oda neki államdíjas jelvényemet, amelyet oly áhítattal csodál. De felírom a címét és megígérem neki, hogy hazulról küldök cserébe más jelvényeket, őszinte jószívűségét nem hagyom viszonzatlanul. A rögtönzött kis ünnepség végén kikísérnek a tengerbe nyúló kis mólóra, s ahogy kis motorosunk távolodik Két látogatás a parttól, piros kendőikkel integetnek; filmre kívánkozik a látvány, a kis móló eleven integető virágcsokorrá válik, piros, zöld és kék színben mozog és hullámzik a part, a víz acélkékje és az ég halvány kobaltja adja a csokor alapját és keretét. Felejthetetlenül szép ez, mélyen vésődik az ember-lelkébe, örök emlékként viszem magammal a kis Marti barnapiros arcával és csillogó, szép értelmes szemével. Nyelvismeret nélkül is megértettem öt, ahogy talán ő is hoszszú évek múltán emlékezni fog azokra a messzi délről jött lelkes meglett emberekre, akik táncra perdültek velük és akikkel karonfogva vándorolt, a kis sziget mólójára. A táborból a nyílt tenger felé fordult motorosunk, s jó volt, hogy felöltőt, szvettert öltöttünk valamenynyien, mert bizony csípős lett a hicbeg, aligha volt több 5—6 foknál és lúdbőrös lett a hátunk, ahogy visszafelé itt-ott fürdőző fiatalokat, söt idősebbeket pillantott meg a szemünk. Bizonyára a szauna fürdő forróságától hűtötték le magukat. A kikötőben, alig kis kőhajításnyira az elnöki palotától, egy angol torpedóromboló és egy tengeralattjáró horgonyoz. Ügy mondják, az angol haditengerészek szokásos tisztelgő látogatása ez. Mi, békeküldöttek mégis némi élt érzünk, hogy éppen a békekongresszus megnyitása előtt kerül sor ilyen „tisztelgő" udvariasságú aktusra. Messziről úgy tűnik, hogy szürke „pappendekli" borítja be végig a talán 200 méter hosszú csatahaját, nincsen benne semmi félelmetes, pedig páncéltornyaiból kinyúlnak az ágyúk és jól tudjuk, hogy a hajó aknákat, torpedókat rejt. Erről különben ma negyedmagammal meg is győződtem. Az ebédszünetben kisétáltunk a közeli kikötőbe élvezni a napfényt, a tenger színét, a kikötői élet mozgalmas képét és már messziről feltűnik, hogy a torpedóromboló tele van gyermekikkel, rengeteg civil néppel. Lent néhány tengerész és hosszú sor várakozó, akik mind a páncélost kívánják látni. Ahogy fogyóban a sor, odaáüunk mi is és alig telik' bele hávom perc, a kíváncsi finnek közé keverődve, mi is nézegetjük a fedélzet látnivalóit. Bevallom, nagy csalódást okozott a látogatás. A „pappendekli" vastag, szürke festékréteggel borított páncélossá változott ugyan, de nem modernül összeforrasztott, hanem öreg módszerrel összeszegecselt páncélossá és bekukkantva a kabinokba, nem éppen épületes látványban van ré- j szünk. Kopott és ócska itt minden. Az egyik fülkében egy matróz szunyókál, rendetlenség az asztalon, Icopott szekrény, lejárt lépcső. Égy másik matróz egy fekete kismacskával játszik, ez valahogy teljesen eltünteti a hajó harcias külsejét. De benn a hajómélyben, ahová szintén leereszkedünk, már félelmetessé válik a kép. Az embernyi nagyságú torpedók ott állnak kilövésre készen a nyílások előtt és a hatalmas aknák félelmei keltőén sorakoznak a bordázat mellett. Sínek, acélemelök mindenfelé, a technika itt az ölés, a rombolás szolgálatában áll. És százával sétál a hajón Helsinki népe • az angol admiralitás jóvoltából, amely a látogatás, a hajónézés meséjébe rejti r.yíltan ki nem mondható szándékait. És ennek a háborút éreztető cirkusznak van elég nézője, a legtöbbjük ártatlan, ám akad y biztosan olyan is köztük, aki érti a célzatot és mégis szívesebben sétál az emphion páncéllal borított, zöldre festett fedélzeten, szívesebben nézi a torpedókat, az aknákat, mint a Messuhalli felé sereglő békeküldötteket. A pionírtábor fiataljai bizonyára ugyanolyan kíváncsisággal néznék a hajó látványosságait, mint városi társaik, akik felkerültek a páncélokra, de nem kételkedem, hogy elnéznének csapatostul a Messuhalli tájékára is és ők már könnyebben döntenék el, vajon a kopottságában is fenyegető, félelmet keltő páncélosé-e az igazság, vagy a szárnyát széttáró, égnek felröppenő fehér galambé! Egri Viktor.
