Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)

1955-07-27 / 179. szám, szerda

1955. iúlius 27. UISZÖ \ 5 AZ ÜJ SZÓ POSTÁJÁBÓL • I III:IIII:;I iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiilliiniiiliiliiliiliiliiiiiiiiiiiiiiliiliiii • I I li liiliiliinil 'írni l;;l;:lllli;I;lll:IlllllllHNI Nagylégen befejezték az aratást i. Kedves vendégek Mihályfán Községünket az a megtiszteltetés érte, hogy vendégül láthatta az Anyák Világkongresszusának Csehszlovákiában tartózkodó indiai küldöttjeit, Sane Minaskhi Dovin és Vispure Ananolibai asszonytársnőinket. Őszinte szeretettel fogadtuk a messzi ország békeharcosait és büszkén mutattuk meg nekik közös gazdálkodásunk eddigi eredményeit. Délután a CSISZ-szervezet népi táncokkal és dalokkal szórakoztatta vendégeinket. A kölcsönös barátság legszebb megnyilvánulása az volt, amikor vendégeink viszonzásul elénekelték India egyik legszebb nemzeti dalát és bemutattak egy indiai népjátékot, a jelenlevők szűnni nem akaró tapsai közepette. A műsor után vendégeinket meghívták a szövetkezeti tagok maganlakásaik megtekintésére is, ahol büszkén mondták el, hogy mennyivel szebben és boldogabban élnek most a népi demokráciában közös gazdálkodással, mint a múltban. Ez alkalommal Kovács néni egy nagyon szép saját készítményű kézimunkát adott át emlékül vendégeinknek. Drága vendégeinktől elbúcsúzva, akikkel örök lelki barátságot kötve, forró üdvözletünket küldjük India dolgozóinak és szívből kívánunk nekik sok sikert a békéért folytatott további harcukban. Havran Ferencné Esőben vagy napsütésben Mi népnevelők és háziasszonyok örömmel tapasztaltuk, hogy a húsfogyasztás terén az utóbbi időben örvendetes javulás állott be a népi Kínából behozott kifogástalan tyúk- és kacsahús árusításával. A zöldség- és gyümölcsellátás terén is javulást észlelhetünk, mivel friss állapotban állandóan kaphatók elárusítóhelyeinken. A piacokat is elég jól osztották el, mert a fogyasztók csaknem minden árut" lakóhelyeikhez közel yásárholfiatnak. E szép és üdvös gondoskodás mellett egyes helyeken az elárúsítónőkről nem gondoskodnak kellőképpen. Forró napsütésben, vagy zuhogó esőben is kénytelenek a szabad ég alatt maradni, s többször bőrig ázottan kénytelenek teljesíteni munkájukat. Ezúttal fordulunk az arra hivatottakhoz, terjesszék ki az emberről való gondoskodást ide is. Meg lehet ezt a kérdést is oldani. Nagyméretű ernyők megvédenék őket is, és az árut is az esőtől és a forró napsütéstől. Elárúsítóink bizonyára megelégedéssel fogadnák az emberről való gondoskodás ilyen megnyilvánulását. Kopacsek Irén. Vidám ifjúság A múlt napokban a szenei állomáson nagy volt a sürgés-forgás. A reggeli vonathoz hozták ki a szülők gyermekeiket, hogy a jó tanulás jutalmaként kapott üdülésen vehessenek részt. Közel kétszáz pionír tolongott az állomás épülete előtt szüleik kíséretében. Mindegyiknek örömtől ragyog az arca. Közülük a legtöbbje most megy először ilyen nagy útra, hogy három hétig távol a szülői háztól élvezze az üdülés szépségeit. Ifjúságunk élete ma csupa öröm és szórakozás. — Bezzeg mi nem jártunk rekreációra, mint a mai fiatalok — jegyzi meg az egyik mama Hegysúrról. — Mi már kiskorunktól fogva dolgoztunk, hogy szüleink gondterhes életét némileg megkönnyítsük. A vonat beérkezéséig minden mama jótanácsokat ad fiának, vagy lányának az utazással és a jó viselkedéssel kapcsolatban. Nincs vége-hossza a sok jótanácsnak és a szerető szülők féltő gondoskodásának. A tanítónénik és tanítóbácsik is ismerkednek közben a pionírok szüleivel, megnyugtatva őket, hogy ne féljenek, gyermekeik biztos kezekben lesznek. Tanítóink és egészségügyi dolgozóink jól tudják, hogy az ő kötelességük vigyázni a rájuk bízott gyermekekre éppen úgy, mintha a szüleik lennének. Füle Lajos. A régi álom valóra vált A Nyitra folyó menti Horné Levantovee-i volt grófi kastély ma szociális intézmény: tüdőszanatóriumnak rendezték be. Itt fekszik feleségem, aki tüdőbajban szenved. Feleségem és a <öbbi gyógykezelésre szorulók itt most nagyon meg vannak elégedve úgy az ellátással, mint a bánásmóddal. A betegek örömteljes, ragyogó arccal és az élni akarás vágyával beszélnek a szanatórium orvosainak önfeláldozó, készséges munkájáról, egészségügyi / személyzet fáradságot nem ismerő lelkiismeretes gondoskodásáról. Én négygyermekes családos apa vagyok. Fiatalabb koromban ilyen lehetőségek a munkásember számára nem voltak. Csak népi demokratikus rendszerünk adta meg azt a lehetőséget, hogy dolgozóink egészségi állapotén mind nagyobb mértékben segítsen. Ezért nekünk, dolgozóknak arra kel! törekedni, hogy becsületes munkánkkal háláljuk meg ezt a gondoskodást. Botlik József, állami gazdasági dolgozó. Példás kiszolgálás Az ízletesen berendezett különleges falatozóit a kassaiak és vidékiek közkedvelt helyei. Ezek közé tartozik a tejkülönlegességek cukrászdája, a „tejbár" is. Elsőrendű a kiszolgálás ebben a „tejbárban". Az elárusítónök kedvesek mindenkihez, a fogyasztóközönség nagyon meg van velük elégedve. Ez természetes is, hiszen az ízlésesen berendezett, tiszta, cigarettafüst mentes környezetben fogyaszthatják el a legjobb minőségű készítményeket. Az árak mindenki számára hozzáférhetőek. Ha a panaszkönyvet átlapozzuk, semmi kifogásolni valót nem találhatunk sem az áru minőségére, sem pedig a kiszolgáló személyzet viselkedésére. Annál inkább olvashatjuk a fogyasztók sorozatos dicsérő bejegyzéseit. Ez igen jó bizonyítvány a tejbár személyzetének. A tejbár vezetősége kellemes meglepetést tartogat a kassai dolgozók számára. A tejbár mellett^ levő egyik helyiségben átrendezési munkák vannak folyamatban. Reprezentatív jellegű, ízlésesen berendezett, új cukrászdát kap Kassa városa. 12 asztal, 50 foteles ülőhely várja itt a fogyasztóközönséget. Andreas Sándor, Kassa Alig egy héttel ezelőtt indultak 2 meg a kombájnok a nagylégi szö2 vetkezet határában, hogy betaka- rítsák az idei gazdag gabonater- mést, s ma már nem hallatszik a 2 kombájnok zúgása. Kerek 420 hekjj táron befejezték az aratást. A pi- rosló, acélos búza, az aranysárga - árpa és a rozs egy része most már 2 a szövetkezet és a nép raktárába | került, — a nagyobbik részét pedig - a községen keresztül vezető beten . úton szárítják. | A gabonabetakarítási munkákból £ mindenki kivette a részét ebben a - szövetkezetben. Nappal a növény- termesztő, éjjel pedig az állat2 tenyésztő és a zöldségtermesztő jj munkacsoportok tagjai szorgoskod- tak a tisztító gépek körül, hogy mi2 nél előbb a raktárakba kerüljön a Z termés. = Azonban minden igyekezetük - hiábavaló lett volna és bizony nem 2 tudták volna a termést ilyen rövid 1 idő alatt betakarítani, — ha mel- lözték volna a kombájnt, a dolgozó = paraszt értékes segítőtársát. A | nagylégiek azonban nem ezt tették. 2 Az idén teljes egészében a kom" bájnos aratás mellett döntöttek, íi Erre meg volt az okuk. Már a múlt = éyben 72 hektárról kombájnokkal i- takarították be az életet. Munká| jukkái nagyon még voltak eléged| ve, — különösen amikor kiszámí§ tották, hogy a kombájnos ara'tás a jj szövetkezetnek 8408 korona meg- takarítást jelentett. Most újra pa2 pírt és ceruzát fogtak a szövetke- zet vezetői. Kiszámították, hogy az - idén a kombájnos aratással 50 000 jj koronát takarítottak meg. ^ A kombájnok munkájáról jó vé- lemény alakult ki a tagság köré| ben. 2 — Még a múlt évinél is jobb 2 munkát végeztek, — mondja Var- ga Péter, a szövetkezet zootech- nikusa, — akinek leginkább az 2 tetszett, hogy az idén a pelyvát r már nem szórták szét a földön, 2 hanem pelyvahordó kocsikba fúj~ ták. A szalmát pedig szép rendben - hagyták maguk mögött, amit aztán 2 traktorvontatta szalmapréselő-géi ii i pékkel nyomban bepréseltek. Ez a 2 példás munka a Csehországból se- • gítségükre sietett kombájnosok ^ leleményességének köszönhető, 2 akik a múlt évihez hasonlóan az 5 idén is a lehető legjobb munkát š nyújtották. Ezzel kapcsolatban azt ^ is el kell mondanunk, hogy jó mun- § kájukat a nagylégi szövetkezetesek í azzal viszonozták, hogy nagyszerű 5 ellátásban részesítették őket. Ellát- | ták őket étellel, itallal, elszálláso- ? lásuk is kifogástalan volt. | Vasárnap reggel boldog napra § virradtak a nagylégi szövetkezet | tagjai. Alig jelentek meg a hori- = zonton a felkelő nap sugarai, — ? máris megindultak a telt zsákokkal megrakott szekerek a szövetkezeti . tagok h.ízai felé. Szekér-szekér 2 után szállította a gabonSt a szövet- jj kezeti családoknak. Az első félév- ť ben ledolgozott munkaegységekre . 3,25 kg gabonát osztottak szét. 2 Miklós János 504 munkaegységre | 1008 kg búzát, 504 kg árpát, 126 2 k § rozsot, Csölle József, aki két 2 fiával dolgozik a szövetkezetben, " 1270 kg búzát, 635 kg árpát, 158 § kg rozsot, Varga Péter feleségével > 1176 kg búzát, 588 kg árpát és 147 I kg rozsot szállított haza kamrájá- jj ba. Ifj. Plavy Jánosék és Kiss Gyu- 1 láék is szépen részesedtek. Plavy 2 Jánosék 19,89 mázsa, Kiss Gyuláék = pedig cseknem 18 mázsa gabonát ? kaptak. | A nagylégi szövetkezetesek az első gabonát az állam raktárába jj szállították. Búzából 1500, rozsból | pedig 649 mázsát adtak be. A még hiányzó mennyiséget a közeli na- . pókban teljesítik a szaporító föld- | táblákról. ? A gabonabetakarítással egyidő- ben a tarióhántás mielőbbi befeje- zésére is nagy gondot fordítanak " a nagylégiek. A traktorok éjjel- | nappal szántanak a hatalmas föld- •> táblákon, és több helyen már zöl- . delnek a másodnövények. A tarló- I hántást 150 hektáron végezték el, 30 hektáron pedig másodnövényt vetettek. § Farkas Kálmán | 1:1 m I I I I I I I I I I I I I I III •>:•: •! I I III I illll I I I I I III I I, i: I I I l.ll I I •MWMMMWWMW——B— (27) — Még megbánjátok! — mondja. — Majd még eszetekbe jut Arkagyij Farzanov... Nem ... nem hiszem én, hogy megbánnánk ... Akárhogy is van, mindig megpróbálna elterelni bennünket az útról. Meg aztán nem is annyira dolgozik ő, mint inkább nagyképűsködik! Valami egyszerűbb, de tevékenyebb fiatalembert kell keresni! Olyat, akinél ha készek a gépegységek, hát akkor készek is legyenek, ha megjavították a traktorokat, hát akkor valóban meg is legyenek javítva, és akinél, ha gépegységi javítási módszerről beszélünk, hát az valóban az legyen, ne pusztán csak így nevezzék ... Hát erre a következtetésre jutottunk mi Fegyával. Nem egyszerre tisztáztuk magunkban ezt a történetet. Nem egyszerre értettük meg, miben is volt „a dolog lényege" ... Már lassan szürkült. Leoltottuk a villanyt és a fénnyel együtt kihűltek a színek is. Csak különböző sűrűségű árnyékok vettek körül bennünket. A bíborszínű takaró bársonyosan feketévé vált. Alekszej Alekszejevics kék csíkos inge megszürkült, majd a vonat egy hirtelen kanyarénál egyszerre csak rózsaszínű ~ľ§ny tört be a fülkébe. Halványrózsaszínné vált a fehér párna. Csodálatos mély borszínben tündökölt fel a gyapjútakaró. A hajnal gyöngéd sugara megcsillant az ajtó tükrén ... — Hajnalodik — mondta Alekszej Alekszejevics, majd felém fordulva megkérdezte: — Tudja, miért meséltem el mindezt magának? — Miért? — Azért, hogy megírja. Ott, a Kremlben zavarba jöttem, semmit sem tudtam megmagyarázni. Most aztán hol, mikor és kinek tudom mindezt elmondani? Pedig el kell mondani... Hadd tanuljanak mások az én hibáimból. Maga író... írja meg a történetünket! Megírja? GAL1NA NY1KOLAJEVA: Elbeszélés a gépállomás igazgatójáról meg a íőagronómusról — Megpróbálom ... Útitársam azonnal elhitte, hogy megírom, felvidult és rögtön élénken érdeklődni kezdett: — És mi lesz a címe? — Nem tudom. — Legyen ez: „Elbeszélés a gépállomás igazgatójáról és belső ellenségéről, a főagronómusról". Én azonban nem akartam ilyen címet adni a történetnek. Talán azt fogom írni: „Elbeszélés a nép szolgáiról és a „vállalkozókról" ... — Nem! — mondott ellent Alekszej Alekszejevics — ezt nem a címből kell megtudni... Ezt az embereknek maguktól, önmaguktól kell megértsék, megérezzék, amikor majd olvassák ... Lefeküdtünk aludni anélkül, hogy döntöttünk volna a cim kérdésében. Másnap Alekszej Alekszejevics kerülte az alkalmat, hogy bennmaradjon a fülkében, úgy látszik, zavarta éjszakai nyíltsága. Folyton átment a szomszéd fülkébe preferánszozni. Nekem meg egész nap nem ment ki a fejemből a története. ,,A gépállomás igazgatója" és „A gépállomás agronómusa", vajon ez két beosztást jelent-e, vagy pedig bonyolult és ihletett munka megnevezésére szolgál? Kölcsönös kapcsolatok és szolgálati beosztások meghatározásai-e, vagy az ilyen munkánál elkerülhetetlen emberi kapcsolatok gazdaságát magukba foglaló szavak? Vetésforgók, gépegységek, szabványminőségek, vagy az, ami mindezek mögött van, emberi jellemek, szenvedélyek, sorsok?... Ezen töprengtem, de lassacskán minden gondolatot és alakot kiszorított agyamból egy gondolat és egy alak — Nasztya ... Sok száz fiatal emberre ismertem rá benne, akikkel ezelőtt találkoztam, s akiket nem ismertem meg e találkozások alatt. A legkülönfélébbnek láttam őket. Láttam őket vidámnak és győzedelmesnek a nehéz munkát követelő szántóföldeken és pompás gazdaságokon. Láttam őket forrófejűnek és meggondolatlannak a harc lázában. Láttam őket, mikor még nem hittek saját erejükben, alig-alig, hogy rátaláltak útjukra, mint Nasztya az első napokban. S láttam őket sírva és szomorúan a hibák és sikertelenségek pillanataiban ... Lehetséges, hogy a Nasztyáról szóló történet nem sok embert fog érdekelni. De ha csak egynek segítségére lesz azok közül, akik hozzá hasonlók, akkor is meg kell írnom ... Legyen pontos címzettje ennek az elbeszélésnek. Fiatalemberek és fiatal lányok, akik Nasztya útján jártok, nektek szól ez az elbeszélés! Nasztya Kovsova ugyanolyan, mint ti vagytok. Mindnyájatok előtt nyitva áll az ő útja. Mindnyájan meg tudjátok tenni azt, amit ő megtett. Csak éppen olyan határozottan kell hinni igazatokban, mint ő hitt, és oly állhatatosan kell követnetek ezt az igazságot, mint ő tette. Az igazság oly mindenható, hogy a gyengéknek erőt ad és a kicsiket naggyá teszi. ... Azelőtt volt egy ilyen közmondás: „Egymagadban nem vagy harcos a harcmezőn". Húzzuk keresztül és felejtsük el ezt a számunkra idegen közmondást! „Mindenki harcos a maga harcmezején!" — így mondaná ezt Nasztya. Mindenki harcos a maga harcmezején, mert Nasztya számára nincs magány a földön, mert a párt az ilyenekkel van, mint ő, mert mellette a milliónyi hasonló harcmezőn millió hasonló fiatalember és lény áll és belőlük tevődik össze az a hadsereg, amely győzedelmeskedik a kenyérért, a békéért, a mi nagy igazságunkért folytatott harcban. Napok teltek el Így, a Nasztyával foglalkozó gondolatok közepette. Mikor már közeledtünk ahhoz az állomáshoz, ahová útitársam tartott, Alekszej Alekszejevicsen újra erőt vett az izgalom, s megint megeredt a nyelve. — El sem fogja hinni, én nem látom Nasztyát... Amikor bejön a szobába, én nem látom őt!... Linocskának minden egyes szempilláját, minden hajszálát külön-külön láttam. De Nászt,yában semmit sem tudok külön látni! Szép-e vagy nem, nem tudom! De nem is akarom tudni. Amikor belép, csak egyet tudok, hogy itt van és mindenkinél szebb számomra!... Őnála nem tudok én semmit... mit érez irántam? Mi vagyok én az ő számára? Más lányoknál rögtön tudtam, tetszem-e nekik, vagy nem, de őnála semmit sem tudok!... Hol úgy túnik, nem lehet számára közömbös, ha valaki így szereti. Hol meg pont az ellenkezőjére gondolok: ilyen lány csak közömbös lehet irántam. Hiszen nekem még be kell bizonyítani, hogy illek hozzá. Habár... ha én így szeretem őt, és mindenre kész vagyok érte, miért ne lennék akkor hozzáillő? Hiszen, ha igaz szerelemről van szó, akkor semmi másnak nipcs jelentősége! így is, úgy is latolgatom a dolgot, de semmire se jutok!... Elutaztam erre az értekezletre Hiányoztam-e neki, gondolt-e rám, nem tudom! Megérkezem, ki jön-e elém, vagy nem, ezt sem tudom! Megörül-e nekem, nem tudom! Parfőmöt vettem neki... a legdrágábbat... elfogadja-e, nem tudom! Miért van az, hogyha az ember szeret valakit, akkor vagy rögtön mindent megért vele kapcsolatban, vagy egyáltalán semmit sem ért meg... Ügy néz rá az ember, mintha vak lenne. De nem ... nem így van ... — mond ellent határozottan önmagénak. — Csak azt nem értem, ami velem kapcsolatos. Nemcsak értem őt, de itt érzem minden porcikámban. Mindig csak rágondolok. Hogyan alakultak ki ezek a jellemvonásai, nagyon is jól tudom! Kiváló családban nőtt fel. Az apja híres uráli acélöntő. Bátyját halála után a Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki. Az egyik legjobb uráli iskolában tanult és a főiskolai gyakorlatot az egyik kiváló kolhozban végezte. Nagyszerű emberek között nőtt fel. Nem látott maga körül emberi aljasságot. De mennyi nehézséget látott! ... A háborús esztendők ... Bátyja halála ... Ennek következtében lett ilyen a jelleme: egyrészt egyenes, egyszerű lelkű, bizalommal teli az emberek iránt, másrészt erő, állhatatosság, harcosság ... A hibái is innen erednek. Természetesen kényeztették, odahaza is, az iskolában is. Innen az akaratossága... mindent, mindent tudok, csak azt nem, mit érez irántam! Alekszej Alekszejevics arca a legteljesebb zavart tükrözi... Kócos, puhaszálú haja reménykedő, szenvedélyes tekintetű szemébe hullik. (Folytatjuk.)