Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)

1955-07-24 / 177. szám, vasárnap

1955. július 24. UISZO A Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Központi Statisztikai Hivatal jelentése (Folytatás a 4. oldalról.) adatok szerint a következőképpen sza­porodott a Szovjetunióban: a tehenek száma 6 százalékkal, a juhok szám* 6 százalékkal. A sertésállomány meg­közelítően olyan, mint a tavalyi. Az utóbbi időben sokat tettek a me­zőgazdaság megerősítéséért minősített káderek alkalmazásával. Most a gép­és traktorállcmásokon körülbelül az igazgatók 90 százaléka, a főmérnökök 90 százaléka, a főagronőmusoknak csaknem 100 százaléka, a gép- és traktorműhelyek vezetőinek kb. 70 százaléka közép- és főiskolai végzett­séggel rendelkezik. IV. v A vasúti, hajó- és gépkocsiszállítás fejlődése A vasúti szállításban az átlagos na­pi rakodási tervet 1955 első felében 103 százalékra teljesítették. A vas, érc, koksz, vashulladék, gaz­dasági gépek, traktorok, gépkocsik, gabona, só, cukor, hús, hal, kcnzerv, lábbeli, bútor és a csomagolt áruk szállítási tervét teljesítették, sőt túl­teljesítették. Nem teljesítették azon­ban a kőszén, nyersolaj és nyersolaj­termékek, fa, cement, tüzelőanyagok, építőanyagok, olvasztóeszközök, vegyi­és ásványi műtrágyák, liszt és dara, a gyapjú és ruhaanyagok szállítási tervét. A vasutakon az átlagos napi szál­lítás 1955 első felében 1954 első fél­évéhez viszonyítva 9 százalékkal nö­vekedett. 1955 első felében a teher­kocsik körforgásának ideje 1954 el­ső feléhez viszonyítva csökkent. A te­herkocsik körforgása meggyorsításá­nak feladatát 1955 első felében teljes egészében teljesítették egyes vasút­vonalak kivételével. A Tengerhajózási Minisztérium 1955. első felében a járattervet 106 száza­lékra, iz áruszállítási tervet 102 szá­zalékra teljesítette, egyes hajózási vállalatok kivételével. 1955 első felé­ben a tengeri szállítás járatainak sű­rűsége 1954 első feléhez viszonyítva 30 százalékkal, a teherszállítás 18 szá­zalékkal növekedett. A Folyami Hajózás Minisztériuma 1955 első felében a járattervet és a teherszállítási tervet, 87 százalékra teljesítette. A folyami hajózás nem teljesítette a tervet a nyersolaj és nyersolajkészítmények, fa és ásványi építőanyagok szállításában. A folyami szállítás járatainak sűrűsége 1955 el­ső felében 1954 első feléhez viszo­nyítva 8 százalékkal növekedett, a te­herszállítás a múlt évi színvonalon ma­radt. A Gépkocsiközlekedés Minisztériuma és az Országutak Minisztériuma 1955. első felében a járattervet 95 száza­lékra, a teherszállítási tervet 99 szá­zalékra teljesítette. A személyszáľí­tást az autóbuszokon 106 százalékra teljesítették. A gépkocsiszállítás já­ratsűrűsége 1955 első felében 1954 első félévéhez viszonyítva 35 száza­lékkal, a teherszállítás 50 százalékkal, az autóbuszok személyszállítása 48 százalékkal növekedett. A tehergépko­csik kihasználásában azonban még mindig hiányosságok mutatkoznak; a holtidő és a tehergépkocsik kihaszná­latlan útja még mindig nagyon ma­gas. V. A befektetési építkezés növekedése Az állami befektetések 1955. első félévében 111 százalékot tettek ki 1954. első félévéhez viszonyítva. Az összbefektetések félévi tervét az egész népgazdaságban 93 százalékra teljesí­tették. 1955. első felében a nehézipari be­fektetések, különösen a kohászat, a fém és színes fémek, a szénipar, a gép­ipar, a villanyerőművek építkezéseiben és az építő ar.yagipar befektetései, valamint a nehézipar más ágaza­tainak befektetései növekedtek. A közlekedés és a mezőgazdaság befek­tetései szintén növekedtek. Jelentős befektetést fordítottak a tömegszük­ségleti cikkeket gyártó vállalatok épí­tésére is. 1954 első feléhez viszonyítva a la­kásépítés, iskolaépítés, hivatalok, egészségügyi intézetek, óvodák, böl­csődék, pionírtáborok, mozik, kulturá­lis és szociális intézetek építése nö­vekedett. 1955 első félévében a népgazdaság összes ágazataiban új vállalatokat he­lyeztek üzembe. Több ágazatban azon­ban az új üzemek átadásának tervét nem teljesítették. Az Építészeti Minisztérium az épitő­és szerelőmunkák tervét így teljesí­tette : 1955. I. féléve az 1954. I. félévéhez viszonyítva %-ban A Szovjetunió Építészeti Miniszté­riuma 110 A Kohászati és Vegyiipari Vállala­tok Építésének Minisztériuma 113 A Szénipari Vállalatok Építésének Minisztériuma 115 A Nyersolajipari Vállalatok Építé­sének Minisztériuma 113 A Villanyerőművek Értésének Mi­nisztériuma 116 A Közlekedési Építkezések Minisz­tériuma 104 A Szovjetunió Városai és Falvai Építkezésének Minisztériuma 123 Bár az építkezési és szerelőmun­kák térfogata nőtt, 1955 első fél­évében az építkezési minisztériumok nem teljesítették a tervet. 1955 első félévében megszilárdul­tak és tovább specializálódtak az épít­kezési szervezetek, megjavult az épít­kezési gépek és berendezések kihasz­nálása, növekedett a munkatermelé­kenység, az építkezési önköltségek némileg csökkentek. Az építkezési önköltségek csökkentésének tervét azonban nem teljesítették, s eddig még hiányos a nehéz- és bonyolult munkálatok gépesítésének színvonala. Nem használják ki eléggé a gépeket és a berendezéseket, amelyek az épít­kezőhelveken rendelkezésre állanak, elégtelenül folyik az építkezési folya­matok komplex gépesítésének megva­lósítása. A vasbetonszerkezetek és az egyes építkezési gépek beszerelése növekedett ugyan, azonban nem kielé­gítő méretekben. Az építkezési vállalatok vasbeton­szerkezetek és 'más építkezési beren­dezések elkészítésére fordított befek­tetéseinek nagyfokú növekedése elle­nére 1955 első felében e vállalatok nem teljesítették az építkezési tervet. VI. A bel- és külkereskedelem fejlődése 1955 első felében a szovjet keres­kedelem tovább .fejlődött. 1955 első felében összehasonlítható árakban az állami és szóvetkezeti ke­reskedelmi vállalatok 8%-,kal több cik­ket adtak el a -dolgozóknak, mint 1954. első felében. Áz állami és a szövetkezeti kereskedelem forgalmi tervét az első félévben teljesítették. 1955. első felében 1954 első felé­hez viszonyítva az egyes árucikkek eladása a következőképpen növekedett: a hús és húsáruk 6%-kal, a növényi zsírok, a margarin és zsír 15%-kal, a cukorkák 5%-kal, a hal és hal­készítmények 20%-kal, sajt 70/ 0-kal, tej- és tejtermékek 12%-kal, tojás 13%-kal. 1955. első felében az egyes iparcikkek eladása 1954. első feléhez viszonyítva jelentősen megnövekedett: a gyapjúanyagok 10%-kal, selyem­anyagok 10%-kal, készruha 18%-kal, harisnyák és rövidharisnyák 15%-kal, lábbeli 6%-kal, szappan 23%-~kal. Je­lentősen növekedett más árucikkek el­adása is: a rádiókészülékek 22%-kal, televíziós készülékek 45%-kal, órák 44%-kal, fényképezőgépek 48%-kal, bútor 17%-kaI, varrógépek 17%-kal, mosógépek majdnem négyszeresükkel, porszívógépek 24%-kal, jégszekrények 29%-kal, kerékpárok 20%-kal, motor­kerékpárok 16%-kal, személygépko­csik 30%-kal. A termelési célokra készült árucik­kek eladása 1955 első felében 1954. első feléhez viszonyítva így növeke­dett: fűrészfa 1,5-szer, fedőbádog 18 %-kal, cement 39%-'kal, tetőfedő­anyagok 18%-kal, táblaüveg 10%-kal. Az iparcikkek termelésének és el­adásának, valamint az élelmiszerek termelésének és eladásának növekedé­se ellenére a lakosság kereslete egyes fontos tömegszükség leti árucikkekben több járásban nem volt egészen kielé­gítve. Egyes elosztó szervek helytele­nül osztják el az árucikkeket a járá­sokban és megengedik, hogy az áru­cikkeket egyes járásokban a lakosság keresletére való tekintet nélkül osz­szák szét. Elégtelenül kapcsolják be a forgalomba az árucikkek pótfor­rásait a termelésnek a helyi nyers­anyagok felhasználásával történő fej­lesztésével. Külkereskedelemben a Szovjetunió 1955-ben tovább bővítette gazdasági kapcsolatait a külfölddel: a Szovjet­unió ma 58 országgal áll kereskedel­mi kapcsolatban. VII. A munkások és alkalmazottak száma, valamint a munkatermelékenység növekedése 1955-~ első felének végéig a nép­gazdaság munkásainak és alkalmazot­tainak száma 1954 első felének vé­géhez viszonyítva töbh, mint egy mil­lió személlyel növekedett. Az ipar­ban, mezőgazdaságban, építőiparban és a közlekedésben a munkások, mérnö­kök, technikusok, szakmunkások szá­ma több mint 900 ezer személlyel növekedett. Megnőtt az iskolai dol­gozók, a tudományos és kutatóintéze­tek, a gyógyintézetek, a kereskedelmi hálózat, 'a közős étkezdék vállalatai és a gazdasági közüzemek dolgozóinak száma. A hivatalok, a vállalatok ad­minisztratív szervei dolgozóinak szá­ma csökkent, mert egy részük a ter­melésbe ment át. 1955 első felében 315 ezer fiatal munkás végezte el az üzemi iskolá­kat, bányásziskolákat és a mezőgaz­daság gépesítésének iskoláit. Ezek az iskola elvégzése után az iparban, épí­tőiparban, a közlekedésben és a me­zőgazdaságban helyezkedtek el. 235 ezer gépesítő a mezőgazdaságban he­lyezkedett el közülük. Egyéni, vagy csoportos gyakorlattal, esetleg tan­folyamokon 3 500 000 munkás és alkal­mazott bővítette szaktudását. 1955 első felében a munkaterme­lékenység a múlt év hasonló idő­szakához viszonyítva az iparban 7%­.kal, az építőiparban 10%-kal növe­kedett. A munkatermelékenység növe­lésének tervét az iparban és az építő­iparban teljesítették. Az iparban nem teljesítették azonban a munkaterme­lékenység növelésének tervét 1955 el­(Folytatás a 6. oldalon.) GALINA NYIKOLAJEVA: Elbeszélés a gépállomás igazgatójáról meg a főagronómusról (25) Hát persze, zavarba jöttem egy ki­csit ... Annyi minden dolog, meg ese­mény történt nálunk, hogyan lehetne rögtön megérteni, mi ebben a lényeg? Hogy lehet erre két szóban felelni ? ... Az első sorban meg éppen előttem ott ült Arkagyij. Jellegzetes sasorrú leje kiemelkedik a hallgatók közül. Ezer közül is meglehetne ismerni. Néz rám és mosolyog: „Eh, te... Hívtak volna csak engem a szónoki emelvényre!" A miniszterhelyettes meg újra csak kérdezi: „Mi emelte így fel magu­kat", és fölemeli a kezét. És egy­szerre csak ebben a pillanatban, úgy, ahogy most magát látom magam előtt, megláttam Nasztya kezét szakasztott úgy, ahogy akkor láttam, abban az órában, amikor sírt... Hiszen ezek, ezek a kezek emeltek fel bennünket! Amíg ö nem volt nálunk, semmi eh­hez hasonló sem történt a gépállomá­sunkon. Nasztya, ő emelt fel bennün­ket!... Sokszor nem is a mi segítsé­günkkel, inkább a mi ellenünkre ... És most mi hárman itt vagyunk, s Ar­kagyij itt ül elnyújtózkodva az első sorban, Nasztya meg ott bolyong va­lahol a sztyeppén egyik brigádtól a másikig ... És egyszerre elém tárult a teljes kép. Mindent megláttam. Attól kezdve, ahogy Nasztya először megjelent, egé­szen a búcsúzásig, mikor Moszkvába utaztam. Vannak olyan pillanatok, amikor egyszerre hihetetlenül sok minden el­fér az ember agyában! Nekem is egy­szerre minden felvillant az agyamban. A négyzetes vetés is, a gépegységek is, a vetőmag és a beszélgetés Szer­gej Szergejeviccsel, meg a harc Ar­kagyijjal... Mindezt egyszerre látom, de beszélni semmiről s^m tudok! Egy­szerre nem lehet mindent elmondani. De hol kezdjem? Mi a legfontosabb? Magam se tudok kiigazodni gondola­taim közt! És a miniszterhelyettes még hozzáteszi: „Mondja el — kérdezi —. miképpen történik ez?" Hogy miképpen történik ez? — Alekszej Alekszejevics felemelte fejét és energikusan, szinte elkeseredetten mondta: — Van az úgy néha, hogy az, aki a munka lelke, megrovásban ré­szesül, és sírva ül magaban a sztyep­pén, senki sem tud róla semmit, az ellenfelei pedig az első sorban ülnek, a legelső helyen!... Hát így van ez bizony néha!... Kezdjek erről beszél­ni, mondjam el mindezt? A gondola­taim sem voltak még akkor ilyen rend­ben, meg szavakat sem találtam az elmondására... Csak állok, kínlódom, nem tudom rendezni a gondolataimat, szavakat se találok! Mellettem meg ott ülnek a kormány tagjai. S előttem £ terem­ben a legjobb földművelők százai... S mindehhez még ezek a fényszórók, vakítják a szemem, a riporterek is úgy ugrándoznál; körülöttem, mint az ördögök, egyre kattogtatva gépeiket! Végleg elvesztettem lábam alól a talajt! Nem találom meg a hiteles, a méltó szavakat.. De hát, hogy is mondhatnám? — gondolom magamban. „A főagronőmusunk részéről jelentke­ző energia és kezdeményezőkész­ség ..." De hát ilyen szavakkal el le­hetne mindent mondani? Mit csinál­jak? S közben itt mellettem... itt vannak a kormány tagjai. Olyan em­berek, akik minden utat tágra nyit­nak előtted. Csak eriggy! Csak eriggy! És te néha ahelyett, hogy mennél, egy helyben topogsz ... És akkor ... elszégyelltem magam előttük... és azok előtt, akik a teremben ültek .. Tapasztalatátadást várnak tőlem és én mindenféle szép számok elmondásá­ra készültem fel.. . Pedig itt... bűn­bánó beszédet kellene mondanom ... Az ember nem tudja rögtön átállí­tani magát egyikből a másikba! — mosolyodott el gúnyosan önmagán Alekszej Alekszejevics. — így aztán felsültem, ostobán viselkedtem... de még milyen ostobán!... Semmit sem tudtam mondani... Legyintettem a dologra és lejöttem az emelvényről! ... De magamban megfégadtam: nem utoljára szólítottak engem erre az emelvényre! Kihar.colom, hogy megint meghívjanak, s akkor előre felkészülök és tiszta lelkiismerettel elmondok mindent!... Hogy az emberek meg­értsék, nem olyan egyszerűen törté­nik mindez, hogy ne ismételjék meg a mi hibáinkat!.... \Üjra rágyújtott a pipájára, de szip­pantás közben egyszerre kivette a szá­jából és félretette: — Arkagyij ajándéka ... Sehogy sem tudta megérteni, mért némultam meg akkor az emelvényen .. . Egype csak csúfolódott rajtam. De Fegya megértette ... Sokáig nem tudtunk elaludni Fe­gyával azon az éjszakán. Hajnalig be­szélgettünk. A „Moszkva" szállóban laktunk, az ablakok a Vörös térre néztek. Hogy jobban lássuk a teret, eloltottuk a szobában a villanyt. Ott üldögéltünk az ablakpárkányon, be­szélgettünk. A szemünk előtt ott a Kreml... a mauzóleum .. . világít az óra a Szpásszkij-tornyon. Látni, ahogy a mutató jár... Egyik óra múlik a másik után, de mi csak beszélgetünk. Folyton a miniszterhelyettes kérdé­sére megfelelő pontos válaszon törjük a fejünket. Miben is van hát végered­ményben „a dolog .lényege?" — Hogy történhetett ez — haj­togatta Fegya. — Már néhány esz­tendeje dolgozunk együtt. A négy ba­rát, a gépállomás négy vezetömunka­társa. Jártuk a lóhereföldeket... az „SzS-6"-os vetőgépek mellett is elsza­ladtunk naponta tízszer és mégse láttunk semmit!... S akkOK jött egy kislány, egyenest az iskolapadból és meglátta mindazt f amire aztán a Köz­ponti Bizottság rámutatott!... Hogy történhetett ez? Ér. is ezen töröm a fejemet: hogy történhetett ez? Hát igen, természe­tesen az is félrevezetett engem meg Fegyát, hogy butaságból meg fiatal-* ságunk következtében Arkagyij pórá­zára kerültünk. Node Arkagyij... Ő lenne tapasz­talatlan, buta ember, ő ne kereste volna a sikerhez vezető utat? Hogy történhetett az, hogy nem ő, hanem Nasztya találta meg ezt az utat. ülünk az ablakpárkányon. Gondol­kodunk. Hirtelen megszólal Fegya: / — Nézd, csak nézd ... váltják az őrséget... Valóban .., látom, ahogy jön a felvezető és nyomában az őr­ség. Odaérnek, csattan a csizmájuk, ahogy fordulnak, egy másodpercre megállnak, majd megmerevednek a be­járatnál. Először láttuk ezt a képet, én is, meg Fegya is. Majd felhangzott a rádióban a him­nusz. Végighallgattuk. Aztán is csak tovább üldögéltünk. Gondolkodtunk. Rágyújtottunk. S egyszerre csak azt mondja Fegya tagoltan, szinte harag­gal: — Vál-lal-ko-zó ... az hát... S olyat rántott a vállán, hogy még az ablaküveg is beleremegett. Nem értettem meg rögtön gondola­tainak menetét. — Milyen vállalkozó? Miért vállal­kozó? Fegya megmagyarázta: — A hadseregben, amikor valaki ki­tüntetést kap, azt felelik: „A Szovjet­uniót szolgálom!" Ez a szó, kell, hogy vonatkozzék mi«den kommunistára ... minden vezetőre. Mi mindnyájan a Szovjetunió szolgái vagyunk... a nép szolgái... De ő a szovjet nép vállal­kozója ... A vállalkozót nem érdekli a nép. Csak egy érdekli, minél többet keresni a vállalkozáson, minél ügyeseb­ben megszedni magát a népen. Kételkedtem: — Arkagyij okos ember, sőt tehet­séges! Dolgozott!... Fegya csak gúnyosan nevetett: — Dolgozott!... Rubelnyi a látszat — garasnyi a munka! Különféle vállalko­zók vannak a világon, s a legkülönbö­zőbb, haszon csábítja őket. Van aki a pénzt hajszolja, a másik a nyugodt életet, a harmadik meg a dicsőséget. Csak a munkát nem hajszolja egyik sem! Dolgozni mindig nehezebb, mint a munka látszatát kelteni. Vannak persze közöttük okosak is, tehetsége­sek is, sőt még hasznosak is... Csak . .. hej, de nagyon nehéz néha megállapítani, hol végződik a tehetsé­gükből eredő haszon és hol kezdődik a kár!... Hallgattam Fegyát és közben azt gondoltam magamban: valóban nem jön rá az ember rögtön, miben volt hasznára Arkagyij az ügynek és- miben a kárára. A gépegységeket a szomszé­dos gépállomásokat megelőzve engedte ki a mezőre. Jó dolog ez? Öt is, ben­nünket is megdicsértek érte... De a szántóföldi munkák minősége nem voit jobb nálunk sem, mint a szomszédok­nál és a gépállomány sem volt kevesebb nálunk, mint náluk. Egy-kettő s már kint is voltak a gépegységek a mű­helyből, jelentette, újságírókat hívott meg, máris megjelentek az újságok­ban a fényképek, az értesítőben meg a dicséretek. Gyors is és kellemes is! (Folytatjuk.) I

Next

/
Thumbnails
Contents