Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)

1955-07-21 / 174. szám, csütörtök

A közös gazdálkodás a jólét oldogab

b jövő alapja 'Asz alsóváradi szövetkezet már 31 hektár búzát aratott le aratágépekkel. A mezei csoportok most hangyák módjára szorgoskodnak a learatott búzaföldeken, s ügyes kezük nyomán egymás után nőnek a búzakeresztek. Demeter Ida és Cimer Aranka keresztekbe rakják a kévéket Mókos Ferenc ez idén ült először kombájnra. Azelőtt mint szerelő dolgozott a traktorállomáson, most S 4-es szovjet kombájnnal arat a szenei egységes földművesszövetkezet gabonaföldjein Vácha Miroslav és Pardera Jaroslav plzeni kombájnosok a szenei szövetkezet földjén aratják a gabonát. Eljöttek, hogy a szlovák és magyar kombájnosokkal karöltve küzdjenek a gazdag termés mielőbbi betakarításáért. Pillanatnyi üzemzavar történt, de a mozgóműhely segítségével ígyorsan kijavítják a hibát és már is mehet tovább a kombájn A nagykaposi járás jól teljesíti tej beadási kötelességét A nagykaposi járás egységes föld' művesszövetkezetei hónapról hónapra fejlődnek, izmosodnak, gyarapodnak. Jó gazdálkodásukat mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy az első félév: ben a szövetkezeti gazdaságok 147 százalékra teljesítették tejbeadási kötelezettségeiket. A tejbeadásban különösen a nagykaposi szövetkezet mutatta meg, mire képes a nagyüzemi szövetkezeti gazdálkodás. Tejbeadási tervüket az első félévben kétszeresen teljesítették, és egyszersmind a legjobb • minőségű tejet szolgáltatták be. Igy szem gabonát sem hagynak elveszni A rakoncátlan Zsitva megduzzadt medrében. Ezért az ógyallai szövetkezetesek a folyó mentéről takarították be elsőnek a termést. A traktorosbrigád tagjai, név szerint Zajacsek, Cserge és Nyári elvtársak pár óra alatt learatták a Zsitvai mellett lévő hat hektár rožsot. A szövetkezet tagjai pedig szorgalmasan hordják a rozskévéket a magasabb fekvésű helyekre, hogy esetleges talajvíz esetén szem termés se vesszen kárba. — Az első félévben elért eredményeinket annak köszönhetjük, — mondotta Köblös János, a szövetkezet fiatal zootechnikusa, — hogy állataink részére elégendő és jó minőségű takarmányról gondoskodunk s teheneinket naponta háromszor etetjük és fejjük. A nagykaposiak most is jó előre gondoskodnak elegendő takarmányról. Eddig tavaszi bükkönyből, repcéből és herefüves keverékből 98 köbméter jó minőségű silótakarmányt készítettek és a tél beálltáig még 720 köbmétert silóznak le. Farkas Kálmán. \ diószegi cukorgyár gazdaság.nak d jlgozói kiváló cukorrépatermést akarnak betakarítani. Nem is sajnálják a földtől a munkát. Kiszela János és Fejes János már másodszor sarabolják a cukorrépát. Szép is a répájuk. Bárkinek bátran megmutatják, nem kell szégyenkezniök miatta Jól felkészültek A bodrogszerdahelyi szövetkezetnek 290 hektár kalászosa vár aratásra, melyből 150 hektárt kombájnnal fognak learatni. A 80—90 tag, akik az aratási munkákat fogják végezni, úgy van csoportokba elosztva, hogy. mindenki a saját részére kijelölt dűlőn és a beosztott géppel fogja a munkát végezni. A jő felkészültség s a jó munkaszervezés biztosítékot nyújt arra, hogy a bodrogszerdahelyi szövetkezetesek a múlt évekkel szemben sokkal gyorsabban végeznek az aratással. A nagykeszi szövetkezet állattenyésztői vállalták, hogy napi munkájukon kívül 4 órát dolgoznak le naponta az aratásban vagy cséplésben. A Sokol egyesület azt a kötelezettséget vállalta, hogy a VIT tiszteletére 320 brigádórát dolgoznak le az aratásban. A pártszervezettel az élén a Nemzeti Front minden tagozata is vállalta, hogy mindent megtesz, hogy az aratást és cséplést mielőbb elvégezzük. Szemerei Ferenc, Nagykeszi. Az őszi árpa földeket már be is vetették A vezekényi szövetkezetesek még a múlt hét elején elvégezték az őszi árpa aratását és cséplését. A keresztes sűrűsorosan vetett gabona jól fizetett. Hektáronként 35.17 mázsát takarítottak be. Ilyen magas hektárhozam még sohasem volt a vezekényi határban. A szép eredmény még jobb munkára serkenti a szövetkezeti tagokat, s kaszálás után azonnal végzik a tarlóhántást. Az őszi árpa földeket már be is vetették másodnövényekkel, hogy ezzel 1s több takarmányt nyerjenek a téli időszakra. Krajcsovics Ferdinánd, Galánta A szövetkezet pénzforrásai Sohasem jártam még a kékkői járásban. Hogy szép hely, gyönyörű vidék, azt tudtam. Kéklő hegyei, kígyózó folyói, hamar megnyerik az utazót. Ügy van ittjártában az ember, hogy hegyekben vájt úttesten száguld le s fel, és észre sem veszi, hogy szélesen tarkálló völgybe ért, ahol az Ipoly szeli át 4 földeket. Én Zsélyen kötöttem ki, mert akármerre jártam, mindenütt csak azt hallottam, híres szövetkezet. No ha híres, időzök ott egy keveset és kipuhatolom, miért olyan híres. Kiszállok az autóbuszból és keresem a szövetkezet embereit. Néhányra a szövetkezeti irodában bukkanok. S mert jól tudom, hogy az elnök is innen indul el mindennapos útjára, türelmesen várok, bízVa abban, hogy hamarosan visszatér ide. Ebben nem is csalatkozom. Jön Páris Imre, az elnök, porosan, kicsit fáradtan, mert nagy birodalom élére került ő lassan öt éve már. Leparolázunk úgy szokásból és máris előadom, hogy a szövetkezet pénzforrásairól szeretnék hallani. Erre elmosolyodik és kedélyesen felhív: — Akkor fel a gyalogparipára és gyerünk! Nekiindulunk a határnak. Jó negyedóra, míg kiérünk a faluból. Addig se unatkozunk, mert az utcai hangszórókból ömlik ránk a szebbnél szebb dal, majd hogy dalolgatni nem kezdünk. Szaporázzuk a lépést, hogy minél hamarább célhoz érjünk, mert a tágas völgyben úgy megszorult a meleg. hogy valósággal ránk tapasztja az inget. A Kürtös-patak túlsó felén járunk és amerre nézünk, mindenütt zöldség: káposzta, paradicsom, uborka, dinnye, tök, sárgarépa, petrezselyem stb. — íme, az egyik pénzforrása a szövetkezetnek — magyarázza az elnök. Tizenhárom hektáron terem a zöldség. Csak irigy természetű ember mondhatná, hogy gyomos a föld. Én mindjárt arra gondolok a temérdek zöldség láttán, hogy a zsélvi szövetkezetnek nagv barátja lehetett az idő. Mert lám, amerre megfordultam a járásban, mindenütt nyomát leltem a szárazságnak. Itt meg, mintha minden éjjel esett volna. Mondom az elnöknek, mire gondolok és ő így tréfálkozik velem: — Esett, persze, hogv esett. Minden harmadik éjjel. S aki az esőt. a vizet adta a földekre, az ott kuksol a bokor árnyékában. Paris elnök Becskei kertészre mutat, aki mint mondja, a szárazság ellen már tud védekezni, de a hőség ellen még tehetetlen. Minduntalan hűvösre szorítja, aléltságba ejti az idő. S most, hogy idegeneket lát a káposztába merészkedni, gyorsan közeledik felénk és beszédbe elegyedik velünk. — Öntözőgépem van, hatszáz méteren mozoghatok a csövekkel. Valamikor ez a nép Varbóra, meg az isten a megmondhatója, hová járt káposztáért. Most onnan jönnek, hozzánk. A kertész szélesvállú, nehéztestű ember. Négy és fé', hektár földjével azért lépett be a szövetkezetbe, hogy egy ilyen nagy kertészetbe önthesse tudományát. Mert kertészkedésre született, erre van nagv hajlandósága, így érzi, így tudja. A felszabadulás óta pártunk tagja és ami jellemző rá, sohasem sajnálja az éjszakákat, a hajnalokat, ha a zöldség megmentéséről van szó. Tavaly 195 000 koronát szerzett zöldségből a szövetkezetnek. Idén, amint mondja, 200 000 korona bevételre van ebből kilátás. S hogy ennyi pénzt tud kihozni a folyó mindkét partján a földekből, a boldogságtól megrészegülve hajtogatja, míg él, kertész lesz. Öröme, megelégedése azonban nemcsak a sikeres ön- J tözéses termelésből fakad, hanem a havonkénti hat-hétszáz koronából és az évenkénti 15 mázsa gabonából is. amit hazavisz ... Megyünk tovább a Karikás-puszta felé, amely legalább 3 kilométerre fekszik a falutól. Dűlő-utakon ballagunk az elnökkel. Hatalmas kukorica-, burgonya-, gabonatáblák mellett haladunk el. Pedig az idő nagyon elkeseredett, sírhatnékja támadt, de mi ügyet se vetünk erre, sietünk a dombon felfelé a pusztára. Keveset szólunk, mert egy 200 000 koronás összeg csuda nagy dolog, ott motoszkál állandóan a fejünkben és folyvást azt juttatja eszünkbe, hogy míg Zsélyen szövetkezet nem volt, a kis- és középparasztok csak álmodni mertek ilyen összegekről. Egyik felől erdőtől kerítve, ringó gabonatáblák közepében fehérlenek a pusztai házak. Közelükben ott a kútágas, mint egy óriási szúnyog, amely éppen most ereszkedik áldozatára. Már messziről hallani a tyúkok és a sertések hangját. Páris elnök nem titkolózhat tovább, el kell árulnia, hogy a sertés- és a baromfi-telep a második állomás. Megérkezünk hát a szövetkezet másik pénzforrásához, a sertésistállóba. A „rajcsur" mellett Mihalicska Mihállyal, a sertések hűséges ápolójával kerülünk szembe. Fiatalember még, alig 38 éves. Ügy magyaráz, ügy oko~ sítgat bennünket, mintha mindig enynyi sertés lett volna a keze alatt. Régen gazdasági cseléd volt, napszámos, ma meg a 835 hektáros gazdaság sertésápolója. Egy adaptált és két új istállóban eteti, itatja, neveli az állatokat. Ketten felelősek az anyakocákért. A Surikov-módszer bevezetésével kétszeresére emelte a súlygyarapodást. Nincs is itt baj a sertéshúsbeadással. Félévi tervüket (48 mázsa) már teljesítették. Kilencven mázsát számítanak beadni terven felül. Sőt az 1956-os évre is előkészítettek 284 sertést. Azt mondja a közmondás, hogy ahol nincs, ott az isten se vesz. Nos, Zselyén van, még hozzá annyi sertés van, hogy idáig 133 475 korona sertéshúsból a bevétel. — Kezdjük már megszokni a nagy bevételeket — jegyzi meg tréfásan Mihalicska elvtárs. — Eleinte úgy éreztem, nem igazságos úton jön be a kasszába ennyi pénz. — Na és megszokta a nagy összegeket? — Muszáj volt megszokni. Évente csak nekem 9000 koronát és 24 mázsa gabonát kellett hazavinnem. Azt 'mondták, az a pénz, az a gabona mind az enyém, mit csinálhattam egyebet, hazavittem. Nem időzhetünk nagyon sokáig a sertés-telepen, húzódunk be a faluba. Más dűlőútra térünk, mert az elnök szeretné, ha a harmadik pénzforrást is látnám. így jutunk el különféle bukkanókon át a dohányföldre. A szárazság itt sem ártott a dohánynak. A negyvenöt év körüli Rég Mihály dohányos utasítására itt állandóan öntözték a palántákat. És most olyan szép nagylevelű a dohány, hogy öröm ránézni. Huszonkét-huszonhárom aszszony segít Rég Mihályiak. Tizennégy hektáron termelik a füstölnivalót. Szívesen bajmolódnak a dohánnyal, kapálgatják, gyomlálgatják, mert az a 178 000 korona, amit a dohányért kapnak majd, csak jelent valamit. Legalább egy hétig járhatnánk az elnökkel, nézhetnénk, láthatnánk és tán még az se lenne elég. Mert ez még csak egy része a szövetkezet bevételének. Arról még egy mukkot se szóltunk, hogy marhahúsból, tojásból, tejből és gyapjúból idáig 177 812 korona a jövedelem. De mi nem is beszélünk erről, hanem betérünk a faluba. A szövetkezet pénztárosával. Szita Károllyal beszélgetünk, aki azt állítja és egy sereg aláírással bizonyítja, hogy havonta 50 000 koronát fizet ki a szövetkezet tagjainak. Bevallom, félek leírni ezt az összeget, mert jó előre sejtem, hogy lesznek hitetlen Tamások is, akik ezt kétségbevonják. Pedig így van. tanú erre minden iromány, minden zsélyi lakos . . . Ránk szakad az este, mire dolgunkat végezzük és készülünk más helyre, más vidékre. Útközben persze egy kis hiányérzetem támad, merthogy a zsélyiek életéről, megélhetési viszonyairól alig jegyezgettem valamit. De azzal vigasztalom magam, hogy ahol állati termékekből, zöldségfélékből, dohányból annyi a bevétel, hogy a szövetkezet pénztárosa 50 000 koronát oszt szét a tagoknak havonta, ott az életviszonyok nem lehetnek rosszak. Mács Jó^eí.