Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)
1955-07-19 / 172. szám, kedd
III SZ0 1955. július A HÁROM HÍRES JUHÁSZ E steledik. A nap vprös korongjából már csak a jele látszik. Mint süllyedő hajó a tengeren, úgy merül alá a tüzes golyóaláthatár szélén. A kisalmási állami gazdaság udvaráról nézem, hogyan búcsúzik a nap a földtől. A közeli fák koronái, mintha piros sapkát viselnének. Ez a sapka azonban egyre szürkül. Már csak a fejebúbján tündöklik a borzasfejű fűzfáknak. Nyáresti csend üli meg a tájat. Lassan életre kelnek a vizek lakói ét hangversenynyel üdvözlik a leáldozó napot. Énekük messzire hangzik, mint hajdan a török müezzin esti imára hívó hangja. Elmerengve nézem a tájat, amint szinte észrevétlenül magára ölti éjszakai köntösét. A békák hangversenyébe egy kuvasz távoli ugatása keveredik, majd birkabögést hoz a langyos tzellő. Már a juhász jellegzetes füttyeit, pisszegését is lehet hallani. Megérkezett az első nyáj, utána még kettő következik. Három akol áll a gazdaság udvarán, három nyáj birka, három a kuvasz és három a juhásza. Mindegyik megtalálja a maga helyét. Csikorogva zárul be az akol ajtaja a birkák után. Most kerül sor a napi események megbeszélésére. A nap történetét azonban nem akárhol vitatják meg. Évek óta megvan már annak a helye, még pedig ott, ahol a korlát felső gerendája simára van koptatva. Ott van a gyülekező, onnan indul aztán haza a három testvér, a három juhász, Lámpásuk az ezüstös holdvilág. A birkák bégetése lassan alábbhagy. A korlát felé közeledik az egyik juhász. Botját nekitámasztja az oszlopnak, kabátja ujjával végigtörli homlokát. Egyet-kettőt köhint, rákönyököl a megszokott helyre és vár. Piros arca, a kajla kalap alól kilátszó szőke haja egész fiatalos külsőt kölcsönöz egyéniségének. Pedig már közel jár az ötvenhez. Derűs kék szeme szinte beleragyog az alkony homályába. Halkan fütyörészve érkezik a másik juhász. Ő is rákönyököl a korlátra. így, hogy egymás mellett állanak, könnyen meg lehet állapítani, hogy testvérek. Egyforma magasak, egyforma széles a válluk, szőke a hajuk. Egymásra néznek, egyik se szól semmit, most már ketten várnak a harmadikra. Az is megjön nemsokára. A most érkező már nem formázza a másik kettőt. Vállasabb, derekabb, talán még a lépése i» keményebb. Kalapja alól szénfekete hajfürtök kandikálnak elő. Arcát a nap olajbarnára festette. Nagy barna szeme parázslik a homlokra húzott kalap alól. Vékony, egyenes orra alatt szénfekete rövid bajuszt visel. Egészséges fehér fogai úgy villognak, akár a farkasé. Ű nem támaszkodik a korlátra. Jobb kezét tenyerével lefelé botjára teszi, arra könyököl rá a másik kezével, állát pedig a balkeze nyitott tenyerébe teszi. A másik kettő feléje fordul, kissé tisztelettudóan néznek rá. Most, hogy így egymással tzemben állnak, nehéz volna valakivel elhitetni, hogy ez a harmadik testvére a másik kettőnek. Így van pedig az. Egy anya szülte mind a hármukat. Az pedig, hegy a két testvér respektálja a harmadikat, árrá vezethető vissza, hogy hármuk közül a feketebajúszú a legidősebb, meg aztán ő a számadó is. Már pedig a számadót, akár testvér, akár sógor, akár vadidegen, tisztelni kell. így kívánja ezt u juhászok íratlan törvénye. A fekete bajuszú szólal meg először. Hangja mély, de tiszta mint a forrásvíz. —. Milyen a legelő? — Elég jó. Sokat segített az eső, — tálaszol a kékszemű. — Van sántátok? — Nincs egy se — feleli a pirosabbképű. A fekete bajuszú juhász mellénye zsebéből szíjra kötött órát húz elő. Alaposan megnézi, füléhez emeli, hogy vajon jár-e, aztán visszacsúsztatja. — Mehetünk is — mondja halkan, mintha éppen csak magának mondaná. A másik kettő követi. Nemsokára nyeregbe kapnak. Ne gondolja senki, hogy szamár nyergéről van szó. Rég elmúlt már az a világ, hogy szamárháton járt a juhász. Ma már megfelel a kerékpár is, már csak azért is, mert az még annyi szénát sem fogyaszt, mint az igénytelen szamár. Kerékpárra ül a három híres juhász. Elindulnak a falu felé, ahol már mindegyiküket várja a család. 1\ Tézzünk most már utána, kik / V is ezek az emberek, hiszen még csak annyit tudunk róluk, hogy testvérek, hogy az egyik barna, kettő meg szőke, meg azt, hogy híresek. Vajon miért? Hol tettek szert a hírnévre. Kérdezzük meg a lombos fürttől, amely alatt pihenni szoktak, vagy a kelepelő gólyától, mely mind a háromnak jó ismerőse, vagy a bokrokban fészkelő rigótól, melynek tilinkóját annyiszor hallgatják. Ismeri őket minden fa, minden bokor, ismerik a fűszálak, melyek lehajlanak léptük alatt, de újrA felemelik fejüket. A juhászok is ismernek itt minden rögöt, hiszen itt születtek. Itt a Csallóköz szívében. Itt legeltette apjuk is fehérgyapjas nyáját. Amott a fűzfa alatt pihent meg valamikor a híres Majer Ferenc. Ki volt Majer Ferenc? A mi három híres juhászunk apja. Ő nevelte híres juhásszá Pétert, Andrást meg Vincét. Tőle örökölték hírnevük felét, a másikra maguk tettek szert. Bizony híres juhász volt miamikor Majer Ferenc. Vagyona cifra szűre, rézfokosa, kutyája, néhány birkája, szépen szóló furulyája és élet esze volt. Hírneve azonban messze szállt a két Duna közén. Átszivárgott az a vízen túlra is. Nem keUett még akkor távíró, sem telefon, hogy a hír elterjedjen. Maguk a juhászok végezték el a postaszolgálatot is. Két szomszédos juhász, ha találkozott, elmondták egymásnak mi újság. így ment az az egyik határtól a másikig. így terjedt el a hír Majer Ferencről is. Voltak olyanok is, akik már nem hívták a rendes nevén. Ki-ki a tetszése szerint adott neki nevet. Hívták őt Sobri Jóskának, volt, aki Savanyú Józsi néven nevezte. A hírnévre és a különböző elnevezésekre az adott okot, hogy Majer Ferencben igaz juhászvér csörgedezett. Bátor volt, mint a birkára vadászó farkas, erős mint a bölénybika. Értett az állatok gyógyításához és ha segíteni tudott, segített mindenkin. Az is tetszett az embereknek, hogy az úr nyakát is megszorongatta, ha rosszul mérte ki a bért. Szeretett mulatni. Hangos volt a csárda, amikor a „juhászünnepeken" Majer Ferencnek kedve szottyant egy kis hegyievére. Juhászünnepeknek az esős idők számítottak abban az időben. Ilyenkor nem hajtott ki a juhász. Vasárnap nem ünnepelt a juhász. Míg mások a templomot bújták, a juhász a „tilosban" legeltette a nyáját. így csinálta ezt Majer Ferenc is, különösen, ha rossz volt a legelő, igaz, neki se kára, se haszna nem wlt abból, hogyha a juhok a rossz legelőn elhullottak, de hát ezt juhászbecsülete nem tűrhette. Nyája után ítélték akkoriban a juhászt. A z állatok gyógyításához is ér/A tett. Ahol már senki sem tudott segíteni, ő még mepróbálkozott az orvoslással. Történt, hogy a Popper-féle uradalomban lesántultak a juhok. A nyájban már egy sem bírt a lábán állni. Orvos orvos után jött, de egy sem segített. Végre Majer Ferenc vette kezelésbe a nyájat. Gyűjtötte a gyógyfüvet, égette a timsót, törte a rézgálicot. A jó ég tudja mit csinált még, mivel gyógyította az állatokat. Elég az hozzá, hogy egy hónap múlva szépen kigyógyult a nyáj. Az úr ekkor újból elhívatta az orvosokat és ravaszul tette fel a kérdést: — Vettem egy nyáj juhot, mit szólnak hozzá a doktor urak. — Jól vásárólt az úr — volt a válasz. Az úr ekkor gúnyosan felnevetett: „Hát vegyék tudomásul, egytől egyig azok a juhok állnak itt előttünk, amelyre egy hónappál ezelőtt az mondták, hegy az ördögéi. Legjobb lesz az egészet elásni. Majer Ferenc pedig lábra állította őket." Persze az ilyen csoda nem maradt titokban. Szárnyra kelt a hír, hvgy Savanyú Jóska, vagy Sobri Jóska, — ki hogyan nevezte Majer Ferencet — újabb csodát művelt. Majer Ferenc fülébe is eljutott a hír, hógy őt a szegénylegények nevével tisztelik meg. Nem haragudott érte, jó viszonyban volt az apja valamikor a „betyárokkal." Nem is rossz emberek azok. Soha nem bántották a szegényt. Mindig onnan vittek, ahol jutott is, maradt is. Ennek a híres juhásznak a fiai azok, akikért tollat fogtam. Már említettem, hagy hírnevüket egyrészt apjuktól örökölték, másrészt kiharcolták maguknak. Most ez a kérdés hogyan? A három fiú sokat tanult apjától, igazi juhászokká nevelte őket, olyanokká, akik nem félnek a harmattól, ha a nyájat jól kell tartani. Messzire elkerüli jószágaikat a ,,büdös lábfájás" meg a^ métely. A fonálféreg sem merészkedik közibük. A kezük alatt lévő állatoknak párját ritkán látni. Olyan a bundájuk mint a selyem, azt mondhatnák, hogy hull belőlük az arany. Jól fizetnek a gondos gazdának a gondozásért. Egy-egy birka 4—5 kg gyapjút is le hagy nyírni magáról. Egy kiló 20 dekával toldják meg azt, amit várnak tőlük. A sok kiló sokra megy és egyik birka sem akar hálátlan lenni. A gyapjúért drága pénzt fizet az állam. Telik a juhászok zsebe is. Hálásak ezért a juhoknak, mindig a legjobb legelőre terelik őkel. Télen is jól tartják a barikat. A juhászoknak pedig a gazdaság hálálja meg gazdagon a szorgalmukat. Havi fizetésükön felül munkájuk elismerése jeléül most is 8 800 koronát kaptak, amelyen aztán megosztoztak. A betegséget is távol tartja a háAt rom juhász a nyájtól. Először is szégyen volna rájuk nézve, ha döglenének a juhok, másodszor pedig jénzt jelent, ha nincs elhullás. Amelyik hónapban egy állat sem pusztul el, 150 koronával növekszik a bérük. Ha pedig három hónapig egy sem hull el a nyájból, a rendes fizetésen felül még 300 korona üti a markukat. Bizony most még a „tilosban" is érdemesebb volna járni, mint valaha. A tavaszon történt, hogy az egyik gyapjas kíváncsiságból bekukucskált a kútba, de alaposan megjárta. Megcsúszott a lába és beleesett. Alaposan megfürdött és keservesen bégetett. Meghallotta ezt a fekete bajszú juhász. Rohant a kúthoz. Látta, hogy nem a legszerencsésebb helyzetbe került kíváncsi birkája. Gyorsan ledobta kabátját és utána a kútba. Csakhamar a nyakában hozta ki a megmentett jószágot. Letette a gyepre és szelíden korholta: „Éppen most akarsz elpusztulni, nem tudod, hogy most telt le a három hónap." A hétköznapi foglalkozásukon kívül mind a háromnak van valami kedvtelése. A fekete bajúszú Péter olyan szépen tud dalolni, hogy akárki szívesen elhallgatja, ha néha-néha rágyújt egy szép juhásznótára. Hej valamikor legénykorában —, ha Majer Péter odaállt a „füstök" élé és rákezdett kedvenc -nótájára: „Odafönt, a zöld halom tetején beszélgetett három juhászlegény." A nóta hallatára sok lánynak megdobbant a szíve, jobban tüzelt a szeme, felforrott a vére. Andrást a teremtő más természettel ajándékozta meg. Kerüli a vígságot, de annál szívesebben elgyönyörködik a táj szépségében. Az égen úszkáló bárányfelhők egyre változó szépségében. Ez néha annyira megtetszett neki, hogy megpróbálta megörökíteni. És sikerült, A felhőket, a fákat, a legelésző nyájat vászonra festette. Több mint száz ilyen képet alkotott életében. A harmadik testvér Vince a faricskálásban találja örömét. Bicskája alól sok szép dolog került már ki. Többnyire olyan, amilyenre egy juhásznak szüksége van. Az éj köntöse már teljesen bevonta a tájat, fészkébe szállt már a gólya, a rigó, a nádiveréb, a füzek is álomra hajtották már fejüket, s így egyelőre nem akarnak többet mondani a három híres juhászról. Szarka István. A Szlovák Nemzeti Tanács - jogügyi bizottságának ülése Hétfőn, július 18-án a Szlovák Nemzeti Tanács közgyűlésén a szlovákiai bíróságok feladatainak teljesítéséről tárgyalt. Az ülésen részt vettek- Dénes Ferenc, Josef Mjartan, és Michal Žákovič, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnökei. A közgyűlést Gejza Ján képviselő nyitotta meg a Szlovák Nemzeti Tanács elnökének megbízásából. A jogügyi bizottság megválasztotta funkcionáriusait: elnökké Milan Rázus képviselőt, alelnökké Andrej Súlety képviselőt s jegyzőkönyvvezetővé Tóth Imre képviselőt. A választás után Milan Rázus, a jogügyi bizottsäg elnöke átvette funkcióját és átadta a szót dr. Juraj Uhrín igazságügyi megbízottnak, aki beszámolt a szlovákiai bírAtógok helyzetéről és szükségleteiről. Az igazságügyi megbízott beszámolójával kapcsolatban vitára került sor. A beszámolóhoz hozzászóltak a képviselők és a dolgozó nép szervezeteinek képviselői, az egyes megbízotti hivatalok képviselői és a jogi szolgálat dolgozói. A V/T-staféta Szlovákiába érkezett A VIT-staféta Bulgárián, Románián és Magyarországon keresztülhaladó keleti ága vasárnap, július 17-én a délelőtti órákban Csehszlovákiába érkezett. A stafétafutók pontosan 11 órakor lépték át a határt Komáromnál. A hídról a Nagy Októberi Szocialista Forradalom terére futottak, ahol dolgozóink manifesztáltak. A magyar, csehszlovák és szovjet himnuszok elhangzása után Turgány Júlia, a DISZ Központi Bizottságának titkára beszédet mondott, majd átadta a nemzetközi stafétát Tibor Donovalnak, a CSISZ szlovákiai Központi Bizottsága titkárának. A manifesztáció befejezése után a nemzetközi staféta a DÍVSZ himnuszának hangjai mellett elindult Bratislava felé, s 20.30 órakor érkezett meg Bratislavába, az amfiteátrumba, ahol az összegyűlt dolgozók sokasága már várta a stifétavivóket. Milan Rázus, a CSISZ szlovákiai Központi Bizottságának első titkára, az SZLKP KB irodájának póttagja üdvözölte a nemzetközi VIT-staféíát. -ai—i—ÍR— DR. H. C. VITÉZSLAV NOVÁK halálának 6. évfordulója alkalmából vasárnap nyitották meg a nagy cseh zeneszerző emlékkiállítását skutči házában. KASSÁN vasárnap 84 új bányamérnök hagyta el a kassai bányászati főiskolát. A LEGJOBB bratislavai tűzoltó-csoport címért folytak a versenyek vasárnap a Gottwald téren. A versenyeken részt vett Bratislava 23 legjobb tűzoltó- csoportja. A KULTURÁLIS ÜGYEK Megbízotti Hivatala Trencsénteplicen tanfolyamot rendez a könyvtárosok számára. SZLOVÁKIA területén ez évben 48 új autóbuszjáratot indítottak. Az új vonalak hossza összesen 2270 Kilométer. A Kultúra és Pihenés Parkjának Műsora Ma, július 19-én 19 órakor: Beszélgetés az új „Pionier" motorkerékpárról. Július 20-án 20 órakor: „Egyszer történnek csodák" c. francia film vetítése. IDŐJÁRÁS Szép, meleg idő várható, Szlovákia északi részében esetleg viharok. A napi hőmérséklet 30 fok. Gyenge szél. Másodszor is Kassa nyerte a kerületek versenyét Országszerte sikere van a város- és faluszépítési akciónak A meggyőzés helyesen alkalmazott módszere, a rendszeres, céltudatos, kitartó tömegpolitikai munka megint olyan eredményt hozott, amilyent méltán várhattunk s amire országunk minden polgára elégtétellel tekinthet. — Városaink, falvaink úgyszólván a lakosság szemeláttára tisztulnak, szépülnek, — javítják az utakat, járdákat, rendbehozzák a .rozoga hidakat, egészségesebbé, kellemesebbé teszik a lakóhelyek környékét, hogy dolgozó népünk külső életfeltételeit megjavítsák és ezzel életszínvonalát emeljék. A város- és faluszépítési akciót — mint ismeretes — a Megbízotti Testület albizottsága irányítja, amely e napokban értékelte az egyes szlovákiai kerületek munkáját. Májusban Kassa szerezte meg a dicsőséget, a kerületek versenyében első helyre került. Ez a siker a kassaiakat további igyekezetre buzdította. Lelkesen irányították a járások nemzeti bizottságait, aminek meg is volt az eredménye. Júniusban a társadalmi munkában részvevők száma a kassai kerületben 100 541 fő volt. Ha tekintetbe vesszük, hogy az egész kerület lakossága kb. 500 000 fő, — ez azt jelenti, hogy a lakosság 19.40/o-a ki vette részét a közös munkából. Hogy csak egynéhány példát említsünk, a kerületben júniusban 38115 folyóméternyi utat, utcát és járdát hoztak rendbe, — 73 954 négyzetméternyi területet parkosítottak, — 24.243 m 2 közteret hoztak rendbe. Szép eredmény ez, amire büszkék lehetnek a kerület dolgozói és a nemzeti bizottságok e téren működő funkcionáriusai is. Ismerjük a kassai kerület dolgozóinak lelkes készségét, rendszeretetét, csakúgy, mint a kerület, a város és a járások többsége nemzeti bizottságainak élénk tevékenységét s Így remélhető, hogy áldozatkész munkásságuk további szép eredményeket hoz majd. A Megbízotti Tes/ület albizottsága e tények alapján a város- és faluszépítési akció júniusi értékelése után az elsőséget jelentő vándorzászlót ismét a kassai kerületnek ítélte. P. M. SPORT Budapesti Honvéd-Bp. Vörös Lobogó 5:2 (3:2) Rekkenő hőségben játszotta le a két csapat első elődöntő mérkőzését a Középeurópai Kupáért. 75.000 néző foglalt helyet a Népstadion lelátóin, mert a két legjobb magyar együttes találkozója mindig élvezetes küzdelmet. szép játékot igért. Bár a Vörös Lobogó játékosain itt-ott látszott a fáradtság, a' nagyszámú nézőközönség sok gyors és változatos támadást látott. A Honvéd már a 9. percben vezetéshez jut. Machos az első gól szerzője. 1:0. Nem sok időbe telik és Czibor kettőre emeli a gólok számát, majd Kocsis góljával a Honvéd már 3:0-ra növeli előnyét. Erre a Vörös Lobogó is össszeszedi minden erejét és előbb Molnár, majd Kárász révén szépít az eredményen. 3:2. Szünet után egy ideig a Vörös Lobogó szorongat, de játékosain hamarosan mutatkoznak a fáradtság jelei. Időnként felélénkül az iram, de a támadásokat most már többnyire a Honvéd játékosai vezetik. A 8. percben Czibor átadásából Kocsis a negyedik gólt rúgja 4:2. Végül a 34. percben szép Czibor-lefutás után Machos beállítja a végeredményt. Seipelt (osztrák) jól vezette a mérkőzést. nem volt nehéz dolga, mert mindkét csapat játékosai tartózkodtak a szabálytalanságoktól. Bp. Honvéd: Henrich — Rákóczi, Palicskő. Kotász — Bozsik, Bányai — Budai. Kocsis. Machos. Puskás Czibor. Bp. Vörös Lobogó: Fazekas — Kovács II. Börzsev, Kovács III. — Kovács I.. Zakariás — Sándor. Kárász. Hidegkúti, Molnár, Szirmai.
