Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)

1955-06-17 / 145. szám, péntek

Világ proletárjai egyesüljetek! • • • " i I ľ fm SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1955. június 17. péntek 30 fillér VIII. évfolyam, 145. szám A mai számban: Megerősítjük és elmélyítjük a német és csehszlovák nép közötti barátságot (2- old.) A négyhatalmi értekezlet összehívását a Szovjetunió aktív békeharca tette lehetővé (3. old.) A „Klement Gottwald" szövetkezet betartja ígéretet (4. old.) Fény és árnyék a rappi szövetkezetben (5. old.) Az I. Országos Spartakiád hírei < 6- oi d ) Szilárd munkafegyelmet a mezőgazdasági munkákban Dolgozó parasztságunk, mező­gazdaságunk dolgozói most és az elkövetkező hetekben, hónapok­ban a gazdasági óv legnagyobb, legtöbb munkáskezet és odaadást igénylő munkái előtt állnak. Szer­te az országban javában folyik már a növényápolás, megkezdő­dött a rétek kaszálása, az ősszel vetett takarmányok betakarítása és közben készülni kell az aratás­ra, a termés betakarítására. E mun­kák egyike sem tűr halasztást, sem a növényápolás, sem a takar­mányok betakarítása, sem az ara­tásra való gondos előkészület. E munkák mindegyike megköveteli, hogy a maga idejében és jól elvé­gezzék. Ezt pedig — különösen most, hogy a kései tavasz hátrál­tatta a növényápolási munkákat. — csak a munka .jó megszervezé­sével és szilárd munkafegyelem­mel lehet elérni. Szilárd fegyelem a munka min­den szakaszán, ez egyik legfonto­sabb feltétele annak, hogy minden sorra kerülő munkát a legmegfe­lelőbb időben elvégezhessünk. Jól tudjuk, mit jelent, ha a mezőgaz­dasági munkákat a legmegfelelőbb időben végezzük el. Ha ideiében kapáljuk a kukoricát, hány mázsa többlet-termést jelent ez csak egy hektáron is? Sokszor az egész ter­més sorsát dönti el, mikor egyel­jük ki a cukorrépát Egy-két nap késés elég ahhoz, hogy a tápdús széna elöregedjék és veszítsen táp­értékéből. A széna begyűjtése nem is napok, hanem csupán órák kérdése, már tudniillik az. hogy a renden lévő és kiszáradt szénát, lucernát, vagy más egyéb takar­mányt boglyákba rakjuk, begyűjt­sük, vagy pedig egy hirtelen jött eső a renden éri és tönkreteszi. Mindez pedig azon múlik, hogy dolgozó parasztságunk, a szövet­kezetek tagjai, az állami gazdasá­gok, a gép. és traktorállomások dolgozói hogyan, milyen fegyel­mezetten állnak helyt a munka frontján. Mezőgazdaságunk min­den egyes dolgozója felelősséget érez­e és helyt áll-e a maga sza­kaszán a rá eső munka elvégzé­séért? Lényegében ez dönti el me­zőgazdasági termelésünk sorsát, a helytállás, a szilárd munkafegye­lem határozza meg és dönti el, hogy a növényápolási munkákat idejében és jól végzik-e mindenütt ás ennek eredményeképpen jó, vagy pedig gyenge termést taka­rítanak be kukoricából, krumpli­ból, cukorrépából és más kapás­félékből; a helytállás és szilárd munkafegyelem dönti el, hogy a szénát és többi takarmányt beta­karítjuk-e, vagy pedig kaszálás után kint a földön az eső áztatja, megrothad és állatállományunk a télre takarmány nélkül marad. Bár a gabona betakarítására, az aratásra és a cséplésre mezőgazda­ságúink évről évre egyre több és korszerűbb gépet, traktort, kéve­kötő aratógépét és kombájnt kap, mindez azonban önmagában nem elég, a gépek önmaguk nem arat­ják le és nem csépelik ki a gabo­nát, azokra emberek, traktorosok és kombájnkezelök kellenek és a lényeges az, hogy a gépkezelők rendesen megjavítsák és előkészít­sék a gépeket, s ha eljön az aratás ideje, akkor ne az órát, hanem csak a munka fontosságát és sür­gősségét nézzék, fegyelmezetten és odaadóan dolgozzanak. Mezőgazdasági dolgozóink kö­zött az elmúlt években a munka­fegyelem terén már jelentős javu­lást értünk el. Egy-két évvel ez­előtt nem egy szövetkezeten sok r r gondot és nehézséget okozott a „nyolcórásdi", az, hogy e szövet­kezetek tagjai a legnagyobb és legsürgősebb munkák idején is pl. aratáskor, a hazug, ellenséges propagandától félrevezetve, csak nyolc órát voltak hajlandók dolgoz­ni. Komoly károkat okozott ez népgazdaságunknak, de kárát 'lát­ták maguk a szövetkezeti tagok is., Természetes következménye a „nyolcórásdinak" az lett, hogy ezek a szövetkezetek rossz gazdasági j eredménnyel zártak és ebből kifő- i iyólag kisebb lett a munkaegysé- i gek értéke, a tagok jövedelme is. • E szövetkezetek tágjai a saját bő­rükön tanultak meg. hogyha ide­jében és jól elvégzik a munkákat, annak elsősorban ők maguk látják hasznát. A munkafegyelem meg­szilárdulásához. vezeteti a szövet- • kezetben a munka helyes meg­szervezése is. így az állandó mun­kacsoportok megalakítása és az, hogy a munkacsoportok nemcsak felelősséggel tartoznak a számuk­ra kijelölt termelési feladatok el­végzéséért, hanem anyagilag is érdekeltek abban, hogy minél na­gyobb terméseredményeket érje­nek el és túl szárnyal iák a terve­zett hozamokat, mivel a terven fe­lüli termésből prémiumban, p'ótjur talomban részesülnek. Ugyancsak nagyon helyesnek bizonyult, hogy a szövetkezetekben a kapásnövé­nyek ápolását egyénekre osztják szét és így minden egyes szövet­kezeti tagot személy szerint tesz­nek felelőssé a rábízott terület megműveléséért. Nagyon fontos most. hogy azokban a szövetkeze­tekben is, amelyekben már meg­alakultak és működnek az állandó munkacsoportok, szétosztották a tagok között állandó művelésre a kapásnövényeket, ott is tovább fo­kozzák és elmélyítsék a személyi felelősséget, azokban a szövetkeze­tekben pedig, ahol még "nem tar­tanak a munkaszervezés e maga­sabb formáinál, igyekezzenek azo­kat mielőbb bevezetni és ezzel a tagokban a kötelességeik és fel • adataik iránti felelősséget növelni, a munkafegyelmet megszilárdíta­ni. A munkafegyelemben tapasztal­ható általános javulás ellenére sem mondhatjuk, hogy most már mindenütt, minden szövetkezet­ben, állami gazdaságban és trak­torállomáson minden rendben van. Sok helyütt még kerékkötője az előrehaladásnak, a sikereknek és a jó eredményeknek a munka­fegyelem terén tapasztalható laza­ság. Számos szövetkezetben még eltűrik, hogy a tagok indokolatla­nul kimaradnak a munkából, sú­lyos károkat okozva ezzel a szö­vetkezetnek. a szövetkezet minden egyes tagjának, mert hiszen az egyes tagok kimaradása-a munká­ból azt jelenti, hogy a soron lévő munkát nem tudják idejében el­végezni, kisebb lesz a termés és ezzel csökken a munkaegység ér­téke, mégpedig azon tagok mun­-kaegységének értéke is, akik ál­landóan és rendszeresen dolgoz­nak. Világos tehát, hogy a munká­ból való kimaradás nem magán­ügy, mint ahogy azt sokan állít­ják, hanem a szövetkezet egész tagságának ügye. Ezért az egész szövetkezetnek érdeke, hogy a munkafegyelem terén mutatkozó minden lazaságot, fegyelmezet­lenséget és visszaélést megszün­tessen. Nagyon helyesen járnak el azok a szövetkezetek, amelyek a munkából kimaradó tagokat mun­kaegységek levonásával büntetik, föftfegp » 3. sWa&n,) H A Z A N K ELETEBOl Szovjet küldöttség Bratisiavában Megérkezett Bratislavába az a szovjet 1 ti kéltség, amely június 19-én részt vesz a lidicei Béke- és Barátság ParkjJnak ünnepélyes megnyitásán. A szovjet küldöttséget, amelynek tagjai között vannak: M. A. Obuhov, a sztálingrádi városi szovjet felépítési végrehajtó bizottságának elnökhelyet­tese, M. A. Dudt'n író, a Békevédők területi bizottságának tagja és M. I. Luhovlkova újságíró, a Békevédők ukrán bizottságának titkárnője, dr. Milos Krno képviselő, a Békevédők szlovákiai bizottsága elnökségének tag­ja üdvözölte a pályaudvaron. A fogadtatáson jelen voltak V. Pokojný képviselő, D. M. Kmo docens, a Békevédők szlovákiai bizottsága elnöksé­gének tagjai, K. Lazarová államdijas és a tömegszervezetek képviselői. A kllldöttség még néhány napig Szlovákiában időzik. mm Wmffl Tavaly bizony rosszul álltak a takarmánnyal a rózsahegyi szövetkezete­sek. Ez idén már meggondolták a dol got és idejében biztosítják a takar­mányt. E napokban sllóztak be 1,8 hektár téli takarmány termését. Ké­pünkön Dušek elvtárs vezetésével az állatgondozók csoportját látjuk mun­ka közben. Jól haladnak a kapálással A nagykaposi járásban a deregmyői és mocskakérészi szövetkezetek vezet­nek a növényápolási munkákban. A deregnyői szövetke-eíisek már elvé­gezték a cukorrépa második kapálá­sát is. Megkapálták a zöldséget is, s befejezték a korai burgonya kapálá­sát es töltését. A kukorica kapálás sz'ntén befejezéséhez közeledik. A mocskakérésziek ugyancsak a nö­vényápolási munkák befejezésénél tarta­nak. Már a takarmányok kaszálását is megkezdték. Eddig 4 hektár jóminő­ségű lucernát gyűjtöttek be. A ta­karmányok további begyűjtése teljes ütemben folyik. (k- -0 Átszerelik a kunčicei nagyolvasztót A kunčlcei Klement Gottwald új kohóban június 15-én kezdték átsze­relni a nagyolvasztót magasfeszültsé­gű kemencére. Az új összeállítású nagyolvasztóba fujtatókkal nagymeny­nyiségü levegőt juttatnak be. Ez az új szerkezetű magas kemence, mely nálunk a maga nemében első, a Szov­jetunióban nyert tapasztalatok alapján készül, ahol ilymódon termelik az ösz­szes nyersvas 45 százalékát. A szov­jet kohászok tapasztalatai alapján vár­ható, hogy a kunčicei nagyolvasztó az átszerelés után kisebb mennyiségű koksz felhasználásával sokkal több nyersanyagot ad, mint eddig. Jámbor Lajos nyitva tartja a szemét Az ipolynyéki Jámbor Lajos négy hektáron gazdálkodik. Azzal dicseke­dik, hogy 1954-ben beadási kötele­zettségének 100 százalékig eleget tett. Amint mondja, minden eshetősége megvan arra, hogy az idén is telje­síthesse beadási kötelezettségét. A gabonája szép, csak most értette meg igazán, milyen segítség a kisparaszt­nak a műtrágya használata. Nem is sajnálja a pénzt a műtrágyáért, mert ; tudja, hogy a föld többszörösen visz­szafizeti az árát. Nyitva tartja a sze­| mét és lálja, hogy az ipolynyéki III. típusú szövetkezet tagjai gazdagabb ternést arattak, mint az egyénileg gazdálkodó parasztok. Persze a szö­vetkezeti parasztok sem sajnálják a földtől a műtrágyát. Jakab János, Ipolyság BUCSU AZ ISKOLATOL Délután öt órát kongat a közeli templom toronyórája. A ligetfalusi nyolcéves középiskola virágfüzérekkel és színes szalagokkal díszített árnyas udvara szinte morajlik a felnőttek és kisiskolások hangos beszédétől. Ám a toronyóra ötödik ütésére mintha egy láthatatlan varázsló tett volna csodát, hirtelen ünnepélyes csenddé apad a zsibongás, hogy a következő pillanatban felcsilingeljen az iskola munkára hívó szava. Igen, órára hív­ja a csengő a diákokat, ez év utolsó órájára, a nyolcadikosok jelképes utolsó órájára. S a hívott diákok mintha csák most éreznék át teljes­ségében a búcsú igazi lényegét, le­hajtott fejjel vonulnak be a minden szögletében oly kedves és megszokott tanterembe. Megérkezik az osztály főnöknő, a már 35 éve tanító Kecskeméti Eleo­nóra. A fiúk és lányok szoborrá me­redve lépnek ki n jxidok mellé; nsz­tályfönöknőjük pedig a meghatott­ságtól kissé reszkétő kézzel veszi elő a biiňny már rn^gkopott osztálynap­lót, hogy utoljára vegye létszámba kedves tanítványait. — Osztályfőnök elvtársnő jelentem — lép most elő az ügyeletes — lét-i számunk 24 fő, nem hiányzik senki. Aztán tovább peregnek a búcsúóra kedves percei. Előbb az osztályfőnök­nő, majd egy nyolcadikos lány mond búcsúbeszédet. Mindketten röviden beszélnek. Nem mondanak cifra, ösz­szetett mondatokat. Mindkettőjük hangja gyakran elcsuklik a feltörő könnyektől. A búcsúbeszédek után a bizonyítvá­nyok kiosztása következik, majd ket­tes sorokba zárkóznak fel a végzett nyolcadikosok, és a huszonnégy fiatal ajkáról halkan, méltóságteljesen fel­hangzik a búcsúdal. Dalolva búcsúznak el az öreg fa­laktól. Még egyszer végigjárják a kedves tantermeket, végigvonulnak az annyira szívükhöz nőtt folyosón, s az iskola tágas udvarára ballagnak. Itt kedves meglepetés fogadja Őket. Csoportokba gyülekezve, kezükben hatalmas virágcsokrokat szorongatva alsóbb osztályos diákpajtásaik várják az életbe kirepülni készülő fiókákat. S amint íIQ, ballagok az első osztályo­sok csoportja elé érnek, a pöttömnyi kis emberkék selypítve, cérnahangon ugyan, de rettenetes bátorsággál ilyen búcsúdalba kezdenek: „Kicsik vagyunk, nagyok leszünk főképp, ha sok kását eszünk. Azt kívánjuk hát nektek is, egyetek sok finom kását akármely úton mentek is.' 4­S így megy, igy folyik még hosz­szú percéken át a megható búc úz­kodás. Minden egyes osztály valami­lyen szép dallal, vagy verssel kö­szönti az iskolából immár távozni ké­szülő nyolcadikosokat és a vers, vagy a dal elhangzása után úgy öksze-visz­sza csókolják őket, s annyi virágot nyomnak a markukba, hogy a végén már maguk is úgy néznek ki, mint egy tarka-barka óriási virágbokréta. NEUMANN JÁNOS f

Next

/
Thumbnails
Contents