Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)

1955-06-16 / 144. szám, csütörtök

2 US Síd 1955. június 16. PÁRTELET A kommunisták a tett emberei A KORA REGGELI nap sugarai aranylóan ömlenek szét a földeken, amikor Szemenei elvtárssal, az őrs­újfalusi szövetkezet elnökével a szö­vetkezethez tartozó pálpusztai gazda­ság udvara felé tartunk. Az ország­úttól oldalt eső kertészet földjein tar­karuhás lányok és asszonyok dolgoz­nak, vidám nótájuk messzire elhallat­szik a határban. A szövetkezet tejhűtő helyiségében Kucsera Pál zootechnikust, Habdák István, Bódis András, ijősb Tóth Ist­ván fejőket találtuk. — Jó hogy itt vagy, elnök elvtárs, már éppen be akartunk menni az iro­dába, mert több tejeskannára van szükségünk a tej elszállításához. — szólal meg Kucsera elvtárs, amikor a szövetkezet elnökét meglátja. — Ha csak az a hiba, ezt könnyen el tudom intézni. — Szóval még emel­kedik a tejhozam — kérdi Szemenei elvtárs. — Igen — feleli Kucsera elvtárs. — Most már István bácsi is meg van elégedve a tejhozammal, — szó­lal meg Bódis elvtárs és kezével idő­sebb munkatársa felé mutat. — Te éppen úgy beszélsz, mint aki megvan elégedve. Én bizony nem azért mentem bele a munkaversenybe, hogy megállják a napi 8 literes tejhozam­nál, *— jelenti idősb Tóth bácsi ha­tározottan és közben kétoldalra simít­ja őszülő bajuszát. Csak még egyszer fiatal lehet­nék, megmutatnám én nektek, hogy mit lehet elérni. — Már mondtuk, hogy hívjon se­gítséget, magának mégis csak sok ez a munka, — szövi tovább a szót Bó­dis elvtárs. — HÄT MINEK NÉZTEK TI EN­GEM, nem vagyok én még olyan idős, hogy segítségre lenne szükségem. A 13 tehenem nem adom senkinek a ke­ze alá, mert még én is meg tudom etetni, meg fejni is, épp úgy mint a fiata­lok, — mondja határozottan Tóth bácsi. — A tegnapi eredmény azt mutat­ja, hogy Habdák elvtárs éri el a leg­jobb tejhozamot — jegyzi meg Ku­csera elvtárs, a szövetkezet zootech­nikusa. — Még könnyen elhagyhatnak a versenyben, hiszen csak tegnap ér­tem el a 10 literes átlag tejhozamot — mondja Habdák elvtárs, a falusi pártszervezet elnöke. Ügy látszik, nem szeréti, ha dicsé­rik. Azt is elhallgatja, hogy a múlt hónapban is neki volt a legtöbb mun­kaegysége a fejők között. Közben megérkezik a tejeskocsi, felrakják a friss tejjel megtelt tejeskannákat és utána mindegyik elsiet reggelire, csak Habdák elvtárs marad velem. A falu­si pártszervezet munkájáról beszélge­tünk. Észre lehet venni, hogy szófu­kar, mert minden szót külön kell be­lőle kicsalni. — Hogyan megy a pártmunka? — kérdezem. — Ebben nálunk nincs hiba, dol­goznak a párttagok. A pártbizottsági gyűléseket minden héten és a tag­gyűléseket minden hónapban rendsze­resen megtartjuk. Ha valami közbe­jön, amit minden párttaggal kell meg­tárgyalni, ilyen esetben taggyűlést hí­vunk össze. — Milyenek a párthatározatok és hogyan .ellenőrzik teljesítésüket? — TÖBB HATÁROZATOT HOZTUNK már ebben az évben, de leginkább az EFSZ megszilárdítására törekszünk. A határozatokat a párttagok teljesítik és erről a taggyűlésnek rendszeresen beszámolnak. Már februárban elhatá­roztuk, hogy a szövetkezetben dolgo­zó párttagok minden munkaszakaszon kezdeményezni fogják a haszonhozam utáni jutalmazást. Ezt jól teljesítet­ték. Ennek az alapján bevezettük a teheneknél az egyedi takarmányozást és azóta minden etető a tejhozam után kapja a jutalmazást. A pártta­gok ezen a téren jó munkát végez­nek és ma már minden etető ezzel a munkamódszerrel dolgozik. A tejho­zám azóta állandóan emelkedik. Amíg még januárban 1,5 litert fejtünk, ma már elértük a napi átlagos 8 lit r tejhozamot egy tehén után. \ Következő utunk a hízósertésekhez vezet. Az istállóban rendkívül nagy a tisztaság, a falak és rekeszek mind frissen fehérre vannak meszelve. Such elvtárs, a hízósertések gondozója, ép­pen a nagy teknőformájú faedényt ta­karja le, amikor megszólítom: — Ez a déli adag, — jelenti ki minden kérdezősködés nélkül, amikor észrevette, hogy az elkészített takar­mányt nézem. — Maguk délben is etetnek? — kí­váncsiskodom tovább. — Igen. Amióta bevezettük a há­romszori etetést, jobb eredményeket tudunk elérni és nagyobb a súlygya­rapodás is. A múltban 70 dkg volt. 60 kg-on felüli sertéseknél most 75 dkg-ot értünk el. — Szoktak maguknak a párttagok is segíteni, ha valamire szükségük van, ha van valamilyen panaszuk? — kérdeztem. — Már mire volna panaszunk. Nincs nekünk semmi hiányunk. Az elvégzett munka után rendesen jutalmaznak' és máskülönben mindenünk megvan, ami­re a családnak szüksége van. A múlt hónapban is több mint 100 munka­egységet értem el — jelenti ki meg­elégedetten, — Az igaz, hogy a párttagok meg a szövetkezet vezetősége állandó meg­győző munkájának köszönhetjük, hogy jól kijövünk, mert ők jártak állan­dóan hozzánk és agitáltak, hogy vál­laljuk a haszon szerinti jutalmazást. No meg Kucsera elvtárs, a zootech­nikus mindig az állandó új munka­módszerekkel jön és ezekről éjjel­nappal elbeszélgetünk. — Derék egy ember ez a Such elv­társ. Nem hiába kapta a kitüntetést a II. szövetkezeti kongresszuson Prá­gában, — jelenti ki a pártszervezet elnöke, amikor már elhagytuk a hí­zósertések istállóját. Amikor a kertészetet elhagytuk, is­mét a pártmunka felől érdeklődöm Habdák elvtársnál. — Hogyan megy a pártoktatás? Jártak pártonkívüliek is az előadások­ra? — HÄT AMI A PÁRTOKTATÁST il­leti, be kell vallanom, hogy ezen a téren nem tettünk meg mindent. Ezt nagyon elhanyagoltuk és ezért a párt­tagok nem jártak el rendszeresen a pártoktatásra. Az igaz, hogy én csak az évzáró taggyűlés óta vagyok a pártszervezet elnöke, de ezt n^m azért mondom, mert én nem érzem magam hibásnak. Az a hiba, hogy mi mindig a mezőgazdasági kérdésekkel foglal­koztunk, azokat vitattuk meg és köz­ben elhanyagoltuk a párttagok ideoló­giai nevelését — ismeri be önkritikai­lag Habdák elvtárs. Egészen beesteledett, mire bejártuk a szövetkezet gazdaságának egy ré­szét. Elbeszélgettünk az .emberekkel, a múlt évi munkálatokról, meg a mos­tani feladatokról is. Annak ellenére, hogy vannak még hiányosságok a párt­szervezet életében, a gazdasági helyzet nagyon sokat javult újév óta az őrs­újfalusi szövetkezetben. Ezt látják a kis- és középparasztok és tizenhár­mán beléptek a szövetkezetbe. A kom­munisták minden munkaszakaszon megindították a szocialista munkaver­senyt. A szövetkezet tagjai megelé­gedettek, becsületesen végzik munká­jukat. Dolán Gyula. Ivvégi számvetés iskoláinkban (FOlytatás a 1. oldalról.) lasztás kérdését és azok tanácsta- | lanok voltak, nem tudtak választ | adni. A jó pedagógus és a gyer­meke iránt felelősséget érző szülő a pályaválasztási évnél már jóval előbb megismerteti a tanulót az egyes foglalkozási ágakkal és fi­gyelemmel kíséri, mihez van haj­lama és adottsága, hogy aztán ezt a hajlamot fejlessze benne. Ezért nemcsak gyermekekkel, hanem a társadalommal szemben is felelősr séget kell érezniük. Látjuk tehát, hogy bár iskoláink sok szép eredményt értek el az 1954/55. iskolai évben, gyermeke­ink nevelésében és oktatásában, még mindig van sok megoldásra váró kérdés, sok megvalósításra váró feladat. Vonjuk le ez év ta­pasztalataiból a tanulságokat, hogy a jövő évben még eredményesebb munkát végezhessünk, még na­gyobb lépéssel vigyük előre szo­cialista iskolaügyünket a fejlődés, gyermekeinket a műveltség útján, Német küldöttség aMatador-üzem dolgozóinak körében A négytagú német küldöttség bra­tislavai tartózkodása alkalmából ellá­togatott szerdán, június 15-én délelőtt a bratislavai Matador-üzem dolgozói­nak körébe, ahol Viliam Fried igazga­tóhelyettes és Jozef Vít főmérnök üd­vözölte őket. A német dolgozók üdvözleteit Wal­ter Wesper, a demokratikus Németor­szág Nemzeti Frontja elnökségi iro­dájának alelnöke, a küldöttség veze­tője tolmácsolta. Az üzem dolgozói­nak Berlin építéséről szóló könyvet adott ajándékképpen. A küldöttség tagjai megtekintették az üzem egyes részlegeit. Utána az üzemi klubban szívélyesen elbeszél­gettek az élenjáró dolgozókkal, mes­terekkel, technikusokkal munkájukról és sikereikről és válaszoltak kérdé­seikre, amelyek a dolgozók és főleg az ifjúság életére vonatkoztak az NDK-ban és Nyugat-Németországban. Új üstököst fedeztek fel A tátralomnici csúcson levő csil­lagvizsgálóintézet tudományos dolgo­zója, Antonín Mrkoš június 12-én rendkívüli fényességű üstököst fede­zett fel a Göncöl-szekér csillagkép­ben, amely az éjszaka második fe- , lében az égbolt északkeleti részén látható. A felfedezés pillanatában az üstökös 6. nagyságú volt, ami az op­tikai eszközök nélküli látás határa. Kedden, június 14-én az üstökös fé­nyessége tovább növekedett, úgyhogy elérte a 4. nagyságot. Az üstökös, melynek csóvája két fokos, észak felé tart. De még mos­tanáig sem biztos, hogy a Naptól már távolodik, vagy közeledik-e hozzá. Az újonan felfedezett üstököst a ko­ra reggeli órákban magasatib helyeken szabad szemmel az észak-keleti ég­bolton láthatjuk. Hasonló erősségű csillagot a csillagászok utoljára Í947­ben vettek észre a földgolyó déli ré­szén. 1 H H iMi ir ti f 1 1 1 H >1 r t IJL l & 1 Évvégi kirándulás (S. O.) Közel lakom egy elemi is­kolához, s hallom, hogy a reggeli órákban napok óta vidám gyerekzsivaj tölti be az utcát. Hét-nyolcéves kis­lányok, kisfiúk csoportokba verődve, gyakran a- mamák kíséretében izga­tottan várják az autóbuszt, mely őket a közeli szép kirándulóhelyekre egy­napos kirándulásra viszi évvégi aján­dékként az iskolaév befejezése előtt. Szombaton Smolenicén voltak az el­ső elemisták. Indulásukat nagy izga­lom előzte meg, nem csoda, számukra nagy élmény ez az első közös kirán­dulás. Közéjük vegyültem, megvártam az indulást, érdeklődve figyeltem ar­cocskáikat. Nagy volt az izgalom, ki ki mellett ül majd az autóbuszban, hiszen számukra ez nem mindegy, hi­szen mindegyiküknek van már az isko­lában szerzett barátja, barátnője, s fontos számukra, hogy együtt üljenek. Ez némelyiknek sikerült, többjüknek nem, mert a tanító néni rendezte az ültetést a szabad helyek szerint. Aki­nek nem sikérült kívánsága szerint a barátja mellett ülnie, az is meg­békélt pár percen belül, Az autóbusz­sofőrök is nagy szeretettel segítettek az ültetésnél, helyezték a székeket, ülőhelyeket az autóbuszba, látszott rajtuk, szívvel-lélekkel teljesítik ezt a feladatot, az apróságoknak örömet szerezni. De segítettek a mamák is megkönnyíteni a tanító néni munkáját, hogy a sok-sok csacsogó apróság ké­nyelmesen elhelyezkedhessék. Nem könnyű a feladata és felelőssége a tanítónak sem. Vigyázni, rendet tar­tani ennyi kicsi között. A kirándulás nagyszerűen sikerült, ezt szomszédom első elemista kislá­nyától tudom, aki nem győzött me­sélni, mily szép volt, mennyit' ját­szottak, az eső sem esett, s vége­hossza nem volt a beszédnek a sok élményről. De aztán hirtelen vége lett, mert egyszerre a fáradtságtól már be­szélni sem tudott, elnyomta az álom. Almában biztosan tovább élte a nagy élményt, hiszen élete első közös ki­rándulása volt neki is, meg a töb­binek is. Mi, felnőttek azt kívánjuk nekik, hogy egészségben, erőben fejlődjenek, hogy lelkileg, testileg fejlett fiatalsá­gunk majd annak idején betöltse hiva­tását az életben is. HELYREIGAZÍTÁS. 1955. június 9-i számunkba sajná­latos hiba csúszott „A rimavölgyi er­dők és erdőgazdálkodás" című cikkbe. A második hasábban említett Štefan Kadiš helyesen a balogfalai legjobb eredményeket elérő erdőterület veze­tője. A FÜLEKI Kovosmalt-üzemben e napokban fejezték be az NDK-ból ka­pott korszerű, nagyteljesítményű két prés felszerelését. A ZSOLNAI kerületben 323 297 pol­gár 2 231 111 órát dolgozott le a vá­rosszépítési akció keretében. A GOTTWALDOVI kerület legtisz­tább községe Dolní Némči. A község elnyerte az Egészségügyi .Minisztérium vándorzászlaját. A PÖTORI Bukovec bánya új kom­bájn falán Juraj Malachovsky gyors­vájár csoportja a napi előrehaladás idejét 30 perccel lerövidítette. Ebben a hónapban 35 méterrel teljesítette túl tervét. A TURISTA N. V. Selmecbányán be­fejezte a 16 milliméteres propagációs filmek forgatását. A filmek Szlovákia temészeti szépségeit, sport- és turis­ta lehetőségeit ismertetik. IDŐJÁRÁS Észak-Szlovákia területén borús idő, később futó eső várható. A többi területen felhőátvonulások. Legmaga­sabb napi hőmérséklet az északi vidé­keken 16—19 C fok, a többi területen . 20—22 C fok. Enyhe nyugati szél. CBám/áiz inigij, z&frttémikiLL? — Ne izgulj, ha készültél, úgyis minden rendben van. Ha meq nem, kár a gőzért. — Könnyen beszélsz, te már túl vagy a nehezén, de én csak most jövök sorra. A két gyerek, Zdenek Príplata és Milena Bacová suttogását Vác­lav Macháček szakította félbe, aki a suchdoli 8 éves középiskolában a cseh irodalmat tanítja. — Zdenek, te következel, ülj ide a katedra mellé és húzzál ki egy kérdést. — Zdenek Ján Nerudát kapta. Szép, kerek mondatokban beszélt Nerudáról, a nagy cseh költőről, idézett a „Csak tovább" című verséből. Részekre bontott egy összetett mondatot a táblánál, megmagyarázta a jelzők hovatar­tozását, aztán megkönnyebült só­hajjal visszament a helyére. Bacová már előzőleg felelt. Az ő kérdése Marié Pujmanová volt. A kötelező olvasmányok közül Fučík „Üzenet az élőknek" és Ol­bracht „Anna"-ja tetszett neki a legjobban. De nemcsak Bacová és Príplata, hanem a másik három diák is jól felelt az irodalomból. Érezhető volt válaszaikon, hogy nem azért tudnak, mert bemagol­ták az anyagot, hanem benső, for­ró kapcsolatuk van az irodalom­hoz. Kiderült, hogy nagyrészt szemé­lyesen ismerik a jelenkori nagy írókat. — Hogy honnan? találta ki kérdésünket Karel Rusý, az is­kola igazgatója. — Nagy előny ám híres iskolába járni. Ez a hír­név persze nem pottyant az égből. Tavaly pionírszervezetünk felhí­vást intézett a köztársaság összes iskoláihoz, hogy versenyezzenek, melyikük gyűjt legtöbbet egy Ko­reába küldendő bágerre. A felhí­vás óriási visszhangra talált. Ko­reába nem egy, hanem több báger­re való gyűlt ősszé. Nemcsak az iskolák, hanem hazánk minden polgára lelkesen tett eleget a fel­hívásnak. Nagy örömmel és meg­hatottsággal fogadtuk, hogy isko­lánkat e nemes kezdeményezésért a Csehszlovák Békevédők Bizott­sága 1954-ben békedíjjal tüntette ki. Azóta sok a vendégünk, íróink is ellátogatnak hozzánk. Mialatt beszélgetünk, a virág­csokrokkal, képekkel feldíszített tanteremben a vizsga tovább fo­lyik. Jelen van a járási nemzeti bizottság megbízottja is. Az álta­lános iskola nyolcadik osztályát végző gyermekek délelőtti csoport­ja ünneplő öltözetben és ünnepé­lyes arccal egymás után vizsgá­zik cseh irodalomból, matematiká­ból, orosz nyelvből és egy szaba­don válásztott tantárgyból, ami le­het fizika, vegytan, földrajz, tör­ténelemvagy biológia. Az egész­nek olyan kis érettségi jellege van. A diákok, eltekintve á szoká­sos drukkolástól, jól megállják helyüket, alapos áttekintésük van az egész évi tananyagról. — Ma már nemcsak annak kell igyekeznie, aki gimnáziumban vagy ipariskolában akarja magát továbbképezni. Minden szakmá­ban szívesebben fogadják a jó elő­menetelű diákokat. Minél képzet­tebb és szorgalmasabb valaki, an­nál ' nagyobb biztosítékot nyújt, hogy jövő hivatását is komolyan, lelkiismeretesen fogja végezni — jegyzi meg Rusý igazgató elvtárs. A Prága közvetlen közelében lé­vő, 4000 lelket számláló Suchdol község Mikoláš Alešrôl elnevezett 8 éves középiskolájának igazgatója és tanári kara helyesen neveli és irányítja a diákokat. Nem vélet­len, hogy éppen a süchdoliak fejé­ben született meg a koreai gyűj­téssel kapcsolatos felhívás. Követ­kezménye ez annak, hogy hozzá­értő vezetés mellett a tanulóifjú­ságban a legszebb jellemvonások, a hazaszeretet, a Szovjetunió és a többi népi demokratikus országok népei iránti meleg barátság és megbecsülés jutnak felszínre. A tantestület célszerű irányítása meglátszik az utolsó évfolyam pályaválasztási statisztikáján is. Az ötven gyerek közül csak egy megy a 11 éves középiskolába, a többiek különféle ipariskolák, a munkaerőtartalékok tanintézetei, a mezőgazdasági iskolák stb. között választottak. Bányászok, kohászok, elektrotechnikusok, géplakatosok, ápolónők, elárusítónők, kőműves, marós, zootechnikus, agrcmómus, sőt még földmérő és hajós is van a jóformán minden foglalkozási ágat képviselő összeállításban.' Ez a statisztika persze nem azt jelen­ti, hogy a két nyolcadik osztály általános tanulmányi eredménye nem kielégítő. Ellenkezőleg. Az iskola igazgatója és tanári kara a második félévben összehívott ér­tekezleteken megmagyarázta és kimerítően tájékoztatta a szülő­ket arról a sok lehetőségről, amely a mai ifjúság rendelkezésére áll. Rusý elvtárs információja nem­csak általános jellegű volt. A szü­lők kérdéseire részletesen vála­szolt a különböző szakmák és is­kolák: előnyeiről, feltételeiről. Ta­nácsot adott, melyik gyerek mire volna a legalkalmasabb. — Diákjainknak körülbelül het­ven százaléka pionír. Ők tisztá­ban vannak azzal, hogy az er­szágnak mely szakaszon van a legnagyobb szüksége rájuk és aszerint választottak. Sajnos azon­ban a gyakran haladó szellemű szülök is érthetetlen maradisággal viseltetnek egyes foglalkozások iránt. De meggyőztük őket és ami a fontos, mindenki elégedett — mondja Rusý elvtárs. A vizsgák után beszélgettünk a kis Milena Bacovával. A lesült arcú, ragyogó kék szemű tányka a Králűv Dvűr-i állattenyésztési iskolába készül. — Zootechnikus szeretnék lenni, — jelenti ki ha­tározottan. Komoly, felnőttes kéz­szorítással gratulálunk neki és a többieknek is a sikeres vizsgához. Csak így tovább Milena, Zdenek, Pavel, Kveta és valamennyien* Ti 'mosolygó fiatalok! Tietek a jövő, magatoknak építitek! KIS ÉVA ti

Next

/
Thumbnails
Contents